Szendi Gábor:
A nem létező jövő

Különös dolog a jövő, hiszen még nem is létező eseményeken való képzelgések jelentős befolyással vannak alakulására. A jövőt, miközben csak fantáziánkban létezik, gyakran ugyanolyan valóságosnak tekintjük, mintha már meg is történt volna.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A jövőbe vetítünk rémképeket: magányt, betegséget, kudarcot, halált, aztán rémüldözünk tőle. Félelmeink célszalagként lebegnek előttünk, nincs más dolgunk, mint beteljesíteni őket. A gondolat teremtés. A gondolat valóság. Létező lenyomat a fejünkben, amitől már nehezen szabadulunk. A még meg sem történt jövő emléke. Lehet valamitől félni, ami még meg sem történt? Lehet, mert már megtörtént: a gondolat főpróba, aztán jöhet a megvalósítás. Aki elbukik, az lélekben már százszor elbukott annak előtte.

Az agy és a jövő

Mi különíti el a valóságost az elképzelt történéstől? Ha az agysejtek szintjén vizsgálódunk, a látvány ugyanazt a látókérget aktiválja, akár képzeljük, akár ténylegesen látjuk a dolgot. A hallásos hallucinációk alatt aktiválódnak a hallásért felelős agyterületek. Az elképzelt és kivitelezett mozgások ugyanazon agyterületeket aktiválják. Múltbeli felidézett események és jövőben végrehajtani szándékozott cselekvések az agyban ugyanazt a mintázatot mutatják. Karl Szpunar és munkatársai 2007-ben funkcionális MRI-vel vizsgálták, mi a különbség egy felidézett és egy jövőbeni elképzelt esemény között, és kiderült, hogy semmi.

Pontosan ugyanazok az agyterületek aktiválódtak, ha mondjuk múltbeli és jövőbeni születésnapot, baseballütést kellett elképzelni. Az álmokat, amikor benne vagyunk, leggyakrabban valóságnak éljük meg. Ha álmunkban megbántott valaki, még napközben is sokáig tudunk neheztelni rá. Képzelet és valóság, múlt, jelen és jövő különválasztása tehát nem is olyan egyszerű.

Hogy ez a zavar nehogy bonyodalmakat okozzon, az evolúció során számos megoldás született. Például álmunkban agyunkban egy kapcsoló az álmodás szakaszában gondoskodik arról, hogy izmaink teljesen petyhüdtekké váljanak. Különben lejátszanánk álmainkat. Michael Jouvet francia agykutató vagy ötven éve macskákban átvágta az izomgátlásért felelős idegeket, és a macskák álmaikat álmodva eljátszották azokat: képzeletbeli egereket cserkésztek be és rájuk vetették magukat. Embernél is előfordul ritkán az a kórkép, REM viselkedészavarnak hívják, amelyben a beteg alvás közben lejátssza álmait, komoly veszélyeknek kitéve önmagát és másokat.(Az alvajárás hasonló, de más jelenség. Az alvajárásban nem az álmait jeleníti meg a személy, hanem rutinszerű cselekvéseket hajt végre, csak nem emlékszik rá a későbbiekben.)

A képzelt és valóságos tapasztalások elkülönítése minden pillanatban agyunk bravúrja, ami soha nem sikerül tökéletesen. Valóság és fikció állandó kavarodásában élünk, és nincs biztos pont, amely alapján igazán elkülöníthetnénk, mi az, ami megtörtént, mi az, amit csak hiszünk, hogy megtörtént, vagy még csak elgondoltuk, hogy történni fog. A valóság, vagyis a jelen átélése minden pillanatban egy próbálkozás csupán, amiben elég egyetlen kis gikszer, és máris beléptünk egy másik, ugyanolyan hiteles valóságba. A Fregoli-szindrómás beteg váltig hiszi, hogy rokonai, ismerősei kicserélt emberek, nem ők, csak olyanok. A Cotard-szindrómás beteg szent meggyőződése, hogy ő halott, teste bomlik, belső szervei hiányoznak. A teljes emlékezetkiesésben szenvedő emberek nemcsak a múltról, de a jövőről sem tudnak gondolkodni.

Mi hát a jövő? Ha agyunkban a múlt, a jelen és a jövő egyazon neurális aktivitással jár, akkor hogy tudunk különbséget tenni? Sokszor sehogy. Hányszor van, hogy azon tépelődünk, megtettünk-e valamit, vagy sem. Hogy a múlt, a jelen és a jövő bizonyos értelemben nyelvi lelemény, azt az a meglepő tény bizonyítja, hogy sok ősi nyelvben nincs is múlt idő. Östen Dahl és Viveka Velupillai 88 nyelvről tud, amelyben ismeretlen a múlt idő. Például az indonéz nyelvben az "Air itu dingin" egyaránt jelenti azt, hogy "hideg a víz" és azt is, hogy "hideg volt a víz". Az ewe nyelv csak a jövőt és a nem jövőt különbözteti meg nyelvtanilag. Természetesen ezekben a nyelvekben is valahogy tudtára adják a hallgatónak, hogy valami már megtörtént, vagy csak meg fog történni, de ez az egyszerű metódus is jól tükrözi azt a neurális sajátságot, hogy egy emléket csak úgy tudunk agyi szinten elkülöníteni egy jövőbeni eseménytől, hogy jelezzük, hogy az már megtörtént, emez pedig még csak meg fog történni.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Amíg az ember nem találta ki a beszédet és nem találta ki az időt, a világ egyszerű volt. Ha egy állat éhes volt, akkor tudta, hogy a felidézett finom falat nem lehet jelen idejű kép, hiszen még éhes. Hogy múlt idejű-e a kép az emlékezetében, avagy egy terv a jövőre nézve, az lényegtelen volt, mert az volt a lényeg, hogy "éhes vagyok, ilyet akarok".

Önbeteljesítő jóslatok

A jövő nem más, mint a megélt jelen előrevetítése és sajnos gyakran önbeteljesítő megvalósítása. Mi ezzel a baj? Az, hogy a jövő nincs! A jövő nem történt meg, csak az emberi agy képes arra, hogy meg nem történt eseményeket jelen időben átéljen.

Személyiségünk, azaz szokásaink és élményeink (szomatikus markereink) azért határozzák meg a sorsunkat, mert hosszú távon mindenkivel az történik, amit a jövőbe vetít. A jövőbe vetített fantázia itt és most van, irányítja viselkedésünket, önmagunkról alkotott feltevéseinket. Lynn Kahle vizsgálatában először teszttel felmérték a résztvevők személyiségét a "kontroll helye" dimenzió mentén. A "kontroll helye" személyiségvonás-dimenzió egyik végpontján a belső kontrollos emberek találhatók; ők a dolgok kimenetében meghatározónak érzik magukat, a másik végponton a külső kontrollosok vannak; ők a sorsnak, a végzetnek, a szerencsének tulajdonítják a dolgok alakulását. A teszt után mindenki választhatott két feladat közül. Az egyik megoldásához képességekre, a másikhoz szerencsére volt szükség. A belső kontrollosok többsége a képességeket igénylő tesztet, a külső kontrollosok a szerencsére épülő tesztet választották. Az emberek az életben is így viselkednek, sorsukat választásaik döntik el. Aki azt vetíti a jövőbe, hogy irányítani fogja sorsát, annak ez teljesül, aki pedig úgy gondolja, mindent a végzet dönt el, annak élete valóban csak hányódás lesz jó és rossz események között.

A valóság, ha megfelelő állapotba hoztam magamat, vissza fogja igazolni, és ezzel meg fogja erősíteni a viselkedés- és személyiségváltozást. Egy nő mindig úgy képzelte, hogy főnöke arrogáns és szexista, és főnöke minden találkozásukkor hozta is ezt a formát. A nő végül egy terapeutához fordult, hogy megoldja a problémát. A terapeutával megbeszélték, mi volna a megfelelő viselkedés a főnökkel szemben. Következő alkalommal a nő beszámolt arról, hogy nem tudta megvédeni magát, mert főnökét mintha kicserélték volna. Mióta ő a terapeutával beszélt a dologról, azóta a főnök nem beszél vele gorombán.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Egy vizsgálatban egy tréningvezetőnek néhány férfiről azt a tájékoztatást adták, hogy kiemelkedő képességűek. A férfiak a tréning során a legszorgalmasabbaknak bizonyultak, sokkal ritkábban hiányoztak, gyorsabban tanulták meg a leadott anyagot, és a vizsgán magasabb pontszámot értek el. A csoporttársak is észrevették ezeket a jól teljesítő férfiakat, és szívesebben ültek melléjük, közös munkák során szívesebben választották őket. A kísérlet a jól ismert Rosenthal-effektust ismételte meg.

Egy asszony mesélte, hogy amikor hozzáment a férjéhez, azt mondta neki, hogy csak egy pofon csattanjon el, ő már költözik is. Így aztán pofon soha nem csattant el, viszont húsz éven át tűrte, hogy férjének szeretői legyenek. Mi lett volna, ha annak idején azt mondja, "az első megcsaláskor költözöm haza"? Természetesen nem a szavakon múlott a dolog, hanem azon, milyen jövőt képzelt el magának az asszony. Mivel apja is folyamatosan csalta az anyját, ezért kimondva-kimondatlanul úgy képzelte, hogy ez a férfi természetéhez tartozik, s engedte, hogy megvalósuljon.

A jövő valójában egy feltevés, amit addigi tapasztalatainkból leszűrtünk. Csakhogy, már ezek a "tapasztalatok" is meglehetősen szelektívek, gondoljunk csak arra, miként látja ugyanazt egy optimista és egy pesszimista. Mérlegre tesszük önmagunk értékét, és megbecsüljük, mit és mennyit várhatunk el az élettől, önmagunktól, a párunktól, a főnökünktől, az eladótól,. Ha úgy véljük, mi keveset érünk, nincs okunk ugrálni, akkor végül ott lyukadunk ki, hogy a "gyermekes álmok nevetségesek", és szakmát "józan megfontolások" alapján választunk. Felmérések szerint az emberek 96%-a nem követte gyermekkori álmait - és munkájukban sokan ezért boldogtalanok. A jövő a jelenben születő fikció, mi tervezzük meg és hozzuk létre, vagy megadóan hagyjuk, hogy bekövetkezzen.

A gondolkodásunk paradoxonjai olyan félelmeket szülnek, amelyektől nem tudunk szabadulni. A paradoxont a különböző félelmek leküzdésekor ugyancsak az okozza, hogy nincs múlt, jelen és jövő, s aki ezt a nyelvi világot akarja élményszinten elrendezni, az belegabalyodik abba, hogy az agyban csak jelen idő van. A pánikos, amikor arra gondol, "jaj, csak nehogy az legyen, mint múltkor", máris jelen idejűvé tette egy korábbi rosszullétét, és amikor a rosszullét elkezdődik, és azzal a gondolattal, hogy "jaj csak nehogy megint rohammá fokozódjon", jövőbe vetített félelmét meg is valósítja a jelenben.

A legtöbb szorongó és depressziós ember szisztematikusan komor jóslásokat tesz saját jövőjére nézve. Aszerint nevezik aztán ilyen vagy olyan betegségnek, hogy mire vonatkozik a jóslat. Aki szociális helyzetekben képzeli el magát felsülni, az ilyen helyzetekben mond csődöt. Őt nevezik szociális fóbiásnak. Aki állandóan katasztrófákat vetít a jövőbe, az a generalizált szorongó. Aki addig fantáziál jövőbeni megcsalatásairól, míg párja beleun, és tényleg elhagyja, az a betegesen féltékeny.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A Spielberg rendezte "Kémek hídjá"-ban, a halálos ítélet lehetőségével szembenéző lebukott szovjet kémnek, Abel ezredesnek ügyvédje idegesen súgja oda: "Maga nem fél? Nem ideges?", mire Abel visszakérdez: "Miért, használna?". Egy újságíró két hetet az afrikai hadzáknál töltött. A róluk írt beszámolójában kiemelte, hogy ezek az emberek egyáltalán nem foglalkoznak a jövővel, csak a jelenben élnek, ezért nincsenek aggodalmaik és félelmeik. A mindfulness, azaz az "élj a jelenben" csak újrafelfedezése egy ősi létezési módnak.

Nevünk a végzetünk?

Az életterv abból születik, amilyen hiedelmeket átveszünk magunkra nézve szüleinktől vagy más fontos személyektől. Szüleinktől eszméket, családi mitológiákat, siker- vagy kudarcorientáltságot veszünk át. Ezek nagy hatással vannak ránk egészen addig, amíg nem szakítunk a ránk negatívan hatókkal. Nehezebb a dolgunk a nevekkel. A szülőktől örökölt vezeték- és a kapott keresztnevek meglepően komoly hatást gyakorolnak az emberek sorsára. Számos vizsgálatot folytattak ez ügyben, s kiderült, hogy az emberekben egy név hallatán, anélkül, hogy ismernék a viselőjét, azonnal történik egy pozitív vagy negatív kategorizálás. Bizonyos neveket intelligensebbnek, becsületesebbnek, kedvesebbnek, másokat lustának, fennhéjázónak, beképzeltnek vagy éppen szürkének, unalmasnak találnak az emberek. Egy ember sikerességét jelentősen befolyásolja, hogy élete során a neve megkönnyíti-e a dolgát, vagy éppen nehezíti. Mindez nyilván visszahat az énképére, önértékelésére is. Több vizsgálat igazolta, hogy a viselkedészavaros gyerekek vagy az elmebetegek között jóval gyakoribbak a visszatetszést keltő nevek. Már az iskolában kimutatható, hogy ugyanazon dolgozat kedves névvel jobb osztályzatot kap, mint ellenszenves névvel. Nem véletlen, hogy sok sztár karrierje elején nevet változtat, mert a show-szakmában mindenki tudja, hogy a név az ember sorsa. A névadás súlyát jelzi Nicholas Christenfeld és munkatársai vizsgálata, akik az Amerikában szokásos kettős keresztnévből és a családnévből összeolvasható monogram hatását vizsgálták négymillió ember esetében a várható élettartamra. Kiderült, hogy az olyan nevetséges vagy baljóslatú monogrammal megáldott férfiak, mint PIG (malac), DIE (meghalni) vagy MAD (őrült) átlagosan 2,8 évvel éltek rövidebb ideig, míg az olyan pozitív csengésű monogramot viselő férfiak, mint ACE (ász), VIP (a nagyon fontos személy rövidítése) vagy GOD (Isten) átlagosan 4,5 évvel éltek tovább. Nőknél a negatív monogram nem rövidítette meg az életet, de a pozitív csengésű monogrammal megáldott nők 3,4 évvel tovább éltek.

1. ábra

Az 1. ábrán jól látható, hogy a pozitív csengésű monogramúak szinte minden vizsgált évben idősebbek voltak halálukkor, mint a kontrollok közt mérhető várható élettartam.

A név azonban nem végzet, van, aki erre is figyel. Volt egy barátnőm, akit Valériának hívtak. Ez a név nekem nagyon rossz csengésű volt, és elneveztem Vaníliának. Ő is megszerette ezt a nevet, és később kijárta az Akadémiánál, hogy hivatalosan is így hívják. S nála igazán működött a "Nomen est omen": egzotikus névhez különleges karrier illett: a falusi kislányból művészettörténész és festő lett. Mások azonban hurcolják és fölöslegesen szenvednek az olyan nevektől, mint Víz Elek, Cserepes Virág, Vég Béla (elnézést az ilyen nevűektől) meg hasonlók.

De az emberek egy az egyben azt is átveszik, amit szüleik hisznek róluk, vagy kénytelenek védekező fantáziákat kialakítani szüleik sötét jóslataival szemben, holott ezeket felnőttként nyugodtan le lehetne söpörni magukról.

Az életterv olyan jövőfantázia, amelyben szinte a bizonyosság erejével tudjuk, érezzük, hogy mi valami fontos vagy éppen jelentéktelen emberek leszünk. Ez olyasmi, mint amikor térképen megmutatják, hogy hova kell eljutni, aztán ki-ki nekiindul az odavezető útnak.

Abraham Lincoln gyilkosa, John Wilkes Booth egész életében arra készült, hogy valami nagy tettet hajt végre, mert anyja fia születésekor a kandalló lángjában a "haza" szót vélte felvillanni. Freud azért volt annyira magabiztos abban, hogy neki zseninek kell lennie, mert szó szerint burokban született. Ady azért hitte, hogy ő a nemzet vátesze, mert hat ujjal született, mint az Árpád-házi királyok. A különös jelek nem különös embereket, hanem különös hiteket teremtenek. És ebből lesz a rendkívüli jövő.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Babonák és élethossz

David P. Phillips és munkatársai 1993-ban azt vizsgálták, hogyan befolyásolja az Amerikában élő kínaiak életkilátásait a fehér amerikaiakhoz képest a kínai horoszkóp által jósolt betegség. A kínai horoszkóp bizonyos évekhez bizonyos betegségeket rendel, és akik abban a betegségben betegedtek meg, amit a horoszkóp elrendelt, szignifikánsan rövidebb ideig éltek. Például a horoszkóp szerint a Föld évében születettek hajlamosabbak tumoros megbetegedésekre. A szerzők 3041, a nyirokrendszert érintő daganatos betegségben elhunyt amerikai kínait azonosítottak. Azok a kínaiak, akik a nyirokrendszer rákos megbetegedésében szenvedtek és a Föld évében születtek, átlagosan 59,7 évet éltek, míg, akik más évben születtek, azok átlagosan 63,6 évet éltek. Hasonlóan, akik a Fém évében születtek, és különféle légzőszervi betegségekre voltak hajlamosak a horoszkóp szerint, átlagosan 66,9 évet éltek, míg akik nem a Fém évében születtek, azok átlagosan 71,9 évet. A fehér amerikaiak között ilyen különbség nem volt.

David Phillips egy másik vizsgálatában abból a tényből indult ki, hogy a 4-es szám Japánban és Kína egyes vidékein balszerencsés, mert a "négy" szó kiejtve ugyanúgy hangzik, mint a "halál". Ahogy az USA-ban nincsen 13. emelet, úgy bizonyos kínai és japán kórházakban nincs 4. emelet és nincs négyes számú épület sem. Némely japán ember 4-én nem utazik sehova. Phillips feltevését, hogy 4-én megnövekszik a szívbetegségben elhunyt japánok és kínaiak száma, vizsgálata megerősítette.

2. ábra

A végzetet az elvárások nemcsak siettethetik vagy késleltethetik, de le is fújhatják. Ez tapasztalható a placebohatásra bekövetkező "csodás" gyógyulásoknál. A szakirodalomban több száz, rákból való spontán gyógyulásról számoltak be. Becslések szerint 60-100 ezer rákbetegre jut egy spontán gyógyulás. Ezek szerint a 2008-ban a világon bekövetkezett 7,6 millió rákos halálozás esetén nagyjából 70 és 130 közé eső spontán gyógyulás történhetett. Azoknak a száma pedig, akik optimizmusuk miatt nem is betegedtek meg, csak azokéval vetekszik, akik pesszimizmusuk miatt betegedtek meg.

Lázadj fel a jövőd ellen!

Szeretem azt a mondást, hogy "Ma kezdődik életed hátralevő része". Azért tetszik, mert az az üzenete, hogy bármit is csináltál eddig, az nem akadályozhat meg abban, hogy holnaptól minden más legyen. Bármikor dönthetünk úgy, hogy holnaptól megváltoztatjuk az életünket. Persze ezután szívós munka következik. De kedvenc hőseim, Robinson Crusoe vagy Edmond Dantes először kilátástalanságukban öngyilkosok akartak lenni, majd nekiláttak megváltoztatni az életüket. Nem szeretem a múlt és a jövő fogalmakat, mert valami már, vagy még nem létező dolgot akarnak valóságnak beállítani.

Ami nem valósult még meg, ami nem történt még meg, az nem létezik. Következésképpen a jövőt, vagyis hogy mi történik holnap, holnapután és jövőre, azt a mi döntéseink és cselekedeteink fogják meghatározni.

De, ha ez ilyen egyszerű, miért nem képzelünk magunknak fényes jövőt? Sikert és boldogságot? Ha csak ezen múlik? Az emberek többsége mégsem mer magának sikert és boldogságot képzelni, mert úgy érzi, az neki nem jár. Nem sikerülhet. Hiszen ő átlagos, közönséges, unalmas. Őt tönkretették a múltban. Már eljátszotta a jövőjét. Már nincs is jövője. A jövőbe részletesen kivetítjük, mit hiszünk magunkról, mit várunk magunktól, mit várunk az élettől. Vagyis részletesen elképzeljük, szerintünk milyenek vagyunk, mit érdemlünk. Aztán a jövő szépen visszaigazolja. Mark Snyder az "Amikor a hit teremti a valóságot" című tanulmányában arról ír, hogy az emberek életük során azokat a szociális helyzeteket keresik, amelyek szerintük passzolnak énképükhöz, így azokat a szociális képességeket gyakorolják, amiben hitük szerint jók. Ha valaki okosnak, ügyesnek, jól érvényesülőnek tartja magát, semmi gond, gyakorolja csak ezeket a készségeket. De az emberek többsége fél a kihívásoktól, így kerülni fogja őket. Így aztán az ő életük is úgy alakul, ahogy képzelték, és akkor igazolva látják, hogy "becsületes munkával nem lehet érvényesülni". Tömegek érzik magukat áldozatnak, pedig többségükben maguknak teremtik a jövőt. Persze én sem arra gondolok, hogy mindenki legyen Nobel-díjas vagy vezérigazgató. De lehetne mindenki elégedett a munkájával és az életével.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Mondjuk, valaki azt gondolja magáról, hogy ő nem elég vonzó. Vagy netán egyenesen csúnya. Tehát senkinek nem tetszhet. Ezt természetesen ő gondolja magáról, hiszen a tükörben sosem magunkat, hanem az énképünket látjuk. Aki rondának gondolja magát, az úgy is viselkedik, meg is valósítja azt. Ha minden nő ki tudná hozni magából a legjobbat, kikről szólnának az átalakító műsorok és cikkek? Az ember külseje nem adottságairól szól, hanem arról, milyennek gondolja magát. A lényeg, hogy a magát csúnyának vélő nő olyan jövőt képzel el, hogy talán majd jön akárki és elveszi őt. Akárki mindig jöhet. Így aztán fejest ugrik az első adandó kapcsolatba, félelmeitől vezérelve gyorsan megházasodik, és jó esélye van arra, hogy egy nap arra ébred, nem boldog. Akkor azzal vigasztalja magát, hogy ez még mindig jobb, mint a magány. De esetleg élete egyre elviselhetetlenebb, innentől mindenki fantáziájára bízom, mi mindent tehet egy boldogtalan ember. De egy biztos. Hinni fog abban, hogy az ő életét a csúnyasága tette tönkre. Tényleg az tette tönkre? Nem, hanem a hiedelmei. Hogy csúnyának hitte magát, és csúnyaként viselkedett. Ettől olyan férfit vonzott magához, aki önmagáról ugyancsak azt gondolta, hogy neki csak csúnya juthat. És a későbbiekben kölcsönösen bosszút álltak egymáson, amiért nekik csak a másik jutott. Meg akarja kedves olvasóm változtatni a jövőt? Változtassa meg a jelent. Mindig csak a következő percet kell megoldani, a többi megy magától.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre