Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A D-vitaminhiány és a rák

Majd' 40 éve bizonyossággal tudjuk, hogy a D-vitaminhiány komoly rákkockázatot jelent. De ez az ismeret mintha csak az egészségtudatos emberek szűk csoportjához jutott volna csak el. Rendszeresen kapok rákkal frissen diagnosztizált emberektől levelet, amelyek valahogy úgy kezdődnek, hogy "Hallottam, hogy a D-vitamin jó a rák ellen, mennyit is kell szedni?"

 

A Google adatkezelési elvei

 

A D-vitaminhiány és a rák kapcsolatának felfedezése

Paradox módon, a D-vitamin és a rák kapcsolata már akkor bizonyítva volt, mikor még fel sem fedezték a D-vitamint. Frederick Hoffman amerikai statisztikus 1915-ben megjelent hihetetlenül alapos, a világ rákhalálozásról szóló könyvében már kimutatta, hogy a "a rák gyakorisága bizonyos mértékig összefügg a szélességi fokokkal, azaz kisebb-nagyobb mértékben a klíma és az időjárási feltételek határozzák meg; más szavakkal a rák nagyon gyakori a mérsékelt, közepesen gyakori a mediterrán és relatíve ritka a forró éghajlaton" (Hoffman, 1915, 142. old.). Két amerikai orvos 1937-ben arról számolt be, hogy minél gyakoribb tengerészeknél a nem melanoma típusú bőrrák, annál ritkább a belszervi rák (Peller és Stephenson, 1937). Mivel a basaliomát és a laphámrákot az UV sugárzás okozza, ezért eredményükből arra következtettek, hogy az UV sugárzás valamiképp csökkenti a belszervi rákok kockázatát. Frank Apperly amerikai patológus 1941-ben bizonyította, hogy a rák gyakorisága fordítottan arányos az adott területre évente beeső UV sugárzás energiájának összességével. Az északi városokban 2.5-szer gyakoribb volt rákhalálozás, mint a déliekben (Apperly, 1941). Azt még nem tudta értelmezni, a napfény miért véd a rák ellen. A választ Cedric és Frank Garland adták meg 1980-ban, kimutatva, hogy az USA északi területein a déliekhez képest kétszer gyakoribb a vastagbélrák halálozás. Ezt az északiak alacsonyabb D-vitaminszintjével magyarázták. (Garland és Garland, 1980). Nyolc éves követéses vizsgálatukban ezt a D-vitaminszint mérésével meg is erősítették (Garland és Garland, 1989). A majd 70 éves statisztikai összefüggés forradalmi felismeréshez vezetett. A nyugati világban a rákos megbetegedések folyamatosan növekvő száma a fényhiánnyal függ össze. A kezdeti megfigyeléseket a további vizsgálatok csak megerősítették.

Egy japán kutatócsoport 1985-ben a szélességi fokok és a hasnyálmirigy, a gyomor-, a végbél-, a petefészek és az epehólyag rák között mutatott ki kapcsolatot (Kato és mtsi., 1985). Edward Gorham és a Garland fivérek 1990-ben bizonyították, hogy a Szovjetunió északi területein háromszor gyakoribb a mellrák, mint a délieken (Gorham és mtsi., 1990). Ugyanebben az évben a prosztatarákkal kapcsolatban is beigazolódott az Észak-Dél különbség (Schwartz és Hulka, 1990). Az elmúlt évtizedekben további rákfajták esetén bizonyosodott be az alacsony D-vitaminszint oki szerepe különféle rákok kialakulásában. Csak példaként: az agyrákok, a hólyagrák, a nyelőcsőrák, a veserák, a leukémia, a non-Hodkin kór, a tüdőrák, a méhnyak-rák, a méhrák, a gégerák mind egyre gyakoribbak Délről Északra haladva (Grant, 2010). A melanoma ugyancsak szoros kapcsolatot mutat a D-vitaminhiánnyal, azaz, a hivatalos dogmával ellentétben, északra haladva nő a melanoma gyakorisága (Garland és mtsi., 2003; Juzeniene és mtsi., 2014).


D-vitaminnal kapcsolatos tudnivalók

A D-vitamin zsírban oldódó, és csak hagyományból nevezzük vitaminnak, valójában egy hormon, aminek inaktív formája UVB sugarak hatására a bőrben szintetizálódik egy koleszterinvegyületből. Ez és a táplálékból eredő D-vitamin vagy cholecalciferol a májba kerül, ahol egy enzim hatására calcidiol azaz 25 (OH)D keletkezik. Ez -elsősorban a vesében, de más szövetekben is- további enzimek hatására calcitriollá azaz 1,25(OH)2D-vé alakul, ez az aktív D-vitamin. A szájon át szedett D3 készítmények általában cholecalciferolból állnak, de veseelégtelenségben szenvedőknek szükséges közvetlenül az aktív D-vitamint adni, mert szervezetük nem képes a D-vitamint kellő mértékben aktiválni. 1 mikrogramm (?g) D-vitamin megfelel 40 NE D-vitaminnak. A D-vitaminszint mérésekor vagy ng/ml-ben vagy nmol/l-ben adják meg az eredményt, 1 ng/ml=2.5 nmol/l-el. Majdnem minden testi sejtünk tartalmaz D-vitaminreceptort, ezeknek azonban több fajtája van. Ennek jelentőségét mutatja az a vizsgálat, amelyben a 20 ng/ml-nál alacsonyabb D-vitaminszintű nők mellrák kockázata 3.5-szer nagyobb volt, mint a 30-45 ng/ml közti szintűeknek, azonban akiknél az alacsony D-vitaminszint csökkent hatékonyságú D-vitamin receptorral párosult, azoknak már 7-szeres volt a mellrák kockázatuk (Lowe és mtsi., 2005). A népesség 30-35%-a csökkent hatékonyságú receptorral bír, ezért körükben alacsony D-vitaminszint esetén egyéb rákok is 2-5-ször gyakoribbak és nagyobb a kockázatuk az áttétképződésre is (Garland és mtsi., 2006). A D-vitaminszintetizáló és hasznosító képesség egyénenként rendkívül változó. Befolyásolja a bőrszín, a bőr öregsége, a rasszba tartozás, a testtömeg index, a D-vitaminnal kapcsolatos enzimek és a D-vitaminreceptor különféle változatai, és a szájon át szedett D-vitamin esetén a bélből való felszívódás hatékonysága. Utóbbit gyulladásos bélbetegségek komolyan lerontják. Sokan nem tudják, hogy magnézium nélkül a D-vitamin nem hasznosul.


D-vitaminszint és rákkockázat

Persze, meggyőzőbb, ha nem az UV sugárzás hatását vizsgáljuk, hiszen ma már az emberek inkább elbújnak a Nap elől vagy fényvédőszereket kennek magukra. Ezért bizonyítóbb erejű lehet, ha a vizsgálatban a vérben mért D-vitaminszint hatását vetik össze a rák kialakulásának kockázatával. Tizenegy vizsgálat összevont elemzése szerint 50 ng/ml (ami 125 nmol/l-nek felel meg) 50%-kal csökkenti a mellrák kockázatát (Mohr és mtsi., 2011). Számos más vizsgálat igazolta, hogy a legalacsonyabb D-vitaminszintűeknek 2.5-3-szoros mellrák kockázata van a legmagasabb vérszintűekhez képest (Bilinski és mtsi., 2013;Jamshidinaeini és mtsi., 2016). A vastagbélrák kockázata 40%-kal volt alacsonyabb volt a legmagasabb D-vitaminszintűeknek a legalacsonyabb szintűekhez képest (Jenab és mtsi., 2010). Egy japán vizsgálatban a rákos megbetegedés kockázata 19%-volt kisebb a legmagasabb D-vitaminszintűeknek a legalacsonyabb szintűekhez képest (Budhathoki és mtsi., 2018). Fontos megjegyezni, hogy pl. ebben a vizsgálatban a legmagasabb D-vitaminszint 30 ng/ml volt; valójában komoly védőhatás csak 50-60 ng/ml fölött várható (Grant és Boucher, 2017). Ugyanakkor ez a vizsgálat összhangban van azzal a becsléssel, hogy 10 ng/ml D-vitaminszint emelkedés kb. 17%-kal csökkenti általában a rákkockázatot. Ennek elérésére minimum 1500 NE D-vitamin szükséges (Giovannucci és mtsi., 2006). Ennek megfelelően, ha az induló vérszint 15-20 ng/ml (ennyi az átlagnépesség D-vitaminszintje) 3000 NE már 36%-kal, 4000 NE már akár 60%-kal is csökkentheti a rákkockázatot. Számos torzító tényező miatt azonban ennél télen többet érdemes szedni. (lásd. keretest)

Bizonyítást nyert tehát, hogy a legtöbb rák egyik oka az alacsony D-vitaminszint.

Ezzel éles ellentétben áll az orvostudomány mai álláspontja, miszerint a D-vitaminnak nincs rákellenes védőhatása.

Miért tagadja az orvostudomány a D-vitamin rákellenes hatását?

A fő ok az, hogy a tudományos arisztokratizmussal jellemezhető konzervatív orvoslás az emberéleteknél előbbre valónak tartja a rosszul felfogott "szigorú tudományosságot". Az idézett epidemiológiai és megfigyeléses vizsgálatok ugyan feketén fehéren bizonyították a D-vitamin rákellenes hatását, azonban pl. az Amerikai Orvostudományi Intézet (IOM) vagy a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) szerint ez csak akkor tekinthető bizonyítottnak, ha ezt placebokontrollos vizsgálatok is igazolják (IOM, 2011; IARC, 2008). Ez azonban több okból fölösleges és kivitelezhetetlen is. Egyrészt a D-vitamin egy ősi hormon, ami UV sugárzás hatására szintetizálódik és a tudományosság módszertana szerint lefolytatott ezernyi vizsgálat igazolja a D-vitamin rákellenes hatását. Másrészt az IOM által meghatározott, és a nemzeti közegészségügyek által átvett napi D-vitaminszükséglet súlyos tudományos tévedés (lásd. keretes), és az ezen ajánlás alapján tervezett vizsgálatokban olyan alacsony D-vitamindózist alkalmaznak, hogy nem is várható a rákellenes hatás megjelenése. Egy csontritkulást vizsgáló kutatásban 2-5 évig adtak egy csoportnak napi 800 NE D-vitamint, de a vizsgálat végén a placebocsoporthoz képest nem csökkent a rákkockázat (Avenell és mtsi., 2012). Ezzel és más hasonlóan kis adagot alkalmazó vizsgálatokkal egyes kutatók cáfolni vélik a D-vitamin rákellenes hatását, holott ismerve a D-vitaminkutatás eredményeit, ilyen alacsony dózistól nem is várhatunk rákellenes védőhatást.


Végül, a D-vitamin már bizonyított rákellenes hatása miatt etikátlan volna olyan vizsgálatot tervezni, amelyben a placebocsoportban éveken át mesterségesen alacsonyan tartanák a D-vitaminszintet, figyelve, hogy az valóban növeli-e a rákkockázatot. Az orvostudomány, ezen belül az onkológia tehát a D-vitamin rákellenes hatásának elfogadásához lehetetlen feltételeket szab. Tekintve, hogy megfelelő D-vitaminpótlással évente a világon többszázezer rákos megbetegedés volna megelőzhető, az említett két szervezetet súlyos felelősség terheli ezért.

Természeti népek és a rák: a levonható tanulság

Már a 19-20. századi utazók, mint Stanley Livingstone vagy Albert Schweitzer is arról számolt be, hogy rákos megbetegedéssel nem találkozott (Goldsmith, 1998). Vilhjalmur Stefansson sarkutazó évekig élt az innuitok között, de rákkal ugyancsak nem találkozott (Stefansson, 1960). Hoffman már idézett 1915-ös könyvében összegyűjtött adatok szerint a "vadak" közt igen ritka a rákos megbetegedés (Hoffman, 1915). Isaac Levin 1910-ben 62 indián rezervátumból gyűjtött adatot 115 ezer indiánról, s körükben 25 rákos megbetegedés jutott 100 000 főre, ami kb. a harmada volt az akkori fehér amerikaiak megbetegedési arányának (Levin, 2010).Staffan Lindeberg 2010-ben megjelent igen alapos irodalmi összefoglalója ugyancsak arra következtet, hogy a rák elvétve fordul elő a természeti népek közt (Lindeberg, 2010).

A rák ritka előfordulásának oka részben a táplálkozás, részben a magas D-vitaminszint. (Az innuitok igen sok D-vitamin fogyasztanak a halakkal. ) Két vizsgálatban összesen 4 törzsnél mérték meg a D-vitaminszintet, és a legmagasabb értékek 70 ng/ml körül mozogtak, de az átlag 45 ng/ml volt (Luxwolda és mtsi., 2012 és 2013). A D-vitaminszükséglet a mellékpajzsmirigy hormon, a parathormon szintje alapján is megbecsülhető: ez 40-60 ng/ml D-vitaminszint esetén optimális (Holick, 2010). Az emberi faj afrikai eredete miatt tehát az emberi szervezet ilyen D-vitaminszintet igényel, ezzel szemben az európai ember átlagos D-vitamin szintje 30 ng/ml alatt van, sokaknak pedig súlyos D-vitaminhiánya van (Spiro és mtsi., 2014). A Semmelweis Egyetemen 2009-2010 közt 1300 embernek mérték meg a D-vitamin-szintjét, amely augusztusban volt a legmagasabb, felnőtteknél 29-35 ng/ml közt mozgott, de a 70 év felettieknél már csak 21-25 ng/ml szintet ért el. Decemberre a felnőtteknél 19-22 ng/ml, míg a 70 felettieknél 15-20 ng/ml volt az átlag (Pludowski és mtsi., 2014).


A hivatalos D-vitaminajánlás és a rák

Az Amerikai Orvostudományi Intézet (IOM) olyan vizsgálatokat tekintett át, amelyeket északi országokban télen végeztek, hogy elkerüljék a természetes napfény okozta D-vitamin-szintézis torzító hatását. Ezekben a vizsgálatokban különböző mennyiségű D-vitamin szedésének hatását mérték a vérszintre. Az IOM ajánlása szerint 1 és 70 év közötti egészséges emberek 97,5%-ának napi 600 NE D-vitamin garantálja a 20 ng/ml (más mértékegységben az 50 nmol/l) D-vitamin-vérszintet. Az IOM azért tart csak ennyit szükségesnek, mert csupán a D-vitamin csontokra gyakorolt hatását fogadja el, a rákellenes hatást tagadja. Szakértők szerint azonban a 20 ng/ml még a csontritkulás megelőzésére sem elegendő (Bischoff-Ferrari és Willett, 2010). A józan ész alapján az is furcsállható, miként lehet egy pár kilós csecsemőnek és egy 100 kg-os felnőttnek ugyanannyi D-vitamin elég.

De a fekete leves még hátra volt. Két kutató 2014-ben újraelemezte azt a 10 vizsgálatot, amelyre alapozva az IOM a 600 NE ajánlását megfogalmazta. Kiderült, hogy az IOM alaposan elszámolta magát, a 600 NE legjobb esetben is 10 ng/ml vérszint elérésére elegendő, ami a súlyos vitaminhiánnyal azonos. Számításuk szerint a minimálisan szükséges 20 ng/ml szint eléréséhez 6-8000 NE napi bevitel szükséges (Veugelers és Ekwaru, 2014). Egy kutatócsoport reagált csak a kritikára, s újraelemezve az IOM számításait. arra következtettek, hogy egy átlag felnőttnek a 20, 30 ill. 40 ng/ml vérszint eléréséhez 3900, 6000, ill. 9000 NE D-vitamint kéne szedni (Heaney és mtsi., 2015). Több korábbi vizsgálatban is mérték a több hónapon át szedett D-vitamin vérszint emelő hatását. Egyik vizsgálatban pl. napi 1000, 5000 és 10 000 NE D-vitamint adtak 5 hónapon át. A vizsgálat végére a D-vitaminszint már nem emelkedett tovább. A végső szint, amit a vizsgálati személyek elértek: 7, 28, és 70 ng/ml (Hollis és Wagner, 2004). Az evolúciósan kialakult D-vitaminszint eléréséhez egy átlagos felnőttnek valahol 5-10 000 NE közt kell szednie naponta, ha elég magas D-vitaminszintet szeretne elérni, amely már komoly védelmet jelent a rákkal szemben. Azonban, mivel egyénileg nagy szórást mutat a beszedett D-vitamin hasznosulása, érdemes időnként megméretni a D-vitaminszintet, és a kapott eredmény alapján módosítani a bevitelt.

Az IOM "természetesen" semmit nem reagált arra, hogy kiderült a durva számítási hiba. Ez a súlyos tévedés orvosok százezreinél eredményezi azt, hogy jóhiszeműen ártanak betegeinek, amikor tekintélyüket latba vetve óvják betegeiket a "túladagolástól". Arról nem beszélve, hogy ez az ajánlás közvetve évente többszázezer embernek okoz rákot a világon.


De mások sem reagáltak erre a kritikára, pedig a magyar "lázadó" orvosok módjával maguk is szembe mentek az IOM ajánlásával. De még ők is elfogadták biztonságos felső határnak a 4000 NE D-vitamint, ami, mint láttuk, nem a biztonságos felső, hanem a már hatásos dózis alsó határa (Takács és mtsi., 2017).

Mennyit szedjünk?

Számos vizsgálat áll a rendelkezésünkre a szükséges napi D-vitamin-mennyiség megállapítására. A már idézett vizsgálatban 30 és 40 ng/ml vérszint eléréséhez 6000 ill. 9000 NE D-vitamint szedtek öt hónapon át (Heaney és mtsi., 2015). Egy másik vizsgálatban a kísérleti személyek 27 napon át 1800, 10 000, 20 000 és 40 000 NE D-vitamint szedtek. Sorrendben, ez 25, 45, 63 és 123 ng/ml D-vitaminszintet eredményezett (Stamp és mtsi., 1977). Mások még a 40 000-es dózist is biztonságosnak találták, amit a vér és a vizelet normál kalciumszintje jelzett (Vieth és mtsi., 2001). Egy további vizsgálatban öt hónapon át 200, 1000, 5000 és 10 000 NE dózisban szedtek D-vitamint. Az ötödik hónapra elért vérszintekből kiszámolható volt, hogy napi 40 NE D-vitamin 5 hónap alatt 0,28 ng/ml-rel emeli meg a vérszintet. Vagyis például az 5 hónapon át szedett 10 000 NE D-vitamin 70 ng/ml D-vitaminszintet eredményez (Heaney és mtsi., 2003). Egy felnőtt ember tehát akár egész télen át biztonságosan szedhet napi 10 000 NE D-vitamint. Fontos tudni, hogy a növekvő D-vitamin dózis nem lineárisan növeli a vérszintet; minél magasabb a vérszint, annál kisebb a hatása egy újabb D-vitamin adagnak.

Az már világos, hogy maximum annyi D-vitamint ajánlatos szedni, amennyi kialakítja a folyamatosan napon élő emberekének megfeleltethető D-vitaminszintet, azaz - figyelembe véve a rákmegelőző hatást is - érdemes 60-70 ng/ml szintet elérni. Mivel egyénenként változó a szükséges D-vitamin mennyisége, érdemes időnként a D-vitaminszintet ellenőriztetni.

Az első pírig tartó napozást tekintik egy napozási egységnek, ez idő alatt a teljes testfelületet érő UVB sugárzás hatására kb. 10-20 000 NE D-vitamint szintetizál a bőr. A szintetizált mennyiség függ a bőr paramétereitől (bőrszín, barnultsági állapot, életkor). Természetes, hogy a napozás hatását a D-vitaminadagolásnál figyelembe kell venni. Hazánkban májustól szeptemberig elég erős a napsugárzás ahhoz, hogy komolyabb D-vitamin szintetizálódjon a bőrben, októbertől viszont marad a kapszula. Sokan ellenzik a "bogyók" szedését, mondván a Nap a legjobb D-vitaminforrás. Ez igaz Afrikában, de a mérsékelt égövön évi kéthetes nyaralással nem lehet olyan tartalékot képezni, ami kitartana következő nyárig. És intő példa az egyéni különbségekre, hogy mind a természeti népeknél, mind a hawaii gördeszkásoknál az állandó napon való tartózkodás ellenére a vizsgált személyek jelentős részénél éppen csak 30 ng/ml D-vitaminszint alakult ki (Luxwolda és mtsi., 2012;Binkley és mtsi., 2007).



Fontos tudni, hogy a D-vitamin vérszint-emelő hatását a D-vitaminnal együtt szedett kalcium jelentősen lerontja (Zittermann és mtsi., 2016). Ugyancsak fontos, hogy magnézium nélkül a D-vitamin nem tud aktiválódni és hasznosulni, ezért egy felnőttnek naponta 400 mg elemi magnézium szedése ajánlott (Deng és mtsi., 2013). Az "elemi" azt jelenti, hogy a szedett magnéziumvegyületnek valójában általában csak 5-15%-a elemi magnézium.

Fontos, hogy Mk7 típusú K2-vitamint is szedjünk, min. napi 100 mikrogrammot, de még jobb ennek a duplája. Ez ugyanis megóvja ereinket és lágyszöveteinket a kalcium lerakódástól (Geleijnse és mtsi., 2004). .

Szedjen-e a rákbeteg D-vitamint?

Általános tapasztalat, hogy az onkológusok nemhogy bátorítanák, hanem egyenesen lebeszélik betegeiket a D-vitamin szedéséről, holott az akár életmentő is lehet(ne) számukra. Pl. az amerikai rákkal foglalkozó kormányzati oldalon (cancer.gov) egy olyan - a "valaha végzett legnagyobb"- vizsgálatra hivatkozva utasították el a D-vitamin rákellenes hatását, amelyben napi 2000 NE D-vitamint vagy placebót kaptak a résztvevők (Manson és mtsi., 2019). Egy másik hivatkozott, éppen folyamatban lévő vizsgálatban (Vitamin D/Calcium Polyp Prevention Study, NCT00153816) napi 1000 NE D-vitamintól várnak "perdöntő" választ. De a magyar daganatok.hu oldal sem túl optimista, s bár "Hiteles tájékoztatás a rákról" a webszájt szlogenje, az Országos Onkológiai Intézet által lektorált közölt cikk summázata, hogy a "D-vitamin nem alkalmas a rák kezelésére".

S valóban, az IOM ajánlása miatt nem találunk olyan placebokontrollos vizsgálatot, amelyben rákbetegek kiegészítő kezeléseként már elég nagy, hatásos dózisban alkalmaztak volna D-vitamint.

Azonban, mint láttuk, a magas D-vitaminszint komoly rákmegelőző hatással bír. A D-vitamin rákellenes hatása többsíkú. Egyfelől szabályozza a sejtek osztódását, serkenti a sejtek differenciálódását (azaz, hogy elnyerjék végső, egészséges sejtalakjukat), serkenti a programozott sejthalált, gátolja az új erek képződését, fokozza a veleszületett és szerzett immunitást és csökkenti a gyulladást (Ma és mtsi., 2016). Evidens, hogy ezek a rákellenes mechanizmusok a rák kialakulása után is ugyanúgy működnek.

Számos vizsgálat igazolta, hogy a diagnóziskor mért magasabb D-vitaminszint jelentősen csökkenti a rákhalálozás kockázatát. Pl. vastagbélrákban a legmagasabb szintűek közt 40%-kal alacsonyabb volt a halálozás, mint a legalacsonyabb szintűeknél (Ng és mtsi., 2008). Sok vizsgálat igazolta, hogy a nyár végén diagnosztizált rákbetegeknek sokkal jobb a prognózisa, mivel magasabb a D-vitaminszintjük (Porojnicu és mtsi., 2005 és 2007; Lim és mtsi., 2006).

Melanomásoknál, ha diagnózisuk után tovább napoztak, 40-60%-kal nagyobb volt a túlélési esélyük (Berwick és mtsi., 2005; Rosso és mtsi., 2008). Mellrákban szenvedőknél a legmagasabb D-vitaminszintűek gyógyulási esélye 2.4-szeres, az áttétmentesség esélye 3.4-szeres volt a 14 ng/ml alatti szintűekhez képest (Vrieling és mtsi., 2011). Egy másik vizsgálatban már napi 1400 NE hatására is 64%-kal nőtt mellrákos nők 5 éves kiújulás mentes túlélés esélye (Zeichner et al., 2015).


Bár ígéretesek a még a D-vitaminnál is nagyobb rákellenes hatással bíró szintetikus D-vitamin analógokkal végzett sikeres lombik- és állatkísérleteket (Duffy és mtsi., 2017), az onkológia vitaminellenessége miatt azonban betegekkel komolyabb vizsgálatokat a mai napig nem végeztek. A betegek sorsát orvosaik előítéletei alapvetően meghatározzák.

Összefoglalva az eddigieket, nincs még egy olyan gyógyszer, étrend vagy gyógyeljárás, amely oly mértékben képes megelőzni a rákbetegség kialakulását, mint a D-vitamin. A közegészségügytől, az orvoslástól, s ezen belül az onkológiától a D-vitamin adagolás vonatkozóan megfelelő útmutatásra nem számíthatunk, ezért fontos megfelelő források alapján az egyéni, testreszabott, évszakonként változó D-vitaminszükségletünket magunknak meghatározni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Apperly, FL: The relation of solar radiation to cancer mortality in North America. Cancer Res, 1941, 1:191-95

Avenell, A. et al. 2012. Long-term follow-up for mortality and cancer in a randomized placebo-controlled trial of vitamin D(3) and/or calcium (RECORD trial), J Clin Endocrinol Metab, 97(2):614-622.

Berwick, M.; Armstrong, B.K.; Ben-Porat, L.; Fine, J.; Kricker, A.; Eberle, C.; Barnhill, R.: Sun exposure and mortality from melanoma. J Natl Cancer Inst. 2005, 97(3):195-9.

Bilinski K, Boyages J. Association between 25-hydroxyvitamin D concentration and breast cancer risk in an Australian population: an observational case-control study. Breast Cancer Res Treat. 2013 Jan;137(2):599-607.

Binkley N, Novotny R, Krueger D, Kawahara T, Daida YG, Lensmeyer G, Hollis BW, Drezner MK. Low vitamin D status despite abundant sun exposure. J Clin Endocrinol Metab. 2007 Jun;92(6):2130-5.

Bischoff-Ferrari, H. - Willett, W. 2010. Comment on the IOM vitamin D and calcium recommendations for adult bone health, too low on vitamin D - and too generous on calcium, Harvard, School of Public Health. Web: https://www.hsph.harvard.edu/nutritionsource/vitamin-d-fracture-prevention/

Budhathoki S, Hidaka A, Yamaji T, Sawada N, Tanaka-Mizuno S, Kuchiba A, Charvat H, Goto A, Kojima S, Sudo N, Shimazu T, Sasazuki S, Inoue M, Tsugane S, Iwasaki M; Japan Public Health Center-based Prospective Study Group. Plasma 25-hydroxyvitamin D concentration and subsequent risk of total and site specific cancers in Japanese population: large case-cohort study within Japan Public Health Center-based Prospective Study cohort. BMJ. 2018 Mar 7;360:k671.

Deng X, Song Y, Manson JE, Signorello LB, Zhang SM, Shrubsole MJ, Ness RM, Seidner DL, Dai Q. Magnesium, vitamin D status and mortality: results from US National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) 2001 to 2006 and NHANES III. BMC Med. 2013 Aug 27;11:187.

Duffy MJ, Murray A, Synnott NC, O'Donovan N, Crown J. Vitamin D analogues: Potential use in cancer treatment. Crit Rev Oncol Hematol. 2017 Apr;112:190-197.

Garland CF, Garland FC, Gorham ED. Epidemiologic evidence for different roles of ultraviolet A and B radiation in melanoma mortality rates. Ann Epidemiol. 2003 Jul;13(6):395-404.

Garland, CF; Garland, FC: Do Sunlight and vitamin D reduce the likelihood of colon cancer? Int J Epidem, 1980, 9(3):227-230.

Garland, CF; Garland, FC; Gorham, ED; Lipkin, M; Newmark, H; Mohr, SB; Holick, MF: The role of vitamin D in cancer prevention. Am J Pub Health, 2006, 96(2): 252-261

Garland, CF; Garland, FC; Shaw, EK; Comstock, GW; Helsing, KJ; Gorham, ED: Serum 25-hydroxyvitamin D and colon cancer: eight-year prospective study. Lancet, 1989, 334(8673):1176-1178.

Geleijnse JM, Vermeer C, Grobbee DE, Schurgers LJ, Knapen MH, van der Meer IM, Hofman A, Witteman JC. Dietary intake of menaquinone is associated with a reduced risk of coronary heart disease: the Rotterdam Study. J Nutr. 2004 Nov;134(11):3100-5.

Giovannucci E, Liu Y, Rimm EB, Hollis BW, Fuchs CS, Stampfer MJ, Willett WC. Prospective study of predictors of vitamin D status and cancer incidence and mortality in men. J Natl Cancer Inst. 2006 Apr 5;98(7):451-9.

Goldsmith, Z: Cancer: A Disease of Industrialization. The Ecologist, Vol. 28, No. 2, March/April 1998

Gorham, ED; Garland, FC; Garland, CF: Sunlight and breast cancer incidence in the USSR. Int J Epidemiol, 1990, 19(4):820-824.

Grant WB, Boucher BJ. Randomized controlled trials of vitamin D and cancer incidence: A modeling study. PLoS One. 2017 May 1;12(5):e0176448. doi: 10.1371/journal.pone.0176448.

Grant WB. An ecological study of cancer incidence and mortality rates in France with respect to latitude, an index for vitamin D production. Dermatoendocrinol. 2010 Apr;2(2):62-7.

Heaney R, Garland C, Baggerly C, French C, Gorham E. Letter to Veugelers, P.J. and Ekwaru, J.P., A statistical error in the estimation of the recommended dietary allowance for vitamin D. Nutrients 2014, 6, 4472-4475; doi:10.3390/nu6104472. Nutrients. 2015 Mar 10;7(3):1688-90.

Heaney RP, Davies KM, Chen TC, Holick MF, Barger-Lux MJ. Human serum 25-hydroxycholecalciferol response to extended oral dosing with cholecalciferol. Am J Clin Nutr 2003;77:204-10.

Hoffman, Frederick L The mortality from cancer throughout the world 1915 Newark, N.J., The Prudential Press

Holick, MF: Vitamin D and health: evolution, biologic functions, and recommended dietary intakes for vitamin D. In: Holick, MF (ed):Vitamin D: Physiology, molecular biology, and clinical applications. 2nd ed. Humana Press, New York, 2010. pp:3-33.

Hollis, BW; Wagner, CL: Assessment of dietary vitamin D requirements during pregnancy and lactation. Am J Clin Nutr 2004;79:717-26.

IARC Working Group Report 5: Vitamin D and Cancer. 2008. Nov 25.

IOM-Institute of Medicine; Food and Nutrition Board. Dietary Reference Intakes for Calcium and Vitamin D; National Academies Press: Washington, DC, USA, 2011.

Jamshidinaeini Y, Akbari ME, Abdollahi M, Ajami M, Davoodi SH. Vitamin D status and risk of breast cancer in Iranian women: a case-control study. J Am Coll Nutr. 2016;35:639-646.

Jenab M, Bueno-de-Mesquita HB, Ferrari P, van Duijnhoven FJ, Norat T, Pischon T, Jansen EH, Slimani N, Byrnes G, Rinaldi S, Tjonneland A, Olsen A, Overvad K, Boutron-Ruault MC, Clavel-Chapelon F, Morois S, Kaaks R, Linseisen J, Boeing H, Bergmann MM, Trichopoulou A, Misirli G, Trichopoulos D, Berrino F, Vineis P, Panico S, Palli D, Tumino R, Ros MM, van Gils CH, Peeters PH, Brustad M, Lund E, Tormo MJ, Ardanaz E, Rodríguez L, Sánchez MJ, Dorronsoro M, Gonzalez CA, Hallmans G, Palmqvist R, Roddam A, Key TJ, Khaw KT, Autier P, Hainaut P, Riboli E. Association between pre-diagnostic circulating vitamin D concentration and risk of colorectal cancer in European populations:a nested case-control study. BMJ. 2010 Jan 21;340:b5500.

Juzeniene A, Baturaite Z, Moan J.: Sun Exposure and Melanomas on Sun-Shielded and Sun-Exposed Body Areas. in: Reichrath, J. (ed.): Sunlight, Vitamin D and Skin Cancer, Second Edition. Springer, 2014.pp: 375-389

Kato, I; Tajima; K; Kuroishi, T; Tominaga, S: Latitude and pancreatic cancer. Jpn J Clin Oncol, 1985, 15:(2):403- 413.

Lappe J, Watson P, Travers-Gustafson D, Recker R, Garland C, Gorham E, Baggerly K, McDonnell SL. Effect of Vitamin D and Calcium Supplementation on Cancer Incidence in Older Women: A Randomized Clinical Trial. JAMA. 2017 Mar 28;317(12):1234-1243.

Levin, I: Cancer among the American Indians and its bearing upon the ethnologicaI distribution of the disease. Zeitschrift für Krebforschung. 1910, Oct.; 9(3):422-35.

Lim, H. S. et al. 2006. Cancer survival is dependent on season of diagnosis and sunlight exposure, Int J Cancer, 1;119(7):1530-1536.

Lindeberg, S: Food and western disease. Health and nutrition from an evolutionary perspective. Wiley-Blackwell, 2010.

Lowe, LC; Guy, M; Mansi, JL; Peckitt, C; Bliss, J; Wilson, RG; Colston, KW: Plasma 25-hydroxy vitamin D concentrations, vitamin D receptor genotype and breast cancer risk in a UK Caucasian population. Eur J Cancer, 2005, 41(8):1164-1169.

Luxwolda MF, Kuipers RS, Kema IP, Janneke Dijck-Brouwer DA, Muskiet FA. Traditionally living populations in East Africa have a mean serum 25-hydroxyvitamin D concentration of 115 nmol/l. Br J Nutr. 2012 Jan 23:1-5.

Luxwolda MF, Kuipers RS, Kema IP, van der Veer E, Dijck-Brouwer DA, Muskiet FA. Vitamin D status indicators in indigenous populations in East Africa. Eur J Nutr. 2013 Apr;52(3):1115-25.

Ma Y, Johnson CS, Trump DL. Mechanistic Insights of Vitamin D Anticancer Effects. Vitam Horm. 2016;100:395-431.

Manson JE, Cook NR, Lee IM, Christen W, Bassuk SS, Mora S, Gibson H, Gordon D, Copeland T, D'Agostino D, Friedenberg G, Ridge C, Bubes V, Giovannucci EL, Willett WC, Buring JE; VITAL Research Group. Vitamin D Supplements and Prevention of Cancer and Cardiovascular Disease. N Engl J Med. 2019 Jan 3;380(1):33-44.

Mohr SB, Gorham ED, Alcaraz JE, Kane CJ, Macera CA, Parsons JK, Wingard DL, Garland CF. Serum 25-hydroxyvitamin D and prevention of breast cancer: pooled analysis. Anticancer Res. 2011 Sep;31(9):2939-48.

Ng K, Meyerhardt JA, Wu K, Feskanich D, Hollis BW, Giovannucci EL, Fuchs CS. Circulating 25-hydroxyvitamin d levels and survival in patients with colorectal cancer. J Clin Oncol. 2008 Jun 20;26(18):2984-91.

Peller S, Stephenson CS. Skin irritation and cancer in the United States navy. AM J M Sc 1937;194:326-33.

Pludowski, P. et al. 2014. Vitamin d status in Central Europe, Int J Endocrinol, 2014:589587.

Porojnicu, A. C. et al. 2005. Season of diagnosis is a prognostic factor in Hodgkin's lymphoma: A possible role of sun-induced vitamin, D Br J Cancer, 93:571-574.

Porojnicu, A. C. et al. 2007. Seasonal and geographical variations in lung cancer prognosis in Norway: Does Vitamin D from the sun play a role?, Lung Cancer, 55(3):263-270.

Rosso, S; Sera, F; Segnan,N; Zanetti, R: Sun exposure prior to diagnosis is associated with improved survival in melanoma patients: Results from a long-term follow-up study of Italian patients. Eu J Canc, 2008, 44(9):1275-1281

Schwartz, GG; Hulka, BS: Is vitamin D deficiency a risk factor for prostate cancer? (Hypothesis). Anticancer Res, 1990, 10:1307-1311.

Spiro A, Buttriss JL. Vitamin D: An overview of vitamin D status and intake in Europe. Nutr Bull. 2014 Dec;39(4):322-350.

Stamp TC, Haddad JG, Twigg CA. Comparison of oral 25-hydroxycholecalciferol, vitamin D, and ultraviolet light as determinants of circulating 25-hydroxyvitamin D. Lancet 1977; 1:1341-1343.

Stefansson, V: Cancer: disease of civilization?: An anthropological and historical study Hill and Wang; 1st edition (1960)

Takács I; Bittner N;Bakos; Benko I; Dank M; Horvath V; Salamon A; Szabo B; Szekeres L; Szili B; Sziller I; Toldy E; Valkusz Zs; Varbiro Sz; Bodolay E; Kovacs T; Szabo A; Wikonkal N; Lakatos P: Harmadik magyarországi konszenzus a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében. Orvostovábbképző Szemle, 2017 .

Veugelers, P. J.; Ekwaru, J. P.. A statistical error in the estimation of the recommended dietary allowance for vitamin D, Nutrients, 2014, 6(10):4472-4475.

Vieth R, Chan PC, MacFarlane GD. Efficacy and safety of vitamin D3 intake exceeding the lowest observed adverse effect level. Am J Clin Nutr. 2001 Feb;73(2):288-94.

Vrieling, A. et al. 2011. Serum 25-hydroxyvitamin D and postmenopausal breast cancer survival: a prospective patient cohort study, Breast Cancer Res, 13(4):R74.

Zeichner SB, Herna S, Mani A, Ambros T, Montero AJ, Mahtani RL, Ahn ER, Vogel CL. Survival of patients with de-novo metastatic breast cancer: analysis of data from a large breast cancer-specific private practice, a university-based cancer center and review of the literature. Breast Cancer Res Treat. 2015 Oct;153(3):617-24.

Zittermann A, Ernst JB, Birschmann I, Dittrich M. Effect of vitamin D or activated vitamin D on circulating 1,25-dihydroxyvitamin d concentrations: a systematic review and metaanalysis of randomized controlled trials. Clin Chem 2015;61:1484-94.