Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Williams, C: Lehet, hogy a depresszió valójában gyulladásos reakció?

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Caroline Williams: Is depression a kind of allergic reaction? The Guardian, Sunday 4 January 2015

Amikor 2010-ben a Boldogtalanság és evolúció c. könyvemben összefoglaltam a depresszió gyulladás elméletét, kevesen vették komolyan. Még hogy a gyulladás legyen a végső közös út, amelyen keresztül a táplálkozás és a lelki stressz ugyanúgy okozhat depressziót? Mára az elmélet kezd terjedni, és egyre több ember érti meg, hogy a paleo gyulladáscsökkentő hatásá keresztül nemcsak testi betegségek, de a depresszió ellen is hatásos.

 

Google hirdetés

 

Egyre több tudós állítja, hogy a depresszió nem más, mint egyfajta immunválasz a szervezet gyulladásos állapotára.

Szinte nincs olyan hét, hogy valami híresség elő ne állna azzal, hogy "régóta depresszióval küzd". És ez még mindig valami bátor coming out-nak számít, hiszen minden ellenkező irányú erőfeszítés dacára a depresszió mind a mai napig stigmatizál, a betegséget sokan egyfajta lelki illetve emocionális gyengeségnek tekintik.

De mi van akkor, ha itt valami egészen másról van szó? Ha a depresszió ugyanolyan szomatikus betegség, mint az összes többi, csak a tünete történetesen az, hogy az érintett nyomorultul érzi magát a bőrében? Vajon akkor kevésbé lesz nehéz vállalni?

Ugyanis egyre több szakember gondolja úgy, hogy pontosan ez a helyzet. Hogy a depresszió nem a lélek betegsége. George Slawich klinikai pszichológus a Los Angeles-i Kalifornia Egyetemről éveket töltött a depresszió kutatásával, és arra a következtetésre jutott, hogy a betegségnek legalább annyi köze van a testhez, mint a lélekhez. "Már nem is úgy tekintek rá, mint pszichiátriai kórképre", mondja, "mert bár a depresszió a lelket is érinti, legalább annyira kapcsolatba hozható a testünk biológiájával illetve a fizikai egészségünkkel is".

Ez az új elképzelés nem is tűnik annyira istentől elrugaszkodottnak, ha meggondoljuk, hogy mindenki nyomorultul érzi magát, mikor éppen beteg. Azt a jelenséget, hogy ilyenkor az embernek nincs kedve felkelni a kanapéról és élni a normális életét, mert fáradt, kedvetlen és levert, a pszichológusok betegség-viselkedésnek nevezik, ami ilyenkor nagyon is célszerű viselkedés, hiszen segít megelőzni a nagyobb bajt, illetve megakadályozza a fertőzés terjedését.

Mondhatjuk úgy is, hogy a beteg ember egy kicsit olyan, mintha depressziós lenne. De ha a depressziós ember klasszikus betegség-viselkedést mutat, a beteg ember viszont úgy érzi magát, mintha depressziós lenne, akkor nem lehet, hogy a kettőnek közösek a gyökerei?

Nagyon úgy fest a dolog, hogy a kérdésre igen a válasz, a közös oknak pedig a gyulladás tűnik. A gyulladás, amely az immunrendszer részeként adott esetben egy seb bezárására riaszt, vagy mozgósítja az immunrendszer más területeit. Ilyenkor az történik, hogy a citokinoknak nevezett fehérjecsalád elindít egy gyulladásos folyamatot a szervezetben, és az agyat átállítja betegség üzemmódra.

Depressziós epizódban mind a citokinok, mind a gyulladás szintje ugrásszerűen megemelkedik, illetve - bipoláris betegek esetében - hol megemelkedik, hol lecsökken. Egészséges ember is mutathat depressziós tüneteket vagy kerülhet szorongásos állapotba, ha olyan vakcinát kap, ami fokozza a szervezetében a gyulladást. Mikor tífuszvakcinával beoltott emberek agyát vizsgálták képalkotó eljárással, kiderült, hogy a vakcina változást idézett elő az agynak a jutalmazásért illetve büntetésért felelős részeiben.

De vannak itt más furcsaságok is: kimutatható, hogy azok közt, akik valamilyen gyulladásos betegségben, például ízületi gyulladásban szenvednek, az átlagnál több a depressziós; de azt is megfigyelték, hogy rákbetegeknél, akiket egy interferon alpha nevű szerrel kezeltek, hogy fokozzák a szervezetükben a gyulladást, amely segít elpusztítani a rákos sejteket, mellékhatásként ugyancsak depresszió lépett fel.

Mivel egyre több ilyen és ehhez hasonló vizsgálati eredmény áll rendelkezésre, érthető, hogy sok kutató feltette magának a kérdést, vajon milyen tényezők felelősek leginkább a szervezet gyulladásos állapotáért. Turhan Canli és Stony Brook a New York-i Egyetemről úgy vélik, hogy a fő bűnösök valószínűleg a fertőzések, sőt, ők egyenesen azt állítják, hogy a depressziót fertőző - bár nem ragályos - betegségnek kellene tekintenünk.

Mások nem mennek ilyen messzire, már csak azért sem, mert gyulladásos folyamatokat nemcsak fertőzések indíthatnak el a szervezetben. Kimutatták például, hogy a transz-zsírokban és cukorban gazdag táplálkozás ugyancsak fokozzák a gyulladást, míg az egészséges, gyümölcsben, zöldségben és olajos halakban gazdag ételek segítenek kordában tartani azt. Az elhízás szintén rizikófaktornak számít, valószínűleg azért, mert a testzsír, különösen a hason levő testzsír, nagy mennyiségben tárol citokinokat.

És ha ehhez még hozzávesszük, hogy a stressz, különösen a társadalmi kirekesztettség vagy a magány okozta stressz ugyancsak gyulladást okoz, akkor nagyon úgy fest, hogy a depresszió egyfajta gyulladásos válasz a modern életre, ami magyarázhatja, miért terjed ilyen ütemben világszerte. Hiszen a helytelen táplálkozás, a tunyaság és az emberek fokozódó izolációja mind gyulladásos folyamatokat indíthatnak el a szervezetben

De ha így van, akkor sokat tehetünk a megelőzésért. A gyulladás teljes kiiktatása nem tűnik jó ötletnek, hiszen a gyulladás segít a fertőzések leküzdésében, állítja Slawich, ám "annak egy még kezelhető szintig való csökkentése mindenképpen hasznos cél lehet".

A jó hír az, hogy klinikai vizsgálatok eddigi eredményei arra utalnak, hogy ha gyulladáscsökkentőt adunk az antidepresszánsokhoz, akkor ezzel nemcsak a hatékonyságukat tudjuk fokozni a tünetek enyhítése tekintetében, hanem egyúttal kiszélesíthetjük azok körét, akikre hat a kezelés. Ám ennek minden kétséget kizáró bizonyításához még további vizsgálatok szükségesek. Viszont arra is vannak már adatok, hogy omega 3 illetve kurkumin (a kurkuma nevű fűszerből készült kivonat) szedésére ugyancsak enyhülnek a depresszió tünetei. Mindkettő kapható recept nélkül, úgyhogy érdemes kipróbálni őket, bár azt egyelőre nem ajánlanám, hogy ezt az előírt kezelés helyett tegyék, mert ahhoz még nem kellően bizonyított a hatékonyságuk.

Öt-tíz éven belül, mondja Carmine Pariante a Kings Collage London pszichiátere, rendelkezésre fog állni olyan vérvizsgálati módszer, amellyel mérhető lesz a depressziós emberek szervezetének gyulladásszintje, és ennek megfelelően lehet majd őket kezelni. A kutatók már most képesek egy csepp ujjbegyből vett vér alapján megbízható gyulladás-markerek kimutatására.

Kérdés persze, hogy a stigmatizáció vajon megszűnik-e attól, ha kiderül, hogy a depresszió oka nem a lélekben, hanem a testben keresendő. Nos, ezt majd az idő fogja eldönteni. De azt azért jó tudni, hogy nem ez az első próbálkozás, hogy a depressziót fizikai jelenségekkel hozzák kapcsolatba. Egy bár egy nemrégiben végzett vizsgálat szerint széles körben ismert az az elmélet, miszerint a depresszió okozója valamiféle "kémiai egyensúly megbomlása" az agyban, ettől a depressziósok stigmatizációja nem szűnt meg, sőt. A helyzet csak rosszabbodott.

Ám ha a fentiek igazak, akkor a depresszióra nem tekinthetünk többé olyan problémaként, amely az agyban vagy a lélekben fészkel, mivel az az emberi test egy alapvető fizikai állapotával függ össze, amely állapot mindenkit, akit érint, ugyanúgy ledönt a lábáról. Nos, ha ez nem vált ki embertársainkból megértést vagy együttérzést, akkor semmi.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre