A D-vitamin túladagolás veszélye nincs egy kicsit eltúlozva?

Forrás:Marina Zhang: Are the Risks of Vitamin D Toxicity Overstated?

Fordította: Czárán Judit

Az orvoslás dogmatikus D-vitamin ajánlása csak súlyosbítja a járványos D-vitaminhiányt

 

 

A D-vitamin népszerű, de ellentmondásos étrend-kiegészítő. Az ellentmondás egyik oka az, hogy sokan tartanak tőle, hogy ha sokat szednek be belőle, mérgezést okozhat.

Ez az aggodalom eltúlzott: A D-vitamin zsírban oldódik, ami azt jelenti, hogy a vízben oldódó vitaminokhoz, például a B-csoportba tartozó vitaminokhoz és a C-vitaminhoz képest sokkal hosszabb ideig tárolja a szervezet, ami fokozza a toxicitás kockázatát.

De az is igaz, hogy a szakemberek szerint a D-vitamin-hiány (1) napjainkra már-már járványos méreteket öltött, viszont a közvélemény tudatossága is egyre nő, egyre többen szednek étrend-kiegészítőket. A COVID-19 világjárvány idején különösen nagy figyelmet kapott a D-vitamin, aminek eredményeképpen más zsírban oldódó vitaminokkal, például az A-, K- és E-vitaminnal összehasonlítva a D-vitamint sokkal tüzetesebb vizsgálatoknak vetik alá.

Egyesek szerint a D-vitamin túladagolásától való félelem nagyrészt indokolatlan. A szakértők is azt mondják, hogy a D-vitamin toxicitását túlértékelik, és a jelenlegi félelmek többnyire korábbi hipotézisekre és elavult információkra vezethetők vissza.

A jelenlegi félelmeket régen történt esetek táplálják

A túladagolástól való mai félelmek nagy részét évtizedekkel korábbi klinikai kutatások táplálják, állítja Dr. Michael Holick endokrinológus a Mayo Clinic Proceedings-ben megjelent "A D-vitamin sokkal kevésbé toxikus, mint korábban hittük: a régi és a modern megközelítés" című kommentárjában. (2)

A D-vitamin felfedezése előtt, az 1920-as évek végén, Európában és az Egyesült Államok keleti partvidékén gyakran előforduló betegség volt az angolkór, amelynek egyik tünete gyerekeknél a dongaláb.

Amikor az 1930-as években kiderült, hogy a D-vitaminnal megelőzhető az angolkór, elkezdték D-vitaminnal dúsítani a tejet. Ez nagy siker volt; azoknál a gyerekeknél ugyanis, akik D-vitaminnal dúsított tejet ittak, nem alakult ki angolkór, úgyhogy a D-vitaminnal való dúsítás széles körben elterjedt a nyugati országokban.

Aztán az 1940-es években jöttek az első jelentések a D-vitamin mérgezésekről. Mivel a D-vitamin az immunrendszer működését is szabályozza, valamint a gyulladást is csökkenti, a reumás ízületi gyulladás és a tuberkulózis kezelésére is használták, gyakran óriási, napi 100 000-600 000 nemzetközi egységnek (NE) megfelelő dózisban (3).

Nem tudjuk, hogy az adagokat hogyan határozták meg, de miközben egyesek hihetetlenül gyors javulásról, csodaszámba menő gyógyulásról számoltak be, érkeztek ijesztő hírek is, például D-vitamin túladagolás okozta megemelkedett kalciumszintekről. Egyeseknél emiatt vesekő alakult ki, de olyan is volt, aki belehalt a mérgezés szövődményeibe.

Az orvosokat ekkor figyelmeztették a D-vitamin toxicitására, akik erre leállították a kezeléseket, de a toxicitás megnyilvánulásai csak évek múlva szűntek meg.

Aztán az 1950-es évek elején több csecsemő született arc rendellenességekkel, szívhibákkal, szellemi fogyatékossággal és hiperkalcémiával. Akkoriban két vizsgálat (4) is arra a következtetésre jutott, hogy ezek valószínűleg a túlzott D-vitamin bevitelre vezethetők vissza, ami a dúsított élelmiszerek, köztük a tej fogyasztásával függ össze.

A következtetés azokon a kísérleteken alapult, amelyek szerint a mérgező dózisú D-vitaminnal etetett vemhes rágcsálók ugyanilyen rendellenességeket mutató utódokat hoztak világra.

Ennek hatására Nagy-Britanniában, majd az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália (5) és néhány európai ország kivételével a világ legtöbb országában betiltották az élelmiszerek és élelmiszeripari termékek D-vitaminnal történő dúsítását.

Utólag azonban Holick úgy vélte, hogy ezek a csecsemők valószínűleg olyan genetikai betegségekben, pl. Williams-szindrómában vagy más, a D-vitamin lebontását gátló betegségben szenvedtek, amelyek miatt veszélyes volt számukra a D-vitamin.

Ám addigra az a felfogás, hogy a D-vitamin az egyik legmérgezőbb zsírban oldódó vitamin, "gyökeret vert az egészségügyi hatóságok és az orvostársadalom agyában" - írta Holick.

A D-vitamin valószínűleg kevésbé toxikus, és sokkal jobban tolerálható, mint hittük

Dr. Joseph Bosiljevac sebész és orvos több mint 20 éve praktizál. Megfigyelte, hogy a D-vitamin-ajánlásokra vonatkozó legtöbb irányelv az évtizedek során semmit nem változott. Úgyhogy valószínűleg a vitamin toxicitásával kapcsolatos elképzelések sem változtak.

Az 1980-as évektől 2011-ig a napi D-vitamin-bevitelre vonatkozó ajánlás 400 NE volt, amit az Institute of Medicine (IOM) 2011-ben az 1 és 70 év közötti korosztály számára 600 NE-re emelt. Ez az ajánlás a mai napig érvényben van (6), és abból a feltételezésből indult ki, hogy az emberek D-vitamin-szükségletük nagy részét úgyis fedezik a napfényből.

Azóta számos egészségügyi szolgáltató és tudós bírálta az IOM napi D-vitamin ajánlását, mondván, hogy azok a dózisok túl alacsonyak.

Az IOM szerint egy személy D-vitamin-ellátottsága akkor tekinthető megfelelőnek, ha a szérum D-vitamin szintje eléri a 20 ng/ml-t. 100 NE D-vitamin körülbelül egy ng/ml-rel növeli a szérumszintet (7). Vagyis 600 NE D-vitamin bevitele mindössze hat ng/ml-rel növeli az illető vérében a D-vitamin szintjét.

Paul Veugelers és John Paul Ekwaru (22) kutatók gyanúsan alacsonynak találták ezt a 600 NE mennyiséget és újraelemezték azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján az IOM erre az adagolásra következtetett. Kiderült, hogy az IOM durva számítási hibát követett el, mert az IOM szerint szükséges 50 nmol/l (20 ng/ml) szint eléréshez, napi 8895 NE-t szükséges szedni. Tanulmányuk 2014-ben jelent meg, eredményüket mások is megerősítették, de az IOM azóta sem ismerte be tévedését.

A napozásra visszatérve, William Grant szerint, aki fizikából doktorált, és több mint 200 tanulmányt publikált a D-vitaminról, az évek során sok minden megváltozott. Grant a Napfény, Táplálkozás és Egészség Kutatóközpont igazgatója is. Szerinte a legtöbb ember nem tölt elég időt a szabadban ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű D-vitamint tudjon termelni a szervezete. És sokan nem is mernek napozni, mert a közegészségügy másik fatális tévedése, hogy az UV sugárzás felelős a melanóma kialakulásáért (lásd. Szendi: Hazugságok a melanómáról https://www.tenyek-tevhitek.hu/hazugsagok_a_melanomarol.htm)

Holick becslése szerint 10-15 perces napfényexpozíció a fedetlen bőr 10%-án körülbelül 1000 NE D-vitamin szintetizálódást eredményez. (8). De ez csak ragyogó napsütésben van így, különben még tovább tart, csakúgy, mint a sötétebb bőrszínű embereknél.

Manapság azonban a legtöbben még naptejet is használnak a napozáshoz, és eleve több időt töltenek fedett helyen - különösen a járvány 2020-as kezdete óta. Ezek a tényezők drasztikusan csökkentik az ember bőr alapú D-vitamin-szintetizálását. A megfelelő szint elérése pusztán a táplálkozással azonban igen nehéz.

Grant azt is állítja, hogy a legtöbb ember valószínűleg képes az irányelvek szerintinél jóval magasabb D-vitamin-szintet is elviselni.

A hivatalos ajánlások szerint 50 ng/ml lenne a szérumszint felső határa. A Frontiers in Endocrinology (9) című szaklapban 2018-ban megjelent áttekintő tanulmány szerzői ezzel szemben azt állítják, hogy a mérgezés tünetei akkor kezdenek jelentkezni, ha a D-vitamin szintje a vérben eléri vagy meghaladja a 150 ng/ml-t, ami kb. napi 15 000 NE D-vitamin bevitel esetén következik be.

Ez több mint hétszerese a szérum D-vitamin-szintre vonatkozó hivatalos ajánlásnak.

Grant egy 2011-es jelentésről is beszámol (10), amely két olyan személyt követett nyomon, akiknél hiperkalcémia alakult ki, miután naponta több mint 900 000 NE D3-vitamint vettek be.

Az első beteg volt a legszélsőségesebb eset. Ő gyártási és címkézési hibák miatt két hónapon keresztül naponta több mint 1,8 millió NE D3-vitamint vett be, minek következtében hiperkalcémia alakult ki nála, a D-vitamin szérumszintje pedig 1220 ng/ml-re emelkedett.

Ám mindkét beteg tünetmentessé vált, a hiperkalcémiájuk pedig elmúlt, mihelyt 400 ng/ml alá csökkent a D-vitamin-szintjük. Ez a National Institutes of Health által ajánlott határérték hússzorosa. Mindkét beteg szövődmények nélkül gyógyult meg.

A D-vitamin túladagolásról szóló hírek száma nő

A toxicitás problémájára ennek ellenére nem szabad legyinteni.

Mivel az Egyesült Államok lakosságának több mint 41 százaléka D-vitamin-hiányos (11), az elmúlt években egyre több embert kezelnek D-vitaminnal, és a mérgezésekről szóló jelentések száma is megnőtt.

Egy vizsgálat, amely 2000 és 2014 között követte nyomon az amerikai hatóságoknak bejelentett D-vitamin mérgezéses eseteket, a jelentések számának 1600 százalékos növekedését figyelte meg 2005 és 2011 között (12). De az is kiderült a vizsgálatból, hogy a súlyos kimenetelű mérgezések számának növekedése nem volt statisztikailag szignifikáns.

D-vitamin mérgezéses esetekről 2010 óta a szakirodalom is egyre nagyobb számban tudósít.

Egy 2018-as áttekintő cikk megállapította, hogy a D-vitamin-mérgezések hátterében általában vényírási hibák (13), a termékek téves címkézése miatt véletlenül bevett toxikus adagok, valamint a nagy dózisokat tartalmazó étrendkiegészítők fokozódó térhódítása áll. Pl. egy tanulmány D-vitamin-toxicitásból eredeő súlyos hiperkalcémiáról és veseelégtelenségről számolt be egy olyan alany esetében, aki napi 2000 NE D-vitamint szedett, a gyógyszer elemzése azonban kimutatta, hogy a kapszula 2,6 millió NE D-vitamint tartalmazott. Egy másik amerikai tanulmány egy olyan nőről számolt be, akinél a D-vitamin-toxicitás a megadott 400 NE helyett 188 000 NE D-vitamint tartalmazó étrendkiegészítőt szedett. Egy további tanulmány három súlyos hiperkalcémiával járó D-vitamin-mérgezésről számoltak be, ahol a betegeket olyan D-vitamin-készítménnyel kezelték, amelynek megadott dózisa 600 NE volt, míg a tényleges tartalom 52 800 NE volt (13).

Hiperkalcémia: A D-vitamin-túladagolás legsúlyosabb következménye

A D-vitamin növeli a bél kalciumfelvevő képességét a táplálékból; a D-vitamin-mérgezés egyik fő következménye a vér abnormálisan magas kalciumszintje, amit hiperkalcémiának neveznek.

A Frontiers in Endocrinology áttekintése szerint a hiperkalcémiának gyakori tünete a zavartság, az apátia, a krónikus hányás, a hasi fájdalom, a túlzott vizelés és szomjúság, valamint az izom- és csontfájdalom.

Súlyos esetekben a hiperkalcémia vesekövet és a lágyrészek elmeszesedését okozhatja, nagyon szélsőséges esetekben pedig akár halálhoz is vezethet.

A hiperkalcémia azonban ritka, annak klinikai szövődményei pedig még ritkábbak.

Dr. Ana Mihalcea belgyógyász, aki a klinikáján alkalmazott kezelések részeként D-vitamin-injekciókat is szokott adni a betegeinek, elmondta, hogy még egyetlen betegnél sem tapasztalta, hogy a D-vitamin-injekciók toxikus hatásúak lettek volna.

Dr. Patrick McCullough belgyógyász, aki több tanulmányt is publikált a D-vitamin - különösen a nagy dózisú D-vitamin - orvosi kezelésekben történő alkalmazásáról -, azt állította a The Epoch Timesnak, hogy az általa megfigyelt hiperkalcémiák többsége könnyen visszafordítható volt.

Tekintettel arra, hogy a D-vitamin még nagyobb dózisban is jól tolerálható, McCullough szerint a D-vitamin-hiány sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint a túladagolás.

Három tényező, amely növeli a toxicitás kockázatát

1. Félrecímkézés és vényírási hibák

A gyártók által elkövetett címkézési hibák, valamint a vényírási hibák a mai D-vitamin-mérgezéses esetek legfőbb okai.

A táplálékkiegészítőket az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala nem szabályozza biztonságosságuk, hatékonyságuk, illetve címkézésük tekintetében. Bizonyos termékek kiszerelése nincs összhangban a címkén feltüntetett adagolással, az adagolásra vonatkozó utasítások pedig vagy túl kicsi, vagy már toxikus mennyiségeket tartalmaznak.

A Holick által leírt esetben a beteg "több mint 1000-szer annyi D3-vitamint vett be, mint amennyit a készítményen olvasható dózis sugallt" - írta a szerző.

A vitaminok bevételének gyakoriságával és az alkalmanként beveendő mennyiségekkel kapcsolatos receptírási hibák szintén vezettek már vitaminmérgezésekhez (14); ezért mindig fontos, hogy a gyógyszerészekkel vagy egészségügyi szakemberekkel ellenőriztessük az adagokat, mielőtt egy étrend-kiegészítőt szedni kezdünk. Az említett esetben egy 86 éves nőnek nem heti, hanem napi kétszer adtak 20 000 NE D-vitamint. (14)

2. Gyógyszer kölcsönhatások

Bizonyos gyógyszerek vagy étrend-kiegészítők kölcsönhatásba léphetnek a D-vitamin-kiegészítőkkel, ami toxicitáshoz és hiperkalcémiához vezethet.

Kalcium szedése vagy tejtermékek fogyasztása D-vitaminnal együtt megemelheti a vér kalciumszintjét.

Bizonyos vízhajtók (15), amelyek csökkentik a szervezetben a folyadék mennyiségét, koncentrálhatják a kalciumot. Lítium szedése szintén növelheti a D-vitamin-toxicitás kockázatát (16).

3. Genetikai tényezők

Genetikai tényezők is növelhetik bizonyos embereknél a D-vitamin-mérgezés kockázatát.

Vannak olyan örökletes betegségek, például a Williams-szindróma és a családi halmozódást mutató hipokalciurikus hiperkalcémia, amelyek megemelik a szervezet kalciumszintjét (17), és így a mérgezésre való fogékonyságot.

A szarkoidózis (18) és egy génmutációból fakadó 1,25(OH)2D-24-hydroxylase hiány (19) következtében megemelkedik a szervezet D-vitaminszintje, ami viszont növeli a kalciumszintet.

A D-vitamin-mérgezés kockázatának csökkentése

A hiperkalcémia kialakulásának kockázatát a legegyszerűbben vízivással és olyan étrend-kiegészítők szedésével csökkenthetjük, mint a K1 és K2-vitamin (20) és a magnézium (21).

Napi hat-nyolc pohár víz elfogyasztása hígítja a vér kalciumkoncentrációját, ezáltal csökkentheti a hiperkalcémia kockázatát.

A K1 és K2-vitamin és a magnézium D-vitaminnal együtt történő szedése csökkentheti a vér kalciumszintjét azáltal, hogy a kalciumot a csontokba irányítja.

Az is nagyon fontos, hogy mindenki az egyéni szükségleteinek megfelelő adagban szedje a vitaminokat.

Mihalcea egyes pácienseinek 30 ng/ml körüli volt az alap D-vitamin szintjük, mégis a hiány jeleit mutatták - fáradtságra, alvás- és koncentrációs zavarokra panaszkodtak.

Ezen betegek némelyikének a tünetei enyhültek, amint a D-vitamin-szérumszintjük pótlással elérte vagy meghaladta a 70 ng/ml-t, ami arra utal, hogy a korábbi D-vitamin-szint az ő esetükben nem volt optimális.

Arra is figyelni kell, hogy "a különböző emberek szervezetében eltérő sebességgel szívódhat fel a vitamin" - tette hozzá.

Míg egyeseknél a pótlás után a D-vitaminszint azonnal drámai módon megemelkedett, másoknál csak kismértékű növekedést tapasztaltak.

Mihalcea elmondta, hogy az elhízott és emésztőszervi problémákkal küzdő betegeknél általában rosszabb a D-vitamin felszívódása, nekik adott esetben akár napi 25 000 NE-re is szükségük lehet az 50 ng/ml -os szint eléréséhez.

"Ebben hatalmas a szórás, és nagyon aggasztónak találom, hogy sokan úgy gondolják, a mindenki nyugodtan szedheti belőle ugyanazt a mennyiséget, pedig nem, nem szedheti" - mondja.

A legbiztonságosabb időnként megméretni a D-vitamin vérszintjét és ahhoz igazítani a szedett mennyiséget.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre