Szendi Gábor:
A napozás új megvilágításban?

A D-vitamin felfedezése kalandos, régi történet. Kár, hogy a mai orvoslás még ma sem jutott el a tanulságok levonásáig.

 

 

Source: www.Freepik.com

A nyomokat aztán kissé összezavarta, amikor világgá röppent a hír, hogy az UV besugárzás is hatásos. Az I. világháború utáni éhező Berlinben Kurt Huldschinsky a TBC-ben hatásosnak talált UV lámpát próbálta ki angolkóros gyerekeken - sikerrel. A kvarclámpát gyorsan kipróbálták angolkóros patkányokon, náluk is bevált. Mások rájöttek, elég ha UV fénnyel kezelt állatok húsát adják, az is hatásos. De ha leölt állatok húsát sugározták be, az is hatásosnak bizonyult. És ha az üres ketrecet sugározták be, még az is gyógyította az angolkórt. Ez már kicsit sok volt, mi ez a misztikus hatás, ami a csukamájolajban és a besugárzott levegőben egyaránt jelen van? A misztikum némileg oszlott, amikor Harry Steenbock rájött, hogy az "üres" ketrec tele van ürülékkel, forgáccsal, miegyébbel, és a beteg állatok azt is megeszik. Pár év, és kiderült, hogy a koleszterin az a titokzatos anyag, amit ha besugároznak, "aktíválódik" és hatásos lesz angolkórban. Már csak egy szterinkutató, Adolf Windaus kellett a képbe, aki pár év alatt rájött, hogy az ergoszterol besugárzásával előállíthatja a természetben elő nem forduló D1 és az élelmiszerek besugárzásával nyerhető D2 (ergocalciferol) vitamint, valamint a bőrben található 7-dehydrokoleszterol besugárzásával a D3 (cholecalciferol) vitamint. Na erre adtak neki egy Nobel díjat. De miért nevezünk egy szteroidot vitaminnak? Csak. Rossz szokásból. Valójában a D vitamin hormon.

A D vitamin útját a szervezetben csak a'60-as '70-es években sikerült tisztázni, többek közt Michael F. Holicknak, akit 2004-ben eltanácsoltak a Boston Egyetem Bőrgyógyászati Tanszékéről, mert propagálni merte a napozás egészségességét. Holick derítette ki, hogy a cholecalciferol a májba vándorol, ahol 25-hydroxyvitamin D vagyis [25(OH)D] lesz belőle, amely aztán a vesében 1,25-dihydroxyvitamin D-é vagyis [1,25(OH)2D]-vé alakul, ez az aktív D vitamin forma.

A bőrszín és a D vitamin: evolúció

D vitamint legalább 500 millió éve gyártanak mindenféle állatkák és növények. Ehhez általában napfényre van szükség. A túl sok napfény azonban lebontja a folsavat, aminek nyitott gerinc, idegrendszeri problémák és egyéb kellemetlenségek a következményei. Az emberi bőrszín az evolúció során tehát úgy lett belőve, hogy adott szélességi fokon elég D vitamin szintetizálódjon, de azért folsavból is maradjon elég. Mivel a nőknek az állandó szülések miatt a D-vitamin szükségletük nagyobb, mint a férfiaké, ezért minden rassznál a nők világosabb bőrűek, és a férfiak is általában a világosabb bőrű nőket preferálják. Bár az emberi bőr csodálatos alkalmazkodási képességeket mutat, pl. sok napfényre védekezésként lebarnul, de az emberi faj fejlődésnek nevezett ámokfutása az evolúciós védelmi rendszereket is képes romba dönteni. Katasztrofális következményei vannak pl. annak, hogy a rabszolga-kereskedelem, ill. a hódítások miatt százmilliók élnek ma bőrszínüknek nem megfelelő éghajlaton.

Ráadásul az ember úgy lett kitalálva, hogy folyamatosan érje a Nap. Az utóbbi 50-100 évben, a civilizált világ emberének élete drasztikusan megváltozott, fénytől védett helyen él és dolgozik, s az 1970-es évektől induló napellenes kampányok hatására népesség szinten még tovább fokozódott a napfény kerülése.

Lássuk, hova vezetett mindez!

A D vitamin és a rák kapcsolatának felismerése

Frank Longstaff Apperly angol patológus 1941-ben megjelent, különösebb figyelmet nem keltő dolgozatában kimutatta, hogy Északról Dél felé haladva egyre csökken a nem bőr eredetű rákos halálozások száma. Negyven évvel később Cedric F. Garland és Frank C. Garland hívták fel ismét a figyelmet arra, hogy Amerikai északi részén a délinek durván kétszerese a vastagbélrák halálozás.

Rámutattak arra is, hogy a két feltételezett kockázati faktorban, a húsevésben és a rostfogyasztásban Észak és Dél közt nincs különbség. A feltételezett védőfaktor tehát a D vitamin. Egy prospektív vizsgálatukról 1989-ben számoltak be, eszerint akiknek legalább 20 nanogram/ml volt a 25-hydroxyvitamin D szintjük, a követés nyolc éve alatt háromszoros védelmet élveztek a vastagbélrákkal szemben. Ikuko Kato és munkatársai 1985-ben a hasnyálmirigy rák kapcsán mutatták ki az Észak-Dél irányú inverz kapcsolatot. A vizsgálat továbbá szoros kapcsolatot mutatott a szélességi fok és gyomor, végbél, petefészek és epehólyag rák között is. Edward D. Gorham és a két Garland 1990-es szovjet adatbányászatából az derült ki, hogy a Szovjetunió északi és déli része közt a mellrák előfordulás gyakorisága háromszoros különbséget mutat, s a szerzők ezt az éves napenergia szintkülönbséggel magyarázták. Gary G. Schwartz és Barbara S. Hulka 1990-es elemzése pedig a prosztatarák kapcsán mutatta ki az Észak-Dél grádienst.

A kezdeti szórványos érdeklődést lassan felváltotta a tülekedő lelkesedés. Mára Dunát lehet rekeszteni a D vitamin, a napozás és a rák kapcsolatát vizsgáló kutatásokkal.

Garlandék 2006-os összefoglalója harminc, a vastagbélrák és D vitamin hiány kapcsolatát elemző vizsgálatot idéz, melyből mindössze öt nem igazolt a D vitaminszint és a vastagbélrák közt kapcsolatot. A mellrák és a D vitaminkapcsolatát 13 kutatás vizsgálta, s ebből csupán 3 nem igazolta a mellrák-D vitamin kapcsolatot. Prosztata rák esetén a 26 vizsgálat fele igazolta, hogy a D vitaminnak szignifikáns védő szerepe van ebben a ráktípusban is, míg hét petefészekrák vizsgálatból öt találta védőhatásúnak a D3 vitamint. Érdemes elemezni az ellentmondásos eredmények okait. Az epidemiológiai vizsgálatokat általában nagy mintán végzik becsült eredményekre támaszkodva: ki mennyi napozásra emlékszik, milyen táplálékot fogyaszt, stb.

Ha azokat a kutatásokat vesszük, amelyek a vérből kimutatható D3 vitamin szintből és a későbbi megbetegedésből kalkulálták a kockázatot, még a fentieknél is erősebb kapcsolatot találtak. Pl. hét ilyen vizsgálatból hét igazolta, hogy az alacsony D3 vitaminszint bejósolja a későbbi vastagbélrákot. Ezek a vizsgálatok a vér 25(OH)D szintjét mérték, de sajnálatos módon sok vizsgálatban az 1,25(OH)2D szintjét mérik, amely sok információt nem nyújt, mert ez homeosztatikusan szabályozott, és csak komoly D vitaminhiány esetén csökken le a szintje. Nőknél azt találták, hogy a legalacsonyabb D vitamin vérszintűek ötször gyakrabban betegszenek meg mellrákban, mint a legmagasabb vérszintűek. 19 000 férfi eredménye alapján az alacsony D3 vitamin vérszintűek 3.5-szer valószínűbben betegedtek meg prosztatarákban, mint a magas vérszintűek, és daganatuk hatszor valószínűbben vált agresszíven terjedővé. A vizsgálatok eredményét még tompítja is, hogy egyénenként változóan a D3 vitaminnak háromféle -eltérő hatékonyságú- receptora (VDR) létezik, és a vizsgált mintában sosem lehet tudni a különféle receptor-hordozók arányát. A lakosság 30-35%-a azzal a receptor típussal van megáldva, amely alacsony hatékonysággal képes felvenni a D3 vitamint. E csoportot külön vizsgálva, kiderült, hogy ők - azonos D vitamin felvétel mellett - kétszer gyakrabban kapnak vastagbélrákot, ötször gyakrabban prosztatarákot, vagy az e csoportba tartozó nőknél kétszer valószínűbben fejlődik ki mellrák és ez négyszer valószínűbben képez áttétet. Úgy becsülik, hogy a D vitaminhiánnyal összefüggő rákok 40%-át ez a genetikailag fokozott kockázatnak kitett csoport szenvedi el. Mára 17 ráktípust hoznak kapcsolatba a D3 vitamin hiányával, köztük a reproduktív és vizeletkiválasztó rendszer, valamint az emésztő- és bélrendszer különféle állomásain kialakuló rákfajtákat.

Az amerikai feketék körében a rosszabb UVB hasznosítás miatt a 25(OH)D vérszintje nagyjából fele a fehérekének, s így a különféle rákfajták általában kétszer nagyobb gyakoriságot és rosszabb prognózist képviselnek.

A D vitamin rákellenes hatása

Persze fúrja az ember oldalát a kíváncsiság, hogy a "csonterősítő" vitaminból hogyan lesz rákellenes hormon. Az első lépés az volt, mikor Kay Colston és munkatársai 1981-ben kimutatták, hogy a rosszindulatú melanóma sejt felszínén VDR receptor található, és mind in vitro, mind in vivo a hozzá kötődő 1,25(OH)2D gátolja a tumorsejt osztódását. Hamarosan kiderült, hogy a szervezet szinte valamennyi sejtje rendelkezik VDR-el, s megannyi tumorsejt típusról kimutatták, hogy a 1,25(OH)2D gátolja a sejtek osztódását, és a tumorsejtek angiogenezisét. Persze nyitva maradt a kérdés, hogy ha a vérben a 1,25(OH)2D szintje egy homeosztatikus állandó, mi közvetíti az Észak-Dél vagy a bőrszín hatást? Kiderült, hogy a napsütéssel, ill. a bevitt D vitaminból származó, s így egyénenként változó vérszíntű 25(OH)D-ből a sejtek lokálisan szintetizálnak 1,25(OH)2D-t. Logikus tehát, hogy azokban a szövetekben, így pl. a vastagbélben, a mellszövetekben, a prosztatában, találják a legszorosabb kapcsolatot D vitamin és rák közt, ahol leginkább jellemző a lokális szintézis!

D vitaminhiány

Újra és újra kiderül, hogy eltérni az evolúciós tervtől nem más, mint beszabadítani a tudomány elefántját az evolúció porcelánboltjába. Az ember kialakított egy, a természetestől fényévnyire eltávolodott életformát, aztán próbálja kitalálni, mi lehet a "civilizációs" betegségek oka. Úgy tűnik, az utóbbi száz év "rákjárványáért" részben a Nap kerülése a felelős. Az ember arra született, hogy egész napját a szabadban töltse, nem pedig arra, hogy mint valami vakondok, sötét odúkban húzza meg magát. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy különösen az északi féltekén élők körében, de meglepő módon még Ausztráliában és Új-Zélandon is, a szubklinikus D vitaminhiány évszaktól függően 30-50%-os, de mivel ez egy konzervatív normára (20 nanogram/ml) vérkoncentrációra vonatkozik, a valós helyzet ennél is rosszabb.

És ha ezt "beszorozzuk" azzal, hogy a lakosság 30%-a olyan VDR-el rendelkezik, amely gyenge D vitamin hasznosulást eredményez, akkor érthetővé válik, miért oly gyakori a rák. Hozzátéve természetesen, hogy ezen kívül még sok oka lehet a ráknak.

A D vitamin fő forrása a Nap, harminc éve azonban a közegészségügyi javaslat az, hogy kerüljük a Napot, különösen a déli órákban, amikor pedig a D vitamin szintézis szempontjából hasznos UVB sugárzás a legerősebb, és máskülönben is kenjünk magunkra vastagon naptejet. Ráadásul számos további is faktor csökkenti a D vitamin szintézis hatékonyságát, így pl. az elhízás, az "öreg bőr", a sötétebb bőrszín. Hogy mennyit számít a "spontán felszedett" D vitamin, sok vizsgálat igazolja, hogy a nyáron diagnosztizált rák jobb prognózisú a télen vagy tavasszal diagnosztizáltaknál. Egy vizsgálatban a 30 év alattiaknál a nyáron diagnosztizált Hodgkin kór 60%-al alacsonyabb halálozással járt. Egy egymillió főre kiterjedő vizsgálatban a nyáron diagnosztizált mellrákos esetek közt 14%-al volt alacsonyabb a halálozás.

Napozás és melanóma

A szakirodalomban nagy tépelődés folyik, hogy akkor most mi a jobb: napozással küzdeni a rák ellen és meghalni melanomában, vagy megúszni a melanómát és meghalni egy másfajta rákban.

A kérdés azonban hamis, mert a napozás és a melanomakockázat közt az újabb vizsgálatok nem látnak egyenlőség jelet. Anthony Yun, aki az emberi betegségek fő okát abban látja, hogy eredeti életmódunktól radikálisan eltértünk, a napfénnyel kapcsolatban megállapítja, hogy a napfény kerülését szorgalmazó kampányok hatására az utóbbi 30 évben háromszorosára nőtt a melanóma eredetű halálozás. Valóban, kiderült, hogy a folyamatosan napon dolgozóknak egyáltalán nem fokozott a melanóma kockázata, viszont az alkalmanként napozók körében a melanomakockázat elsősorban a fehér bőrszínnel, a nagyszámú (szabálytalan) anyajeggyel és a leégések számával függ össze. Mathieu Boniol és munkatársai vizsgálata szerint a télen diagnosztizált melanomák a nyáron diagnosztizáltaknál vastagabbak - és halálosabbak. A nyáron diagnosztizált melanóma 28%-al jobb túlélést ígér.

Marianne Berwick és munkatársai meg egyenesen hajmeresztő megállapítást tettek: 528 melanómást újravizsgálva bizonyították, hogy a melanóma kialakulását követő napozással töltött idő arányában csökkent a halálozás. Kerülve a szubjektív beszámolók pontatlanságát, a bőr állapotából becsülték a napozással töltött időt. A rendszeresen napozó melanómásoknak 60%-al volt jobb a túlélési esélye. Johan Westerdahl és mtsi. ugyancsak meglepő eredményt kaptak, amikor a Svédország déli részén két év alatt melanómát kapottakat hasonlították össze kontrollokkal. Kiderült, hogy azoknak az ötven év alattiaknak, akik mindig használtak naptejet, több mint háromszoros kockázatuk volt a törzsön kialakuló melanomára, szemben azokkal, akik soha nem használtak. Egy 2000-ben Lyonban tartott, a napozó krémek bőrrák ellenes hatását vizsgáló konferencia összefoglalója szerint 15 vizsgálatból 8 úgy találta, hogy a naptej használata akár 2.6-szeresére is növelheti a melanóma kockázatát, 4 hatástalannak, 3 pedig védőhatásúnak találta a napozószereket. Ez eléggé kiábrándító, különösen a naptej árusoknak. Ugye most már csak az kéne, hogy még a szoláriumozás se ártson! Egy, a melanoma és a szoláriumozás kapcsolatát elemző összefoglaló tanulmány szerint az 1984 és 2004 közt lefolytatott 10 vizsgálatból mindössze négy talált statisztikailag szignifikáns kapcsolatot a melanóma és a szolárium használat közt, s egy vizsgálat pedig a szoláriumozást védőfaktornak találta. Másként fogalmazva, négy vizsgálat nem támasztja alá, hogy a szolárium bőrrákot okozna, egy pedig védőhatásúnak találta. Egy másik összefoglaló elemzés 19 vizsgálatot kutatott fel, és ebből mindössze hat talált szignifikáns kapcsolatot a szoláriumhasználat és a melanóma között. Vagyis 13 vizsgálat cáfolta, hogy a szoláriumozás melanómát okozna.

Konklúzió

A kérdés persze nyilván szörnyen bonyolult, de éppen ezért nem szerencsés a közegészségügy részéről a túlságosan is magabiztos és egyértelmű üzenet: kerüljük a napot. Mark Elwood és Janet Jopson ötven vizsgálatra kiterjedő reviewja szerint csak a leégések számával növekszik a melanóma kockázat, a foglalkozással járó tartós UV hatás védőfaktor. Az USA-ban évente 50-70 000 ember hal meg idő előtt a D vitaminhiány következtében kialakult rákban. A 25(OH)D szükséges vérszintje 50-60 nanogram/ml volna, ezt napozás hiányában 8000-10 000 NE bevitelével lehet elérni.

A Nap tehát nem csak az élet, hanem a rákmentes élet forrása is.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre