Nemrég számoltam be egy vizsgálatról, amely a csoki fogyasztó hatását igazolta. Mára kiderült, hogy a cikk egy rosszindulatú hamisítvány volt, az elkövetője John Bohannon, aki le akarta leplezni, milyen tévedéseket közölnek le szaklapok. Bohannon azonban volt annyira ostoba, hogy igazat hazudott. Miért ne hittük volna el neki? Lássuk, miért is jó csokit enni!
A csoki fogyasztó hatása
Sørensen és Astrup 2011-ben 8-8 főt hasonlított össze. Egyik csoport 10 dkg keserű, másik csoport ugyanennyi tejcsokoládét evett meg, majd egy másik alkalommal akik elsőre keserű csokit ettek, azok tejcsokit kaptak, és fordítva. A csoki elfogyasztása után mérték, mennyit esznek jóllakásig. A keserű csokoládét fogyasztó csoport 17%-kal kevesebbet evett (Sorensen és Astrup, 2011). Ugye, mondhatnánk, még kevesebbet ettek volna, ha nem is ettek volna semmilyen csokit. Csakhogy ez a kifogás nem helytálló, ugyanis a kísérleti személyek jóllakásig ettek. Pontosan ez volt Bohannon hamisított vizsgálatának kísérleti tervében is: ott két lowcarb csoport ehette jóllakásig magát, de az egyik keserű csokoládét is ehetett. Mivel jelen vizsgálatban a keserű csoki 17%-kal csökkentette az étvágyat, joggal tételezhetjük fel, hogy szegény Bohannon tulajdonképpen blöffnek szánt eredménye helytálló. A hatás valószínűleg annak köszönhető, hogy a keserű csoki laktató, elveszi az étvágyat. Ennek egyik magyarázata lehet a keserű csoki magas zsír és fehérje tartalma: mindkettő étvágycsökkentő, laktató hatású
(Sørensen és Astrup, 2011)
Ezt az eredményt 2014-ben megismételte Akyol és munkacsoportja (2014), akik a béta-glukan és a keserű csoki hatását vizsgálták a jóllakásig elfogyasztott étel mennyiségére. Bár azt várták, hogy a béta-glukán (egy étkezési rost) jelentős étvágycsökkenést eredményez, valójában csak a keserű csoki eredményezett szignifikánsan alacsonyabb kalória felvételt.
(Akyol és mtsi., 2014)
Farhat és mtsi. (2014) összefoglalójukban több állatkísérletet idéznek, melyekben, ha patkányok és egerek ugyanazt a magas zsírtartalmú étrendet kapták, de az egyik csoport azonos kalóriájú tápláléka kakaót is tartalmazott, akkor a csoport kevésbé hízott. Egy másik vizsgálatban ugyanilyen hatást ért el az, ha kakaóból kivont polifenolokat kevertek az ételbe. Ugyanígy hatottak a kakaóból kivont procianidinek is. Amikor molekuláris szinte vizsgálták a hatás okait, kiderült, hogy a kakaó különféle alkotóelemei több ponton is befolyásolják a zsír- és koleszterinszintézist. Ez azt mutatja, hogy a keserű csoki nem csak a fehérje- és zsírtartalmával csökkenti az étvágyat.
Golomb és mtsi. (2012) 1018 embernél vizsgálta meg retrospektíve a csokifogyasztás és testtömeg index (BMI) kapcsolatát. Eredményük szerint minél gyakrabban fogyaszt valaki csokoládét, annál alacsonyabb a BMI-je.
Ezzel megegyező eredményre jutott Cuenca-García és munkatársai (2014). A vizsgálatban ezernégyszázötven 12.5-17.5 éves közötti fiatalt csokifogyasztását és BMI-jét vizsgálták, és minél több csokit fogyasztott egy fiatal, annál alacsonyabb volt a BMI-je és a hasi zsírtömege (ez utóbbi a veszélyesebb elhízás fajta).
Mindkét vizsgálat gyengéje, hogy adott pillanatban (ezt nevezik keresztmetszeti vizsgálatnak) vizsgálta a csoki és a BMI kapcsolatát, de mindenesetre az eredmények összhangban vannak az eddig és a későbbiekben idézett eredményekkel.
Cukoranyagcsere és csokoládé fogyasztás
A kutatások másik vonulata azt vizsgálja, miként hatnak a keserű csokoládé/kakaó különféle összetevői az inzulinrezisztenciára és inzulinérzékenységre. Jól ismert, hogy e kettő erősen befolyásolja az inzulinszintet. Az inzulinrezisztenciából fakadó magas inzulinszint kifejezetten hízást eredményez, ha tehát csökken az inzulinrezisztencia, csökken a hízás is.
Grassi és munkatársai (2008) 15 napon át két csoportra osztottak magas vérnyomásban és csökkent glukóz toleranciában szenvedő nőket. Egyik csoport flavonokban gazdag keserű csokit, a másik csoport tejcsokit fogyasztott. 15 nap után a keserű csokit fogyasztók körében csökkent a vérnyomás, javult az inzulinérzékenység és javult az inzulintermelő bétasejtek funkciója is, mint az alábbi grafikon mutatja:
(Grassi és mtsi., 2008)
Hooper és mtsi. (2012) 42 vizsgálat metaanalízise alapján megállapították, hogy a kakaó és csokoládé fogyasztás egyértelműen csökkenti az inzulinszintet, javítja a glukóztoleranciát és csökkenti az inzulinrezisztrenciát.
Cukorbetegség és csokoládé fogyasztás
Oba és mtsi. (2010) a kávé és zöld tea mellett megvizsgálták a csokoládé hatását is a cukorbetegség kialakulásának kockázatára, és azt a trendet találták, hogy minél több csokit eszik valaki, annál kisebb a kockázata a diabéteszre.
Az Orvosok Egészség Vizsgálatában 18 ezer embert követtek 9 éven át, s a kezdetben diabéteszmentes csoportban a követési idő alatt 6.2%-nál alakult cukorbetegség. Az adatok elemzése arra mutatott rá, hogy akik több csokoládét fogyasztottak (de normál testsúlyúak maradtak), azoknak kisebb esélye volt a cukorbetegség kialakulására (Matsumoto és mtsi., 2015).
Greenberg (2015) a Atherosclerosis Risk in Communities Cohort vizsgálat 7800 résztvevőjét követte 13 éven át, s eredménye szerint minél gyakrabban fogyasztott valaki csokoládét, annál kisebb eséllyel lett cukorbeteg. Akik majd minden nap ettek csokit, azoknál 13%-kal csökkent a diabétesz kockázat. A napi egynél többszöri csoki fogyasztás viszont már nem javította az esélyeket.
Összességében, a főként keserű csokoládéval végzett vizsgálatok azt igazolják, hogy a csokoládé valóban fogyaszthat, javítja az inzulinérzékenységet és a bétasejtek működését. Ezek az eredmények nyilván még inkább állnak a cukrot nem tartalmazó (paleo) keserű csokikra. Együk tehát nyugodtan, de mértékkel, a keserű csokit, sok pozitív hatást várhatunk tőle.
a_csoki_fogyaszto_hatasa_ujratoltve.htm
Hivatkozott irodalom
