Fordította: Szendi Gábor
Az idősebb korral együtt járónak tekintett betegség valójában az évek során fogyasztott ételek előre látható következménye
Source: www.magnific.com
Sokan saját tapasztalatukból ismerik a vastagbél-divertikulózist (apró kiöblösödések kialakulásának folyamatát) vagy a tüneti divertikulitist (székrekedés és fertőzés), amely hasi fájdalommal, lázzal és vastagbél-vérzéssel jár.
Divertikulózis, divertikulitisz és a rosthiány: hogyan határozza meg az étrend a sorsunkat
A divertikuláris betegség az iparosodott világ egyik leggyakoribb gyomor-bélrendszeri megbetegedése, mégis szinte komikusan félreértik a nagyközönség körében. Sokan azt a homályos benyomást táplálják, hogy ez az öregedés elkerülhetetlen következménye - egyfajta, véletlenszerűen bekövetkező csővezeték-meghibásodás. A valóság inkább az ellenkezője: a divertikulózis az étkezésünkből fakadó betegség, és kíméletlen pontossággal követi a nyugati étrendet. A főként finomított keményítővel és állati fehérjével táplált vastagbélben szerkezeti gyengeségek alakulnak ki; ha növényi rostokkal táplált vastagbél viszont rugalmas marad.
Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy az egész életen át tartó, magas rosttartalmú étrend hogyan véd a divertikuláris betegség ellen, a hús és a keményítő hogyan gyengíti a vastagbél falát, és miért a feldolgozott, keményítőtartalmú snackek a legrosszabb károsítók.
A rostok védő szerepe
Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos a rost, meg kell értenünk magának a vastagbélnek a működését. A vastagbél egy izmos cső, amelynek feladata a salakanyagok összenyomása, tömörítése és kiürítése. Ez az összenyomás intraluminális nyomást - a cső belsejében fellépő nyomást - generál. Ha a széklet térfogatos, puha és jól hidratált, a vastagbél mérsékelt, egyenletesen elosztott összehúzódásokkal végzi el a feladatát. Ha azonban a széklet kicsi, kemény és száraz, a vastagbélnek drámaian nagyobb nyomást kell kifejtenie annak továbbmozgatásához. Ez az ismétlődő, nagy nyomású erőlködés - amely azokra a pontokra koncentrálódik, ahol az erek áthatolnak a bélfalon - kényszeríti végül a belső bélnyálkahártyát (mucosa), hogy a izomrétegen keresztül kidudorodjon, és kialakítsa azokat a kis kiöblösödéseket, amelyeket divertikulumoknak nevezünk.
A rostok, különösen a gyümölcsökből és zöldségekből származó oldhatatlan rostok, a széklet térfogatának elsődleges meghatározói. A cellulóz, a hemicellulóz és a lignin nem oldódik fel vízben; nagyrészt érintetlenül haladnak át a beleken, felszívják a vizet, és puha, nagy térfogatú masszává duzzadnak. Ennek három hatása van:
1. Csökkenti az áthaladási időt - a salakanyagok gyorsabban haladnak át, így a vastagbél fala rövidebb ideig van kitéve nyomásnak.
2. Csökkenti a bélcsatorna belsejében uralkodó nyomást - a nagy térfogatú széklet könnyebben halad át, így az izomösszehúzódások kíméletesebbek.
3. Táplálja a mikrobiómát - az oldható rostfrakció (pektin, inulin) a vastagbélben fermentálódik, és olyan rövid láncú zsírsavakat termel, mint a butirát, amelyek táplálják a vastagbél hámját és fenntartják a nyálkahártya-gát integritását.
Erre vonatkozóan az epidemiológiai bizonyítékok elsöprőek és következetesek. A klasszikus megfigyelés, amelyet minden gasztroenterológiai tankönyv megismétel, Burkitt és Painter nevéhez fűződik az 1970-es évekből: az afrikai vidéki népesség körében, ahol napi 50-100 gramm rostot fogyasztottak, a divertikulózis előfordulási aránya a nullához közelített, míg nyugati társaiknál, akik napi 10-15 grammot fogyasztottak, 60 éves korukra a betegség előfordulási aránya meghaladta a 30-50%-ot. Amikor a magas rosttartalmú étrendet követő népesség tagjai nyugati városokba vándoroltak és átvették a nyugati étrendet, divertikulózisuk előfordulási aránya egy generáción belül a helyiekéhez hasonló szintre emelkedett. A genetika nem változott; az étrend viszont igen.
A modern prospektív kohortvizsgálatok is ugyanezt a képet mutatják. A Health Professionals Follow-Up Study megállapította, hogy a rostok bevitelének legfelső ötödbe tartozó férfiaknál körülbelül 40%-kal alacsonyabb volt a tüneti divertikuláris betegség kialakulásának kockázata, mint a legalsó ötödbe tartozó férfiaknál. A védő hatás a legerősebb az oldhatatlan rostok esetében volt - azaz azoknál, amelyek a gyümölcsök és zöldségek héjában és szerkezeti részeiben találhatók. Figyelemre méltó, hogy a védelem dózisfüggő volt, és független a vörös hús fogyasztásától, ami azt jelenti, hogy maga a rost, és nem csupán a hús hiánya járult hozzá a védelemhez.
Az a mechanizmus, amelynek köszönhetően a magas rosttartalmú étrend megelőzi a divertikulitist (a divertikulumok akut gyulladását), szintén egyértelmű. A divertikulitisz feltehetően akkor alakul ki, amikor a székletanyag a divertikulum belsejében pang, ami helyi ischaemiát, baktériumok elszaporodását és mikroszintű perforációt okoz. A gyors, bőséges és rendszeres bélmozgású vastagbél folyamatosan kiüríti ezeket a zsebeket; a lassú, kemény és ritka székletürítésű vastagbélben viszont az anyag megreked és elfertőződik. Röviden: a rost tisztán tartja a divertikulumokat.
A hús és a keményítő problémája
Ha a rost a védőpajzs, akkor a hagyományos nyugati étrend - magas állati fehérje- és finomított szénhidrát-tartalom - a faltörő kos. A hús, a keményítő és a divertikulózis közötti kapcsolat két különálló, de egymást erősítő úton érvényesül: a nyomás és a székrekedés révén.
A székrekedés motorja
A húsra és a finomított keményítőre épülő étrend természeténél fogva alacsony rosttartalmú étrend. Az izomhús lényegében nem tartalmaz rostot - nulla grammot, függetlenül a vágástól vagy a minőségtől. A fehér liszt, a fehér rizs és a hámozott burgonya rostos külső rétegeit az őrlés és a feldolgozás során eltávolítják; ami marad, az szinte tiszta keményítő, amelyet a vékonybél gyorsan megemészt és felszív, így nagyon kevés tömeg marad a vastagbél számára. Ennek eredménye egy kicsi, kemény, kiszáradt széklet, amelyet a vastagbélnek maximális erővel kell kinyomnia. Pontosan ez a mechanikai állapot - a krónikus, magas belső nyomás - okozza a nyálkahártya kitüremkedését.
A Health Professionals Follow-Up Study közvetlenül számszerűsítette ezt. A "nyugati" étrendet követő férfiaknál (amelyben magas a vörös hús, a finomított gabonafélék és az édességek aránya) körülbelül 50%-kal magasabb volt a divertikulitisz kockázata, mint azoknál, akik kiegyensúlyozott, rostokban gazdag étrendet követtek. Egy külön elemzés megállapította, hogy a napi vörös hús minden adagja a kockázat mérhető, fokozatos növekedésével járt együtt, és ez a hatás a rostbevitelt is figyelembe véve is fennmaradt - ami arra utal, hogy a vörös hús nem csupán az alacsony rosttartalom jelzője, hanem önállóan is hozzájárul a kockázathoz.
A hús önálló hatása
A hús önálló hatásának számos lehetséges mechanizmusa létezik. A vörös hús magas hem-vas-tartalommal rendelkezik, és a bélben nitrozálódik, ami a vastagbél nyálkahártyájára gyulladáskeltő hatással bíró nitrózamin-vegyületeket eredményez.
A vörös hús emellett megváltoztatja a bélmikrobiomot is, előnyben részesítve az epével szemben toleráns, rothasztó baktériumokat a butirátot termelő, rostokat erjesztő fajok rovására. A butirátból hiányt szenvedő vastagbél-hám gyengébb és érzékenyebb a divertikulumokat kialakító mechanikai terhelésre. A végeredmény egy olyan bélfal, amelyre egyrészt nagyobb nyomás nehezedik (a kemény széklet miatt), másrészt gyengébb is (a gyulladás és a hám rossz tápellátása miatt). Ez rossz hír lehet a keto-húsevő rajongók számára.
A keményítő külön vizsgálatot érdemel. A finomított keményítő eredendően nem töltőanyag, hanem gyorsan felszívódó glükóz, amely hirtelen megnöveli az inzulinszintet, elősegíti a szisztémás, alacsony fokú gyulladást, és - ami a vastagbél szempontjából kritikus - szinte semmilyen maradékot nem hagy maga után. A "tömöritő" kifejezés az étrendi szaknyelvben nem metaforikus: a magas keményítő- és alacsony rosttartalmú étrend valóban olyan kicsi, ragadós székletet eredményez, amelyet a klinikusok az erőltetett székletürítéssel és a megnövekedett vastagbélnyomással társítanak. A burgonya, a rizs és a fehér kenyér azoknak az ételeknek az archetipikus példái, amelyek megtöltik a gyomrot, de kiürítik a belekből azt, amire szükségük van. Mivel a keményítő az amerikai étrend kalóriatartalmának körülbelül 60%-át teszi ki, a divertikulózis "kenyérfogyasztók betegségének" is tekinthető.
Feldolgozott, keményítőtartalmú rágcsálnivalók: a legrosszabb a világon
Ha a hús és a finomított keményítő önmagában is terheli a vastagbelet, a modern feldolgozott rágcsálnivalók ezeket további káros hatásokkal kombinálják, ráadásul olyan formában, amelyet úgy terveztek, hogy túlzott mennyiségben fogyasszák. A sütemények, a kekszek, a chipsek, a péksütemények és a hasonló termékek teljes őrületet jelentenek a divertikuláris betegség szempontjából:
A feldolgozott élelmiszerek fogyasztása és a divertikuláris betegség közötti összefüggés szilárd. Az étkezési szokásokat vizsgáló tanulmányok következetesen azt állapítják meg, hogy azoknál az egyéneknél, akiknek étrendjét az ultra-feldolgozott élelmiszerek - és különösen a finomított gabonából készült snacktermékek - dominálják, jelentősen magasabb a divertikulózis és a divertikulitisz előfordulási aránya. A Nurses' Health Study és a Health Professionals Follow-Up Study egyaránt megállapította, hogy a "nyugati" étkezési szokások (amelyek központi elemei a feldolgozott snackek) önállóan is előre jelzik a divertikulitisz kockázatát, és a legmagasabb kockázatú fogyasztók esetében a kockázat nagysága körülbelül kétszerese az alacsony kockázatú fogyasztókénak.
A mechanizmus nem rejtélyes: ezek az élelmiszerek egyszerre növelik a bélcsatorna belső nyomását, csökkentik a széklet térfogatát és gyulladást okoznak a nyálkahártyában - a divertikuláris patológia három összetevője egy csomagban.
Érdemes egyértelműen kijelenteni: a divertikulózis nem az idősek véletlenszerű betegsége. Ez egy alacsony rosttartalmú, magas keményítő- és magas hústartalmú étrend előre jelezhető, adagfüggő következménye, és a nyugati országokban tapasztalható járványszerű elterjedés közvetlenül ebből az étkezési szokásból fakad. A vastagbél egy mechanikai és biológiai rendszer, és reagál arra, amivel táplálják. Ha egész életen át gyümölcsökből és zöldségekből származó rostokkal tápláljuk, akkor a nyomást könnyedén kezeli. Ha viszont hússal, keményítővel és feldolgozott snackekkel tápláljuk, a fal végül megadja magát.
A visszatérő divertikulitisz megelőzése
A megnövekedett kockázattal összefüggő tényezők:
A csökkent kockázattal összefüggő tényezők
Érdemes megjegyezni, hogy a rostok esetében nem egyértelmű a kockázatcsökkentő hatást. Ugyanakkor talán a legjobb, ha a betegek igyekeznek betartani a rostokra vonatkozó napi táplálkozási ajánlásokat, mivel azok számos más betegség esetében is jótékony hatással bírnak. Továbbá az a tanács, hogy a betegek ne fogyasszanak dióféléket és pattogatott kukoricát, attól tartva, hogy ezek az ételek beszorulhatnak a divertikulumba, csupán mítosz, és még az akut fellángolások után sem igaz. Mint fentebb említettük, ezeknek az ételeknek a fogyasztása valójában a kockázat csökkenésével jár.
A kiújulás kockázatának csökkentése
Ne írasson fel profilaktikus céllal hosszú távú antibiotikumokat divertikulitisz esetén. Általában nem bizonyultak hasznosnak, kivéve esetleg a rohamok alatt jelentkező fájdalom és puffadás enyhítésére.
Ne siessen azonnal műtétre a divertikuláris betegség esetén. Sok embernél nem fog kiújulni a betegség. Egy, 3 165, divertikulitisz miatt kórházba került betegre kiterjedő tanulmányban mindössze 13,3%-uknál jelentkezett kiújulás 9 éven belül.
Fontolja meg a mezalazin (Salofalk, Pentasa végbélkúpok) alkalmazását, ha a divertikulitisz kiújult. Megállapították, hogy a gyulladás enyhítése ezzel a gyógyszerrel (de nem a kockázatot fokozó nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel) előnyös, ha 12 hónapon át havonta 10 napos ciklusokban alkalmazzák. Az adag naponta kétszer 400-800 mg, egy tanulmány szerint a magasabb adag (naponta kétszer 800 mg) hatékonyabb.
Ha a divertikulitisz és magas vérnyomás egyszerre áll fenn, fontolóra vehető egy kalciumcsatorna-blokkoló alkalmazása a csatornán belüli nyomás (és egyúttal a vérnyomás) csökkentése érdekében.
Bár a rostokkal kapcsolatban vita folyik, hogy csökkentenék a divertikulitisz kiújulását, az biztos, hogy segítenek a székrekedés enyhítésében, amely súlyosbíthatja ezt az állapotot. Javasolható a napi 7-9 adag zöldség és gyümölcs fogyasztása, de ha ez nem lehetséges, fontolja meg oldható rosttal, például psylliummal történő kiegészítést: naponta kétszer 1 evőkanál vízben oldva.
Hivatkozások:
Burkitt, D. P., Walker, A. R. P., & Painter, N. S. (1972). Effect of dietary fibre on stools and transit-times, and its role in the causation of disease. The Lancet, 300(7792), 1408-1411.
Painter, N. S., & Burkitt, D. P. (1971). Diverticular disease of the colon: A deficiency disease of Western civilization. British Medical Journal, 2(5759), 450-454.
Aldoori, W. H., Giovannucci, E. L., Rockett, H. R., Sampson, L., Rimm, E. B., & Willett, W. C. (1998). A prospective study of dietary fiber types and symptomatic diverticular disease in men. The Journal of Nutrition, 128(4), 714-719.
Strate, L. L., Liu, Y. L., Aldoori, W. H., Syngal, S., & Giovannucci, E. L. (2009). Obesity increases the risks of diverticulitis and diverticular bleeding. Gastroenterology, 136(1), 115-122.
Strate, L. L., Keeley, B. R., Cao, Y., Wu, K., Giovannucci, E. L., & Chan, A. T. (2017). Western dietary pattern increases, and prudent dietary pattern decreases, risk of incident diverticulitis in a prospective cohort study. Gastroenterology, 152(5), 1023-1030.
Crowe, F. L., Appleby, P. N., Allen, N. E., & Key, T. J. (2011). Diet and risk of diverticular disease in Oxford cohort of European Prospective Investigation into Cancer and Nutrition (EPIC): Prospective study of British vegetarians and non-vegetarians. BMJ, 343, d4131.
Peery, A. F., Barrett, P. R., Park, D., et al. (2012). A high-fiber diet does not protect against asymptomatic diverticulosis. Gastroenterology, 142(2), 266-272.
Carabotti M, Annibale B, Severi C, Lahner E. Role of fiber in symptomatic uncomplicated diverticular disease: a systematic review. Nutrients. 2017;9(2).
Hupfeld L, Burcharth J, Pommergaard HC, Rosenberg J. Risk factors for recurrence after acute colonic diverticulitis: a systematic review. Int J Colorectal Dis. 2017;32(5):611-622.
Dahl C, Crichton M, Jenkins J, et al. Evidence for dietary fibre modification in the recovery and prevention of reoccurrence of acute, uncomplicated diverticulitis: a systematic literature review. Nutrients. 2018;10(2).
Lahner E, Bellisario C, Hassan C, Zullo A, Esposito G, Annibale B. Probiotics in the treatment of diverticular disease. A systematic review. J Gastrointestin Liver Dis. 2016;25(1):79-86.
Comparato G, Fanigliulo L, Cavallaro LG, et al. Prevention of complications and symptomatic recurrences in diverticular disease with mesalazine: a 12-month follow-up. Dig Dis Sci. 2007;52(11):2934-2941.