Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Evans I, és társai:
A mellrák és prosztatarák-szűrés veszélyei
- több a káruk, mint a hasznuk

Fordította: Czárán Judit

Forrás: Forrás: Evans I, Thornton H, Chalmers I, et al.: Earlier is not necessarily better (Chapter 4). in: Testing Treatments: Better Research for Better Healthcare. 2nd edition. London: Pinter & Martin; 2011.

Ha minden nő tudná, hogy 11 mellrákkal kezelt nő közül csak egynek volt valóban mellrákja, vagy ha a férfiak azzal a tudattal mennének el prosztatarák-szűrésre, hogy minden hét prosztatarákkal kezelt férfi közt csak egynek van valódi, kezelést igénylő rákja, valószínűleg erősen megcsappanna a jelenleg használatos szűrésre jelentkezők száma. Mert szűrni fontos lenne - de nem ilyen találati aránnyal.

 

Google hirdetés

 

A mellrákszűrés a viták ellenére bevett gyakorlat

Mivel a mammográfiás szűrés mára már sok országban bevett gyakorlattá vált, az ember azt hihetné, hogy bizonyított tény, hogy a szűrésnek több a haszna, mint a kára. Ahogy egy közegészségügyi szakember 2010-ben írja: "Ilyen alaposan egyetlen szűrővizsgálatot sem teszteltek. Az elmúlt 50 évben több, mint 600 000 nő vett részt 10 random vizsgálatban, átlagosan 10 év követési idővel." Ám aztán így folytatja: "Tekintettel az elvégzett rengeteg kutatásra, legalábbis furcsa, hogy a mammográfiás szűrés a mai napig az orvostársadalom egyik legvitatottabb témája."

De vajon miért? A legfőbb ok az, hogy a mammográfiás vizsgálatokat végző szolgáltatók és bizonyos betegcsoportok úgy "adják el" a nőknek a szűrést, mint amin mindenképpen célszerű részt venni. Az érintettekhez sokszor csak azok az információk jutnak el, amelyek a szűrés hasznát emelik ki, elhallgatják viszont annak ártalmait, korlátait és esetleges következményeit. A mammográfiás vizsgálat ugyanis nemcsak a korai felismerés lehetőségét rejti magában, hanem azt is, hogy - hasonlóan a prosztatarákhoz (lásd alább) - esetleg olyan rákot is diagnosztizálnak vele, ami valószínűleg a beteg egész életében nem manifesztálódott volna. És akkor még nem beszéltünk a hamis pozitív diagnózisokról.

A legmegbízhatóbb képet a problémáról akkor kapjuk, ha szisztematikusan végignézzük azon klinikai vizsgálatoknak eredményeit, amelyekben nőket véletlenszerűen szűrtek vagy nem szűrtek. Az eredmény roppant érdekes. Az derül ki ugyanis, hogy ha 2000 nő 10 éven keresztül rendszeres részt vesz szűrővizsgálaton, akkor összesen egy olyan lesz köztük, aki a szűrésnek köszönhetően nem fog mellrákban meghalni, viszont tíz egészséges nő válik "rákbeteggé" és fog szükségtelen kezeléseket kapni. Utóbbiaknál ugyanis a mammográfiával olyan lassan növő (vagy egyáltalán nem növő) csomót diagnosztizálnak, amelyből soha nem alakult volna ki igazi rák. Ilyenkor aztán vagy eltávolítják az illető nő mellének egy részét - vagy az egész mellét -, vagy sugárkezelésnek, esetleg kemoterápiának vetik alá.

De ez még nem minden. A 2000 nőből 200 hamis riasztást fog kapni, ami komoly lelki terhet jelent a számukra, hiszen meg kell várniuk, amíg kiderül, valóban rákról van-e szó. Ráadásul a szűrésen kívül azt is szokták javasolni a nőknek, hogy végezzenek rendszeres mell-önvizsgálatot és foglalkozzanak többet a mellükkel, holott ezekről a módszerekről is kiderült már, hogy több a káruk, mint a hasznuk.

Egy brit közegészségügyi szakember is azt állítja, hogy a mammográfiás szűrés haszna az egyes ember számára minimális. Mint mondja, "ezt kevesen tudják, nem utolsó sorban a szűrést végző szolgáltatók ködösítései miatt, akik csak a szűrés pozitív oldalait domborítják ki". Áttekintve a 2010-ben rendelkezésre álló kutatási eredményeket, a következőket mondja: "A mammográfia, különösen idősebb hölgyek esetében, valóban életet menthet, de vannak hátrányai is." Ezek közé sorolja a túldiagnosztizálást és a hamis pozitív diagnózist. Mint kritikusan megjegyzi, a mellrákszűréssel kapcsolatos vizsgálati eredményeket az egyes esetekre lebontva elfogulatlan elemzésnek kellene alávetni. Sajnos ezek az elfogulatlan elemzések továbbra is váratnak magukra, a nőket viszont továbbra is rendszeresen behívják mammográfiai vizsgálatra. Pedig fontos lenne, hogy mindenki megfelelően kiegyensúlyozott információk birtokában dönthessen arról (adott esetben a családjával és az orvosával együtt), hogy aláveti-e magát mammográfiai szűrésnek vagy sem.

Prosztatarák szűrés: egyértelmű károk, bizonytalan előnyök

A prosztatarák férfiaknál világszerte a második leggyakoribb rákfajta, amelynek két fő típusa ismert. Az egyik változat agresszív, gyorsan növekszik és ezért magas a halálozási rátája, míg a másik típus esetében sokszor olyan lassan növő tumorról van szó, amely az illetőnek valószínűleg egész életében nem fogja veszélyeztetni az egészségét. Az ideális az lenne, ha ki lehetne szűrni a veszélyes prosztatarákot - és reménykedni, hogy az még gyógyítható -, viszont a lassan növő tumort a vizsgálat nem mutatná ki. Mégpedig azért, mert a prosztatarák összes ismert kezelési módjának lehetnek nagyon kellemetlen mellékhatásai, amilyen például az inkontinencia és az impotencia. Márpedig ezek elviselése túl nagy ár egy olyan tumor kezeléséért, amely soha nem okozott volna gondot a betegnek, ha fel nem fedezik.

A prosztatarákban szenvedő férfiak vérében többnyire magasabb az úgynevezett prosztata specifikus antigén (PSA) szintje. Ám sajnos nem mondható meg egyértelműen, hogy melyik az az érték, amely felett már prosztatarákról kell beszélnünk, ráadásul öt klinikailag diagnosztizált prosztatarákos férfiból egynél nem is állapítható meg emelkedett PSA szint. Nem beszélve arról, hogy a PSA a neve dacára minden, csak nem 'specifikus', mivel például jóindulatú prosztata megnagyobbodások, fertőzések, sőt, néhány vény nélkül kapható fájdalomcsillapító hatására is megemelkedhet az értéke. (Valamint a szűrés előtti szex vagy intenzív sport is megemeli a PSA értéket. -Sz.G. megj.) Ezért azt kell mondanunk, hogy a PSA mérése csak nagyon korlátozottan alkalmas a prosztatarák szűrésére.

A prosztatarák túldiagnosztizálása

"A prosztatarákról elmondható, hogy az a par excellence példája a túldiagnosztizált betegségeknek. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan esetek, amikor életmentő, ha időben felismerik a prosztatarákot. Csakhogy sajnos nem tudhatjuk előre, hogy kik lesznek azok, akiknek hasznuk lesz a szűrésből, és kiket fognak a szűrés miatt szükségtelen kezeléseknek alávetnie, amelyek súlyos mellékhatásaitól adott esetben életük végéig szenvedni fognak. A legnagyobb gond az, hogy a prosztatarák szűrésével és vizsgálatával sokkal több prosztatarákos esetet derítünk fel, mint eddig bármikor, ám ezeknek egy része - akármilyen furcsán is hangzik - egyáltalán nem veszélyezteti a beteg életét. Régen sok férfi nem is tudott volna róla, hogy prosztatarákja van, és egy idő után meghalt valami másban - a rákjával együtt, és nem tőle. Azáltal, hogy ezeket a lassú lefolyású rákokat is kiszűrjük, sokkal több férfi kap pozitív rákdiagnózist, mint korábban. Erre utaltunk a 'túldiagnosztizálás' szóval, és ez az a dilemma, amivel minden férfinak szembe kell néznie, aki elmegy szűrővizsgálatra."

idézet Chapman S, Barratt A, Stockler M. Érdemes-e felkelteni az alvó oroszlánt? Amit minden férfinak tudnia kell, mielőtt elmegy prosztatarák szűrésre. Sydney: Sydney University Press, 2010. könyvéből

Ennek ellenére az egészséges férfiak rutinvizsgálat keretében történő prosztatarák szűrésére mind az orvosok, mind a betegek képviselői, mind pedig a szűrést végző cégek lelkesen ajánlják a PSA-tesztet, amelyet sok országban széles körben használnak is. A PSA lobby különösen az USA-ban hangos, ahol becslések szerint évente 30 millió férfit vizsgálnak meg abban a hitben, hogy ez a legésszerűbb dolog, amit a betegség elleni küzdelem jegyében tehetnek. Nos, akkor vizsgáljuk meg, milyen tények igazolják, hogy a férfiak tényleg jól járnak, ha a PSA teszttel időben felismerik a prosztatarákjukat, illetve mit tudunk a vizsgálat esetleges negatív következményeiről.

Megszólal a PSA feltalálója

"A vizsgálati módszer elterjedése egy roppant költséges közegészségügyi katasztrófához vezetett. Vannak ismereteim a dologról, ugyanis én találtam fel a PSA-t 1970-ben…

Amerikában őrült pénzeket költenek a férfiak prosztatarák szűrésére, amelynek éves költsége legalább 3 milliárd dollár, amit nagyrészt a biztosító, illetve az Idősek Egészségügyi Tanácsa fizet.

A prosztatarákkal sokat foglalkozik a sajtó, de most szorítkozzunk csak a puszta számokra. Amerikában minden férfinak 16% esélye van rá, hogy élete során valamikor pozitív prosztatarák diagnózist kapjon, de csak 3% arra, hogy prosztatarákban haljon meg. Ez azért van, mert a legtöbb prosztatarák a lassan növő típushoz tartozik. Vagyis azoknak a szerencsés férfiaknak, akik magas kort érnek meg, jóval nagyobb esélyük van rá, hogy prosztatarákosan, mint hogy prosztatarákban haljanak meg.

Pedig a PSA vizsgálat nem sokkal hatékonyabb a pénzfeldobásnál. Amint arra már évekkel ezelőtt megpróbáltam rávilágítani, ez a teszt nem alkalmas a prosztatarák kimutatására, és főleg nem alkalmas arra, hogy különbséget tegyen a prosztatarák két fajtája közt: aközött, ami megöli az embert és aközött, ami nem."

idézet: Ablin RJ. A nagy prosztata blöff. New York Times, 2010. március 10. c. cikkből

Napjainkban már hozzáférhetők többszörösen ellenőrzött adatok a PSA-szűrés hasznáról és káráról. 2010-ben az összes releváns vizsgálati eredmény szisztematikus áttekintése nyomán átfogó elemzés készült a témában. Kiderült, hogy bár a PSA szűrés - amint ez várható volt - megnöveli a valószínűségét, hogy valakit prosztatarákkal diagnosztizáljanak, arra nem találtak bizonyítékot, hogy akár a prosztatarákban való elhalálozás, akár a bármilyen más okból történő elhalálozás esélyét csökkentené.

Elérkezett volna az idő, hogy elvessük a PSA szűrést? Nos, Richard Ablin, a PSA feltalálója nyilván így gondolja, és ennek a véleményének évek óta rendszeresen hangot is ad. 2010-ben megjelent cikkében ezt írja: "Álmomban sem gondoltam volna, hogy 40 évvel ezelőtti találmányomnak egy ilyen profitvezérelt közegészségügyi katasztrófa lesz a vége. Az orvostársadalomnak szembe kellene néznie végre az igazsággal, és le kellene állítani a PSA szűrést. Ezzel dollár milliárdokat lehetne megspórolni, és férfiak millióit lehetne megmenteni a fölösleges, életüket megnyomorító kezelésektől." És végül, minden férfit, aki PSA vizsgálatnak akarja alávetni magát, tájékoztatni kell a vizsgálat korlátairól és a lehetséges káros következményekről. Ahogy szakemberek egy csoportja megjegyzi: "el kell nekik magyarázni, hogy a szűrés nem mutatja ki, hogy életveszélyes fajtájú rákbetegségben szenvednek-e, viszont a pozitív diagnózis egy sor olyan további vizsgálatot és kezelést vonhat maga után, aminek nem biztos, hogy szeretnék alávetni magukat."

A szűrés "eladása"

A szűrést nem nehéz eladni az embereknek. A recept egyszerű: Keltsd fel bennük a félelmet, túlozd el a betegség kockázatát, túlozd el a szűrés hasznát és hallgasd el annak hátrányait, majd mondd azt nekik, hogy van remény. Ez a rák esetében különösen jól működik, hiszen ez az a betegség, amitől mindenki retteg. Ráadásul mindenki ismeri a mantrát: a rák ellen a legjobb védekezés a korai felismerés. És aki ebben kételkedni mer, az örülhet, ha nem dugják bolondok házába.

"Ha 35 fölötti nő vagy, akkor feltétlenül kérj időpontot mammográfiára. És ha nem érted, hogy ez milyen fontos, akkor ne csak a melledet vizsgáltasd meg" - Ez áll az Amerikai Rákellenes Liga egy régi plakátján.

Úton-útfélen találkozunk olyan üzenetekkel, amelyek a különböző szűréseket akarják eladni nekünk. Az újságok rendszeresen írnak celebekről, akiknek állítólag az mentette meg az életét, hogy időben felismerték, hogy rákjuk van. Arról a legritkább esetben olvashatunk, hogy hány embernek keserítette meg az életét a túldiagnosztizálás és a túlkezelés.

A bulvármagazinok gyakran közölnek érzelmes riportokat fiatal mellrákos nőkről, akik félnek, hogy meg fognak halni, mielőtt még felnevelhetnék a gyerekeiket.

Az egészségközpontok számára meg az üzleti stratégia része a szűrés, gyakran kínálnak ingyenes szűrővizsgálatokat, hogy új betegeket szerezzenek. A közszolgálati hirdetések meg - amilyen az amerikai rákellenes liga fenti szlogenje -magukért beszélnek

A mellrákról további cikkeket itt olvashat

A prosztatarákról további cikkeket itt olvashat

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre