A gyógyító csípés

Fordította: Czárán Judit

Mi az, ami a Lyme-kórtól a reumatoid artritiszen át a rákig mindenre jó? A méhek gtyógyító mérge.

 

 

A 63 éves Kris Rossit 2009-ben diagnosztizálták krónikus Lyme-kórral. A New Hampshire-i aneszteziológus nővér először egy allopata orvost keresett fel, aki antibiotikumokkal kezelte a Lyme-kórt. A gyógyszerek hatására Rossi állapotában átmeneti javulás következett be, de később visszatértek a tünetei, ő pedig kezdhette elölről az antibiotikum kúrát.

"Krónikus fáradtságtól és ízületi fájdalmaktól szenvedtem, az arcom bal oldalán zsibbadást éreztem, a kezem, valamint a nyelvem és az ajkam bal oldala rángatódzott, a végtagjaim érzéketlenek voltak, súlyos álmatlanság gyötört és kognitív problémákkal is küzdöttem" - mondja Rossi.

"Egyszer például, mikor beültem az autómba, hogy bemenjek a kórházba - 20 éve ugyanott dolgozom -, hirtelen nem tudtam, hol vagyok. Reméltem, hogy ha továbbmegyek, akkor eszembe fog jutni, és egy fél háztömbbel később tényleg rájöttem, de azért ez elég rémes volt. Teljesen kiakadtam. Arra gondoltam, hogy vagy kirúgnak az állásomból, vagy én leszek kénytelen felmondani."

Mikor Rossi rájött, hogy a hagyományos gyógyszerek nem segítenek rajta, otthagyta az orvosát, és abbahagyta az antibiotikumok szedését. Egy darabig gyógynövényekkel, ózonterápiával és speciális diétákkal próbálkozott. Aztán egy napon a munkahelyén az egyik kolléganője, aki méhészettel foglalkozott, elmesélt neki egy történetet, amit egy méhészeti lapban olvasott egy Ellie Lobel nevű, azóta híressé vált nőről, aki először használt méhméreg-terápiát az Egyesült Államokban.

Ellie a 40-es éveiben kis híján belehalt a Lyme-kórba. A történet pedig arról szólt, hogy mikor egyszer a gondozója kivitte a kertbe, hogy szívjon egy kis friss levegőt, megtámadta őt egy méhraj, és többször is megcsípték.

"A gondozó elrohant, Ellie pedig, aki járni is alig tudott, arra gondolt, hogy ezeket a méheket isten küldte, hogy még előbb véget vessen az életének. Nem is akart utána kórházba menni, hanem bevonult a szobájába, és várta a halált. De nem halt meg, ellenkezőleg. Három nap múlva elmúltak a fájdalmai, újra tudott járni, és olyan jól volt, mint már évek óta soha."

Nem sokkal később Rossi valahogy rátévedt egy Emily Maiella nevű természetgyógyász honlapjára, és megbeszélt vele egy találkozót az orvos brattleborói irodájában Vermontban. Emily megkérdezte tőle, hogy nem gondolt-e arra, hogy aláveti magát egy méhméreg terápiának. "Én azonban nem akartam magam méhekkel szurkáltatni, viszont a fecskendővel nem volt bajom, ezért aztán elkezdtem nála egy terápiát."

Rossi kilenc hónapig kezeltette magát, és ez alatt komoly javulás állt be az állapotában. A fáradtsága elmúlt, újra visszatért az energiája, viszont most már annyira sem tudott aludni, mint régen. Ennek ellenére nem hagyott fel a terápiával, viszont nagy változtatást hajtott végre az életében: elkezdett ő is méhészkedni, és attól fogva élő méhek mérgével kezelte magát.

"Rendeltem egy méhészeti szakkönyvet, aztán beszereztem a méheket és a felszerelést, valamint beiratkoztam egy tanfolyamra, hogy többet megtudjak a méhek terápiás célú használatáról. Aznap, amikor a méhek megérkeztek, elkezdtem magam csípetni velük, és ezt azóta is, immár két és fél éve csinálom."

Mára a rángások és a zsibbadások megszűntek, jól alszik, a kognitív képességei visszatértek, erősnek és egészségesnek érzi magát. Még pikkelysömöre is elmúlt.

"Az energiaszintemben például hihetetlen változás történt a méhméreg terápia előtthöz képest" - állítja Rossi.

"Tudok például 20 mérföldet vagy akár többet is biciklizni, és utána legfeljebb kellemes fáradtságot érzek, nem vagyok hullafáradt. Csodálatos dolog, ha az ember visszanyeri az energiáját."

A méregterápiák rövid története

Az apiterápiát - amely a méhméregtől a propoliszon át a méhpempőig különböző méhészeti termékeket használ gyógyításra - évezredek óta gyakorolják világszerte, és már az ókori Egyiptomban, a Közel-Keleten, Görögországban, Kínában és Indiában is ismerték. A méhészeti termékek jótékony hatásáról többek közt a védikus iratokban, a Bibliában és a Koránban is lehet olvasni.

Az ókori Egyiptomban a méz fontos összetevője volt a halottak testének tartósítására használt balzsamozó folyadéknak. Hippokratész, az "orvostudomány atyja" az ízületi gyulladásokat és az artritiszt gyógyította méhméreggel. Állítólag versenyek előtt a görög atléták is sok mézet fogyasztottak, hogy növeljék az energiaszintjüket.

A Közel-Keleten a kígyókból készült főzeteket tartották csodaszernek. Napjainkban is vannak olyan beduin törzsek, amelyek állítólag mérgeskígyókat fogyasztanak, hogy egészségesek legyenek és soká éljenek. Indiában az ayurvédikus orvoslás ősidők óta használ kígyómérget a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására.

Európában 1835-ben kezdtek el gyártani egy homeopátiás készítményt a brazíliai surukuku vagy bushmaster kígyó mérgéből.

Apiterápia

Az apiterápia az alternatív orvoslás egy ága, amely a gyógyításhoz méhmérget és méztermékeket, például mézet, virágport, propoliszt (méhgyanták, méhviaszok, illóolajok, virágpor és más szerves vegyületek keverékét) és méhpempőt (a dajkaméhek mirigyei által a méhlárvák táplálására termelt anyagot) használ.

De az apiterápiában a legfontosabb szerepet a nőstény dolgozók által termelt színtelen, szagtalan, enyhén savas folyadék, a méhméreg játssza. A méhméreg víz, peptidek, enzimek és más bioaktív molekulák rendkívül összetett keverékéből áll.

A vizsgálatok szerint a teljes méhméreg, illetve a méreg peptidje, a melittin hatékony antibakteriális szerek a Borrelia burgdorferi, a Lyme kórt okozó spirochaeta baktérium ellen. Mikroszkópos elemzések kimutatták, hogy a B. burgdorferi "rendkívül érzékeny" a melittinre, amely nagymértékben károsítja a Lyme-baktérium mozgékonyságát és felületi struktúráját.

"Bár a melittin anti-spirochaetális hatású, szerintem a Lyme-kórra az immunrendszer közvetlenül is reagál" - mondja Maiella. "Mégpedig valószínűleg úgy, hogy a gyulladásos citokinek termelődését csökkenti-, a gyulladáscsökkentő citokinekét viszont növeli."

A citokinek az immunrendszer sejtjei által kommunikációs célokra termelt molekulák. Sok más funkciójuk mellett arra ösztönözhetik az immunsejteket, hogy váltsanak ki, illetve tartsanak fenn gyulladásos választ, vagy ellenkezőleg, gyulladáscsökkentő folyamatok elindítása révén enyhítsék a gyulladást. A méhméregben található peptideknek és más vegyületeknek ugyanaz a keveréke, amely rövidtávon kis területen fájdalmassá teszi a méhcsípést, ennél jóval hosszabb időintervallumban testszerte azt jelzi az immunrendszernek, hogy csökkentse a gyulladást.

Méhmérget a Lyme-kórón kívül egy sor más betegség ellen használnak, az Alzheimer-kórtól a porckorongbetegségen és gerincvelő-sérülésen át a mozgásszervi fájdalmakig és a szklerózis multiplexig. Gyulladásos betegségek, valamint a reumatoid artritisz és az oszteoartritisz kezelésében is rendkívül hatékony.

Donese Worden orvos, természetgyógyász az arizonai Mesából számos ízületi gyulladásban (és más betegségben) szenvedő páciensét kezelte méhméreggel. A kedvenc története egy 95 éves, reumatoid artritiszes férfival kapcsolatos.

"A bácsinak súlyos ízületi gyulladása volt, de semmilyen más betegségben nem szenvedett" - mondja Worden. "Nem tudta hajlítani a térdét és egyáltalán nem tudott lépcsőn járni. Méhméreg-injekcióval kezeltem, ami olyan hatásosnak bizonyult, hogy még a helyi TV-be is behívták, hogy meséljen a terápiájáról. Ő pedig úgy belemelegedett, hogy az interjú közepén felpattant, és elkezdett térdhajlításokat végezni a kamera előtt, arra biztatva a stúdióban ülőket, hogy tegyenek ők is így. Csak egy injekciókúrát kellett végigcsinálnia, mert a szervezete hihetetlenül jól reagált. Nem is volt szüksége további kezelésre."

Méhméreggel a krónikus derékfájdalom is eredményesen kezelhető. Klinikai és kísérleti vizsgálatok kimutatták továbbá, hogy méhméreggel és annak aktív komponenseivel az immunológiai és neurodegeneratív betegségek széles köre, például a Parkinson-kór is gyógyítható.

Azt, hogy a méhméreg milyen mechanizmus alapján fejti ki fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatását, még nem tudjuk pontosan, de az eddigi vizsgálatok alátámasztják Maiella feltételezését, hogy a méhméreg az immunsejteket és a gliasejteket, az idegsejteket tápláló és védő támogató sejtek működését befolyásolja.

A "méreg"

Már maga a szó is félelmetes. Ám ha közelebbről megnézzük ezeket a "mérgeket" - legyen szó méhek, kígyók, skorpiók, varangyok vagy mérgező csigák mérgéről - és azok összetevőit, akkor találunk köztük rendkívül hasznosakat is. Ahogy Acharya Agnivesha ayurvédikus orvos többezer évvel ezelőtt mondta: "Akár egy erős méreg is lehet gyógyszer, ha megfelelően adagoljuk."

A legismertebb és leggyakrabban használt méreg a mézelő méhek (Apis mellifera) mérge. A méhméreg számos biológiailag aktív anyagot tartalmaz, például kis méretű peptideket, enzimeket, aminokat (ammóniából származó vegyületeket, amilyen a hisztamin és az adrenalin) és másokat.

A méhméreg terápiákban a legfontosabbak a melittin, az apamin, az adolapin és a hízósejt-degranuláló (MCD) peptidek. Az alábbiakban gyors áttekintés következik arról, melyik hogyan működik:

A melittin egy 26 aminosavból álló peptid, amely a méhcsípés helyén az égő fájdalmat okozza, és egyben a méhméreg fő összetevője: a szárított méhméreg súlyának közel 50%-át teszi ki. Nagy dózisban viszketést, gyulladást és helyi fájdalmat okoz, kis dózisban azonban széleskörű gyulladáscsökkentő hatása van, illetve gátolja a gyulladásos citokinek termelődését.

Az MDCP olyan peptid, amely alacsony koncentrációban arra késztetheti a hízósejteket, hogy bocsássanak ki antibakteriális citotoxinokat. (A hízósejtek az immunrendszer részei, és az allergiás reakciókban játszanak fontos szerepet)

Az Adolapin hatékony fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő, amelynek lázcsillapító tulajdonságai is vannak.

Az Apamine blokkolja a káliumcsatornákat, és szabályozza a sejtképződésben szerepet játszó géneket. Szerepe lehet továbbá az apoptózis (sejthalál) és a fibrózis (a kötőszövetek kontrollálatlan növekedése) megelőzésében, illetve a központi idegrendszer betegségeinek gyógyításában

A legizgalmasabb azonban az, hogy a méhméreg potenciálisan a rákgyógyításban is szerepet kaphat. Laboratóriumi vizsgálatok szerint a melittin csökkentheti a nem-kissejtes tüdőrák szóródásra való hajlamát. Az egyik legutóbbi kutatás kimutatta, hogy a méhméreg és a melittin lassítja a mellrák sejtek növekedését, mégpedig azáltal, hogy gátolja a felszínükön található receptorok működését.

"A melittin gyorsan elpusztít bizonyos típusú ráksejteket" - mondja Worden. "Kevesebb, mint 20 perc alatt megszakítja azoknak a kémiai hírvivő anyagoknak az útját, amelyekre a rákos sejteknek szükségük van a növekedéshez és osztódáshoz, amely növekedés és osztódás végül megöli a beteget".

A melittin továbbá 60 percen belül képes teljesen tönkretenni a rákos sejtek membránját, mégpedig azáltal, hogy lyukakat üt a külső membránon. Ez nagyon fontos hír a tudomány világában."

A méh nélküli méhcsípés

A betegek sokkal könnyebben alávetik magukat a méhterápiának, ha a "csípés" szót az "injekció" szóval helyettesítik.

A legtöbb orvos a méhméreg terápia során nem élő mézelő méheket használ, hanem a méhcsípésben levő anyagok "ekvivalenseit" injekcióstű segítségével fecskendezi be a betegeibe. A méhméreg kezelés sokféle lehet, attól függően, milyen betegségről van szó. "Ha fejfájást akarunk gyógyítani vele, akkor elég lehet néhány csípés a nyakon a fülek közelében" - mondja Emily Maiella természetgyógyász. "Viszont ha a beteg egész testre kiterjedő diffúz fájdalomtól szenved, akkor inkább 13 méhcsípésnek megfelelő méhméreg lehet a megfelelő adag."

Vannak terapeuták, akik ennél is nagyobb dózisokat használnak. Például Donese Worden orvos-természetgyógyász rendszeresen ad kezelésenként 36 vagy annál több csípésnek megfelelő méhméreg injekciót reumatoid artritiszben, szklerózis multiplexben és más autoimmun betegségekben, például fibromialgiában szenvedő betegeknek - jó eredménnyel.

Maiella a Lyme-kóros betegeit heti három alkalommal kezeli, és a "csípéseket" a gerinc mindkét oldalán alkalmazza. De előtte végez egy bőr alatti teszt "csípést", hogy megbizonyosodjon róla, hogy az illetőnél nem okoz-e allergiás reakciót a méhcsípés. Maiella az első két kezelésnél csak egy negyed méhcsípésnyi adagot használ.

Ha úgy tűnik, minden rendben van, a beteg szervezete reagál, de nem túl hevesen, akkor a következő alkalommal már fél méhcsípésnyire növeli a dózist. És ezt így folytatja, kezelésenként egészen 13 csípésnek megfelelő mennyiségig (68-77 kg súlyú felnőtteknél), amit a gerinc mindig más részére ad be.

A szérum a viszketés és a duzzanat csökkentése érdekében prokaint, helyi érzéstelenítőt is tartalmaz, amely valójában önmagában is gyógyhatású, mondja Maiella. "De a viszketésre és az égő érzésre szükség van" - teszi hozzá. "Mert ha egyáltalán nincs viszkető, égő érzés, akkor aggódhatunk, hogy a beteg immunrendszere egyáltalán nem reagál már a csípésre. Viszont ha nagyon viszket és nagyon ég, az nem feltétlenül annak a jele, hogy az illető allergiás a méhcsípésre. Lehet, hogy egyszerűen csak érzékenyebb az immunrendszere, úgyhogy lassabban kell haladni a terápiával."

Maiella szerint az egész szervezetet érintő betegségek esetében nem szokatlan, hogy egy teljes éven keresztül kell heti rendszerességgel folytatni a terápiát. Ráadásul a méhméreg híveinek egy része, például Dr. Dietrich Klinghardt, MD, PhD, az idegrendszer és az autoimmun betegségek szakorvosa úgy véli, hogy az injekció formájában beadott méhméreg végül nem fogja meggyógyítani a szisztémás betegségeket, mivel az nem olyan hatékony, mint az élő méhből származó méreg.

"Ha egy természetes anyagot sterilizálunk és hevítünk, akkor annak megváltozik a struktúrája. Bizonyos enzimek és mikrotápanyagok elvesznek belőle" - mondja Kris Rossi, a méhészkedéssel is foglalkozó nővér, aki a saját Lyme-kórját kezeli folyamatosan méhcsípéssel. "Az élő méhből származó méreg sokkal nagyobb adagban tartalmazza a hatóanyagot, amire sokkal intenzívebben reagál a szervezet."

A melittin még a középsúlyos és súlyos depresszió kezelésére is alkalmas. Egy vizsgálatban súlyos depresszióban szenvedő önkénteseket kezeltek melittinnel, akik hat hónap kezelés után már csak enyhén, vagy egyáltalán nem voltak depressziósak, 12 hónap után pedig teljesen meggyógyultak.

Egyszóval a méhméreg terápia működik. "Azt hiszem a méhméregre illő tisztelettel kell tekintenünk" - mondja Rossi. "De a betegeknek kell, hogy legyen EpiPen-jük (az allergiás sokk megelőzésére szolgáló epinefrint tartalmazó, a páciens által is beadható "belövős" injekció), és tudniuk kell, mit kell tenniük egy esetleges allergiás reakció esetén. Ritkán fordul elő, de tragédiát okozhat, ha otthon a fürdőszobában történik az anafilaxiás sokk méhméreg kezelés közben."

Akármilyen furcsa is, Rossi fenntartás nélkül lelkesedik a terápiáért. "Talán mert úgy érzem, így a saját magam orvosa lehetek."

De nem fájnak a csípések?

"Az emberek hajlandóak alávetni magukat gerincműtéteknek, ami még csak nem is biztos, hogy segít rajtuk, vagy életük végéig krónikus fájdalmaktól szenvednek, ahelyett, hogy rendszeresen tornáznának, hogy ezt elkerüljék. "Ők nagyon hasonlítanak azokra, akik azt mondják, 'Én biztos nem tudnám megcsípetni magam egy méhhel' Igen, a csípés fáj. De csak 15 másodpercig, utána elmúlik. Néha azt gondolom, hogy a méhméreg talán még endorfint is tartalmaz, mert a csípés után mindig valami nagy-nagy békesség száll meg, ami hihetetlenül jó érzés."

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre