Szendi Gábor:
A krisztusi stigmák magyarázata

Forrás: Amiről az orvos nem mindig beszél 2021 június

A tudomány nem elefántként trappol a szent dolgok világába, csupán szerényen alternatív magyarázatot mutat fel.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A csodákat néha könnyebb elhinni, ha legendák homálya veszi körül őket, mint amikor karnyújtásnyira vannak tőlünk. Pio atyát vagy Therese Neumannt, a sok közül a két legismertebb modernkori stigmatizáltat egész életükben -Neumann esetében nem ok nélkül- kétely és gyanakvás vette körül. Maga az egyház mindig is jó okkal óvakodott csodát kiáltani, mert nincs rosszabb egy szélhámosságnak bizonyuló csodánál, amely visszamenőleg is képes megkérdőjelezi az összes korábbit. A felvilágosodást követő racionalizmus szellemében sok tudós pedig egyenesen küldetésének tekintette a miszticizmus leleplezését. Ez néha azt eredményezte, hogy a "mosdóvízzel együtt kiöntötték a gyereket" is, mert a józan paraszti ész, mégoly pallérozott elmék esetében is, könnyen tévútra vihet. Tapasztalhatjuk ezt manapság is, amikor feltűnési viszketegségből a tudomány tisztaságáért folytatott harcot olyan emberek folytatják, akik a fáradságos utánajárás helyett magabiztosságukat betonbiztos előítéleteikre alapozzák. Az ilyen önjelölt laikus szkeptikusok (lásd. Szkeptikus Társaság) azzal csak zavart okoznak a tudomány önkorrekciós működésében, hogy tudománynak a megkövesedett dogmákat tekintik. Ha rajtuk múlna, Semmelweis ma sem járna jobban. Amikor az orvosok a tudomány éppen aktuális fegyverzetével nekiláttak és látnak a stigmák körébe tartozó jelenségek vizsgálatához, rendszerint abba ütköznek, hogy igazi magyarázat nincs.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Vérzés sérülés nélkül

A hematohidrózisról legalább 100 tudományos esetismertetés jelent meg az utóbbi évtizedekben. A jelenség lényege, hogy a test tetszőleges területén a sértetlen bőrön át vér szivárog. Egy 2008-as esetismertetésben egy 14 éves lánynál minden létező modern vizsgálóeljárást bevetve sem tudták a jelenséget megmagyarázni (Manonukul és mtsi., 2008). Ettől még persze nem kell természetfeletti hatásra gondolnunk, csak le kell nyelnünk, hogy tudásunk nagyon is véges. A 19. században, amikor a hipnotizőrők még szabadon kísérletezhettek alanyaikon, rengeteg esetet írtak le, amikor szuggesztióval égett sebet vagy bőrvérzést lehetett létrehozni (Gauld, 1995). Egy többszörös személyiségű fiatal férfinél több ízben demonstrálták a stigmatizáció mechanizmusát. Egyik kísérletben orrvérzést, máskor a kar vérzését idézték elő. A beteg nevét érintéssel "ráírták" karja bőrére s a név vörösen, itt-ott bevérzésekkel jelent meg, és még három hónappal később is látszódott (Cutten, 1908).

Stigmák és stigmatizáltak

A stigmákról szólva elsősorban a krisztusi sebek spontán megjelenésére szokás gondolni, azaz a kézbe és lábba vert szögek és a Krisztus oldalába szúrt lándzsa vagy a töviskoszorú okozta sérülésekről van szó, de tágabb értelemben ide tartozik az ujjon karikagyűrűként megjelenő vörös csík, ami a Jézussal való jegyesség jelének tekintenek. Létezik láthatatlan stigmatizáltság is, amikor a sebek nem látszanak, csak a fájdalom árulkodik a stigmákról. A stigmák -akár láthatók, akár láthatatlanok - általában nagyon erős fájdalommal járnak. A sebekből gyakran tiszta vér szivárog, mely nem alvad meg, a sebek, bár olykor éveken át nyitva maradnak, nem fertőződnek el, s egyeseknél parfüm illatúak, bár ez utóbbi már inkább a megfigyelők szaglásos hallucinációjának tűnik (Nickell, 1993). Stigmának tekintik még a korbácsütések vérző hegeit is és kevéssé ismert sajátos stigma a csatákban elpusztult első keresztes lovagok jobb vállán felfedezett kereszt alakú seb (Purkis, 2005).

A hagyomány szerint az első stigmatizált Assisi Szent Ferenc volt, akin az Alverna hegyi kolostorban negyven napi böjtölés és imádkozás után 1224 szeptember 14-én jelentek meg a stigmák. "Ferenc kezei és lábai olyannak látszottak, mint amelyeket a közepükön szöggel szúrtak át. A szögek a tenyerekben és a lábak felső részén jelentek meg, és a végük a másik oldalon volt látható. A jelek a tenyéren kerekek voltak, míg a kézháton hosszúkásak, és apró húsdarabok látszottak, olyan hatást keltve, mintha a szögeket elgörbítették volna és visszahajolva kiállnának a húsból. A lábon ugyancsak kiállt a szög. A test jobb oldalt át volt szúrva, mintha lándzsával történt volna. A sebet véres heg fedte, úgy, hogy köntöse gyakran átvérzett szent vérével." (Schmucki, 1991)

Szent Ferenc sebeit rejtegette a külvilág elől, s Leó testvér, a gyóntatója, kötözgette nap mint nap vérző sebeit. De két évvel később bekövetkezett halála után holttestén sokan tapasztalták a stigmákat. Különösen a stigmatizáltság napjainkig megfigyelhető tanúságtételei miatt nincs okunk kételkedni Assisi stigmáinak hitelességében.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Elég valószínű, hogy Szent Ferenc előtt is léteztek már a stigmatizáltak. Pál apostol is, a rá jellemző homályossággal, utalt arra, hogy Krisztus sebeit hordozza (Ensminger, 2001), és az 1213-ban elhunyt Oigniesi Szent Máriát (Goodich, 1981) és az 1231-ben egy ráomló fal alatt halálát lelő Haschai Boldog Dodot is stigmatizáltnak tartják (Wilson, 1989). A 19. század végéig Dr. Antoine Imbert-Goubeyre 321 igazolt stigmatizáltat vett számba (Poulain, 1912), ám ha a 20. századiakat is hozzáadjuk, ez a szám 350 körüli lehet.

Egy hamis stigmatizált

Therese Neumann (1898-1962) 20 évesen több esés után bal lábára megbénult és látását is elveszítette. 5 évvel később látását váratlanul visszanyerte. Hisztériás vakságára utal, hogy "vaksága" alatt pupillái a fényre továbbra is reagáltak (Nickell, 1993). Mivel évek óta ágyban feküdt, gennyes, gyógyíthatatlan felfekvései keletkeztek, ám a Lisieuxi Kis Szent Teréz sírjáról neki hozott rózsalevelektől egycsapásra a sebek begyógyultak. Hamarosan megjelent neki Lisieuxi Kis Szent Teréz, s "meggyógyította" a lábát, így Neumann egy pillantás alatt kigyógyult több évig tartó bénultságából. Ám hamarosan gennyes vakbélgyulladás tüneteit mutatta, s már műteni akarták, mikor újabb látomása hatására a vakbélgyulladás megszűnt (Nánássy és Pataki, 1932). Stigmáival, véres könnyeivel kapcsolatban folyamatosan kételyek fogalmazódtak meg, ami az öntudatlan önsértés gyanúját vetette fel. Állítását, hogy évek óta nem eszik és nem iszik, már csak a biológiai törvényszerűségei miatt is kétségbe vonták (Nickell, 1993). Egy ízben 15 napig vizsgálták, ez idő alatt 4.5 kg-ot veszített súlyából, ám gyorsan visszanyerte eredeti súlyát (Wilson, 1988). Neumann állítólag a Jézus korabeli arámei, görög, latin, sőt korabeli francia nyelven is tudott, s extázisai során ezeken a nyelveken szavakat, olykor mondatokat is mondott. Ezek azonban halandzsa nyelven hangozhattak el, amiből lelkes híve, köztük Franz Xaver Wutz, az Ótestamentum filológusa, értelmes szavakat hallottak ki (Nánássy és Pataki, 1932).

Neumann óriási elismerést váltott ki hívei körében, a szakértők azonban megegyeznek abban, hogy Neumann egy mélyen vallásos konverziós hisztériás volt, aki hol öntudatlanul, hol ravaszul szándékosan csalt a körülötte kialakult hiedelmek fenntartása érdekében.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A stigmatizáltak jellemzői

Közelebb jutunk a stigmák megértéséhez, ha számba vesszük a stigmatizáltak közös jellemzőit:

1, Általában súlyos betegségben szenvednek, ezek mai szemmel gyakran konverziós tünetek

2, gyakoriak náluk az extázisok és víziók

3, sebeik révén úgy érzik, osztoznak Krisztus szenvedéseiben

4, a stigmákat ajándéknak és vezeklésnek tekintik

5, stigmáikat titkolják, volt, aki azért imádkozott, hogy a sebek láthatatlanok legyenek

6, gyakori jellemzőjük a táplálékról és folyadékról való lemondás, némelyikük állítása szerint éveken át táplálék nélkül élt.

Ez utóbbit az újkori stigmatizáltaknál ellenőrizték is, és természetesen állításuk nem bizonyult igaznak. Azonban tévúton jár az, aki ezt egyből hazugságnak bélyegzi, ugyanis minden jel szerint a stigmatizáltak gyakran kerülhettek disszociált állapotba, aminek egyik iskolapéldája a többszörös személyiség. A disszociatív zavarokban gyakori, hogy az egyik személyiségrész nem tud a másik cselekedeteiről. Konverziós hisztériában a személy gyakorlatilag bármilyen betegségtünetet hitelesen "produkálni" tud - legyen az vakság, bénulás, vagy bármi más. Ehhez elég - akár tudattalanul is - attól félnie vagy abban hinnie, hogy az adott betegségben szenved. A 19. századi hisztériakutatás, amit Freud csak lefölözött és kisajátított, alaposan körüljárta ezt a jelenségkört. A stigmatizáltakkal kapcsolatos rejtélyes betegségek és csodás gyógyulások a konverziós tünetképzések számlájára írhatók. Ma már tudjuk, hogy a halál időpontja akár "programozható" is (Phillips és mtsi., 2001), s így nem tekinthető véletlennek, hogy sok stigmatizált - krisztusi életkorban - 33 évesen halt meg, vagy ebben az életkorban jelentek meg rajta a stigmák (Szendi, 2008).

Ilyen volt Louise Lateau (1850-1883) is, a belga parasztlány, akit 20 héten át orvosok is vizsgáltak. Szigorú megfigyelés alatt tartották. Keddenként a stigmák helye elkezdett viszketni. Csütörtök estére Louise feje mindig megfájdult, bőre száraz és forró lett, pulzusa felgyorsult majd megjelentek a hólyagok. Lefebvre professzor leírása szerint:

"Mindegyik kézen és lábon a vöröses felszínen egy hólyag kezdett megjelenni, amely fokozatosan növekedni kezdett. Amikor teljesen megnőttek, félgömb alakú dudorként látszottak. Méretét tekintve 2.5 cm hosszú és 1.5 cm szélesek voltak. A hólyagok folyadékkal voltak tele, melyek színe olykor sötétebb vörös volt, máskor világosabb. A hólyagok körül a bőrön nem volt elváltozás." (Wilson, 1989). A stigmák mindig éjfél és hajnali egy között kezdtek vérezni és a vérzés 24 órán át tartott.

Sok, alaposan megfigyelt stigmatizált esetében csütörtökön este a sértetlen bőrön egyszer csak megnyílt a seb, vérezni kezdett, majd szombatra a sebek bezárultak és nyomtalanul eltűntek. Pio atya 50 éven át vérző sebei a halála előtti napokban felszívódtak és nyom nélkül eltűntek (Szendi, 2008).

Stigma rendelésre

Hogy milyen folyamat során is alakulhattak ki a stigmák, abba egy érdekes kísérlet világít be. Alfred Lechler orvos, akit az 1930-as években foglalkoztatott Theresa Neumannal esete, felfigyelt egy fiatal nőre, Elisabeth K.-ra, akin olyan súlyos neurológiai tünetek mutatkoztak, hogy agydaganat gyanújával meg is műtötték, de daganatot nem találtak. A lány azonban továbbra is csak az ágyban feküdt, s Lechler -felismerve, hogy konverziós tünetektől szenved - felajánlotta, hogy hipnózissal kezeli, cserébe a lány szobalányként dolgozott nála. 1932 Nagypéntekén Elisabeth előadást hallgatott a Passióról, s otthon elmesélte Lechnernek, hogy olyan éles fájdalmat érzett kezében-lábában, mintha szöget vertek volna beléjük. Lechler ettől indíttatva, hipnózissal stigmákat idézett elő a lány végtagjain. A siker láttán rábeszélte a lányt, hogy ezentúl munka közben koncentráljon a stigmákra, amelyek így, hipnózis nélkül is, pusztán a lány képzeletének hatására is megjelentek (Wilson, 1989).

Zárszó

Meg tudjuk-e magyarázni a csodát egy másik csodával? Természetesen nem. Kimutathatjuk, hogy a stigmatizáltak a konverziós tünetképzés mechanizmusain keresztül önmaguk idézték elő képzeletükkel a hitük szerinti krisztusi sebeket, de ettől még ugyanúgy nem értjük a csodát, csak adtunk neki egy másik nevet.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Cutten, G. B., The psychological phenomena of christianity. Charles Scribner's Sons, 1908.

Ensminger, C: Paul the stigmatic, J High Critic, 2001, 8(2)183-209.

Gauld, A: A history of hypnotism. Cambridge Univ. Press, 1995.

Goodich, M: The contours of female piety in later medieval hagiography. Church Hist, 1981, 50(1):20-32.

Manonukul J, Wisuthsarewong W, Chantorn R, Vongirad A, Omeapinyan P. Hematidrosis: a pathologic process or stigmata. A case report with comprehensive histopathologic and immunoperoxidase studies. Am J Dermatopathol, 2008, 30(2):135-9.

Nánássy LD; Pataki K: Konnersreuthi Neumann Teréz. Sopron, 1932.

Nickell, J: Looking for a Miracle. Prometheus Books. 1993.

Phillips, D.P.; Liu, G.C.; Kwok, K.; Jarvinen, J.R.; Zhang, W.; Abramson, I.S.: The Hound of the Baskervilles effect: natural experiment on the influence of psychological stress on timing of death. BMJ, 2001, 29;323(7327):1443-6.

Poulain, A.: Mystical Stigmata. Robert Appleton Co, 1912.

Purkis, W: Stigmata on the First Crusade. Studies in Church History, 2005, 41:99 - 108.

Schmucki, O: The stigmata of St. Francis of Assisi. Francis Inst. St. Bonaventure Univ, 1991.

Szendi G: Isten az agyban. Jaffa, 2008.

Wilson, I., Stigmata. Harper & Row, 1989.

Wilson, I:. The Bleeding Mind: An Investigation into the Mysterious Phenomena of Stigmata. Weidenfeld & Nicolson, 1988.