Fordította: Czárán Judit
Mivel az elhízott egyének 15-20%-ának nincsenek az elhízással járó anyagcsereproblémái, például magas vércukorszint, magas vérnyomás és 2-es típusú cukorbetegség, azt hiszik, hogy jó egészségnek örvendenek.
Source: www.Freepik.com
DIÓHÉJBAN
Lehet-e az ember kövér és mégis fitt? Becslések szerint az elhízott emberek 15-20%-ának nincsenek az elhízással járó anyagcserezavarai, nem magas a vércukorszintjük, a vérzsír szintjük és a vérnyomásuk, nincs 2-es típusú cukorbetegségük és egyéb olyan anyagcsere betegségük, amelyek kockázati tényezőnek számítanak a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából (1) .
Ez vezetett ahhoz az elképzeléshez, hogy lehetünk elhízottan is egészségesek. A legújabb kutatások szerint azonban (2,3,4) ez a közkeletű hiedelem - amelyet "metabolikusan egészséges elhízás" (MHO) néven ismerünk - tévhit. A studyfinds.org beszámolója szerint (5) "a 'kövér, mégis fitt' mítoszát egy új tanulmány ismét cáfolja. A kutatók megállapították, hogy az elhízott egyéneknél - még ha egészségesnek is tűnnek - fokozott a cukorbetegség kockázata, és ... 50%-kal hajlamosabbak a szívkoszorúér-betegségekre".
Olyan nincs, hogy 'kövér, mégis fitt'
Matthias Blüher professzor szerint, aki az eredményeiket az Európai Diabétesz Társaság 2023-as ülésén ismertette, (6) a magas testtömeg-index (BMI) normális glükóz- és lipidszintek mellett, valamint magas vérnyomás hiányában sem elegendő az MHO besoroláshoz. Inkább a zsírsejtek milyensége számít.
Azoknak, akiknek normális méretű adipocitáik (zsírraktározó sejtjeik) vannak, sokkal kevesebb elhízási szövődménnyel kell számolniuk, mint azoknak, akik megnagyobbodott és gyulladt adipocitákkal rendelkeznek.
A diszfunkcionális zsírsejtek fibrózist okoznak és káros molekulák felszabadulását eredményezhetik, ami szervi károsodáshoz vezethet. A zsír által kibocsájtott hormonok, az úgynevezett adipokinek közvetlenül befolyásolhatják az érrendszer sejtjeit is, ami érelmeszesedést okozhat.
Az is kulcsfontosságú lehet, hogy hol tárolja a szervezet a legtöbb zsírt. A tanulmány szerint a nagy zsigeri zsírraktárakkal rendelkező elhízott egyéneknél - vagyis azoknál, akiknél a zsír elsősorban a belső szerveik körül halmozódik fel - jóval nagyobb valószínűséggel alakul ki 2-es típusú cukorbetegség, mint azoknál, akiknek a zsírraktárai egyenletesebben oszlanak el a testükben. Ezt más vizsgálatok is megerősítették. (7)
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elhízott embereknek továbbra is a fogyásra kell összpontosítaniuk, és más preventív intézkedésekre is szükségük lehet. Ahogy Bühler egy 2023. október 3-i sajtóközleményben kifejtette:(8)
"Továbbra is fennáll, hogy az elhízott embereknek nagyobb a kockázatuk, még akkor is, ha anyagcsere szempontból egészséges elhízásnak nevezhetnénk a kövérségüket.
A megnövekedett zsírtömeg és a zsírszöveti diszfunkció ugyanis más kardiometabolikus kockázati tényezők hiányában is növeli a 2-es típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ezért a testsúlykontroll és a fogyásra vonatkozó ajánlások betartása továbbra is fontos az anyagcsere szempontból egészséges elhízással élők számára".
Más kutatások is ugyanerre a következtetésre jutottak
Más közelmúltbeli kutatások ugyanerre a következtetésre jutottak. Egy 2021-ben közzétett, 381 363 brit résztvevőn végzett prospektív vizsgálat megállapította, hogy: (9)
"A kiinduláskor a nem elhízottakkal összehasonlítva az MHO-ban szenvedőknél 60%-kal magasabb volt a szívelégtelenség (HF) kockázata és a 20%-kal magasabb a légzőszervi betegségek kockázata. Az MHO esetében általában gyengébb volt az összefüggés a halálos kimenetelű betegségek vonatkozásában, és csak az összhalálozás 12%-kal nagyobb és a HF44%-kal nagyobb halálozási kockázata volt szignifikáns.
Ugyanakkor az anyagcsere szempontból egészséges, nem elhízott személyekhez képest az MHO-ban szenvedő résztvevőknél 4.32-szer volt magasabb a cukorbetegség kockázata, az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegség 18%-kal, a szívelégtelenség 76%-kal, a légzőszervi betegségek 28%-kal, valamint az összhalálozás 22%-kal volt magasabb kockázatú.
Következtetések: A testsúlykontrollt az anyagcsere-státuszuktól függetlenül minden elhízott embernek ajánlani kell, a cukorbetegség, az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegség, a HF és a légzőszervi betegségek kockázatának csökkentése érdekében. Az 'MHO' kifejezést kerülni kell, mivel az félrevezető, és meg kell vizsgálni, milyen stratégiák lehetnek alkalmasak a rizikó csökkentésére."
A súlygyarapodást nem a túl sok kalória okozza
Jay Feldman és Mike Fave független egészségügyi kutatók elmagyarázták, hogy miért nem a túl sok evés és a túl kevés testmozgás az oka az elhízásnak. Jay az egészség bioenergetikai szemlélet egyik legjobb tanítója.
Az elhízás egy energiahiányos állapot, amely a mitokondriális légzés gátoltságából fakad. Ennek következtében a kalóriák zsírként raktározódnak el ahelyett, hogy üzemanyagként elégetné őket a szervezet. A megoldás tehát nem az, hogy kevesebbet eszünk és többet sportolunk, hanem az, hogy optimalizáljuk a mitokondriális működést, és gyorsítjuk az anyagcserét.
Ez a nem hatékony üzemanyag égetés (a táplálék lebontása) az oka annak, hogy az elhízott emberek jellemzően más egészségügyi problémákkal is küzdenek, például alacsony az energiaszintjük, fáradékonyak, koncentrációs zavaraik vannak, emésztési problémákkal küzdenek és gyengén működik az immunrendszerük.
A bioenergetikai szemlélet
Feldman magyarázata szerint az "energia" szó az emberi test vonatkozásában elsősorban az ATP-szintre utal. (Az ATP az az energiamolekula, amely minden működésünkhöz szükséges.) Tehát az ATP egyenlő az energiával. A hagyományos nézet szerint az energiával a kalória egyenlő, de ez tévhit, mert a kalória három elsődleges szubsztrátból (zsír, glükóz és fehérje) származik, amelyekből kalóriánként nem ugyanannyi menyiségű ATP-t termelődik.
Egy másik közkeletű tévhit, hogy amikor hízik az ember, akkor az összes (táplálékból származó) üzemanyagot ATP-vé alakítja, és mivel egyszerűen nincs már szüksége többre (jellemzően azért, mert nem mozog eleget), a felesleges energia zsírként raktározódik el a testében, ahelyett, hogy a szervezet elégetné.
Ami valójában történik, az az, hogy az illetőnek problémája van az elfogyasztott üzemanyag energiává alakításával, ezért az üzemanyagot testzsír formájában elraktározza. Más szóval, nem termel elég energiát, és energiahiányos állapotba kerül. Tehát nem a felesleges ATP/energia tárolódik el, hanem az üzemanyag, mégpedig azért, mert a szervezet nem tudja azt hatékonyan metabolizálni.
A végeredmény pedig a felesleges testzsír és az elégtelen energia, ami viszont arra kényszeríti a szervezetet, hogy alulszabályozzon más rendszereket - például a pajzsmirigy aktivitását és a reproduktív hormonokat -, vagyis mindent, ami nem elengedhetetlen a túléléshez.
Emellett folyton éhes az illető, mivel az éhségérzetet túlnyomórészt az energia elérhetősége szabályozza. Ez viszont túlevéshez vezet, ami az alacsony energiaszint és a súlygyarapodás ördögi körét eredményezi.
Az energiahiány elhízást okoz
Az International Journal of Molecular Sciences című folyóiratban nemrég jelent meg egy tanulmány (10) , amely az elhízást a meghibásodott mitokondriumoknak tulajdonítja. A szerzők erről a következőket írják:
"A metabolikus szindróma patogenezisének fontos összetevője a mitokondriumok hibás működése, amely szöveti oxigénhiánnyal, a mitokondriális integritás zavarával, a szabadgyökök fokozott termelődésével és az ATP csökkenésével jár, ami a szöveteket és a szervrendszereket érintő krónikus gyulladásos állapothoz vezet ".
Feldman idéz egy korábbi, 2003-ban a Journal of Theoretical Biology című folyóiratban megjelent cikket, amelynek címe "Decreased Energy Levels Can Cause and Sustain Obesity" (Az elhízás okozója és fenntartója az alacsony energiaszint). Az alábbiakban az absztraktból idézünk:(11)
"A jelenlegi elméletek szerint az elhízás a túlevés és a mozgásszegény életmód következménye, és a súlygyarapodás kezelésére vagy megelőzésére irányuló legtöbb erőfeszítés a testmozgásra és a táplálék-bevitelre összpontosít. Ez a megközelítés nem javít a helyzeten, amint azt az elhízás gyakoriságának meredek emelkedése is mutatja.
Ez arra ösztönzött minket, hogy újraértelmezzük a meglévő adatokat, és keressük az elhízás biokémiai alapjait... Először azt az ellentmondást vizsgáltuk meg, hogy mivel elhízás esetén az emberek több kalóriát fogyasztanak, mint amennyit felhasználnak, az elhízott embereknek többlet energiával kellene rendelkezniük.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy az elhízott emberek gyakran fáradékonyságról és csökkent fizikai állóképességről panaszkodnak, ami a szervezet csökkent energiaszintjére utal. Munkánk során az elhízáshoz vezető metabolikus eseményeknek egész láncolatát sikerült feltárnunk.
A döntő esemény az ATP-t termelő Krebsciklus működés zavara,ami megzavarja az energia-anyagcserét, és ATP-hiányt eredményez, egyidejű zsírfelhalmozódás mellett.
Az elhízáshoz vezető út további lépései a csökkent energiaellátottság következményei: a zsírégetés csökkenése, a leptinrezisztencia, az étvágy és a táplálékfelvétel növekedése, valamint a fizikai aktivitás csökkenése.
Vagyis a mi elméletünk szerint az elhízást nem feltétlenül a túlevés és a mozgásszegény életmód okozza, hanem az anyagcsere megváltozásának következményeként alakul ki, amely az érintett személyt túlfogyasztásra, a szervezetet pedig a sejtek anyagcsere-funkcióinak fenntartásához szükséges energia megtakarítására kényszeríti. Mindez olyan környezeti tényezőkre vezethető vissza, amelyek aktiválják a szervezetben a krónikus, alacsony fokú gyulladásos folyamatokat...".
Normálisan az elfogyasztott táplálék üzemanyaggá alakul, amelynek egy része elégetésre kerül energiaként, egy része pedig testzsírként elraktározódik. Szükség esetén a szervezet a testzsírt is elégeti üzemanyagként, és energiává alakítja azt.
Az "elhízott" ember anyagcseréjében a táplálékkal bevitt az üzemanyagból nagyon kevés alakul át energiává. A nagyobbik része a zsírraktárakba kerül, és mivel az anyagcsere nem hatékony, a tárolt zsír nem szabadul fel, és nem ég el energiaként.
Sok normális súlyú ember is anyagcserezavarban szenved
De mint Feldman rámutat, nemcsak elhízott, hanem normális testsúlyú ember is szenvedhet anyagcserezavarban. Ők nem halmoznak fel testzsírt, mégis energiahiánnyal küzdenek, ami állandó fáradtság, agyköd, rossz hangulat, hormonális zavarok és egyebek formájában jelentkezhet.
Feldman szerint a bioenergetikai megoldás ezekre a problémákra az üzemanyag energiává alakításának javítása, "annak érdekében, hogy minden szervrendszerünk - az emésztésünk, a reproduktív szerveink, a kognitív funkcióink - megfelelő működéséhez elegendő energia álljon a szervezet rendelkezésére ".
Az endotoxin és a PUFÁ-k megtizedelik a mitokondriális energiatermelést
Az endotoxin (lipopoliszacharid vagy LPS, a szervezetben baktériumok lebomlásakor termelődő mérgek) és más bakteriális toxinok a legveszélyesebb bajkeverők a mitokondriális energiatermelést akadályozó tényezők közül. Ezek a toxinok közvetlenül károsíthatják az elektronok átadódását a mitokondrium belsőfolyamataiban. Emellett károsíthatják az ATP termelésben fontos Krebs-ciklus bizonyos enzimjeit is.
"Az elhízás és sok más betegség elsődleges megoldása az anyagcsere gyorsítása. Az endotoxin és a többszörösen telítetlen zsírok (PUFA-k) a két főbűnös, amelyektől meg kell szabadítani a szervezetet."
A rossz emésztés gyakran összefügg a bélben lévő Gram-negatív baktériumokkal. Ezek endotoxint termelnek, amely gátolja a táplálék energiává alakítását, és ez a testzsír mennyiségének növekedését eredményezi. Fontos tehát, hogy csökkentsük a szervezet endotoxin terhelését. A rossz emésztés mellett a felesleges endotoxin egy sor degeneratív betegségnek, a metabolikus szindrómának, a cukorbetegségnek és a zsírmájnak is okozója lehet. Az endotoxin terhelés csökkentése érdekében: Állítsa helyre a bélmikrobiomja egyensúlyát hasznos baktériumok (probiotikumok és prebiotikumok) segítségével. Ennek egyik legjobb és legolcsóbb módja, ha minden nap elfogyaszt egy adag fermentált zöldséget.
Ha a mikrobiomja egyensúlyba került, és a rossz bélműködés tünetei megszűntek, lassan visszaállhat a keményítőtartalmú ételek, például a fehér rizs fogyasztására, és ha a szervezete tolerálja, fokozatosan áttérhet a főtt zöldségekre. Ha azonban újra emésztési zavarok jeleit tapasztalja - böfögés, puffadás, gázképződés -, akkor csökkentse le újra a fogyasztásukat, mivel ez arra utal, hogy még nem emészti meg rendesen ezeket a szénhidrátokat.
A mitokondriális energiatermelés további hatékony blokkolói a többszörösen telítetlen zsírok (PUFÁ-k). Ezek a feldolgozott magolajakban találhatók, amelyek közül a repceolaj az egyik legrosszabb. A magolajok tele vannak linolsavval, amely egy omega-6 PUFA, és a jelek szerint a krónikus betegségek kialakulásának az egyik legfőbb oka, részben a mitokondriumok működésére és energiatermelésére gyakorolt káros hatása miatt.
Ezért a PUFÁ-k fogyasztását erősen korlátozni kell. Amellett, hogy ne főzzünk velük, a feldolgozott élelmiszerektől is tartózkodjuk, mivel többségük tele van ezekkel az egészségre káros zsírokkal.
Gyógymódok
Bár a lassú anyagcsere, illetve az alacsony szintű energiatermelés megszüntetésére nem létezik varázspirula, van néhány szer, amely segíthet. Korábban már volt szó a niacinamid hasznosságáról. Egy másik hasznos vegyület a metilénkék, amely képes elektronokat felvenni és leadni.
Ha tehát az elektrontranszport láncban, ahol az ATP nagy része keletkezik, blokkok vannak, mondjuk endotoxinok vagy PUFÁ-k, a metilénkék segíthet megkerülni ezeket a blokkokat, lehetővé téve, hogy a mitokondriumok mégis tudjanak energiát termelni.
Hogyan mérjük az anyagcserét
Az életsebesség-elmélet szerint minél gyorsabb az ember anyagcseréje - vagyis minél gyorsabban haladnak a táplálékból az elektronok az oxigén felé, amely az elektronok végső befogadója - annál gyorsabban öregszik az ember, mert nő az oxidatív stressz.
A mélyebb elemzés azonban éppen az ellenkezőjét mutatja. Az igazság az, hogy minél gyorsabb valakinek az anyagcseréje, annál lassabban öregszik, mivel a gyors anyagcsere kevesebb szöveteket károsító reaktív oxigénfaj (ROS) termelődését eredményezi.
Az anyagcserénk akkor gyors, ha az elektronok gyorsan és könnyen mozognak a mitokondriális elekszállító láncon keresztül, ami optimális energiatermelést eredményez. Ha az elektronok akadályoztatva vannak az előrejutásban, akkor visszahúzódhatnak, átszivároghatnak a mitokondriális elektrontranszport láncon, és elkezdhetnek visszafelé áramlani, ahol az oxigénnel egyesülve túl sok ROS-t hoznak létre.
Az optimális egészség érdekében tehát gyors energiatermelésre van szükség, ami gyors anyagcserét jelent. Az anyagcserénk sebességét a pulzus, a testhőmérséklet és a kalóriaszámlálás segítségével mérhetjük. Ezek nem adnak pontos eredményt, de egy általános képet azért nyújthatnak. A lassú anyagcsere jelei:
36,6°C alatti testhőmérséklet ébredéskor és/vagy 37°C alatti délután. A testhőmérsékletét étkezés előtt és után is ellenőrizheti. Ha reggeli után leesik a testhőmérséklete (ahhoz képest, amilyen ébredéskor volt), az ugyancsak az optimálisnál rosszabb anyagcsere jele lehet.
A nyugalmi pulzus a 70 és 80 közötti értékek között mozog, erőnléttől függően. Minél nagyobb a szív- és érrendszeri fittségünk, annál alacsonyabb a pulzusszámunk, függetlenül az anyagcserénktől, mivel a szív által kilökött vér mennyisége nagyobb. A pumpált mennyiség az a vérmennyiség, amelyet a szív minden egyes ütéssel pumpál az erekbe. Ha nagyon fittek vagyunk, a szívünk nagyobb mennyiségű vért tud ütésenként továbbítani.
Figyelje, hogy mennyi kalóriát tud elfogyasztani anélkül, hogy növekedne a testsúlya. Ha napi 3000 kalóriát kellene elégetnie, de napi 2200 kalóriával már tartja a súlyát, akkor valószínűleg lassú az anyagcseréje. Ezzel szemben, ha több kalória hozzáadása mellett is képes megtartani a súlyát, akkor az anyagcseréje valószínűleg gyors, és ilyenkor a plusz táplálék bevitele gyakran segíti az alvását, a pihenését, az energiaszintjét és a regenerálódását is.
Hivatkozások:
1. Endocrine Reviews June 2020; 41(3): bnaa004
2. Endocrine Reviews June 2020; 41(3): bnaa004
3. Endocrine Review May 1, 2020; 41(3): bnaa004
4. Medical Xpress October 3, 2023
5. Study Finds October 3, 2023
6. Diabetologia, 59th EASD Annual Meeting of the European Association for the Study of Diabetes
7. Frontiers in Cardiovascular Medicine February 25, 2020; 7
8. EurekAlert! October 3, 2023
9. Diabetologia September 2021; 64(9): 1963-1972
10. International Journal of Molecular Sciences July 2023; 24(15): 12012
11. Journal of Theoretical Biology November 7, 2003; 225(1): 33-44