Nick Wignall:
5 rossz mentális szokás, ami akadályozza a boldogságot

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Nick Wignall: 5 Mental Habits Sabotaging Your Happiness

Mindannyian szeretnénk boldogabbak lenni. De ehhez kicsit át kell alakítani természetesnek tűnő gondolkodásmódunkat.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Azok a dolgok, amikről feltételezzük, hogy boldogabbá tesznek minket - pénz, státusz, kellemes külső stb. - általában közel sem olyan hatásosak, mint reméljük. És a legtöbb önsegítő cucc, amiről olvasni lehet, hát… hosszútávon hasonlóan kiábrándító.

Bár nincs varázsütésszerű megoldásom a problémára, azért szeretnék ajánlani valamit, amit általában elfelejtenek az emberek:

A legegyenesebb út a boldogsághoz, ha kiküszöböljük a rossz mentális szokásokat.

Gyakorló pszichológusként és terapeutaként naponta beszélek (Nick Wignall) boldogtalan emberekkel - sokan közülük teljesen egészségesek, kellemes megjelenésűek és a legjobb önsegítő könyveket olvassák. Szerintem ők leggyakrabban azért nem boldogok, mert folyamatosan egy negatív mentális programgyűjteményt futtatnak az agyukban.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Nem tudok Nirvánát ígérni, és nincs olyan megoldás se, ami mindenkinél működik, de ha megtanulja az ember felismerni ezeket a negatív mentális szokásokat, és megpróbál változtatni rajtuk, akkor szerintem minden nap egy kicsit boldogabbnak fogja érezni magát.

1., Túlzott elvárások

Az elvárások tulajdonképpen hitek azzal kapcsolatban, hogy hogyan kéne a világnak működnie, beleértve azt is, hogy hogyan kéne az embereknek viselkedniük benne. És bár az elvárások néha tudnak hasznosak is lenni, pszichológiailag gyakran veszélyesek.

Íme egy példa:

Miután az egész délutánt a garázs kitakarításával töltötte, elvárja a párjától, hogy ezt azonnal vegye észre, köszönje meg és legyen hálás érte. És mikor ezt nem teszi, ön nemcsak szomorú és csalódott lesz, de haragos és frusztrált is. Ha meg később sem tesz említést róla, akkor elkezd rágódni a korábbi alkalmakon, amikor valami kedveset csinált, és nem értékelték érte. Ami persze további haraghoz és nehezteléshez, végül vitához vagy komoly veszekedéshez vezet.

Az ilyen elvárásokkal az a gond, hogy akár jogosak, akár jogtalanok, gyakran nem fognak teljesülni. Ami önt minden ilyen alkalom újra és újra meg fogja lepni és sokkolni fogja, azon a rosszérzésen kívül is, amit a dolog amúgy is okoz önnek.

A probléma az, hogy a meglepetés erősíti az érzelmeket: haragot érezni elég rossz önmagában is. De amikor haragot érez olyankor, amikor megbecsülést várna, akkor a haragja - és az összes nem adaptív viselkedés, ami vele jár - sokkal intenzívebb és fájdalmasabb lesz.

A lecke ebben az esetben nagyon egyszerű:

A negatív érzelmeket sokkal könnyebb kezelni, ha nem érnek meglepetésként.

Ha boldogabb, nyugodtabb és érzelmileg stabilabb akar lenni - különösen a kapcsolataiban - kezdjen jobban figyelni az elvárásaira. És ha már felismerte őket, igazítsa őket jobban a valósághoz, vagy szabaduljon meg tőlük teljesen.

"Nem azért vagyok ezen a világon, hogy megfeleljek az elvárásaidnak, és te nem azért vagy itt, hogy megfelelj az enyémeknek." Bruce Lee

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


2.,Az érzelmek minősítése

Az érzelmek nem jók vagy rosszak:

  • A szorongás nem rosszabb, mint amennyire az eső vagy a hó rossz.
  • A harag nem rosszabb, mint amennyire vörös hajúnak lenni rossz.
  • A gyász nem rosszabb, mint amennyire magasnak vagy alacsonynak lenni rossz.

Morálisan pedig csak olyasmit minősíthetünk jónak vagy rossznak, ami felett kontrollunk van

Ezért van az, hogy soha senkit nem küldenek börtönbe azért, mert haragot érez. Azt nem tudja kontrollálni, hogy haragszik-e vagy sem, ezért a haragjáért nem tehető felelőssé.

Azért viszont gyakran kerülnek börtönbe emberek, mert agresszívan viselkednek. Hogy miért? Mert a viselkedését tudja irányítani, vagyis azért felelős, és azt lehet jónak vagy rossznak, helyesnek vagy helytelennek minősíteni.

Ha az ember elítéli magát olyasmiért, amit nem tud kontrollálni - beleértve az érzelmeit is -, az a biztos recept a szenvedésre.

Gondoljon csak bele:

  • Amikor elítéli magát, amiért szomorú, akkor még lelkiismeret-furdalása is lesz amellett, hogy szomorú.
  • Amikor kritizálja magát, amiért fél valamitől, akkor még lelkiismeret-furdalása is lesz amellett, hogy fél.
  • Amikor hibáztatja magát, amiért haragszik, akkor még lelkiismeret-furdalása is lesz amellett, hogy haragszik.

Ehelyett próbálja ki ezt: legyen megértő magával, mikor fájdalmat érez.

Amikor rosszul érzi magát, próbáljon úgy beszélni önmagához, ahogy egy jó baráthoz beszélne, aki szenved - megértéssel, együttérzéssel, támogatólag.

"Most már tudom, hogy felvállalni a saját történetünket és szeretni magunkat úgy, ahogy vagyunk, a legbátrabb dolog, amit az életben tehetünk." Brené Brown

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


3., Aggódás a jövő miatt

Ha krónikus aggódó, akkor tudja, hogy ez mennyi többlet szorongást és stresszt okoz az életében. Valószínűleg azt is észrevette már, hogy ha aggódik, hogy rossz dolgok fognak történni, az nem igazán segít abban, hogy helyette jó dolgok történjenek. Más szavakkal, valószínűleg megfigyelte, hogy az aggodalom mindig mellékhatás, és nem gyógyír.

Akkor miért aggódunk? Miért aggódunk annak ellenére, hogy tudjuk, hogy az csak stresszt és szorongást okoz nekünk?

Nos, azért, mert az aggódás a kontroll illúzióját kelti bennünk.

Így működik:

  • A képzelőerőnk kreál egy legrosszabb eshetőség forgatókönyvet, amit igazából nem tudunk kontrollálni.
  • Tehetetlennek érezzük magunkat.
  • Úgyhogy aggódunk. Mert bár az aggódás szorongást okoz, csökkenti a tehetetlenség érzését (legalábbis ideiglenesen). És sok ember inkább szorong és stresszel, minthogy tehetetlennek érezze magát.
  • De mint minden függőség, a rövidtávú jutalom az aggódásért nem igazán ellensúlyozza a hosszútávú költségeket.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Természetesen, ha aggódik az ember, hogy miként fog kezelni egy sor borzasztó helyzetet, az a kontroll érzését kelti benne, de a stressz- és szorongáshegyek előbb-utóbb maguk alá fogják temetni. Mert amikor krónikus stresszben és szorongásban élünk, akkor egyre több olyan dolgot találunk, ami miatt aggódhatunk, és ez további szorongáshoz és stresszhez vezet.

És bár ön ezt nyilván nélkülem is tudja, rettentően nehéz boldognak lenni úgy, hogy az ember állandóan stresszes és szorong.

Az igazi tragédia a krónikus szorongás esetében az, hogy egyszerűen ellopja tőlünk az életünket.

Ha meg akarja szakítani az ördögi kört, foglalja vissza az életét, ne stresszeljen annyit, inkább próbálja elfogadni a tehetetlenséget és a bizonytalanságot.

Rossz dolgok mindig történnek az emberrel, a legtöbbet nem is tudjuk kontrollálni. Sokkal jobb ezzel békét kötni, mint tagadásban élni.

"Az aggódás nem a holnapot fosztja meg a bánattól, hanem a ma energiáját veszi el." Corrie Ten Boom

4., Megerősítés keresés

A megerősítés az adott pillanatban jólesik az embernek, de a megerősítés hosszútávon ön-megsemmisítő hatású.

Mindannyian szorongunk néha. És természetesen a szorongás érzése kellemetlen, sőt fájdalmas. Így hát mi sem természetesebb, mint a vágy, hogy megszüntessük ezt a fájdalmat vagy kényelmetlenséget?

Ezért olyan gyakori a megerősítés keresése. Nézzünk néhány példát:

  • Miután elkövet az ember egy hibát a munkahelyén, mondjuk egy prezentáció közben, azonnal felhívja a partnerét, remélve, hogy kap tőle egy kis bátorítást és vigaszt.
  • Egy kínos összezördülés után írunk a barátunknak - hátha mond pár kedves szót, amivel csökkenti a szorongásunkat.
  • Ha az ember egyszer csak érzi azt a bizonyos furcsa érzést a gyomrában, azonnal felhívja a partnerét, remélve, hogy az ő megnyugtató szavai elhessegetik a félelmét.

1., A megerősítéssel önmagában nincs is semmi gond. Teljesen természetes és egészséges, hogy kérjünk és kapjunk támogatást és megnyugtatást más emberektől, amikor félünk.

A megerősítés kérés akkor válik problémássá, amikor szokássá válik. Amikor az azonnali és egyetlen válaszunk minden félelmünkre és bizonytalanságunkra az, hogy egy másik emberhez fordulunk megnyugtatásért. Mert ez már az ön-szabotázs egy formája.

Ne szervezze ki a szorongásait más emberekhez.

Ezzel ugyanis két nagy probléma van:

Elveszti a képességét, hogy egyedül is menedzselni tudja a szorongásait.

2., Hosszútávon egészségtelen szociális függőségeket alakít ki, amelyek nehezteléshez és konfliktushoz vezethetnek a legfontosabb kapcsolataiban.

Ahelyett, hogy másokat használna arra, hogy megszüntessék a szorongásait, tanulja meg maga menedzselni őket:

  • Gyakorolja a szorongás és a bizonytalanság elviselését, ahelyett, hogy elterelné a gondolatait róluk.
  • Dolgozzon rajta, hogy együtt tudjon élni a tehetetlenség érzésével, ahelyett, hogy mindenáron szabadulni próbálna tőle.
  • Tanulja meg elviselni a félelmeit és a bizonytalanságait, és ne függessze fel az életét abban a reményben, hogy majd mások segítsenek jobban érezni magát.

"A filozófiának az a feladata, hogy megtanítsa az embert együtt élni a bizonytalansággal… nem az, hogy megnyugtassa őt, hanem, hogy felzaklassa." Lev Shestov

5., Gondolatolvasás

A gondolatolvasás az a mentális szokás, amikor feltételezzük, hogy értjük, hogy más emberek mit éreznek vagy gondolnak.

Az embereknek megvan egy rejtélyes képességük, hogy apró külső jelekre alapozva tippeket fogalmazzanak meg azzal kapcsolatban, hogy mások mit gondolhatnak és mit érezhetnek.

Például:

A feleségemnek van egy jellegzetes homlokráncolása, ami mindig ugyanazt jelenti - a gyerekek rémesen viselkedtek egész nap, úgyhogy most azonnal vidd le őket a játszótérre, hogy egy órát csend legyen a lakásban, különben…

De akármilyen jó vagyok benne, hogy észrevegyem és kikövetkeztessem a lényegét annak, amit a feleségem éppen gondol vagy érez, az a meggyőződés, hogy olvasok a gondolataiban, veszélyes. Miért?

Mert annyira közel sem vagyok jó ebben, mint hiszem…

Bár lehet, hogy egy tucat szituációból egyszer tényleg kitaláljuk valakinek a gondolatait, a többi tizenegy esetben viszont valószínűleg nagyot tévedünk. De az egy-két alkalom sikere téves magabiztosságot ad a többi esettel kapcsolatban is.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbbünk úgy jár-kel a világban, hogy azt hiszi, tudja, más emberek mit akarnak és éreznek, de az esetek nagy részében tévedünk. Ennek eredményeképp sok helytelen feltételezéssel élünk azzal kapcsolatban, hogy más emberek mit akarnak, és mire van szükségük. Ezért aztán sok buta dolgot teszünk és mondunk, ami sok buta konfliktushoz, és igen, sok boldogtalansághoz vezet.

Úgyhogy feltételezések helyett javaslom, inkább kérdezzük meg magukat az érintetteket.

Ennek két nagyon pozitív hatása van:

1., Empatikusnak tűnünk ahelyett, hogy ítélkeznénk. Akár helyes, akár helytelen, amit feltételezünk arról, hogy mit gondol a másik, a gondolatolvasó sokszor arrogánsnak, vagy akár agresszívnak is tűnhet, ami könnyen konfliktushoz vezet. Ha viszont abból indulunk ki, hogy nem tudjuk, mit gondol a másik, de a kérdésünkkel kifejezzük, hogy szeretnénk tudni, akkor együtt érzőnek fogunk látszani, ami sokkal termékenyebb és élvezetesebb interakciókhoz vezet.

2., Megbízhatóbb információhoz jutunk. Az emberek szeretik, ha egyszerűen megkérdezzük tőlük, hogy érzik magukat, vagy mit gondolnak egy adott helyzetben. Ráadásul, ha így teszünk, utána sokkal jobban fogjuk tudni, miként érzik magukat vagy mit éreznek pontosan. Paradox módon, ha képesek akarunk lenni rá, hogy hatékonyabban olvassunk mások gondolataiban, akkor abba kell hagynunk a gondolatolvasást, és helyette meg kell próbálnunk kérdéseket feltenni.

Végül is a boldogságunk nagyrészt a kapcsolataink működésén múlik.

Folyamatosan csatározik és küzd azokkal az emberekkel, akik a legfontosabbak az életében? Ha így van, akkor ön valószínűleg nem érzi magát különösebben boldognak.

És fordítva, ha a legfontosabb kapcsolataink alapvetően zökkenőmentesen és konfliktusmentesen működnek, akkor sokkal boldogabbnak és elégedettebbnek érezzük magunkat.

Szóval hagyjon fel azzal a szokásával, hogy kitalálja mások érzéseit és gondolatait, és helyette tanuljon meg kérdezni. Ettől ön is és a környezetében levő emberek is sokkal boldogabbak lesznek.

"A feltételezéseink ablakok a világra. Időnként takarítsuk ki őket, különben nem fog bejönni a fény." Isaac Asimov

Röviden összefoglalva:

Ha boldogabb akar lenni, akkor próbálja meg azonosítani és kiiktatni ezt az 5 rossz mentális szokást:

  • A túlzott elvárásokat
  • Az érzelmei minősítését
  • A jövő miatti aggódást
  • A megerősítés keresését
  • A gondolatolvasást
 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre