Fordította: Czárán Judit
Az autoimmunbetegség megelőzhető, csillapítható és visszafordítható
Source: www.Freepik.com
Az International Journal of Molecular Sciences című folyóiratban közelmúltban megjelent tanulmány szerint a sérült bélgát, vagyis a szivárgó bélrendszer a 30-szorosára növelheti az autoimmun betegségek kialakulásának kockázatát (1).
A szivárgó bél lehetővé teszi, hogy a bélben lévő meg nem emésztett táplálék, különböző mikroorganizmusok, toxinok és más kórokozók a véráramba kerüljenek. Ez szisztémás gyulladást válthat ki, és elősegítheti az autoimmunitás kialakulását.
A bélfal hámsejtekből áll, amelyek felszívják a tápanyagokat az ételből, amit megeszünk, viszont megakadályozzák, hogy káros vegyületek kerüljenek a véráramba. A hámsejteket szoros kötésű okkludin molekulák kötik össze, amelyek nem engedik, hogy a potenciális kórokozók a vérünkbe jussanak. Az okkludin molekulák működését egy zonulin nevű fehérje szabályozza, amely megmondja az okkludinnak, mikor nyissa, illetve zárja a kötéseket.
Okkludin és zonulin
Amikor bélfal károsodik (a károsodást okozó tényezőket a cikk későbbi részében tárgyalom), az okkludin és a zonulin belekerül a sérült szövetekbe, az immunrendszer pedig ellenanyagokat kezd termelni ellenük, hogy eltávolítsa az elhalt és károsodott sejteket. Ezért a szivárgó bél szindrómát laboratóriumi vizsgálattal azonosíthatjuk a zonulin és az okkludin emelkedett szintje alapján.
Kutatásaink során azt vizsgáltuk, hogy a szivárgó bél ezen markerei kapcsolatban állnak-e az autoimmun reakciók markereivel.
266 véletlenszerűen kiválasztott személy laboratóriumi eredményeit néztük meg
Az eredmények azt mutatták, hogy a szivárgó bélfallal rendelkező személyeknek akár 30-szor nagyobb volt a kockázatuk az autoimmunitás kialakulására, mint azoknak, akik nem. A vizsgálatok a 24 autoimmunitás marker közül 17 autoimmun antitest szintjének emelkedését mutatták ki, többek között az agy, a hormonmirigyek, az ízületek, a simaizmok, a szív- és érrendszeri szövetek ellen.
Kutatásainkból az derült ki, hogy minél magasabb a szivárgó bél antitestek szintje, annál magasabb az autoimmun antitestek szintje is. Más szóval, minél nagyobb mértékben szivárog a bél, annál nagyobb az autoimmunitás kialakulásának kockázata.
A szivárgó bél növeli a neurológiai autoimmunitás kockázatát
Összefüggést találtunk a zonulin és az okkludin antitestek és a neurológiai autoimmunitás között is. Az agynak van egy gátja, amely a bélgáthoz hasonló funkciót tölt be - a szükséges vegyületeket be- és kiengedi, miközben védi az agyat a különböző kórokozóktól. A vér-agy gát szintén zonulinból és okkludinból áll, amelyek ugyanúgy működnek itt is, mint a bélben.
A kutatások szerint a vér-agy gát összeomlása szerepet játszik a neuroinflammatorikus rendellenességek, az agyi degeneráció és az agyi autoimmunitás kialakulásában. Korábbi vizsgálatok például összefüggést mutattak ki a szivárgó bél előrehaladott stádiuma és a szklerózis multiplex között. Adataink alátámasztják a korábbi kutatások eredményeit, amelyek összefüggést mutatnak a szivárgó bélrendszer és az agyi autoimmunitás között.
Szivárgó bél és csontrendszeri, illetve ízületi autoimmunitás
A szivárgó bélrendszer a csont- és ízületi szövetek elleni autoimmun reakciókat is bizonyítottan kiválthat. A legújabb kutatások szerint a bél áteresztőképessége miatt olyan baktériumok keringhetnek a véráramban, amelyek elősegítik a csontok és ízületek gyulladásos betegségeit.
A szivárgó bél és a pajzsmirigy, a máj, a hasnyálmirigy, más mirigyek és a bélrendszer elleni autoimmun reakciók
Vizsgálataink alátámasztják azon korábbi kutatások eredményeit is, amelyek összefüggést találtak a szivárgó bél markerei és az 1-es típusú cukorbetegség, az autoimmun pajzsmirigybetegség, a mellékvese autoimmunitás (Addison-kór), a petefészek, illetve a herék autoimmunitása, a primer szklerotizáló cholangitis, az autoimmun hepatitisz, a gyomor autoimmunitása és a krónikus gyulladásos bélbetegségek között.
Az autoimmunitás három stádiuma
Az autoimmun antitestek megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető autoimmun betegségben, vagy akár arra jellemző tünetektől szenved. Klinikusként azt tapasztaltam, hogy az autoimmunitásnak három stádiuma van:
1. stádium: Vannak antitestek, de nincsenek tünetek vagy betegség. 2. stádium: Az antitest szint megemelkedik és tünetek is vannak, de a betegség még nem fejlődött ki annyira, hogy orvosi beavatkozást igényelne. 3. stádium: A magas antitest szint és az autoimmun károsodás már elég egyértelmű ahhoz, hogy az állapotot betegségként diagnosztizáljuk, és az érintettet orvosi kezelésben részesítsük.
Ha Ön az 1. vagy a 2. stádiumban van, akkor potenciálisan még megelőzheti az autoimmunitás progresszióját a szivárgó bélrendszer helyreállításával, az autoimmunitást okozó tényezők azonosításával, valamint gyulladáscsökkentő (paleo) étrendre és életmódra való áttéréssel. Jelentős védelmet jelent az igen magas D-vitaminszint is (lásd. D-vitaminrezisztencia, Coimbra protokoll). Ha Ön a 3. stádiumban van, akkor az autoimmunitás expozícióját csillapító stratégiák segítségével akadályozhatja meg a betegség súlyosbodását.
A szivárgó bél lehetséges okai
A szivárgó bél nem a semmiből jelenik meg. A kutatások és a klinikai tapasztalatok alapján több olyan tényezőt gyűjtöttem össze, amelyek hozzájárulhatnak a szivárgó bél kialakulásához. Ezek a következők lehetnek:
Ha megérti, milyen mechanizmusok okozhatták a szivárgó bél szindrómáját, akkor jobban fel tudja mérni a probléma nagyságát, és azt is, hogyan lehet kezelni azt. Például akinek korábban agyi sérülése volt, annak egészen más stratégiát kell követnie, mint annak, aki éppen most fejezett be egy antibiotikum kúrát. Ebben az a csodálatos, hogy a mögöttes okok megszüntetésével nemcsak a szivárgó bélrendszerünkön javíthatunk jelentősen, hanem az általános egészségi állapotunkon és jóllétünkön is.
Remélem, mindenkit sikerült meggyőznöm, hogy a szivárgó bél komoly probléma, amellyel foglalkoznunk kell, hiszen nem múló egészségügyi kényelmetlenségről van szó, hanem olyan kóros állapotról, amely az egész hátralévő életünket megkeserítheti. Ha figyelmen kívül hagyjuk a testünk jelzéseit, hogy tennünk kell valamit a szivárgó bélrendszerünk ellen, azzal azt kockáztatjuk, hogy autoimmun betegek leszünk, vagy súlyosbodik a már meglevő betegségünk.
Szendi G: Mit tehetünk ezen túl?
Autoimmunbetegségek régóta ismert, hogy általában alacsony a D-vitaminszint. Ennek oka részben a népességben általános D-vitaminhiány, de a kérdést bonyolítja, hogy autoimmunbetegségben általában D-vitaminrezisztencia áll fenn.Ezt még a D-vitaminkutatás ajánlásai szerinti magasabb (kb. napi 10 000 NE) D-vitaminpótlás sem képes áttörni. Ennek oka összetett lehet, de, amit már tudunk, hogy bizonyos kórokozók (vírusok, baktériumok) képesek blokkolni a D-vitamin receptorokat, meggátolva a D-vitamin immunserkentő hatását. Tulajdonképpen logikus, hogy évmilliók alatt a kórokozók "megtanulták" hogyan lehet kicselezni az őket támadó immunrendszert. Sokféle módszert "kidolgoztak", példa erre a HIV vírus, amely magát az immunrendszert támadja, más vírusok elrejtőznek az immunrendszer elől (herpesz, Epstein-Barr). Maga az Epstein-Barr vírus képes blokkolni a D-vitaminreceptort, ezért hoznak több autoimmun betegséget kapcsolatban ezzel a vírussal.
A D-vitaminrezisztencia gyakorlati felismerése és kezelése a a href="https://www.tenyek-tevhitek.hu/az_autoimmun_betegsegek_gyogyszere.htm" target="_blank" class="sajat">Coimbra protokoll, amely akár napi 50-100 ezer NE D-vitaminnal tünetmentessé képes tenni autoimmun betegeket.
Léteznek más módszerek is, ezek per pillanat kísérleti fázisban vannak.
Hivatkozások:
1, https://www.mdpi.com/1422-0067/24/22/16352