Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor
A paleomozgalom három (most már négy) éve

Mindössze négy év telt el a Paleolit táplálkozás c. első könyvem megjelenésétől, paleo ügyben mégis elég sok minden történt azóta hazánkban. Jó dolgok és rossz dolgok egyaránt. Egy éve írtam e sorokat, de sajnos a paleomozgalom egységét kikezdő ártalmas jelenségek a paleót üzleti okokból kisajátítók miatt azóta is napirenden vannak.Fontos különbséget tennünk a tudományos és a demagóg állítások között. Sok levelet kapunk, melyeket az "igazi" paleót hirdetők "orvosi kezelései" nyomán tönkrement emberek írnak.

 

Google hirdetés

 

Jó pl. az, hogy az egészséges élet mozgalommá vált, gyökeret vert az emberek lelkében a paleo eszme, vagyis, hogy élj úgy, ahogy az evolúció "megtervezett". Azaz, edd azt, amit százezer évekig ettünk, mozogj, ahogy millió évekig mozogtunk, napozz és szedj D-vitamint és omega-3-at, K2-vitamint (és a többit) mert ezek a humán dizájn nélkülözhetetlen részei. Paleo klubok alakultak, gasztroblogokban teszik a paleósok közzé a paleorecepteket. Önszerveződő, demokratikus módon valóságos és virtuális paleoközösségek alakultak, melyekben a tagok önzetlenül támogatják egymást, megosztják egymással tudásukat és a fontos információkat. Talán kevesen gondolnak bele, de ez óriási dolog, ilyen régen volt. Nem a tőke, nem a politika, nem a vallás szervezi és manipulálja ezeket a közösségeket, hanem az ész és az értelem, az egymás iránt érzett szeretet és felelősség, az összetartozás vágya, és a közös cél: legyőzni korunk átkait, az emberi életet megnyomorító és megrövidítő civilizációs betegségeket és elkerülni a nyugati orvoslás csapdáit. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a paleoeszme nem ismer határokat, tőlünk kiindulva hódit Szlovákiában, Romániában, de még Ausztriában is. A paleo eszméje visszaadta az embereknek az autonómia érzést, hogy végre urai lehetnek testüknek, egészségüknek, életüknek, kiszámíthatóvá vált a jövő. A gyógyulások és pozitív példák láttán újabb és újabb hívei támadnak a mozgalomnak, hisz a jó dolgok fertőznek. Egyre több orvos híve is akad a paleonak, akik maguk is gyakorolják, ill. betegeiknek ajánlják. A paleo, legalábbis az én írásaimban (lásd. pl. Paleolit táplálkozás és korunk betegségei), kifejezetten kritikája az uralkodó akadémikus orvostudománynak, egy új betegségelmélet bontható ki belőle, hiszen a civilizációs betegségek a helytelen táplálkozás és vitaminhiány következményei.

Jó dolog az is, hogy a hazai vállalkozók maroknyi csapata megértette a paleoeszme fontosságát és olyan, a paleo életmódot megkönnyítő termékekkel jelent meg a piacon, amelyek első könyvem, a Paleolit táplálkozás megjelenése előtt szinte ismeretlenek voltak a magyar piacon. Ma már több paleowebshop, paleobolt üzemel, és ami szerintem óriási lendületet ad a paleomozgalomnak, hogy megjelentek az első paleo menüt is kínáló éttermek, sőt a Paleofutár, majd a még nagyobb, országos lefedettséget biztosító Gastroyal is megkezdte a paleoételek házhozszállítását. Megnyílt az első paleoovoda is.

A kezdetben fanyalgó média egyre elfogadóbb és tárgyilagosabb ismertetéseket közöl, egyedül a dietetika vívja még kártékony utóvédharcát.

De vannak negatív fejlemények is. Mezei Elmira és BB professzionális paleo szakácskönyvei mellett megjelentek a paleóban bizniszt látó botcsinálta szakácskönyvírók, akik félrehallásaikat, önkényes értelmezéseiket receptekben adták közre, fertőzve ezzel a paleóhoz nem a tiszta forrás felől közelítőket (Ennek díszpéldánya F. Horváth Ilona: Paleolit ételek összetákolt receptkönyve). A laikus emberek joggal hiszik, hogy amire a "paleo" van ráírva, az tényleg paleo. Én soha nem kezdtem ezek ellen harcolni, mert mindig bíztam benne és ma is ebben bízom, hogy a tisztulási folyamat során a paleo mozgalom kiveti magából ezeket a zavarkeltő ügyeskedőket.

Más veszélyek is megjelentek. Vannak, akik szeretnének a paleomozgalom előtt csodadoktoroknak, minden tudó prófétáknak látszani. Tudásukat könyveim felszínes olvasásából merítik, s ami könyveimből a fejükben megragadt, azt eltorzítva, dogmává merevítve hirdetik, összezavarva a gyógyulni vágyó laikusokat, akik kényelemből inkább hisznek a hamis tekintélyeknek, semmint hogy át kelljen rágniuk magukat a nem mindig könnyű olvasmánynak nevezhető könyveimen, vagy az azóta lefordított külföldi szerzők könyvein.

Az egyik ostoba nézet, hogy az "igazi" paleo 70-30 százalék arányban tartalmaz állati eredetű és növényi eredetű élelmi anyagokat. Ilyet sem én, sem más paleo szakértő nem állított soha, ugyanis, ha megnézzük a több mint kétszáz természeti nép táplálkozását, akkor ott a legkülönfélébb arányokat találjuk - és az egészen eltérő arányok szerint táplálkozó természeti népeknél egyaránt ismeretlenek a civilizációs betegségek. Iránymutatónak szoktuk e népek kiátlagolt táplálkozási arányát megadni, ami kb. 50-50 százalék. De ez sem kőbevésett "igazi" paleo táplálkozási arány, hanem átlag. A paleo attól egészséges, azért véd a civilizációs betegségek ellen, mert nem tartalmaz gyorsan felszívódó szénhidrátot, idegen fehérjéket (pl. tejet), gyulladáskeltő anyagokat (növényi olaj, transzzsír) vagy a bélfalat áteresztővé tevő anyagokat (pl. hüvelyeseket, glutént). Értelmetlen és káros dogma tehát kijelenteni, hogy ilyen vagy olyan arány az "igazi" paleo. Mindenkinek kicsit másként működik a szervezete, más az ízlése, a paleón belül a sokszínűségnek van létjogosultsága. Elmira és én újra és újra leveleket kapunk, amelyekben emberek arról panaszkodnak, hogy "orvosi tanácsra" követik a 70-30%-ot, vagy ami még rosszabb, a ketogén étrendet, és már nem bírják, egyre betegebbek, és ugyanakkor szenvednek a tudattól, hogy ők milyen gyengék, nem tudják követni a "paleót". A ketogén étrendnek meg van a speciális szerepe bizonyos betegségekben (1-es típusú cukorbetegség, rák, epilepszia, Alzheimer), ezt én könyveimben ismertettem is. De minden bajra gyógyírként ajánlani a ketogént csak azt bizonyítja, hogy az ajánló fejében nagy sötétség honol.

Ugyancsak szélsőséges nézetek terjedtek el a fruktózról is, lassan már azt kellene hinnünk, hogy a gyümölcsök az ellenségeink. A dogma úgy szól, hogy a fruktóz olyan veszélyes, hogy jobb, ha nem is eszünk gyümölcsöt. Tény, hogy a fruktóz veszélyes édesítőszer nagy mennyiségben, erről én is többször írtam, a webszájtomon több figyelemfelhívó cikkfordítás is olvasható. Azonban fruktózból napi 40-50 gramm fogyasztása veszélytelen, azaz a napi elfogyasztható gyümölcsadag almából majdnem egy kiló, sárgabarackból 5 kg, banánból 1 kg, őszibarackból 3 kg, szőlőből fél kilogramm, stb. Mondhatni, nehéz lenne annyi gyümölcsöt megennünk, hogy veszélyes fruktózmennyiséget vigyünk be szervezetünkbe. Más kérdés, hogy a gyümölcsökben sok egyéb cukorféleség is van, és összességében tényleg hízáshoz vezethet a túl sok gyümölcs fogyasztása. A paleo éppen arról szól, hogy kerüljük a fekete-fehér gondolkodást. A paleo sosem tilt, csak ajánl. A fruktóz attól vált veszélyessé, hogy a nyugati táplálkozásban rengeteg rejtett fruktóz rejlik (üdítők, pékáruk, nassok).

Sokan terjesztenek olyan nézeteket is, hogy a vitaminok fölöslegesek, sőt veszélyesek. Ismerve a mai élelmiszerek vitamintartalmát, az éretlenül való szüretelés és tárolás hatását, nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem érdemes építeni a táplálékkal bevitt vitaminokra. A mesterséges és természetes szembeállításra pedig csak annyit mondhatok, hogy a vitaminok hőskorában minden vitamin szintetikusan előállítva bizonyította hatásosságát. Mivel ipari környezetben élünk, még a paleolit táplálkozás is csak rekonstrukciós próbálkozás, amelynek része az élelmiszerekből hiányzó vitaminok pótlása.

Egyesek azzal akarnak a paleónál is paleóbbak lenni, hogy hadjáratot folytatnak a zab ellen. Nyitott kapukat döngetnek, a zabot végszükségben ajánlottam mindig is, és ajánlom most is. A tiszta zab glutént nem tartalmaz, a zabban található aveninre azonban lisztérzékenyek reagálhatnak, főként a gyerekek. Azonban, amikor nincs más, inkább zabpehely kását, mint kenyeret.

Hasonlóan támadják a sajtokat is. A sajt nem paleó, de az érett sajtok okozzák a legkevesebb problémát, ezért egészséges (nem autoimmun beteg) embereknek olykor elfogadható. A sajt és zab az az ütközési terület, ahol eldől, a paleo vallás-e, avagy a reális életbe beilleszthető életmód akar-e lenni. Én a realista paleóra szavazok, azaz nem eredendő bűn olykor elfogadni egy sajttal meghintett rakott zöldséget, megenni egy tányér zabkását, vagy horribile dictu, nem a sarkában járni a szakácsnak, vajon nem olajban sütötte-e a húst (étteremben nincs is más). Kell tudni kényszerű kompromisszumokat elfogadni, s erre az képes, aki tudja a szürke árnyalatait is, azaz fel tudja mérni, mit kockáztat azzal, ah ezt vagy azt melléeszik. Sokan tapasztalják, hogy a gluténes élelmiszerek valóban abszolút kerülendők, de más élelmi anyagok egyszer-egyszer nem vezetnek halálos betegséghez. A paleohűség viszont pont azért fontos, hogy a kihágásokat tartogassuk arra az időre, amikor egyszerűen nem tudunk mást enni, csak ártalmas élelmiszereket. (Valaki a múltkor írta, hogy többhetes tevetúrára indul a sivatagba, és a túrán gabonalepény lesz a fő eledel. Mit lehet ilyenkor tanácsolni? Élje túl a túrát és utána térjen vissza a paleóra.)

Végül ezek a próféták saját tohonya életmódjukból kreálnak "Pihenj, ha tudsz, mozogj, ha muszáj" elvet, amely szerintük az energiatakarékosság evolúciós elvéből vezethető le. Csakhogy a természeti népek - tetszik nekik, vagy sem- mégiscsak napi 3-4 órát töltenek fizikai aktivitással (gyaloglás, futás, fáramászás, stb.), mert különben éhenhalnának. Evolúciós szempontból az intenzív fizikai aktivitás, mint gyulladáscsökkentő (lásd. Boldogtalanság és evolúció könyvem), mint az inzulinérzékenységet fokozó és mint az izomtömeget és csonttömeget megőrző tevékenység nélkülözhetetlen az egészséges élethez. A modern ember a sporttal tudja "szimulálni" az évmilliókig az élet részeként végzett napi mozgást.

Sokan összekeverik a paleolit táplálkozás az evolúciós orvoslással. Az evolúciós orvoslás egy sokkal tágabb diszciplína, amelynek kis része a táplálkozás.Akinek a kezében valaha is volt evolúciós orvoslásról szóló könyv, az pontosan tudja, hogy a paleolit táplálkozás nem gyógymód, nem terápia, hanem egyszerűen visszatérés a természetes táplálkozásra. Ennek a gyógyhatása olyan, mint amikor a kiszáradt növény felélénkül a vízre. Rengeteg patológiás folyamat leáll, sőt az addigi károsodások, funkcionális zavarok megszűnnek, ha beszüntetjük a táplálkozásból eredő kiváltó tényezőt. De ezt gyógymódnak és evolúciós orvoslási eljárásnak nevezni csak azt célozza, hogy eladhatóvá tegye. Ha gyógymód, akkor ugye van, aki ezt a gyógymódot szakszerűen alkalmazza és ezért pénzt kér. De minek fizetni azért, hogy megtudjuk, hogyan kell helyesen táplálkozni? Ezt bármelyik paleókönyvből elolvashatjuk. Akinek gőze sincs az evolúcióról, az is használhatja ezt jól hangzó marketing dumaként.

A paleo vadhajtásai mind abból fakadnak, hogy sokan ki szeretnék sajátítani, mert szeretnének belőle megélni. A paleo azonban egy folyton fejlődő, változó eszme, s csak olyanok kezében termékeny, akik képesek a tudományhoz alázattal és felelősséggel közelíteni. Akik nem ismerik fel személyes korlátaikat és az aktuális tudásuk végességéből fakadó korlátokat, azaz, hogy nem tudják mindenre a választ, azok a hiányos tudásukat dogmákkal, handabandázással, nagyotmondással, vagy egyszerűen hazugsággal pótolják ki.

Ha nem ért valamit, olvasson, kérdezzen, de mindig ügyeljen a forrás hitelességére! A hamis prófétákat pedig úgyis előbb-utóbb kiveti magából a mozgalom. Az igazság nem terem minden bokorban, aki nem akar megdolgozni érte, hanem az előemésztett, összezagyvált gondolatokat akarja levadászni a Facebookon, az könnyen póruljárhat, mint ahogy sokan már megjárták. A megélhetési paleósok mindig kéznél lesznek, hogy harmadik tanácsuk már a "rendelőbe" invitálás legyen.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre