Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A mellrák "cukorhipotézise"

Manapság a rák okát a karcinogén anyagok hatásában és a gének mutációjában látja az onkológia. Ennek sok köze nincs a rákos megbetegedések megelőzéséhez, hiszen például a mellrák előfordulása az utóbbi évtizedekben is folyamatosan nő. Ma egy nőnek 12%-os esélye van arra, hogy élete során mellrák alakuljon ki nála.

 

Google hirdetés

 

Mindenki karcinogén anyagok hatása alatt áll, s mindenkiben jelen vannak és folyamatosan alakulnak ki veszélyes génmutációk, mégsem lesz mindenki rákos. Az onkológia zsákutcáját jól jelzi a BRCA1 és -2 génmutációk kutatása: ezek a veszélyesnek tekintett génmutációk a természeti népekben (sőt az emlősállatokban) is jelen vannak, mégsem okoznak rákot, míg a nyugati világban 80%-os mell- és petefészekrák-kockázatot tulajdonítanak nekik. A rák valódi okát tehát abban kell keresnünk, amiben a rákos beteg valóban különbözik a nem rákostól. Braunstein 1921-ben megfigyelte, hogy azoknál a cukorbetegeknél, akiknél rák alakult ki, eltűnt a cukor a vizeletből. Normál és rákos sejteket cukros oldatba helyezve kimutatta, hogy a ráksejtek aránytalanul sok cukrot vesznek fel.(1) Warburg rövidesen bebizonyította, hogy a ráksejtek oxigént nem igénylő primitív cukorbontással nyernek energiát: ezt nevezik Warburg-effektusnak. Ma ezt a rákos anyagcsere megkülönböztető jegyének tekintik. Az oxigént nélkülöző primitív cukorbontás rendkívül pazarló cukorfelhasználás, ugyanis csak tizedannyi energiát ad, mint a normál, oxigént is használó anyagcsere. Részben ez magyarázza a ráksejtek cukoréhségét. E megfigyelésekből alakult ki a rák "cukorhipotézise".

Vércukorszint és mellrák

A hipotézis legegyszerűbb ellenőrzése, ha megvizsgáljuk a vércukorszint és a rákkockázat kapcsolatát. Paola Muti és munkatársai 11 000 nőt követtek öt éven át, s eredményük szerint a legmagasabb éhgyomri vércukorszintűeknél háromszor valószínűbben alakult ki mellrák a legalacsonyabb vércukorszintűekhez képest.(2) A vizsgált nőket két csoportba osztották aszerint, hogy 4,7 mmol/l-nél alacsonyabb vagy magasabb-e a reggeli vércukorszintjük. A 4,7-nél magasabb vércukorszintűeknek 150%-kal volt nagyobb a mellrákkockázata. Ez is bizonyítja, mennyire megtévesztő a 6 mmol/l vércukorszintet még "normálisnak" nevezni. Az 5,5 mmol/l reggeli vércukorértéket mutatóknak a 4,7 mmol/l szintűekhez képest 2,3-szor nagyobb az esélyük a cukorbetegségre.(3) A cukorbetegeknek átlagosan másfélszer nagyobb a kockázata a mellrákra,(4) de számos vizsgálat mutatott ki két-háromszoros kockázatot is.(5) Sokatmondó tény, hogy a mellrákosok 16%-a cukorbeteg,(6) míg az átlagnépességben a cukorbetegek aránya 6-7%.
Az éveken át magas vércukorszint nem egyszerűen a már kialakult ráksejtek osztódáshoz szükséges tápanyagellátását biztosítja, hanem a rákos folyamatokat elindító onkogéneket is aktiválja.(7)

 

 

Bár kevésbé megbízhatók a táplálkozásra vonatkozó kérdőívekkel végzett követéses vizsgálatok eredményei, egy vizsgálatban a sok szénhidrátot fogyasztóknak kétszeres mellrákkockázata volt a keveset fogyasztókhoz képest.(8) Szintén kétszeres kockázatot mutatott ki egy idei vizsgálat.(9)
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a vizsgálatok eredményét jelentősen tompítják azok a hatások, hogy még a legkisebb kockázatú egyedek is finomított szénhidrátokat fogyasztanak, és átlagosan nekik is a kívánatosnál magasabb a vércukorszintjük. Ha a kontrollcsoport tagjai természeti emberek vagy évek óta low carbon élők volnának, a mellrákkockázat számszerűleg sokkal nagyobb volna, ráadásul sok embernél az éhgyomri vércukorvizsgálatnál a magas inzulinszint miatt sokáig relatíve alacsony lesz a mért vércukorszint. Érdemes tehát megvizsgálni a cukoranyagcsere zavarának más mutatóit is, különös tekintettel arra, hogy a ráksejtek biokémiai hatásokkal számukra kedvező irányba alakítják át a szervezet cukoranyagcseréjét.

Inzulin, inzulinrezisztencia és mellrák

Ernst Freund már 1885-ben leírta azt a meglepő jelenséget, hogy hetven vizsgált rákbetegből hatvankettőnek kórosan magas volt a vércukorszintje.(10) Azóta ismételten megerősítették, hogy rákbetegeknél fokozatosan egyre komolyabb inzulinrezisztencia alakul ki, melynek végállapota a cachexia, a rákos beteg kóros lesoványodása. Hogy ezt a rákos daganatok okozzák többek közt a TNF-alfa és IL-6 gyulladásfaktorok termelésével, azt az bizonyítja, hogy a daganatok eltávolításával szinte azonnal lecsökken az inzulinrezisztencia.
Az inzulinrezisztencia a rák szempontjából több fontos következménnyel jár. Ha a test normál sejtjei inzulinrezisztenssé válnak, a cukor a rákos sejtekbe áramlik, amelyek cukorfelvételét nem befolyásolja az inzulinrezisztencia.(4) Az inzulinrezisztencia hatására hiperinzulinizmus alakul ki, amelynek járulékos következménye az Inzulinszerű Növekedési Faktorok (IGF) magas szintje. Mindkét hormonfajta serkenti a rákos sejtek osztódását. A mellráksejtek felszínén a tumor méretével és agresszivitásával arányosan több inzulinreceptor található,(11) különösen az a hibrid fajta, amelyhez mind az inzulin, mind az IGF képes kötődni.(12)
A hiperinzulinizmus növeli a szabad ösztrogén szintjét is, ami szintén fokozza a mellrákveszélyt. Végül az inzulinrezisztencia elhízáshoz vezet, s a viszcerális zsír által kibocsátott gyulladásfaktorok ugyancsak elősegítik a rák kialakulását, illetve tovaterjedését.(13)
Elisabeth Del Giudice és munkatársai vizsgálatukban a legmagasabb inzulin- és IGF-szintűek esetében háromszoros mellrákkockázatot találtak.(14) A magas inzulinszint tehát önálló rákkockázati faktor, de erre csak glükózterheléses vizsgálatkor derülhet fény.
Számos vizsgálat igazolta, hogy a 2-es típusú cukorbetegeknél alkalmazott inzulinpótlás, illetve az inzulintermelést serkentő gyógyszerek fokozzák a rákkockázatot.(15)

Elhízás és mellrák

Akik felnőttkorukban legalább 20 kg-ot híztak, azoknak hatvan év felett 50%-kal nő a mellrákkockázata.(16) A 21 kg-nál többet felszedők mellrákkockázata már 75%-kal nő meg.(17) A menopauza után kialakult mellrákok 27%-a,(18) illetve a mellrákeredetű halálozás 50%-a az elhízásnak tulajdonítható.(19) A súlyfelesleget jobban mutatja a test zsírszázaléka: a legnagyobb arányt mutatóknak kétszer nagyobb volt a mellrákkockázata a legkisebb zsírszázalékot mutatókhoz képest.(20) Az elhízás mellrák esetében igen rossz prognózisú: a legmagasabb testtömegindexű betegek 2,5-ször valószínűbben haltak meg öt éven belül, mint az alacsony BMI-jűek.(21)
Az elhízás együtt jár a hiperinzulinizmussal, az inzulinrezisztenciával, a magas vércukor- és gyulladásszinttel, illetve fokozott a szexhormonok termelődése is.(22)

A rák étrendi kezelése

Ha a ráksejtek cukron élnek, logikusnak tűnik, hogy ki lehetne őket éheztetni.
Surgis Koroljow 1962-ben két különös gyógyulásról számolt be egy pszichiátriai szaklapban. Ekkoriban még gyakran alkalmazták az inzulinkómát, melynek során nagy adag inzulint beadva hipoglikémiás, kómaközeli állapotot váltottak ki, és percekig-órákig ebben tartották a beteget. Egyik betegének operálhatatlan áttétes méhnyakrákja volt, a másiknak áttétes melanomája. Egyik betegét két és fél hónapon át, a másikat tizenöt héten keresztül kezelte naponta inzulinnal. Mire a pszichiátriai "kezelés" véget ért, mindkét betegnél nyomtalanul eltűnt a rák.(23) A hatás titka a tartósan alacsony vércukorszint volt. Állatkísérletben emberi mellrákdaganat növekedését mérték a HbA1c függvényében (ez a háromhavi átlagos vércukorszintet mutatja). Ha a HbA1c szintje 15%-ot (4,67-ről 5,36-ra) emelkedett, a halálozás 200%-al nőtt, ha viszont 21%-kal csökkent (4,67-ről 3,69-re), akkor a halálozás a hatodára esett vissza.(24) Embernél ilyen mérvű csökkenést pár hónap alatt el lehet érni.(25)
Már az 1940-es évektől folytak állatkísérletek, melyekben kalóriacsökkentett étrendet alkalmaztak mesterségesen kialakított rák kezeléséhez, és azt tapasztalták, hogy az állatok szervezete ellenállt a karcinogén hatásoknak, vagy lelassult, sőt megállt a létrehozott daganat növekedése.(26) Victor Ho és munkatársai olyan egereken próbálták ki a magas és alacsony szénhidráttartalmú étrendet, akiknél életük során 70-80%-os valószínűséggel mellrák alakul ki. Az alacsony szénhidráttartalmú diétán tartott csoportban egy év alatt egyetlen egérnél sem, míg a magas szénhidráttartalmú étrenden tartott egerek 50%-ánál alakult ki mellrák.(27)
A ketogén étrendet először 1913-ban próbálták ki szarkómában szenvedő patkányokon, és a tumorellenes hatás bebizonyosodott. Némely állatkísérletben a ketogén étrend nem befolyásolta a tumornövekedést, ami arra utalt, hogy nem a vérben mért ketontestek száma a döntő, hanem az inzulin és az IGF szintje.(10) Thomas Seyfried és csoportja a ketogén étrendben a kalóriacsökkentett változatot tekintik hatásosnak.(28) Mivel nemcsak a szénhidrát, de a fehérjefogyasztás is növeli az IGF-1 szintjét, fontos kialakult rák esetén mindkettő bevitelét csökkenteni.(29) 2014-ben tizenegy rákbeteg bevonásával folytattak egy ketogén vizsgálatot, amelynek eredményét hamarosan megismerhetjük.(30)
A ketogén étrendnek van egy kevésbé ismert hatása. A sejtekben található mitokondriumokban, ahol a szervezet energiatermelése zajlik, un. anyagcserevíz keletkezik, amelynek deutérium tartalma a tápláléktól függ. A deutérium a Hidrogén nehezebb atomsúlyú izotópja. A zsírból kétszer annyi víz keletkezik mint a szénhidrátokból, és ez a víz deutériumban szegényebb is, mint a szénhidrátokból keletkező víz. A deutérium tartalom sejtosztódást szabályozó hatású, a csökkent deutérium tartalmú víz lassítja a sejtosztódást. Következésképpen a ketogén étrendnek a "kiéheztetésen" túli speciális hatása a sejtosztódás lassítása(31).
A mellrák megelőzése alacsony szénhidráttartalmú paleo étrenddel nem fantazmagória, hiszen a természeti népek az élő bizonyítékai, hogy az ember azon az étrenden, amihez evolúciósan alkalmazkodott, nem lesz rákos. Az is bizonyos, hogy a már kialakult rák esetében is jelentősen elősegíti a teljes gyógyulást a kalória- és szénhidrátcsökkentett táplálkozás. Természetesen itt most csak a táplálkozási vonatkozásokat érintettem, de ugyancsak nagyon fontos a D-vitamin és a deutériumcsökkentett víz fogyasztása (31).

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. Klement RJ, Kämmerer U. Is there a role for carbohydrate restriction in the treatment and prevention of cancer? Nutr Metab (Lond). 2011 Oct 26;8:75.
2. Muti P, Quattrin T, Grant BJ, Krogh V, Micheli A, Schünemann HJ, Ram M, Freudenheim JL, Sieri S, Trevisan M, Berrino F. Fasting glucose is a risk factor for breast cancer: a prospective study. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev. 2002 Nov;11(11):1361-8
3. Nichols GA, Hillier TA, Brown JB. Normal fasting plasma glucose and risk of type 2 diabetes diagnosis. Am J Med. 2008 Jun;121(6):519-24.
4. Giovannucci E, Harlan DM, Archer MC, Bergenstal RM, Gapstur SM, Habel LA, Pollak M, Regensteiner JG, Yee D. Diabetes and cancer: a consensus report. Diabetes Care. 2010 Jul;33(7):1674-85
5. Liao S, Li J, Wei W, Wang L, Zhang Y, Li J, Wang C, Sun S. Association between diabetes mellitus and breast cancer risk: a meta-analysis of the literature. Asian Pac J Cancer Prev. 2011;12(4):1061-5.
6. Wolf I, Sadetzki S, Catane R, Karasik A, Kaufman B. Diabetes mellitus and breast cancer. Lancet Oncol. 2005 Feb;6(2):103-11.
7. Onodera Y, Nam JM, Bissell MJ. Increased sugar uptake promotes oncogenesis via EPAC/RAP1 and O-GlcNAc pathways. J Clin Invest. 2014 Jan;124(1):367-84. doi: 10.1172/JCI63146.
8. Lajous M, Willett W, Lazcano-Ponce E, Sanchez-Zamorano LM, Hernandez-Avila M, Romieu I. Glycemic load, glycemic index, and the risk of breast cancer among Mexican women. Cancer Causes Control. 2005 Dec;16(10):1165-9.
9. Amadou A, Degoul J, Hainaut P, Chajes V, Biessy C, Torres Mejia G, Huybrechts I, Moreno Macia H, Ortega C, Angeles-Llerenas A, Romieu I. Dietary Carbohydrate, Glycemic Index, Glycemic Load, and Breast Cancer Risk Among Mexican Women. Epidemiology. 2015 Nov;26(6):917-24.
10. Klement RJ, Kämmerer U. Is there a role for carbohydrate restriction in the treatment and prevention of cancer? Nutr Metab (Lond). 2011 Oct 26;8:75. Papa V, Pezzino V, Costantino A, Belfiore A, Giuffrida D, Frittitta L, Vannelli GB, Brand R, Goldfine ID, Vigneri R. Elevated insulin receptor content in human breast cancer. J Clin Invest. 1990 Nov;86(5):1503-10.
11. Papa V, Pezzino V, Costantino A, Belfiore A, Giuffrida D, Frittitta L, Vannelli GB, Brand R, Goldfine ID, Vigneri R. Elevated insulin receptor content in human breast cancer. J Clin Invest. 1990 Nov;86(5):1503-10.
12. Frasca F, Pandini G, Sciacca L, Pezzino V, Squatrito S, Belfiore A, Vigneri R. The role of insulin receptors and IGF-I receptors in cancer and other diseases. Arch Physiol Biochem. 2008 Feb;114(1):23-37.
13. Arcidiacono B, Iiritano S, Nocera A, Possidente K, Nevolo MT, Ventura V, Foti D, Chiefari E, Brunetti A. Insulin resistance and cancer risk: an overview of the pathogenetic mechanisms. Exp Diabetes Res. 2012;2012:789174.
14. Del Giudice ME, Fantus IG, Ezzat S, McKeown-Eyssen G, Page D, Goodwin PJ. Insulin and related factors in premenopausal breast cancer risk. Breast Cancer Res Treat. 1998 Jan;47(2):111-20.
15. Hatoum D, McGowan EM. Recent advances in the use of metformin: can treating diabetes prevent breast cancer? Biomed Res Int. 2015;2015:548436.
16. Lahmann PH, Schulz M, Hoffmann K, Boeing H, Tjonneland A, Olsen A, Overvad K, Key TJ, Allen NE, Khaw KT, Bingham S, Berglund G, Wirfält E, Berrino F, Krogh V, Trichopoulou A, Lagiou P, Trichopoulos D, Kaaks R, Riboli E. Long-term weight change and breast cancer risk: the European prospective investigation into cancer and nutrition (EPIC). Br J Cancer. 2005 Sep 5;93(5):582-9.
17. Lahmann PH, Lissner L, Gullberg B, Olsson H, Berglund G. A prospective study of adiposity and postmenopausal breast cancer risk: the Malmo Diet and Cancer Study. Int J Cancer 2003;103:246-52.
18. La Vecchia C, Negri E, Franceschi S, Talamini R, Bruzzi P, Palli D, et al. Body mass index and post-menopausal breast cancer: an age-specific analysis. Br J Cancer 1997;75:441-4.
19. Petrelli JM, Calle EE, Rodriguez C, Thun MJ. Body mass index, height, and postmenopausal breast cancer mortality in a prospective cohort of US women. Cancer Causes Control 2002;13:325-32
20. Connolly BS, Barnett C, Vogt KN, Li T, Stone J, Boyd NF. A meta-analysis of published literature on waist-to-hip ratio and risk of breast cancer. Nutr Cancer 2002;44:127-38.
21. Daling JR, Malone KE, Doody DR, Johnson LG, Gralow JR, Porter PL. Relation of body mass index to tumor markers and survival among young women with invasive ductal breast carcinoma. Cancer 2001;92:720-9.
22. Carmichael AR. Obesity as a risk factor for development and poor prognosis of breast cancer. BJOG. 2006 Oct;113(10):1160-6.
23. Koroljow S. Two cases of malignant tumors with metastases apparently treated successfully with hypoglycemic coma. Psychiatr Q. 1962 Apr;36:261-70.
24. Santisteban GA, Ely JT, Hamel EE, Read DH, Kozawa SM. Glycemic modulation of tumor tolerance in a mouse model of breast cancer. Biochem Biophys Res Commun. 1985 Nov 15;132(3):1174-9.
25. Walford RL, Mock D, Verdery R, MacCallum T. Calorie restriction in Biosphere 2: alterations in physiologic, hematologic, hormonal, and biochemical parameters in humans restricted for a 2-year period. J Gerontol A Biol Sci Med Sci. 2002;57:B211- B224.
26. Krone CA, Ely JT. Controlling hyperglycemia as an adjunct to cancer therapy. Integr Cancer Ther. 2005 Mar;4(1):25-31.
27. Ho VW, Leung K, Hsu A, Luk B, Lai J, Shen SY, Minchinton AI, Waterhouse D, Bally MB, Lin W, Nelson BH, Sly LM, Krystal G. A low carbohydrate, high protein diet slows tumor growth and prevents cancer initiation. Cancer Res. 2011 Jul 1;71(13):4484-93.
28. Seyfried TN, Marsh J, Shelton LM, Huysentruyt LC, Mukherjee P. Is the restricted ketogenic diet a viable alternative to the standard of care for managing malignant brain cancer? Epilepsy Res. 2012 Jul;100(3):310-26.
29. Fontana L, Klein S, Holloszy JO. Long-term low-protein, low-calorie diet and endurance exercise modulate metabolic factors associated with cancer risk. Am J Clin Nutr. 2006 Dec;84(6):1456-62.
30. Allen BG, Bhatia SK, Anderson CM, Eichenberger-Gilmore JM, Sibenaller ZA, Mapuskar KA, Schoenfeld JD, Buatti JM, Spitz DR, Fath MA. Ketogenic diets as an adjuvant cancer therapy: History and potential mechanism. Redox Biol. 2014 Aug 7;2C:963-970.
31. Szendi G: A rák új szemlélete. Paleolit életmódmagazin 2014/4.