Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Vashiány és vastöbblet

Most nem az ipar vashiányáról vagy többletéről lesz szó, hanem szervezetünk vasháztartásáról, amelyben mind a fiataloknál, mind az időseknél zavar van, csak ellenkező előjelű.

 

 

A vashiányról

A vashiány két leggyakoribb oka a csökkent vasbevitel vagy vasfelszívódás és a B12 vitamin hiánya. A népesség fele szenved vashiányban, a vegetáriánusoknak viszont már 80%-a vashiányos. Svédországban 1944 és 1994 közt a lisztet vassal dúsították, ennek ellenére a fiatal lányok 40%-a mégis vashiányos volt. A vaspótlás, akár élelmiszerek dúsításával, akár tablettákkal, nem igazán oldható meg, mert általában az így bevitt vas töredéke, 4-8% szívódik fel. A természeti népeknél a vashiányos vérszegénység nem gyakori, ha előfordul, parazita fertőzés következménye. Ám amikor a természeti népek áttérnek a nyugati étrendre, a vashiány gyakorivá válik körükben. Ez rámutat arra, hogy a vashiány a nyugati táplálkozás egyik következménye. Erre utal az is, hogy a régészeti leletekben a földművelés bevezetése után ugrásszerűen megnőtt a vashiányos vérszegénységre utaló csontleletek száma.
A nyugati emberek körében a vashiány több tényezővel magyarázható. Egyrészt az emberek kevesebb húst, halat és zöldségeket fogyasztanak, s általában a vas felszívódását elősegítő C-vitamin hiányában szenvednek. A másik, döntőbb tényező, hogy a szerves vas felszívódását gátolják a gabonafélék és hüvelyesek fogyasztása, ugyanis ezekben lektinek és fitátok vannak, amelyek megkötik a vasat és nem engedik felszívódni. Vegetáriánusok körében nemcsak a húsfogyasztás kerülése, hanem a vasfelszívódást gátló fitátok és a szójában található egyéb gátló anyagok bőséges fogyasztása is okozza a vashiányt (Lindeberg, 2010). A B12 hiánya szintén jellemző a vegetáriánusok körében, B12 ugyanis csak állati eredetű táplálékban található. De B12 hiány jellemez sok embert is, különösen jellemző ez az idős emberekre. Egy angol vizsgálat szerint, a hiány kritériumától függően az idősek 24-46%-a szenved B12 hiányban (Cuskelly és mtsi., 2007). Ennek egyik ismert oka a túlzott folsav bevitel. Ezt részben az élelmiszerekbe dúsításként tett folsav okozza. A folsav másfelől igen fontos, de gátolja a B12 hasznosulását, s jellemző módon a B-komplex vitaminokban a B12-ből szokott a legkevesebb lenni. A kialakult hiányt akár harminc napon át adott 40-80 mikrogramm sem volt képes megszüntetni. Jellemzően ennyi szokott lenni a multivitaminokban vagy B-komplexekben (Johnson, 2007). B12-ből tanácsos napi 500 mikrogrammot is bevinni.

Az USA-ban vizsgálták a véradók vörösvérsejt számát, és a véradók 10%-ánál kórosan alacsony szintet találtak. Ez többek közt a vashiánnyal függött össze. Az is jellemző volt, hogy akitől 2-4 deciliter vért vettek, annak két évvel később 14-szer nagyobb volt a kockázata az alacsony vörösvérsejt számra, ami arra utal, hogy nagyon gyenge a regenerálódás folyamata (Brittenham, 2011).
Az éveken át is sikertelenül kezelt vashiány meglepően gyorsan rendeződni szokott paleolit táplálkozásra, mert megszűnik a gabona és szójafogyasztás, nő a hús és a zöld levelű növények fogyasztása, a C-vitamin és a B12 bevitel, valamit gyógyulni kezd a bélfal.

A vashiánnyal szemben idősebb korban a vasfelhamozódás okoz komoly problémákat.

Túlzott vasfelhalmozódás

A haemochromatosis egy örökletes génhiba, melynek következtében kórosan sok vas halmozódik fel a májban és más szervekben. A haemochromatosisra homozigóta emberek arány 0.5%, azaz minden kétszázadik ember szenved ebben, de heterozigóták aránya, akikben a vonatkozó génnek csak az egyik allélja hibás, 10% (Lindeberg, 2010). Egy angol vizsgálatban minden 140-ik ember bizonyult homozigótának erre a génhibára (Bhavnani és mtsi., 2000). A haemochromatosisban szenvedők körében igen gyakoriak bizonyos elváltozások. 75%-nál májelváltozások, 74%-uknál gyengeség és letargia, 70%-nál fokozott pigmentáció (bronzos bőrszín), 48%-nál cukorbetegség, 44%-uknál izületi fájdalmak, 45%-nál impotencia és szexuális érdektelenség volt kimutatható (Niederau és mtsi., 1994). A betegek 14 éves követése során bekövetkezett halálesetek 40%-a májrákból vagy májcirrózisból eredt. Az izületi fájdalmak gyakran jelentkeznek az első két ujjnál és a túlzott vas gyomorfájdalmakat is okozhat. Érdekes kérdés, hogy ha ilyen veszélyes ez a génhiba, miért ilyen gyakori a népességben. Ennek oka a földművelés elterjedésében keresendő, a földművelés hatására ugyanis oly gyakori vált a vashiányos vérszegénység, hogy előnyt jelentett a fokozott vasfelszívódással és raktározással járó zavar (Lindeberg, 2010). Akik ebben a betegségben szenvednek, rendszeresen törődniük kell a vas ürítésével. Ennek egyik módja a folyamatos véradás.

A kóros vasfelhalmozódás azonban nem csak haemochromatosis esetén fordul elő. A menopausa után a nőkben is halmozódni kezd a vas, férfiakban már korábban is elindul a folyamat. Nem tudni miért, idős korban az emberek fokozottan hajlamosak a vas fokozott felhalmozására. A vasfelhalmozódást az okozza, hogy pl. a multivitaminkészítmények vagy a vassal dúsított "egészséges" élelmiszerek révén folyamatos a vasbevitel, miközben vérveszteség és vasürülés nincs.

A Framingham vizsgálatban idős embereknél a kórosan magas vasszint azoknál fordult elő, aki naponta legalább 30 mg vasat vittek be pótlás formájában, vagy sok C-vitamint szedtek, vagy sok gyümölcsöt fogyasztottak. Jellemző módon, ami fiatal korban vashiányt okoz, az időskorban védőfaktor: a gabonafélék fogyasztása (Fleming és mtsi., 2002). Természetesen tévedés ebből azt levonni, hogy együnk sok gabonát és ne fogyasszunk gyümölcsöt és C-vitamint.

A Iowa Nők Egészségének vizsgálata sok éves követése során 39 000 60 év körüli nő vitamin és ásványianyag bevitelét követték 1986-tól 2008-ig (Mursu és mtsi., 2011). A vizsgálatot a média úgy tálalta, hogy a vitaminszedés fokozza a halálozást, holott erre az eredmények sok alapot nem adtak, különösen a precízebb elemzések, amelyek bizonyították, hogy a vitaminkészítményeket a vizsgálatban sokan megbetegedésük hatására kezdték szedni, őket mégis úgy könyvelték el, mintha a vitaminszedésük folyamán betegedtek volna meg (Faloon, 2012). A vizsgálat igazán mellbevágó eredménye azonban az volt, hogy a vas és a réz pótlása komoly halálozási kockázattal járt. A napi 50 mg-nál nagyobb vasbevitel a követés végére 66%-kal, de 400 mg-nál több bevitel már kétszeresére növelte a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát. A vaspótlás átlagosan 56%-kal növelte a halálozás kockázatát. A másik fontos eredmény volt, hogy a rézpótlás a szívhalálozást 50%-kal, a rákos halálozást 44%-kal növelte meg. A rézpótlás kiugróan veszélyesnek bizonyult minden más -pótlásból eredő- kockázattal szemben.

A kórosan magas vasszint és a szívhalálozás közt már más vizsgálat is talált kapcsolatot. Egy vizsgálatban a vérszint alapján három kategóriába sorolták a vizsgálat személyeket. Akiknek a legmagasabb olt, azoknak 3-szoros kockázata, akiknek közepesen magas volt, azoknak kétszeres kockázata volt a szívinfarktusra a legalacsonyabb vasszintűekhez képest (Tuomainen és mtsi., 1998). Egy ausztrál vizsgálat szívkockázatot nem talált, viszont 50%-kal megnövekedett ischémiás sztrókkockázatot mutatott ki a legmagasabb vasszintűek körében (Knuiman és mtsi., 2003). Mindkét vizsgálatban a rögképződés okozta a megnövekedett halálozást.

A kórosan magas vas és a rák kockázatát firtató vizsgálatban magas vasszintű embereket két, 640-640 fős csoportra osztottak, és egyik csoportnál rendszeres vérvétellel csökkentették a vasszintet. A vascsökkentésben résztvevő csoportban 35%-kal csökkent a belsőszervi rák kockázata, és ha mégis rák alakult ki a csökkentett vasszintű csoport valamely tagjánál, akkor az 61%-kal kisebb valószínűséggel halt meg rákban és 51%-kal kisebb volt az összhalálozás is (Zacharski és mtsi., 2008). Egy perifériás érbetegségben szenvedőket követő vizsgálatban az elhunytak vérében 50%-kal magasabb volt a vas és majdnem 100%-kal volt magasabb a gyulladást jelző IL-6 és CRP szintje (Depalma és mtsi., 2010).
Vizsgálták a kórosan magas vasszint idegrendszeri hatásait is. Kimutatták, hogy Alzheimer (Bartzokis és mtsi., 2000) és Parkinson (Bartzokis és mtsi., 1999) betegségben, valamint Huntington betegségben is (Bartzokis és Tishler, 2000), kórosan magas az agy vastartalma. Azonban nemcsak a degeneratív idegrendszeri betegségekben, hanem egészséges, de romló szellemi képességeket mutató idős emberekben is magas vasszintet találtak (Bartzokis és mtsi., 2011).

Hogyan szüntessük meg a kórosan magas vasszintet?

Hát persze, először is, érdemes megnézetni, magas-e a vasszintünk. Ezt vérvizsgálattal lehet ellenőrizni. Akinek évtizedek óta nem volt vérvesztesége, és a vérszegénység semmi jelét nem mutatja (fáradékonyság, légszomj, hideg végtagok, stb.), annak bizony a húsfogyasztás és C-vitamin bevitel miatt lehet magas a vasszintje. Különösen áll ez azokra, aki eddig gyanútlanul kapdosták be a tucat multivitaminokat, amikben van vas.
Vasat pótolni csak annak kell, aki vashiányban szenved vagy termékeny korszakban lévő nő.
A felhalmozódott vasat kelát formában lehet eltávolítani, ill. fokozni kell az antioxidáns bevitelt, hogy a szabad vas oxidatív roncsoló hatását gátolni tudjuk.

A kelátképződést segíti elő a Zöld tea kivonat, ami azért is előnyös, mert bejut az agyba és az agyban felhalmozódott vasat is képes eltávolítani. A másik ismert kelátképző a quercetin, ami a flavonok egyiket. Vagyis érdemes flavonokat, vagy flavontatalmú vitaminokat fogyasztani. A már korábban sokat dícsért kurkuma is remek kelátképző, és más szempontból is rendkívül előnyös a fogyasztása. Az alfa-liponsav szedése azért nagyon előnyös, mert specifikusan az agyban liposzómákban tárolt vasat is képes eltávolítani kelát formában.
A máriatövis kivonat a májat védi meg a felhalmozódó vassal szemben. Mint korábban említettem, a kórosan magas vasszint nagy kockázatot jelent a májrákra és májcirrózisra (Anderson, 2012).

A vaseltávolítás ezen módszerei vashiányt nem tudnak előidézni, hiszen nem a vörösvérsejtekben megkötött vasat, csak a fölösleget viszik ki a szervezetből. Súlyos esetben, pl. haemochromatosisban, a sorozatos véradás lehet a megoldás, vagy egy spéci gyógyszer, ami megköti a vasat. De ez már orvosi feladat.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Felhasznált irodalom

  1. Anderson, K: Excess Iron and Brain Degeneration: The Little-Known Link Life Extension Magazine March 2012
  2. Bartzokis G, Cummings JL, Markham CH, Marmarelis PZ, Treciokas LJ, Tishler TA, Marder SR, Mintz J. MRI evaluation of brain iron in earlier- and later-onset Parkinson's disease and normal subjects. Magn Reson Imaging. 1999 Feb;17(2):213-22.
  3. Bartzokis G, Lu PH, Tingus K, Peters DG, Amar CP, Tishler TA, Finn JP, Villablanca P, Altshuler LL, Mintz J, Neely E, Connor JR. Gender and iron genes may modify associations between brain iron and memory in healthy aging. Neuropsychopharmacology. 2011 Jun;36(7):1375-84.
  4. Bartzokis G, Sultzer D, Cummings J, Holt LE, Hance DB, Henderson VW, Mintz J. In vivo evaluation of brain iron in Alzheimer disease using magnetic resonance imaging. Arch Gen Psychiatry. 2000 Jan;57(1):47-53.
  5. Bartzokis G, Tishler TA. MRI evaluation of basal ganglia ferritin iron and neurotoxicity in Alzheimer's and Huntingon's disease. Cell Mol Biol (Noisy-le-grand). 2000 Jun;46(4):821-33.
  6. Bhavnani M, Lloyd D, Bhattacharyya A, Marples J, Elton P, Worwood M. Screening for genetic haemochromatosis in blood samples with raised alanine aminotransferase. Gut. 2000 May;46(5):707-10.
  7. Brittenham GM. Iron deficiency in whole blood donors. Transfusion. 2011 Mar;51(3):458-61.
  8. Cuskelly GJ, Mooney KM, Young IS. Folate and vitamin B12: friendly or enemy nutrients for the elderly. Proc Nutr Soc. 2007 Nov;66(4):548-58.
  9. Depalma RG, Hayes VW, Chow BK, Shamayeva G, May PE, Zacharski LR. Ferritin levels, inflammatory biomarkers, and mortality in peripheral arterial disease: a substudy of the Iron (Fe) and Atherosclerosis Study (FeAST) Trial. J Vasc Surg. 2010 Jun;51(6):1498-503.
  10. Faloon, W: Findings from Flawed Study Used to Discredit Multivitamin/Mineral Supplements. Life Extension Magazine March 2012
  11. Fleming DJ, Tucker KL, Jacques PF, Dallal GE, Wilson PW, Wood RJ. Dietary factors associated with the risk of high iron stores in the elderly Framingham Heart Study cohort. Am J Clin Nutr. 2002 Dec;76(6):1375-84.
  12. Johnson MA. If high folic acid aggravates vitamin B12 deficiency what should be done about it? Nutr Rev. 2007 Oct;65(10):451-8.
  13. Knuiman MW, Divitini ML, Olynyk JK, Cullen DJ, Bartholomew HC. Serum ferritin and cardiovascular disease: a 17-year follow-up study in Busselton, Western Australia. Am J Epidemiol. 2003 Jul 15;158(2):144-9.
  14. Lindeberg, S.: Food and western disease. Health and nutrition from an evolutionary perspective. Wiley-Blackwell, 2010.
  15. Mursu J, Robien K, Harnack LJ, Park K, Jacobs DR Jr. Dietary supplements and mortality rate in older women: the Iowa Women's Health Study. Arch Intern Med. 2011 Oct 10;171(18):1625-33.
  16. Niederau C, Strohmeyer G, Stremmel W. Epidemiology, clinical spectrum and prognosis of hemochromatosis. Adv Exp Med Biol. 1994;356:293-302.
  17. Tuomainen TP, Punnonen K, Nyyssönen K, Salonen JT. Association between body iron stores and the risk of acute myocardial infarction in men. Circulation. 1998 Apr 21;97(15):1461-6.
  18. Zacharski LR, Chow BK, Howes PS, Shamayeva G, Baron JA, Dalman RL, Malenka DJ, Ozaki CK, Lavori PW. Decreased cancer risk after iron reduction in patients with peripheral arterial disease: results from a randomized trial. J Natl Cancer Inst. 2008 Jul 16;100(14):996-1002.