Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A csontritkulás-érem két oldala

Megjelent: Amiről az orvos nem mindig beszél 2017. június

A csontritkulás-problematika kettős arca, hogy egyfelől kétségtelenül létezik, másfelől kétségtelenül túldiagnosztizálják és félrekezelik. Hogy lehet ebből jól kijönni?

 

Google hirdetés

A csontritkulás kapcsán, akárcsak a többi civilizációs betegség esetén, rendre ellentétes nézetek csapnak össze. Komoly érvekkel lehet alátámasztani azt is, hogy a csontritkulás a gyógyszeripar találmánya, hogy aztán félelemkeltő propagandájával a drága gyógyszereit minél szélesebb tömegekre rásózhassa (Moynihan és Cassels, 2005), de az is kétségtelen, hogy csak hazánkban évente 30 ezer csigolyatörés és 14 ezer csípőcsont törés történik, s utóbbi következtében a betegek 20-30%-a egy éven belül meg is hal (Genti, 2007). A helyzet súlyosságát a szív- és érrendszeri és a rákos halálozáshoz hasonlítják, s a három betegségcsoportban az is közös, hogy a hivatalos orvostudománynak lövése sincs e betegségek kialakulásának okáról és a hatékony kezelésről. Az orvostudomány fejlettsége kiáltó ellentmondásban van az orvostudomány tehetetlenségével. Nem véletlen születnek az összeesküvéselméletek arról, hogy a nyugati orvoslás tekintetét elhomályosító hályogot úgy hívják: gyógyszeripar. Sajnos, sok igazság van ebben, hiszen mindennaposak a meghamisított vizsgálatok, az eltúlzott eredmények, az elhallgatott mellékhatások. De ez mindent mégsem magyaráz. A fő probléma az orvostudományban uralkodó biológiai gép-modell, szemben az ember evolúciós szemléletével.

Az emberi szervezet mechanisztikus személete alapján a hirtelen, szinte a semmiből kinövő csontritkulásjárványt jórészt még ma is egyszerűen kalciumhiánynak tekintik. Az okoskodás meggyőző: ha a csontok gyengülését a csökkenő kalciumtartalom okozza, akkor egyszerűen növelni kell a kalcium bevitelét.

Az erős csontokért igyunk tejet?

Ennek az egyik kézenfekvő módja a tej- és tejtermékek fogyasztásának növelése. Megszokhattuk már, hogy a közegészségügyi tanácsoknak vajmi kevés köze van a tudományos igazsághoz. Megkezdődött a tej- és tejtermékek fogyasztásának összekapcsolása az erős csontokkal. A hivatalos ajánlás szerint, aki erős csontozatot szeretne, már gyermekkorától sok tejet és tejterméket kell fogyasszon. Divatba jött, hogy a különféle tejtermékeken már azt is feltüntetik, hogy a napi kalciumszükséglet hány százalékát fedezik a különféle készítmények. És persze millió tonna szám kezdtek fogyni a különféle kalciumpótló étrendkiegészítők és pezsgőtabletták. A markát dörzsölő tejipart és az kalciumpótlók gyártóit csöppet sem zavarta meg az, hogy a vizsgálatok kezdtek a kálciumpótlás különféle veszélyeire figyelmeztetni. A propaganda ugyanis mindig arra épít, hogy amíg az emberek elhiszik a hazugságot, miért ne hazudjanak nekik.

Diane Feskanich és kutatócsoportja 1997-ben 77 761 nő 12 éves követéses vizsgálatának eredményeit publikálták. Eszerint, a legtöbb tejet fogyasztók a tejet nem ivókhoz képest 75%-kal valószínűbben szenvedtek el csípőcsonttörést (Feskanich és mtsi., 1997). Amy Joy Lanou és munkatársai 2005-ben majd 50 vizsgálat összevont elemzése alapján arra következtettek, hogy semmi nem támasztja alá azt az ajánlást, hogy gyermek- és ifjúkorban sok tejet és tejtermékek kell fogyasztani a csontok épülése érdekében (Lanou és mtsi., 2005). Legutóbb 2015-ben jelent meg 8 vizsgálat összevont elemzése: összese 267 759 ember több éves követéséből vonták le azt a következtetést, hogy a kalciumpótlás mértéke nem befolyásolta a csípőcsonttörés kockázatát (Wang és mtsi., 2005). Sőt: a napi maximum 450 mg-os kalciumbevitelhez képest a 900 mg kalciumot fogyasztóknak kétszer gyakrabban tört el a csípőcsontja (Feskanich és mtsi., 1997).

 

 

A kalciumpótlás további veszélyei

A több évtizedes, alapjaiban elhibázott hivatalos ajánlásnak lassan beérett a "gyümölcse" is. Mark Bolland és csoportja a kalciumpótlás hatását vetette össze egészséges idős nőknél a placebotablettáéval, s mindössze 5 év alatt a kalciumpótlásban részesülők közt több mint kétszeresére nőtt a szívinfarktusok száma és 50%-kal megnőtt a sztrók kockázata is (Bolland és mtsi., 2008). Ugyanez a kutatócsoport egy másik, hét éves vizsgálatban kalciumpótlás hatására "csak" 24%-kos infarktus- és 20%-os sztrókkockázat növekedést talált (Bolland és mtsi., 2011). Egy harmadik vizsgálatban 26%-kal nőtt az infarktusok száma (Pentti és mtsi., 2009). A fokozott kalciumbevitel a vesekőképződést is elősegíti, egy 7 éves vizsgálatban napi 500 mg kalcium 17%-kal növelte meg a vesekő előfordulását (Wallace és mtsi., 2011). Azaz, a kalciumpótlás nem a csontokba, hanem a lágyszövetekben rakódik le.

A biszfoszfonátok: hatás helyett mellékhatás

Az ember biológiai gépként való felfogása szülte a csontritkulás megállításának másik gyermeteg ötletét. Eszerint, ha a csontritkulást a csontlebontó folyamatok túlsúlya okozza, gátolni kell azt, és akkor a csontok tömege nem csökken tovább. A biszfoszfonát gyógyszercsaládot - számos nagy gyógyszercég hasonló termékét- erre fejlesztették ki. A probléma ezzel az, hogy a gyógyszerek nemcsak a csontok lebomlását, hanem a felépülését is gátolják. S annak szellemében, hogy "Minél több orvos tudja mérni a csontsűrűséget, annál több biszfoszfonátot fognak felírni", elterjesztették a csontsűrűség mérésére alkalmas berendezéseket, s úgy módosították a csontritkulás definícióját, hogy a standard a 30 éves sportos nő csontsűrűsége lett (Moynihan és Cassels, 2005). A csonttörés jövőbeni kockázatának erősen túlzó becslése alapján rengeteg nőnek írták és írják fel feleslegesen ezeket a veszélyes, de valójában hatástalan gyógyszereket (Järvinen és mtsi., 2015b). Az időskori törések leggyakoribb oka ugyanis az elesés, nem a csontritkulás (Järvinen és mtsi., 2015a). A mérés az esetek felében nem jelezte előre a csípőcsonttörést (Wainwright és mtsi., 2005). A biszfoszfonátok védőhatását messze eltúlozzák: egy vizsgálat szerint a csípőcsonttörés kockázatát 21%-kal, a kettőnél több csigolya összeroppanását 60%-kal csökkenti (Cummings és mtsi., 19998). Megtévesztő azonban a relatív kockázatcsökkenés hangsúlyozása. Ha pl. a gyógyszert nem szedő csoportban 100-ból két embernek törik el a csípője, a gyógyszercsoportban pedig csak 1-nek, akkor 50%-os relatív kockázatcsökkenésről beszélhetünk, de igazából csak 1%-kal kevesebb törés történt. Az idézett vizsgálatban valójában csak 0.2% és 0.3%-kal csökkent a törések száma. Jól mutatja a gyógyszer hatástalanságát az is, hogy Kanada egyes körzetei közt négyszeres különbség volt a biszfoszfonátok felírásában, a csípőcsonttörések aránya azonban nem különbözött (Crilly és mtsi., 2014). Mivel a biszfoszfonátok leállítják a csontsejtek lebomlási-felépülési ciklusát, ezzel a csontok gyógyulását is gátolják. Ezért a betegek 0.1-0.2%-ban spontán, vagy foghúzásra az állkapocscsont elhalása indul meg; a folyamat csak kezelhető, de nem állítható meg (Lo és mtsi., 2010; Párkányi és mtsi, 2011). Ezenfelül ritkán, spontán törések, nyelőcsőrák, pitvari aritmia, izomfájdalmak, stb. is elfordulhatnak biszfoszfonát szedése során (Kennel és Drake, 2009).

A "jelenben ragadt" orvostudomány még számos ötlettel állt elő a csontritkulás magyarázatára, pl. túl sok vagy túl kevés fehérjefogyasztás, ösztrogénhiány, elsavasodás, túlzott sófogyasztás, stb. , de ezek egyike sem életképes teória. Sokak csalódására még a 100 éves késéssel divatba jött D-vitamin sem az igazi válasz, bár most a legtöbb, magát felvilágosultnak tekintő orvos ebben látja a megoldást. A hivatalos ajánlásnál jóval több D-vitamin lényegében azáltal lassítja a csontvesztést, hogy fokozza a belekben a kalcium aktív felvételét, s így a szervezet a vér kalciumszintjét nem a csontokból nyert kalciummal tartja fenn. Csakhogy ettől még a kalcium nem fog a csontokba épülni (Szendi, 2012).

A válasz mindig is az orrunk előtt volt, csak érteni kell az ősi csontleletekből és a ma élő természeti népek erős csontjaiból. Természeti emberek közt élő orvosok megfigyelései szerint a csontritkulás a természeti embernél ismeretlen fogalom, törések csak igen durva fizikai behatásokra történnek. Ehhez képest a kalciumfogyasztásuk a hivatalosan ajánlott 1000-1500 mg helyett 150-300 mg (Lindeberg, 2010).

A csontritkulás életmódbetegség, vagyis a természeti ember életmódjából érthető meg, mi romlott el a 20. század során. Egyrészt a természeti embernek magas a D-vitaminszintje, míg az urbanizáció hatására a civilizált népesség többsége súlyos D-vitaminhiányban szenved (Szendi, 2012). A második fontos tényezőre Weston Price figyelt fel, aki a 20. század elején a romló fogak okait keresve a természeti népek táplálkozását kezdte tanulmányozni. Felismerte fel, hogy a csontok megfelelő növekedéséhez az általa csak X-aktiválónak nevezett anyag szükséges. Ma már tudjuk, hogy ez valójában a K2-vitamin, ami szép lassan megfogyatkozott a nyugati ember étrendjéből. Price azon felfedezését, hogy a K2-vitamin hiánya okozza az érelmeszesedést is, 60 évvel később igazolta a tudomány (Szendi, 2013). A harmadik tényező a mozgás. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a csonttömeg az izomtömeggel arányosan nő (Anderson, 2000). A legtöbb ember komolyabb fizikai terhelése utoljára az iskolai tornaóra volt.

Életmódbetegséget életmódváltással kell gyógyítani. A csontritkulás elleni recept egyszerű: sok D- és K2-vitamin és sok, izomnövekedéshez vezető mozgás. Sosem késő elkezdeni.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Irodalom

Anderson, JJB: The important role of physical activity in skeletal development: how exercise may counter low calcium intake. Am J Clin Nutr, 2000, 71:1384-1386.

Bolland MJ, Barber PA, Doughty RN, Mason B, Horne A, Ames R, Gamble GD, Grey A, Reid IR. Vascular events in healthy older women receiving calcium supplementation: randomised controlled trial. BMJ. 2008 Feb 2;336(7638):262-6.

Bolland MJ, Grey A, Avenell A, Gamble GD, Reid IR. Calcium supplements with or without vitamin D and risk of cardiovascular events: reanalysis of the Women's Health Initiative limited access dataset and meta-analysis. BMJ. 2011 Apr 19;342:d2040.

Crilly RG, Kloseck M, Chesworth B, Mequanint S, Sadowski E, Gilliland J. Comparison of hip fracture and osteoporosis medication prescription rates across Canadian provinces. Osteoporos Int. 2014 Jan;25(1):205-10.

Cummings, SR; Black, DM; Thompson, DE; Applegate, WB; Barrett-Connor, E; Musliner, TA; Palermo, L; Prineas, R; Rubin, SM; Scott, JC; Vogt, T; Wallace, R; Yates, AJ; LaCroix, AZ: Effect of alendronate on risk of fracture in women with low bone density but without vertebral fractures: results from the Fracture Intervention Trial. JAMA, 1998, 280(24):2077-2082.

Feskanich, D; Willett, WC; Stampfer, MJ; Colditz, GA: Milk, dietary calcium, and bone fractures in women: a 12-year prospective study. Am J Public Health, 1997, 87(6):992-997

Genti Gy: Az oszteoporózis támogatottságának új irányelvei. Magyar Orvos, 2007, 15(2):39-40.

Järvinen TL, Michaëlsson K, Aspenberg P, Sievänen H. Osteoporosis: the emperor has no clothes. J Intern Med. 2015a Jun;277(6):662-73.

Järvinen TL, Michaëlsson K, Jokihaara J, Collins GS, Perry TL, Mintzes B, Musini V, Erviti J, Gorricho J, Wright JM, Sievänen H. Overdiagnosis of bone fragility in the quest to prevent hip fracture. BMJ. 2015b May 26;350:h2088.

Kennel KA, Drake MT. Adverse effects of bisphosphonates: implications for osteoporosis management. Mayo Clin Proc. 2009 Jul;84(7):632-7

Lindeberg, S: Food and Western Disease: Health and nutrition from an evolutionary perspective. Wiley-Blackwell, 2010.

Lanou, AJ; Berkow, SE; Barnard, ND: Calcium, dairy products, and bone health in children and young adults: a reevaluation of the evidence. Pediatrics, 2005, 115(3):736-743

Lo JC, O'Ryan FS, Gordon NP, Yang J, Hui RL, Martin D, Hutchinson M, Lathon PV, Sanchez G, Silver P, Chandra M, McCloskey CA, Staffa JA, Willy M, Selby JV, Go AS; Predicting Risk of Osteonecrosis of the Jaw with Oral Bisphosphonate Exposure (PROBE) Investigators.. Prevalence of osteonecrosis of the jaw in patients with oral bisphosphonate exposure. J Oral Maxillofac Surg. 2010 Feb;68(2):243-53.

Moynihan és Cassels:: Selling sickness. Nation Books, 2005

Párkányi K., Gótai L. és Kivovics P.:Speciális szempontok figyelembevétele bisphosphonate kezelésen átesett páciensek esetén (esetismertetés)A Fogpótlástani Társaság Vándorgyűlése,Hévíz, 2011. október 7-8.

Pentti, K., Tuppurainen, M.T., Honkanen, R., Sandini, L., Kroger, H., Alhava, E. & Saarikoski, S. () Use of calcium supplements and the risk of coronary heart disease in 52-62-year-old women: the kuopio osteoporosis risk factor and prevention study. Maturitas, 2009, 63:73-8

Szendi G: Napfényvitamin. Jaffa, Bp. 2012.

Szendi G: Új vitaminforradalom. Jaffa, Bp. 2013.

Wainwright SA, Marshall LM, Ensrud KE, Cauley JA, Black DM, Hillier TA, Hochberg MC, Vogt MT, Orwoll ES; Study of Osteoporotic Fractures Research Group. Hip fracture in women without osteoporosis. J Clin Endocrinol Metab. 2005 May;90(5):2787-93.

Wallace RB, Wactawski-Wende J, O'Sullivan MJ, Larson JC, Cochrane B, Gass M, Masaki K. Urinary tract stone occurrence in the Women's Health Initiative (WHI) randomized clinical trial of calcium and vitamin D supplements. Am J Clin Nutr. 2011 Jul;94(1):270-7

Wang D, Chen XH, Fu G, Gu LQ, Zhu QT, Liu XL, Qi J, Xiang JP. Calcium intake and hip fracture risk: a meta-analysis of prospective cohort studies. Int J Clin Exp Med. 2015 Aug 15;8(8):14424-31.