Dr. Jason Fung:
A rák oka

Forrás:Dr. Jason Fung: Nutrition and Cancer és The Evolving Paradigms of Cancer

Fordította: Czárán Judit

A rákkutatásra elköltött milliárdok után visszatérhetünk oda: mi is a rák közbenső és végső oka?

 

A Google adatkezelési elvei

 

Mi okozza a rákot? 2015-ben a kutatók frissítették az Amerikai Kongresszus Technológiákat Értékelő Hivatala (U.S. Congress Office of Technology Assessment) 1981-es mérföldkőnek számító tanulmányát, megjegyezve, hogy az eredeti megállapítások "35 éven keresztül többé-kevésbé igazak maradtak." (2) Akkoriban 35%-kal a dohányzás vezette a karcinogének listáját, de mindjárt utána a táplálkozás következett, amely a kutatások szerint 30-60%-kal járult hozzá a betegség kialakulásához. Ezzel nagyjából mindenki egyetértett, a nagy kérdés inkább az volt, hogy "a táplálkozásunk mely eleme felelős a leginkább a betegség kialakulásáért". Vegyük csak sorjában, mi mindenben hittek és mi mindenre fogták rá, hogy az a rák oka, s mint egy nagyzenekarban, a fél világ játszott ugyanabból a kottából, követve a "karmester" újabb és újabb beintését - minden eredmény nélkül.

 

Rostok

A legendás ír sebész Denis Burkitt 1973-ban arról számolt be, hogy amikor az afrikai vidéken dolgozott, alig találkozott a modern nyugati társadalmakra jellemző ún. civilizációs betegségekkel. A rák, különösen a vastagbélrák is ezek közé tartozik. Burkitt azt feltételezte, hogy ez a táplálkozási szokásokban, különösen a különböző ballasztanyagok fogyasztásában megfigyelhető különbségekkel magyarázható. A hagyományos afrikai étrend rendkívül sok rostot tartalmaz, ami növeli a széklet mennyiségét, rendszeres és fokozott bélmozgást okoz.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Más szóval az afrikaiaknak gyakran van a székletük. Ráadásul az ő székletük nem szánalmas kis bogyókból állt, mint a nyulaknak vagy a távolba szakadt európaiaknak. Ennek a folyamatos, erős bélmozgásnak köszönhetően jobban tisztultak a beleik, ezért nem rohadnak bennük túl sokáig a különböző rákkeltő anyagok a megemésztett étellel együtt. A nagy mennyiségű széklet ürítése azzal jár, hogy a belek állandóan mozgásban vannak, és ezáltal tisztítják magukat. A sok rost fogyasztását akkoriban lelkesen ünnepelték, mint az egészségmegőrzés és a rákmegelőzés hatékony módszerét. Az 1970-es évektől a 2000-es évek elejéig az emberek előszeretettel fogyasztottak sok ballasztanyagot tartalmazó ételeket a rák megelőzésére, ám az erőfeszítések többnyire eredménytelenek voltak.

 

 

Az 1990-es évek közepére a vizsgálatok kiderítették, hogy a több rost fogyasztása kevés vagy semmilyen szerepet nem játszik a vastagbélrák kockázatának a csökkentésében. A Nurse's Health Study (Nővérek Egészségügyi Vizsgálata), amelyben 88 000 nő vett részt 16 év utánkövetéssel, azt találta, hogy azoknak a nőknek, akik a legtöbb rostot fogyasztották, pont annyi esélyük volt rá, hogy rákot kapjanak, mint azoknak, akik a legkevesebbet (3). Más vizsgálatok hasonlóképpen elkedvetlenítőek voltak. A Torontói Polip Megelőző Csoport (4), az Ausztrál Polip Megelőző Program (5) valamint egy 2000-ben a New England Journal of Medicine-ben publikált randomizált, kontrollált vizsgálat is megerősítette, hogy a rostban gazdag étrend nem csökkenti a rák kialakulásának a kockázatát (6).

Zsírok

A következő gyanúsított a zsír volt, különösen a telített zsírok. Pedig nem sok ok volt feltételezni, hogy a táplálékkal bevitt zsírok rákot okoznának. Végtére is az emberek évezredek óta fogyasztanak zsírokat, telített zsírokat is, állati eredetű zsírok (például hús, tejtermékek), illetve növényi zsírok (pl. kókuszolaj, olívaolaj) formájában.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ötlete sem volt senkinek, hogy a zsírok hogyan okozhatnak rákot, bár voltak anekdotikus megfigyelések azzal kapcsolatban, hogy, akik sok zsírt fogyasztanak, gyakrabban kapnak rákot. Az eszkimók például nagyon sok állati zsírt esznek, például bálna- és fókahús formájában, a Csendes-óceáni szigeteken élő emberek pedig nagy kókuszfogyasztók, amely kókusz kókuszolajat tartalmaz, ami tele van erősen telített zsírsavakkal. Mindkét populációban nagyon ritka a rák előfordulása, pedig mindkettőben évszázadok óta sok zsírt fogyasztanak. Másfelől a vegetáriánus Indiában sem védettek az emberek a rák ellen, pedig az ő étrendjük nagyon kevés zsírt, viszont sok gabonát tartalmaz. De ez senkit nem érdekelt, mert az 1970-es évektől a 2000-es évekig az egész tudományos világ a "zsír ártalmas" mantrát hajtogatta, azt állítva, hogy az nagy valószínűséggel rákot okoz. És hát kit érdekelnek a bizonyítékok, ha van egy jó dogma? A játék lényege ezúttal az volt, hogy mindenről-a-zsír-tehet, úgyhogy játssz te is velünk.

 


Nők Egészségmegőrzése Kezdeményezés Vizsgálat

 

A Nők Egészségmegőrzése Kezdeményezés véletlenszerűen kiválasztott nőket alacsony zsírtartalmú diétára fogott, majd megnézte, hogy milyen gyakorisággal fordult elő náluk mellrák (7) illetve vastagbélrák (8). Sajnos mindkét betegséggel kapcsolatban az derült ki, hogy az alacsony zsírtartalmú étrend nem csökkenti a kockázatot. Akkor hogyan tovább?

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Vitaminhiány?

A következő ötlet az volt, hogy a rákot talán bizonyos vitaminok hiánya okozza, ahogy például az extrém C-vitamin hiány skorbutot okoz. Az első, amit megnéztek, az A-vitamin és annak elővegyülete, a béta-karotin volt. 1996-ban egy kontrollált vizsgálatban a résztvevőknek random módon A-vitamin pótlást adtak, hogy megnézzék, nem előzhető-e meg vele a tüdőrák kialakulása (9). Sajnos az eredmény itt is lesújtó volt. Az A-vitamint szedő csoportban nem kevesebb, hanem több tüdőrákos eset fordult elő.

 

 

Utána jöttek a B-vitaminok. Számtalan vizsgálat elvégzése után az eredmény itt is negatív volt. A több B-vitamint szedők körében nem csökkent, hanem nőtt a rákos megbetegedések száma.

 

 

Ugyanezt a kiábrándító eredményt tapasztalták a C-vitamin esetében is, ott sem találtak bizonyítékot rá, hogy a vitamin csökkentené a rák kialakulásának a kockázatát. Igaz, itt legalább arra sem utalt semmi, hogy növelné azt. Az összes randomizált vizsgálat metaanalízise azt találta, hogy a C-vitamin pótlásnak semmilyen haszna nincs.

 

 

Nemrégiben a kutatók még nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy D-vitamin pótlással csökkenteni lehet a rák kialakulásának kockázatát. De fájdalom, a legutóbbi vizsgálatok szerint ez is hiú reménynek bizonyult (10). (A szerző e kérdésben azonban téved, a D-vitamin ugyanis komoly védelmet jelenthetne a rákkal szemben, azonban az idézett vizsgálatban - követve a hivatalos D-vitaminajánlást - a résztvevők napi 2000 NE D-vitamint kaptak, ami igazából még a minimális napi szükségletet sem elégíti ki. (lásd: Szendi Gábor: A D-vitamin és a rák)

És akkor hogyan tovább? Az erősen antioxidáns hatású E-vitamin, ami már korábban csődöt mondott a szívbetegségek kockázatának a csökkentésében, a rák megelőzésében is hatástalannak bizonyult (11).

 

 

A tengeri állatokból nyert n-3 zsírsav, amit omega-3 zsírsavnak is neveznek, ugyancsak nem csökkentette a rák kialakulásának a kockázatát (12). (Itt is meg kell jegyezni, hogy az idézett vizsgálatban napi 1 gramm omega-3-at kaptak a kísérleti személyek, ami komolytalan adag. Az azonban igaz, hogy az omega-3 kapcsán átütő eredmény még nem született a rákmegelőzés terén, de ennek az is az oka, hogy a vizsgálatokban meglehetősen alacsony dózist szoktak alkalmazni.)

(A következtetések annyiban helytállók, hogy egy-egy vitamin izoláltan, a nyugati életmóddal szemben nem véd a rák ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a komolyabb vitaminhiány ne járulna hozzá a rák kialakulásához. Sz. G. megj.)

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Táplálkozás és rák

Így aztán sok-sok év intenzív és költséges orvosi kutatásai után itt álltunk néhány teljesen hasznavehetetlen konklúzióval.

1. Az étrendnek nagy szerepe van a rák kialakulásában.

2. A kevés rostot tartalmazó étrend nem okoz rákot.

3. A magas zsírtartalmú étrend nem okoz rákot.

4. A vitaminhiány nem okoz rákot.

És mint mondtam, ezek a meglehetősen szerény eredmények szó szerint évtizedes kutatómunkába és sok millió dollárba kerültek. De sajnos a legfontosabb kérdés továbbra megválaszolatlan maradt. Ha ez a sok étrendi tényező mind nem okoz rákot, akkor mi az, ami viszont igen? A kérdésre a 2000-es évek közepéig nem érkezett válasz.

Elhízás és rák

A Rákmegelőzés Vizsgálat II egy nagymintás, prospektív kohorsz vizsgálat volt1982-ben (13). Ehhez a hatalmas tudományos vállalkozáshoz 77 000 önkéntesre volt szükség csak ahhoz, hogy az összes résztvevőt felvegyék, akik száma meghaladta az 1 milliót. A résztvevők (akiknek átlagéletkora 57 év volt) mind egészségesek voltak, és a vizsgálat kezdetekor nem volt diagnosztizálható rákbetegségük. Kétévenként megnézték, hogy ki és miben halt meg közülük. 2003-ban az összegyűjtött adatok alapján arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy az elhízás, amelyről már ismert volt, hogy növeli a cukorbetegség, a szívbetegségek és a stroke kockázatát, a rák kockázatát is szignifikánsan növeli.

 

 

De nem minden ráktípusét. A tüdőrák kialakulása például sokkal nagyobb részben a dohányzás számlájára írható, az hogy el van-e hízva az ember vagy sem, ebből a szempontból nem sokat számít. De számos más rákfajta, például a mellrák és a vastagbélrák esetében az elhízás szignifikánsan növeli a megbetegedés esélyét.

A WHO jelenleg 13 olyan ráktípust tart számon, amelyekhez biztosan, és sokkal többet, amelyekhez valószínűleg köze van az elhízásnak. Az a felismerés, hogy az elhízásnak nagy szerepe van a rák kialakulásában, egyszerre jó hír és rossz hír.

 

 

A rossz hír az, hogy az egész világon tomboló elhízás-járvány egyelőre semmi jelét nem mutatja, hogy enyhülni akarna. A jó hír meg az, hogy vannak hatékony stratégiák a normális testsúly megőrzésére, és így tehetünk azért, hogy csökkentsük a rengeteg szenvedéssel járó rákbetegségek kialakulásának a kockázatát. Az egyik régi stratégia, amit ideje újra felfedeznünk, az időszakos koplalás (14).

Az 1700-as években a testnedv elmélet utat nyitott a nyirokelméletnek, amely a rákot a pangó nyiroknedvek erjedésének és degenerálódásának tulajdonítottak. Ez az elmélet nagyon helyesen arra a tényre főkuszált, hogy a rák a saját, valamilyen okból kóros állapotúvá vált szöveteinkből indul ki. Az 1800-as évek közepére a mikroszkópok megjelenése lehetővé tett még egy nagy lépést a rák kialakulásának megértésében, azáltal, hogy a tudósok immár a szöveteinket alkotó sejteket is vizsgálni tudták, amelyek a megfigyelések szerint bizonyos esetekben egyszer csak kontrollálatlanul burjánzani kezdenek. Ez lett az alapja a rákkal kapcsolatos modern paradigmának, amelynek az a lényege, hogy a rákbetegség lényege a túlzott sejtburjánzás.

Egy egészséges felnőtt emberi szerv, például a tüdő, nem növekszik a végtelenségig, az egészséges tüdősejtek pedig nem mozognak folyton, például lefelé, hogy a májjal csevegjenek. A rákos tüdősejtek ezzel szemben egyre csak szaporodnak, és egyfolytában mozgásban vannak, egészen addig, amíg nem sikerül elpusztítanunk őket, vagy ők nem pusztítanak el minket.

A rák túlzott sejtburjánzásként történő meghatározása azt a logikus megoldást sugallja, hogy a bajkeverő ráksejteket meg kell ölni. Ebből kiindulva a rák gyógyítása során a rákos sejtek ellen olyan tömegpusztító fegyvereket vetnek be, mint a kivágás (sebészeti beavatkozás), az égetés (sugárkezelés), illetve a mérgezés (kemoterápia). Az orvosok ennek során úgy próbálják kalibrálni és kombinálni ezeket a sejtek közt nem válogató pusztító fegyvereket, hogy azok valamivel előbb öljék meg a rákot, mint a beteget. Ha sikerül. Ez a módszer a rákterápiában annak idején nagy áttörést jelentett, és még ma is ez képezi a legtöbb kezelés alapját. Csakhogy ezek a módszerek az 1970-es évek közepére elkerülhetetlenül elértek a lehetőségeik határához, mivel a kutatók nem tudtak választ adni arra a kérdésre, hogy mi az oka a sejtek kontrollálatlan burjánzásának.

Az egészséges sejtek rákos sejtekké alakulása nem egészen véletlenszerű folyamat. Azokat a dolgokat, amik növelik a rák kialakulásának kockázatát, karcinogéneknek nevezzük. Az első karcinogénként azonosított anyag a korom volt (ami hererákot okoz), de azóta a dohányfüstöt, az ionizáló sugarakat, az azbesztet és bizonyos vírusokat és baktériumokat is ide sorolnak. Ha megtaláljuk, hogy mi a közös ezekben a nagyon különböző karcinogénekben, akkor talán arra a kérdésre is megtaláljuk a választ, hogy mi okozza a rákot.

A 20. század végének genetikai forradalma adott egyfajta választ, ami a rák még jobb megértéséhez vezetett. A gének tartalmazzák azokat az utasításokat, amelyek megmondják a sejteknek, hogy növekedjenek vagy hagyják abba a növekedést. Ezeknek a géneknek a mutálódása vezethet kóros sejtburjánzáshoz. A karcinogén anyagok mind genetikai károsodást okoznak, és ha véletlenül egy kritikus növekedési gén mutálódik, az rákot okozhat. Az 1990-es években fejlesztették ki az első olyan kezelési módokat, amelyekkel a mögöttes specifikus genetikai károsodást célozták meg, és amelyekkel a legmerészebb álmainkat meghaladó sikereket értek el. Úgy tűnt, hogy nem olyan nehéz megtalálni a rák különböző típusait okozó specifikus genetikai problémákat, és utána kifejleszteni a megfelelő gyógyszert vagy antitestet a génhibák kijavítására. Több milliárd dolláros költségvetéssel rendelkező multinacionális projektek, például a Humán Genom Program vagy a Rák Genom Térkép felrajzolása keretében kutattak lázasan ezek után a mutációk után. És hogy találtak-e valamit? Igen, találtak. 2018-ra a rák legkülönbözőbb fajtáihoz köthető majd hat millió mutációt azonosítottak (15).

Ez a változatosság kifejezetten zavarba ejtő volt. Bizonyos ráktípusok esetében több száz mutációt is találtak, másoknál egyet sem. Hasonló rákbetegségben szenvedő különböző betegeknél különböző mutációkat találtak. Még ugyanannál a betegnél is, ha különböző helyről vettek mintát, különböző mutációkat azonosítottak. Megtalálni a gyógyszert, ami az összes mutáció ellen hatásos, egyszerűen lehetetlennek tűnt. Mikor kiderült, milyen őrületes feladatról van szó, a rákterápiák fejlődése lelassult. A rákkutatás új, genetikai paradigmája nagy ígéret volt, de nagyrészt beváltatlan maradt. És megint az volt a gond, hogy a hipotézisnek nem sikerült megválaszolnia a miért kérdését. A genetikai mutációk sejtburjánzáshoz vezetnek. De miért mutálódnak ezek a sejtek?

Nemrégiben a ráknak egy új, izgalmas értelmezése látott napvilágot. A rákot genetikai mutációk okozzák, de ezek a mutációk nem véletlenszerűen alakulnak ki. Csak egyetlen erő van a biológia világában, amely elég hatalmas ahhoz, hogy koherens viselkedéssé koordinálja génmutációk százait, amelyeket ráknak nevezünk.

Evolúció

A rák evolúciós betegség. Csakhogy itt az evolúció nem előre megy, hanem visszafelé (16). A ráksejtek kezdetlegesebbek, mint az egészséges sejtek. Kevésbé specializáltak, kevésbé differenciáltak. És valóban, pontosan ezeket a terminusokat használják a patológusok a ráksejtek tulajdonságainak leírására. Az "anaplaisia" orvosi szakkifejezés, amellyel gyakran a ráksejtekkel összefüggésben használnak, a görög ana "hátrafelé" és a plasis "formáció" tövekből származik. A rák nem valami random genetikai mutáció, hanem célzott visszatérés egy korábbi evolúciós szinthez. A rákos viselkedés lehetősége minden sejtben benne rejlik, a ráksejt tulajdonképpen egy visszafelé utat jár be az evolúciós kezdetek felé, amikor még egysejtű organizmusként létezett. Hogy miért?

Vannak kutatók, akik azt feltételezik, hogy a sejtnek ez a "visszafejlődése" egy túlélési stratégia a folyamatos károsodás ellen. Az olyan majdnem-halálos mérgeknek való folyamatos kitettség, mind a dohányfüst, vagy az ionizáló sugárzás olyan természetes szelekciós nyomást jelentenek, amely az egyszerűbb, szívósabb sejteknek kedvez, amelyeknek jobbak a túlélési esélyeik, de egyben olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyek csak a rákra jellemzőek - hogy nagyon gyorsan szaporodnak, hogy hajlamosak elvándorolni a test más részeibe (áttéteket képeznek), és hogy halhatatlanok.

Ez magyarázza, hogy miért van benne minden többsejtű organizmus sejtjeiben a rákos viselkedés lehetősége - az emberektől kezdve a kutyákon és a patkányokon át az olyan egyszerű élőlényekig, mint a mikroszkopikus hidra. Ha megpróbáljuk a rák kialakulásának rejtélyét az emberiség kezdetéig vagy a többsejtű organizmusok létrejöttéig visszavezetni, akkor a rák evolúciós betegségként való a meghatározásának nagyon fontos további implikációi vannak, amelyek magyarázattal szolgálnak a rákkal kapcsolatos számos paradoxonra. Hogy tud a szervezet bármelyik sejtjéből rákos sejt kialakulni? Hogy tud a rák a Föld gyakorlatilag összes többsejtű élőlényében kialakulni? Miért ilyen gyakori betegség a rák?

De megfelelő talaj hiányában a legjobb mag sem tud kikelni. A túltápláltság és a túlnövekedés (az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség például) kiváló táptalaj a rák számára. Ha a rákra evolúciós betegségként tekintünk, akkor az evolúciós biológia minden tétele alkalmazható rá, mi pedig megpróbálhatjuk kezünkbe venni a kontrollt azok fölött a tényezők fölött, amelyek kedveznek a rák növekedésének. A rák "magva" minden sejtünkben benne rejlik, de ez nem jelenti azt, hogy előre elrendelt találkozónk lenne Minden Betegségek Királyával. Hatalmunkban áll ugyanis megváltoztatni a talajt, amibe ez a mag hullani tud, és ezzel a saját kezünkbe vehetjük az onkológiai sorsunkat.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7017215/

2. https://academic.oup.com/jnci/article/107/4/djv044/894954

3. https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJM199901213400301

4. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7730878/

5. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7473832/

6. https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/nejm200004203421601

7. https://jamanetwork.com/journals/jama/fullarticle/202338

8. https://jamanetwork.com/journals/jama/fullarticle/202340

9. https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/nejm199605023341802

10. https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/nejmoa1809944

11-12. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/15998891/

13. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12711737/

14. https://thefastingmethod.com/

15. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30371878/

16. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22397650/