Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Sayer Ji:
A mellrák, gyakrabban, mint gondolná,
spontán visszafejlődik

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Sayer Ji: Yes, Breast Cancer Can (And Often Does) Spontaneously Regress: Confirmed by Case Reports and Meta-Analyses. 2019. január 9

A kezdődő mellrákot - ha felfedezik - azonnal agresszív kezelésnek szokták alávetni. Holott a vizsgálatok szerint az esetek nem kis hányadában a kezdeti elváltozás spontán gyógyulhat. Ezért természetesen tenni is kell, pl. alapos életmódváltással. Minden elváltozást komolyan kell venni, de mérlegelés tárgya lehetne, hogy az azonnali kezelést vagy az életmódváltással párhuzamos folyamatos ellenőrzést választjuk-e.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Esettanulmányok és metaanalízisek igazolják, hogy a mellrák képes magától meggyógyulni, és időnként meg is gyógyul

Milliók gondolják úgy, hogy a mellrák diagnózis a halálos ítélettel egyenlő, és bármit vállalnak, beleértve a mellük (és a petefészkük) eltávolítását, valamint az ezekhez kapcsolódó sugár- és kemoterápiát is, hogy mentsék az életüket, holott a valóságban a dolog egyáltalán nem ilyen egyértelmű.

Az International Journal of Clinical and Experimental Pathology című nemzetközi folyóirat 2014-ben meggyőző esettanulmányt és irodalmi áttekintést közölt egy olyan jelenségről, amelyet a hagyományos orvoslás egyáltalán nem vagy csak ritkán hajlandó elismerni, tudniillik hogy a távoli nyirokcsomókba áttétet adó mellrák képes spontán módon visszafejlődni.

Egy 52 éves nő bal mellében daganatot találtak, amely már szóródni kezdett, és áttétet képzett egy, a hónaljában levő távoli nyirokcsomóban. A műtét előtt kiderült, hogy súlyos 2-es típusú cukorbetegségben is szenved, úgyhogy egy hónapon keresztül inzulinkezelést kapott, hogy a magas vérnyomása normalizálódjon. Ezután megoperálták a bal mellét, majd a műtét utáni kontrollvizsgálat során kiderült, hogy a mellrákja spontán módon visszafejlődött, mind az elsődleges daganat, mind pedig a hónaljában levő nyirokcsomó-áttétek tekintetében.


Az immunohisztokémiai vizsgálatok továbbá megállapították, hogy a nőnek ösztrogén-receptor pozitív, AE1/AE3-pozitív, duktális karcinómája van.

"... a CD3-pozitív T-sejtek nagyfokú behatolása következtében nyirokcsomóban levő rákos góc teljesen elhalt. Ezen túlmenően, az elsődleges duktális ráksejtekben is történt sejtelhalás a T-sejtek és a B-sejtek nyirokmirigy-szerű szerveződésének az emlőmirigybe való behatolása következtében. Mindez azt sugallja, hogy az áttét eltűnése a nyirokmirigyből, illetve az elsődleges duktális karcinóma visszafejlődése valószínűleg a szervezet immunválasza következtében jött létre. Tudomásunk szerint ez az első olyan megfigyelt eset, ahol a mellrák magától visszafejlődött, minden valószínűség szerint egy spontán kiváltott T-sejt válasznak köszönhetően."

Ami ezt a tudósítást különösen provokatívvá teszi, az az, hogy alapjaiban kérdőjelezi meg a rákról és a rák kezeléséről vallott hagyományos nézeteket. A kemoterápia és a sugárkezelés gyakorlatilag minden esetben kifejezetten mérgezi a beteg immunrendszerét, ahogy azok a gyógyszerek is, amelyeket éppen az immunválasz hiánya miatt, vagy az immunrendszer erősítésére szedetnek a beteggel, amilyen például a Yevoy, amelynek gramja 4000-szer többe kerül, mint az arany, és amelynek akár halálos mellékhatásai lehetnek. Ha a beteg természetes immunválaszát fontosnak gondoljuk a rák leküzdésében, úgy szinte az összes jelenleg alkalmazott rákgyógyszer és rákterápia kontraindikált. Az immunerősítő megközelítés inkább a test és lélek harmóniájára, a táplálkozásra, az táplálék-kiegészítőkre, a mozgásra, a család és a szociális környezet támogatására, és más életmódbeli tényezőkre helyezi a hangsúlyt.

Ez az esettanulmány, valamint más esetek is azt bizonyítják, hogy a mellrák az immunrendszer vele született képességének köszönhetően akár magától is visszafejlődhet.


A mellrák-szakirodalom átfogó metaanalíziseiben nem szokatlan jelenség, hogy a tumor spontán módon visszafejlődik

Csakhogy az esettanulmányok mindig egyedi esetekről szólnak. Nem lehet, hogy a mellrák spontán visszafejlődése szélsőségesen ritka jelenség? Nem feltétlenül.

2011-ben például a Lancet Oncology című folyóirat kiterjedt metaanalízist közöl, amely arról számol be, hogy az invazív melldaganatok, ha nem fedezik fel, illetve nem kezelik őket, gyakran maguktól visszafejlődnek. A cikk címe: "A svéd mammográfiai szűrőprogram keretében felfedezett mellrákok természetes lefolyása: követéses vizsgálat" ( Natural history of breast cancers detected in the Swedish mammography screening programme: a cohort study). (Ebben a vizsgálatban nők egy csoportját két évente vizsgálták, egy másik csoportot csak egyszer, a hatodik év végén. Az eredmény a két csoport összehasonlítása: a két évente szűrt csoport 14%-kal több mellrákot diagnosztizáltak. –Sz. G. megjegy.) A vizsgálati beszámolóban a következő megállapítás olvasható benne:

"Mivel a halmozott előfordulás a kontrollcsoportban nem érte el a szűrt csoportban megfigyelhető halmozott előfordulást, meggyőződésünk, hogy sok invazív mellrák, melyeket a rendszeres mammográfiai szűrések során fedeznek fel, nem marad fenn addig, hogy a hatodik év végén történő szűrés során is észrevegyék, ami azt sugallja, hogy sok szűréssel felfedezett invazív mellrák természetes lefolyása az, hogy magától meggyógyul."

Egy korábban publikált elemzésben ugyanezek a kutatók a wisconsini mellrák epidemiológiai szimulációs modellre hivatkoznak, amely szerint a mellrák az esetek közel 40 százalékában magától visszafejlődik.

"A [wisconsini mellrák epidemiológiai szimulációs modell] az Egyesült Államok populációján belül az 1975 és 2000 közötti időszakban sztohasztikus szimulációt használ a mellrák előfordulási és halálozási arány replikálására. Hogy ne kerüljenek ellentmondásba a megfigyelt adatokkal, fel kellett tételezniük, hogy megközelítőleg a kezdődő mellrákoknak 40 százaléka úgynevezett korlátozottan rosszindulatú tumoroknak tekintendők, amelyek maximum 1 centi átmérőjűre nőnek meg, aztán úgy 2 évig nyugalomban vannak, majd visszafejlődnek, anélkül, hogy észrevennék őket,"

Mi az elmúlt majd egy évtizedben a többnyire mellráknak diagnosztizált nem rosszindulatú tumorokat kutattuk, amilyen az in situ duktális karcinóma (angol rövidítés: DCIS), amelyre sajnos a mai napig olyan kezeléseket alkalmaznak, mintha az az életet veszélyeztető, halálos rákfajta lenne. A protokoll a DCIS kezelésére rendkívül agresszív, gyakran traumatikus kezelési eljárásokat ír elő, köztük sugárkezelést, kemoterápiát, műtétet, esetenként melleltávolítást. Mindezt annak ellenére, hogy az Amerikai Rákkutató Intézet szakértői szerint a DCIS-t már régen át kellett volna sorolni a "jóindulatú vagy lassú lefolyású hámsejt eredetű elváltozások" közé. Becslések szerint az elmúlt harminc évben több, mint 1,3 millió nőt kezeltek feleslegesen mellrák miatt, vagy távolították el a mellüket, köszönhetően a roppant agresszíven, nyakra-főre reklámozott mammográfiai szűrőprogramoknak, valamint a mell fiziológiájával és patológiájával kapcsolatos alapvető félreértéseknek.


Mindebből az a tanulság, hogy rendkívül vigyázni kell a túldiagnosztizálással és a túlkezeléssel, és nem szabad kritikátlanul elfogadni a hagyományos orvoslás prognózisait, amelyek még arra is képesek, hogy orvosi átokként önbeteljesítő jóslatokká váljanak. Ha átadjuk a döntést az orvosoknak, mintha ők a test valamiféle fehér ruhás, felkent papjai lennének, és elfeledkezünk róla, hogy a szervezetünknek különleges képessége van az öngyógyításra – igen, még a rák esetében is –, akkor lemondunk arról a lehetőségről, hogy megfejtsük és megoldjuk azokat a problémákat, amelyek a tüneteink hátterében vannak, holott az emberközpontú, felvilágosult orvoslásban ez az igazi művészet és tudomány. A kulcs annak felismerése, hogy a mellrák – vagy bármilyen más betegség –spontán módon, illetve az immunrendszer tevékenységének hatására is meggyógyulhat, de erre csak akkor van esély, ha mi magunk is segítjük ezt a folyamatot. A hagyományos orvosi protokoll ugyanis sokban hasonlít a Bush-éra megelőző háborúira. Ebben a félelem- és agresszióközpontú modellben ugyanis már egyetlen gyanús szövetre is úgy tekintenek, mintha biztosan rosszindulatú volna, és haladéktalanul meg akarják semmisíteni mégpedig – ironikus módon – vegyi- és sugárfegyverek bevetésével.

Ezzel szemben az óvatos, jól tájékozott, tudatos beteg, ha kap egy diagnózist, akkor meg akarja ismerni a lehetséges beavatkozások várható előnyeit és összes kockázatát, beleértve a diagnosztikus beavatkozásokat is, amelyeknek ugyancsak vannak kockázatai, különösen a mammográfiás vizsgálat során kapott sugárdózisnak, amely elültetheti a rák csíráit éppen annak a páciensnek a testében, aki a megelőzés illetve az időben történő felismerés reményében veti alá magát a vizsgálatnak. Mi mindenesetre abban hiszünk, hogy az egészséggel kapcsolatos kérdésekben az ember csak maga dönthet.


 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre