Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Gary Taubes:
Van-e módszer a fogyásra?

Forrás: LISA DAVIS: IS THIS ANY WAY TO LOSE WEIGHT? Interview to Gary Taubes.

Ha az elhízás szakértők olyan okosak, miért vagyunk mégis olyan testesek? Ez a kérdés áll Gary Taubes Miért hízunk meg - és mit tehetünk ellene? című könyvének a középpontjában. A szakemberek ugyanis az elmúlt 40 évben egyetlen egyszerű tételt ismételgettek: ha nem akar kövér lenni, iktassa ki a zsírt az étrendjéből. Viszont ezen időszak során a túlsúlyosak és elhízottak arány az USA-ban a lakosság 70%-a, a magyar embereknek pedig 60%-a túlsúlyos vagy elhízott.

 

 

Taubes úgy véli, tudja, miért: az elhízás szakértők éppen fordítva látják a dolgokat. Mint mondja, a kutatási eredmények alapos áttanulmányozásából kiderül, hogy nem a zsír az ellenség, hanem a könnyen emészthető szénhidrátok. Azok az élelmiszerek, melyeket a fogyókúra alapelemeiként adnak el nekünk - a zsírmentes joghurt, a héjában sült krumpli vaj nélkül, az olívaolaj, szósz és sajt nélküli főtt tészta holott ezek valójában úgy állítják át a szervezetünket, hogy az gyűjtögesse a kilókat. Azok az élelmiszerek pedig, amelyeket kerülnünk kellene - a sült hús, burgerek, sajt, tejföl -, inkább segíthetnek a fogyásban és a szív egészségének megőrzésében.

Taubes természetesen heves vitát váltott ki állításaival. Bár rámenős riporterként és a tudomány megszállottjaként ismert (alkalmazott fizikát tanult a Harvardon, űrkutatási mérnöknek a Stanfordon, és számos díjat kapott tudományos ismeretterjesztő írásaiért), ugyanakkor veszélyes adat-mazsolázónak is tartják, aki úgy fésül át több évtizednyi tanulmányt, hogy a neki tetsző részeket rakja össze belőlük. Az elmúlt öt év számos kutatási eredménye azonban arra kényszeríti a kutatókat, hogy újragondolják régóta fenntartott nézeteiket a szénhidrátszegény diétával kapcsolatban. Mostanában olyan tudósok, mint dr. Mitchell Lazar, aki a Pennsylvania Egyetem diabétesz intézetét igazgatja, és a McGill Egyetemen dolgozó kardiológus, dr. Allan Sniderman, nagyon is komolyan veszik Taubes érveit.

Taubes csupán alternatív hipotézisnek nevezi az elképzeléseit arról, hogy miért hízunk meg. Aztán jellegzetes magabiztosságával hozzáteszi, hogy ez a radikális újragondolás "szinte bizonyosan helytálló".

Az elhízás-szakértők tévednek

Ha a testsúly és az elhízás kerül szóba, mindig azzal a mélyen beivódott elképzeléssel kerülünk szembe, hogy az elhízásnak az az oka, hogy több kalóriát fogyasztunk, mint amennyit elhasználunk. Ez a túlevés-lustaság elmélet: túl sokat eszünk és túl keveset mozgunk. Ez úgy hangzik, mintha támadhatatlan és a józan észnek megfelelő volna, holott valójában képtelenség - semmi hasznosat nem mond el arról, hogy miért hízunk meg. Ha hízom, nyilvánvalóan többet ettem a kelleténél. De, ha felteszi a kérdést, hogy miért ettem többet a kelleténél, nos, erre a kérdésre nem tudok válaszolni, legalábbis a súlygyarapodás kalória bevitel/kalória leadás elméletével nem.

Az emberek erre úgy reagálnak, mintha a termodinamika törvényeit kérdőjelezném meg. Pedig nem ezt teszem, csak azt mondom, hogy nem alkalmazhatók. Igen, amikor az ember hízik, több kalóriát fogyaszt, mint amennyit eléget. A kérdés az, hogy miért. Van egy nevetségesen egyszerű alternatív feltevés, miszerint nem azért hízunk, mert túl sokat eszünk. Azért eszünk túl sokat, mert a szervezetünk valamiért rendellenesen szabályozza a zsírszövetet.

Amit a fogyni akaróknak tanácsolnak - kevesebb evés és több mozgás -, pontosan az, amit akkor teszünk, ha meg akarunk éhezni

A diéták nem válnak be

Az elmúlt 40 év során végzett kísérletekből az derül ki, hogy klinikailag számottevő hatást nem lehet elérni a kalóriák csökkentésével. Miközben a szakértők azt mondják, hogy a túlevés és a lustaság a felelős a súlygyarapodásért, azt is beismerik, hogy tudják: egyetlen diéta sem válik be, és éppen emiatt van szükség elhízás elleni gyógyszerre, ami mellesleg milliárdokat hoz a gyártónak. Emiatt van az is, hogy az orvostársadalom ésszerű megoldásnak tartja a fogyást elősegítő műtéti beavatkozásokat, amelyek ténylegesen megváltoztatják az emésztőrendszert.

Nem kellene meglepődni azon, hogy a diéták nem válnak be. Az elhízott emberek állandóan próbálnak kevesebbet enni. Valószínűleg csak kevesen adják fel hamar, mondván, hogy ez reménytelen, és akkor inkább érezzem jól magam. Az esetek többségében azonban a túlsúlyosokra az érvényes, hogy a kevesebbet evés nem vezet eredményre náluk. Tehát amikor az orvos azt mondja valakinek, hogy egyen kevesebbet, azzal az illető semmire sem megy.

Ha az ember csökkenti a kalória bevitelt, állandóan éhes lesz, ez tény. Emellett még az is történik, hogy az energia leadás igazodni fog a csökkentett bevitelhez. Állatkísérletekből az derült ki, hogy ha csökkentjük az energia bevitelt, a sejtek valójában kevesebb energiát égetnek el, ami az egyik oka annak, hogy az elhízás-kutatók őszinte pillanataikban elismerik: a kalória bevitel korlátozása nem hatékony.

Lehetetlen számolni a kalóriákat

A szaktekintélyek arra biztatnak, hogy teremtsük meg az "energia-egyensúlyt", amivel lényegében most is azt mondják, hogy ne fogyasszunk több kalóriát, mint amennyit elhasználunk. Tehát mit is jelent az energia-egyensúly?

Ha naponta körülbelül 2700 kalóriát fogyasztunk (ez megfelel a férfiak és a nők energia bevitele átlagának), akkor az évi egymillió, egy évtized alatt pedig tízmillió kalória. Egy évtized alatt nagyjából tíz tonna ételt fogyasztunk el. Mennyire pontosan kell a kalória bevitelt és leadást számon tartani ahhoz, hogy egy évtized alatt ne hízzunk 9 kilónál többet? Ha ugyanis tízévenként 9 kilót hízunk, akkor a huszonéves kori karcsúságunkból a negyvenes éveinkre már túlsúlyosak leszünk, ami sokunkkal megtörténik. A válasz; napi húsz kalória. Ha naponként húsz kalóriával többet fogyasztunk, és azt zsírszövetben tároljuk, tízévenként kilenc kilót hízunk.

Az a baj, hogy senki nem tudja ilyen pontossággal számon tartani a bevitt és a leadott kalóriákat. Húsz kalória például egyetlen harapásnyi McDonald's hamburger, néhány korty Coca-Cola vagy egy-két harapásnyi alma. Akármilyen gondosan számolja valaki a kalóriákat, a feladat megoldhatatlan. Ha viszont valóban az energia-egyensúly megteremtésén múlik, hogy elhízunk-e, akkor az a kérdés, miért nem kövér mindenki.

A mozgástól nem maradunk vékonyak

A táplálkozással foglalkozók, akik annyira szorgalmazzák, hogy testmozgással fogyjunk, elfelejtik azt a tényt, hogy minél több energiát használunk el, annál éhesebbek leszünk. Képzelje el, hogy felkértem Alice Waters mesterszakácsot, hogy nálam otthon készítsen el egy 12 fogásos lakomát, és önt is meghívtam. Felkértem egy mestercukrászt és egy ínyenc hentest is - tudniillik már ilyen is van.

Valószínűleg két dolgot fog tenni: aznap kihagyja az ebédet és többet mozog. Esetleg még azt is gondolja: Taubes nem egészen öt kilométernyire lakik tőlem, gyalog megyek oda, és mire odaérek, biztosan éhes leszek. A vicc az, hogy az a két dolog, amit a lefogyni vágyó embereknek mondunk - vagyis, hogy egyenek kevesebbet és mozogjanak többet -, az pontosan megegyezik azzal a két dologgal, amit magától értetődőn teszünk, ha meg akarunk éhezni.

Ha megnézzük az elhízásra és a testmozgásra vonatkozó kutatási eredményeket, nem találunk meggyőző bizonyítékot arra, hogy a mozgásnak bármilyen hatása volna a testsúlyra. Az Amerikai Sportorvosi Főiskola útmutatójában, amelyet az Amerikai Szív Társasággal közösen adtak ki, azt mondja: joggal feltételezhető, hogy ha többet mozgunk, kevésbé valószínű, hogy idővel meghízunk. De ugyanebben az útmutatóban áll az is, hogy az e feltevést alátámasztó adatok ez idő szerint nem kifejezetten meggyőzők. Vagyis nem megingathatatlanok. Ez egy száz éve létező feltevés - ha azóta sincsenek meggyőző adatok, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a feltevés téves.

Mégis van mód lefogyni

Szüleink abban a hitben nőttek fel, hogy a finomított szénhidrátok és keményítők hizlalnak: a tészta, a krumpli, a kenyér, az édességek, a rizs és a kukorica. És igazuk is volt. Valószínűleg leginkább az édességek tesznek kövérré, főleg a cukrozott italok, ami a gyümölcslétől a Coca-Coláig bármi lehet. Ennek az oka az, hogy a finomított szénhidrátok hatására gyorsabban nő az inzulinszint. A tudósok már az 1960-as évek eleje óta tudják, hogy az inzulin az a fő hormon, amely a zsírszövet cukorfelvételét és a cukorból való zsírtermelést szabályozza. Ez nem is vitatott: ha fellapozzuk bármelyik endokrinológiai szakkönyvet, hogy megtudjuk, mitől zsíros a zsírsejt, mindegyikben azt fogjuk találni, hogy az inzulin teszi azzá. Aztán ha az elhízást keressük ki, azt olvassuk, hogy az emberek azért lesznek kövérek, mert túl sokat esznek és túl keveset mozognak. Teljesen különválik egymástól az alapvető tudományos tény és az elhízás oka.

Mindössze annyit javaslok az elhízás kutatóknak, hogy fordítsanak figyelmet a zsírszövet hormonális és enzimatikus szabályozására. Ha ezt teszik, másfajta választ kapnak arra, hogy mi okozza az elhízást és mi gyógyítja meg. Dr. Atkins jól eltalálta ezt az Atkins-diétával, bár a tudományos alapokkal nem volt tisztában.

Olyan ételeket kell fogyasztani, amelyek mellett nem nő meg az inzulinszint

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a zsírsejtjeinkre, mint a hosszú távú bankszámlára, ahol a szervezet zsírsavakként tárolja a fölösleges kalóriákat, melyeket csak éhezéskor használunk fel. A valóság azonban az, hogy a zsírszövet a pénztárcához jobban hasonlít, az étkezések pedig olyanok, mintha a bank automatához mennénk. Tudjuk, hogyan kell használni, a készpénzt betesszük a pénztárcánkba, aztán fokozatosan elköltjük, amikor pedig már fogytán van, újra felkeressük. Az inzulin azonban a pénztárcához köti a pénzt, ezért újra meg újra a bank automatához kell menni. A zsírsejtek egyre kövérebbek lesznek, de nem tudunk hozzájutni a bennük tárolt zsírsavakhoz. Ezért éhesek leszünk, és megint eszünk.

A kulcs a szénhidrát-szegény étrend

Amikor elkezdett foglalkoztatni ez a téma, kísérletképpen kipróbáltam az Atkins-diétát. Azelőtt ez meg sem fordult a fejemben, kuruzslásnak véltem. Most már viszont, amikor barátokkal étterembe megyünk, ők csirkemellet kérnek bőr nélkül, zöldsalátával, én meg pepperonit eszem olvasztott mozzarellával előételnek, aztán sült húst. A súlyfelesleg egyszerűen eltűnt rólam. Látni véltem, ahogy az utcán sétálva hátrahagyom a kilókat magam után a járdán.

Mindennap tojást és húsos szalonnát vagy virslit eszem reggelire. Ebédre esetleg harminc deka hamburgerhúst sajttal, péksütemény nélkül. A vacsora egy 45 dekás szelet sült hús vagy egy fél grillcsirke, vagy egy óriási darab hal, zöldséggel. Bármit lehet enni, amitől nem undorodik az ember, csak nem szabad olyasmit fogyasztani, ami hizlal.

Ha tartjuk ezt az étrendet, és jól bereggelizünk, azon kapjuk magunkat, hogy jé, már két óra van, ideje volna ebédelni, de nem vagyunk éhesek. Azelőtt zsírszegény diétát tartottam, és általában kétóránként megéheztem. És évről évre gyarapodott a súlyom.

A szénhidrátszegény diétáról az eddigi legnagyobb tanulmány 2010-ben jelent meg. A zsírszegény diéta napi 1000-1800 kalóriát jelent, a szénhidrátszegény diéta esetében az ember annyit eszik, amennyit akar. A kutatók azonban erről nem ejtenek szót. Szinte teljesen elhallgatják a tényt, hogy a kalória bevitelt erősen korlátozó diétát hasonlítanak össze egy "annyit eszik, amennyit akar" diétával. (Az ilyen vizsgálatokban a hivatalosan egészségesnek tekintett zsírszegény, szénhidrát dús étrenden élő kísérleti alanyoknak szigorúan korlátozzák a napi elfogyasztható ételmennyiséget /ettől állandóan éhesek is/, míg a lowcarb, azaz alacsony szénhidrát tartalmú étrenden élő kísérleti személyek bármennyit ehetnek. Ez tulajdonképpen a kutatók részéről csalás, hiszen nem azonos kalóriamennyiséget hasonlítanak össze. A lowcarb csoport tagjai kalóriában számolva sokkalta többet esznek, ezzel együtt az ilyen vizsgálatokban ők szoktak jobban szokott fogyni. Sz. G. megj.) Azt azonban megállapították, hogy a szénhidrátszegény diéta is lehet ugyanolyan hatékony. Számomra ez volt a legfontosabb észrevétel: létezik olyan eredményes diéta, mely nem korlátozza a kalóriákat. A szakma azonban figyelmen kívül hagyta ezt a szempontot. Miközben az eddig elvégzett kísérletek többségében a szénhidrátszegény diéta eredményesebbnek bizonyult a zsírszegény, kalóriaszegény diétánál.

A szénhidrátoktól nem mindenki hízik meg, és nélkülük sem biztos, hogy lefogy. De biztosan akkor lehet a legvékonyabb, ha keveset fogyaszt belőlük.

A zsír jót tesz a szívnek

Nagyon mélyen beivódott a tudatba az a képzet, hogy az étrendi zsír szívbetegséget okoz. Emberek halnak bele az Atkins-diétába - legalábbis ezt mondják nekünk. Amikor elkezdtem ilyen módon étkezni, a feleségem rávett, hogy kössek életbiztosítást. Az elmúlt tíz évben azonban tucatnyi vizsgálat foglalkozott az Atkins-diétával, és kimutatták, hogy a szívbetegség ismert kockázati tényezői is inkább javulnak az ilyen szénhidrátszegény diéta hatására, mint a zsír- és kalóriaszegény diéta mellett. Emelkedik a HDL-szint, ami fontos az erek egészsége szempontjából. Csökken az inzulinszint, megszűnik az inzulinrezisztencia, és a vérnyomás is csökken.

A zsírszegény diéta, amelyet az emberek abban a reményben tartanak, hogy óvják a szívüket, valójában árt a szívüknek, mert sok benne a szénhidrát. A közegészségügy azon törekvése, hogy ilyen étrendre vegye rá az embereket, az egyik alapvető oka lehet annak, hogy az elhízás és a cukorbetegség járványszerű méreteket öltött.

Nem az ön hibája, ha súlyproblémája van

Az elmúlt 40-50 évben az elhízás kutatás kimondatlanul is mindig kísérlet volt arra, hogy megmagyarázza; miért nem jár ugyanaz a megítélés az elhízott embereknek, mint a vékonyaknak. Ez rendkívül ártalmas, de még mindig ez a közfelfogás. Az orvosok többsége nem szívesen foglalkozik az elhízott páciensekkel, mert úgy vélik, olyanokkal van dolguk, akik nem azt teszik, amit kellene: sokat esznek és keveset mozognak.

Ha megyek az utcán, és egy elhízott embert látok, azt nem tudom másnak tekinteni, csak hormonális rendellenességnek. Nem mindenki attól hízik, hogy szénhidrátokat fogyaszt - múlhat azon is, hogy az illető sejtjei mennyire fogékonyak az inzulinra, és különösen attól, hogy a zsírsejtek mennyire fogékonyak, szemben az izomsejtekkel. De az emberek nagy százaléka azért hízik meg, mert túl sok a szénhidrát az étrendjében. Ha valaki már hosszú ideje kövér, valószínűleg nem fogy le attól, ha elkerüli a szénhidrátokat. De a lehető legvékonyabb akkor lehet, ha a legkevesebb szénhidrátot fogyasztja.

Oda kell-e figyelni valamire? Igen. Vannak, akik fáradékonyak és ingerlékenyek lesznek, miközben szervezetük hozzászokik a szénhidrátszegény étrendhez, bár egy kis só vagy húsleves segíthet ezen. A szénhidrátszegény diéta leviheti a vérnyomást is, tehát a gyógyszerszedést szükség esetén módosítani kell - akinek van valamiféle betegsége, az előbb beszéljen az orvosával.

Én csak azt mondom: együk azt, amilyen táplálék fogyasztására az ember kifejlődött. Az erősen finomított gabonafélék és a cukor nem volt az étrend része az emberiség történelmének 99,999 százaléka alatt. Amikor még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk, olyan gyakran ettünk húst, ahányszor hozzájutottunk, amikor meg növényeket ettünk, azok sokkal keményebbek és magasabb rost-tartalmúak voltak, mint a maiak, vagyis sokkal kevesebb volt bennük az emészthető szénhidrát. Ez nem étrendi kérdés. Az alapgondolat az, hogy ne fogyasszunk olyan ételeket, amelyek hizlalnak. Ezen túlmenően annyit ehetünk, amennyi jólesik.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre