A "kék-zónák" legendája kezd szertefoszlani

Fordította:Szendi Gábor

Vajon léteznek-e a kék zónák, ahol szokatlanul sok százévesnek mondott ember él, és ha mindez csak legenda, mit érnek az itt megfogalmazódó egészséges életre vonatkozó tanácsok?

 

 

Source: www.Freepik.com

A legenda nemrégiben új mélypontra jutott. A Blue Zone Project kezdeményezői közötti kapcsolatok megromlottak (2), és a Science (3) és a The New York Times (4) nemrégiben arról számolt be, hogy a vállalkozás egyik főszereplője - Dan Buettner újságíró (5), aki 2005-ben a National Geographic számára a kék zónák fogalmát népszerűsítő cikkét írta (6) - csak a szerkesztője kedvéért szerepeltette az amerikai helyszínt. Buettner azonban azt állította, hogy ebben a kérdésben rosszul idézték.

Tehát, van bizonyíték arra, hogy a kék zónákban élő emberek életmódja vagy genetikája valóban meghosszabbítja az élettartamukat, vagy az egész koncepciót figyelmen kívül kellene hagyni?

A százévesekről szóló képtelen állítások hosszú múltra tekintenek vissza. A National Geographic magazin 1973. januári számában Alexander Leaf orvos leírta (7), hogy a Szovjetunióban, Ecuadorban és Pakisztánban tízszer több százéves volt, mint a nyugati országokban (8), dacára a rossz higiéniai körülményeknek és a magas csecsemőhalandóságnak. Az adatok későbbi ellenőrzése során kiderült, hogy az életkor téves bejelentése elterjedt - az emberek hajlamosak voltak eltúlozni életkorukat, hogy javítsák társadalmi státuszukat vagy elősegítsék a helyi turizmust. 1981-ben Leaf elismerte ezeket a problémákat, és elismerte, hogy az extrém hosszú élettartamra vonatkozó állítások tévesek (9).

Aztán jött Gianni Pes orvos az olaszországi Sassari Egyetemről (10), aki 1999-ben egy demográfiai konferencián bizonyítékokat mutatott be a szokatlan hosszú élettartamról Szardínia Ogliastra tartományában, egy viszonylag elszigetelt földközi-tengeri szigeten. Kezdetben kételkedve Pes következtetéseiben, Michel Poulain (11) a Louvaini Katolikus Egyetemről és kollégái megpróbálták hitelesíteni az adatokat (12). Hivatalos dokumentumokat kerestek, ezeket összevetették a népszámlálási adatokkal, valamint a születési, halálozási és házassági nyilvántartásokkal, majd interjúkat készítettek egyes százévesekkel és családjaikkal. Pes és Poulain kék tollal jelölték meg egy térképen, ha valakinek a korát megerősítették. Ez egy kék gyűrűt eredményezett, amelyben nagyobb számban voltak igazoltan extrém életkorúak. Szardíniát ezentúl kék zónának nevezték (13).

Eközben Buettner a National Geographicban megjelent, rendkívül népszerű története részletesen bemutatta az extrém hosszú életet Szardínián, valamint a japán Okinawán és a kaliforniai Loma Lindában. Összefogott Pes, Poulain és más kutatókkal, és idővel a csoport további kék zónákat azonosított a Costa Rica-i Nicoya-félszigeten, a görög Ikaria szigetén és a karibi Martinique szigetén. "Ahhoz, hogy ma kék zónának lehessen tekinteni egy vidéket, ellenőrizhető adatokra van szükség, amelyek azt mutatják, hogy az adott területen 50 emberből legalább 1 száz évig él" - mondja Poulain. A különböző kutatók azonban különböző mérőszámokat használnak, mivel egyesek szerint a számnak változnia kell, mivel a népesség átlagéletkora az idő múlásával változik.

Hosszú élet titkai

Számos tanulmány született, amely megpróbálja kideríteni, hogy ezek a területek miért kedvezhetnek a hosszú életnek. A szardíniaiakról szóló egyik tanulmányban (14) Pes, Poulain és kollégáik megállapították, hogy a sziget elszigeteltebb hegyvidéki régióiban gyakran jelennek meg a hosszú élettartam gócpontjai. Szerintük az ilyen elszigeteltségnek előnyei is lehetnek: az alacsony bevándorlás és a lehetséges beltenyésztés kisebb génállományt eredményez, ami olyan genetikai tulajdonságok megjelenéséhez vezethet, amelyek megvédik az embereket az időskorral járó betegségektől. Általában úgy gondolják, hogy a kis génkészlet csökkenti a genetikai sokféleséget, ami csökkent alkalmasságot vagy betegség okozó recesszív gének érvényesüléséhez vezethet, ezért kicsit furcsa az az érvelés, hogy a beltenyészet pont egészségnövelő lehetne.

Egy másik, 2019-ben közzétett tanulmány szerint a szardíniai kék zónában élők nagyobb valószínűséggel rendelkeznek a keserű ízreceptor egy bizonyos, TAS2R38 nevű változatával (15), mint a sziget más régióiban élők. Az ezzel a variánssal rendelkező emberek alacsonyabb preferenciát mutattak a magas zsírtartalmú ételek iránt. Ugyanakkor a PURE vizsgálat azt igazolta, hogy minél több zsírt fogyaszt valaki, annál tovább él. A variáns a hatékonyabb immunrendszerrel is összefüggésbe hozható, és kapcsolatot találtak a génváltozat birtoklása és a hosszú élet között (16). Más tanulmányok (17) szerint a jobb mitokondriális egészséggel összefüggő génváltozatok (18) szintén hozzájárulhatnak a kék zónás régiókban a hosszú élethez. Poulain és munkatársai több genetikai markert is megvizsgáltak, de nem találtak egyértelmű különbségeket a kék zónák javára.

A kutatások szerint például az ikariánusok valamivel nagyobb valószínűséggel rendelkeznek az Alzheimer-kórral szemben védő ApoE2 génnel. A szupercentenáriusok - a 110 éves vagy annál idősebb emberek - Okinawán azonban kissé nagyobb valószínűséggel rendelkeztek egy olyan variánssal, amely miatt nagyobb valószínűséggel alakul ki náluk Alzheimer-kór.

Buettner és Poulain nem ért egyet a kék zónás populációk kialakulásához vezető tényezők konkrét kombinációját illetően. Buettner kilenc tényezőt sorol fel (19), amelyek közé tartozik, hogy az ilyen népességcsoportok a mindennapi életben több alkalmi tevékenységet végeznek (20), például sétálnak vagy lépcsőt másznak, növényi alapú étrendet követnek, naponta mérsékelt mennyiségű alkoholt fogyasztanak - "lehetőleg szardíniai Cannonau bort", jegyzi meg Buettner -, és támogató közösséggel rendelkeznek.

"A legfontosabb felismerés a következő: amikor a hosszú életről van szó, nincs rövid távú megoldás" - mondja Buettner. "Csok azok a dolgok működnek, amelyeket évtizedekig szinte minden nap csinálunk. A kék zónákban élő emberek azért élnek sokáig, mert olyan környezetben élnek, amely meghatározza a nem tudatos döntéseiket - minden nap, egy életen át."

A Buettner által javasolt magatartásformák többsége - az alkoholfogyasztás kivételével, amelyről ma már általánosan elfogadott, hogy még kis mennyiségben sem előnyös (21) - bizonyítottan jótékony hatású. Az alkalmi tevékenységek egy 2022-es vizsgálat szerint csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát (22), míg a veganizmus gyakran társul a jó egészségi állapot markereivel (23). Azonban, bár ezek egészséges életmódbeli döntések lehetnek, még senki sem bizonyította meggyőzően, hogy ezek a kék zónákban feltételezett hosszú élet titkai.

"Néhány kutató azt fogja mondani, hogy ismeri a hosszú élet titkát" - mondja Poulain. "Mi nem. A fejlődéshez együtt kell dolgoznunk; pszichológusoknak, környezetvédőknek, mozgás-, táplálkozás- és genetikai kutatóknak. Nincs olyan kutatás a kék zóna területein, amely ezeket a tudományágakat összefogja".

Ennek ellenére Buettner üzleti birodalmat épített a koncepcióra: több könyve, főzőtanfolyama és dokumentumfilmje is a kék zónás életmód mintájára készült.

Minden viszonylag jól ment egészen tavalyig, amikor Newman, egy interdiszciplináris vezető kutató közzétett egy ezidáig nem lektorált tanulmányt (24), amelyben azt állította, hogy a kék zónák alapjául szolgáló adatok hibásak. "Amit ezek a kutatók csinálnak, az a dokumentumok egybevágóságának az ellenőrzése. De ha a dokumentumok következetesen tévesek, a hibák nem ugranak ki" - mondja Newman. "Ez állandóan megtörténik - ha valakinek az életének egy pontján rosszul írják le a korát, a hiba végigkíséri őt egy életen át."

Newman szerint ezek a hibák többféleképpen is előfordulhatnak. Fiatal fiúk például eltúlozták a korukat, hogy a háború idején jelentkezhessenek a hadseregbe. Az emberek -szándékosan vagy akaratlanul - tévesen emlékeznek életkorukra a nyomtatványok kitöltésekor, mások pedig nem jelentik be a haláleseteket, hogy csalárd módon igényelhessenek továbbra is nyugdíjat. 2012-ben például a görög hatóságok állítólag 1 milliárd (25) dollárnyi nyugdíjkifizetést takarítottak meg, miután kiderült, hogy 200 000 igényelő, vagy nem volt jogosult rá, vagy meghalt.

Newman szerint a kormeghatározási hibák, bár fiatalabb korban ritkák, idővel exponenciálisan növekednek. Gondoljunk egymillió 50 évesre, akik közé véletlenül száz 40 éves (nevezzük őket "fiatal hazudozóknak") kerül, ami 0,01 százalékos hibaarányt jelent. Ahogy a kohorsz öregszik, a fiatal hazudozók majd' 50%-kal kisebb valószínűséggel halnak meg, mint a tényleges 50 évesek - mondja Newman -, mivel 10 évvel fiatalabbak. Számításai szerint 85 éves korára ennek a csoportnak több mint a fele fiatal hazudozó lenne, 100 éves korra pedig a fiatal hazudozók majdnem a teljes csoportot kitennék.

Newman több nemzeti adatbázis adatait elemezve kimutatta, hogy a százévesek legnagyobb számával rendelkező régiók főként olyan országokban találhatók, ahol a születési bizonyítványok megbízhatatlanok, ahol nagy a szegénység, ahol korábban nem volt központi kormányzat vagy kommunista diktatúra uralkodott, illetve ahol aktívan részt vettek háborúban vagy népirtásban. Puerto Rico például e tekintetben a második helyen végzett. Az Egyesült Államok területén olyan nagy problémát jelentettek a lopott vagy hamisított születési anyakönyvi kivonatok, hogy 2010-ben újraindították az egész hitelesítési rendszert, és az addig kiállított bizonyítványokat érvénytelennek nyilvánították.

Szardínia, Okinawa és Ikaria kijelölt kék zónái olyan régióknak felelnek meg, ahol alacsony a jövedelem, alacsony az írástudók aránya és magas a bűnözés - ezekben a régiókban a várható élettartam is rövidebb az országos átlaghoz képest, mondja Newman. "A relatív szegénység és az átlagos rövid élettartam a százéves kor elérésének szokatlan előrejelzői" - mondja. "Mennyire hihető ez? Megdöbbentő."

Több kék zónás kutató 2024-ben nyilvános levelet írt alá (26), amelyben cáfolta Newman állításait. Ebben a kutatók leírják, hogyan érvényesítik a százévesek életkorát anyakönyvi adatbázisok, kézzel írott feljegyzések, genealógiai rekonstrukció, interjúk és a testvérekkel való adategyeztetés segítségével. Állítják, hogy a kék zónákban élő emberek kivételes hosszú életkora jól dokumentált, és Newman tanulmányát etikailag és tudományosan felelőtlennek nevezik. "Mélységesen megdöbbent bennünket, hogy közel 25 év után van valaki, aki vitatja a hosszú életű populációk létezését" - mondja Pes.

Buettner több szempontból is igyekszik cáfolni Newman következtetéseit. Például rámutat arra a tényre, hogy Newman állítása ellenére, miszerint Costa Ricában az anyakönyvi kivonatok megbízhatatlanok, az ENSZ 1961 óta hibátlannak és "teljesnek" minősíti az ottani születési és halálozási nyilvántartási rendszert.

"Mindez elképesztő logikai körforgás, amikor a dokumentumok konzisztenciáját ellenőrizzük, még akkor is, ha ENSZ-adatokról van szó" - mondja Newman. "Ha a dokumentumok következetesen hibásak, a hibák felderíthetetlenek".

Poulain elismeri a kormegállapítás nehézségeit, mivel több tanulmányt és könyvfejezetet is publikált a témában (27), de kitart a kutatásai mellett. Azt mondja, hogy személyesen meglátogatott 200 százéves embert, és többféle módon is igazolta az egyéni életkorukat: "Az életük dokumentálása alapján teljes meggyőződésem, hogy valóban százévesek".

Marilia Nepomuceno (28), a Max Planck Demográfiai Kutatóintézet demográfusa szerint kulcsfontosságú, hogy az állításokat több módszerrel is hitelesítsük. Saját munkája során a népszámlálási adatok többféle statisztikai elemzésével kimutatta, hogy az önmagukat százévesnek vallók száma Brazíliában 2000-ben majdnem harmincszor magasabb volt, mint amennyinek lennie kellett volna. De - mondja - ez nem ássa alá a hosszú életre vonatkozó minden más állítást.

"Michel Poulain szakmailag lektorált munkáját nagy gondossággal végezte" - mondja. "Dolgozatainak módszertani része tele van olyan részletekkel, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy nyomon kövesse az összes elvégzett lépést, és azonosítsa az esetleges problémákat a dolgozatokban".

Eközben a The New York Times arról számolt be (29), hogy Buettner eredetileg azért vette fel a dél-kaliforniai Loma Lindát a kék zónák listájára, mert a National Geographic szerkesztője azt akarta, hogy találja meg "Amerika kék zónáját". A Science később idézte Buettnert, aki azt mondta, hogy "soha nem vette a fáradságot, hogy törölje Loma Lindát a listáról".

Buettner szerint ezt tévesen közölték. "Sok kutatás után... és felhasználva az Adventista Egészségügyi Vizsgálat adatait, amelyek szerint [a Hetednapi Adventista Egyház tagjai] hét évvel tovább élnek, mint kaliforniai társaik... Loma Lindát kék zónának neveztem el" - mondja. Buettner többszöri megkeresésre sem adott felvilágosítást a százévesek arányáról Loma Lindában. A National Geographic a nyilvánosan elérhető, Newman tanulmányát cáfoló levélre mutatott rá megkeresésünkre. Loma Linda még mindig szerepel a Blue Zones Project honlapján, amelyet Buettner 2020-ban eladott az Adventist Healthnek, a hetednapi adventista hagyományokon alapuló nonprofit szervezetnek. A honlap szerint "Loma Lindában 9000 adventista közösség él, és akár egy évtizeddel tovább élnek [az átlagnál]".

Poulain és Buettner útjai azóta elváltak; Poulain ma már saját kék zónák honlapot üzemeltet (30).

A kék zónák jövője

Sok kutató - köztük Buettner és Poulain - azt gyanítja, hogy a legtöbb, ha nem az összes kék zóna el fog tűnni, mivel lakosaik egyre inkább a nyugati étrendet és életmódot követik, amely rosszabb egészségi állapothoz kapcsolódik. "Egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogok új kék zónát felfedezni, a meglévők pedig el fognak tűnni" - mondja Poulain. Buettner és Poulain is azt mondja, hogy Okinawa már nem kék zóna, és azt lehet állítani, hogy Ikaria és Nicoya sem áll messze mögötte.

Newman szerint a százévesek csökkenő száma olyan helyeken, mint Okinawa, alátámasztja a történelmileg érvénytelen adatokkal kapcsolatos állításait: "Okinawát 20 évvel ezelőtt kék zónának találták. Mi történt, az akkori összes 80 éves hirtelen feladta az egész életen át tartó egészséges táplálkozási szokásait, és a McDonald's-ba jár? Ennek semmi értelme."

Végső soron számít-e, hogy a kék zónák léteznek-e? Arra a kérdésre, hogy az Egészségügyi Világszervezet használja-e ezeket az egészségügyi politikák tervezéséhez, Ritu Sadanu (31), a WHO öregedéssel és egészséggel foglalkozó részlegének vezetője azt válaszolta, hogy a kék zónák a jelek szerint betekintést nyújtanak az egészséges öregedést elősegítő életmódok és környezetbe. Mindazonáltal a WHO globális stratégiái nem támogatják kifejezetten a kék zónákat, és nem is összpontosítottak a kék zónák kutatásának valódiságára.

Ezek a régiók minden bizonnyal vonzzák a turistákat - Poulain, aki ellenzi a kék zónák népszerűsítését a turisták körében, azt mondja, hogy a spanyolországi Galíciában a hatóságok alig várják, hogy kék zónává nyilvánítsák régiójukat, mert tudják, hogy ez javítja a turizmust. "Jó adataik vannak, de nincs elég százévesük a minősítéshez" - mondja. "De ennek ellenére folyamatosan nyomást gyakorolnak rám."

Az emberek életkorának érvényesítésével kapcsolatos kihívásoktól függetlenül a kék zóna koncepciója konkrét vizuális gondolkodásmódot adott az embereknek arról, hogy az életmódbeli tényezők hogyan járulhatnak hozzá a jó egészséghez, mondja Walter Willett (32), a Harvard Medical School munkatársa, aki korábban tanácsadóként dolgozott a kék zónás kezdeményezéseken. "Az emberek azt mondják: "Ó, most már értem", és azt hiszem, ez bizonyos értelemben nagyszerű dolog a közegészségügy javítása szempontjából". Nem biztos azonban, hogy e nemes célt egy tudományos megtévesztéssel volna érdemes elérni.

Az olvasók számára, akik a kék zóna állítólagos lakóinak életét szeretnék leutánozni, attól tartok, hogy ez nem garantálja a 100 éves élethosszt. Azonban a legtöbb tanács, amely e jellegzetes területek tanulmányozásából származik, megalapozott, praktikus és kiválóen megvalósítható a saját közösségünkben: több növényi alapú ételt főzni, a családdal és a barátokkal együtt enni és őket támogatni, valamint elkerülni a mozgásszegény életmódot. Ha hosszabb, egészségesebb életet szeretne, akkor erre kell összpontosítania, függetlenül attól, hogy léteznek-e kék zónák.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre