Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Woolven és Snider:
A modern orvoslás vége?

Fordította:Mezei Elmira

Forrás: Linda Woolven & Ted Snider: The End of Modern Medicine?

A modern orvoslás válságban van. Eddig hatékonynak vélt gyógyszereiről vagy az derül ki, hogy lassan elveszítik hatásosságukat és nincs helyettük más, vagy, hogy soha sem hatottak, csak elhitették velünk.

 

A Google adatkezelési elvei

 

"Hacsak nem cselekszünk gyorsan, az antibiotikumok számára elérkezett az út vége." - Dr. Tom Friedman

Az Amerikai Egyesült Államokban először, egy nő olyan baktériummal fertőződött meg, amely arra az antibiotikumra is rezisztens, amelyet végső esetben szoktak alkalmazni. A nő E. coli fertőzést kapott, ami a húgyúti fertőzések leggyakoribb okozója, és ez a baktérium rezisztens volt a colistinra. Ennek az antibiotikumnak komoly mellékhatásai vannak, és olyan baktérium fertőzéseknél szokták felírni, ami minden másra rezisztens. Ez azt jelenti, hogy ma létezik olyan baktérium az USA-ban, amire nincs gyógyszeres kezelés. "Hacsak nem cselekszünk gyorsan, az antibiotikumok számára elérkezett az út vége." - mondta Dr. Tom Friedman, a Járványkezelési- és Megelőzési Központ vezetője.

Antimikrobiális rezisztencia

Alexander Fleming, a penicillin felfedezője már 1929-ben felhívta a figyelmet arra, hogy sok baktérium rezisztens a penicillinre, 1945-ben pedig arra figyelmeztetett, hogy a penicillin nem megfelelő használata rezisztens baktériumok kifejlődéséhez vezet. Senki nem hallgatott rá.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben kiadott, "antimikrobiális rezisztencia" című beszámolójában felvette ezt a szálat: "Az antimikrobiális rezisztencia évtizedek óta egyre növekvő fenyegetés, ami nehézzé, költségessé, sőt, helyenként lehetetlenné teszi az egyre több baktérium, parazita, vírus és gomba okozta fertőzés kezelését."

A beszámoló egyértelműen a modern orvoslást és mezőgazdaságot nevezi meg felelősként.

"Az antibakteriális gyógyszerekkel - az embereknél és a haszonállatoknál is - folyamatos visszaélés történik, ami a rezisztens baktériumok terjedését eredményezi, ez pedig globális egészségügyi szükségállapothoz vezet".

Az E. coli

Az E. coli baktérium a húgyúti fertőzések és vesegyulladások, valamint a vérmérgezések leggyakoribb okozója. Az ilyen húgyúti fertőzések 30% ma rezisztens a kezelésre. Tíz éve ez a szám csak 5% volt. Egy ST131 nevű új, erősen rezisztens baktériumtörzs jelent meg 2008-ban. Ez azt jelenti, hogy húgyúti fertőzések lehetséges kezelési módja egyre szűkül. Az E. coli a WHO hat régiójában ötben elérte az 50% rezisztenciát.

A Streptococcus A Streptococcus pneumonia agyhártyagyulladást, arcüreggyulladást, és fülgyulladást okoz, valamint a tüdőgyulladások leggyakoribb okozója. A Streptococcus pyrogenes a Streptococcusos garatgyulladás legfőbb oka. A Streptococcus pneumonia a WHO mind a hat régiójában elérte az 50% rezisztenciát.

A Szalmonella A Szalmonella ételmérgezést, hasmenést és vérmérgezést okoz. Egyre nehezebb kezelni, mert többszörös gyógyszer rezisztenciát alakított ki. 50% vagy annál magasabb szintű rezisztenciát ért el mind a hat WHO régióban.

A Shigella A Shigella a bacilusos dizentéria eredetű hasmenéses megbetegedések egy másik fő oka. Mára a legtöbb shigella törzs rezisztens majdnem az összes még megfizethető antibiotikumra. A WHO hat régiójából kettőben 50% rezisztenciát mutat.

A Klebsiella Pneumonia A Klebsiella Pneumonia okozhat tüdőgyulladást, vérmérgezést, húgyúti gyulladást, agyhártyagyulladást és légúti fertőzéseket. A Klebsiella Pneumonia 50% vagy magasabb rezisztenciát mutat a WHO 2-6 régiójában, a gyógyszertől függően.

A Staphylococcus Aureus A Staphylococcus Aureus a leggyakoribb okozója a műtétek utáni sebfertőzéseknek. Okozhat bőr-, lágyszövet- és csontgyulladást, valamint vérmérgezést. A gyakran használt antibiotikumokra rezisztenssé vált. A Methicillin- Resistant Staphylococcus aureusról (MRSA) sokat hallottunk a médiában, mert rengeteg problémát okoz kórházakban. A WHO hat régiójában ötben elérte az 50% vagy annál magasabb rezisztenciát.

A tuberkulózis is egyre rezisztensebbé és nehezebben kezelhetővé válik. 2012-re már az új esetek 3,6% minden gyógyszerre rezisztens volt. A fertőzöttek 80% mutat valamilyen antibiotikum rezisztenciát. A kolerával is ugyanez a helyzet, és a gonorrhea is visszatért. A candida kezelésére használt gombaölő gyógyszerekre is egyre nagyobb rezisztencia alakul ki.

A fájdalomcsillapítók használata is egyre problémásabb

Az elmúlt két év nagyon rossz volt a fájdalomcsillapítók reputációja szempontjából. Fontos kutatások komoly kétségeket támasztottak a fájdalomcsillapítók hatásosságát és biztonságosságát illetően.

Az Aszpirin és más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID)

Az Aszpirin a fekélyek és bélrendszeri vérzések egyik fő okozója. 24 kontrollált vizsgálat meta-analízise kimutatta, hogy még az alacsony dózisban szedett aszpirin sem csökkenti a bélrendszeri vérzések kockázatát. (BMJ 2000;321:1183-7). A szívbetegség megelőzésére alacsony dózisú aszpirint szedők 28%-nál alakul ki fekély. (Alimentary Pharmacology & Therapeutics 2005;22:795-801).

És ami még ennél is rosszabb, hogy az aszpirin nem is hatékony a szívbetegségek megelőzésében. Egy közelmúltban végzett vizsgálat, amelyben az érelmeszesedésre többszörös kockázattal (magas vérnyomás, koleszterin problémák, vagy cukorbetegség) rendelkező egyének vettek részt, idő előtt befejeződött, mert az aszpirin jelentősen megnövelte a mellékhatások kockázatát, ugyanakkor nem csökkentette a kardiovaszkuláris események rizikóját.(JAMA 2014;312:2510-20).

Az FDA (amerikai gyógyszer- és élelmiszerellenőrző hatóság) továbbra is ajánlja az aszpirint olyanoknak, akik már átestek egy szívinfarktuson vagy sztrókon, viszont nemrég elzárkózott attól, hogy prevenciós céllal is ajánlja.

Idén megszigorították a nem aszpirin NSAID-k címkézését, mivel ezek a gyógyszerek megnövelik a szívinfarktus és a sztrók rizikóját, valamint toxikusak a májra és vesére.

A Tylenol és egyéb Acetaminofenek

Az acetaminofen (más néven paracetamol) annyira mérgező a májra nézve, hogy mára az akkut májelégtelenség elsőszámú okozójává vált. (Hepatology 2005;42:1364-72).

Magyarországon acetaminofent (más néven paracetamolt) tartalmaznak a Rubophen, a Panadol, a Neo Citran, a Paracetamol, a Mexalen, a Coldrex, a Doloramol.

Eléggé sokkoló tény, hogy az acetaminofen elnyomja az érzéseket. Egy dupla vak kontrollált vizsgálatban a placebo csoporthoz képest az acetaminofent kapók kevésbé intenzíven reagáltak mind a negatív, mind a pozitív eseményekről készült képekre. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az acetaminofennak általános tompító hatása van. (BMJ 2015;350:h1225).

Még ennél is aggasztóbb fejlemény, hogy azok a nők, akik a várandósságuk alatt acetaminofent szednek, megnövekedett rizikóval rendelkeznek arra, hogy a gyermeküknél figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) alakul ki. A kutatók rámutattak, hogy az acetaminofen egy hormon diszruptor, és a terhesség alatti abnormális hormonhatások befolyásolhatják a gyermek fejlődő agyát.

Ami pedig végképp riasztó, hogy a Tylenol még csak nem is hat. Annak ellenére, hogy például hátfájásra a leggyakrabban ajánlott gyógyszer, dupla vak tesztekben kimutatták, hogy az acetaminofen semmivel nem jobb, mint a placebo. (Lancet 2014;doi:10.1016/S0140-6736(14)60805-9).

A fájdalomcsillapítókkal végzett legnegatívabb vizsgálati eredmény egy olyan nagyszabású meta-analízisből született, amelyben 74 randomizált NSAID vizsgálatot vetettek össze, és összesen 58.556 ember vett részt benne. A maximum dózis alatti adag nem volt jobb a placebónál.

A Tylenolnak még a maximum dózisban sem volt hátfájás vagy oszteo-arthritisz fájdalmat érdemben csillapító hatása. A diclofenac és az etoricoxib bizonyult a leghatékonyabbnak.

A lelki egészség

A történet nagyon hasonló a pszichológiai gyógyszerekkel.

A depresszió

Az antidepresszáns gyógyszerekkel való több évtizedes kísérletezés sikertelen volt. Az öngyilkosságot elkövetők száma az antidepresszánsokat szedők körében nem alacsonyabb, mint akik placebót szednek. (Arch Gen Psychiatry 2000;57:311-7). Ugyanebben a megdöbbentően kiábrándító vizsgálatban azt találták, hogy míg a gyógyszerek 40,7 %-al csökkentették a depresszió tüneteit, a placebók is közel ennyivel: 30,9%-al!

Az antidepresszáns gyógyszerekről készült vizsgálatban felnőtteknek azt találták, hogy a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) "nem rendelkeznek klinikailag jelentős előnnyel a placebóval szemben." A konklúzió az volt, hogy "hosszú távon nincs meggyőzően pozitív hatásuk a depresszió és az öngyilkosság előfordulási gyakoriságára." (BMJ 2005;331:155-7).

Az antidepresszánsoknak enyhe depresszióban semmi előnye nincs a placebóhoz képest, nagyon súlyos depresszióban pedig relatíve kicsi.

Egy másik érdekes meta-analízisben 74 antidepresszánsokkal végzett vizsgálatot tekintettek át, és azt találták, hogy a 38 pozitív eredményűből 37-et publikáltak, viszont abból a 36-ból, amelyek negatív eredménnyel zárultak, 22-t soha nem hoztak nyilvánosságra. Az a 11 pedig, amely megjelent valahol, úgy lett manipulálva, hogy az eredmények pozitívabbnak tűnjenek a valóságnál. Mindössze három negatív eredményű vizsgálatot publikáltak egy az egyben. Így a vizsgálatok 94% tűnt pozitívnak, míg tüzetesebb vizsgálódás után látható, hogy a valóságban ez mindössze 51%. (NEJM 2008;358:252-260)

És mi a helyzet a gyerekeknek felírt antidepresszánsokkal? 2001-ben megjelent egy vizsgálat a Paxil nevű SSRI-ről. A vizsgálatot a szóban forgó gyógyszer gyártója, a GlaxoSmithKline gyógyszergyár szponzorálta. Azt az eredményt hozták ki benne, hogy a Paxil biztonságos és hatékony a tizenévesek depressziójának kezelésére. (J Am Acad Child Adolesc Psychiatry2001;40:762-72). Most egy elfogulatlan torontói kutatócsoport analizálta az adatait, és nem értenek egyet az akkori eredménnyel.

Az eredeti vizsgálat azért volt fontos, mert megjelenése jelentős szerepet játszott abban, hogy azóta a tinédzserek depressziójára SSRI-kat írnak fel. Az eredeti vizsgálatban a szülők és a tizenévesek is állították, hogy a gyógyszerek nem jelentősen hatékonyabbak, mint a placebo, a Paxilt mégis biztonságosnak és hatékonynak hozták ki. A kanadai kutatócsoport analízise azonban rávilágított arra, hogy a Paxil sem statisztikailag, sem klinikailag nem volt jobb a placebónál. És ami még ennél is rosszabb, hogy biztonságosnak sem tekinthető. A Paxil szedés miatt gyakoribb öngyilkossági gondolatok és más, komoly mellékhatások rizikója klinikailag szignifikáns mértékű (BMJ 2015;351:h4320).

Ugyanez a helyzet minden idők leghíresebb antidepresszánsával, a Prozac-kal, amit 4 pozitív vizsgálat alapján engedélyeztek. Az Elli Lilynek, a Prozac gyártójának nem volt más dolga, mint eltitkolni azt a hat negatív vizsgálatot, amelyekből az derült ki, hogy a Prozac semmivel nem hatékonyabb, mint a placebo. Az eredeti tíz vizsgálat kombinált eredménye azt mutatja, hogy az emberek kb. 90%-nál a Prozac nem jobb, mint a placebo.

Egyéb mentális betegségek

A pszichiátria krízise annak is köszönhető, hogy a közelmúltban komolyan megkérdőjeleződött a skizofrénia gyógyszeres kezelésének hatékonysága.

Az első 15 éves vizsgálatból meglepő módon az derült ki, hogy az anti-pszichotikus gyógyszerekkel nem kezelt skizofrén betegeknek több tünetmentes időszaka volt, és általában jobban működtek, mint a gyógyszerszedők. Amikor a kutatók megnézték a munkaképességet és a normális társadalmi élet képességét, akkor azt találták, hogy a gyógyszerszedőknek csupán az 5% tud visszatérni, míg a gyógyszert nem szedőknek a 40%. A vizsgálat időtartama nagyon fontos tényező, mert ezek a különbségek csak két év után kezdtek jelentkezni. És az emberek nemcsak jobban voltak gyógyszer nélkül, de ez tartós volt. Attól kezdve, hogy a gyógyszert nem szedő skizofrének stabilizálódtak, ritkább volt náluk a visszaesés. A 10. és a 15. évben sokkal kevésbé valószínűen tapasztaltak pszichotikus tüneteket, mint a gyógyszerszedők (J Nerv Ment Dis 2007).

Egy közelmúltban készült randomizált vizsgálat alátámasztja ugyanezeket az eredményeket. A pszichózisból való regenerálódás szempontjából a különbség a következőképpen alakult: a gyógyszerszedők 17,6%-a épült fel, a gyógyszert fokozatosan csökkentők 40,4%-a. Megint csak fontos volt a vizsgálat hossza, a különbségek 18 hónap után kezdtek megmutatkozni.

Egyes résztvevők a gyógyszerszedők közül önállóan abbahagyták a szedést. Amikor őket is hozzáadjuk a többihez, akkor a tünetek javulása 59,4% volt a gyógyszerszedő csoportban és 85,3% a fokozatosan csökkentőknél, illetve a teljes gyógyulás 17,4% a gyógyszerszedő csoportban és 52,9% az adagot fokozatosan csökkentők körében.

Az egykor oly nagyhatásúnak vélt gyógyszerekről rendre kiderül, hogy veszélyes mellékhatásaik vannak, s közel sem olyan hatásosak, mint azt a gyártók eredetileg állították róluk.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre