Szendi Gábor:
A koronavírus járvány eddigi tanulságai

Sokan rettegnek a koronavírustól, mások meg egyenesen tagadják a veszélyességét. Az idősek aggodalma érthető, a fiatalok hetykesége ugyancsak érthető. Persze, nem ártana, ha kölcsönösen tekintettel lennénk egymásra és egy árnyaltabb kép alakulna ki. Védjük, akit kell, és dolgozzon, aki kora, egészségi állapota miatt nem veszélyeztetett.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Amikor felszállok a buszra vagy a metróra engedelmes birkaként, felkapom az agyonhasznált maszkomat, amin - mikroszkóp alá dugva- bizonyára baktériumok és vírusok vidám viháncolását láthatnánk. De eleget teszek az állampolgári kötelességemnek, bár néha tartok tőle, hogy a bepárásodó szemüvegem okozta balesetem előbb okozhatja a halálomat, mint a koronavírus. De hát ezt kívánja a népakarat is. A minap a buszon fiatal lányok gondtalan felelőtlenséggel maszk nélkül beszélgettek, mire a busz hátuljából egy idős hölgy előresüvöltötte, hogy "kislány, az egész busz a te lélegzetedet szívja be". Mire a lány mosolyogva szájára húzta a maszkot és beszélgettek tovább. A többi utas, velem együtt, csak hallgatagon ült, mint ló a zabostarisznyával, de közben biztos mindenki gondolt valamit. Egy részük bizonyára azt, hogy "biztos oka van annak, ha azt mondják, hogy hordani kell", mások talán azt mondják magukban, "ha én tudom hordani, más is szenvedjen", és biztos vannak titkos lázadók, akik szerint csak azért kell hordani, hogy utólagos is igazoljuk a veszélyt. Ha a kedves olvasó arra kíváncsi, mit gondoltam én, hát nekem csak egy vicc jut eszembe, ami az 1968-as csehszlovákiai magyar megszálláskor terjedt el.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Két katonatiszt, Arisztid és Tasziló beszélgetnek. Arisztid megkérdezi a Taszilót, mi a véleménye a bevonulásról. Mire Tasziló nagy diplomatikusan: "az, ami Neked". Arisztid erre előkapja az oldalfegyverét: "akkor Tasziló, most muszáj letartóztassalak". Hogy mit gondolt Tasziló, sosem tudtuk meg.

Tessék mondani, mikor kezdődik már a járvány?

Mindenki örül, lehet dolgozni, vagy legalábbis munkát keresni, sétálni a szabadban, már a mozik is megnyíltak. Ráadásul én is megtarthatom az ilyen-olyan okokból fél éve húzódó előadásomat, persze szigorúan ötszáz fő alatti közönségnek. Már futballmeccs is megtartható, szigorúan 20 ezer nézőig.

Minek is lett vége, miért is ez a nagy öröm? Hiszen ha a vizsgálatok szerint a magyar emberek 1%-a fertőződött meg, akkor valójában a járvány még el sem kezdődött. De valaminek szemmel láthatóan mégiscsak vége van.

Az én tippem szerint a türelem fogyott el. A gazdaság mellék- és főszereplői, tőkések és munkások két-három hónap alatt belátták, hogy ha mindenkit meg akarunk menteni, abba sokkal többen fognak belehalni és tönkremenni. (Ezt mintha már megírtam volna hónapokkal ezelőtt.) Már mostanra veszélyesre dagadt a munkanélküliek és eladósodott emberek tömege, de a helyzet idővel egyre rosszabb lesz, mert a járvány lefújásával, azok a cégek, akik a járvány alatt tönkrementek, azok nem fognak hirtelen feltámadni. A gazdaság nem felfújható játékvár, amit este leeresztünk, reggel meg felfújunk. A politikai elitet az egész világon mindig is az újraválasztás vágya mozgatja. Talán a II. világháború volt az utolsó világesemény, amikor a nyugati nemzetek valóban a fennmaradásukért küzdöttek. Azóta a választók vágyai irányítják a politikát. Emlékezetes, hogy Churchillt a megnyert háború ellenére nem választották újra. A spanyol miniterelnök, miközben ismét nõ a fertõzöttek száma, arról beszél, hogy sikeresen legyûrték a járványt és most ideje újraépíteni a gazdaságot.

Először az egész világ félvállról vette a járványt, mert ki hisz ma már a farkast kiáltóknak. Aztán amikor mindenki megijedt a járványtól, akkor a kormányoknak elő kellett adni, hogy ők felelősen viselkednek és megóvják a polgáraik életét. Ez volt a túllihegés motivációja. Ez drákói intézkedésekhez vezetett, ami - mai szemmel sokszor durva túlreagálás volt. De ettől adott pillanatban megnyugodtak a népek. Végülis a közvetlen életveszélyben legjobb követni a szakértők utasításait. Csakhogy három hónap alatt lassan kiderült, hogy az egyén szempontjából a fertőzésveszély mégsem olyan vészes, és a halál sem leselkedik mindenkire egyformán. Ennek fényében a választók kezdtek magabiztosak és türelmetlenek lenni. Azt gondolták, miért kell nekik otthon dekkolni, felélni a tartalékaikat, vagy tartalék híján éhezni, csupán azért, hogy a 65 év feletti, elhízott, krónikus betegek életét próbálják megóvni. Ráadásul minden korlátozás ellenére sokan meghaltak. A svédek kevés korlátot állítottak és nem jártak rosszabbul, mint mások, a gazdaságuk pedig nem rogyott akkorát. Nőttön-nőtt a kétely, hogy akkor mi értelme van ennek az egésznek? Minek védeni azokat az egészségeseket, akiken - ha egyáltalán megfertőződnek, úgy megy majd keresztül a vírus, hogy meg sem érzik? És különben is, van az a pont, amikor -ha a gyerek otthon sír az éhségtől- már semmi sem számít. A legvadabb ostromban is, az emberek a fegyverek ropogása ellenére kimerészkedtek vizet, élelmet szerezni. Ez a vírus meg mégsem tűnt olyan halálosnak, mint egy bombarepesz. És világszerte, az újraválasztásban érdekelt politikai elit meghallotta a nép hangját és megkezdte a lazítást. Persze, senki sem akarta utólag beismerni a kezdeti túlreagálást.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ezért van szükség az állandó drámai híradásokra, a nagy halálozási számokra, az orvosok heroikus küzdelmének bemutatására vagy a temetetlen holtakról szóló beszámolókra. Na meg, hát az emberek ilyen hírekre vannak kiéhezve, a média meg legyártotta őket külön kérés nélkül is. Most meg annak bizonygatása folyik, hogy a veszély nem múlt el. Tartsuk csak a távolságot, hordjuk a maszkot, ne gondoljuk, hogy elmúlt a veszedelem.

Ám a veszély tényleg nem múlt el. Csak kérdés, mekkora ez a veszély, és milyen árat fizetünk a túlbiztosításért?

Ember legyen a talpán, aki a sok bizonytalansági tényező közt eligazodik. S a politikusokat sem irigylem, hiszen, én megtehetem, hogy inkább ennek vagy annak a szakértőnek hiszek, de egy kormány tízmilliók életével játszik, ha rosszul dönt.

Jól illusztrálja ezt a dilemmát az angol helyzet. Az angol kormány az Imperial College modelljét fogadta el, amely szerint a járvány 250 ezer angol életébe fog kerülni, ha nem korlátozzák az emberek mozgását és kapcsolattartását. Nagyjából hasonló feltevésekkel dolgozott az egész nyugati világ, leszámítva a svédeket. Aztán előállt Sunetra Gupta az oxfordi modellel, miszerint mire hivatalosan járványhelyzetet hirdettek, az angol lakosság addigra már javarészt átesett a járványon. Azaz szerinte értelmetlen az egész korlátozás és a gazdaság leállítása. Neil Ferguson, az Imperal modell képviselője,- a korlátozó intézkedésekre hivatkozva- hamarosan lefaragta a 250 ezer áldozatot 20 ezerre. Mostanra lett belőle 50 valahány ezer, ami azért mégsem 250 ezer. És éppen lefaragtak ebből is pár ezret, ugyanis két statisztikus kiderítette, hogy Angliában "egy ember sem gyógyulhat ki a koronavírus fertőzésből". Micsoda? Anglia követte a WHO ajánlását, miszerint koronavírus halott az, akinél valaha is fertőzést állapítottak meg vagy akinél valaha is felmerült a koronavírus fertőzöttség gyanúja. A halottak számát úgy kalkulálták, hogy a népegészségügyi nyilvántartóban naponta figyelték, hogy a bármikor is koronavírus fertőzést kapottak közül ki halt meg. Hogy hónapokkal később infarktust kapott, elütötte a busz, leszúrta a volt férje…nem számított, mind koronavírus halottnak lett elkönyvelve. Augusztus közepére kiderült, hogy 5400 ilyen "koronavírus halott" volt. A BBC egészségrovatának szerkesztője a "Koronavírus: ideje továbblépni és visszatérni a normál életbe" cikkében úgy kalkulál, hogy ha csak azokat tekintjük koronavírus halottnak, akik a pozitív tesztet követő 28 napon belül meghaltak, akkor a napi ezer halottból csak 10 valódi koronavírus beteg. De eközben rendőrség oszlatott szét egy erdőben megrendezett összejövetelt, és a résztvevőket 1000 fontra büntették. Ezt picit azért erősnek tartom, de hát ő az egészségügyi rovat szerkesztője, csak meggondolta, mit ír. Mindesetre ki tud itt eligazodni?

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) legújabb -2020- augusztus 22-ig terjedő- összefoglalója szerint a 161 ezer "koronavírus halott" közül mindössze 6%-nál bizonyítható, hogy a COVID-19 betegségbe haltak meg. Ez azt jelenti, hogy a tisztán koronavírusba meghaltak száma az egész USA-ban 10 ezer fő alatt van. A többiek az alapbetegségeikbe haltak bele, amit súlyosbított a koronavírus fertőzés. De jó részüknél még ez is csak feltevés, tesztekkel soha nem igazolták a Covid-19 megbetegedést. Úgy becsülik, New York City hamarosan eléri a nyájimmunítás szintjét.

Az embereket védjük vagy a gazdaságot? A túl- vagy alulbecslés az egész világon kormánypolitika. De akármelyiket is követi valamely kormány, az előző évi azonos időszakra eső halálozási arányhoz képest sok országban valóban kiugróan nagy volt a nem várt halálozás. Kérdés, mi okozta azt? Innentől lehet találgatni: stressz, elmaradt kezelések? De leginkább az alapbetegségek, amelyek a koronavírus fertőzéstől tovább romlottak.

Különféle modellek jöttek forgalomba a járvány kezdetén.

Jó, de melyik modell a helyes? Rengeteg, antitest vizsgálatot lefolytattak már, és mindegyikből az derült ki, hogy a népesség elenyésző része esett át a fertőzésen. Az vérben keringő, korona vírus elleni antitest bizonyítja, hogy a vizsgált személy túl van a fertőzésen. Gupta professzornő szerint azonban a tesztek megbízhatatlanok, melyik, mit és mennyire pontosan mér. Továbbá, sok ember már régóta immunis lehet a vírusra genetikai okokból vagy korábban átvészelt fertőzések miatt.

Gondoljunk csak a BCG hatásra. Azok az országok, ahol a BCG oltás most is kötelező vagy sokáig az volt, sokkal enyhébben vészelték át a járványt. Magyarán, akik átestek TBC fertőzésen, azok valamiért védettebbek a koronavírussal szemben. (Ez az összefüggés sok más vírusra is igaz.) Továbbá évszázadok óta kering a nyugati világban a HCoV-NL63 nevet kapó koronavírus. Ez általában enyhe lefolyású légúti betegséget okoz, főként gyermekekben. De vajon, aki ilyen fertőzésen átesett, védett más koronavírusokkal szemben is? Esetleg csak annyira, hogy megkapja a COVID-19-et, de meg se kottyan neki a fertőzés.

Aztán itt van a vércsoport kérdése. A Föld különböző régióiban részben azért eltérő a különféle vércsoportúak aránya, mert az ilyen-olyan vércsoportú emberek eltérő mértékben voltak fogékonyak -a gyakran nagy népességritkítást végző- járványokra. Kimutatták, hogy az A vércsoportúak fokozottan fogékonyak az új koronavírusra, és a 0-sok a legkevésbé. Vizsgálandó kérdés tehát, hogy ha valaki eleve védett a koronavírussal szemben, abban miféle kimutatható jele marad vissza a vírussal való találkozásnak? Lehet, hogy semmilyen.

Az oxfordi modell mellett szól az is, hogy például Olaszországban, most utólag, már a decemberi szennyvízben kimutatták a vírust, és hasonló eredmények születtek máshol is: mielőtt még az első eseteket regisztrálták volna, a szennyvizekben már jelen volt a vírus. Oda pedig emberből kerülhetett. És számos decemberi-januári tüdőgyulladásos esetről utólag derült ki, hogy azt bizony koronavírus okozta.

Az egyik feltevés az lehet, hogy akkor még gyenge volt a vírus és ezért lábon kihordva enyhe tüneteket okozott csupán. De ez már védelmet jelentett a későbbiekben. A másik feltevés az enyém, bár biztos másban is megfogant már ez a gondolat.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A koronavírus szezonalitása

Edgar Hope-Simpson angol orvos sokat foglalkozott az influenzával és igen érdekes dolgokat figyelt meg. Kimutatta például, hogy a vírus "behurcolás elmélete" téves, ugyanis télvíz idején nagyjából egyidőben üti fel a fejét a járvány mindenütt. Több száz évvel korábbi anyakönyvi bejegyzések és levelek alapján kimutatta, hogy-az akkori közlekedési eszközöket figyelembe véve- egymástól nagy távolságokra található településeken azonos időben jelent meg az influenza. Ebből viszont az a meglepő következtetés adódik, hogy a vírus bennünk lakik. Ez nem olyan meglepő, hiszen a herpesz vagy az Epstein-Bar vírus szinte mindenkiben ott tanyázik.

A másik fontos felismerése az volt, hogy az influenzajárvány mindig akkor jelentkezik, amikor az UV sugárzás intenzitása a legalacsonyabb. Ez olyannyira így van, hogy több száz évre visszamenően igazolni lehetett, hogy a világjárványok mindig egybeestek a fokozott napfolt tevékenységgel (ilyenkor csökken az UV sugárzás intenzitása).

John Cannell és munkatársai fogalmazták meg először azt a feltevést, hogy Hope-Simpson megfigyelései tulajdonképpen lefordíthatók arra az összefüggésre, hogy az influenzajárvány akkor tör ki, amikor a népességben kritikus szint alá csökken a D-vitaminszint. Általában december táján kezdődik komolyabban a járvány és február végére cseng le. A járványt a lecsökkenő átlagos D-vitaminszint indítja el és a végét a vírusra fogékony emberek számának és népességbeli sűrűségének a megfogyatkozása jelenti.

A D-vitamin hatására a légcsőben és a tüdőben antimikrobiális fehérjék termelődnek, amelyek a velünk született immunrendszerhez tartoznak, és általában is védelmet nyújtanak a légúti fertőzésekkel szemben.

Mivel az új koronavírus is légúti megbetegedést okoz, felvetődik, hogy a D-vitamin nyújt-e védelmet vele szemben. Több vizsgálat igazolta, hogy -minden más változót figyelmen kívül hagyva - a D-vitaminszintből bejósolható a megfertőződés kockázata, hogy milyen súlyosak lesznek a tünetek és meghal-e a beteg. Mivel viszonylag alacsony D-vitaminszint már komoly védelmet jelent a koronavírussal szemben, ebből következik, hogy a járvány az influenzához képest "elcsúszott" kb. 2 hónappal későbbre, mert ekkorra csökkent a korona vírus szempontjából kritikus szint alá a megbetegedettekben a D-vitaminszint. Világos ugyanis, hogy azokban, akik megbetegedtek, közös volt számos más kockázati tényező is, ami nincs jelen másokban, akiknek ugyancsak alacsony lehet a D-vitaminszintje. A kockázati tényezők összeszorzódnak. Az egyik ilyen fontos kockázat faktor a magas gyulladásszint, ami az életkorral akkor is nő, ha az emberek nem betegek, de még inkább magas lesz, ha a "korral járó" (valójában a nyugati életmód évtizedek alatt összegződő hatására kialakuló) civilizációs betegségekben szenved valaki.

Az elemzések azt mutatják, hogy minél elöregedettebb egy társadalom, annál súlyosabban érintette a járvány, hiszen jól tudjuk, hogy a 65 éven felüli krónikus betegek haltak meg leginkább. Minél több ilyen személy él egy társadalomban, annál több lesz az áldozat. Az idősekben több okból is alacsony a D-vitaminszint is. Az öreg bőr rosszul szintetizált és az idős emberek keveset vannak a napon.

S mi lesz, ha visszatér a járvány ősszel? Egyrészt felkészültebbek leszünk, sokan talán idővel rászoknak a D-vitamin szedésére, és esetleg a kormányok rájönnek, hogy nem azokat kell védeni a gazdaság leállításával, akiket alig fenyeget a vírus, hanem az igazi "célcsoportot". Ezt ugyanis mindenki elmulasztotta, s a legtöbb országban a halálesetek fele az idős otthonokban következett be.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A megoldás persze az volna, ha a népesség D-vitaminszintje nem évszakfüggő lenne. De azt, bárhogy erőlködöm, nem tudom elképzelni, hogy mondjuk ingyen kezdenék osztani a D-vitamint, mint az egyik leghatékonyabb védőeszközt.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre