Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Woolven, L; Snide, T:
A paracetamolok problémái

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Woolven, L; Snide, T: The Problem with Painkillers Greenmedinfo. 2017. febr. 16.

A paracetamolok olyan mértékben májkárosító hatásúak, hogy ma már ezek tehetők felelőssé a legtöbb májbetegségért. Ha a maximális napi adagban vesszük be őket, akkor még a rövid távú szedésük is nagyon megterheli a májat.

 

Google hirdetés

 

A paracetamolok olyan mértékben májkárosító hatásúak, hogy ma már ezek tehetők felelőssé a legtöbb májbetegségért (Hepatology 2005;42:1364-72). Ha a maximális napi adagban vesszük be őket, akkor még a rövid távú szedésük is nagyon megterheli a májat (JAMA 2006;296:87-93).

De a paracetamollal más baj is van, ez a szer ugyanis, bármennyire is sokkolóan hangzik, tompítja az érzelmeket. Egy kettős vaktesztben az egyik csoportnak 1000 mg paracetamolt, a másiknak pedig placebót adtak, majd vártak egy órát, hogy a paracetamol elérjen az agyba. Ezután a kutatók képeket mutattak a kísérlet résztvevőinek pozitív és negatív eseményekről, és azt tapasztalták, hogy akik paracetamolt kaptak, azok a negatív eseményeket kevésbé érezték negatívnak, a pozitívakat meg kevésbé pozitívnak, mint a placebo csoport tagjai. Vagyis a paracetamol-os csoportba tartozók kevesebb érzelemmel reagáltak a képekre, mint a placebo-csoportba tartozó társaik, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a paracetamol tompítja az emberi emóciókat (Psychological Science 2015;26:750-8).

Ennek fényében elég nagy baj, hogy a paracetamol ma a terhes nők által leggyakrabban használt fájdalomcsillapító. Az Egyesült Államokban a nők több mint a fele szed Tylenolt a terhessége alatt, holott nemrégiben egy vizsgálat bebizonyította, hogy ez a szer árt babának. A vizsgálatban 7796 kismama vett részt, akik a terhesség 18. illetve 32. hetében Tylenolt szedtek. Utána a kutatók a Képességek és Nehézségek Kérdőív (angol rövidítés SDQ) segítségével megvizsgálták, hogy a megszületett gyermekek küzdenek-e valamilyen viselkedési problémával hét éves korukban, és azt állapították meg, hogy azon anyukák gyerekei, akik a terhesség 18. illetve 32. hetében paracetamolt szedtek, 42%-kal nagyobb valószínűséggel voltak viselkedészavarosak, és 32%-kal nagyobb valószínűséggel hiperaktívak, mint a kontrollcsoportba tartozó anyukák gyermekei. A 32. héten szedett paracetamol 29%-kal növelte továbbá annak esélyét, hogy a gyerek valamilyen érzelmi zavarral küzdjön, és 46%-kal annak, hogy ezek közül bármelyiktől szenvedjen.

Vagyis itt nagyrészt viselkedési illetve érzelmi problémákról volt szó. Az érintett gyerekeknek nehézséget okozott a szabályok és a társadalmilag elfogadott viselkedési normák betartása, ami antiszociális, agresszív, tisztességtelen, hanyag, bizalmatlan vagy bomlasztó viselkedésben nyilvánult meg.

A tanulmány azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy paracetamol szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében direkt módon növeli egy sor viselkedészavar kialakulásának kockázatát a születendő gyermeknél (JAMA Pediatr 2016;doi: 10.1001/jamapediatrics.2016.1775).

És ez távolról sem az egyetlen olyan tanulmány, amely a Tylenol terhesség alatti szedésének a veszélyére figyelmeztet, a kérdés csak az, hogy az illetékesek mikor fogják ezt meghallani. Egy másik, 64 322 fős mintán végzett vizsgálat azt találta, hogy azokat a gyerekeket, akiknek az édesanyja paracetamolt szedett a terhesség alatt, később nagyobb valószínűséggel kellett figyelemhiányos hiperaktivitással (angol rövidítés ADHD), illetve hiperkinetikus figyelemzavarral (angol rövidítés HKD) kezelni - utóbbi az ADHD egy különösen súlyos formája, ami nagyfokú hiperaktivitásban és súlyos koncentrációs nehézségekben nyilvánul meg -, mint a placebo-csoportos gyerekeket. A kapcsolat a paracetamol és az ADHD illetve HKD kialakulása között különösen egyértelmű volt azokban az esetekben, ahol a terhes nő három hónapnál hosszabb időn keresztül szedett ilyen szereket. Vagyis a bevett mennyiséggel egyenes arányban nő a kockázat (JAMA Pediatr 2014;168:313-20).

A helyzetet tovább rontja, hogy a Tylenol még csak nem is hatásos. Annak ellenére, hogy hátfájásra leggyakrabban ezt a szert javasolják, kettős vakteszt vizsgálattal kimutatták, hogy a paracetamol semmivel sem mulasztja el jobban a hátfájást, mint bármilyen placebo (Lancet 2014;doi:10.1016/S0140-6736(14)60805-9).

Sőt, mostanra már az is kiderült, hogy ezek a szerek ízületi gyulladás okozta fájdalmak esetében is hatástalanok. 13 ellenőrzött vizsgálat szisztematikus áttekintése és metaanalízise nyomán megerősítést nyert, hogy a paracetamolok nem csökkentik a hátfájást és nincs klinikailag igazolható hasznuk az ízületi gyulladások esetében sem. Ugyanakkor - mint a metaanalízis rámutat - szedésük akár négyszeresére is növelheti a májkárosodás kockázatát (British Medical Journal 2015;350:h1225). De a korábban már említett 74 vizsgálat eredményeit feldolgozó metaanalízis eredményei sem szívderítőbbek, az is azzal a következtetéssel zárul, hogy a Tylenol még nagyobb dózisban adagolva sem csökkenti az ízületi gyulladások okozta fájdalmat (Lancet 2016;387:2093-2105).

És van itt még egy másik furcsa dolog is. Egy 22 éven át tartó, 55 850 amerikai nő részvételével végzett követéses vizsgálatban azt nézték meg, van-e összefüggés a fájdalomcsillapítók hosszú távú szedése és a hallás elvesztése között, és azt tapasztalták, hogy azok a nők, akik több mint 6 éven keresztül legalább hetente kétszer használtak valamilyen nem aszpirin típusú nem-szteroid gyulladáscsökkentőt, 10%-kal nagyobb eséllyel hallottak rosszul, mint azok, akik egy évnél rövidebb ideig szedtek ilyen szereket. Azok pedig, akik több, mint 6 éven keresztül, használtak paracetamolt (például Tylenolt), 9%-kal nagyobb eséllyel hallottak rosszul (Am J Epidemiol 2016;doi: 10.1093/aje/kww154). És ha meggondoljuk, hány ember szed fájdalomcsillapítókat, akkor a 9-10% már rengeteg nagyothalló embert jelent.

És nem ez az első tanulmány, amely fokozott hallásvesztésről számol be a rendszeresen fájdalomcsillapítókat szedők körében. Bár az említett vizsgálatban csak nők vettek részt, korábban ugyanezt már kimutatták a másik nemnél is. Azt a vizsgálatot egy 26 917 fős 40 és 74 év közötti férfiakból álló mintán végezték el, hasonló eredménnyel. A különbség csak annyi volt, hogy ott az aszpirinről is lehúzták a szenteltvizet. Kiderült ugyanis, hogy a hetente kétszer vagy annál többször aszpirint szedő férfiak 12%-kal nagyobb eséllyel hallottak rosszul, mint azok, akik ennél ritkábban éltek vele. A többi NSAID esetében a kockázatnövekedés 21%, míg a paracetamolnál 22% volt. Utóbbiaknál a nagyothallás kockázata annál nagyobb volt, minél tovább szedte az illető a szert. A leginkább veszélyeztetetteknek az 50 év alattiak bizonyultak, az ő esetükben az aszpirin 33, a többi nem-szteroid gyulladáscsökkentő 61, a paracetamol pedig 99%-kal növelte a nagyothallás kockázatát (Am J Med 2010 Mar;123(3):231-7).

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre