Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor: A terméketlen szépség

A női szépség testi jegyei az ember történelme során a termékenység testi jeleivel egyezett meg. Az utóbbi 100 évben evolúciós értelemben is jelentős változások következtek be a nő biológiájában, a férfi-nő kapcsolatban, s megváltozott a nő gazdasági szerepe is. Mára a szépség sokkal inkább gazdasági tényező, mint termékenységmutató. A szépek többet, a csúnyák kevesebbet keresnek, s az ünnepelt modellek pedig a terméketlenség szimbólumai.

 

Google hirdetés

 

A női szépség, őseredeti természetességében a termékenység hiteles reklámja volt, ezt könnyű belátni. Az evolúció során ugyanis azok a férfiak szaporodtak sikerrel, akik termékeny nőket választottak, azaz a termékeny nőket látták szépnek. Mivel a sikeres szaporodásban minden pici előny számít, természetesen azok a nők kerültek fölénybe a többi nővel szemben, akik sikeresebben reklámozták termékenységüket. Vagyis egyre inkább kifinomultak azok a mechanizmusok, amelyek a termékenység mutatóit testi-fizikai jegyekbe öntötték. A szelekciót természetesen a férfiak bonyolították, mert ők választottak.

Mivel a termékenységet a női nemi hormonok szintje határozta meg már magzati kortól, ezért az un. ösztrogénmutatók, azaz a 0.7-es derék-csípő arány, a gömbölyű fenék, a nagy mellek, kicsi orr és áll, a feljebb csúszott járomcsont és szemöldökív, a sima bőr alapmutatók voltak. A termékenység másik fontos mutatója a fiatalság. Persze, fontos a nőies hang, a kecses mozgás, a harmonikus személyiség, a kedvesség, a behódolás.

A női szépség azért is volt hiteles termékenységreklám, mert évmilliókig nem lehetett a szépségbe belepiszkálni. A nő csak megjeleníteni tudta adottságait, de nem tudta befolyásolni. Ette, amit a törzs is evett, úgy hordta a haját, ahogy a törzsi-vallási hagyományok azt előírták, olyan ruházatot és ékszert hordott, ami a törzsben elvárt volt. A biológia nem hazudott.

A szépség elszakad a termékenységtől

Az elmúlt 2-3000 év civilizációja e folyamatokba egyre inkább beleszólt. Kezdetben csak a divatok módosították ilyen-olyan irányba a női testet, és az arcfestés szinte minden kultúrában megfigyelhető szokása módosította a női arc megjelenését a mindig éppen kívánatos irányba. Azonban már e beavatkozási kísérletek is arról szóltak, hogy a női szépség kezd elszakadni a termékenységtől. Egyrészt abban az értelemben is, hogy termékenyebbnek mutatta a nőt, mint amilyen, másrészt, és talán ez lényegesebb torzítást jelentett, a női testideálokat a termékenységtől független eszmék kezdték befolyásolni. Ennek egyik durva példája a Kínából elterjedt visszahajtott lábfej divatja volt. Nem egy kislány belehalt az éveken át tartó tortúrába, de a szülők aggodalma, hogy lányuk nem fog elkelni, megkeményítette szívüket.

Kevésbé szélsőséges, de azért elég szenvedést okozó szokás volt a fűzőhasználat, amely éveken át való hordással már riasztó mértékben "darázsította" a derekat. Ennek szélsőséges példája Cathie Jung, aki 33 cm kerületű derekával bekerült a Guiness rekordok könyvébe, de nyugodtan tanpélda lehetne ortopédiai tankönyvek maradandó testkárosítást bemutató fejezeteiben is.

A női szépséget, azáltal, hogy a művészi ábrázolás egyik fő témájává lépett elő, ugyanúgy kanonizálni kezdték, mint az emberi test ábrázolását. A női szépség testarányok szabatos leírásává változott. 1539-ben Augusto Nifo pl. a Raffaelo által megfestett Jeanne d'Aragon portréja alapján kívánta meghatározni, hogy a szép nőnek az orra olyan hosszú kell legyen, mint a szája szélessége, a két fül együtt akkora legyen, mint a kitátott száj, végül a törzs nyolc fejnyi magas legyen. Erwin Panofsky az ikonfestészettől végigkövette a művészettörténetben az emberábrázolás szabályait, s minden korban pontos arányokat adtak meg, mekkora távolság legyen a száj és az orr között, milyen magas legyen a homlok, stb. Biztos, hogy a szépségeszményekre nagy hatással voltak a festők által megörökített valódi szépségek, de mégiscsak arról volt szó, hogy a szépség kezdett elszakadni biológiai jelentésétől és mintegy szabályozni kezdte, hogyan is nézzenek ki a nők, ha tetszeni akarnak a férfiaknak. A szépségeszmény előírássá vált, s már nem termékenység határozta meg a szépséget, hanem az eszmények. Az eszmények viszont kulturális-gazdasági termékek, kevés közvetlen kapcsolatuk van az emberi szaporodással. A női szépség vizuális tárggyá változott, és önmagában fejlődött. Kellékei lettek, amiket egyenként bárki, akinek pénze van rá, beszerezheti. Egy nőt össze lehet rakni, fel lehet építeni, de ez nem más, mint vizuális hatásokból való építkezés. Kialakult a mesterséges szépség, a nő némi átalakítás után megtestesít egy eszményt, amelynek már semmi köze a termékenységéhez. Nem azért szimmetrikus, mert jók a génjei, hanem mert műtéti korrekcióval, sminkkel azzá tették. Nem azért domborul a melle, mert olyan, hanem mert szilikon betét van benne, formára szabták, push up melltartó nyomja fel. Az eszmények 20. századi alakulására nagy hatással volt az ipar és a média. A filmipar majd a televíziózás elterjedése nyitotta meg azt a frontot, amelyen keresztül az eszményeket háttérből manipulálók szinte közvetlenül tudtak hatni a nőkre. Természetesen a divatkreálók sosem a hasukra ütnek, hanem valahogy a kor hangulatából szimatolják meg, milyen irányba kell változtatni a sztárok mérvadó megjelenésén, ugyanakkor a kor eszményei egyre inkább elszakadnak a biológiai valóságtól, öntörvényűen fejlődnek.

Szépség és egészség

A szépséget az evolúciós kutatások az egészség jelének tekintik. Evolúciós fejlődésünk során azokra a testi jegyekre érzékenyültünk rá, amelyek hitelesen tájékoztattak a partner egészségéről. Különös módon a modern vizsgálatok szépség és egészség közt igen gyenge kapcsolatot találnak. Ebből viszont az következik, hogy a mai életkörülmények közt azok a biológiai sajátságok, amelyek evolúciónk során garantálták az egészségességet, ma már nem játszanak védőszerepet. A szépség tehát ebben az értelemben is elveszítette evolúciós jelentését. A mai szépség funkcióját veszített, öncélú esztétikai élvezetet jelent, olyan, mint az elegáns bunda Afrikában, vagy a szexis bikini az Északi Sarkon.

A zsír és a szépség

A női test zsírtartalma kézzelfogható kapcsolatban van a termékenységgel.

Normálisan egy nő akkor termékeny, ha teste legalább 20-25% zsírt tartalmaz, de hormonális következményei miatt a súlyos elhízás is gátja a termékenységnek.

A 20. század során egyre inkább a karcsú, sportos női test vált eszménnyé, de ez az eszmény egy idő után önálló fejlődésnek indult beletorkolva az anorexia-járványba. A nők folyamatosan fogyókúráznak, a divatmodellek annyira soványak, hogy az elmúlt években több modell is meghalt anorexiában. A média folyamatosan a retussal irreálisan karcsúra varázsolt modellek fotóival sokkolja a nőket, és a milliós sztárgázsikat kasszírozó filmsztárok lassan már tuti fogyókúráikról híresebbek, mint szerepeikről. A bulvármédia kedvenc rovata az "ilyen a filmvásznon - ilyen az életben", melyben riasztó képeket mutatnak be arról, mit tudnak a sminkesek, a testdublőrők és az operatőrök elhasznált testű sztárokból a vászonra varázsolni. Mindez jól jelzi, hogy a propagált eszmények gyakorlatilag egészségkárosodás nélkül követhetetlenek, ugyanakkor mégsem lehet tőlük elszakadni. Persze, jogos a kérdés, hogy a nők miért olyan őrültek, hogy követik az irrealitásba hajló ideákat?

Ennek egy alapvető oka van: a nők folyamatosan versenyben vannak egymással. Pontosabban már nem is konkrét személyek a versenytársak, hanem az uralkodó nőideál.

Barbara Fredrickson és Tomi-Ann Roberts a jelenséget "tárgyiasítási teóriá"-val írták le. Eszerint a nők önmagukat folyamatosan egy külső megfigyelő szemével látják, ezért folyamatosan ellenőrzik testüket. Természetesen ez a belsővé tett megfigyelő rendkívül szigorú, ezért a nők testük miatt hajlamosak folyamatosan szorongani, aggódni, mintha folyamatosan egy szépségverseny fináléjában állnának a reflektorok kereszttüzében.

Az aggodalmak egyik leggyakoribb forrása a testsúly. Egy vizsgálatban 52 677 nőt és férfit kérdeztek meg arról, mennyire elégedett testtömegével, és mennyire szívesen mutatkozna fürdőruhában mások előtt. A nők kétharmada gondolta azt, hogy túlsúlyos, és 25% gondolta, hogy jól érezné magát fürdőruhában. Az alábbi grafikon a testtömeg index és a saját testtel való elégedettség összefüggését mutatja a vizsgálati eredmények alapján.

A grafikonon látszik, hogy a testsúlyukkal legelégedettebbek testtömeg indexe 18.5 kg/m2 volt, ami egy 170 cm-es testmagasság esetén 53 kg súlynak felel meg, amelynek -közelítő számítás alapján - 20%-a testzsír. Ez termékenység szempontjából már határeset. Új-Zélandon és Ausztráliában az állami egészségügyben 18-as testtömeg index alatt már nem vállalnak mesterséges megtermékenyítést, ennek ellenére az ennél alacsonyabb testtömeg indexű nők is magas pontszámot értek el a testükkel való elégedettségben. Ez ismét aláhúzza azt, hogy a karcsúság már nem az egészségesség és a termékenység jelzése, hanem azt bizonyítja, hogy a nő bármire képes, hogy tetsszen. Ráadásul úgy tűnik, nem igaz az sem, hogy csupán a nők rögeszméje a soványság, mert egy vizsgálatban független férfi ítészek különböző testtömeg indexű nőket pontozva, pontosan ugyanezt az eredményt produkálták. Ami a vizsgálatban meglepő volt, hogy a tetszést több, mint 70%-os mértékben a testtömeg index határozta meg, a derék-csípő arány alig játszott szerepet. Mivel a derék-csípő arány jellegzetes termékenységmutató, ez megint arra utal, hogy a hangsúly a termékenységről eltolódott egy öncélú esztétikai norma felé.

A nők közötti versenyt az tartja életben, hogy sosincs célszalag, amit átszakítva meg lehet nyugodni. Persze sokan elkényelmesednek a házasságban és elhíznak, megcsúnyulnak, de a bombaként becsapódó szerető vagy netán egy váratlan válás gyorsan szembesíti a nőt azzal, hogy a verseny jószerivel élete végéig tart. A verseny nem csak a férfi megszerzéséig tart, a férfit meg is kell tartani. És szorgos női versenytársak, akiknek még nem jutott férj, vagy szeretnék a meglévőt jobbra lecserélni, folyamatos sündörgéssel gondoskodnak arról, hogy a házasságban élő férfiak tudatában legyenek a feleség lecserélhetőségének.

De vajon van-e valami halvány kapcsolata a karcsúságnak a jóléti társadalommal, vagy csak valaki kitalálta ezt, aztán elszabadultak a dolgok? Hisz a soványság de facto az alultápláltságot jelenti, nem?

A kőkorban és a mai természeti népeknél a bevezetőben említett termékenységi mutatók legfontosabbika az ösztrogén irányította nőies zsírlerakódás a fenéken, a combon, a csípőn és a mellben. Ezek a zsírpárnák biztosítják az anya és a magzat életben maradását akkor is, ha terhesség alatt netán ínség állna elő. Amikor a termékenység irányítja a szépséget, a dolog ilyen egyszerű.

Judith Anderson és munkatársai a női test zsírtartalmát értelmező vetélkedő elméletek magyarázó értékét vizsgálták meg különböző kultúrákban. Az "élelmiszerellátottság" hipotézis szerint az olyan népeknél, ahol az élelmiszerellátás biztonsága változó, ott jobban szeretik a kipárnázott nőket. A jólét és a gazdagság korában a soványság már nem az éhezés jele, hanem az ellátás teljes biztonságát jelzi, hiszen az ember már nem kell arra készüljön, hogy a következő étkezés ideje bizonytalan. A falás, a mohóság azonosítódik a szorongással és bizonytalansággal, a soványság eleganciát és magabiztosságot sugároz. A nő munkába állásával ez különösen fontos, hiszen a kövérség az ösztönök uralmát, a soványság viszont a magasabb rendű célok által vezérelt, fegyelmezett személyiséget sugallja. Mint dolgozó nő, soványságával, azaz lapos, testbe simuló idomaival azt hangsúlyozza, hogy nem nő, hanem munkaerő. Ennek fontos üzenete van, mert bár sem a férfit, sem a nőt nem lehet a semlegesneműnek tekinteni, a szexualitás folyamatos hangsúlyozása és jelenléte veszélyezteti a termelékenységet. A szépség addig fontos, amíg növeli a termelékenységet, és onnantól káros, amikor elvonja a munkától az energiákat.

A soványság kultuszát erősíti, hogy a női testideál egyre inkább magába olvasztja a pubertás lányok testalkatát. A filmvásznon és a modelliparban megjelennek a karcsú, kislányos nők, s vetélytársakká válnak, arra késztetve a nőket, hogy karcsúságukkal igyekezzenek hangsúlyozni ők is fiatalságukat. Miért vált az ötvenes évektől egyre inkább divattá a fiús nő? Még javában a hosszú, leomló fürtök voltak a jellemzők, mikor a férfiszíveket lázba hozta a Kifulladásig*-ban Jean Seberg fiúsan rövidre vágott hajjal. Jó, növelte a romantikát, hogy ezzel a kedves, charmos gengszterrel (Jean-Paul Belmondo) jött össze. De mi olyan izgató egy rövidhajú nőben? A bakfis lány nonkonformizmusa, azaz az ágyban bármire rávehető. A kislányos ártatlansága, azaz a férfinek nem kell félnie az érett nő buja, kielégíthetetlen vágyaitól. És a fiatalsága: ez a nő szeretkezés közben nem fogja azt búgni a férfi fülébe, hogy "mikor veszel el?".

De ennek a nőideálnak mi köze is van a termékenységhez? Valójában semmi. Vagyis korunk nőideálja egyfelől ipari termék, abban az értelemben is, hogy iparágak épültek a soványság utáni vágy kiaknázására, a hibátlan bőr, a csókolni való száj, a tökéletes szimmetria, a különleges hajszín, az ápolt körmök, a rafinált öltözék kialakítására, másfelől a női munkaerő alkalmazásának rejtett feltétele, hogy ne legyen "annyira" nő. A soványságkultusz másik fő hajtóereje pedig a gyerekmentes szex. A soványság olyan életkort és testalkatot sugall, amelytől idegen a termékenység és a gyermekvállalás gondolata is. A sovány, kortalan, örök ifjú nők azt sugallják a férfiaknak, hogy megállt az idő, végtelen sokáig fogunk boldogan, lazán, elköteleződés-mentesen élni. A gyerek, a házasság és a többi felnőtt dolog még messze van, gondolni sem kell rá.

Szépség és munkabér

A munkaerő piacon a szépség, pontosabban az uralkodó standardnak való megfelelés, állást és a rivális nőkkel szemben nagyobb fizetést jelent. Itt sem lehet egy lélegzetvételre sem leállni, mert a nő sarkában ott liheg a riválisa.

Amerikában a nők 2008-ban 400 milliárd dollárt költöttek szépészeti szerekre, és ezt napi 45 perces munkával hordták fel testükre. 2011-ben 307 ezer mellnövelő műtétet, 244 ezer orrplaszikát, 205 ezer zsírleszívást, 196 ezer szemhéjplasztikát és 5.7 millió botoxos ránctalanítást végeztek. Ezek persze csak a "nagyberuházások", ezen kívül további 7 millió kisebb kozmetikai beavatkozás is történt. Ez mind befektetés, aminek valahol meg kell térülnie. A szépségnek ára van, és az emberek szeretnék kamatostul visszakapni, amit ráköltöttek.

Több kanadai vizsgálatban több ezer alkalmazottnak mérték a kiugróan szép és a csúnyácska végpontú ötfokú skálán a vonzerejét és minden alkalmazottnak feljegyezték a jövedelmét is. Daniel Hamermesh és Jeff Biddle statisztikai elemzésükben kimutatták, a kiugróan szépek és a csúnyácskák keresete közt 10% különbség volt kimutatható. Irene Hanson Frieze és két munkatársa 737 egyetemet végzett férfi és nő sorsát és fizetését követte, és kimutatták, hogy egy ötfokú szépségsálán, minden egység évi 2150 dollárral több keresetet jelentett a nőknek.

A szőkéket az emberek általában kevésbé intelligensnek tekintik, ezért érdekes annak a vizsgálata, vajon a szőkék a barnákhoz képest többet vagy kevesebbet keresnek-e? David Johnston megvizsgálta a kérdést, és úgy találta, hogy a szőkék átlagosan 7%-kal többet keresnek, ami megfelel annak, mintha 1 évvel többet tanultak volna. Ennek alapján a szőkéket nem butábbnak, hanem iskolázottabbaknak kéne tekintenünk.

Markus Mobius és Tonya Rosenblatt kísérletben modellálták az alkalmazottak szépségének a hatását, és kimutatták, hogy a szép embereket sokkal megbízhatóbbnak, munkájukhoz jobban értőknek értékelik és a kommunikációjuk is jobb. Ez persze mind fizetésnövelő hatású.

A magasabb nők jobb keresete érdekes bizonyíték arra, hogy a szépség piaci értéke nem a termékenységgel függ össze, hiszen az átlagos magasságú nők termékenyebbek, mint a magasak. Angol és amerikai mérések szerint nőknél 2.5 cm magasságnövekedés átlagosan 1.5-3% közötti keresetnövekedést eredményezett.

Az adatok szerint tehát a 177 cm-es nő 15-30%-kal többet keres, ami természetesen azzal is összefügg, hogy magasabb beosztásban van.

A testmagasság szoros kapcsolatot mutat a termékenységgel, a legtöbb gyermeke a 151 és 158 cm közé eső testmagasságú nőknek születik, állapította meg egy angol vizsgálat.

A vizsgálatban a 174 cm-es nők már 40% eséllyel maradtak gyermektelenek. Korunk tehát olyan nőket tekint szépnek, akikről nemigen lehetne a termékenység istennőjét megformálni.

Persze, nagy kérdés, a szép emberek alkalmazása tényleg kifizetődő, vagy az alkalmazók egyszerűen hajlandók többet fizetni azért, hogy esztétikusabb környezetben dolgozzanak? Elvégre azért is fizetünk, hogy szép lakásban lakhassunk, és szép ruhákban járhassunk.

Gerard Pfann és munkatársai 289 holland hirdetési cég évkönyveiből 11 évre visszamenőleg kigyűjtötték a vezető munkatársak fotóit és hat független személy szépség szerint osztályozta őket. Ezek után összevetették a cégek "szépségmutatóját" a cégek jövedelmével és növekedésével és egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szebb vezetőket alkalmazó hirdetési cégek jobban növekszenek és több a bevételük.

Craig Landry és munkatársai 5000 háztartásban rendeztek alapítványi gyűjtést és az alkalmazott gyűjtök szépségének növekedésével többszörösére nőtt a begyűjtött adomány. A szőkéket is jutalmazzák az emberek a barnákkal szemben. Egy hasonló adománygyűjtésben a szőkék 35%-kal valószínűbben tudták adakozásra rávenni az embereket és átlagban 3.4 dollárral szedtek össze többet.

Vagyis megéri több fizetéssel szép embereket a céghez csábítani, mert ez növeli a cég bevételét.

Csúnya vagy? Akkor megbüntetünk

A munkaerő piacon azonban nem egyszerűen a szépséget jutalmazzák, hanem büntetik is az előnytelen külsőt. Daniel Hamermesh és Jeff Biddle vizsgálatában az átlagnál rosszabbul kinéző alkalmazottak az átlaghoz képest 4%-kal kerestek kevesebbet. Valószínűleg egy sötét bánya mélyén nem sokat számít, ki szép és ki csúnya és Quasimodo sem vonzerejével érdemelte ki a toronyőri állását. De a multik világában az ember megjelenése és viselkedése termelőeszköz. Kedves, szép, önmagukkal elégedett emberekkel hatékonyabban megy a munka, a munkatársaknak öröm együtt dolgozni, a fogyasztókkal, megrendelőkkel való kapcsolatban mérhetően nő az eladás és a szerződéskötés a megnyerő külső függvényében. Érthető hát, hogy a nem elég vonzó megjelenés, a visszataszító külsőről már nem is beszélve, csak az adóhivatalokban és a büntetés végrehajtásban elfogadható, ahol nem szempont a fogyasztók elégedettsége. Mindenhol másutt a vonzó külső profitnövelő lehet, a csúnyaság pedig kárt okoz.

Az egyik legkönnyebben megragadható, az emberek által negatívan megítélt fizikai tulajdonság a túlsúly és elhízás. John Cawley 13 éves USA országos felmérésen adatait feldolgozva arra következtetett, hogy a karcsúkhoz képest 30 kiló túlsúllyal rendelkező nők 9%-kal kevesebbet keresnek, ami azonos azzal, mintha az illető nő másfél évvel alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezne, vagy 3 évvel rövidebb ideje volna a cégnél. Európa több országában vizsgálva a túlsúly és a fizetés kapcsolatát hasonló eredményekre jutottak. Átlagosan egy európai országban 6 kiló súlyfölöslegenként 3.3%-kal volt kevesebb a nők fizetése. Egy még precízebb, testzsír százalékot is számoló mérleggel végzett vizsgálatban minden 1kg testzsír 1%-kal csökkentette a fizetést, viszont minden zsírmentes 1 kg testnövekedés a nőknél 1.2% keresetnövekedést eredményezett. Ez utóbbi adat azért is érdekes, mert a zsírmentes testtömeg növekedés testmagasság növekedést is jelent, ami szintén azt jelzi, hogy a nőknél is jutalmazzák a magasabb termetet, ami pedig valójában a nő maszkulinitását növeli.

A vizsgálatok általánosságban azt mutatják, hogy minél túlsúlyosabb valaki, annál több hátrányos megkülönböztetés éri. A túlsúlyosakat 12-szer, az elhízottakat 37-szer, a súlyosan elhízottakat 100-szor gyakrabban éri munkahelyeken hátrányos megkülönböztetés. Elhízott munkanélküli nőknek ötször annyi állásinterjún kell részt venniük, hogy álláshoz jussanak és átlagosan 10%-kal kevesebb bért kapnak.

A szépség megváltozott jelentése

Az őskorban a szépség egyetlen jutalma a sikeres szaporodás volt. Következésképen a szépség evolúcióját a szaporodási siker irányította. A termékenység irányította szelekció miatt alakult úgy, hogy szép az, ami termékeny. Amikor azonban a szépség társadalmi elismertséget, nagyobb keresetet is kezd jelenteni, a szépség evolúciójában új szelekciós tényező jelenik meg. Ez a szépség leválik a termékenységről. Korunk sikeres, ünnepelt szépségei egyben a maszkulin nők mintapéldányai is. A társadalmi szelekció ugyanis a maszkulin nőnek kedvez, aki jobban tud érvényesülni. Ez viszont visszahat a szépségeszményre, magába olvaszt olyan vonásokat is, amelyek már nem fokozzák, hanem csökkentik a termékenységet. Ide tartozik a már elemzett soványság is, vagy a testmagasság is.

Az etológia jól ismeri a szuper normális inger fogalmát. Ha valami kívánatos, mert nagy, akkor a nagyobb még kívánatosabb. A természet tehát beállítja a maximális méretet, amit nem igen lehet túlhaladni. Ez a szabály alól azonban az ember kivétel, mert ő már nem természetes környezetben él. Az idézett Cathie Jung jó példa arra, hogy "ha a keskeny derék szép, a még keskenyebb még szebb". A szuper normális inger iránti vonzalom, ha nem szabályozza a természet, elhatalmasodhat az emberen. A testépítők kezdetben egyszerűen csak erős emberek voltak. De aztán kezdték centiméterben mérni a bicepszet, és innentől megszűnt ésszerű felső korlát lenni. Hasonló a helyzet a modellek soványságával is. A soványság kívánatos, a még nagyobb soványság még kívánatosabb.

A szépség is szupernormális inger, amely arra hajlamosaknál vad szélsőségekhez vezet, de hatni mindenkire hat: a szépség hordozójára is és a szépség befogadójára is. A szépségipar a filmiparral és a médiával karöltve alkotja meg a szépség szabályait, aminek már régen nincs kapcsolata a szépség eredeti funkciójával, a termékenységgel. A szépség ma a sikerességet, a hatalmat, a szexiséget és a tökéletességet (szimmetria, hibátlanság, fiatalság) jelenti, a szelekció azokra a vonásokra folyik, amelyek az emberek szemében e tulajdonságokat megjelenítik. A szépség fokozására bármilyen eszköz igénybe vehető, hiszen millió dollárokban mérhető a vonzerő, és veszteséget jelent a csökkenése. Innentől azonban a szépség mesterséges képződmény. Az ember olyan világot teremtett magának, amelyben elszakadt saját evolúciójától, és ennek már javában isszuk is a levét.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre