Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Peter Gøtzsche
A pszichiátria eltévelyedett

Fordította: Szendi Gábor

Forrás: Peter Gøtzsche: Psychiatry Gone Astray

A neves kutató szerint (is) a pszichiátria eltévelyedett, nem az emberek életének a megkönnyítése a célja, hanem a minél nagyobb tömegben való kezelés, mert így minél több gyógyszert használhatnak fel. Gøtzsche tíz mítoszban foglalta össze a pszichiátria hazugságait.

 

Google hirdetés

 

A Nordic Cohrane Centrumban sok éve kutatjuk az antidepresszánsokat és régóta csodálkozom azon, a pszichiátria vezető professzorai vajon miért alapozzák a gyakorlatukat egy rakás téves mítoszra. Ezek a mítoszok ártalmasak a betegekre nézve. Sok pszichiáter nagyon is tudatában van ezeknek a mítoszoknak és nem is fogadják el, ahogy nekem mesélték, de karrierjük miatti aggodalom okából nem mernek eltérni a hivatalos állásponttal.

Lévén a belgyógyászatban járatos,nem kockáztatom hogy ártsak a karrieremnek magamra haragítva a professzorokat és megpróbálom mentesíteni a sok elnyomott pszichiátert és pácienst azzal, hogy a listába foglalom a legrosszabb mítoszokat és elmagyarázom miért veszélyesek ezek.

Első mítosz: az ön betegségét agyi kémiai egyensúlytalanság okozza

A legtöbb páciensnek ezt mondják, de ez teljesen téves. Elképzelésünk sincs arról, hogy a mentális zavarokat a pszichoszociális állapotok, a biokémiai folyamatok, receptorok és idegpályák milyen összejátszása okozza. Azok a teóriák, amelyek szerint a depressziós betegnek szerotonin hiánya van, vagy hogy a szkizofrén betegnek túl sok a dopaminja, már réges-rég megcáfolták. Az igazság. ellenkezőképpen áll. A kezdetekkor nincs semmiféle kémiai egyensúlytalanság, de mikor gyógyszerekkel kezelik a mentális zavarokat, kémiai egyensúlytalanságot idéznek elő, egy mesterséges állapotot, amit az agy megpróbál ellensúlyozni. Ez azt jelenti, hogy rosszabbul lesz, amikor megpróbálja elhagyni a gyógyszert. Amikor egy alkoholista abbahagyja az ivást, rosszabbul lesz, de ez nem jelenti azt, hogy az agyának alkohol hiánya volt, amikor elkezdett inni.

Egy csomó orvos azzal is árt betegének, amikor azt mondja neki, hogy a megvonási tünetek jelentése az, hogy még mindig beteg és szüksége van a gyógyszerre. Ezzel a módszerrel az orvosok krónikus beteggé teszik az embereket, azokat is, akik egészségesek volnának minden kezelés nélkül is. Ez az egyik fő oka annak, hogy egyre nő a mentális betegségben szenvedő betegek száma, és azoknak is nő a száma, akik soha nem térnek vissza a munka világába. Ez főként a gyógyszerek miatt és nem a betegségek miatt van így.

Második mítosz: nem probléma az antidepresszáns kezelést megszakítani.

Ezt egy dán pszichiátriai professzor mondta egy pszichiátriai gyűlésen, azután, hogy elmagyaráztam, miért nehéz a betegeknek leállni a gyógyszerről. Szerencsére két külföldi professzor ellentmondott neki. Az egyik pánikzavarban és agorafóbiában szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban a betegek felének nehézségei voltak a gyógyszer elhagyásával, még fokozatos csökkentés esetén is. De nem azért, mert a depresszió visszatért, hiszen a betegek nem is voltak a kezelés megkezdésekor depressziósak. A megvonási tünetek a gyógyszerből fakadnak, nem a betegségből.

Harmadik mítosz: mentális betegségben az agyra ható gyógyszerek olyanok, mint az inzulin a cukorbetegnek

Sok depressziós vagy szkizofrén páciens hallja vagy olvassa ezt a tévedést, újra és újra a tévében, a rádióban, az újságokban, ami már majdnem olyan, mint egy mantra. Amikor inzulint adnak egy cukorbetegnek, olyasmit adnak, amiből hiánya van, nevezetesen az inzulint. Mivel soha nem voltunk képesek kimutatni azt, hogy a mentális zavarban szenvedő betegnek hiányzik valami, ami az egészséges embernek nem hiányzik, téves ezt az analógiát használni.

A depressziós betegeknek nem hiányzik a szerotonin, és valójában létezik olyan gyógyszer is depresszió ellen, amely nem növeli, hanem csökkenti a szerotonin szintet, mégis hatásosnak tartják. Továbbá, szemben az inzulinnal, amely csak helyettesíti azt, amiből a betegnek hiánya van, de semmi más egyebet nem okoz, ezzel szemben az agyra ható gyógyszerek nem pótolnak semmit, de számos hatásuk van az egész testre, ezek közül sok káros. Így az inzulin analógia súlyosan félrevezető.

Negyedik mítosz: a pszichotrop gyógyszerek lecsökkentik a krónikus betegek számát

Valószínűleg ez a mítosz a legkárosabb mind az összes közül. Az amerikai tudományos újságíró, Robert Whitaker meggyőzően bizonyította az "Egy járvány anatómiája" c. könyvében, hogy a gyógyszerek fokozott használata nem egyszerűen csak belekényszeríti a beteget a betegszerepbe, de ugyancsak sok olyan problémát okoz amely átvezeti őt a krónikus betegségbe.

Ha egy szó is igaz volna az inzulinmítoszból, azt várhatnánk hogy igen kevés beteg volna képtelen ellátni önmagát. Azonban pont az ellentéte történik. A legvilágosabb és egyben a legtragikusabb a gyermekeink sorsa, amikor elkezdik őket kezelni ezekkel a gyógyszerekkel. Az USA-ban a pszichiáterek több pénzt kapnak a gyógyszeripartól, mint az orvoslás bármely más területén dolgozó orvosok, és azok akik a legtöbb pénzt kapják, azok a leghajlamosabbak antipszichotikumot gyerekeknek felírni. Ez felveti a korrupció gyanúját.

A következmények lesújtóak. 1987-ben, éppen azelőtt, amikor az újabb antidepresszánsok (az SSRI-k vagy boldogság pirulák) megjelentek a piacon, igen kevés gyermek volt mentális beteg. 20 évvel később ez a szám több mint 500 000, ami 35-szörös növekedést jelent. A mentálisan rokkantak száma a nyugati országokban robbanásszerűen nő. Az egyik legrosszabb következménye az ADHD gyógyszerekkel és az Antidepresszánssokkal való kezelésnek, hogy egy egészen új betegség keletkezett a kezeltek 10 százalékánál, nevezetesen a bipoláris betegség, amit korábban mániás depressziónak neveztünk.

Vezető pszichiáterek azt állítják, hogy nagyon ritka, amikor egy antidepresszánssal kezelt beteg bipolárissá válik. Ez egyszerűen nem igaz. Az USA-ban a bipoláris diagnózissal kezelt gyerekek száma 35-szörös, ami egy komoly növekedés, mivel antipszichotikumot használunk e betegség kezelésére. Az antipszichotikus gyógyszerek nagyon veszélyesek és ez az egyik fő oka annak, hogy a szkizofrén betegek 20 évvel rövidebb életet élnek másokhoz képest. Könyvemben, a "Halálos orvoslás és szervezet bűnözés" úgy becsülöm hogy csak a Zyprexának (olanzapine) világszerte 200 000 áldozata volt.

Ötödik mítosz: a boldogság pirulák nem okoznak a gyerekeknél és kamaszoknál öngyilkosságot

Némely professzor hajlandó beismerni hogy a boldogság pirulák fokozzák az öngyilkossági viselkedés előfordulásának a számát, miközben tagadják, hogy ez szükségképpen vezetne több öngyilkossághoz, bár jól dokumentált hogy a kettő szorosan összefügg. A Lundbeck egyik vezetője, Ulf Wiinberg még továbbment egy rádióprogramban 2011-ben, amelyben azt állította hogy a boldogság pirulák csökkentik a gyermekek és tinédzserek körében az öngyilkossági arányt. Amikor az elképedt riporter azt kérdezte tőle hogy akkor miért van minden gyógyszer dobozban egy erre a veszélyre vonatkozó figyelmeztetés, Ő azt felelte, reményei szerint a tájékoztatót a hatóságok majd megváltoztatják.

Tudunk olyan öngyilkosságokról, melyeket a boldogság pirulák váltottak ki egészséges emberekben. A cégek és a pszichiáterek folyamatosan a betegséget hibáztatják, amikor a betegek öngyilkosságot követnek el. Tény, hogy a depresszió fokozza az öngyilkosság kockázatát, de a boldogság tabletták ezt még jobban fokozzák, egészen 40 éves korig, legalábbis egy 100 000 főre kiterjedő randomizált vizsgálatok metaanalízise szerint, amelyet az amerikai gyógyszerhatóság végzett el.

Hatodik mítosz: a boldogság piruláknak nincs mellékhatásuk

Egy 2008-as nemzetközi pszichiátriai találkozón kritizáltam a pszichiátereket azért, mert egészséges embereket akartak szűrni depresszióra. A javasolt szűrőteszt olyan gyenge volt, hogy három emberből egy tévesen lett volna depressziósnak diagnosztizálva. Egy professzor azt felelte, hogy ez nem probléma, mivel a boldogság piruláknak nincs mellékhatásuk. A boldogság piruláknak igen sok mellékhatása van. Megszüntetik minden pozitív minden negatív érzelmet, amitől a páciensek elmondásuk szerint úgy érzik magukat, mintha egy üvegbura alatt lennének. A páciensek kevésbé törődnek tetteik következményeivel, elveszítik empátiájukat másokkal szemben, és nagyon agresszívvé válhatnak. Az iskolai lövöldözésekben és más agresszív eseményekben is, az emberek meghökkentő számban antidepresszáns kezelés alatt álltak. A cégek azt mondják, hogy a boldogság pirulák mindössze az emberek öt százalékánál okoznak szexuális problémát, de ez egyáltalán nem igaz. A probléma vizsgálatára tervezett kutatásban 1022 páciens 59 százalékánál alakultak ki szexuális zavarok, akiknek korábban teljesen normális nem életük volt, mielőtt elkezdték volna szedni az antidepresszánst. A tünetek közt szerepelt a csökkent libidó, a késlekedő vagy elmaradt orgazmus vagy ejakuláció, és merevedési problémák is gyakran előfordultak. Következésképpen a boldogság pirulákat nem volna szabad depresszióra forgalmazni, mivel a antidepresszáns hatás meglehetősen csekély, de a tabletták tönkreteszik a nemi életet.

Hetedik mítosz: a boldogság pirulák nem addiktívek

Pedig biztosan azok, és ezen nincs is mit csodálkozni, mivel kémiailag úgy hatnak mint az amfetamin. A boldogság pirulák egyfajta narkotikumok. A legrosszabb érvelés, amit hallottam azzal kapcsolatban, hogy a tabletták nem okoznak függést, az az volt, hogy a betegek nem igényelnek legnagyobb dózist. Akkor ugyanilyen alapon azt is gondolhatjuk, hogy a cigaretta sem addiktív. Hiszen a legtöbb dohányos éveken keresztül ugyanannyi cigarettát szív.

Nyolcadik mítosz: depresszió előfordulása az utóbbi időben sokat nőtt

Egy professzor egy televízió vitában azzal érvelt, hogy a boldogság pirulák nagymértékű fogyasztása azért nem probléma, mert az elmúlt 50 évben a depresszió előfordulása nagy mértékben nőtt. Azt feleltem, lehetetlen ezt megállapítani, mivel a depresszió diagnózisának kritériumai jelentősen fellazultak. Ha meg akarjuk számolni az elefántokat Afrikában, nem lazíthatjuk azokat a kritériumokat, hogy mi számít elefántnak és mit számoljunk elefántnak.

Kilencedik mítosz: A fő probléma nem a túlkezelés, hanem az alulkezelés

Ismét azt mondhatjuk, vezető pszichiáterek teljesen elvesztették a kapcsolatukat a valósággal. Egy 2007-es felmérésben 108 Pszichiáter 51 százaléka azt mondta, hogy túl sok gyógyszert használnak és csak 4 % mondta, hogy túl keveset. 2001 és 2003 között a 18-54 éves korú amerikai népesség 20 százaléka kapott kezelést érzelmi problémákra, és a boldogság pirulák eladásai Dániában olyan magasak voltak, hogy mindannyian hat éven át kezelhetők volnánk ennyi gyógyszerrel.

Tízedik mítosz: az antipszichotikumok kivédik az agykárosodást

Némely professzor azt állítja, hogy a szkizofrénia agykárosodást okoz, ezért fontos az antipszichotikumok használata. Csakhogy az antipszichotikumok az agy sorvadásához vezetnek, és ez a hatás közvetlen összefügg a kezelés idejével és az alkalmazott dózissal. Egyéb erős bizonyítékok is azt mutatják, hogy az antipszichotikumból olyan keveset kéne használni, amilyen keveset csak lehet, és ekkor a betegek sokkal jobban lesznek hosszú távon is. Valójában, legtöbb skizofrén betegnél akár teljesen el is lehet kerülni az antipszichotikum alkalmazását, és ez jelentősen megnöveli annak az esélyét, hogy meggyógyuljanak, és ez ugyancsak megnöveli a várható élettartamot is, hisz az antipszichotikumok sok beteget megölnek.

Hogyan kéne használnunk a pszichotróp gyógyszereket?

Nem vagyok a gyógyszerek használata ellen, de ezeket akkor kéne alkalmazni, amikor több jó származik belőlük, mint ártalom. A pszichiátriai gyógyszerek hasznosak lehetnek, olykor, egyes betegeknél, különösen rövidtávú kezelésben, akkut helyzetben. A vizsgálódásaim ezen a területen egy nagyon nyugtalanító következtetésre vezettek:

A polgáraink sokkal jobban lennének, ha eltávolítanánk a pszichotróp gyógyszereket a piacról, hogy az orvosok ne tudják őket felírni. Elkerülhetetlen, hogyha ezek elérhetők, hogy ne több kár származzon belőlük, mint haszon. A pszichiátereknek mindent meg kéne tenniük azért, hogy olyan kis dózissal és olyan rövid ideig kezeljenek velük, amennyire csak lehet, vagy ne is kezeljenek egyáltalán pszichotróp gyógyszerekkel.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre