Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A vitamin tényleg csak pénzkidobás?

Az utóbbi időben, a nyugati orvoslás mintha minden ellen összeesküdött volna, ami egészséges. Ki a paleót támadja, ki a low-carbot, ki a 2-es típusú cukorbetegség gyógyíthatóságát tagadja, ki a gyilkos omega-6 előnyeit fényezi - és vannak, akik a vitaminok és ásványi anyagok szedéséről akarnak minket lebeszélni.

 

Google hirdetés

 

A nyugati orvoslás és a közegészségügy sokat tett azért, hogy ma a nyugati világot egészségügyi katasztrófa sújtotta övezetnek tekinthetjük. Ezért is érthetetlen ez a dühödt purifikátori buzgalom, amellyel a haldokló nyugati embertől még azt reményt is el akarják venni, hogy tehetne valamit egészségéért és hosszabb életéért? Kinek jó ez? Vagy a megbukott "egészséges élet" eszme képviselői egyszerűen csak magukkal akarják rántani azokat is a szakadékba, akik eddig valahogy ellenálltak a hülyítésnek?

A vitaminok és ásványi anyagok speciális terület, újra és újra elemzések jelennek meg, amelyek azt állítják, hogy az antioxidánsok fokozzák a halálozást (erről lásd Új vitaminforradalom c. könyvem utolsó fejezetét), vagy megkérdőjelezik a D-vitamin, a K2-vitamin vagy általában a vitaminok hasznosságát. Az alábbiakban röviden áttekintem a 2013-as év "termését".

"Haszontalan" multivitamin?

Kathleen Fairfield feburárban ismertette egy 2012-ben megjelent vizsgálat (Sesso és mtsi., 2012) eredményeit (Fairfield, 2013). Eszerint 14 641 férfi orvost követtek átlag 11.2 éven át. Az orvosok egy része placebót szedett, egy részük Centrum Silver multivitamint. A végeredmény szerint a multivitamin nem csökkentette sem a súlyosabb szívesemények, sem a nem halálos és végzetes infarktus és sztrók, sem az összhalálozás kockázatát. Ha valaki megnézi a Centrum Silver összetételét, joggal teszi fel a kérdést, tulajdonképpen ki volt az a naiv ember, aki bármiféle védőhatást is várt ettől az egerekre méretezett multivitamintól? Aki egy kicsit is járatos a vitaminok adagolásában, az napi 60 mg C-vitamintól vagy 400 NE D-vitamintól (ennyi található a Centrum Silverben) semmi jót nem vár. Arról már nem is beszélve, hogy a 45 NE mennyiségű E-vitamin szintetikus alfa-tokoferol, ami kifejezetten ártalmas, a magnézium pedig 50 mg fel sem szívódó magnéziumoxid formájában van a tablettában. Kalcium pedig jó sok van benne, ez pedig, mint tudjuk, inkább árt, mint használ az érrendszernek.

De van itt egy mélyebb félreértés, amit persze nem árt tisztázni. A vitaminárusok és a vitaminokért pusztán hit alapon lelkesedők szeretnék azt hinni, hogy a civilizációs betegségek (kardiovaszkuláris betegségek, rák, diabétesz, stb.) nagy dózisú vitaminokkal kivédhetők . A civilizációs betegségeket azonban elsősorban a finomított szénhidrát alapú nyugati étrend okozza, ezért ezeket a betegségeket vitaminok szedésével nem lehet kivédeni, maximum az ártalmakat lehet csökkenteni. Ha pedig valaki a vitaminok speciális védőhatásait akarja vizsgálni, ami jogos lehetne mondjuk a D vagy K2 vitamin esetében, annak sokkal nagyobb dózisokkal kéne vizsgálódnia.

D-vitamin

A D-vitamin esetében 2013 decemberében megjelent egy grandiózus elemzés Philippe Autier és munkatársaitól, amelyben 290 követéses vizsgálatot és 172 placebo kontrollos, véletlen besorolásos klinikai vizsgálatot kutattak fel és elemeztek a szerzők (Autier és mtsi., 2014). Végső konklúziójuk siralmas, szerintük a D-vitamin mindazon betegségek megelőzésében hatástalan, amelyekben eddig a D-vitaminnak gyógyhatást tulajdonítottak. Ennek megfelelően az elemzés elé biggyesztett szerkesztői állásfoglalás címe így hangzik: D-vitamin: egy mítosz kergetése?

Az elemzésben a szerzők kimutatták, hogy a követéses vizsgálatokban a D-vitaminnal számos pozitív hatás kapcsolható össze, amelyek viszont nem igazolódtak be a kontrollált klinikai próbákban. Ebből számukra az következik, hogy a követéses (megfigyeléses) vizsgálatokban a D-vitaminnak tulajdonítható pozitív hatást valójában nem a D-vitamin, hanem olyan más tényezők okozták, amelyeket a vizsgálatokban nem mértek. Csak egy példa, mire gondolnak a szerzők: ha valaki sokat van a szabadban, kevésbé lesz rákos. De téves azt gondolunk, hogy a magas D-vitaminszint védte meg a ráktól, mert a klinikai vizsgálatok nem igazolják a D-vitamin rákmegelőző hatását. Vagyis a magas D-vitaminszint csupán mellékes következménye volt annak az életmódnak, amely valójában véd a rák ellen. Ez a gyerekes következtetési mód nem veszi figyelembe, hogy a délről északra növekvő rákos halálozás tényét rengeteg vizsgálat igazolja, a klinikai vizsgálatokban viszont rövid ideig és igen alacsony D-vitamin adagot szoktak alkalmazni, ami nem meglepő módon nem nyújt védelmet a rákkal szemben. A megfordított okoskodás pedig úgy hangzik, hogy azokban a kórképekben, ahol eddig az alacsony D-vitaminszinttel magyarázták a betegséget, mostantól úgy kell értelmezni, hogy a betegség miatt lett alacsony a D-vitaminszint. Ha tehát szisztematikusan azt kapjuk, hogy az alacsony D-vitaminszint fokozza az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát, akkor ezentúl azt kell gondoljuk, hogy az 1-es típusú cukorbetegségre hajlamos emberekben azok a tényezők, amelyek elvezetnek az autoimmun folyamatokhoz, egyben lecsökkentik a D-vitaminszintet is. Ezzel a logikával az infarktusban meghaltakban nem azért találunk vérrögöt a koszorúerekben, mert az okozta a halálukat, hanem azért keletkeztek vérrögök az erekben, mert meghaltak valami más okból. Minden világos, eddig mindent rosszul gondoltunk.

Ezt a metaanalízist roppant amúgy nehéz kikezdeni, mert a hatalmas adatmennyiség ellenőrizhetetlen. A tanulmányban jószerével csak következtetések találhatók, s az elemzett cikkek listáját is csak egy mellékletből lehet megismerni. Mint az Új vitaminforradalom könyvemben több példán keresztül is bemutattam, ma már a metaanalízisek eredményeivel szemben gyakran jogosan merül fel a kétely, miszerint éppen a bonyolultságukból következő ellenőrizhetetlenségük miatt a hamis igehirdetés új eszközeivé válnak. Mivel nehéz ezeket az elemzéseket ellenőrizni, a kutatók és döntéshozók bizalmi alapon úgy kezdenek rájuk tekinteni, mint a végső igazságot felmutató elemzésekre.

Elvileg a metaanalíziseknek ez is volna a feladata, hiszen az egyes vizsgálatokba sok esetlegesség becsúszhat, amit a sok vizsgálat összevont elemzése (ez a metaanalízis) korrigálhat. Ám, ha a metaanalízist végzők torzítanak, pl. bizonyos vizsgálatokat, melyeket be kéne válogatni, nem válogatnak be az elemzésbe, másokat pedig, amelyeket ki kéne hagyni, nem hagynak ki, akkor a végeredmény hamis. Így születtek olyan elemzések, amelyek igazolták a dohányzás egészségvédő hatását. Ha egy metaanalízisben nem határozzák meg előre, hogy mekkora D-vitamin dózistól várható bármiféle mérhető hatás, akkor az elemzésbe beválogatnak egy rakás olyan vizsgálatot, amelyről már a tervezési fázisban előre tudható volt, hogy nulla eredménnyel fog zárulni. Ebben az elemzésben ez súlyos torzító tényező volt. A másik, amivel manipulálni lehet az eredményt, hogy milyen kizárási kritériumok alkalmaznak. Az amerikai Orvosi Intézet D-vitamin ajánlása azért tagadja a D-vitamin rák ellenes hatását, mert placebo kontrollos vizsgálat még nem igazolta. Egy ilyen vizsgálat 10-20 évet venne igénybe, tudtommal még senki el sem indított ilyet.

A beválogatási kritériumok önkényes alkalmazására példa, hogy a szerzők a D-vitamin és a rák kapcsolatának kutatásából mindössze 11 követéses vizsgálatot találtak beválogatásra érdemesnek, ami képtelenségnek tűnik, hiszen több száz ilyen vizsgálatot ismerünk, s ezek alapján tudjuk, hogy a D-vitamin csökkenti a rákkockázatot. A beválogatott 11 alapján azonban ilyen kockázatcsökkenés egyedül a vastagbélrák esetén mutatkozott. Legalábbis a szerzők ezt állítják. A szerzők magukat a vizsgálatokat olyan kritériumok szerint értékelték, amelyek alapján a vizsgálatok pozitív eredményei szertefoszlottak, s úgy lehetett rájuk hivatkozni, mint eredménytelen vizsgálatokra. Pl. a prosztatarákkal kapcsolatban az egyetlen általuk idézett vizsgálat szerintük nem igazolja prosztatarák esetén a D-vitamin védőhatását, jóllehet az eredeti vizsgálat végkövetkeztetése így hangzik: "Összefoglalva, fordított kapcsolatot figyeltünk meg a D-vitamin vérszint és a prosztatarákos halálozás között. Ezek az adatok további alátámasztását nyújtják annak, hogy a D-vitamin hatással van a prosztatarák prognózisára." (Fang és mtsi., 2011). Hogy lesz ebből egy metaanalízisben nulla védőhatás? Az idézett négy mellrák és D-vitamin kapcsolatot vizsgáló kutatás különböző vonatkozásokban egyöntetűen a D-vitamin mellrákkal szembeni védőhatását mutatta ki (metasztázis kialakulás, mellrák kockázat, kiújulás kockázata, stb.). Hogy lesz ebből nulla hatás? A melanóma és a D-vitaminszint kapcsolatát elemző egyetlen idézett vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a magasabb D-vitaminszint kisebb méretű melanómát és valószínűbb túlélést biztosít. Megint: hogy lesz ebből nulla hatás? Nyilván több száz vizsgálaton nem lehet végigmenni, és kimutatni, hogy a metaanalízisben miként fordult az eredeti állítás az ellenkezőjébe. A kiragadott példák azonban jelzik az önkényes értelmezést.

És vajon a placebokontrollos klinikai próbákban miért nem találtak rákkal szembeni védőhatást? Mert a beválogatott vizsgálatokban általában napi 800 NE D-vitamint adtak, és a "magas" D-vitaminszintet azonosították azzal, ha valakinek 25 ng/ml fölött volt a vérszintje. Ez a választóvonal azonban nagyon alacsonyan lett megállapítva. Mivel komoly védőhatás 50-60 ng/ml körül kezdődik, rengeteg olyan ember tekintettek "magas D-vitaminszintűnek", akiknek valójában elégtelen volt a D-vitaminszintjük. Nem csoda tehát, hogy ezekben a vizsgálatokban nem találtak rákellenes védőhatást.

Az ilyen metaanalízisek rendkívül károsak. Nem ismerhetjük a kutatók eredeti szándékát, de hogy a D-vitaminkutatásban amatőrök, az bizonyos. Rossz ómen, hogy a vizsgálat első szerzője, Autier munkásságának középpontjában az UV sugárzás melanóma keltő hatása áll, valamint nagy kutatója a carcinogén anyagok rákkeltő hatásának. Szerzőtársai hasonlóképpen nem jeleskedtek eddig a D-vitaminkutatásban. Lássuk be, egy ilyen kutató, mint Autier, már csak érzelmi okokból is abban érdekelt, hogy a D-vitamint hatástalannak találja a rákmegelőzésben. Márpedig az ilyen meggyőződések rendkívüli módon befolyásolják az elemzések végeredményét. A D-vitaminkutatás felfogása szerint a rákot nagyrészt a D-vitamin hiánya okozza, Autier szerint pedig a karcinogén környezeti ártalmak, többek közt az UV sugárzás. Magyarán, ez az elemzés olyan, mintha a kecskére bíztuk volna a káposztát.

A metaanalízisre reagáló ókonzervatív kutatók és dietetikusok most hallelujáznak, hogy lám, nekik volt igazuk. Hát ünnepeljék csak, hogy kicsit megint sikerült megakasztaniuk a haladást!

Vitamin és szellemi leépülés

Francine Grodstein és munkatársai ezt a vizsgálatot már egyszer elsütötték 2007-ben, és akkor sem tették jól, ahogy most is egy fércművel váltak hírhedtté. Akkor a kb. 8 éves követés (Grodstein é smtsi., 2007), most a 12 éves követés (Grodstein és mtsi., 2013) eredményeit adták közre. A vizsgálatban ismét a Centrum Silver tablettát alkalmazták kb. 6000 idős férfi orvosnál. Nem tudom, innentől érdemes-e egyáltalán tudományos vizsgálatról beszélnünk. Ebben a multivitaminban igen kis dózisban található minden olyan vitamin, amely szóba jöhetne, mint a szellemi hanyatlást lassító hatóanyag. A vizsgálatban a Centrum Silvernek azt a verzióját alkalmazták, amely 25 mikrogramm B12-öt, 400 mikrogramm folsavat, 60 mg C-vitamint, 3 mg B6-ot és 45 mg E-vitamint (természetesen alfa-tokoferol formában), stb. Ezek értékelhetetlenül alacsony mennyiségek. Már kicsivel több is komoly eredményt hozhatott volna.

Walker és mtsi. (2012) 400 mikrogramm folsavat és 100 mikrogramm B12-öt alkalmazva két év alatt is jelentős eredményt tudtak felmutatni.

Smith és mtsi. (2010) hasonlóan jó eredményeket értek el 800 mikrogramm folsavval, 500 mikrogramm B12-vel és 20 mg B6-al. Az agyi atrófia a vitaminnal kezelt csoportban egy év alatt 32%-kal volt kisebb mértékű.

Grodsteinék maguk is vizsgálatuk gyengéjének nevezték, hogy a vizsgált orvosok "túl jól tápláltak, a vitaminokat túl alacsony adagban adták". Joggal kérdezhetnénk, erre csak a vizsgálat végén jöttek rá? A másik probléma, hogy a vizsgálatban a vitamincsoportból mindazok eredményét figyelembe vették, akik -saját bevallásuk szerint - a vizsgálat idejének legalább kétharmadában szedték a vitamint. Egyrészt az ilyen önbevallásos mérések teljesen pontatlanok, másrészt a "hol szedte-hol nem szedte" kategóriába tartozó személyek teljesen meghamisítják még azt a csekély eredményt is, ami esetleg mutatkozott volna.

Amikor azonban a média szétkürtöli, hogy a vitaminok nem védenek a szellemi hanyatlással szemben, akkor az vizsgálat érvényességét erősen megkérdőjelező tények kimaradnak a károgásból.

Vitamin és szívhalálozás

Gervasio Lamas és mtsi. vizsgálatában infarktuson átesett 1700 embert követtek öt éven át abban a hiszemben, hogy szedik a nekik adott vitaminokat. A végén kiderült, hogy a vizsgálat szinte értékelhetetlen,mert a vizsgálati személyek 46%-a abbahagyta a vitaminszedést, 17% kilépett a vizsgálatból, a társaság fele szedte legalább 3 évig, és végül mindössze a vizsgálati személyek 27%-a szedte végig (ha hihetünk nekik) a vitamint. Szemben a vizsgálat sikertelenségéről terjesztett híreknek, a vitamincsoportban 11%-kal csökkent a szívesemények száma, és 18%-kal a szívhalál, sztrók, stb. Az eredmények azért nem érték el a statisztikai szignifikanciát, mert 70%-os volt a lemorzsolódás. Ezt beállítani sikertelen vizsgálatnak azért túlzás. A másik probléma az, hogy a szív- és érrendszeri betegségekért csak részben felelős a vitaminhiány. Ami szerepet játszhatna benne, azt gyakorlatilag nem is vizsgálták. 100 NE D-vitamin, nulla K2 vitamin, és alfa-tokoferol adása nem túl jó kiindulási alap a szívbetegség elleni védelem vizsgálatára. A kardiovaszkuláris megbetegedés és halálozás fő oka végülis a sok szénhidrátfogyasztás és a belőle következő metabolikus szindróma. Ezt elég reménytelen próbálkozás vitaminokkal ellensúlyozni.

A vitaminellenes cikkeket az Annals of Internal Medicine egy szerkesztői közleményben kommentálta, amely azzal ért véget, hogy kisebb vagy nagyobb ártalom vagy haszon nem zártható ki emberek bizonyos részcsoportjában, de a szerkesztői közlemény szerzői úgy vélik, a vita le van zárva, a jól táplált (?) emberek számára az étrendkiegészítők szedése haszonnal nem, de esetleg ártalommal járhat. Ezek a vitaminok nem használhatók krónikus betegségek megelőzésére.

A szerkesztői közlemény zárógondolatával tulajdonképpen még egyet is lehet érteni, bár nem azzal, ami számukra ebből következik. A vitaminok szedésének fontosságát elsősorban nem a krónikus betegségek megelőzése indokolja, hanem az, hogy a szervezet nem tud normálisan működni vitaminok és ásványi anyagok nélkül. Ezek hiányában persze támadhatnak zavarok, amelyek végső soron hozzájárulhatnak a civilizációs betegségek kialakulásához. De megfelelő mennyiségben való jelenlétük csupán a normál működés minimális feltétele, de nem garancia arra, hogy az életmódbeli ártalmas hatások semlegesítődnek. Ennek legmarkánsabb példái a D-vitaminhiány okozta megnövekedett rákkockázat és a K2-vitamin hiánya okozta érelmeszesedés és csontritkulás. Hiába szed ugyanis valaki sok D-vitamint, ha közben kórosan magas a vércukor és inzulinszintje. A rákkockázata persze csökken a hasonló életmódot folytató, de még D-vitamint sem szedőhöz képest, de a D-vitamin nem fogja megvédeni a táplálkozása okozta ráktól. A K2-vitamin is csak az érelmeszesedés kockázatát csökkenti, de nem véd meg az infarktustól, vagy a sztróktól. És ez elmondható sorban bármelyik vitaminról. A vitaminokról az orvoslás úgy gondolkodik, mint a gyógyszerekről, amelyek szintén az egészségtelen életmód élettani következményeit volnának hivatottak ellensúlyozni. "Erre ezt vedd be, amarra meg azt". Az orvoslás azért csalódott a vitaminokban, mert azok a hamis elvárásoknak nem feleltek meg. Röviden: mert nem gyógyítanak. De, ahogy az kiürült tankú autót sem "meggyógyítjuk", ha újratöltjük a tankját, hanem csak lehetővé tesszük, hogy működni tudjon. És tovább szőve a hasonlatot: ha valaki egy deciliter benzint tölt bele egy autóba, és az pár méter után leáll, ebből nem az következik, hogy a benzin "hatástalan", hanem az, hogy túl kicsi volt az adag.

Sajnáljuk az orvosok csalódását, de a téves elvárásokért nem a vitaminok a felelősek.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

 

Hivatkozott irodalom:

  • Autier P, Boniol M, Pizot C, Mullie P. Vitamin D status and ill health: a systematic review. The Lancet Diabetes & Endocrinology, Volume 2, Issue 1, Pages 76 - 89, January 2014
  • Fairfield KM. ACP Journal Club. Daily multivitamin supplements did not reduce risk for major CV events over > 10 years in men. Ann Intern Med. 2013 Feb 19;158(4):JC8.
  • Fang F, Kasperzyk JL, Shui I, Hendrickson W, Hollis BW, Fall K, Ma J, Gaziano JM, Stampfer MJ, Mucci LA, Giovannucci E. Prediagnostic plasma vitamin D metabolites and mortality among patients with prostate cancer. PLoS One 2011; 6(4):e18625.
  • Gervasio A. Lamas, Robin Boineau, Christine Goertz, Daniel B. Mark, Yves Rosenberg, Mario Stylianou, Theodore Rozema, Richard L. Nahin, Lauren Lindblad, Eldrin F. Lewis, Jeanne Drisko, Kerry L. Lee, for the TACT (Trial to Assess Chelation Therapy) Investigators: Oral high-dose multivitamins and minerals after myocardial infarction: a randomized trial. Ann Intern Med 2013;159:797-804.
  • Grodstein, F; Jacqueline O'Brien, Jae Hee Kang, Rimma Dushkes, Nancy R. Cook, Olivia Okereke, JoAnn E. Manson, Robert J. Glynn, Julie E. Buring, J. Michael Gaziano, Howard D. Sesso: Long-Term Multivitamin Supplementation and Cognitive Function in Men: The Physicians' Health Study II. Annals of Internal Medicine. 2013;159(12): 806-814.
  • Grodstein F, Kang JH, Glynn RJ, Cook NR, Gaziano JM. A randomized trial of beta carotene supplementation and cognitive function in men: the Physicians' Health Study II. Arch Intern Med. 2007 Nov 12;167(20):2184-90.
  • Sesso HD, Christen WG, Bubes V, Smith JP, MacFadyen J, Schvartz M, Manson JE, Glynn RJ, Buring JE, Gaziano JM. Multivitamins in the prevention of cardiovascular disease in men: the Physicians' Health Study II randomized controlled trial. JAMA. 2012 Nov 7;308(17):1751-60.
  • Smith AD, Smith SM, de Jager CA, Whitbread P, Johnston C, Agacinski G, Oulhaj A, Bradley KM, Jacoby R, Refsum H. Homocysteine-lowering by B vitamins slows the rate of accelerated brain atrophy in mild cognitive impairment: a randomized controlled trial. PLoS One. 2010 Sep 8;5(9):e12244
  • Vitamin D: chasing a myth? The Lancet Diabetes & Endocrinology Volume 2, Issue 1, January 2014, Pages 1
  • Walker JG, Batterham PJ, Mackinnon AJ, Jorm AF, Hickie I, Fenech M, Kljakovic M, Crisp D, Christensen H. Oral folic acid and vitamin B-12 supplementation to prevent cognitive decline in community-dwelling older adults with depressive symptoms--the Beyond Ageing Project: a randomized controlled trial. Am J Clin Nutr. 2012 Jan;95(1):194-203.