Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Jeff Wise:
A sikeres változás titka

Forrás: Jeff Wise How Real Life Change Happens. Psychology Today blog. March 19, 2013

Fordította: Fehér Zsuzsa

Azért adom közre ezt a cikket, mert új könyvem szellemiségét ismerem fel benne. Jó hasonló gondolkodású pszichológusokat olvasni.

 

Google hirdetés

 

Képzeld el, milyen szeretnél lenni és válj azzá

Ha bolondnak lenni azt jelenti, hogy újra meg újra megtesszük ugyanazt a dolgot, és közben eltérő eredményre számítunk, akkor a legtöbbünk őrültnek számít. Változtatni szeretnénk életünkön, elhisszük, hogy képesek vagyunk a változásra, mégis állandóan ugyanazon az ösvényen járunk. Egy kutatás szerint a by-pass műtét után a páciensek 90%-a két éven belül visszatér régi, egészségtelen táplálkozási szokásaihoz. Egy másik vizsgálat szerint a fogyókúrázók jelentős többsége egy éven belül újra visszahízza a leadott súlyt, gyakran még többet is.

Újra és újra sikertelen a változás, mert alaposan túlbecsüljük akaraterőnket. A pszichológusok ezt a fajta hibát a kontroll illúziójának nevezik. Magabiztosan megfogadjuk, hogy változtatni fogunk, és elhisszük, hogy képesek leszünk legyőzni vágyainkat, mert nem jut eszünkbe, hogy a kísértés milyen erős tud lenni. Jóllakottan elfeledkezünk arról, milyen ellenállhatatlan egy bacon-ös tripla sajtburger, ha éhesek vagyunk. Olyan helyzetekbe hozzuk magunkat, melyekben akaraterőnk megsemmisül.

Ez nem azt jelenti, hogy összes fogadalmunk eleve kudarcra van ítélve. Naponta változtatnak emberek az életükön. De a legtöbbjük nem az akaraterőre hagyatkozva teszi ezt. A titok, hogy egyszerűen el kell kezdeni úgy viselkedni, mint amilyenné válni szeretnénk. Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, mit is kellene tenni, képzeljük el a jövőt, jobbá vált önmagunkat és kérdezzük meg: ő mit tenne? Ez a megközelítés annak a meglepő módszernek köszönhetően működik, ahogy agyunk önértékelésünket formálja. Számos kísérlet bizonyította, hogy amikor saját tulajdonságainkról, hajlamainkról való hiedelmeinket kialakítjuk, nem nézünk magunkba, ahogy az ember gondolná, helyette látható viselkedésünket figyeljük meg. Látván bizonyos cselekedeteinket - bármi legyen is az eredeti motiváció - önképünk úgy alakul, hogy ezt megmagyarázza.

Egy kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy vegyenek részt egy álkísérletben, ahol valamennyi pénzt nyerhettek. Ezután következett a kísérlet valódi része. A kutató a kísérleti alanyokhoz fordult, és azt mondta nekik, hogy saját csekély vagyonából kellett a kísérletet finanszíroznia, és elnézést kérve megkérdezte őket, nem adnák-e vissza a pénzt, hogy folytatni tudja a kutatást. Egy másik csoport részt vett ugyanebben az álkísérletben, de őket nem kérte meg a pénz visszafizetésére. Végül az összes résztvevőnek értékelni kellett, hogy mennyire volt számukra szimpatikus a kutató. Az eredmény az volt, hogy azok, akik visszaadták a pénzt, sokkal jobban kedvelték a kísérletvezetőt. Az ok: hogy viselkedésünket megmagyarázzuk saját magunk számára, feltevéseket alakítunk ki indokaival kapcsolatban. "Pénzt adtam a fickónak, tehát kedvelnem kell őt", jött létre a magyarázat a tudatalattiban.

Hasonlóképpen, a változás úgy a leghatékonyabb, ha úgy viselkedünk, mintha már el is értük volna célunkat. Ne félj attól, hogy becsapod magad. Ne aggódj a visszajelzések miatt. Erőssé válni úgy lehet, ha úgy viselkedsz, mintha az lennél. A sportolás legnehezebb - és egyetlen nehéz - részének mindig is az edzőcipő felhúzását tartottam. Ha már rajtam van, nagy valószínűséggel 100% az esélye, hogy sor kerül valamilyen mozgásra. Különben miért lenne rajtam ez a cipő?

Természetesen a belső valóságot nem lehet egyetlen nap alatt átalakítani. De gyakorold a kívánt viselkedést, és napról napra egyértelműbb lesz a bizonyíték. Nem telik el sok idő, és azzá változol, akinek mutatod magad. Egy kísérlethez olyan személyeket toboroztak, akik valamilyen új szokást szerettek volna felvenni. Arra kérték őket, hogy ezt az új szokást gyakorolják minden nap. 60 nappal később a legtöbben úgy jellemezték az újonnan megtanult szokást, hogy nem esik nehezükre végrehajtani. Ami régebben egy vágyott változás volt, valósággá vált.

A fogadalmakkal kapcsolatos fenntartásaim ellenére be kell vallanom, hogy magam is fogadkoztam néhányszor az elmúlt években. 2000. december 30-án megfogadtam, hogy felhagyok a dohányzással. Éjfél előtt még szippantottam egy utolsó mélyet, majd kidobtam a megmaradt cigarettákat. Másnap volt dohányosként ébredtem, kétségek között. A következő hetekben úgy bámultam barátaim égő cigarettáira, mint macska a kanárira. De nem akartam újra azzá a személlyé változni, aki az ezredforduló előtt voltam - azzá a dohányos alakká - és tudtam, hogy a következő ezredfordulóig elég sokat kell még várni. Így nap nap után kitartottam, míg egyszer csak észrevettem, hogy az új személyiségem valóssá vált. Nem csak hogy nem akartam rágyújtani, el sem tudtam képzelni, hogy vágyjam rá. Következő szilveszterkor 12. évemet fogom ünnepelni a cigaretta nélkül.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre