Forrás:Jesse: To the Plus-Sized 'Body Positivity' Movement: You're Killing Women.
Fordította: Czárán Judit
Nem, nem az a célom, hogy megszégyenítsem a kövér embereket. Én is voltam kövér.
A túlméretes mozgalom a pozitív testképért, illetve a saját szélsőséges testméreteik elfogadásáért küzd, és a soványság-kultusz ellen lázad. Ezzel azonban akaratlanul is az önpusztítást, a lassú öngyilkosságot népszerűsíti.
A másság elfogadása általában nagyszerű dolog, például ha rasszokról, szexuális irányultságról, nemi identitásról vagy vallásról van szó. Viszont az "önbizalom fontosabb, mint az egészség" sulykolása nem biztos, hogy jó stratégia. Elfogadni olyan végzetes fogyatékosságokat, amelyek a negyvenes éveiben megölhetik az embert, nem más, mint cukormázas önelégültség. Én nem vagyok hajlandó úgy tenni, mintha 50 kiló súlyfelesleggel élni normális dolog volna.
Szeretném leszögezni, hogy én magam is voltam 150 kiló, lehet, hogy időnként még kicsit több is. Tudom, milyen nehéz ez. Ismerem a kifogásokat, a frusztrációt és a kívülállók ítélkezését is - mindezt első kézből volt szerencsém meg tapasztalni. Úgyhogy jogom van hozzá, hogy véleményem legyen arról, milyen valójában elhízott emberként élni.
Természetesen nem olyanokról beszélek, akiknek valamilyen betegség miatt olyan a testsúlyuk, amilyen. Hanem az emberek egy speciális csoportjáról: az elhízott influenszerekről, és azokról, akik a "vigyázz magadra" helyett a "szeresd magad" elvet propagálják. Szerintem ugyanis a kettő nem választható el egymástól
Íme négy módszer, amivel ez a mozgalom lelombozza, anyagilag ellehetetleníti és végül megöli a gyönyörű, okos és erős nők következő generációját.
A túlsúlyos emberek nagyobb eséllyel kapnak szívinfarktust, sztrókot, cukorbetegséget és rákot - viszont kisebb eséllyel mennek orvoshoz.
Nem dumálok hülyeségeket
Azt, hogy a túlsúly egészségügyi kockázatokkal jár, nem én találtam ki azért, hogy prédikálhassak és bosszanthassak másokat - ez hosszú évek kutatásai és vizsgálatai által tudományosan bizonyított tény, ahogy az is, hogy az elhízás az egyik vezető halálok mind az Egyesült Államokban, mind más, fejlett világhoz tartozó országokban.
Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy "kockázatokkal jár". Ugyanis nem azt akarom mondani, hogy az elhízás az egyetlen oka ezeknek a betegségeknek, hiszen tucatnyi egyéb egészségügyi tényező is szerepet játszhat bennük, de a túlsúly az egyik leggyakoribb ilyen tényező… (legalábbis a tudomány és az orvosi kutatások szerint, de hát ki a fene tudhatja ezt biztosan, igaz?)
Lehet, hogy ön 140 kilósan is pompásan néz ki bikiniben, de ha 40 évesen szívinfarktust kap a "szeresd önmagad" jegyében, akkor vajon megérte?
Ha az ember a szó szoros értelmében halálra szereti magát, az nem a legjobb megoldás az önbizalommal kapcsolatos problémákra.
Önök, túlméretes influenszerek, akik az "érezd jól magad a bőrödben"-t mantrázzák, elfelejtik megemlíteni, hogy milyen következményei lehetnek például a cukorbetegségnek.
Ahogy arról sem beszélnek soha, milyen nehéz ilyen méretre ruhát találni a boltokban, és ha mégis sikerül, menyit kell fizetni érte. De nem tesznek említést az egészségtelen táplálkozás okozta pattanásokról, de arról a sok fájdalomról sem, ami egy idő után a mindennapi élet részévé válik sok kövér ember számára. És hallgatnak a túlsúly okozta termékenységi problémákról is (igen, tudom, hogy ezeknek sok más oka is lehet). Önök egyáltalán nem törődnek mások egészségével (a sajátjukkal meg pláne nem).
Amivel törődnek, az a pénz és a figyelem, amit azzal szereznek, hogy fiatal nők fejét ostobaságokkal tömik, és megtanítják nekik, hogyan igazolják maguk és mások előtt saját életveszélyes szokásaikat.
Aki tényleg szereti a testét, az tiszteli azt, táplálja, hidratálja, mozgatja, és úgy bánik vele, mint egy értékes kinccsel.
Hiszen az is, mivel csak egy van belőle mindenkinek.
Fiatalon akar meghalni?
A kérdés halálosan komoly. Ez ugyanis könnyen megtörténhet (és meg is történik).
Sok elhízott ember egyáltalán nem jár orvoshoz, egyszerűen azért nem, mert tudja, hogy az orvos előbb-utóbb biztos meg fogja említeni, hogy le kellene fogynia.
Mert az orvosnak az a dolga, hogy az egészségünk védelme érdekében őszinte legyen hozzánk - csakhogy sok túlsúlyos ember nem akarja hallani az igazságot. Hogy milyen egészségkárosodás okozhat, ha valaki egyáltalán nem jár orvoshoz?
Ez nagyon komoly dolog, de sokan egyszerűen megsértődnek vagy süketnek tettetik magukat, ha szembesítik őket az igazsággal.
A magas vérzsírszint, az alacsony VO2 max, a kiugróan magas vércukorszint, de még a súlyos bőrbetegségek is … gyakran a túlsúly számlájára írandók. Az elhízás továbbá ízületi gyulladást, szívinfarktust és sztrókot okozhat, illetve stressztöréseket a lábban, de a rákkockázatot is nagymértékben növeli.
És akkor nem beszéltünk még az alvási apnoéról és az epehólyag elvesztésének megnövekedett kockázatáról. Ezen kívül az édességekben, süteményekben, üdítőkben levő cukor teljesen elrohasztja a fogakat, úgyhogy a fogproblémákat is nyugodtan hozzáírhatjuk a listához.
Ismétlem: tudom, hogy az egészségre a testsúlyon kívül számos más tényező is hatással van, de ha valaki nem örökletes krónikus betegséggel vagy egészségügyi problémával küzd, illetve nem valami más ismert tényező okozza a betegségét, akkor nagy valószínűséggel a túlsúly a bűnös.
Úgyhogy ne sértődjön meg az őszinteségtől, inkább próbáljon megállni a pusztulásba vezető úton.
Az egészségünktől függ, hogy tudunk-e teljes életet élni - és részben az is, hogy milyen az anyagi helyzetünk
Mitől foszt meg minket a túlsúly?
Engem az örömtől fosztott meg. A kiegyensúlyozottságtól. A nyugalomtól. És a pénzemtől. Nagyon sok pénztől.
Mielőtt lefogytam, nagyon kényelmetlen volt az életem. Ezt akkor a világért sem vallottam volna be senkinek, de egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben.
Be voltam zárva a nehézkes testembe, és minden vágyam az volt, hogy szabad legyek.
Szerettem volna szaladgálni, szórakozni, normális méretű (és árú) ruhák közt válogatni a boltban, szerettem volna beleülni a vidámparki csúszdákba anélkül, hogy szólnának, hogy nem fogok beleférni, és arra vágytam, hogy ne legyen szükségem hosszabbítóra a biztonsági övhöz a repülőn.
Nem akartam annyi helyet foglalni, szerettem volna lépcsőmászás után is levegőt kapni, nyaralás közben úgy sétálni a tengerparti homokban, hogy utána ne érezzem úgy, hogy mindjárt összeesem a kimerültségtől.
Fájt mindenem, a tüdőm elfáradt, és még csak 24 éves voltam. De a testpozitívok mindig azt mondták, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Hogy minden rendben van velem, szép vagyok, és éljek csak továbbra is gondtalanul (és önpusztítóan).
Szerettem volna szeretni a testemet, de akárhány bikinit is vásároltam magamnak, a 150 kilós testem nem engedte, hogy olyan életet éljek, amiről tudtam, hogy járna nekem. Nem tiszteltem magam eléggé, hogy felismerjem, milyen súlyos a helyzet, és megpróbáljak javítani az életminőségemen.
Hogy a tengerparton el tudjak futni a nyugágytól a vízig anélkül, hogy fájna mindenem, és teljesen kifulladnék, és hogy ne kelljen a másfél méteres derék-körfogatom miatt egy vagyon költenem ruhára.
Itt nem a társadalmi normáknak való megfelelés kényszeréről van szó, hanem arról, hogy az ember tudjon élni, és lépést tartani az őt körülvevő világgal.
És a pénz?
Elhízottnak lenni drága.
Nektek, pihe-puha cukorbabáknak nem kell emiatt aggódnotok... több mint eleget kerestek a nőkön szerte a világon ahhoz, hogy kifizessétek a plusz kiadásaitokat. De mi, átlagemberek? Mi nem engedhetjük meg magunknak.
Az egyik leggyakoribb és egyben leghamisabb érv, amit ezzel kapcsolatban hallottam, az, hogy lefogyni túl sokba kerül.
Ez egyszerűen ostobaság.
Annyit enni, hogy az ember kövér maradjon, pénzbe kerül. Ha valaki kövér, annak testsúlytól függően kb. 4000 kalóriát kell bevinni a szervezetébe naponta, hogy ne fogyjon le. Lehet, hogy még többet is.
Ez egy átlagos súlyú embernek a 2 napi kalóriaadagja, vagy még annál is több.
Nekem például a fogyókúrám alatt nőttek a megtakarításaim. És, aki tudja, mennyit eszik egy elhízott ember, az ezen nem is csodálkozik.
Nem volt többé McDonald's-ba járás, nem vettem mindenből ipari mennyiséget, (mert még a generikus márkák is többe kerülnek, ha háromszor-négyszer annyit vásárol belőlük az ember), és nem pakoltam tele az autómat minden alkalommal üdítőitalokkal - sok ember ezekről tud a legnehezebb lemondani.
Vagyis a kifogás megcáfoltatott, a ló megdöglött, engem pedig nem érdekel már azoknak a dumája, akik nem igazán értik, milyen kövéren élni, és milyen sok pénzbe kerül.
Mi, normális súlyúak el sem tudjuk képzelni, milyen egy elhízott embernek ruhát vásárolni
Egy farmer az extraméret boltokban kétszer annyiba kerül, egy ing, sőt, még egy közönséges póló is. Értik? Egy rohadt póló. Ha megpróbál az ember a divattal lépést tartani, az egy vagyon.
Hogy miért?
Mert mindenki a kövér embereken akar nyerészkedni.
A ruhaipar, a nagyáruházak a saját márkás 'extra méretű' ruháikkal, a gyógyszergyárak, a kórházak, az ételszállító cégek, a többi kövér ember (különös tekintettel az influenszerekre), és persze a diéta-ipar is rajta van a listán.
Vagyis az elhízásért nemcsak az egészségünkkel és a kényelmünkkel fizetünk - hanem sok-sok pénzzel is.
A test egy idő után elér egy olyan pontot, amikor az okozott kár már visszafordíthatatlan
Végül a szervezet lerobban, és akkor az okozott kárt már nem lehet jóvátenni. Jönnek a szívbetegségek, az eltömődött artériák és az ízületi gyulladások - ám mi ezektől nem félünk, mert még nincsenek itt.
Önnek van valami terve arra az esetre, ha ez mégis megtörténik?
Mire fog gondolni útban a sürgősségi felé, ha szívinfarktusa lesz? Mi lesz az első gondolata, ha az orvos azt mondja majd, hogy "Ezt az életmódjának és az étkezési szokásainak köszönheti"?
Nem akarok szemét lenni, tényleg. De én feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, és mikor rájöttem, hogy rettenetesen megrémülnék, akkor tudtam, hogy tennem kell valamit.
Mert én nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni.
Az apámra gondoltam, aki több nyitott szívműtéten esett át - nem, kösz.
Én ott akarok lenni a gyerekeim esküvőjén, a férjemmel akarok megöregedni, és egy napon együtt akarom majd élvezni vele az együttlétet az unokáinkkal.
Elég ideig akarok élni ahhoz, hogy lássam, ahogy a melleim megereszkednek, és egyszer majd Floridába akarok költözni egy kedves kis nyugdíjasházba.
Nővérként is vigyázni akarok az egészségemre, hogy a tanácsaimmal még sokáig segíthessek az embereknek.
Tegyen valamit ön is, amíg nem késő! Most rögtön, hogy később ne legyen mit megbánnia.
Én is sajnálom, hogy nem tettem ezt meg már korábban. Sajnálom, hogy rengeteg mindent elmulasztottam, mert nem voltam eléggé motivált.
Pedig az időt, amit arra fecséreltem, hogy megpróbáljam kövér nőként szeretni magam, azzal is tölthettem volna, hogy jól érezzem magam.
Túlsúlyos lányok soha nem ismerik be, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben, de valahol mélyen tudják az igazságot. Ezért van bennük ellenérzés azokkal szemben, akik vigyáznak magukra, és azokkal szemben is, akik nevén merik nevezni a dolgokat.
A testpozitivitás kőkemény prédikátorai támogatják minden olyan csoport vegzálását, akik az egészség mellett kötelezték el magukat.
Emlékszem, én is nehezteltem azokra, akik olyanok voltak, amilyen én is lenni szerettem volna. Akik egészségesek, élvezik a testüket, és teljes életet tudnak élni... És mivel mindez számomra elérhetetlennek tűnt, irigyeltem őket, és nehezteltem rájuk.
Szóval én is voltam a másik oldalon, csináltam, amit ők csinálnak, de ma már minden percét bánom.
Mert ez a testpozitivitás kampány valójában öngyilkossági kampány álruhában
Senki nem akar fiatalon meghalni.
De ezek az emberek mégis inkább azzal foglalkoznak, hogy megmutassák, őket "nem érdekli", mit gondolnak mások a kerek idomaikról. Pedig igenis érdekli - és az, hogy az ember bebizonyítsa másoknak, hogy kövéren is tudja magát szeretni, nem ér annyit, hogy az életét kockáztassa érte.
Márpedig, aki nem veszi komolyan az egészségét, az végül az életét sodorja veszélybe.
Igen, egy nő lehet csodálatos, akármilyenek is a méretei. A súly nem határozza meg a szépséget, az egészség viszont meghatározza, hogy meddig élünk. Ha tényleg nem érdekli, mit gondolnak az emberek, akkor legyen igazi lázadó, és kezdjen el vigyázni a testére, amiből önnek is, mint mindenkinek, csak egy van. Mégpedig most azonnal, mielőtt ez az egyetlen teste cserbenhagyja. Fordítsa vissza az okozott károkat, és előzze meg a továbbiakat.
Nem arról van szó, hogy legyünk soványak. Sovány nők is lehetnek betegesek. Hanem arról, hogy abban legyünk pozitívak, hogy a testünknek törődésre van szüksége, és ne azt fogjuk fel pozitívan, hogy szélsőségesen egészségtelenül élünk.
Azért mondjuk az embereknek, hogy ne dohányozzanak, mert tudjuk, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. Ez évtizedek óta tudományosan bizonyított tény.
Ugyanez a helyzet az elhízással, ami bizonyítottan korrelál a várható élettartammal.
Ez a beteges testpozitivitás mozgalom a végén jól fenékbe rúgja majd a követőit, de akkor már késő lesz.
Ezzel nem a kövéreket akarom bántani. Abszolút nem ez volt a célom, és ha valaki mégis annak veszi, nem kérek érte bocsánatot. Hogy mások hogyan értelmezik, amit leírtam, arra nincs ráhatásom. Én csak a tényekről és a tapasztalataimról beszélek.
Mert túl kevesen vannak, akik hajlandóak kimondani az igazságot.
Nem kell ahhoz soványnak lenni, hogy az ember egészséges legyen. És ahhoz sem, hogy szép legyen. Az ember szeretheti és szeretnie is kell magát minden körülmények közt. De annyira is kell szeretnünk magunkat, hogy észrevegyük, ha baj van, és valamin változtatnunk kell.
Az ember igenis képes lehet hosszú, egészséges élettel megajándékozni magát. Miért ne tenné meg ön is az első lépést még ma?