Szendi Gábor:
A síró ember

Az ember egyik - az állatoktól megkülönböztető sajátossága - az emocionális sírás. Sokan próbálták és próbálják megérteni, de végső válasz még nincs.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Csak az ember sír?

Erre a kérdésre akkor tudunk helyesen válaszolni, ha azt is megmondjuk, mit értünk sírás alatt. Ha a sírást azonosítjuk a szeparációra vagy fájdalom adott hangokkal, akkor minden emlős kicsinye tud sírni, de ha a sírás alatt a vokalizáción túl könnyek hullajtását is értjük, akkor a szakértők közt elég nagy az egyetértés abban, hogy könnyeket csak az ember tud produkálni sírása közben (Vingerhoets, 2013). Egyes megfigyelések szerint gorilla, csimpánz képes könnyezni, de ezek meg nem erősített anekdoták. Vizi emlősök, mint pl. a delfin és a bálna, könnyezik, hogy védje szemét a sós víztől, de ez nem emocionális könny. Darwin a sírást egyfajta mellékterméknek tekintette, amit a szemkörüli izmok összehúzódása okoz. Ezért könnyezünk nevetéskor is, vagy köhögéskor. Csakhogy sírni anélkül is tudunk, hogy a szemizmok összehúzódnának. Még a száraz szem szindrómában szenvedők is képesek emocionális könnyekre, ami azt bizonyítja, hogy a szaruhártya folyamatos nedvesítése és a sírás nem azonos mechanizmuson keresztül valósul meg (Morgan, 2017).

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


A sírás evolúciója

Ha a sírás evolúciós okait keressük, mindenképpen szót kell ejtenünk Paul D. MacLean agykutató hármas-agy elméletéről. Eszerint az evolúció során a mai emlősökre jellemző agyfelépítés első lépcsője a hüllőagy kialakulása volt, erre rétegződött rá az ősemlős agy, azaz a limbikus rendszer, s végül kialakult a magasabb rendű emlősöknél az új emlősagy, azaz a nagyagykéreg. A limbikus rendszert MacLean három funkcionális részre osztotta, melyből tárgyunk szempontjából számunkra a harmadik az igazán fontos: ez az un cinguláris kéreg, amely a két féltekét elválasztó nagy hasadék két oldalán helyezkedik el, lenyúlva a hasadék oldalán is. A cinguláris kéreg szoros kapcsolatban áll a talamusszal, ami egyfajta átkapcsoló állomás az agy mélyebb rétegében. A cingulum-talamusz hálózat az emlősök újfajta tulajdonságaival áll kapcsolatban: 1, az anyai gondoskodással; 2, az anya-kicsinye közti hanggal fenntartott kapcsolattal (pl. sírás); 3, és a játékkal. Természetesen a madárfiókák is hangadással jelzik, hogy éhesek, de ez merőben más, mint az emlősökre jellemző szeparációs sírás, amellyel a magára maradt emlőskölyök hívja az anyját (MacLean, 1988). Az anya-gyermek kapcsolatot szolgálja a John Bowlby által leírt kötődési rendszer is, amely kiváltja az anyából a gondoskodást, és az anya és kicsinye közti kölcsönös kötődést (Bowlby, 1988). Ennek egyik fontos hormonális alapja az oxytocin, amit szoktak a kötődés hormonjának is nevezni. Egymás közelségében, egymás érintésével mind az anyában, mint a gyermekben megnő az oxytocin szint, ami nyugtatólag és ellazítólag hat. A természet gazdaságosságára jellemző, hogy az oxytocin az emberi kötődések minden fajtájában szerepet játszik, oxytocin szabadul fel szüléskor, szoptatáskor és orgazmuskor is, de barátok, ismerősök találkozásakor is. Az oxytocin szintje meghatározza az emberek közti bizalmat is, azaz a csoportos összetartozás hormonja is. A szeparációs sírásra a csoport többi tagja is reagál, és a sírásnak így alakulhatott ki az általános segélykérő funkciója. Ha valaki veszteség, fájdalom, magány, kétségbeesés vagy szomorúság miatt sír, az másokból empátiát, odafordulást, vigasztalást vált ki, ami a megnövekedett oxytocin miatt általában nyugtatólag hat a síróra.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A patológiás sírás és nevetés

Jó okunk van feltételezni, hogy a sírás a jobbféltekéhez köthető. Minden csecsemő fejlettebb jobbféltekével születik, a nem verbális hangadás jellegzetesen jobbféltekei funkció, a szomorúság, a depresszió, a szorongás a jobbfélteke működéséhez köthető, s a kötődés, az empátia is jobbféltekei funkció.

Patológiásnak nevezik a sírást vagy nevetést, ha az minden kiváltó ok nélkül tör rá időnként a betegre, aki érzelmileg maga sem éli át az így kialakult állapotot.

Az 1950-es évektől végeztek féltekei altatásos vizsgálatokat oly módon, hogy a bal vagy a jobb nyaki verőérbe altatót fecskendeztek, amitől a megfelelő oldali félteke "elaludt". Ekkor sajátos érzelmi reakciókat tapasztaltak. A jobbfélteke elaltatása egy vidám, már-már mániásan felhangolt állapotot eredményezett, míg a balfélteke elaltatását egy katasztrófikus-depresszív állapot kísérte, amelyben a vizsgált beteg a kétségbeesés állapotában sírt vagy a jobbféltekei szegényes szókinccsel panaszkodott. Hasonló eredményt kaptak különféle, csak az egyik oldalt érő sérülésre is. A patológiás sírás és nevetés eseteit vizsgálva az derült ki, hogy a patológiás sírás a bal félteke, patológiás nevetés viszont a jobb félteke sérülését követte leggyakrabban. Az olyan betegeknél, akik hol sírtak, hol nevettek, mindkét oldalon sérülés mutatkozott.

A különféle epilepsziákat szokták arról a viselkedésről is elnevezni, amely viselkedés kiváltja vagy amely kíséri a rohamot. Így van muzikogén vagy olvasási epilepszia, azaz, amikor zenehallgatás vagy olvasás váltja ki a rohamot, de létezik orgasztikus epilepszia, amikor a roham orgazmussal jár, és van nevetéssel járó, orvosi nevén gelasztikus és sírással járó, azaz dacrystic epilepszia is. A csillapíthatatlan nevetési rohammal járó gelasztikus epilepszia a balféltekei epilepsziás góc sajátja, míg a dacrystic epilepszia jobbféltekei góc esetében fordul elő.

Összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy az egyik oldali sérülés az ellenoldali féltekét "szabadítja fel", az epilepsziák pedig annak a féltekének a fokozott izgalmát idézik elő, amelyben a góc található (Sackeim, 1991).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A sírás elméletei

A sírás, mint szeparációs vokalizációs jelzés evolúciósan jól értelmezhető és jellemző minden emlősre. Ami talány, az az emocionális könnyezés. Sokan megpróbálták értelmezni, nem nagy sikerrel.

A vízimajom elméletet Alister Hardy vetette fel az 1960-as években és Elaine Morgan bontotta ki a maga teljességében. Eszerint az előember legalább 2-3 millió éven át Nyugat-Afrika lagúnás vidékén élve jelentős átalakuláson ment keresztül: megnövekedett az agymérete, kialakult a kétlábon járás, a csupasz test, a beszédhez szükséges akaratlagos légzésszabályozás, stb. A teória jobb magyarázatnak tűnik, mint az un. szavanna hipotézis (lemásztunk a fáról és emberré váltunk). Morgan kapcsolatot sejt a sós verejték és a sós könnyek hullajtása között, de a könnyezésre egyedüli analógiául az szolgál, hogy a vízi emlősök (delfin, bálna, fóka) könnyeznek, megvédendő a szemüket a sós víz hatásától. A só kiizzadása és kikönnyezése arra utal, hogy egykoron a sóból még túl sok is volt, szabadulni kellett tőle, míg az ember általunk ismert történetében a későbbiekben a só nagy kinccsé vált (Morgan, 2017).

Paul MacLean, a hármas rétegződésű agy teóriájának megalkotója szerint 1.4 millió évvel ezelőtt, a tűz feltalálása után, őseink, amikor szeretteik holtestét elhamvasztották, a szemüket csípte a füst, és a könnyezés összekapcsolódott a szeretett személy elvesztése felett érzett fájdalommal. Azonban a test elégetése egyáltalán nem lehetett univerzális, hisz nem egy nép a vadállatokkal eteti fel a holtesteket, mások eltemetik vagy éppen mumifikálják a halottakat. Szóval ebből nehezen alakulhatott volna ki a könnyezés, mint genetikailag kódolt viselkedés (Vingerhoets, 2013).

William Frey biokémikus a könnyezésnek tisztító funkciót tulajdonított. Szerinte toxikus és fölösleges anyagokat, pl. stresszhormonokat könnyezünk ki, ezért is vezet a sírás megkönnyebbüléshez. A teória régi keletű, már a 16. században felvetődött, és azóta újra és újra felmelegítik. Egy vizsgálatban mérték, mennyit sírnak egy szomorú film alatt a kísérletben résztvevők és sírás mennyiségéhez miként aránylik a vérük stresszhormon szintje. Aki többet sírt, annak alacsonyabb volt a stresszhormon szintje, ami látszólag igazolja Frey teóriáját. Ám amikor anyjuktól elszakított kismajmoknál vizsgálták ugyanezt - bár a kismajmok könnyeket nem hullajtottak, de sírásuk idejével egyes arányban csökkent a stresszhormonok szintje (Vingerhoets, 2013). Azaz nem a könnyek, hanem maga a sírás csökkenti a stresszt.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Számos más, spekulatív elméleten túl Ad Vingerhoets holland pszichológus teóriája tűnik az emocionális könnyezés legjobb magyarázatának. Elmélete több lábon áll. Rámutat arra, hogy az emlősöknél az érzelmek kifejezésében nagy szerepet játszik a szaglás, ezért is annyira fejlett a limbikus rendszer (az ősemlős agy). Az érzelmek, azaz a belső lelkiállapotok kimutatása fontos evolúciós fejlemény az élővilágban, ugyanis ez módosítja más egyedek viselkedését. Pl. fölösleges állandóan csatározni, elég fenyegetően nézni, sokszor ennyiből is ért a másik. Embernél azonban a látókéreg rendkívül kiterjedt, a nagyagykéregnek 50%-át is kiteszi, azaz az érzelmek észlelésében nagymértékben támaszkodunk már a látásra, míg a szaglásunk háttérbe szorult. Az ember a veleszületett alapérzelmeken túl nagyon sok szociálisan eltanult finom érzelmet is kifejez arcával. Az embernél nagy hangsúlyt kapott vizualitás magyarázhatja azt, hogy az emocionális könnyezés az embernél jelent meg. A könnyek vizuális ingerek, amelyek jól észlelhetők és egyértelműsítik a sírással járó, de nem mindig jól értelmezhető mimikát. Vingerhoets kiemeli, hogy leggyakrabban a gyerekek és a nők sírnak, akikre leginkább jellemző a védtelenség és kiszolgáltatottság. A könny, mivel erős együttérzést képes kiváltani, erős vizuális ingerként egyfajta lefegyverzése akár még az idegeneknek is (Vingerhoets, 2013). A könny ugyanakkor feromon-kommunikációt is képvisel. Amikor nők összegyűjtött -egyébként szagtalannak tűnő- könnyét férfiakkal szagoltatták, a férfiakban lecsökkent a nemi vágy és a tesztoszteron szintje (Gelstein és mtsi., 2011).

A sírás, mint önmegnyugtatás

A sírás azonban nemcsak szociális kommunikáció, hanem önmegnyugtató viselkedés is. Számos önmegnyugtató "technikát" ismerünk az ujjszopástól a körömrágáson és a ringatódzáson át a szexuális öningerlésig. A sírásról sokan gondolják úgy, hogy megnyugvást ad. Hányszor mondják, hogy "jól kisírtam magamat", vagy "úgy szeretnék sírni, csak nem megy". A kutatások szerint azonban nem mindenkinél és nem minden sírás hoz megkönnyebbülést. Az extrovertáltak inkább jobban érzik magukat egy jó sírás után, míg a depressziósok állapota romolhat. A sírást kiváltó esemény sem közömbös. Ha bántalmaznak vagy megaláznak valakit, a sírás nem fog megkönnyebbülést hozni, míg egy szomorú filmen való sírás megszabadíthat a feszültségektől. Az sem közömbös, milyen reakciót vált ki a környezetből a sírás. Ha az illető támogatást és együttérzést kap, a sírás pozitív élménnyé válhat, míg az elutasítás csak ront az illető lelkiállapotán. A sírás megnyugtató hatását többek közt az oxytocin és az endogén opiátok szintjének megemelkedése eredményezi, de fontos szerepe van annak is, hogy sírás után az emberek sokszor már másként, pozitívabban vagy higgadtabban képesek látni a dolgokat (Gračanin és mtsi., 2014).

A sírás fajtái

Sok anya beszámol arról, hogy babája különféle szükségleteit különféle sírással jelzi.

Gyermeknél és felnőttnél is három különböző sírást írtak le. Különösen gyerekeknél figyelhető meg az azonnali segítséget követelő erős sírás, amely annyira sürgető és felzaklató tud lenni, hogy sokakat - különösen a kívülállókat - kifejezetten dühíti az átélt tehetetlenség. Nemegyszer tapasztalni, hogy buszon, villamoson rátámadnak az anyára, amiért nem "hallgattatja már el" a sivalkodó csecsemőjét. Felnőtteknél ennek megfelelője a kétségbeesett jajveszékelés.

A csendesebb sírás a szülő vagy támogató személy együttérzését, segítségét hivatott kiváltani.

És létezik egy, gyakran könnyektől mentes sírás, amely a reménytelen, depressziós állapotokat jellemzi. Az irodalomból is ismert fordulat az "elfogytak a könnyei", "már kiszáradtak a szemei".

Negyedikként idevehetjük még az önvigasztaló sírást is és végül egy merőben más sírás a katartikus sírás (lásd. keretes).

Végül megkülönböztethetjük a segítséget kérő és a segítséget nyújtó sírást. A részvevő, empatizáló segítő ember gyakran maga is sírva fakad, látva a másik bánatát, fájdalmát.

Esztétikum és a könnyek

Már az ókor óta foglalkoztatta a filozófusokat, s manapság az agykutatókat, hogy művészeti alkotások, elsősorban a tragédiák, az irodalmi művek és a zene, miként váltanak ki könnyeket. Lélektanilag ezt a fajta lelkifolyamatot nevezzük katarzisnak, ami megtisztulást jelent. A művek által létrehozott érzelmeket leginkább a részvéttel, együttérzéssel és emelkedettség érzésével lehet jellemezni. Az agykutatók eredménye szerint az esztétikai élvezet okozta sírás során más agyi struktúrák aktiválódnak, mint az emocionális sírásnál. Leginkább a szerelem és a kötődés érzelmi állapotához hasonlíthatóak az agyi történések. Az esztétikum kiváltotta érzelmi állapotban többek közt lecsökken a félelmi válaszokért felelős amygdala és aktiválódnak a jutalmazással kapcsolatos agyi területek (Trimble, 2012). Valószínűleg ebbe a kategóriába sorolhatók a nagy megmenekülések kiváltotta fellélegzés és megkönnyebbülés okozta elérzékenyülések is.

Kultúra és sírás

A sírás nem csak pszichobiológiai jelenség, hanem társadalmi elvárás és előírás is. Különböző népek máskor és máskor írják elő a sírást, vagy éppen tiltják azt. Kultúránként az is különböző lehet, ahogy sírnak az emberek.

Amikor 1542-ben az amerikai bennszülöttek találkoztak a spanyol partraszállókkal, vagy fél órán át sírtak. A spanyolok azt hitték, ez a meghatottságuk miatt van, de később rájöttek, hogy ez valójában egy szokásos üdvözlési szertartás volt (Vingerhoets, 2013).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


16-17. századi utazók írták le, hogy a brazíliai Tupinambá indiánoknál is az volt a szokás, hogy bárki is - a törzs tagja egy hosszabb útról vagy egy idegen - érkezett a faluba, a nők körülülték és hosszasan sírtak. Ezt az udvariasság kívánta így. Hasonló rítus zajlik az új zélandi bosaviknál, ahol a távolról érkezett vendégnek éjszakai tánccal és énekléssel kell adóznia vendéglátóinak, akik viszont végigzokogják az éjszakát. Reggel aztán a vendég megjutalmazza a törzset a sírásért.(Vingerhoets, 2013).

Japánban 2013-ban alapították meg az első síró klubot. Emberek azért járnak ilyen klubokba, hogy szívfacsaró filmeket nézzenek vagy zenéket hallgassanak és jól kisírják rajtuk magukat. A beszámolók szerint utána megkönnyebbültnek és megtisztultnak érzik magukat. Érdekes mód, a Rui-Katsu (könykeresés) elterjedése és népszerűsége nem annak köszönhető, hogy a japánok annyira sírósak volnának; épp ellenkezőleg, 37 nemzetet összehasonlítva a japánok sírnak a legkevesebbet (Michel, 2015). Érdekes viszont, hogy azok a nyugati kutatások, amelyek hasonló helyzetben vizsgálták a sírás katartikus hatását úgy találták, hogy a résztvevők érzelmi állapota nem javult, hanem romlott a sírás hatására (Stougie és mtsi., 2004).

Egy kutató úgy írta le a Bali szigeteken élőket, mint akik kerülik a sírást. Megfigyelése szerint a gyerekek könny nélkül sírnak, és egy férfi úgy mesélte el 3 gyermeke elvesztését, hogy közben végig mosolygott és nevetett, demonstrálva, mennyire képes gátolni sírását. A tahiti bennszülöttek a gyászt vagy a szomorúságot fáradtságnak vagy betegségnek nevezik, és így nem sírnak. A maoriknál viszont temetéskor kötelező a sírás, az a mondás járja, hogy "A szemeddel mutasd ki a fájdalmad, ne a száddal". (Kottler, 1996).

Zárszó

Összességében az antropológiai kutatások szerint a sírás kulturális szokás, s minden kultúrában kora gyermekkortól megtanulják az emberek, mikor kell/illik/lehet vagy nem szabad sírni.

A sírás, mint minden emberrel kapcsolatos jelenség, rendkívül sok réteggel bír, biológiai, pszichológiai és szociális aspektusai is vannak. Sok területet nem érintettünk, pl. a sírás és a személyiségtípusok vagy a sírás és a nemek kapcsolatát. Ami bizonyos: az ember az emocionális könnyekkel is meghaladta állati múltját.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Bowlby, John.. A Secure Base. Parent-Child Attachment and Healthy Human Development. New York: Basic Books, 1988

Gelstein S, Yeshurun Y, Rozenkrantz L, Shushan S, Frumin I, Roth Y, Sobel N. Human tears contain a chemosignal. Science. 2011 Jan 14;331(6014):226-30.

Gračanin A, Bylsma LM, Vingerhoets AJ. Is crying a self-soothing behavior?. Front Psychol. 2014;5:502.

Kottler, Ja: The language of tears. Jossey-Bass, 1996.

MacLean, PD: Triune Brain. in: Irwin, LN (ed.): Comparative Neuroscience and Neurobiology Springer, 1988. pp:126-129.

Michel, PS: Crying It Out in Japan www.theatlantic.com/, 2015.

Morgan, E: The Aquatic Ape Hypothesis : The Most Credible Theory of Human Evolution. Profile Books Ltd, 2017.

Sackeim, H: Emotion, disorders of mood, and hemispheric functional specialization. in: Carroll, BJ; Barrett , JE (eds.):Psychopathology and the Brain. Raven Press, New York. 1991. pp: 209-242.

Stougie, S., Vingerhoets, A. J. J. M., & Cornelius, R. R. (). Crying, catharsis, and health. In I. Nyklicek, L. R. Temoshok, & A. J. J. M. Vingerhoets (Eds.), Emotional expression and health.. BrunnerRoutledge. 2004 pp. 225-288

Trimble, M: Why humans like to cry. Cambridge Univ. Press 2012.

Vingerhoets A. J. J. M. (2013). Why Only Humans Weep: Unraveling the Mysteries of Tears. Oxford: Oxford University Press.