Szendi Gábor:
Totalfood és bizalomindex

A bizalomról és a vele való visszaélésről

 

 

 

Évek óta írtam cikkeket a kezdetben Paradicsomnak, majd Totalfoodnak átkeresztelt lapocskába, amelyet a Totalfood ételkihordó cég ad ki, cikkek közé elhelyezve a havi étlapot. Sokan megjegyezték, hogy "Nem ciki egy Szendi Gábortól egy ilyen lapba írni"? Mindig azt feleltem, és ma is ezt gondolom: ezt az ingyenes magazint ugyanolyan emberek olvassák, mint az előkelő magazinokat, és nekem mindegy, hogyan jut el a szerintem fontos információ az emberekhez. Sok drága magazin nem tesz mást, mint unalomig ismert tudományos tévedéseket és közhelyeket közöl színes-széles vásznú kiadásban, tovább butítva az embereket. Én itt a Paradicsomban cenzúrázatlanul megírhattam, hogy baj van a koleszterinelmélettel, veszélyes mammográfiára járni, és hogy fontos egy országban a bizalomindex. Nem véletlen, hogy a bizalomindex jutott most eszembe.
A Totalfood ugyanis minden hónapban kérte az újabb és újabb cikkeket, és én akár könyvet írtam, akár bármi más ezerszer fontosabb dolgom is volt, írtam a cikkeket, olykor éjszakába nyúlóan is - mert megígértem. A bizalom és az ígéret számomra fontos dolog. Éppen ezért nem sokat foglalkoztam azzal, hogy a havonta elküldött számlámat nem utalták rögtön. Hát istenem, megszoktuk ezt már, ettől még nem áll fejre a világ. Ám amikor már hónapok óta nem fizettek, levelet írtam, majd később határozottan felszólítottam a céget, hogy fizessenek. De válaszra sem méltattak. De kérték az újabb cikkeket. Augusztusban, megint a legnagyobb hajtás idején (éppen az "Isten az agyban" című könyvemet írtam) megint kértek egy cikket, megint kipréseltem magamból. Egyszerűen meg sem fordult a fejemben, hogy a Totalfoodnál esetleg már régen tudják, hogy ők nem fognak fizetni, és vélhetően úgy gondolták, ha én még mindig naivul bízok bennük, miért is ne használnák ki az ingyen munkát? Nos szeptember 22-én leadtam a kiadómnál a kész könyvet, és akkor egy kicsit elgondolkodtam. Írtam egy levelet annak a szerkesztőnek, aki a lapnál a kontaktszemélyem volt, hogy mivel a cég nem fizetett, nem tudom tovább vállalni a cikkek írását. Gondoltam, erre már csak válaszol legalább ő valamit. Hát válaszolt: hat kifizetetlen cikk után kérte az újabbat. Eddig szerepelt itt a neve is, de most perrel fenyegetett meg, hogy vegyem le a nevét. Hát jó, levettem. De ettől azért ugye megtörtént, ami megtörtént?

Vajon hogyan működhet a Totalfood? Agymunkám eredményét szeretném megosztani most Önnel, mert úgy vélem, vannak e cég viselkedésének országos méretű hatásai is. Különben nem tenném szóvá: hol is tartana a világ, ha magánsirámokkal bombáznánk egymást reggeltől estig.
A Totalfood felém mutatott viselkedése jól ismert a mamutcégek körében. A kiszolgáltatott kisember -a kistermelő a tejiparral, a gyümölcsfelvásárlóval, a sertés- és baromfifelvásárlókkal, az ügyfél a távközlési, vagy közüzemi szolgáltatókkal szemben- tehetetlen. A kisember megtermeli, amit megrendeltek tőle, befizeti, amit kiszámláztak neki, a kisvállalkozó elvégzi a munkát, aztán a multi fizet - ha akar. Ha nem akar, ostoba lesz előre ezt megmondani. Eleve arra épít, hogy a kisember úgysem tehet mást, mint dolgozik és reménykedik. És ha pofára esik, csúnyán átverik, legközelebb megint nem tehet mást, mint dolgozik és reménykedik. A multi pedig megteheti büntetlenül, mert jogászok hada fogja őt megvédeni, a kisember meg belátja, hogy az idő, az utánjárás, az ügyvédi és perköltség, netán egy dörzsölt ügyvédekkel szembeni eleve vesztes ügy többe fog neki kerülni, mint az a veszteség, ami az átveréséből származik.

Mert hogy is alakul ki egy ilyen helyzet? A számlák beérkeznek, azokat valaki iktatja, és mivel határidőhöz van kötve, egy könyvelő a cégnél fizetésre előterjeszti. Mint minden rendes számlát. Ha az nem jut el a kifizetésig, akkor arra valakinek tudatosan azt kell mondania, hogy "ezt nem fizetjük ki". A felszólításra pedig tudatosan nem válaszolnak. Miért születhet ilyen döntés egy cégnél? Elsősorban azért, mert pénzügyi nehézségei támadtak, és ezért "mentsük ami menthető" alapon azoknak nem fizet, akik a legkevésbé tudják érvényesíteni érdekeiket. Vannak erre utaló jelek: áprilisban csődbe ment a Food Expressz, és valamiképen érintve lehetett a Total Food is, mert vezetőjük nyílt levélben utasította vissza egyesek spekulációit. De nem zörög a haraszt…A cég április óta nem fizet!! Ha tehát baj van a Total Food fizetőképességével - és mi másra is lehetne következtetni a velem szemben alkalmazott eljárásukból - akkor maholnap úgy járhat a megrendelő, mint a csődbe ment utazási irodákkal: befizeti az utat, és nem kap érte semmit. Mert amit befizetett, abból már nem neki vesznek alapanyagot, hanem a lyukakat kezdik tömködni, ami a veszteséges működésből keletkezik. A következő lépés az lehet, amikor már a szállítóinak is egyre nehezebben fizet, de közben menekül előre, és egyre csak terjeszkedik, egyre több embertől szed be pénzt. Az ilyen cégek úgy járnak, mint a süllyedő hajó, amelyből hiába szivattyúzzák egyre vadabbul a vizet, a lék egyre nő, és egyszer csak elsüllyed befizetett pénzekkel, kifizetetlen számlákkal és bérekkel együtt.

Ha a Totalfood anyagi totálkár felé haladna, hát örülök, hogy én ennyivel megúsztam és mondjuk nem megrendelője, hitelezője, részvényese, vagy alkalmazottja vagyok.

Ha a Totalfood csak morális totálkár, vagyis csak cinizmusból nem fizet, annak viszont vannak tanulságai. Országunk fizetési morálja és korrupciószintje egyre romlik. A bizalomindex, amelyről éppen egy Totalfood magazinban írott cikkemben írtam, azt fejezi ki, hogy mekkora a bizalom egy adott társadalomban a társadalom tagjai között. A gazdaság működési hatékonysága szoros kapcsolatban van a bizalomindexszel. Ez részben lélektani jelenség, hiszen az emberek korábbi tapasztalataikból szűrik le, mennyire bízhatnak ügyfeleikben, megrendelőikben, adósaikban. Ha egy országban a bizalomindex magas, akkor az emberek ott mernek hitelt adni a másik szavának, nem aggódnak azon, hogy számláikat ki fogják-e fizetni, nem követelik az azonnali készpénzfizetést, stb. De ha a rossz tapasztalatok miatt csökken a bizalomindex, csikorogni kezd a gazdaság gépezete, körbetartozás, bizalmatlanság alakul ki, ami könnyen indokolatlan csődközelbe sodorhat egy céget. Emlékezetes, hogy annak idején a Postabank csődbemenetelének egyik oka az volt, hogy elterjedt a bank fizetésképtelenségének a híre. Legújabb könyvemben ismertetek egy vizsgálatot, amely azt mutatta ki, hogy az emberek rosszkedve komoly tényező a tőzsdemutatók alakulásában. Jól tudjuk, hogy az inflációs várakozások inflációt gerjesztenek. Nem vagyok gazdaságpszichológus, de nekem ezekből a példákból is az jön le, hogy azok a cégek, akik tisztességtelen magatartásukkal bizalmatlanságot gerjesztenek, azok nem csupán egy-egy becsapott embernek ártanak vele, hanem ártanak az egész gazdaságnak, mert tovább züllesztik az amúgy is alacsony kölcsönös bizalmat.

Egy-egy csődbement utazási iroda visszaveti a turizmust, mert az emberek félni kezdenek. Ha egy ételkihordó cégről terjedne el, hogy nem fizet, az emberek könnyen gondolkodóba eshetnek, hogy ugyan milyen alapanyagokból főzik az ő ételüket egy olyan cégnél, aki már egy cikket sem tud kifizetni. Vagy elkezdenek gyanakodni a többi cégre is, akik pedig tisztességesen működnek.

A bizalmatlanság társadalmi méreteket kezd ölteni. Mit tehetünk vele saját életünkben? Az én válaszom mindig az, hogy nem lehet bizalmatlanságban élni. A gyanakvás megöl, elválaszt, tönkretesz. A bizalom ellentéte nem a bizalmatlanság, hanem a megfontoltság. Ha visszaélnek a bizalmunkkal, nem mi vagyunk a balekok, hanem aki visszaélt bizalmunkkal, az a csaló. Jó lenne nem megkeseredni, nem hagyni, hogy néhány köztünk élő csaló megmérgezze a kapcsolatainkat. A bizalomra szükségünk van. Legyünk óvatosabbak, de ne süllyedjünk le a csalók szintjére: a csalók azok, akik a másikban is a csalót vagy az átverhető balekot látják. Ne belőlük ítéljük meg a világot. Ismerjük fel a csalót, bánjuk vele ehhez méltóan, de ne kezdjünk csalót látni másokban csak azért, mert valaki be tudott minket csapni. És ha netán éppen a Total Foodtól rendeli ebédjét, vegye úgy, hogy az étel színvonalát talán a tőlem ellopott kis pénzecske is emeli. Öntől nem sajnálom.

 

 

 

 

 

 

Feliratkozás hírlevélre