Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor
A "gabonafogyasztó" ősember

Paleo válaszok III.

A "rákos" ősember | Az érelmeszesedett ősember | A "gabonafogyasztó" ősember | A korán haló ősember | D-vitamin és ételallergia

Ezer tény bizonyítja, hogy a gabonafélék fogyasztása több szempontból is problémás, különösen azóta, mióta a nyugati ember étrendjének 60%-át is kiteszi a gabonafélék fogyasztása. Mióta a paleo mozgalom kimondta, hogy a gabona elvileg sem embernek való, azóta újra és újra igazolni próbálják, hogy a gabona igenis ősi táplálékunk volt.

 

 

Időről időre megjelenik olyan vizsgálat, amely rá akarja bizonyítani a földművelés előtti korban élő valamely hominida fajra a gabonafogyasztást. 2010-ben már egyenesen őskenyérről fantáziáltak egyes kutatók (lásd az eredeti cikket itt és a válaszomat itt!
Természetesen az eredeti közleményt alaposan szemügyre véve, semmiféle őskenyérről és gabonafogyasztásról nem esett benne szó.

Most újra napirendre került az ősgabona ősemberi fogyasztása, mert megjelent egy, a paleo ellen felhasználható tanulmány. Sok embernek, köztük szakíróknak is, csípi a szemét a paleolit táplálkozás, s logikai bakugrásokra is képesek, csakhogy rúghassanak egyet a mindennapi kenyerüket megkérdőjelező étrendi ajánlásba. A most megjelent tanulmány Australopithecus africanus fogainak szénizotópjait vizsgálta meg, s úgy találta, hogy a fű és sásfélékben található 13-as szénizotópból sok található benne. Ám az idézett tanulmány is hangsúlyozza, hogy a megemelkedett C13 izotóp eredhet fűfélék fogyasztásából, de eredhet olyan állatok fogyasztásából is, amelyek fűféléket ettek. Ha önmagában a C13 izotóp szintjének növekedéséből igazából nem lehet eldönteni, mit is evett az Australopithecus africanus, akkor tudományosan teljesen inkorrekt azt állítani, hogy "A mostani kutatási eredmények megkérdőjelezik több ma divatos táplálkozás, például a paleolit étrend helyességét."

Ez a következtetés több okból is teljesen félrevezető.

Egyrészt, mint írtam, a kutatást végző szerzők sem állítják, hogy a C13 izotóp csakis fű és sásfélék fogyasztásával kerülhetett a fogakba, s logikusabb is az a feltevés, hogy állatok fogyasztásán keresztül emelkedett meg ennek az izotópnak a szintje.
Miért is?

Az elő- és ősember táplálkozásának kutatása azt hivatott többek közt megmagyarázni, miért kezdett ugrásszerűen növekedni az emberi agyméret, miért vált egyre gracilisebbé a rágóapparátusunk, miért tartalmaz agyunk 20-25% omega-3-at (DHA formában), s miért alakult ki az emberi kooperáció. Ha a kutatók és a tanulmányt értelmező szerző a megmagyarázandó tényekből indulnának ki, akkor arra kellene következtetniük, amire ugyanezen adatok ismeretében már előttük mások is jutottak: a C13 izotóp megnövekedett szintjét a termeszek, egyéb rovarok, madarak, tojás és kisebb-nagyobb növényevő állatok elfogyasztása is magyarázhatja. Ez a magyarázat összhangban van a megnövekedett agyméret fokozott fehérje és omega-3 igényével. Ha a szakíró megpróbálta volna az izotópos vizsgálat lehetséges értelmezéseit összhangba hozni az emberi evolúció más megkerülhetetlen tényeivel, akkor nem követte volna el az önkényes értelmezés hibáját. De ha el is hinnénk neki, hogy az Australopithecus africanus búzatáblákban legelészett volna, ez még akkor sem magyarázza meg, miért nem fogyaszt egyetlen ma ismert természeti nép sem gabonaféléket, s 229 természeti nép kiátlagolt étrendjének miért 50%-a az állati eredetű élelem. Ez csak azt bizonyítja, hogy ha az előember fogyasztott volna gabonaféléket, arról gyorsan leszokhatott, mert a hominidák agyfejlődése szerint az agynövekedést a fehérjedús (valószínűleg tengeri élőlényekből származó lásd. vízimajom elmélet) táplálkozás szolgálta.
Maholnap majd egy ősi tejescsupor fogja "szakíróink" szemében alapjaiban megkérdőjelezni a paleolit táplálkozást.

Irodalom a Paleo válaszok V. végén

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre