Forrás:Timothy M. Marshall: Lithium as a Nutrient. Journal of American Physicians and Surgeons Volume 20 Number 4 Winter 2015, 104-109.
Fordította: Szendi Gábor
A lítium valami pszichiátriai gyógyszernek tűnik, pedig kis adagban nélkülözhetetlen, sokfunkciójú nyomelem.
Source: www.Freepik.com
A lítium alapvető elem
Az emberi és állati táplálkozás lítiumigénye sokkal kevésbé ismert, és a nyugati orvoslásban ritkán tárgyalják, bár a táplálkozási nyomelemkutatásban résztvevők körében meglehetősen közismert.
Egy 2002-es áttekintésben a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szilíciumnak és a lítiumnak védő szerepe van az emberi táplálkozásban, míg az alumíniumnak és az arzénnek kifejezetten mérgező hatása van.(1)
Évek óta tudjuk, hogy az állatoknak kis mennyiségű lítiumra van szükségük a szaporodáshoz, valamint az általános egészség és jólét fenntartásához.
A lítium változó mennyiségben található meg az élelmiszerekben; az elsődleges élelmiszerforrások a gabonafélék és a zöldségek; egyes területeken az ivóvíz is jelentős mennyiségben tartalmazza az elemet.
A lítium biokémiai hatásmechanizmusai multifaktoriálisnak tűnnek, számos enzim, hormon és vitamin, valamint növekedési és módosító faktorok működésére gyakorolt hatásával.(2)
Úgy tűnik, hogy amikor az emberek kevés lítiumot fogyasztanak, rosszabb a hangulatuk, és könnyebben izgathatók, amint azt az öngyilkosságok, gyilkosságok és erőszakos bűncselekmények megnövekedett aránya mutatja azokon a területeken, ahol a vízellátás lítiumtartalma alacsony. A lítium két másik, kritikusan fontos agyi tápanyag, a folát és a B12-vitamin sejtekbe történő bejuttatásában is fontos szerepet játszik. Lítiumhiányban e vitaminok transzportja gátolt, és lítiumpótlással helyreállítható. Schrauzer következtetése: Mivel a B12-vitamin és a folát szintén befolyásolja a hangulattal kapcsolatos paramétereket, a Li által az agysejtekbe történő szállításuk serkentése a Li antidepresszív, hangulatjavító és antiagresszív hatásainak egy újabb mechanizmusaként említhető táplálkozási dózisok mellett.(2)
Schrauzer becslése szerint a minimális napi lítiumszükséglet napi 1 mg (1000 mcg), bár úgy vélem, hogy ez egy nagyon konzervatív becslés, és nem tükrözi az egyéni különbségeket, amelyek nagyobb bevitelt tesznek szükségessé az optimális egészség érdekében. 1985-ben az EPA becslése szerint a lítium étrendi bevitele az Egyesült Államokban 0,6 és 3,1 mg között változik naponta.(2) Az észak-argentínai Andokban élő emberek becslések szerint napi 2 és 30 mg között fogyasztanak, ebből 2-3 mg kifejezetten az ivóvízből származik.(3)
Az olyan tényezők, mint az étrendi nátrium- és koffeinbevitel, növelik a lítium kiválasztását, és így növelik az igényünket erre az alapvető fontosságú nyomelemre. Ezen uralkodó étrendi tényezők mellett a stressz és a környezeti sejtmérgek (pl. nátrium glutamát), amelyek növelik a kortizol és más stresszhormonok szintjét, befolyásolják a különböző vízben oldódó tápanyagok (pl. magnézium, cink, B-vitaminok), köztük a lítium iránti fiziológiai igényünket.
A lítium őssejttermelést indukál
Az őssejtek, a differenciálatlan sejtek, amelyek képesek specializált sejttípusokká differenciálódni, óriási potenciállal rendelkeznek az idegsejtek javításának és helyreállításának elősegítésében. Az őssejtek két elsődleges forrásból származnak: az embriológiai fejlődés blasztociszta fázisában kialakult embriókból vagy felnőtt szövetekből (pl. csontvelő-, vér-, ideg- és zsírsejtek).
Mindkét típus képes a bőrt, az idegrendszert, a csontokat, az izmokat és más szöveteket alkotó különböző sejttípusokká differenciálódni (4).
Az 1970-es évek óta publikált tanulmányok leírják a lítium azon képességét, hogy serkenti a vérsejtképződést, ezáltal ellensúlyozza a különböző gyógyszerek negatív mellékhatásait. Rendszeresen megfigyelhető a vér neutrofil és eozinofil sejtjek számának növekedése, bár a limfocitákat és eritrocitákat nem befolyásolja.(7) Ez a vérképző hatás feltehetően a őssejtek termelődésének (8-11, 12).
Állatkísérletekben a lítium fokozta a köldökzsínórvérben találhatő őssejtek szaoorodását (13, 14)
A lítium hatása az idegszövetre és a vérre
2009-es áttekintésében Young a következő biokémiai hatásokat és előnyöket említette (15):
Young így zárja: "Beszámoltak lítiummal kapcsolatban arról, hogy jótékonyan hat az agysérülés, a sztrók, az Alzheimer-, aHuntington- és aParkinson-kór, az amyotrófiás laterálszklerózis (ALS), a gerincvelő-sérülés és más állapotok állatmodelljeiben. Egy nemrégiben végzett klinikai vizsgálat szerint a lítium megállítja az ALS progresszióját. "(15)
2014-ben kimutatták, hogy az endogén neurális őssejtek korlátozzák a károsodást és elősegítik a sérült gerincvelői neuronok helyreállítását.(16) A lítium azon képessége, hogy serkenti a neurális őssejtek termelődését, jelentős előnynek bizonyulhat a gerincvelő sérüléséből és a súlyos traumás agysérülésből, a táplálkozási és környezeti excitotoxinok (higany, aszpartám, mononátrium-glutamát) és a kábítószerrel való visszaélés által okozott neurológiai sérülésekből való felépülőknek.
A neuroprotektív hatások mechanizmusa
Az elmúlt két évtizedben három elsődleges mechanizmust azonosítottak a lítium agyra és idegrendszerre gyakorolt széleskörű neuroprotektív hatásainak hátterében: egy fontos neuroprotektív fehérje (a Bcl-2 ) és a BDNF termelődésének fokozása, és az NMDA receptorok által közvetített túlingerlés okozta neuronpusztulás gátlása.
2002-ben Manji és munkatársai megállapították, hogy a lítium élőszervezetben fokozza a Bcl-2 sejtmagvédő fehérje szintjét az agyban. Ez nemcsak az idegsejtek robusztus védelmét jelenti a különböző inzultusokkal szemben, hanem az emlősök idegnyulványainak a növekedését is serkenti. A mai napig a lítium az egyetlen olyan gyógyszer, amely bizonyítottan jelentősen növeli a Bcl-2 szintjét számos agyi területen; más megfelelő kezelési módok hiányában indokolt a lítium potenciális hatékonyságának vizsgálata számos neurodegeneratív rendellenesség hosszú távú kezelésében. (17)
A lítium kis dózisban (1-3 gramm) szinteken megakadályozta a glutamát által kiváltott túlingerlődést az NMDA-receptor gátlásán keresztül. (18) Ezt részben egy elsődleges neurális növekedési faktor, a BDNF biztosítja, amely szükséges a neuronális működéshez, az ingerületátvitel rugalmas átalakulásához és a javításhoz - és a lítium terápiás dózisai a BDNF kedvező növekedését eredményezik az agykérgi neuronokban.(19)
A lítium a túlingerlés gátlásában együttműködik a magnéziummal, ami szorongásoldó/anti-stressz és antidepresszáns hatású, fájdalomcsökkentő és alvást elősegítő.
Alzheimer-kór
A legújabb eredmények szerint a BDNF szintjének változásai szerepet játszanak az Alzheimer-kór kialakulásában. A betegség lefolyása során a BDNF szintje csökken, ami korrelál a demencia súlyosságával (20).
A BDNF szintjét az agyban növelő stratégiák így elsődleges célpontot jelenthetnek az Alzheimer-kórt kiváltó alapvető biokémiai hiányosságok és változások megelőzésében, lassításában és talán visszafordításában. Egyes tanulmányok szerint a kávéfogyasztás és a testmozgás - mindkettő erőteljes indukálója a BDNF felszabadulásának - kognitív javító, neuroprotektív tulajdonságokkal rendelkezik.
A kávégyümölcs-kivonat egészséges alanyoknál a BDNF plazmaszintjének 143 százalékos növekedésével járt a kiindulási kontrollszinthez képest.(21) Egy 2014-es áttekintés szerzői arra a következtetésre jutottak: "A kávéfogyasztás védőhatást mutatott a kognitív hanyatlással szemben, a kockázat 6,25-ször kisebb volt a kávéfogyasztás növekedésével (22.)
Forlenza és munkatársai megállapították, hogy emberekben a lítiumkezelés fokozza a programozott sejthalált gátló gének aktivitását, a sejtek oxidatív stresszének gátlását, az agyi eredetű neurotrofikus faktor (BDNF) szintézisét, az agykéreg vastagodását, a szürkeállomány sűrűségének növekedését és a hippokampusz (a fő memóriánk!) megnagyobbodását. Egy nemrégiben végzett placebokontrollált klinikai vizsgálat enyhe kognitív károsodásban (MCI) szenvedő betegeken kimutatta, hogy a hosszú távú lítiumkezelés valóban lassíthatja a kognitív és funkcionális deficitek romlását. Ezért a lítiumkezelés betegségmódosító hatást fejthet ki az Alzheimer-kórban. (24)
Egy mérföldkőnek számító tanulmányban Nunes és munkatársai megállapították, hogy az Alzheimer-kóros betegeknek naponta egyszer adott kis dózisú (0,3 mg) lítium megakadályozta a kognitív hanyatlást 15 hónapos időtartam alatt, és a harmadik hónapra jelentős különbségek mutatkoztak a kezelt és a kontrollcsoport között, amelyek a kezelés során tovább növekedtek.(26)
A leghatékonyabb dózis meghatározásához további tanulmányokra és klinikai vizsgálatokra lesz szükség.
Gyulladáscsökkentő tevékenység
Julian Lieb leírta a lítium gyulladáscsökkentő és prosztaglandinellenes hatását.(27)
Basselin és munkatársai megállapították, hogy a lítium terápiás hatásának egy része azzal a képességével magyarázható, hogy az agyi arachidonsav (omega-6 zsírsav!) csökkentésén keresztül csökkenti a gyulladást, és növeli a DHA (omega-3 egyik összetevője) gyulladáscsökkentő bomlástermékének a szintjét.(28) Ez egy nagyon fontos megállapítás, mivel minden krónikus betegség okának és romlásának meghatározó jellemzője a gyulladás.
A lítium a gyulladáscsökkentő képességével - kis, táplálkozási dózisokban, a nagy dózisú terápia során gyakran tapasztalt mellékhatásoktól mentesen - hatékony kiegészítő terápiaként szolgálhat a krónikus gyulladásos betegségek széles körének kezelésében.
Antioxidáns, öregedésgátló hatás
A krónikus stressz növeli a szabadgyök-termelődést. Gyulladáscsökkentő hatásával együtt a lítiumról kimutatták, hogy a szabadgyök-termelés gátlásán keresztül antioxidáns hatású (29,30), miközben növeli az endogén antioxidáns rendszerek, például a glutation- aktivitását.(30)
Vo és munkatársai megállapítják, hogy a humán vizsgálatok a lítium kogníciót javító potenciális előnyére utalnak.(29)
A lítiumról azt is kimutatták, hogy hosszú életű ("öregedésgátló") tápanyag. Megfigyelték, hogy azoknál a népességcsoportoknál, amelyek nagyobb mennyiségű lítiumot fogyasztanak az ivóvizükkel, csökkent az összhalálozás.(31)
Lítium és higany toxicitás
A lítium jótékonyan hathat a halfogyasztásból vagy fogászati amalgámból származó megemelkedett higanyszintre. A higanytoxicitás tünetei közé tartozik az ingerlékenység, a depresszió, a szorongás, a stresszérzékenység és az érzelmi labilitás, amelyek érdekes módon hasonlóak a lítium elégtelenség tüneteihez. Ez a hasonlóság valószínűleg abból adódik, hogy az oxidatív stressz fokozása mellett a higany a gliafunkció (neuron táplálást végző sejtek) károsítása révén növeli az agyban az izgalmi neurotranszmitter glutamát szintjét, míg a lítium ezzel ellentétes hatású.(18)
Lítium, magnézium és nyomelemek
Mind a lítiumról, mind a magnéziumról ismert, hogy gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásúak, valamint gátolják az NMDA-receptorok túlműködését. Ez utóbbi feltehetően nagy szerepet játszik antioxidáns (szabadgyök-csökkentő) és gyulladáscsökkentő hatásukban. Egy másik esszenciális nyomelem, a cink, amelyről ismert, hogy erőteljes gátló hatást fejt ki az NMDA-receptorra, a magnéziummal (34) és a lítiummal (35) együtt antidepresszáns (32, 33) és neuromoduláló hatású.
Mlyniec és munkatársai azt írják, hogy az esszenciális elemek hiánya depressziós és/vagy anxiogén viselkedés kialakulásához vezethet, és hogy a pótlás fokozhatja az anxiolitikumok terápiás hatását.(35)
A lítium táplálkozási formái
A lítium két leggyakoribb, alacsony dózisú, vény nélkül kapható formája az aszpartát és az orotát. Mindkettő nagyon stabil, és úgy gondolják, hogy nagyrészt épségben (ionizálatlanul) szívódnak fel és szállítódnak a bélfalon keresztül hatáshelyeikre.
Nagy dózisú vs. alacsony dózisú lítium
A lítium nagy és kis dózisú adagjait nagyon különböző mechanizmusok szabályozzák. Nagy dózisokban, amelyek körülbelül 50-300-szor nagyobbak, mint az élelmiszerekben és a vízben természetesen előforduló lítiumból származó táplálékbevitelünk, a lítium kábítószerként hat.
Alacsony dózisú lítium esetében a nagy biológiai hasznosulású orotát-kelát megfelelő helyre juttatja a lítiumot. (29,30) A stabil, ép, ionizálatlan kelát vélhetően hatékonyan szállítja a lítiumot a sejtmembránon keresztül a sejtben lévő különböző hatáshelyekre. Az 1970-es években Hans Nieper német orvos által az orotát kelát stabilitási vizsgálatai azt a következtetést vonták le, hogy az orotát kelát képes épségben áthatolni a sejtmembránokon anélkül, hogy alkotóionjaira (Li+ és orotát-) szétválna, míg a sejt belsejében az orotát ásványi komplex szétválik, és a lítium oda jut, ahol hasznosul.(36)
Kling és Pollack megállapította, hogy a lítium-orotát háromszor hatékonyabb volt az ásványi anyag agyi koncentrációjának növelésében, mint a lítium-karbonát. Az adatok alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a lítium-orotát alacsonyabb dózisaival terápiás agyi lítiumkoncentrációt és viszonylag stabil szérumkoncentrációt érhetnek el.(37)
Az alacsony dózisú lítium biztonságossága hasonló más tápanyagok, például a cink alacsony dózisú formáihoz. Valójában a lítiumnak sokkal több funkciója van, mint a cinknek. A Schrauzer által a lítiumra vonatkozóan meghatározott ideiglenes 1 mg-os ajánlásnak megfelelő adaggal kezdve akár 20 mg-ig is nagyon biztonságos, a mellékhatások nagyon alacsony előfordulása mellett.(38)
Ezzel szemben a cink adagjának 20-szorosára való növelése a 15 mg-os RDA-ról 300 mg-ra számos káros hatást okozna, mint például hányinger, hányás, hasi görcsök, hasmenés, fejfájás, gyengeség, ingerlékenység, immunszupresszió és a réz kimerülése.(39, 40, 41) Még a viszonylag nem mérgezőnek tartott cink alacsony és közepes dózisai (15 mg és 30 mg között) is elősegíthetik a réztartalékok kimerülését. A lítiumról nem ismert, hogy bármilyen ásványi anyag egyensúlytalanságot vagy kimerülését okozná.
Emlékeznünk kell arra a gyakran figyelmen kívül hagyott közhelyre, hogy az adag határozza meg mi viselkedik méregként. A vízmérgezés (nagy mennyiségű víz szándékos fogyasztása, amely hiponatrémiát és azt követő szervi elégtelenséget okoz) számos halálos áldozatot követelt (44,45) míg a lítium-orotát európai és amerikai alkalmazásának több mint 40 éve alatt nem számoltak be halálesetről vagy súlyos mellékhatásokról. Egy esetről számoltak be, amikor egy nő szándékosan 18 tablettát vett be a Find Serenity Now-ból (mindegyik tabletta 120 mg lítium-orotátot tartalmaz, ami tablettánként 3,83 mg elemi lítiumot jelent), ami összesen 68,9 mg-os adagot jelent. A nő hányingerre panaszkodott egy epizódnyi hányással, és normális életjelekkel és enyhe remegéssel jelentkezett. A tünetek a megfigyelést követő három órán belül megszűntek.(46)
A lítium étrendi forrásai
A hagyományosan "neurotonikusnak" tekintett, az agyra és az idegrendszerre tápláló hatású élelmiszerek, mint például a kakaó, a zab, a tenger gyümölcsei, az algák, a goji bogyók, a különböző gyümölcsök és zöldségek (attól függően, hogy milyen talajban termesztik őket), valamint a tojássárgája jelentős lítiumforrások, más nyomelemekkel, például a vassal, rézzel és mangánnal együtt, amelyekről ismert, hogy a talajból a növénybe együtt vándorolnak a lítiummal.
Toxikus kihívások és hiányosságok
A táplálkozásból és a környezetből származó potenciális toxinok közé tartozik a higany, az aszpartám, a mononátrium-glutamát, a biszfenol A vagy BPA és más neurológiailag káros exzitotoxinok.(51-53).
Ezek a neurológiai "támadások" halmozottan jelentkeznek, és idővel a depresszió, szorongás, memóriaproblémák, tanulási nehézségek, alvászavarok, stresszérzékenység, krónikus fájdalom és a "stresszes" vagy károsodott idegrendszer egyéb jelei formájában jelentkezhetnek.
Bármilyen típusú neurológiai sérülésben szenvedő személyek gyakran hiányt szenvednek olyan neuroprotektív tápanyagokban, mint a magnézium, cink, szelén, B12-vitamin, folát és lítium. Ezek a hiányosságok súlyosbítják az alapbetegségeket, ugyanakkor aláássák az agy és az idegrendszer alapvető gyógyulási folyamatait.
Következtetés
A lítium optimális, táplálkozással történő bevitele számos neurológiai és pszichiátriai állapotot megelőzhet vagy javíthat az idegrendszer anyagcseréjére gyakorolt hatások és az általános gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatások révén. A gyógyszeres szerek gyakran elfedik a tüneteket anélkül, hogy a mögöttes problémákat korrigálnák. A táplálékkiegészítés biztonságos - széleskörű neurológiai előnyökkel -, és az általános egészségi állapot javára válhat.
Hivatkozások:
1. Pérez-Granados AM, Vaquero MP. Silicon, aluminium, arsenic and lithium: essentiality and human health implications. J Nutr Health Aging 2002;6:154-162.
2. Schrauzer GN. Lithium: occurrence, dietary intakes, nutritional essentiality. J Am Coll Nutr 2002;21(1):14-21.
3. Concha G, Broberg K, Grandér M, et al. High-level exposure to lithium, boron, cesium, and arsenic via drinking water in the Andes of northern Argentina. Environ Sci Technol 2010;44(17):6875-6880. doi:10.1021/ es1010384.
4. National Institutes of Health. U.S. Dept of Health and Human Services. Stem Cell Information; 2015.
5. Gallicchio VS, Hughes NK, Tse KF. Modulation of the haematopoietic toxicity associated with zidovudine in vivo with lithium carbonate. J Intern Med 1993;233:259-268.
6. Scanni A, Tomirotti M, Berra S, et al. Lithium carbonate in the treatment of drug-induced leukopenia in patients with solid tumors. Tumori 1980;66:729.
7. Boggs DR, Joyce RA. The hematopoietic effects of lithium. Semin Hematol 1983;20:129- 138.
8. Gallicchio VS, Chen MG. Modulation of murine pluripotential stem cell proliferation in vivo by lithium carbonate. Blood 1980;56:1150-1152.
9. Gallicchio VS, Chen MG. Influence of lithium on proliferation of hematopoietic stem cells. Exp Hematol 1981;9:804-810.
10. Levitt LJ, Quesenberry PJ. The effect of lithium on murine hematopoiesis in a liquid culture system. N Engl J Med 1980;302:713-719.
11. Harker WG, Rothstein G, Clarkson D, Athens JW, Macfarlane JL. Enhancement of colony-stimulating activity production by lithium. Blood 1977;49:263-267.
12. Richman CM, Kinnealey A, Hoffman PC. Granulopoietic effects of lithium on human bone marrow in vitro. Exp Hematol 1981;9:449-455.
13. Wang Q, Xinxiu X, Li J, et al. Lithium, an anti-psychotic drug, greatly enhances the generation of induced pluripotent stem cells. Cell Res 2011;21:1424-1435.
14. Sun DM, Young W. Lithium stimulation of cord blood stem cell proliferation and growth factor production. Patent assigned to Rutgers, The State University of New Jersey, New Brunswick, NJ (US). US 8,852,938.
15. Young W. Review of lithium effects on brain and blood. Cell Transplant2009;18:951- 975.
16. Stenudd M, Sabelström H, Frisén J. Role of endogenous neural stem cells in spinal cord injury and repair. JAMA Neurol 2014;72:235-237. doi:10.1001/jamaneurol.2014.2927.
17. Manji HK, Moore GJ, Chen G. Lithium up-regulates the cytoprotective protein Bcl-2 in the CNS in vivo: a role for neurotrophic and neuroprotective effects in manic depressive illness. J Clin Psychiatry 2000;61(Suppl 9):82-96.
18. Hashimoto R, Hough C, Nakazawa T, Yamamoto T, Chuang DM. Lithium protection against glutamate excitotoxicity in rat cerebral cortical neurons: involvement of NMDA receptor inhibition possibly by decreasing NR2B tyrosine phosphorylation. J Neurochem 2002;80:589-597.
19. Hashimoto R, Fujimaki K, Jeong MR, et al. Neuroprotective actions of lithium. Seishin Shinkeigaku Zasshi 2003;105(1):81-86.
20. Laske C, Stransky E, Leyhe T, et al. Stage-dependent BDNF serum concentrations in Alzheimer’s disease. J Neural Transm 2006;113:1217-1224.
21. Reyes-Izquierdo T, Nemzer B, Shu C, et al. Modulatory effect of coffee fruit extract on plasma levels of brain-derived neurotrophic factor in healthy subjects. Br J Nutr 2013;110:420-425.
22. Al-khateeb E, Al-zayadneh E, Al-dalahmah O, et al. Relation between copper, lipid profile, and cognition in elderly Jordanians. J Alzheimer’s Dis 2014;41(1):203-211.
23. Leckie RL, Oberlin LE, Voss MW, et al. BDNF mediates improvements in executive function following a 1-year exercise intervention. Front Hum Neurosci 2014;8:985. doi:10.3389/fnhum.2014.00985.
24. Forlenza OV, de Paula VJ, Machado-Vieira R, Dinz BS, Gattaz WF. Does lithium prevent Alzheimer’s disease? Drugs Aging , 2012;29:335-342.
25. Forlenza OV, De-Paula VJ, Diniz BS. Neuroprotective effects of lithium: implications for the treatment of Alzheimer’s disease and related neurodegenerative disorders. ACS Chem Neurosci 2014;5:443–450. doi:10.1021/cn5000309.
26. Nunes MA, Viel TA, Buck HS. Microdose lithium treatment stabilized cognitive impairment in patients with Alzheimer’s disease. Curr Alzheimer Res 2013;10(1):104-107.
27. Lieb J. Defeating cancer with antidepressants. ecancer 2008;2:88.
28. Basselin M, Kim HW, Chen M. Lithium modifies brain arachidonic and docosahexaenoic metabolism in rat lipopolysaccharide model of neuroinflammation. J Lipid Res 2010;51:1049-1056.
29. Vo TM, Perry P, Ellerby M, Bohnert K. Is lithium a neuroprotective agent?
Ann Clin Psychiatry 2015;27(1):49- 54.
30. De Vasconcellos AP, Nieto FB, Crema LM. Chronic lithium treatment has antioxidant properties but does not prevent oxidative damage induced by chronic variate stress. Neurochem Res 2006;31:1141-1151.
31. Zarse K, Terao T, Tian J, et al. Low-dose lithium uptake promotes longevity in humans and metazoans. Eur J Nutr 2011;50:387-389.
32. Levenson CW. Zinc: the new antidepressant? Nutr Rev 2006;64(1):39- 42.
33. Christine CW, Choi DW. Effect of zinc on NMDA receptor-mediated channel currents in cortical neurons. J Neurosci 1990;10(1):108-116.
34. Szewczyk B, Poleszak E, Sowa-Kućma M. Antidepressant activity of zinc and magnesium in view of the current hypotheses of antidepressant action. Pharmacol Rep 2008;60:588-589.
35. Młyniec K, Davies CL, de Agüero Sánchez IG, et al. Essential elements in depression and anxiety. Part I. Pharmacol Rep 2014;66:534-544.
36. Nieper HA. The clinical applications of lithium orotate. A two years study. Agressologie 1973;14:407-411.
37. Kling MA, Manowitz P, Pollack IW. Rat brain and serum lithium concentrations after acute injections of lithium carbonate and orotate. J Pharm Pharmacol 1978;30:368-370.
38. Sartori HE. Lithium orotate in the treatment of alcoholism and related conditions. Alcohol 1986;3:97-100.
39. Higdon J. Zinc . Micronutrient Information Center, Linus Pauling Institute, Oregon State University.
40. Office of Dietary Supplements, National Institutes of Health. Zinc—Fact Sheet for Health Professionals. Reviewed Jun 5, 2013.
41. Weil A. Zinc—Supplements and Herbs. drweil.com; Jan 12, 2015.
42. Balon R. Possible dangers of a “nutritional supplement” lithium orotate.
Ann Clin Psychiatry 2013;25(1):7.
43. Wright JV. Library of Food and Vitamin Cures (Nutrition & Healing) . New Market Health Publishing; 2011.
44. Associated Press. Woman dies after water-drinking contest. NBCNEWS. com; Jan 13, 2007. Available at: http://www.nbcnews.com/id/16614865/ ns/us_news-life/t/woman-dies-after-water-drinking-contest/#.VU5- VPlVhHw. Accessed May 9, 2015.
45. Ballantyne C. Strange but true: drinking too much water can kill. Sci Am , Jun 21, 2007.
46. Pauzé DK, Brooks DE. Lithium toxicity from an Internet dietary supplement. J Med Toxicol 2007; 3:61-62.
47. Schrauzer GN, de Vroey E. Effects of nutritional lithium supplementation on mood: a placebo-controlled study with former drug users. Biol Trace Elem Res 1994;40:89-101.
48. Ni M, Li X, Rocha JB, Farina M, Aschner M. Glia and methylmercury neurotoxicity. J Toxicol Environ Health A , 2012;75:1091-1101.
49. Pieper I, Wehe CA, Bornhorst J, et al. Mechanisms of Hg species induced toxicity in cultured human astrocytes: genotoxicity and DNA-damage response. Metallomics 2014;6:662-671.
50. Mutter J. Is dental amalgam safe for humans? The opinion of the scientific committee of the European Commission. J Occup Med Toxicol 2011;6(1):2.
51. Blaylock RL. Lithium. In: Excitotoxins—the Taste That Kills . Health Press; 1997.
52. López-Pérez SJ, Ureña-Guerrero ME, Morales-Villagrán A. Monosodium glutamate neonatal treatment as a seizure and excitotoxic model. Brain Res 2010;1317:246-256.
53. Lee S, Suk K, Kim IK, et al. Signaling pathways of bisphenol A-induced apoptosis in hippocampal neuronal cells: role of calcium-induced reactive oxygen species, mitogen-activated protein kinases, and nuclear factor-kappaB. J Neurosci Res 2008;86:2932-2942.