Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Michael Downey:
A nagy cukor-svindli

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Michael Downey: The Great Sugar Cover-Up Life Extension Magazine 2017 okt.

Hogy mi a közös a Dohánykereskedelmi Intézet és a Cukorkutatási Alapítvány közt? Az, hogy mindketten eltitkolták a szponzoraik által forgalmazott termékek halálos veszélyeit. Pedig már a múlt század 60-as, 70-es éveiben felmerült, hogy a túlzott cukorfogyasztás nagyon ártalmas az egészségre.

 

Google hirdetés

 

Válaszképpen és a lakosság aggályainak eloszlatására a cukoripar olyan kutatásokat rendelt a Harvardtól, amelyek bagatellizálták a cukorevés veszélyeit.1 Ebben az összeesküvésben, melynek következtében amerikaiak generációi továbbra is falták az egészségtelen, magas cukortartalmú ételeket, prominens tudósok is bűnrészességet vállaltak.

Ezek a tudósok, valamint megbízóik az élelmiszeripar háza tájáról együttesen felelősek emberek millióinak szenvedéséért és idő előtti haláláért.

A Life Extension Magazin olvasóit talán érdekelheti, hogy a Harvardon dolgozó egyik professzor, aki azt állította, hogy a cukorfogyasztás nem károsítja az egészséget, egyúttal a táplálék-kiegészítők használatának is zajos ellenzője volt.

Mi a Life Extension-nél a 80-as évek elején cáfoltuk ennek a Harvard professzornak az állítását, miszerint az étkezésekhez elfogyasztott Coca Cola ártalmatlan, viszont kerülni kell a bizonyítottan betegségmegelőző hatású táplálék-kiegészítők használatát.

Ebben a cikkben a nagy cukor-svindli hátterében meghúzódó tényekre, valamint annak az emberi egészségre gyakorolt végzetes hatására kívánunk rámutatni.

A bizonyíték

Tavaly hátborzongató bizonyítékok kerültek napvilágra azzal kapcsolatban, hogy a cukoripar hogyan próbálta szándékosan eltitkolni a vércukorszintet hirtelen megemelő ételek és italok halálos veszélyeit.

Az adatokat 2016 szeptember 12-én a JAMA Internal Medicine1 című internetes újság hozta nyilvánosságra, miután Dr. Cristin Kearns a Harvard könyvtárában régi, poros akták közt kutakodva rábukkant egy levelezésre.

Dr. Kearns fogorvosból lett kutató a kaliforniai San Francisco Egyetemen, és a levelezés, amelyet véletlenül megtalált, egy cukoripari csoport, valamint két ismert harvardi táplálkozástudós, Dr. Fredrick Stare és Dr. D. Mark Hegsted közt zajlott.

Dr. Stare 1942-ben hozta létre a táplálkozástudományi tanszéket a Harvard Egyetemen, és rendszeresen szerepelt a médiában mint az egészséges táplálkozás szakértője. Dr Hegsted ugyancsak az ő tanszékén dolgozott, továbbá kulcspozíciót töltött be a mezőgazdasági minisztérium és számos más intézmény szakértői testületeiben.

Dr. Kearns tanulmánya rámutat, hogy az azóta elhunyt Dr. Stare és Dr. Hegsted szorosan együttműködött egy Cukorkutatási Alapítvány nevű kereskedelmi csoporttal, amely nagy mértékben befolyásolta, hogy az emberek mit gondolnak a cukor szerepéről a betegségek kialakulásában.1

Dr. Kearns széles körű levéltári kutatásai során olyan adatokra bukkant, amelyek bizonyítják, hogy a cukoripar nemcsak szponzorálta a cukorral kapcsolatos legátfogóbb kutatásokat, hanem első pillanattól az utolsóig befolyásolta is azokat, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy eltüntesse a bizonyítékokat, amelyek a cukorfogyasztás és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolatát igazolják. Volt ugyanis jó néhány olyan tanulmány, amely összefüggést mutatott ki a magas cukorfogyasztás és a szívbetegségek közt, ám a "cukros bácsik" azt akarták, hogy a kutatók foglalkozzanak inkább a magas zsírfogyasztás, illetve magas koleszterinszint és a szív- és érrendszeri megbetegedések kapcsolatával.1

A cukoripari egyesület mai értéken számolva több mint 48.000 dollárt fizetett három elismert táplálkozástudósnak a Harvardon - Dr. Stare-en és Dr. Hegsted-en kívül Robert McGandynek is - hogy produkáljanak és jelentessenek meg olyan kutatási eredményeket egy tekintélyes lapban1, miszerint a szív- és érrendszeri betegségekért nem a cukor a felelős.


A felelősség áthárítása a telített zsírsavakra

A cukorlobbi által megvásárolt, erősen részrehajló kutatási eredmény 1967-ben jelent meg a New England Journal of Medicine című folyóiratban. Ebben a szerzők elismerték ugyan, hogy a cukoripar által alapított Élelmezésügyi Alapítványtól kaptak "támogatást", ám azt elfelejtették megemlíteni, hogy a cukoripari társaság külön fizetett a kutatóknak, sőt át is íratta velük a cikket.2,3

Az első változat ugyanis még szoros összefüggést mutatott ki 14 ország cukor- illetve zsírfogyasztási szokásai valamint halálozási rátái között, ám annak érdekében, hogy a cukor ártalmatlanabbnak tűnjön, a kutatócsoport nyilvánvalóan szelektált az adatok közt, és azokra helyezett aránytalanul nagy hangsúlyt, amelyek szerint a telített zsírsavak a felelősek a szív- és érrendszeri megbetegedésekért, és nem a cukor.2,3

Az említett Harvard kutatók a kukába dobták azokat a korábbi vizsgálati eredményeket2,3, amelyek szerint elsősorban a cukor okozza a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, és azt állították, hogy csak egyféle étrendi változtatással lehet megelőzni a bajt, ez pedig a zsír- és koleszterin-bevitel csökkentése. Ajánlásukra a hatóságok hivatalosan is diszkreditálták a cukorfogyasztás korábban már bizonyított veszélyeit.

És nem ez volt az egyetlen alkalom, mikor a cukoripar befolyásolni próbált tudományos kutatásokat. 2015-ben Dr. Kearns társszerzője volt egy a PLoS Medicine-ben megjelent cikknek, amely arról szólt, hogy az említett "cukros bácsik" hogy próbáltak befolyásolni egy fogászati kutatóprogramot, igyekezve más irányba terelni annak fő csapásirányát - például hogy találják meg a fogínysorvadás elleni vakcinát -, ahelyett, hogy a cukorfogyasztás csökkentésének a fontosságára hívták volna fel a figyelmet.4

Ezek a "tudományos eredmények", amelyek a cukor ártalmait igyekeztek bagatellizálni, évtizedekre meghatározták az egészségesnek gondolt táplálkozás fő irányvonalát, és mind a mai napig hatnak.

Ám a cukoripar egyedül nem lett volna képes ilyen mértékben manipulálni a közvéleményt, ehhez az is kellett, hogy meg tudák vásárolni a kor két olyan tekintélyesnek számító táplálkozástudósát, mint Dr. Stare és Dr. Hegsted.

AMIT MINDENKINEK TUDNIA KELL

A cukoripar megvásárolta a Harvard kutatóit

Sokan ma is úgy gondolják, hogy a cukorban ugyan kevés a tápanyag, de amúgy ártalmatlan - vagyis pontosan azt, amit a múlt század 60-as-70-es éveinek a kutatási eredményei sugalltak.

A JAMA Internal Medicine-ből ma már tudjuk, hogy ezeket a tanulmányokat a szó szoros értelmében megvásárolta a cukoripar, hogy bagatellizálja a cukorfogyasztás szerepét a szívbetegségek kialakulásában.

Két, a maga idejében prominensnek számító táplálkozástudományi szakember szorosan együttműködött az élelmiszeriparral a következtetések levonásában, amivel milliók korai halálában vállaltak bűnrészességet.

Tragikus módon a szigorú irányelvek ellenére, amelyeket a vezető lapok alkalmaznak a kutatókkal szemben, ma is előfordul, hogy a táplálkozástudósok kutatási eredményeit az élelmiszeripar befolyásolja.

Dr. Frederick J. Stare

Lehet, hogy már soha nem fogjuk tudni száz százalékos biztonsággal megmondani, hogy Dr. Stare kapott-e pénzt valamelyik élelmiszeripari óriástól a táplálkozással kapcsolatos kijelentéseiért, vagy szimplán csak tévedett. Például amikor azt állította, hogy az amerikaiak nem táplálkoznak egészségtelenül.5

Álljon itt még néhány Stare leghajmeresztőbb és legkártékonyabb ajánlásaiból, amelyek egyértelműen az élelmiszeripar érdekeit szolgálták, és amelyek nagy mértékben befolyásolták mind a kormányzati döntéseket, mind a médiát és a mainstream orvoslást - és ezen keresztül emberek generációinak táplálkozási szokásait.

  • Egészséges embernek nincs szüksége vitaminpótlásra.5
  • A cukor gyors energiaforrás… fogyasszunk belőle kávéba, teába téve naponta legalább három-négy kanállal.5
  • Étkezések közt coca-colát inni egészséges.5
  • Minden amerikainak meg kellene innia naponta a csésze kukoricaolajat5
  • A dúsított, finomított élelmiszerekből ugyanannyi tápanyaghoz jutunk, néha még többhöz is, mint a természetes élelmiszerekből.6
  • Fogyasszon adalékanyagokat, azok jót tesznek az egészségének.5,6
  • A fehér kenyér és a barna kenyér minden szempontból azonos értékű.6

Vajon a tények játszottak-e bármi szerepet Stare következtetéseiben, vagy kizárólag a megrendelői pénze érdekelte? Akárhogy is, a nyilvánosság előtt tett kijelentéseivel, amelyeket az emberek szemében a Harvardon betöltött pozíciója is hitelesített, rengeteg olyan betegség és halál szárad a lelkén, ami nélküle elkerülhető lett volna.

Persze nem lehet az elmúlt 50 év összes cukortúlfogyasztását az ő nyakába varrni, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy egy 2006-os becslés szerint isémiás szívbetegségben, sztrókban és diabéteszben, mely betegségek egyértelműen a magas vércukorszinttel függnek össze, évente 3,2 millió ember hal meg világszerte.7-9

Az optimálisnál magasabb vércukorszint okozza az isémiás szívbetegségben való elhalálozás 21, és az összes halálos kimenetelű sztrók 13 százalékát.7

Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 50 évben összesen 158 millió ember halt bele a túlzott cukorfogyasztásba, ami több mint a duplája annak, mint az I és a II. világháború halálos áldozatainak száma összesen.10

Dr. D. Mark Hegsted

A Harvard kutatója, Dr. D. Mark Hegsted részt vett a "Táplálkozással kapcsolatos célkitűzések az Egyesült Államokban" című 1977-es szenátusi határozat megszövegezésében, amelyben az ország történetében először fogalmaztak meg konkrét táplálkozási irányelveket. Hegsted később a Mezőgazdasági Minisztérium Humán Élelmezési Osztályát vezette.1,11,12 Meglehetősen sokkoló, hogy valaki ebben a minőségében megváltoztasson kutatási eredményeket, de a Kearns által felfedett bizonyítékok egyértelműek.


John Hickson, a Cukorkutatási Alapítvány elnöke és igazgatója megállapodott a Harvard három tudósával, Hegsteddel, Stare-rel és McGandyvel, hogy fizet nekik, ha írnak egy összefoglaló tanulmányt, amelyben "cáfolják ellenlábasaik állításait"

Hickson legalább öt olyan cikket nevezett meg, amelyek szerint a cukor árt az egészségnek, és azt akarta, hogy az ő cikkeikben ehelyett a "zsír-anyagcsere" jelenjen meg fő problémaként.1

A levelekből kiderül, hogy Hegsted később is kapcsolatban állt a Cukorkutatási Alapítvánnyal, akkor is, mikor a kutatási jelentését írta, Hickson pedig folyamatosan biztatta, hogy nagyon elégedett a munkájával.

A legszebb az egészben az, amit Hegsted a kereskedőcsoportnak is írt, hogy megmagyarázza, miért késlekedik a cikk leadásával - azért, mert iowai tudósok újabb és újabb bizonyítékkal álltak elő, melyek igazolják, hogy a cukornak igenis köze van a szívkoszorúér betegségekhez.1 "Ahányszor az iowaiak publikálnak egy cikket, nekünk annyiszor kell átdolgoznunk egy fejezetet, hogy megcáfoljuk az állításaikat" írja Hegsted.1

Nyilvánvalóan vétve a kutatói etika elemi szabályai ellen, Hegstedék még azt is megengedték Hicksonnak, hogy átnézze a cikküket a végső leadás előtt.1

Mikor a tanulmány később megjelent, a Harvardon dolgozó szerzők említést tettek más finanszírozóikról az iparból, de a Cukorkutatási Alapítványról mélyen hallgattak.1

Tények, amelyekről a cukoripar nem tesz említést

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a dolgok egy olyan időszakban történtek, mikor a kutatók éppen azon vitatkoztak, hogy vajon a cukor vagy a zsír a felelős a szívkoszorúér megbetegedésekért, amelyeket a szív artériáiban lerakodó plakkok okoznak.

Bár a korai tanulmányokban még mindkettő mellett sorolnak érveket, a harvardi kutatók áttekintő tanulmánya, amelyet a cukorlobbi megrendelésére és finanszírozásával készítettek, erősen eltolta a hangsúlyt a zsírok felé. Ami hosszú évtizedekre lehetetlenné tette, hogy konszenzus szülessen a tudósok közt a cukorfogyasztás és s szívbetegségek összefüggéséről. A cukorgyártók még arra is képesek voltak, hogy pamfletekben idézzenek az általuk megrendelt és szponzorált tanulmányokból, amelyeket aztán eljuttattak a döntéshozókhoz.

Ezért aztán az egészségügyi hatóságok évtizedeken keresztül azt szajkózták az embereknek, hogy egyenek kevesebb zsírt, minek következtében drasztikusan megnőtt az alacsony zsírtartalmú, de magas cukortartalmú élelmiszerek fogyasztása, táplálkozástudományi szakemberek szerint ezért van ma Amerikában annyi túlsúlyos és anyagcserezavarral küzdő ember.1

És bár az elmúlt 50 évben mégis csak összegyűlt elég bizonyíték, hogy a cukor komoly kockázati tényező a szívkoszorúér megbetegedések szempontjából, ez az üzenet még mindig nem épült be a köztudatba, sőt, mintha az orvosok sem szentelnének neki elég figyelmet.

Ma már tudjuk, hogy a túl sok glukóz károsítja az artériák érzékeny endoteliális belső falát, amivel növeli a szív- és agyér betegségek kialakulásának kockázatát.13 A magas vércukorszint károsítja továbbá a retinát, és elősegíti a hályogképződést a szemben14,15.

De nemcsak a szemben, a vesében is intenzív anyagcsere folyamatok zajlanak, és mivel a vese igen gazdagon erezett (kapillárisok), különösen ki van téve a glükóz (és az előrehaladott glikációs végtermékek) káros hatásainak.

A túlzott fruktóz-fogyasztás növeli a kóros lipid profilok, valamint a gyulladások kockázatát.17,18 Azoknak, akik sok cukorral édesített italokat isznak, 20%-kal nagyobb az esélyük a szívkoszorúért megbetegedésre.19

Azzal kapcsolatban is egyre több adat áll már rendelkezésre, hogy a normálisnál magasabb vércukorszint a mellrák szempontjából is kockázati tényező.20-22 Egy 2012-es vizsgálat pedig azt is kimutatta, hogy már a normálisnak tekintett vércukorszint felső tartományába eső vércukorszinttel is nagyobb az esélyünk a sorvadásra a hipokampuszban és az amigdalában, mely régiók a memóriáért és más fontos kognitív funkciókért felelősek az agyban.23

Mi következik mindebből a tudományos kutatásokra nézve?

A JAMA Internal Medicine-nek ugyanabban a számában, amelyben Kearns leleplezését hozták nyilvánosságra, Marion Nestle, a New York-i Egyetem táplálkozástudományi szakértőjének kommentárját is közölték, aki a következőket írta24:

"Ez az 50 évvel ezelőtti história ma már történelemnek tűnik, pedig nagyon is fontos, hogy ma is foglalkozzunk vele, nem utolsó sorban azért, mert választ ad korunk néhány alapvető kérdésére. Vajon igaz-e, hogy élelmiszeripari cégek önkényesen, kedvük szerint manipulálhatják a tudományos kutatásokat? Igen, igaz, és ez a gyakorlat napjainkban is folytatódik."24

1984 óta a New England Journal of Medicine elvárja a szerzőitől, hogy az esetleges érdek-összefonódásaikat jelezzék.1,25

Ám ahogy ebben a JAMA leleplezésből is kitűnik, a The New York Times még 2015-ben is kapott e-maileket, amelyek szoros kapcsolatról számoltak be a Coca-Cola cég és az általuk szponzorált kutatók közt, akik a cukros italok elhízásban játszott szerepével kapcsolatban folytattak vizsgálatot. Legutóbb pedig az Associated Press mentett le e-maileket, amelyek azt taglalták, hogy egy cukorkakereskedő cég hogyan befolyásolta azokat a vizsgálatokat, amelyeknek azt sikerült kimutatniuk, hogy az édességet fogyasztó gyerekeknek egészségesebb a testsúlyuk.24

Az ilyen publikációk, és a megfelelő iparágaknak a vizsgálatokra gyakorolt hatása komoly közegészségügyi tényezővé válhatnak, hiszen a tudományos cikkek vitákat gerjesztenek, meghatározzák a további kutatások irányát és a szövetségi hivatalok finanszírozási prioritásait.

Kearns-nek a cukoriparral kapcsolatos leleplező cikke ritka és konkrét bizonyítékkal szolgál arra, hogy az élelmiszeripar - ahogy korábban a dohányipar - beleavatkozott olyan fontos tudományos kérdésekbe, amelyek közvetlenül hatással vannak az amerikai emberek egészségére. Azóta pedig több példa is igazolja, hogy ilyesmi ma is előfordul.

Pedig ahogy a JAMA Internal Medicine írja, azokról a bizonyos láthatatlan kapcsokról, amelyek a cukoripart és a "független" kutatókat összekötik, "a tudománynak nem lenne szabad így működnie".24

Összefoglalás

Sokan a cukorra még mindig úgy tekintenek, mintha az egyszerűen csak "üres kalória" lenne, amelynek nincs tápértéke, de amúgy ártalmatlan.

És bár már régen is voltak adatok, amelyek a cukorfogyasztás és a szívkoszorúér megbetegedések összefüggésére utaltak, a 60-as-70-es években született tanulmányok nagy része ezen betegségekért a fő felelősséget áttolta a telített zsírsavakra és a koleszterinre, a cukrot viszont felmentette.

Ám a JAMA Internal Medicine végül közölt egy leleplező cikket azzal kapcsolatban, hogy a kutatási eredményeket, amelyek a következő évtizedekben közvetetten milliók korai halálát okozták, a cukoripar rendelte meg és finanszírozta.

És az a tragikus a dologban, hogy - mint erre a JAMA ugyanezen száma rámutat - az élelmiszeripari lobbik befolyása a tudományra napjainkra sem szűnt meg.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. Kearns CE, Schmidt LA, Glantz SA. Sugar Industry and Coronary Heart Disease Research: A Historical Analysis of Internal Industry Documents. JAMA Intern Med. 2016;176(11):1680-5.
2. McGandy RB, Hegsted DM, Stare FJ. Dietary fats, carbohydrates and atherosclerotic vascular disease. N Engl J Med. 1967;277(4):186-92 contd.
3. McGandy RB, Hegsted DM, Stare FJ. Dietary fats, carbohydrates and atherosclerotic vascular disease. N Engl J Med. 1967;277(5):245-7 concl.
4. Kearns CE, Glantz SA, Schmidt LA. Sugar industry influence on the scientific agenda of the National Institute of Dental Research's 1971 National Caries Program: a historical analysis of internal documents. PLoS Med. 2015;12(3):e1001798.
5. Available at: http://www.economist.com/node/1086689. Accessed June 30, 2017.
6. Available at: https://www.seleneriverpress.com/historical/open-letters-concerning-dr-frederick-j-stare-modern-nutrition-magazine/. Accessed June 30, 2017.
7. Available at: http://www.abc.net.au/health/thepulse/stories/2006/11/30/1800833.htm. Accessed June 30, 2017.
8. Available at: http://www.cbc.ca/news/technology/high-blood-sugar-adds-to-heart-disease-death-toll-1.589064. Accessed June 30, 2017.
9. Danaei G, Lawes CM, Vander Hoorn S, et al. Global and regional mortality from ischaemic heart disease and stroke attributable to higher-than-optimum blood glucose concentration: comparative risk assessment. Lancet. 2006;368(9548):1651-9.
10. Available at: http://www.diffen.com/difference/World_War_I_vs_World_War_II. Accessed June 30, 2017.
11. Available at: https://www.nytimes.com/2009/07/09/health/09hegsted.html. Accessed February 6, 2017.
12. Available at: http://zerodisease.com/archive/Dietary_Goals_For_The_United_States.pdf. Accessed February 8, 2017.
13. Makimattila S, Virkamaki A, Groop PH, et al. Chronic hyperglycemia impairs endothelial function and insulin sensitivity via different mechanisms in insulin-dependent diabetes mellitus. Circulation. 1996;94(6):1276-82.
14. Giusti C, Gargiulo P. Advances in biochemical mechanisms of diabetic retinopathy. Eur Rev Med Pharmacol Sci. 2007;11(3):155-63.
15. Pokupec R, Kalauz M, Turk N, et al. Advanced glycation endproducts in human diabetic and non-diabetic cataractous lenses. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol. 2003;241(5):378-84.
16. Hall PM. Prevention of Progression in Diabetic Nephropathy. Diabetes Spectrum. 2006;19(1):18-24.
17. Aeberli I, Gerber PA, Hochuli M, et al. Low to moderate sugar-sweetened beverage consumption impairs glucose and lipid metabolism and promotes inflammation in healthy young men: a randomized controlled trial. Am J Clin Nutr. 2011;94(2):479-85.
18. Koo HY, Wallig MA, Chung BH, et al. Dietary fructose induces a wide range of genes with distinct shift in carbohydrate and lipid metabolism in fed and fasted rat liver. Biochim Biophys Acta. 2008;1782(5):341-8.
19. de Koning L, Malik VS, Kellogg MD, et al. Sweetened beverage consumption, incident coronary heart disease, and biomarkers of risk in men. Circulation. 2012;125(14):1735-41, s1.
20. Liao S, Li J, Wei W, et al. Association between diabetes mellitus and breast cancer risk: a meta-analysis of the literature. Asian Pac J Cancer Prev. 2011;12(4):1061-5.
21. Muti P, Quattrin T, Grant BJ, et al. Fasting glucose is a risk factor for breast cancer: a prospective study. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev. 2002;11(11):1361-8.
22. Sieri S, Muti P, Claudia A, et al. Prospective study on the role of glucose metabolism in breast cancer occurrence. Int J Cancer. 2012;130(4):921-9.
23. Cherbuin N, Sachdev P, Anstey KJ. Higher normal fasting plasma glucose is associated with hippocampal atrophy: The PATH Study. Neurology. 2012;79(10):1019-26.
24. Nestle M. Food Industry Funding of Nutrition Research: The Relevance of History for Current Debates. JAMA Intern Med. 2016;176(11):1685-6.
25. Available at: http://www.nejm.org/page/media-center/integrity-safeguards. Accessed February 6, 2017.