Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Csontos Erika:
Folyóhoz A Medret 2. rész

Vissza az első részhez

Ivánnal, a budapesti Ébredések Alapítvány Hanghalló Önsegítő Csoportjának tapasztalati szakértőjével Csontos Erika beszélget

A kutatások szerint az ókori görögök hanghallásokként éltek még saját gondolataikat, és ezt isteneknek, elhalt rokonoknak tulajdonították. Interjú egy mai hanghallóval, aki elmondja, miként lehet gyógyszer nélkül kigyógyulni abból, amit ma a pszichiátria csak gyógyszerrel befolyásolható súlyos elmezavarnak tekint.

 

A Google adatkezelési elvei

 

- Az Ötven felépüléstörténetben gyakran előfordul, hogy a Hang olykor támogat, gyakrabban kritizál, sőt, destruktív dolgokat parancsol.

- Szimbolikusan kell értelmezni mindig. Például az "öld meg magad!" azt jelenti, hogy kezdjél egy új lapot az életedben. A Hang mindig támogat, még ha bizarr formában is. Ez az alaptétel. Mondok két technikai dolgot. Ha a Hang esetleg zavaró dolgokat mond, és nem tudjuk értelmezni, vagy: hiába teszünk fel neki kérdést, kitérően válaszol. Ilyenkor a hanggal nem tudsz - mint az üdülőben a baráttal - szót érteni. És ha még egyszer fölteszed a kérdést egy kicsit máshogy, talán jobban meg tudja válaszolni, és azt mondja, "igen". Mert elég gyakran mond "nemet", de még gyakrabban "igen"-t. Kezdetben még nem tudjuk irányítani, elsősorban a lelki bajok miatt uralhatnak minket a hangok. Amikor még nem tárgyalunk kifejezetten a Hanggal, hanem csak a módszert kezdjük használni, van, amikor negatív a Hang, azt lehet neki mondani, hogy "este", vagy "később" jöjjön. Ezzel lehet valamennyi időt nyerni… A hangokkal való tárgyalás kontrollérzést ad, és szabadabb mozgást egész nap.

- A hangokkal való konkrét tárgyalás hogyan zajlik?

- Van, hogy a segítő kérdez a Hangtól. Az én esetemben az édesapám volt az, aki moderál. Eldöntendő kérdéseket teszünk fel, például egy adott kérdéssel kapcsolatban "ezt így gondolod, vagy úgy"?

- Mármint a Hangnak?

- Persze. Hogy igennel vagy nemmel válaszoljon egy adott, konkrét témában felmerülő kérdésre. És ha a Hang azt mondja, hogy "igen", az azt jelenti, hogy azt el kell fogadni. A Hang mindig támogat.

- Tegyük föl, megjegyzi: "Milyen ronda vagy!".

- Pont ilyesmi előkerült a csoportban egy hölgynél. Nem csúnya lány egyébként. Amikor tükörbe nézett, a Hang valamilyen csúnyaságra célzó megjegyzést tett. Ilyenkor nem mindig a külsőre kell gondolni, hanem arra, hogy az életében van egy probléma, amit feketehumor-szerűen jelez a Hang. A hangok sokszor gúnyolódnak! A hangok állításait több szempontból kell megvizsgálni. Olyanok, mint a gordiuszi csomók. Át kell gondolni az életünket, az élet buktatóit. A lány egyébként történetesen szép. Mások szerint sem volt baj a fiatal hölgy külsejével, hanem a Hang szimbolikusan ki akarta fejezni, hogy "az életedben vannak problémák, változtass!". Ez a módszer pozitív életfelfogást sugall. Ez fontos, mert az emberek nagyon különbözőek, és nem mindenki hiszi el rögtön elsőre, hogy neki állandóan pozitívan kell fölfognia a dolgokat. Mindennek a kulcsa a személyiségben van, a személyiségben meglévő tehetségekben, melyek kiteljesedhetnek a szuprarétegekben, azaz a magasabb emberi törekvésekben, valamint a minirétegekben. Ez a mindennapok apró részleteinek megoldását jelenti a módszer segítségével.

- Mondanál az utóbbira egy példát?

- A reggeli felkelés nehéz, ezért fontos a fölkelés problémátlanná tétele. A másnapi programot jó, ha már előző este pontokba szedve összeállítjuk. Én például meghatározom, hány órakor kelek fel. Előretekintek a jó dolgok felé. Erősnek kell lennem, hogy le tudjam győzni a rossz közérzetemet. Meg kell, hogy legyen a kőkemény elhatározás, a jó dolgok melletti elkötelezettség. Nem szabad elrévedezni, a saját gondolatainkat a napi tervre kell irányítani. A napi elindulást segítő, automatikus reggeli cselekvések, az ablak kinyitása és az ágynemű szellőztetése, a függöny elhúzása: valójában mindkettő a külvilágra nyitást szolgálja. Én például reggel tíz tornagyakorlatot végzek, majd húsz hasi légzést, és aztán az ablaknál csinálok még légzőgyakorlatokat, utána zuhanyozás, öltözködés, tisztálkodás, reggeli. Ekkor már beindul a nap. Múlt nyáron voltam jógatáborban, ott sokat tanultam, azóta pozitív mantrákat is használok. A Hanggal való tárgyalást már kora reggel célszerű kezdeményezni, konkrétan meg kell beszélni, mi a következő pont az aznapi programban, hogy a Hang azt támogassa. Csak akkor kell tárgyalni vele, ha akadályoz. Amikor még pionír voltam, nem hittem el, hogy a Hang mindig támogat. Ezt az ember nem látja be mindig, pláne, hogyha negatív a Hangja, és ha nincsenek előtte példák. Viszont egy idő után rájöttem, hogy ez a szabályszerűség létezik ebben a módszerben. Aki már használja a módszert, annak ezt el kell sajátítania, el kell hinnie. A másik tényező az a belső elhatározás, hogy valamin változtatni akarok. Ha nincs elhatározás, nem tudok változtatni. Van olyan a csoportban, aki a Hanggal nehezen tud tárgyalni. Van, akinél egész fenyegetőek a Hangok. Nálam is voltak bizonyos Hangok, amelyek negatívak voltak, de azokkal leszámoltam.

- Visszaszorultak?

- Igen, és ahogy az ember megoldja a problémáit, úgy szorulnak vissza a negatív Hangok, és úgy nyugszanak meg.

- Mi osztható meg arról, hogy te magad milyen jelenségeket tapasztaltál meg? Mire jöttél rá, hogy milyen életesemények álltak ezek hátterében?

- Csak dióhéjban: 1988-ban Ausztriában, nyáron egy kávézóban egy - a Bács Ferencre, a magyar színészre hasonlító - idős úr nézett nagyon engem - magamban idősebb melegnek tartottam. Később ő jelenségként, mintegy látomásként megjelent előttem, ekkor nagyon erős félelmet éreztem, és belső hangokat tapasztaltam. Valamilyen próbának, heccnek tekintettem. Két nap múlva eltűnt. Aztán ugyanabban az évben Párizsban összebarátkoztam egy fiatalemberrel, akiről kávézás közben kiderült, hogy meleg. Megkérdezte tőlem, hogy meg tudom-e magyarázni, miért nem szeretem a fiúkat. Azt válaszoltam, hogy nem tudom. Aznap hazafelé a párizsi metrón intenzív félelemérzés fogott el, úgy éreztem, utánam jött a srác. Elmeséltem a dolgot idősebb jó barátomnak, akinél laktam. Megkérdeztem tőle, szerinte kell-e félnem. Azt válaszolta, hogy nem. A dolog ezzel véget ért… Visszatekintve azzal magyarázom ezeket a félelmeket, hogy abban az időben a homoszexuális emberekkel kapcsolatban eléggé előítéletes, illetve túl negatív volt a megítélésem.

- És a lányok?

- Az első nagy szerelmem 1989-ben volt. Egy másik fiú el akarta hódítani a lányt, amikor már együtt voltunk. Nem volt túl fair a srác, aki addig jó barátom volt, tudta, hogy együtt vagyunk. Levélben a lány címét kérte tőlem, persze nem adtam meg neki. Árulásnak éreztem, bár később kiderült, hogy inkább tévedés volt. Megszakadt vele a baráti kapcsolatom, és ez jelentős belső feszültséget okozott számomra. Később azután, amikor egy este a barátnőmmel sétáltam, váratlanul megszólalt mellettem a fiú hangja. Barátnőmmel közösen abban állapodunk meg, hogy a különös jelenség ártalmatlan, és egy-két percen belül el is tűnt… Aztán szakítás lett a vége ennek a szerelmi kapcsolatnak. Nem volt még elég tapasztalatom abban, hogyan rendezzem a kapcsolatot egy vetélytárs jelentkezésekor.

- Te személy szerint hogyan dolgoztál a módszerrel?

- Három hónapot fordítottam arra, hogy ezzel a módszerrel nap mint nap kőkeményen, jellemalakítóan foglalkozzam. Napi négy "projekttel" kezdtem, aztán egy idő után már hat projekttel folytattam.

- Mit nevezel projektnek?

- A munka az egyik projekt: például házimunkák. A szakma gyakorlása a másik projekt: fordítások, elemzések. Aztán a Hanggal való beszélgetés, a problémák földolgozása.

- Írtál naplót is?

- Igen, feljegyeztem a gondolataimat.

- A hanghalló módszerrel kapcsolatban?

- Így van. Meg a saját szakmámmal kapcsolatban, konkrét könyveket vettem elő, egyetemi tananyagokkal foglalkoztam, és francia fordításokat írtam bele. Fordítottam hanghallós anyagokat. Amikor jöttek a quebeciek vendégségbe az alapítványhoz, velük franciául beszéltem. Voltak rendezvények, konferenciák, ott is részt vettünk Bélával. A Hang, ha szimbolikus, ha negatív is, általában arra figyelmeztet, hogy nem dolgozunk a módszeren és nincs továbblépés. Akkor ideges a Hang, amikor lazítunk. Négy tulajdonságra van szükség: kőkemény akaratra, elszántságra, bátorságra, félelemnélküliségre. Fontos, hogy lehetőleg ne ijedjünk meg a Hangtól és az elénk tornyosuló nehézségektől. A hibákat kijavítani nem szégyen, hanem erény.

- Te kinek vagy minek tulajdonítottad a hangokat?

- Volt idő, amikor én is úgy éreztem, valaki más szól hozzám. Most már tudom, hogy ezek az én gondolataim voltak.

- Nemrég lett egy tündéri barátnőd is.

- Egy barátnő megszerzése felér egy egyetemi fölvételivel. Nekem is volt, amit nem jól csináltam, hiába "csajoztam" már 14 éves koromban. Az ember más 14 évesen, és más 30 éves korában. Voltak nehézségek, amelyeket le kellett küzdenem pontosan a hölgykeresésben, például, hogy miként közelítsem meg őket.

- Ron Coleman szerint a felépülés belső döntés, választás kérdése is.

- Fontos az áldozatszerep elhagyása. Győztessé kell válni, ez az alapvető választás. Választani kell az önsajnálat vagy az élet megélése, kiteljesítése között. Mindig az életvitelhez, a működőképességhez szükséges változtatásokra utal a Hang. Nem lehetetlenségeket kíván, mindennapi dolgokról van szó. Ron nem véletlenül alapszemélyiség, mert ő a jellemfejlesztés részét nagyon fontosnak tartja. Ron felépüléstörténete alapján több embernek javasoltam, hogy a saját felépülési tervébe az ő elveit beépítse. A székesfehérvári hanghalló önsegítő csoportban pár csoporttagnak nemrég én készítettem felépülési tervet.

- Ez mit jelent?

- Valakinek megismerem az egyéniségét, mondjuk Székesfehérváron például az Imi nevezetű srácnak és Jónásnak… Aztán készítettem nekik felépülési tervet. Teljesen mást mind a kettőnek. Imi valamivel fiatalabb srác nálam. Jónás meg egy világlátott világfi, aki a Bakonyban nőtt fel, és nagyon érdekes egyéniség. És neki külön, a személyiségéhez mérten, mivel ő nagymértékben akar megváltozni, annak megfelelő tervet készítettem. Munkatalálás, társadalmi hálózat építése, és minden más. Ismerem az élettörténetét, és ahhoz írtam különböző továbbfejlesztési módozatokat, és technikát.

- Hogy mit, hogyan kérdezzen a hangoktól?

- Például az is.

- Mit kell tenni, ha valaki visszaesik?

- Előfordul, hogy megoldunk valamit a hanghalló módszerrel, előbbre lépünk, és aztán visszaesés van. Ez azt jelenti, hogy még mindig vannak problémák, amiket nem dolgoztunk fel, vagy nem elég óvatosan nyúltunk hozzá, és még pár problémát meg kell oldanunk. És amikor ezek eltűntek, megnyugszik a Hang.

- Menyit számítanak a pozitív példák a felépülésben?

- Rendkívül sokat. Érdemes elgondolkozni a hit és a bizalom kapcsolatán a hanghallás módszer összefüggésében. Először csak hiszünk a módszerben, mert a felépüléstörténetek alapján elhisszük, hogy ez hasznos lehet számunkra is. Amikor haladunk előre, például tárgyalni kezdünk a Hanggal, határt szabunk neki, és ha ez sikerül, akkor a bizalmunk is megjön, és a hitünk is erősödik a módszerben. A Hang a navigátor, mutatja a felépüléshez vezető utat. Meg kell találni a saját utadat. Meg kell találni a folyóhoz a medret. A felépülésnek több szakasza van. Az első fázis az, amikor még félünk a Hangtól, visszautasítjuk, hogy foglalkozzunk a mondanivalójával. A második fázis az, amikor a félelmet legyőzve kezdjük megfigyelni a Hangot, próbálunk odafigyelni rá. Ekkor a hanghalló kialakítja saját nézetét, pozitív látásmódját az általa tapasztalt élményekről. Ebben a szakaszban engem a felépüléstörténetek "vezettek be" a hangok kezelésének titkaiba. Ron tapasztalati szakértőként szinte már professzorává vált ennek a módszernek, mint volt felhasználó hanghalló. Láttad a tréningen, hogy mi van tetoválva a vállára?

- "Pszichotikus vagyok, de büszke!"

- Nem az számít, hogy ha valakire azt mondják, hogy "bolond", ó nem. Az, hogy ő maga mit gondol, és arra vannak-e érvei… Az ördögi körök megtörése saját képességeink fejlesztését, a munkával elért sikert jelenti. A harmadik fázisban tárgyalunk a Hanggal és megpróbáljuk megérteni az üzenetét, amelyet szimbolikus formában közöl. Így eljuthatunk oda, hogy össze tudjuk vetni az üzenetét az élettörténetünkkel.

- Melyek szerinted a felépülésedet segítő legfőbb tényezők?

- A család, a szüleim. Egy-egy családtagot ugye nem csak akkor szeretünk, amikor fölköszöntjük a szülinapján, hanem amikor együtt elérünk valamit a hétköznapokban. Amikor a mamám fölkel hajlani négykor, hogy megcsináljon egy szendvicset nekem a madarásztúrára, és én visszaköszönök az ajtóból, hogy "köszi a szendvicset"… Aztán az önsegítő csoport is rengeteget számít. Közösen megoldunk problémákat, kitaláljuk, ötleteket adunk egymásnak, hogy mi lehetett a másik ember által hallott Hang üzenete, és ezért ez a csoport pótolhatatlan. Legfőképpen persze önmagunk. A beszélgetések a hanghalló csoportban még nem nyújtanak végleges megoldást a problémára. A kívánt célig el is kell jutni. A hanghallónak kell a saját stratégiáját kiépítenie. Ez elmélyültebb foglalkozást igényel. Mint már volt szó róla, a felépülés megköveteli az önismeretet, az önbizalmat, az önbecsülést és az önelfogadást. Ezek egymásra is épülnek. Erős akarat szükséges a felépüléshez, nem függhetünk állandóan más emberektől.

- Mi az első kérdés, amit megkérdeznél attól, akinek segíteni akarsz?

- "Elfogadod azt, hogy lehetséges a felépülés?"

Vissza az első részhez

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre