Szendi Gábor:
A sikeréhes kutatók esete az eritrittel

Az egyik legegészségesebb és legjobb tulajdonságokkal rendelkező édesítőszert feketítette be egy alapjaiban elhíbázott vizsgálat.

 

 

Megint világgá röppent egy vésztjósló hír, és egy kutatócsoport tanulmányával egy-két napra címlapra került. Jöhetnek az elemzők, és elvégezhetik azt a munkát, amit a kutatóknak kellett volna, mielőtt világgá kürtölik hamis, de sokakat rémületbe ejtő eredményüket.

A kevésbé tájékozottaknak azért összefoglalnám röviden, mitől is nem kell ezután sem félniük, ha netán csak most tudják meg, mitől kapott frászt több millió ember.

A jól ismert eritritről van szó, amit régóta oda-vissza megvizsgáltak, élelmiszerügyi hatóságok abszolút biztonságosnak tartanak, rengeteg ember használja kalóriamentes édesítőszerként…és akkor február 27-én megjelenik egy alaposnak tűnő vizsgálat a Nature Medicine nevű rangos szaklapban "Az eritrit nevű mesterséges édesítőszer és a kardiovaszkuláris események kockázata" címmel (Witkowski és mtsi., 2023).

Ez a cím, akár még jó hírt is takarhatna, de nem: már az absztrakt felvilágosít minket arról, hogy 3 éves követési idő alatt, akinek a vérében a legtöbb eritrit kering, 1.8-szoros kockázata van arra, hogy szívbetegségben meghaljon, infarktust vagy sztrókot kapjon. Ez úgy jött ki, hogy a vérben keringő eritrit szintje alapján négy csoportot hoztak létre, és a legkisebb eritrit szintet mutatókat hasonlították össze a legmagasabb szintűekkel. Ezek után szorongva gondolhatunk arra, hogy még a legalacsonyabb szintet mutatóknak is nagyobb kockázata kell legyen azokhoz képest, akiknek nincs is a vérében eritrit. Világos, hogy mindenki úgy értelmezi a vizsgálati eredményt, hogy minél több eritritet fogyaszt valaki, annál valószínűbben történik nála valami kardiovaszkuláris esemény. A kutatók is ezt állítják, akkor miért ne hinnénk el?

Annak idején Bolyai János feltette azt az egyszerű kérdést, hogy vajon két pont között valóban csak egy egyenes húzható-e? Addig ezt senki nem kérdezte meg, mert evidensnek tűnt, hogy két pont közt csak egy egyenes rajzolható. Miután Bolyai rákérdezett egy evidenciának tűnő dologra, kiderült, hogy az mégsem annyira evidens.

A most megjelent kutatás nemzetközi kutatói gárdája azt kérdezte: mi jelzi előre, hogy valaki várhatóan infarktust, sztrókot, trombózist kap a jövőben? Korábbi vizsgálatban azt találták, hogy a vérben keringő eritrit mennyisége -másik 18-cal együtt - ilyen kockázatot előrejelző mutató (Wang és mtsi., 2019). Mi sem egyszerűbb tehát, mint szerezni néhány vizsgálati mintát, amelyben megmérték a résztvevők eritrit szintjét majd követni sorsukat 3 évig. És aztán kijött, ami kijött? Világgá lehet kürtölni, hogy az eritrit veszélyes, meg lehet tőle halni?

Ám rögtön támad egy kérdés -csak úgy, józan paraszti ész alapján- a vizsgált mintákkal kapcsolatban. 3 vizsgált csoport adatait ismerték a kutatók. A "felfedező" mintán észlelték először az összefüggést, majd egy amerikai és egy európai mintán is ellenőrizték az összefüggéseket. Az adatokat a Nemzeti Egészség Intézet-ben gyűjtött egészségügyi adatokból bányászták ki, de az adatokhoz tartozó személyek étkezési szokásairól nem tudtak semmit. Nem is érdekelte őket, mert azt gondolták, a vérbe az eritrit nagyobb mennyiségben csak a táplálkozáson keresztül kerülhet be. Azaz az eritrit vérszintje a mutatója annak, mennyi eritritet fogyaszt valaki.

Csakhogy!

A mellékletekből tudni, hogy mind a "felfedező" csoport, mind az amerikai csoport adatait olyan adatbanktól vették át, ahova 2001-2007 között kerültek be a betegek adatait. Na, már most, az eritritet az FDA 2001-ben engedélyezte, és az eritrit forgalma igen lassan nőtt, hiszen a felmérések szerint a fogyasztók körében egyáltalán nem volt kedvelt, mert még egy 2015-ös vizsgálat szerint is, a fogyasztók egészségre károsnak tartották és a rosszhírű aszpartammal egy kategóriába sorolták (Mazi és mtsi., 2023). Emlékezhetünk, hogy a magyarországi paleo 2009-es indulásakor még hírét sem hallottuk az eritritnek. Először a xylit jelent meg 2011-12 tájékán, aztán jóval később az eritrit, ami akkoriban még igen drága is volt. Ebből következően teljesen megalapozatlan az a feltevés, hogy pl. a "felfedező" csoport vagy amerikai csoport tagjai lelkes fogyasztói lettek volna az eritritnek. Vagyis a "felfedező" és az amerikai mintában maximum néhány ember akadhatott, aki eritritet fogyaszthatott, de a kutatók minden vizsgált személy vérében találtak kisebb-nagyobb mértékben eritritet, hiszen ennek alapján csoportosították őket 4 csoportba: alacsony, közepes, magas, nagyon magas szint.

Az eritrit és szívkockázat kapcsolatában Bolyai azt kérdezné: biztos csak táplálék forrásból juthat a vérbe az eritrit? Mert a tanulmány erre építi állításait. Igaz, halkan megjegyezték a sorok közt, hogy létezik endogén, azaz a szervezet által termelt eritrit is…na de az kit érdekel, ha ilyen bombaként robbanó kutatást lehet közzé tenni. Talán azt gondolták, ha még sokat kutakodnak az endogén eritrit kérdésében, kidobhatják a sok éves, amúgy tényleg sok izzadsággal járó munkát. Pedig a sötét gyanú ott dolgozhatott a lelkükben, amit nap mint nap el kellett hessegetniük, nehogy már elmenjen menet közben a kedvük a kutatás publikálásától. Kétségbeesésüket mutatja, hogy lombikban is kipróbálták a teóriájukat és 8 azaz nyolc darab egészséges emberen is tesztelték a hipotézisüket. Csak azt nem akarták sehogyse igazolni (pedig kulcskérdés lett volna), hogy a vizsgálati személyek mind rendszeresen fogyasztottak eritritet. Tény, hogy az eritrit magas szintje némileg fokozza a vérlemezkék összetapadását. De ez a reális életben jelentéktelen hatás. Rengeteg élelmi anyag, étrend kiegészítő rendelkezik ilyen, vagy éppen vérhígitó hatással, de ezzel azért nem foglalkozunk, mert a sokféle ide-oda hatás szépen semlegesíti egymást.

A kérdés elhangzott: tényleg csak táplálkozás útján kerülhet eritrit a vérbe? Ha így volna, nem tudnánk azt a talányt megmagyarázni, miként lehetséges az, hogy a több ezer vizsgált személy mind lelkes eritrit fogyasztó volt, miközben az adatgyűjtés idején még alig ismerték az eritritet és ma sincs különösebben jóhíre.

Na de, hogyan is van ezzel az endogén termelődő eritrittel?

Ortiz és mtsi. egy 2020-as összefoglalójukat szerint már 2010-ben kimutatták, hogy a vérben az emelkedett eritrit szint előrejelzi a cukorbetegség későbbi kialakulását.

Összefoglaló cikkük kulcsmegállapításai:

• Az eritrit a glükóz endogén mechanizmusok útján szintetizálódó humán anyagcsere termék, ill. egy édesítőszer.
• A szérum eritrit szintjének mértéke előrejelzi a súlygyarapodást és a 2-es típusú diabetes kialakulását.
• A szérumban megjelenő eritrit előrejelezheti a betegségek kialakulását megelőző anyagcsere elváltozásokat.(Ortiz és mtsi., 2020)

Hootman és mtsi. 2017-ben közölt vizsgálatukban első éves egyetemistákat követtek egy éven át és mérték a hasi elhízás mértékét valamint a HbA1c értéket (ami az átlagos vércukorszintet mutatja vérből). Azok, akik a legtöbb hasi zsírt szedték össze év végére, azokban 15-ször magasabb volt az eritrit szint a súlyukat tartókhoz képest. Akiknél a HbA1c alapján a prediabétesz jelei mutatkoztak, azokban a vérében pedig 21-szer magasabb volt az eritrit szint (Hootman és mtsi., 2017). Ez arról szól, hogy akiknél kezd kialakulni a metabolikus szindróma (ami a diabétesz és a kardiovaszkuláris megbetegedések kiinduló pontja), azokban fokozódik az endogén eritrit termelődés.

Egy húszéves követéses vizsgálathoz 1987-1989 között (!!) toboroztak több ezer vizsgálati személyt, s a tőlük vett vérmintát -80 C⁰ fokon lefagyasztották, majd 2010-ben és 2014-ben analizálták. Akiknél a hajdanán levett vérben magas eritrit szintet találtak, azoknál időközben kardiovaszkuláris betegségek alakultak ki (Wang és mtsi., 2019). A vérvétel idején az eritrit még nem volt forgalomban, azaz csakis a szervezet által termelt eritrit mennyisége jelezhette előre a kardiovaszkuláris megbetegedést. Az eritrit a vércukorból alakul ki a pentóz-foszfát ciklusban.

Azaz, minél magasabb valakinek a vércukorszintje, annál több eritrit alakul ki a vérében. Innentől már egyszerű a képlet: a tartósan magas vércukorszint ismert előrejelzője a hasi elhízásnak, a metabolikus szindrómának, a kardiovaszkuláris megbetegedésnek, a diabéteszes vesekárosodásnak és egy komplikációknak. A tartósan magas vércukorszint tartósan magas eritritszintet eredményez, hiszen a szervezetben az eritrit a vércukor egy bomlásterméke. Miközben a szervezet által termelt eritrit számos betegség kockázatát évtizedekre előrejelzi, a táplálékkal bevitt eritrit vérnyomáscsökkentő, súlycsökkentő hatású és az érfalat rugalmassá teszi (Mazi és mtsi., 2023).

Most már korrektül értelmezhetők a monstre vizsgálat félrevezető adatai. Nem azoknál nőtt meg a kardiovaszkuláris kockázat (infarktus, sztrók, kardiovaszkuláris halál), akik sok eritritet fogyasztottak, hanem akik sok gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztottak, aminek hatására a szervezetükben megnőtt az eritrit szintézis. Azaz, a vizsgálat végkövetkeztetésével ellentétben, fogyasszuk csak nyugodtan az eritritet, az ugyanis csökkenti a vércukorszintet, elősegíti a fogyást, rugalmasabbá teszi az érfalakat, csökkenti a vérnyomást, stb.

Záró megjegyzésként: a kutatók vagy alkalmatlanok a kutatásra, vagy szándékosan mellőzték azokat az adatokat és összefüggéseket, amiknek a megtalálásához nem kell akadémikusnak lenni, bárki fellelheti az ezeket feltáró kutatásokat a PubMed nyilvános adatbázisban. A kutatók részéről erkölcstelen viselkedés, hogy a szenzációhajhászás kedvéért "kifelejtették" szakterületük releváns kutatásait. Ki tudja, hány embert tévesztettek meg, kergettek kétségbeesésbe, hogy ártottak maguknak és szeretteiknek.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre