Szendi Gábor:
A depresszió valódi gyökerei és hatékony megelőzése

Forrás:Amiről az orvos nem mindig beszél 2021 június

Ideje volna már, hogy a depresszió megelőzése és kezelése a depresszió kialakulásának valódi mechanizmusán alapuljon.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Mi a depresszió?

A depresszió mára járványos méreteket öltött. Nemzetközi statisztikák szerint nőknél életük során 20-25%-ban, férfiaknál 7-12%-ban alakul ki depresszió (Wang és mtsi., 2017). A depresszió különösen gyakori különböző testi betegségek esetén. A mai felfogás szerint betegség az, ami gátolja a normál életvitelt és életkilátásokat. Ez azonban tisztán csak funkcionális megközelítés. Az okok tisztázása általában a testműködés zavarainak kiderítésére irányul, azaz a tüneteket és a testi elváltozásokat okozó fiziológiai és biológiai mechanizmusok állnak az érdeklődés középpontjában. Ez a gyógyítás szempontjából kézenfekvőnek tűnik, azonban a kutatások általában adósak maradnak a betegségek végső, távoli okának a feltárásával. A depresszió kapcsán például alapvető kérdés, miért tud depresszió kialakulni bárkinél, azaz, az emberi evolúció során miért maradt fenn ez a "képesség"? Az evolúció során minden faj esetében a szelekció az egyre jobb szaporodási és túlélő képességek optimalizálására irányult. Az evolúciós orvoslás kérdése tehát a depresszió kapcsán úgy hangzik: bizonyos feltételek fennállása esetén milyen előnnyel jár a depresszió az egyed sikerességének a szempontjából?

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A választ csak akkor kapjuk meg, ha a depresszió érzelmi és viselkedéses jellemzőinek hasznát és értelmét keressük. Martin Seligman klasszikus vizsgálatában, amikor a kutyák megtanulták, hogy az elektrosokk elkerülhetetlen, utána már akkor sem menekültek előle, amikor módjukban állt volna (Seligman, 1972). A jelenséget elnevezték tanult tehetetlenségnek, és ez vált az emberi depresszió kísérletes modelljévé. John Bowlby kötődéselmélete szerint gyerekeknél az anya, felnőtteknél a szeretett személy elvesztése depressziót okoz, amit gyásznak szokás nevezni (Bowlby, 1980). A jelenség biológiai gyökereit bizonyítja, hogy ez a reakció is jellemző emlősállatokra is.

Közös faktornak mindkét depressziómodellben a kontrollvesztést tekintik. Az aktív, megküzdési fázisban az állat vagy ember a menekülés útját keresi vagy a magára maradt állatkölyök vagy gyerek sírással próbálja felhívni magára anyja figyelmét. Az ezt követő passzív fázisban a kutyák némán tűrik az elektrosokkot, a gyerekek és állatkölykök felhagynak a sírással és meglapulnak. Ez utóbbi viselkedés evolúciós nézőpontból úgy értelmezhető, hogy a túlélés érdekében az állat vagy ember nem pazarolja fölöslegesen az energiáit, ill. a kölyök vagy gyerek nem hívja fel magára az idegenek vagy ragadozók figyelmét. A depresszió lényegében a "jobb idők kivárása".

Azaz, a depresszió evolúciós nézőpontból valójában nem betegség, hanem megfelelő alkalmazkodó reakció, amely javítja a túlélést esélyét.

Szerotonin és depresszió

A depresszió szerotonin hipotézisét évtizedek óta mesterségesen tartja életben a gyógyszeripar és a biológiai pszichiátria, dacára annak, hogy minden kísérlet, amely igazolni akarta azt a teóriát, hogy a depressziót a lecsökkent szerotonerg aktivitás okozza, kudarcba fulladt. Ezt két könyvemben is összefoglaltam, ezért itt csak röviden írok erről (Szendi, 2005; Szendi, 2010). A legfőbb kritika abból fakad, hogy a gyógyszeripar által lefolytatott, az antidepresszáns hatást igazolni próbáló klinikai vizsgálatok rendre kudarcot vallottak, s a vizsgálatok metaanalízisei egyértelműsítették, hogy az antidepresszánsok valójában mellékhatásokkal rendelkező placebók (Kirsch, 2009). De, ha valaki nem akar elmélyedni a tudományos szakirodalomban, az is felteheti magának azt a kérdést, vajon nincs-e égbekiáltó ellentmondás aközött, hogy ma a világon a munkából való kiesés leggyakoribb oka a depresszió és aközött, hogy állítólag az antidepresszánsok hatékony gyógyszerek a depresszió ellen. Párhuzamként gondolhatunk a fertőző betegségekre, amelyek az antibiotikumok felfedezése előtt vezették a halálozási statisztikákat, mára pedig a lista végére szorultak.

A depresszióra való genetikai hajlamot próbálták a szerotoninszállító fehérje génváltozataival kapcsolatba hozni, de 14 vizsgálat összevont elemzése szerint ilyen összefüggés nincs (Risch és mtsi., 2009). Ha a szerotonerg rendszerrel nem is, az örökölt gyulladáshajlammal viszont összefügg a depresszió kockázata (Su és mtsi., 2009).

A gyógyszeripar mindig is tisztában volt az antidepresszánsok hatástalanságával, ezért kezdtek újabb és újabb antidepresszáns típusokat kifejleszteni, amelyek már nem csak a szerotonerg rendszert célozták meg. Mára az alagút végén a fényt a depresszió gyulladás-elmélete jelenti. Mivel hatásos, de veszélyes mellékhatás nélküli gyulladáscsökkentők nem léteznek, a gyógyszeripar kezdi felfedezni, hogy az antidepresszánsoknak merő véletlenségből gyulladáscsökkentő hatásuk is van (Gałecki és mtsi., 2018). A történet kísértetiesen hasonlít arra, hogy amint a kardiovaszkuláris megbetegedések koleszterin teóriája megingott, s a helyét egyre inkább a gyulladáshipotézis kezdte átvenni, hirtelen felfedezték a sztatinokról is, hogy - megint csak be nem tervezett mellékhatásként - van gyulladáscsökkentő hatásuk is (Bu és mtsi., 2011).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Depresszió és gyulladás

A depresszió harmadik modelljét Ronald Smith vetette fel 1991-es, "A depresszió makrofág elmélete" című tanulmányában (Smith, 1991). Ebben rámutatott arra, hogy a depresszió valójában gyulladásos természetű probléma. Eszerint a vérben keringő vagy az agyban keletkező, asz immunrendszer által termelt gyulladáskeltő molekulák (pl. cytokinek, interleukinok) az agyműködést depresszióra hangolják át. Azóta rengeteg kutatási eredmény gyűlt fel azzal kapcsolatban, hogy a különféle gyulladásos betegségekben, ill. a gyulladást fokozó immunterápiában részesülő betegek közt kiugróan gyakori a depresszió. Az elmúlt 10 évben ugrásszerűen megszaporodtak azok a vizsgálatok is, amelyek depressziós betegekben magas gyulladásszintet igazoltak (Liu és mtsi., 2017).

Állatkísérletekben a gyulladásos immunválaszt kiváltó kezelésekre megjelenő állapotot "betegségviselkedésnek" nevezték el. De ez jól ismert mindenki számára, aki volt már lázas beteg. Ilyenkor az ember elgyengül, kedvetlen, aluszékony, étvágytalan. Ha nem tudnánk, hogy a betegség miatt vagyunk levertek, akár depressziósnak is gondolhatnánk magunkat (Szendi, 2010). Az állandó fáradtság, energiátlanság, kedvetlenség jellemzi a krónikus fáradtság szindrómát is, amelyet egy krónikus fertőzött állapotnak tartunk és amelyben a tünetek intenzitása a gyulladásszinttel arányos (Komaroff, 2017).

De mi az értelme annak, hogy a magas gyulladásszintre depresszióval válaszol a szervezet? Megint csak az energiatakarékosság. Az evolúció során az az élőlény élte túl valószínűbben a fertőzést vagy a fizikai sérülést, amely visszavonult a világtól, s belső erőit a gyógyulásra koncentrálta. Az immunvédekezés ugyanis sok energiát von el a szervezettől.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a három depressziómodell egyazon biológiai folyamat háromféle megközelítése, vagy többféle depresszió létezik? Végülis egy nagy kudarc, szerelmi csalódás, anyagi csőd okozta depressziónak mi köze volna egy fertőzés okozta legyengült állapothoz?

Az állatkísérletek tanulsága szerint a különféle stressz keltő helyzetek (tanult tehetetlenség, mozgáskorlátozottság, anyadepriváció, alvásmegvonás, krónikus stressz) egyaránt depressziót és magas gyulladásszintet alakítottak ki a kísérleti állatokban (Abelaira és mtsi., 2013).

Humán vizsgálatokban igazolták, hogy a tartós szociális stressz (Steptoe és mtsi., 2007), a tanult tehetetlenség (Camacho és mtsi., 2012), a gyász (Fagundes és mtsi., 2019), az alvásmegvonás (Mullington és mtsi., 2010), a magányosság (Jaremka és mtsi., 2013) mind magasabb gyulladásszinttel jár és ezért hajlamosít a depresszióra.

Érdekes mód, a depresszióval szemben védelmet jelentő optimizmusban alacsony, a depresszióra hajlamosító pesszimizmusban a pesszimizmus súlyosságával arányosan magas a gyulladásszint (Brydon és mtsi., 2009). A szociális támogatottság hiánya magas gyulladásszintet és depressziót okoz, azonban a magas önértékelés védelmet jelent a szociális elszigetelődéssel és a magas gyulladásos válasszal szemben is (Lee és Way, 2019). Egyes depressziósokra nem az aluszékonyság, hanem a hajnali ébredés és visszaalvási képtelenség a jellemző. Az IL-6 (Interleukin-6) gyulladásfaktor alvászavart képes okozni, és érdekes módon ezeknél a depressziósoknál az IL-6 szintje a hajnali órákban a legmagasabb (Alesci és mtsi., 2005).

Egyértelmű tehát, hogy a különféle állapotok. amelyek a regenerációt, az energiatakarékosságot, mások segítségét igénylik, a gyulladáson, mint végső közös úton keresztül alakítják ki a depresszív állapotot. Fontos megjegyezni, hogy az emberi depresszióban a negatív emocionális állapot kifejezése egyben segítségkérő viselkedés is. A "végső közös útban" az evolúció "gazdaságosságát" is felismerhetjük: különféle problémákra (betegség, sérülés, stressz) a szervezet ugyanazt a választ adja.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A pudding próbája

Kézenfekvő gondolat, hogy ha a depresszió nem a szerotonerg rendszer zavara, hanem szisztémás vagy lokális gyulladás következménye, akkor a leghatásosabb depressziókezelés a gyulladáscsökkentés.

Jól ismert, hogy a magas omega-6 tartalmú étrend magasabb gyulladásszinttel jár (Innes és Calder, 2018), míg a sok állati eredetű omega-3 fogyasztása gyulladáscsökkentő hatású (Simopoulos, 2002).

Már korán felfigyeltek arra, hogy depressziósokban alacsony az omega-3 szint (Peet és mtsi., 1998). Joseph Hibbeln lipidkutató kimutatta, hogy minél több halat fogyasztanak egy országban, annál kisebb a depresszió gyakorisága (Hibbeln, 1998). Terhesség alatti és a szülés utáni depresszió is ott a leggyakoribb, ahol a legkevesebb tengeri halat fogyasztják (Hibbeln, 2002). Boncolásos vizsgálatból kiderült, hogy a depresszióban szenvedők homloklebenyében az átlagoshoz képest 22%-kal kevesebb a DHA (dokozahexén-sav) tartalom (McNamara és mtsi., 2007). Az öngyilkosságot tekintik a depresszió legsúlyosabb kockázatának s ez is szoros összefüggést mutat az omega-3 szinttel (Sublette és mtsi., 2006; Huan és mtsi., 2004). A kapcsolat nem meglepő: öngyilkossági késztetésekkel küzdő depressziósoknál fokozott gyulladásszintet mutattak ki (O'Donovan és mtsi., 2013).

Az omega-3 depresszióellenes hatását számos vizsgálat és ezek metaanalízise elemezte, ezek azonban sajnos esetleges és rosszul tervezett vizsgálatok. A legtöbb vizsgálatban az omega-3-at alacsony dózisban adták és nem kontrollálták az omega-6 fogyasztást, mintha csak cáfoló vizsgálatot akartak volna tervezni, aztán le is vonták a következtetést, hogy az omega-3 hatástalan. A hatásvizsgálatokat bonyolítja, hogy bár az agyban elsősorban DHA található, mégis az omega-3 EPA összetevőjét találják antidepresszív hatásúnak (Mozaffari-Khosravi és mtsi., 2013). Amikor a kutatásokat az alkalmazott omega-3 EPA tartalma alapján elemezték, kiderült, hogy csak azokban a vizsgálatokban találtak szignifikáns antidepresszív hatást, amelyekben az EPA 60%-nál nagyobb arányban fordult elő (Sublette és mtsi., 2011). Egy vizsgálatban például 9.6 gramm omega-3-at kaptak a betegek a szedett antidepresszáns mellé, az átlagos depressziópontszám az omega-3 csoportban az induló pontszám 60%-kával, míg a placebocsoportban csak 30%-kal csökkent (Su és mtsi., 2003). Különféle vizsgálatból származó kétszázötvenöt ezer ember adatait feldolgozva az elemzők arra jutottak, hogy már napi 700 miligramm EPA (eikozapentén-sav ) és DHA kb. 30%-kal lecsökkenti a depresszió kockázatot (Grosso és mtsi., 2016).

A gyulladásos válasz gátlásának hatása

Mi lenne, ha eleve meggátolnánk a gyulladás keletkezését? Állatkísérletekben van erre mód: olyan egyedeket fejlesztenek ki, akikből hiányzik adott gyulladáskeltő cytokin génje, így az nem képes termelődni. Ezekben a kísérletekben az állatokat tartós stressznek teszik ki és mérik, gyulladásfaktor hiányában is megjelennek-e depresszió tünetei. Mivel mindegyik cytokinnek kicsit más a hatása, egyik alvászavart, másik aluszékonyságot, a harmadik étvágytalanságot, stb. okoz, az egyes cytokinek szelektív kiiktatása annak a tünetnek veszi elejét, amelyik az adott cytokin hatásához köthető.

Az IL-6 egy fontos, általános gyulladásfaktor. Amikor egereknél megszüntették az ezt termelő gén aktivitását, az egereknél az elkerülhetetlen stresszre sem alakult ki tanult tehetetlenség (Chourbaji és mtsi., 2006). Az IL-1 béta hatásának gátlása ugyancsak antidepresszív hatású (Andó és mtsi., 2010).

A szervezetben a gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő folyamatok aránya határozza meg a szervezet egészségét vagy megbetegedését. Az IL-10 egy ismert gyulladáscsökkentő cytokin. Amikor ennek termelődését gátolták, a kísérleti állatok stressz hatására depressziósak lettek, de ha injekcióban IL-10-et adtak be nekik, a depresszió elmúlt. Azok az állatok, akikben az IL-10 túltermelődését idézték elő, védetté váltak a depressziót okozó hatásokkal szemben (Mesquita és mtsi., 2008).

A gyulladásos válasz genetikai úton való gátlásának más téren komoly következményei lennének, így depresszió megelőzésére embernél ez nem alkalmazható. Ugyanakkor súlyos depresszió esetén ma már kísérletek folynak a különféle gyulladásfaktorok célzott semlegesítésére. Így pl. az IL-6-tal szembeni ellenanyag nem csak a rheumatoid arthritiszes betegek tüneteit, de depressziójukat is csökkentette (Sun és mtsi., 2017). Más vizsgálatban a Tumor Nekrózis Faktor-alfát (TNF-alfa) gyulladásfaktor semlegesítésével sikerült csökkenteni a depresszió tüneteiet (Raison és mtsi., 2013). Ugyanezt a gyulladásfaktort hatástalanítja az etanercept: az ezzel kezelt pszoriázisos betegek fáradtságérzete és depressziós tüneteik is jelentősen enyhültek (Tyring és mtsi., 2006). Tizenhat ilyen típusú vizsgálat összevont elemzése szerint az ilyen típusú kezelések szignifikánsan javították a depressziós betegek állapotát (Kappelmann és mtsi., 2018)

A gyulladás gyógyszeres csökkentése

Számos megfigyelés és vizsgálat igazolta, hogy a kis adagban szedett aszpirin csökkenti a depressziókockázatot (Berk és mtsi., 2016).

A különféle nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) depresszióellenes hatását több kutatás is vizsgálta. A celecoxib -ot (Celebrex) egy antidepresszánssal párosítva igen nagy depressziópontszám csökkenést lehetett elérni a csak antidepresszánst kapó csoporttal szemben (Müller és mtsi., 2006). Egy viszonylag friss összefoglaló elemzés 13 vizsgálatot talált, amelyekben NSAID-okat alkalmaztak az antidepresszánsok hatásának növelésére. Az NSAID-ok komolyan elősegítették a kezelés sikerességét, mert az NSAID-ot kiegészítésként is szedők 2-3-szor valószínűbben gyógyultak ki a depresszióból (Köhler-Forsberg és mtsi., 2019). Ugyanakkor nem mindegyik NSAID-nak van ilyen hatása. A dániai nyilvántartásból véletlenszerűen kiválasztott 25% 10 éves gyógyszerszedésének hatását vizsgálva az derült ki, hogy akik antidepresszánssal egy időben szedtek valamely NSAID-ot, azok 22%-kal nagyobb eséllyel igényeltek pszichiátriai ellátást. Az NSAID-okon belül azonban az ibuprofen viszont 24%-kal csökkentette a pszichiáterhez fordulás gyakoriságát, az aszpirin pedig 29%-kal a depressziókockázatot. A paracetamol viszont 3.2-szeresére, a diclofenac 1.77-szeresére növelte a halálozás kockázatát (Köhler és mtsi., 2015). Az NSAID-ok önmagukban szedve is komoly kardiovaszkuláris, nefrológiai, stb. kockázatot képviselnek. Az SSRI-okkal együtt szedett NSAID-ok átlagosan 15-szörösére növelték a gyomorvérzés kockázatát (de Abajo és mtsi., 1999).

Ezek a kezelési próbálkozások tehát inkább kísérleteknek, mintsem megoldásnak tekinthetők.

Miért véd az egészséges életmód a depresszióval szemben?

Sokakban felmerülhet a kérdés, az utóbbi évtizedekben miért vált oly gyakorivá a depresszió? Ugyanazért, amiért a kardiovaszkuláris betegségek vezető halálokká váltak. A válasz talán furcsának tűnhet, pedig logikus: mindkét megbetegedés gyulladásos természetű és mindkettőben ugyanazon gyulladásfaktorok szintje magas (Szendi, 2010; Tajfard és mtsi., 2014).

Ha az elhízás, a depresszió, a szívbetegség és a cukorbetegség időben való alakulását vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy az 1950-es évektől kezdett ezek gyakorisága igazán növekedni. E betegségek közös gyökere a metabolikus szindróma (Capuron és mtsi., 2008).

A nyugati étrend közvetlen hatásában is, de hosszú távon még inkább is gyulladáskeltő (Szendi, 2020).

Almudena Sánchez-Villegas és munkacsoportja 10 094 személy táplálkozását követték 4.4 éven át. A résztvevők étrendjét kilenc kategória szerint pontozták aszerint, mennyire megfelelt-e a mediterrán étrend elveinek (Sánchez-Villegas és mtsi., 2009). A mediterrán étrendet leghűebben követőknek a nyugati étrenden élőhöz képest 42%-kal, egy paleoközeli étrenden élő alcsoportnak 51%-kal volt kisebb a depresszió kockázata.

Felice Jacka és munkatársai eredménye szerint a tradicionálisnak nevezett étrenden élőkhöz képest a nyugatin étrenden élőknek 2.3-szer volt nagyobb a depresszióra az esélyük (Jacka és mtsi., 2010).

Tasnime Akbaraly és csoportja két kategóriát hozott létre: a Teljes értékű ételeket és a Feldolgozott ételeket fogyasztókét. A feldolgozott ételeket fogyasztó csoportba tartozók depresszió kockázata kétszerese volt a teljes értékű ételeket fogyasztókhoz képest (Akbaraly és mtsi., 2009).

Számos további vizsgálat bizonyította, hogy a gyulladáskeltő étrenden élők depressziórizikója 2.5-ször (Haghighatdoost és mtsi., 2019), de akár 4-szer nagyobb is lehet (Shivappa és mtsi., 2018).

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Az egészséges életmód része a megfelelő testmozgás. Sokan úgy gondolják, a sporttevékenység egyszerűen jókedve hangolja az embert és ezért javít a depresszión. Sokéves követéses vizsgálatok igazolták, hogy akik fiatal koruktól kezdve sportos életet élnek, azok idősebb korukban is védettek a depresszióval szemben (Szendi, 2010). Amikor az edzés depresszióellenes hatását kezdték vizsgálni, kiderült, hogy elsősorban az intenzív lábmozgás során először gyulladáskeltő cytokinek - pl. IL-6- szabadulnak fel (ezeket az izomeredetük miatt myokineknek nevezik), amit válaszként egy fokozott gyulladásellenes myokin felszabadulás (pl. IL-10) követ, s végeredményében a lábbal végzett sporttevékenység a szervezetben csökkenti a gyulladást. Több hetes edzésprogram előtt és után mért gyulladásszintben jelentős csökkenés tapasztalható (Szendi, 2010).

Zárszó

A depressziós betegek növekvő száma járványszerűvé terebélyesedett, amit nem magyaráz a mindennapi stressz, hiszen ez egész történelmünkben mindig is jelen volt. A modernkori depressziók jelentős része "indokolatlan depresszió", amit onnan lehet felismerni, hogy a megbetegedés súlyosságát nem indokolják a kiváltó tényezők, ha egyáltalán találunk ilyet. Az "indokolatlan depresszió" kialakulását úgy lehet modellezni, hogy akiben már életmódja (nyugati táplálkozás, dohányzás, mozgáshiány) miatt eleve magas a gyulladásszint, az egy kisebb stresszorra is "utolsó csepp a pohárba" reakciót produkálja, s -ha jogosan feltételezzük, hogy a gyulladás egy szint után vált ki depressziót - a kismértékű gyulladásszint emelkedés átlendíti őt a "depresszióküszöbön". Mindennapos tapasztalat, hogy kisebb konfliktusok, egy enyhe fertőző betegség is a vártnál jobban megviselheti az embereket.

A gyulladással szemben érdemes tehát felvenni a harcot, hiszen az nem csak a depressziónak, de sok más civilizációs betegségnek is a melegágya.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Abelaira, HM; Reus, GZ; Quevedo, J: Animal models as tools to study the pathophysiology of depression. Brazilian Journal of Psychiatry, 2013, 35(Suppl. 2), S112-S120.

Akbaraly, TN; Brunner, EJ; Ferrie, JE; Marmot, MG; Kivimaki, M; Singh-Manoux, A: Dietary pattern and depressive symptoms in middle age. Br J Psychiatry, 2009, 195(5):408-413.

Alesci, S; Martinez, PE; Kelkar, S; Ilias, I; Ronsaville, DS; Listwak, SJ; Ayala, AR; Licinio, J; Gold, HK; Kling, MA; Chrousos, GP; Gold, PW: Major depression is associated with significant diurnal elevations in plasma interleukin-6 levels, a shift of its circadian rhythm, and loss of physiological complexity in its secretion: clinical implications. J Clin Endocrinol Metab, 2005, 90:2522-2530.

Andó R, Gölöncsér F, Sperlágh B. Modulation of P2X7 receptor function alters depressive behavior in rodent models of depression. Front Neurosci Conference Abstract: IBRO International Workshop 2010. 2010

Berk M, Woods RL, Nelson MR, et al. ASPREE-D: Aspirin for the prevention of depression in the elderly. Int Psychogeriatr. 2016;28(10):1741-1748.

Bowlby J: Loss: Sadness & Depression. Attachment and Loss, III. Hogarth Press, 1980.

Brydon, L; Walker, C; Wawrzyniak, AJ; Chart, H; Steptoe, A: Dispositional optimism and stress-induced changes in immunity and negative mood. Brain Behav Immun, 2009, 23(6):810-816.

Bu DX, Griffin G, Lichtman AH. Mechanisms for the anti-inflammatory effects of statins. Curr Opin Lipidol. 2011 Jun;22(3):165-70.

Camacho EM, Verstappen SM, Symmons DP. Association between socioeconomic status, learned helplessness, and disease outcome in patients with inflammatory polyarthritis. Arthritis Care Res (Hoboken). 2012 Aug;64(8):1225-32.

Capuron, L., Su, S., Miller, A. H., Bremner, J. D., Goldberg, J., Vogt, G. J., Maisano, C., Jones, L., Murrah, N. V., & Vaccarino, V. (2008). Depressive symptoms and metabolic syndrome: is inflammation the underlying link?. Biological psychiatry, 64(10), 896-900.

Chourbaji S, Urani A, Inta I, Sanchis-Segura C, Brandwein C, Zink M, Schwaninger M, Gass P. IL-6 knockout mice exhibit resistance to stress-induced development of depression-like behaviors. Neurobiol Dis. 2006 Sep;23(3):587-94.

de Abajo FJ, Rodríguez LA, Montero D. Association between selective serotonin reuptake inhibitors and upper gastrointestinal bleeding: population based case-control study. BMJ. 1999;319(7217):1106-1109.

Dowlati Y, Herrmann N, Swardfager W, Liu H, Sham L, Reim EK, Lanctôt KL. A meta-analysis of cytokines in major depression. Biol Psychiatry. 2010 Mar 1;67(5):446-57.

F, Feizi A, Esmaillzadeh A, Feinle-Bisset C, Keshteli AH, Afshar H, et al. Association between the dietary inflammatory index and common mental health disorders profile scores. Clin Nutr 2019 Aug;38(4): 1643e50.

Fagundes CP, Brown RL, Chen MA, Murdock KW, Saucedo L, LeRoy A, Wu EL, Garcini LM, Shahane AD, Baameur F, Heijnen C. Grief, depressive symptoms, and inflammation in the spousally bereaved. Psychoneuroendocrinology. 2019 Feb;100:190-197.

Gałecki P, Mossakowska-Wójcik J, Talarowska M. The anti-inflammatory mechanism of antidepressants - SSRIs, SNRIs. Prog Neuropsychopharmacol Biol Psychiatry. 2018 Jan 3;80(Pt C):291-294.

Grosso G, Micek A, Marventano S, Castellano S, Mistretta A, Pajak A, Galvano F. Dietary n-3 PUFA, fish consumption and depression: A systematic review and meta-analysis of observational studies. J Affect Disord. 2016 Nov 15;205:269-281.

Hibbeln JR. Fish consumption and major depression. Lancet. 1998 Apr 18;351(9110):1213.

Hibbeln, JR: Seafood consumption, the DHA content of mothers' milk and prevalence rates of postpartum depression: a cross-national, ecological analysis. J Affect Disord, 2002, 69(1-3):15-29.

Huan M, Hamazaki K, Sun Y, Itomura M, Liu H, Kang W, Watanabe S, Terasawa K, Hamazaki T: Suicide attempt and n-3 fatty acid levels in red blood cells: a case control study in China. Biol Psychiatry 2004; 56:490-496

Innes JK, Calder PC. Omega-6 fatty acids and inflammation. Prostaglandins Leukot Essent Fatty Acids. 2018 May;132:41-48.

Jacka, FN; Pasco, JA; Mykletun, A; Williams, LJ; Hodge, AM; O'Reilly, SL; Nicholson, GC; Kotowicz, MA; Berk, M: Association of Western and traditional diets with depression and anxiety in women. Am J Psychiatry, 2010, 167(3):305-311.

Jaremka LM, Fagundes CP, Peng J, Bennett JM, Glaser R, Malarkey WB, Kiecolt-Glaser JK. Loneliness promotes inflammation during acute stress. Psychol Sci. 2013 Jul 1;24(7):1089-97.

Kappelmann N, Lewis G, Dantzer R, Jones PB, Khandaker GM. Antidepressant activity of anti-cytokine treatment: a systematic review and meta-analysis of clinical trials of chronic inflammatory conditions. Mol Psychiatry. 2018;23(2):335-343.

Kirsch, I: The Emperor's New Drugs: Exploding the Antidepressant Myth. Random House, 2009.

Komaroff AL. Inflammation correlates with symptoms in chronic fatigue syndrome. Proc Natl Acad Sci U S A. 2017;114(34):8914-8916.

Köhler O, Petersen L, Mors O, Gasse C. Inflammation and depression: combined use of selective serotonin reuptake inhibitors and NSAIDs or paracetamol and psychiatric outcomes. Brain Behav. 2015 Aug;5(8):e00338.

Köhler-Forsberg O, N Lydholm C, Hjorth?j C, Nordentoft M, Mors O, Benros ME. Efficacy of anti-inflammatory treatment on major depressive disorder or depressive symptoms: meta-analysis of clinical trials. Acta Psychiatr Scand. 2019 May;139(5):404-419.

Lee CH, Giuliani F. The Role of Inflammation in Depression and Fatigue. Front Immunol. 2019;10:1696.

Lee DS, Way BM. Perceived social support and chronic inflammation: The moderating role of self-esteem. Health Psychol. 2019 Jun;38(6):563-566.

Liu,CS; Adibfar, A; Herrmann, N; Gallagher, D; Lanctôt, KL: Evidence for Inflammation-Associated Depression. in: Dantzer, R; Capuron, L (eds): Evidence for Inflammation-Associated Depression. Springer, 2017. pp:3-30.

McNamara RK, Hahn CG, Jandacek R, Rider T, Tso P, Stanford KE, Richtand NM. Selective deficits in the omega-3 fatty acid docosahexaenoic acid in the postmortem orbitofrontal cortex of patients with major depressive disorder. Biol Psychiatry. 2007 Jul 1;62(1):17-24.

Mesquita AR, Correia-Neves M, Roque S, Castro AG, Vieira P, Pedrosa J, Palha JA, Sousa N. IL-10 modulates depressive-like behavior. J Psychiatr Res. 2008 Dec;43(2):89-97.

Mozaffari-Khosravi H, Yassini-Ardakani M, Karamati M, Shariati-Bafghi SE. Eicosapentaenoic acid versus docosahexaenoic acid in mild-to-moderate depression: a randomized, double-blind, placebo-controlled trial. Eur Neuropsychopharmacol. 2013 Jul;23(7):636-44.

Mullington JM, Simpson NS, Meier-Ewert HK, Haack M. Sleep loss and inflammation. Best Pract Res Clin Endocrinol Metab. 2010;24(5):775-784.

Müller, N; Schwarz, MJ; Dehning, S; Douhe, A; Cerovecki, A; Goldstein-Müller, B; Spellmann, I; Hetzel, G; Maino, K; Kleindienst, N; Möller, HJ; Arolt, V; Riedel, M: The cyclooxygenase-2 inhibitor celecoxib has therapeutic effects in major depression: results of a double-blind, randomized, placebo controlled, add-on pilot study to reboxetine. Mol Psychiatry, 2006, 11(7):680-684.

O'Donovan A, Rush G, Hoatam G, Hughes BM, McCrohan A, Kelleher C, O'Farrelly C, Malone KM. Suicidal ideation is associated with elevated inflammation in patients with major depressive disorder. Depress Anxiety. 2013 Apr;30(4):307-14.

Peet M, Murphy B, Shay J, Horrobin D. Depletion of omega-3 fatty acid levels in red blood cell membranes of depressive patients. Biol Psychiatry. 1998 Mar 1;43(5):315-9.

Raison CL, Rutherford RE, Woolwine BJ, Shuo C, Schettler P, Drake DF, Haroon E, Miller AH. A randomized controlled trial of the tumor necrosis factor antagonist infliximab for treatment-resistant depression: the role of baseline inflammatory biomarkers. JAMA Psychiatry. 2013 Jan;70(1):31-41.

Risch, N; Herrell, R; Lehner, T; Liang, KY; Eaves, L; Hoh, J; Griem, A; Kovacs, M; Ott, J; Merikangas, KR: Interaction between the serotonin transporter gene (5-HTTLPR), stressful life events, and risk of depression: a meta-analysis. JAMA, 2009, 17(23):2462-2471.

Sánchez-Villegas, A; Delgado-Rodríguez, M; Alonso, A; Schlatter, J; Lahortiga, F; Serra Majem, L; Martínez-González, MA: Association of the Mediterranean dietary pattern with the incidence of depression: the Seguimiento Universidad de Navarra/University of Navarra follow-up (SUN) cohort. Arch Gen Psychiatry, 2009, 66(10):1090-1098.

Seligman, M. E. P. (1972). "Learned helplessness". Annual Review of Medicine. 23 (1): 407-412.

Shivappa N, Hebert JR, Veronese N, Caruso MG, Notarnicola M, Maggi S, et al. The relationship between the dietary inflammatory index (DII®) and incident depressive symptoms: a longitudinal cohort study. J Affect Disord 2018;235: 39e44.

Simopoulos AP. The importance of the ratio of omega-6/omega-3 essential fatty acids. Biomed Pharmacother. 2002 Oct;56(8):365-79.

Smith, RS: The macrophage theory of depression. Med Hypoth, 1991, 35(4):298-306.

Steptoe, A; Hamer, M; Chida, Y:The effects of acute psychological stress on circulating inflammatory factors in humans: a review and meta-analysis. Brain Behav Immun, 2007, 21(7):901-912.

Su KP, Huang SY, Chiu CC, Shen WW. Omega-3 fatty acids in major depressive disorder. A preliminary double-blind, placebo-controlled trial. Eur Neuropsychopharmacol. 2003 Aug;13(4):267-71.

Su, S., Miller, A.H., Snieder, H., Bremner, J.D., Ritchie, J., Maisano, C., Jones, L., Murrah, N.V., Goldberg, J., Vaccarino, V., 2009. Common genetic contributions to depressive symptoms and inflammatory markers in middle-aged men: the Twins Heart Study. Psychosomatic Medicine 71, 152-158.

Sublette ME, Ellis SP, Geant AL, Mann JJ. Meta-analysis of the effects of eicosapentaenoic acid (EPA) in clinical trials in depression. J Clin Psychiatry. 2011 Dec;72(12):1577-84.

Sublette ME, Hibbeln JR, Galfalvy H, Oquendo MA, Mann JJ. Omega-3 polyunsaturated essential fatty acid status as a predictor of future suicide risk. Am J Psychiatry. 2006 Jun;163(6):1100-2.

Sun Y, Wang D, Salvadore G, Hsu B, Curran M, Casper C, Vermeulen J, Kent JM, Singh J, Drevets WC, Wittenberg GM, Chen G. The effects of interleukin-6 neutralizing antibodies on symptoms of depressed mood and anhedonia in patients with rheumatoid arthritis and multicentric Castleman's disease. Brain Behav Immun. 2017 Nov;66:156-164.

Sun Y, Wang D, Salvadore G, Hsu B, Curran M, Casper C, Vermeulen J, Kent JM, Singh J, Drevets WC, Wittenberg GM, Chen G. The effects of interleukin-6 neutralizing antibodies on symptoms of depressed mood and anhedonia in patients with rheumatoid arthritis and multicentric Castleman's disease. Brain Behav Immun. 2017 Nov;66:156-164.

Szendi G: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa, 2010.

Szendi G: Depresszióipar. Sík, 2005.

Szendi G: Immunerősítés belülről. Jaffa, 2020.

Tajfard M, Latiff LA, Rahimi HR, Mouhebati M, Esmaeily H, Taghipour A, Mahdipour E, Davari H, Saghiri Z, Hanachi P, Ghayour Mobarhan M, Ferns GA, Azizian M. Serum inflammatory cytokines and depression in coronary artery disease. Iran Red Crescent Med J. 2014 Jul;16(7):e17111.

Tyring S, Gottlieb A, Papp K, Gordon K, Leonardi C, Wang A, Lalla D, Woolley M, Jahreis A, Zitnik R, Cella D, Krishnan R. Etanercept and clinical outcomes, fatigue, and depression in psoriasis: double-blind placebo-controlled randomised phase III trial. Lancet. 2006 Jan 7;367(9504):29-35.

Wang J, Wu X, Lai W, Long E, Zhang X, Li W, Zhu Y, Chen C, Zhong X, Liu Z, Wang D, Lin H. Prevalence of depression and depressive symptoms among outpatients: a systematic review and meta-analysis. BMJ Open. 2017 Aug 23;7(8):e017173.