Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A kávé, a só, na meg a tények

Két bűntudattal fogyasztott "élelmiszerről" - a kávéról és a sóról- ismét bebizonyosodott, hogy fogyasztásukból nem hogy kárunk származna, de kifejezetten fontos volna eleget innunk és ennünk belőle.

 

Google hirdetés

 

A Tények-tévhitek webszájtom célja a tévhiteket szembeállítani a tényekkel. Erről szólnak cikkeim és könyveim is. Sokan panaszkodnak, hogy "annyi mindent lehet már hallani, az ember azt se tudja, minek higgyen". A tudomány természetesen minden korszakban korlátolt tudást ad, a korlátok azonban elég jól felmérhetők. A bizonyítékok hierarchiába rendezhetők, egy vizsgálat általában kevesebbet mond, mint sok vizsgálat korrekt összevont elemzése. Egy epidemiológiai vizsgálat ugyancsak kisebb bizonyító erővel bír, mint egy placebokontrollos kettős vak klinikai vizsgálat. Egy sok éves követéses vizsgálat ugyancsak többet mond el, mint egy pár hetes vizsgálat. Az átlagolvasót általában az zavarja össze, hogy különféle médiumok (pl. index.hu, origo.hu) rákaptak arra, hogy tudományos szenzációkkal kábítsák olvasóikat. Ehhez azonban nem alkalmaznak szakértőket, hanem egyszerűen a tudományos vizsgálatokat figyelő webszájtok híreit lefordítják. Ezeknek a "tudományos" rovatoknak minden hírének az a célja, hogy meghökkentsen, mert ez növeli az olvasottságot. A tapasztalat persze azt mutatja, hogy a hiteles tájékoztatás még jobban növeli az olvasottságot, de ez pénzbe kerül. Komoly médiumok (New York Times, The Globe, Nature, Science, Dr. Mercola, stb.) szakírókkal írattatják meg a legfrissebb eredményekről szóló beszámolóikat, s ezek nem vezetik meg az olvasót, hanem az új eredmények kapcsán ismertetik a kételyeket és a reményeket is. Egy szakértő a frissiben megjelent tudományos vizsgálatok eredményeit a korábbi eredmények tükrében súlyozottan adja közre, jelzi az új vizsgálat sugallta következtetések korlátait, vagy éppen rámutat a vizsgálat hibáira. Merthogy igen sok vizsgálat esetében a vizsgálat módszertanát megismerve eleve kétséges az eredmény. Fontos figyelembe venni a vizsgálat szponzorait is, hiszen pl. a gyógyszeripar által lefolytatott vagy szponzorált vizsgálatoknál igen csak skrupulózusan kéne megvizsgálni a közölt eredményeket.

A kávé

A kávéról jó régen írtam egy cikket, aztán a Paleolit szakácskönyvben is írtam a kávékutatás eredményeit 2010-ig összefoglaló részt. E fejezetecskében írtam arról, hogy a vizsgálatok összességében cáfolják a kávé magas vérnyomást okozó hatását, cáfolják a kávé szív és érrendszeri megbetegedést fokozó hatását, és bizonyítják, hogy jelentősen csökkenti a különféle rákok kialakulásának a kockázatát. Sok botcsinálta kritikusom azt szokta a szememre vetni, hogy "vizsgálat mindennek az igazolására található". Ez azonban tudományos nihilizmus, aki ilyet állít, az csupán azt árulja el, hogy nem tud a tudományos szakirodalomban eligazodni. A kávéról 2011 első felében két fontos összefoglaló is megjelent, mindkettő vizsgálódási módszerét tekintve nagy bizonyító erejű, s az általam írt összefoglaló végkövetkeztetéseit támasztja alá.

Xiaofeng Yu és munkatársai 2011 márciusában közölték a kávéfogyasztás és rákkockázat kapcsolatáról szóló metaanalízisüket (sok vizsgálat összevont, súlyozott elemzése). A fejlett országokban a kávé eléri az egy főre jutó 4.5 kg-nyi évi fogyasztást. A szerzők bevezetőjükben összefoglalták, hogy a kávé számos rákellenes hatású vegyületet tartalmaz, ilyen pl. a cafestol és kahweal, a polifenolok, a kávésav, klorogén sav, stb. Az elmúlt 40 évben kb. 500 tanulmány elemezte a kávé és a rákkockázat kapcsolatát. A szerzők 519 tanulmányt vizsgáltak meg, s ezek közül 59-et találtak elemzésre alkalmasnak. A vizsgálatok közül 40 követéses vizsgálat volt, ezek a legértékesebbek, mert folyamatosan mérik a kávézást és vetik össze a később kialakuló megbetegedéssel. (A retrospektív vizsgálatokban visszamenőleg kell emlékezni a kávéfogyasztásra, ami sok torzítást tartalmazhat.) Az 59 vizsgálatban durván 2 200 000 embert 14 éves követésének eredményét dolgozták fel. E mintán a 14 év alatt 34 000 rák fordult elő.
Az elemzés eredménye szerint a kávéfogyasztás csökkenti a rákkockázatot: minél több kávét fogyaszt valaki, annál kisebb a különféle rákok kockázata. A napi fogyasztásban minden csésze elfogyasztott kávé 3%-kal csökkentette a rákkockázatot. 12-féle ráktípust vizsgáltak, s a kávé mindben csökkentette a rákkockázatot. A vizsgált ráktípusok: májrák, veserák, menopausa előtti mellrák, vastagbélrák, hólyagrák, szájrák, gégerák, méhrák, nyelőcsőrák, leukémia, hasnyálmirigy és prosztatarák.
A vizsgálat több újdonsággal is szolgált. Korábban vizsgálatok azt mutatták, hogy a kávé fokozza a hasnyálmirigy rákot, most 14 vizsgálat alapján éppen hogy 18%-os védőhatást találtak. A prosztatarák esetén egyes vizsgálatok csak azt igazolták, hogy a kávé nem fokozza a kockázatot, de ez az elemzés 21%-os védelmet mutatott ki a kávézók javára.
Egy korábbi norvég vizsgálat 14 000 nő eredményei alapján 50%-os mellrák kockázat csökkenést talált. Jelen elemzés, hanem is ekkora hatást, de fordított kapcsolatot mutatott ki a mellrákkockázat és a kávéfogyasztás közt. A méhrák esetében az erős kávézóknak 30%-kal csökkent a kockázata. Hólyagrák esetén 17% kockázatcsökkenést mutattak ki. A májrák kapcsán korábban 10 vizsgálat alapján 41%-os kockázatcsökkenést mutattak ki. A szerzők összevont elemzése szerint 46%-os kockázatcsökkenést jelent az erős kávézás.
A kávé rákvédő hatása tehát elég stabilan alátámasztott. Természetesen ezzel ellentétes híreket olvashat majd az Indexen, az Origon, vagy a HVG Online-on.

A kávéfogyasztással kapcsolatos másik aggodalom a magas vérnyomás és a szívproblémák jelentkezése. Ezzel kapcsolatos Zhenzhen Zhang és munkatársai 2011 márciusában megjelent összefoglalója és metaanalízise. A becslések szerint 2025-re a világ népességének 29%-a fog magas vérnyomásban szenvedni. Mivel a magas vérnyomás szoros kapcsolatban áll a szív és érrendszeri kockázattal, minden, akár kismértékű vérnyomás csökkenés is közegészségügyi jelentőségű. Ez indokolja az elterjedt kávéfogyasztás kockázatának vizsgálatát. Az első beszámoló arról, hogy a kávéfogyasztás fokozhatja a vérnyomást, 75 évvel ezelőtt jelent meg. Azóta két metaanalízis jelent meg, amely placebokontrollos klinikai vizsgálatok alapján azt állította, hogy a kávéfogyasztás fokozza a vérnyomást. Ezek a klinikai vizsgálatok azonban mind rövidebb ideig tartottak, mint 85 nap és nagy dózisban alkalmazták a kávét. A szerzők fontosnak tartják, hogy a kávéfogyasztás hosszú távú hatását vizsgálják a rendszeres kávéfogyasztók körében. A szerzők több mint 2000 tanulmányt vizsgáltak át, és ebből hetet találtak elemzésre megfelelőnek. Összesen 172 567 személyt követtek a vizsgálatokban hattól harminchárom évig terjedően, s ez idő alatt 37 135 magas vérnyomás diagnosztizáltak. A különböző vizsgálatokban, és az összevont elemzésben egyaránt úgynevezett fordított J összefüggést kaptak a kávéfogyasztás és a magas vérnyomás kockázata között. Ez azt jelenti, hogy a nem kávézókhoz képest a kevés (2-3 csészét) fogyasztóknak kicsit nő a magas vérnyomás kockázata, míg a még többet kávézóknak (legalább hat csésze) már csökken. A kevés kávét ivóknak 7%-kal nő, a sok kávét ivóknak 1%-kal csökken a nem kávézókhoz képest a magas vérnyomás kockázata. A jelenséget az magyarázza, hogy a kávéban lévő koffeinnek valóban van vérnyomásnövelő hatása, azonban a rendszeresen kávézók szervezete hozzászokik ehhez a hatáshoz és a kávéban található számos más anyag, valamint a szervezet vérnyomás-szabályozó rendszere sok és rendszeres kávé hatására éppenséggel csökkenti a vérnyomást. Egyéni érzékenység természetesen létezik, akikben a koffeint lebontó májenzim kevésbé hatékony, azoknál a kávénak van vérnyomás emelő hatása.
A szerzők végső következtetése, hogy az erős kávézás nem jelent kockázatot a magas vérnyomás kialakulására, míg a kevés kávét fogyasztóknál van némi kockázat magas vérnyomás kialakulására.

A só

A sófogyasztás ugyancsak a közegészségügy és a kardiológusok kedvenc vesszőparipája. A kérdést a Paleolit táplálkozás könyvemben már összefoglaltam. Erre is sokan mondták, hogy "a Szendi direkt mindenben az ellenkezőjét állítja, mint a hivatalos álláspont". Erre csak azt lehet válaszolni, hogy csak azokban a kérdésekben állítom a hivatalos álláspont ellenkezőjét, amelyekben a hivatalos álláspont homlokegyenest mást állít, mint a tudomány.
Katarzyna Stolarz-Skrzypek és munkatársai 2011 májusában jelentették meg vizsgálatuk eredményét, amely teljesen megerősíti a "zöld könyvemben" leírtakat. A szerzők bevezetőjükben idézik a korábbi vizsgálatokat, amelyek azt sugallták, hogy a sófogyasztás csökkentése vérnyomáscsökkenéssel jár, de rámutattak arra, hogy ezek a vizsgálatok mind rövidtávú vizsgálatok voltak, s a közegészségügy nagy sócsökkentő programjai, melyek szerint napi 3 gramm alá kéne szorítani a sófogyasztást, nem számolnak ennek veszélyeivel. A szerzők ezért a legpontosabb mérést a vizeletben kiválasztott sómennyiséget vizsgálva elemezték átlagosan 8 éven át 3700 személy vérnyomásának és szívbetegség kockázatának alakulását.
A nyolc év alatt 219 személy halt meg, és 232 szenvedett el végzetes vagy túlélt szív és érrendszeri komplikációt (infarktus, embólia, sztrók, stb.). A szív és érrendszeri halálozás a legmagasabb a legkevesebb sót fogyasztók, a legalacsonyabb a legtöbb sót fogyasztók közt volt. A legkevesebb sót fogyasztók közt 4.1%-os, a közepesen sok fogyasztók közt 1.9%-os, és a legtöbb sót fogyasztók közt 0.8%-os volt a szív és érrendszeri eredetű halálozás.

A magas vérnyomás vizsgálatával kapcsolatban az derült ki, hogy a sófogyasztás mértéke nem függött össze a magas vérnyomásbetegség kialakulásának kockázatával. A legkevesebb sót fogyasztók 27%-a, a közepes mennyiséget fogyasztók 26.6%-a, és a legtöbb sót fogyasztók 25.4%-a lett magas vérnyomású beteg. A szisztolés vérnyomás a vizeletben mért 100 mmol só növekedés esetén 1.7 Hgmm volt sok éves követés során, de ez nem függött össze a magas vérnyomás betegség kialakulásával. A diasztolés vérnyomás pedig nem is változott.

Más vizsgálatok is megerősítették, hogy az alacsony sófogyasztás minimálisan csökkenti a vérnyomást, de viszont fokozza az infarktuskockázatot. Egy háromezer főt 3.5 éven át követő vizsgálatban a legkevesebb sót fogyasztók infarktuskockázata négyszerese volt a legtöbb sót fogyasztókénak. A különösnek ható eredményeket jól magyarázza, hogy a sóbevitel csökkentése fokozza a szimpatikus idegrendszeri aktivitást, csökkenti az inzulinérzékenységet: mindkét hatás a metabolikus szindróma és a szívritmuszavar kockázatát növeli. A sócsökkentés azért sem éri el vérnyomáscsökkentő hatását, mert a sófogyasztás csökkentésére aktiválódik a renin-angiotensin-aldosteron rendszer, amely növeli a vérnyomást és fokozza a folyadék és sóvisszatartást a vesékben. Következésképen, a lecsökkentett sófogyasztás nem sokat változtatja a vérben a só szintjét, ugyanis egyszerűen csökken az ürítése. Fokozott fogyasztás esetén pedig nő a sóürítés, azaz nem nő meg a folyadék visszatartás. Pl. magas vérnyomásos betegeknek nem több a vére vagy a testfolyadéka, azaz nem attól magas a vérnyomásuk.

A szerzők végkövetkeztetése, hogy eredményük alapján elutasíthatók azok a számítások, amelyek a népességszintű sófogyasztás csökkentését összekapcsolják jelentős szív és érrendszeri halálozás csökkenéssel. Ilyen hatás ugyanis nincs, tehát a szerzők szerint indokolatlan az az általános és megkülönböztetés nélküli sófogyasztás csökkentési ajánlás, ami ma van érvényben.

Akik olvasták könyveimet, azoknak ezek az eredmények nem okoznak meglepetést. Fontos azonban követni az új eredményeket, mert ezek vagy ismételten megerősítik a korábbiakat, és akkor nyugodtak lehetünk, vagy új megvilágításba helyezik a régen igaznak gondolt állításokat, és akkor lépnünk kell.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre