Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Gina Kolata:
A sztent-beültetés nem enyhíti a mellkasi fájdalmat

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Gina Kolata: 'Unbelievable':Heart Stents Fail to Ease Chest Pain

Egy nemrégiben publikált tanulmány arról számol be, hogy míg a szívinfarktuson átesett betegek esetében a sztent-beültetés az artériák szabaddá tétele érdekében akár életmentő is lehet, addig a mellkasi fájdalom csillapítására a módszer nem alkalmas.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Egy minap megjelent cikk szerint az eljárás, amellyel évente több százezer szívbeteg mellkasi fájdalmait igyekeznek csillapítani, sok esetben hatástalan.

A kutatók az elzáródott artériák szabaddá tételére szolgáló ún. sztentek (parányi hálós falú csövek) beültetésének hatékonyságát vizsgálták, és arra jutottak, hogy az eszköz, amely életmentő lehet az artériák megnyitására szívinfarktus okozta heves fájdalom esetén, nem minden mellkasi fájdalmat csillapít. Pedig a módszert leggyakrabban olyan betegeknél alkalmazzák, akiknek blokkoltak az artériái, és mellkasi fájdalmaktól szenvednek komolyabb fizikai igénybevétel, például hegyre felfele gyaloglás, vagy lépcsőmászás esetén. Ám sokszor olyankor is elvégzik a beavatkozást, ha a betegnek nincsenek fájdalmai, de érszűkületben szenved.

A szívbetegségek még mindig a vezető halálok Amerikában - évente 790 ezer ember kap infarktust -, és a sztent-beültetés szinte minden kórházban rutin beavatkozásnak számít. A kutatók szerint éves szinten mintegy 500 ezer beteg ereibe ültetnek be sztentet világszerte, mellkasi fájdalmaik csökkentésére, de van, aki ezt a számot még magasabbra becsüli.

Az eszközt több cég is gyártja, például a Boston Scientific, Medtronic and Abbott Laboratories, és egy sztent-beültetés ára az amerikai kórházakban 11 000 és 41 000 dollár között mozog.


A Lancetben megjelent legújabb tanulmány azonban megkérdőjelezi a több évtizedes klinikai gyakorlatot. Az eredmények ugyanis kétségessé teszik, hogy kell-e olyan gyakran, illetve érdemes-e egyáltalán sztent-beültetést alkalmazni mellkasi fájdalmak kezelésére.

"A tanulmány kifejezetten zavarba ejtő azon orvosok számára, akik eddig sztent-beültetésekkel próbáltak segíteni a betegeiken", közölte Dr. Brahmajee K. Nallamothu, a Michigan Egyetem szívsebésze, Dr. William E. Boden, a Bostoni Egyetem Orvostudományi Karának kardiológus professzora pedig egyenesen "hihetetlennek" nevezte az eredményt.

Dr. David Maron, a Stanford Egyetem kardiológusa pedig kifejezetten dicsérte a "jól felépített" vizsgálatot, amely azonban véleménye szerint megválaszolatlanul hagy néhány kérdést. Megjegyezte, hogy a vizsgálati személyek ugyan súlyos érelmeszesedésben szenvedtek, de csak egy artériájuk volt elzáródva, és az eredményről mindössze hat hét után kérdezték meg őket.

"Nem tudhatjuk, hogy a következtetések súlyosabb esetekben is megállnák-e a helyüket" - mondta Dr. Maron. "És azt sem tudhatjuk, hogy az eredmény hosszabb megfigyelési idő után is ugyanez lenne-e."

A vizsgálatot az Imperial College London kardiológusa, Dr. Justin E. Davies és a kollégái végezték 200 beteg bevonásával, akik súlyos szívkoszorúér elzáródásban szenvedtek, és olyan erős mellkasi fájdalmakra panaszkodtak, ami már akadályozta őket a fizikai munkában. Vagyis pont azt a kórképet mutatták, amire hagyományosan a sztent-beültetést szokták javasolni.

A vizsgálatban résztvevők hat héten keresztül egyrészt olyan gyógyszereket kaptak, amelyek csökkentik a szívinfarktus kialakulásának kockázatát, például aszpirint, sztatint, továbbá vérnyomáscsökkentőt, másrészt olyanokat, amelyek enyhítik a mellkasi fájdalmat, mégpedig azáltal, hogy lassítják a szívműködést, illetve tágítják az ereket.

Ezután a betegek egyik felénél sztent-beültetést hajtottak végre, míg a másik felénél csak színlelték a beültetést. Ez azon kevés kardiológiai kutatások egyike, ahol egy színlelt beavatkozás hatását lehetett összehasonlítani az igazival.

Az orvosok mindkét csoport esetében katétert vezettek be a beteg lágyékhajlatán vagy csuklóján keresztül az érelzáród helyéig, úgy, hogy a folyamatot röntgennel figyelték. Mikor a katéter elérte az elzáródott részt, akkor behelyezték a sztentet, illetve a "placebo" csoportban nem helyeztek be semmit, hanem egyszerűen kihúzták a katétert.

Mindezt úgy, hogy sem a kutatók, sem a betegek nem tudták, hogy ki kapott sztentet, és ki nem. A beavatkozás után mindkét betegcsoport erős véralvadásgátlót kapott.

A sztentek pontosan azt tették, ami várható volt: a vér áramlása a korábban elzáródott artériákban jelentősen javult.

Mikor a kutatók hat héttel később megkérdezték a betegeket, mindkét csoport arról számolt be, hogy enyhültek a mellkasi fájdalmaik, és jobban bírják a fizikai terhelést.

Vagyis nem volt különbség, azok, akiknél csak színlelték a sztent-beültetést, ugyanolyan jól voltak, mint azok, akik kaptak sztentet.

A kardiológusok szerint ennek egyik oka az lehet, hogy az érelmeszesedés sok eret érint, a sztent-beültetés viszont csak a legsúlyosabb elzáródást szünteti meg, ami nem biztos, hogy szignifikáns változást eredményez a beteg közérzetében. És akik mégis javulást érzékeltek, azt lehet, hogy csak a beavatkozás placebo hatása okozta.


Dr. David L. Brown, a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karáról, valamint Dr. Rita F. Redberg a San Francisco-i California Egyetemről azt írják a tanulmány recenziójában, hogy az eredmények alapján "át kellene írni az összes kardiológia tankönyvet".

Az Amerikai Egyesült Államok klinikai irányelvei szerint ugyanis a sztent-beültetés azoknál a blokkolt artériájú és mellkasi fájdalmaktól szenvedő betegeknél ajánlott, akiken már kipróbálták a legkorszerűbb gyógyszeres kezelést, ahogy ez az említett vizsgálatban résztvevő személyek esetében is történt.

Csakhogy ezeket az irányelveket olyan vizsgálatokra támaszkodva dolgozták ki, amelyek a betegek egyszerű bemondásán alapultak, hogy tudniillik a sztent-beültetés után jobban érezték magukat.

"Nagyon meggyőző volt a vizsgálatok negatív eredménye" - mondta Dr. Redberg. És mivel a beavatkozásnak vannak kockázatai, amelyekbe akár bele is halhat a beteg, sztentet csak szívrohamon átesett személyeknél lenne szabad alkalmazni - teszi hozzá.

A sztent-beültetést a 90-es évek óta alkalmazzák a bypass műtétek alternatívájaként, mivel annál kevésbé invazív a beavatkozás. Ám a hatékonyságáról nagyon régóta folynak viták.

Egy nagy mintán, szövetségi szinten, ám kontrollcsoport nélkül folyó kutatásban Dr. Maronék most azt vizsgálják, vajon a szívinfarktus megelőzésében a gyógyszeres kezelés lehet-e ugyanolyan hatékony, mint a sztent-beültetés vagy a bypass műtét.

2007-ben, egy Dr. Boden által vezetett, ugyancsak kezeletlen kontrollcsoport nélkül, de nagy mintán végzett kutatásban azt találták, hogy a sztent-beültetés nem véd meg a szívroham ellen, illetve a szívbetegségek okozta halálozástól.

Ennek a szakemberek szerint az a magyarázata, hogy az érelmeszesedés roppant diffúz betegség. Lehet, hogy a ma elzárult artériát sikerül szabaddá tenni sztent-beültetéssel, ám holnap esetleg egy másik ér fog elzáródni, és szívrohamot okozni.

Ám a mellkasi fájdalmak enyhítése sok kardiológus szemében más tészta. Abból indulnak ki, hogy végül is a szív egy izom, és ha az izom oxigénhiányos, akkor fáj.

Sok beteg szívkoszorúerei 80-90 százalékban el vannak záródva, és biztos, hogy a blokk megszüntetésétől jobban fogják érezni magukat.

Az az elképzelés, hogy a sztent-beültetés enyhíti a mellkasi fájdalmakat, mára annyira meggyökeresedett, hogy a legtöbb orvos nyilván továbbra is alkalmazni fogja, azzal érvelve, hogy egyetlen vizsgálatból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Még Dr. Davies is habozott, hogy tanácsolja-e a szóban forgó vizsgálatban részt vett betegekhez hasonló betegeinek, hogy mondjanak le a sztent-beültetésről. "Ugyanis vannak, akik nem hajlandók gyógyszert szedni, és vannak, akik nem is tudnak" - mondta.

A sztent-beültetés olyan széles körben elfogadott gyógymód, hogy az amerikai kardiológusok csodálkoztak, hogy engedhették meg az etikai bizottságok, hogy a vizsgálatban legyen egy kontrollcsoport is, amelynek tagjain csak színleg végezték el a beültetést.

Az Egyesült Királyságban viszont, állítja Dr. Davies, nem volt nehéz engedélyt szerezni a vizsgálathoz, és vizsgálati személyeket is viszonylag könnyen találtak

"Sokan nagyon nyitott az új kutatásokra, és ha megmondjuk nekik, milyen fontos kérdést szeretnénk eldönteni, könnyen kötélnek állnak" - mondja. Ennek dacára három és fél évig tartott, amíg összegyűjtötte a megfelelő vizsgálati személyeket.

Az amerikai kórházak jelentős részében az etikai bizottságok valószínűleg nem engedélyeznének egy ilyen kutatást, mondván, hogy ezeknek a betegeknek placebo kezelést adni nem egyeztethető össze az orvosi etikával.

Dr. Neal Dickert, Jr., az Emory Egyetem kardiológusa és orvosi etikusa azonban azt állítja, hogy a placebo hatás bizonyos esetekben meglepően erős lehet.

Néhány évvel ezelőtt az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer Engedélyeztetési Hivatal (FDA) kezdeményezésére vizsgálatot végeztek a magas vérnyomás invazív beavatkozással való kezelésével kapcsolatban. A kontrollcsoport tagjain ebben az esetben is csak színlelték a beavatkozást.

A módszert Európában is alkalmazták, de a vizsgálat azt állapította meg, hogy a vérnyomásuk nem csökkent jobban azoknak a betegeknek, akiknél valóban elvégezték a beavatkozást, mint azoknak, akiknél csak színlelték.

Dr. Dickert ennek kapcsán reményét fejezte ki, hogy a jövőben a kardiológusok további színlelt beavatkozásos, kontrollált vizsgálatot fognak végezni a sztent-beültetések hatékonyságával kapcsolatban.

"Lehet, hogy úttörő eredménnyel állunk szemben" - jegyezte meg.

De az Egyesült Államokban nem lesz könnyű folytatni a vizsgálatokat, mivel annak valószínűleg mind a kórházak és az egyetemek etikai bizottságai, mind pedig a betegek ellent fognak állni.

"A továbbiak már nemcsak rajtunk, kutatókon múlnak" - jegyzi meg Dr. David Goff, az Amerikai Szív, Tüdő és Vérkeringés Kutató Intézet kardiovaszkuláris betegségekkel foglalkozó osztályának vezetője.

Ám az új kutatási eredmény legalább egy szívspecialistát máris saját orvosi gyakorlata újragondolására késztette.

Dr. Nallamothu elolvasta a cikket, és éppen volt egy betege, egy Jim Stevens nevű 54 éves ügyvéd, akivel aznapra beszélte meg a sztent-beültetést. Stevens úrnak ugyanis el volt záródva egy artériája, ám a tanulmány hatására Dr. Nallamothu meggondolta magát, és elmagyarázta Stevens úrnak és a feleségének, hogy inkább mégsem végezné el a beavatkozást.

"Meg voltam lepve", mesélte Stevens úr, "de örültem, hogy nincs szükségem a műtétre".

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre