A vakcinák alumíniumtartalmának
biztonságosságát soha nem tesztelték


Fordította: Szendi Gábor

Az a feltevés, hogy az alumínium adjuváns 'nyilván' biztonságos

 

A Google adatkezelési elvei

 

Source: www.Freepik.com

Az FDA által a vakcinadózisok alumínium-adjuváns tartalmára vonatkozóan megállapított határértékkel kapcsolatos tanulmányok áttekintése azt mutatja, hogy a több évtizeddel ezelőtt megállapított határértéket az adjuváns immunválasz kiváltó képessége alapján határozták meg.

Az 1900-as évek közepén az amerikai szabályozó hatóságok a vakcinákban található alumínium adjuváns határértékét 0,85 mg/adag-banhatározták meg (1). Mivel a szabályozók soha nem változtatták meg ezt a határértéket, a Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) ma azt állítja, hogy az alumínium adjuvánsokat "több mint 70 éve biztonságosan használják a vakcinákban" (2).

De hogyan határozták meg a szabályozó hatóságok egyáltalán az adagonkénti 0,85 mg-os határértéket? És milyen bizonyítékok vannak ma arra, hogy biztonságos a CDC által ajánlott gyermekkori oltási rendet követő gyermekeket az alumíniumnak a határértékig terjedő mennyiségben kitenni? (3)

Az, hogy az alumínium adjuvánsokat évtizedek óta használják a vakcinákban (4), abból nem következik, hogy ez a ismert idegméreg ártalmatlan - különösen, hogy a gyerekek gyakran több oltást is kapnak egyidőben, és így halmozódik az alumíniumbevitel (5).

Biztonsági állításának alátámasztására a CDC kijelenti, hogy "mielőtt engedélyezik az adjuvánsokat tartalmazó vakcinák használatát, klinikai vizsgálatok során tesztelik biztonságosságukat és hatékonyságukat" (6).

A CDC hivatkozik az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) weboldalára (7), amely hasonló módon kijelenti, hogy az alumíniumot tartalmazó vakcinák "több évtizedes használat során bizonyított biztonsági profillal rendelkeznek".

Az FDA weboldala szerint "az oltások biztonságosságának és hatékonyságának értékelésekor az FDA az adjuvánsokat az oltások összetevőinek tekinti; ezeket nem engedélyezik külön".

A probléma ezzel az érveléssel az, hogy a vakcinák klinikai vizsgálatai nem arra szolgálnak, hogy kimutassák az alumínium-expozícióból eredő hosszú távú káros hatásokat - például az allergiák, autoimmun betegségek vagy idegfejlődési rendellenességek későbbi kialakulását.

Az FDA azon kijelentése, hogy az adjuvánsokat nem hagyják jóvá külön a biztonságosságuk miatt, azt jelenti, hogy elismerik: nincs elegendő toxikológiai adat, amely alátámasztaná azt az állítást, hogy az alumínium-adjuváns vakcinák gyermekekbe történő beadása ártalmatlan.

Az Environmental Toxicology and Pharmacology folyóiratban 2025 augusztus 26-án megjelent "A vakcinák alumíniumtartalmára vonatkozó szabályozási határértékeket nem toxikológiai vizsgálatok alapján határozták meg" című tanulmány rávilágít a biztonsági vizsgálatok hiányára (8).

Ahogy a szerzők kimutatják, a több évtizeddel ezelőtt megállapított 0,85 mg/adag határérték immunológiai megfontolásokon alapult, nem pedig olyan adatokon, amelyek bizonyítják, hogy ez a mennyiség nem mérgező, ha gyermekeknek adják be. A határérték soha nem volt arra szánva, hogy megjelölje az alumíniumnak azt a mennyiségét, amely gyermekek számára ártalmatlannak tekinthető.

Miért használnak alumínium adjuvánsokat a vakcina gyártók?

Az adjuváns olyan anyag, amelyet a vakcinákban használnak a gyulladásos immunválasz fokozására, ami nagyobb antitesttermelést eredményez.

A vakcina gyártók régóta használják az alumíniumot előnyös adjuvánsként, hogy megfeleljenek az immunogenitásra vonatkozó szabályozási követelményeknek, vagyis hogy a vérben az antitestnek szintje elérje azt, ami már védelmet nyújt a vakcina célpontját képező vírus ellen (9).

A jelenlegi szabályozási keretben az antitestek szintje általában az immunitás helyettesítő mérőszáma - még akkor is, ha tudományosan nem bizonyított, hogy az antitestek szintje összefüggésben állna a fertőzés vagy betegség elleni védelemmel (10).

Például a GlaxoSmithKline Biologics (GSK) által gyártott, alumínium-adjuvánssal ellátott pertussis vakcina esetében a GSK a vakcina betegtájékoztatójában elismeri (11), hogy ez nem tudományosan igazolt megközelítés. A betegtájékoztatóban az áll: "Nincs jól megalapozott szerológiai korreláció a pertussis elleni védelemre vonatkozóan."

Az ilyen közlések jogilag kötelezőek a betegtájékoztatókban, mert bár a gyártók széles körű jogi mentességet kaptak, így a vakcina okozta sérülések kártérítési terheit a gyógyszeriparról a adófizető fogyasztókra hárította (12) -, mégis perrel szembesülhetnek, ha hamis állításokat tesznek termékeik biztonságosságáról és hatékonyságáról.

Miként határozták meg a szabályozók a 0,85 mg/adag határértéket?

Ahogy Angrand és kollégái cikkükben rámutattak, az alumínium adjuvánsokat évtizedek óta "a szabályozó hatóságok biztonságosnak tartják", annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték van az állatokra és emberekre gyakorolt toxikus hatásokról.

Például az alumínium adjuvánsok bizonyítottan autoimmun betegségeket okoznak, az alumínium a szervezetben marad (13), továbbá az injekció beadásának helyéről más szövetekbe és szervekbe - többek között az agyba is eljut és ott felhalmozódik (14).

2019-ben az információszabadságról szóló törvény (FOIA) alapján Informed Consent Action Network (ICAN) kérelmet nyújtott be a Nemzeti Egészségügyi Intézetekhez (NIH) és a Mérgező Anyagok és Betegségek Nyilvántartási Ügynökségéhez (ATSDR), amelyben az ügynökségek által "a csecsemők és gyermekek alumínium-adjuvánsokkal történő beoltásának biztonságosságát" igazoló tanulmányokat kérték (15).

Mindkét ügynökség azt válaszolta a FOIA-kérelemre, hogy ilyen dokumentumokat nem találtak. (16)

A NIH 1968-ban 0,85 mg-os maximális alumíniumszintet állapított meg (17). A biológiai termékek, köztük a vakcinák feletti szabályozási jogkör 1972-ben átkerült az FDA-hoz (18), amely megtartotta a 0,85 mg-os határértéket (19).

A kutatók tovább kutatva két NIH-dokumentumot szereztek be, amelyek alapját képezték ennek a felső határértéknek.

Az első dokumentum 1947-ből származik, és a diftéria toxoid (semlegesített toxin) (20),a második 1952-ből származik, és a tetanusz toxoid gyártásával kapcsolatos (21).

Ezek a dokumentumokból kiderült, hogy a szabályozó hatóságok a 0,85 mg-os határértéket nem toxikológiai adatok, hanerm a megkívánt kívánt immunválasz mértéke alapján határozták meg. Egyik dokumentum sem tárgyalta az alumínium toxicitását. Az egyetlen biztonsági utalás az volt, hogy a toxoidokat egereken és tengerimalacokon kell tesztelni, legalább két állaton minden fajból.

A szerzők összefoglalója szerint a "több mint 60 évvel ezelőtt megállapított" szabályozási határérték "eredetileg a diftéria és a tetanusz toxoidok immunológiai hatékonyságán alapult, nem pedig az alumínium adjuvánsok alapos toxikológiai értékelésén".

Az FDA elismeri, hogy a biztonság nem szempont

A NIH és az FDA is kifejezetten elismerte a francia kutatók észrevételét.

A vakcinákban található alumíniumról szóló 2000-es workshopon (22) Dr. Michael Gerber a NIH-tól megkérdezte Dr. Norman Baylort az FDA-tól, hogy miként állapították meg 0,85 mg-os határértéket (23).

Baylor így válaszolt: "Sajnos nem tudom." Elmagyarázta, hogy "próbálták kideríteni" a "történelmi feljegyzésekből", de "nem jártak sikerrel".

Két évvel később Baylor és kollégái a Vaccine folyóiratban publikáltak egy cikket, amelyben elismerték, hogy a 0,85 mg/adag határértéket "empirikusan választották ki azokból az adatokból, amelyek bizonyították, hogy ez az alumíniummennyiség fokozza a vakcina hatásosságát és hatékonyságát", és "ha évtizede nincs rá panasz" (24).

A tudósok és a média eltérően látják a dolgokat

Angrand és társszerzői cikkükben egyre növekvő aggodalmakat vetettek fel a következőkre vonatkozóan:

  • Az alumíniumnak való kitettség növekedése "újszülöttek, csecsemők, gyermekek, tinédzserek és terhes nők körében".
  • Az alumíniumtartalmú injekciók használata placebo helyett klinikai vizsgálatokban (25).
  • A vakcinaampullákban mért alumíniumtartalom változékonysága, amelynek semmi köze a gyártók által állított mennyiségekhez (26).
  • Az egyes adjuvánsok kémiai összetételét nem hozzák nyilvánosságra.
  • A hosszú távú egészségügyi hatások vizsgálatára irányuló nagy epidemiológiai tanulmányok hiánya (27).

Az alumínium biztonságosságát állító dán vizsgálat össztűz alatt

Dániában, Niklas Worm Andersson, M.D., Ph.D., a koppenhágai Statens Serum Institut (28) dán kutatója által vezetett vizsgálat kizárta (29), hogy az alumínium adjuváns atópiás és allergiás betegségeket, az autoimmunitást és a idegrendszeri fejlődési rendellenességeket okozna (30). A vizsgálat 2025 július 15-én jelent meg az Annals of Internal Medicine folyóiratban

A média a tanulmányt végleges bizonyítéknak tekintette arra nézvést, hogy a vakcinákban található alumínium ártalmatlan a gyermekek számára (31).

Angrand és kollégái azonban számos problémát vetettek fel a közleménnyel kapcsolatban.

A nyilvánosság is széles körű kritikákat fogalmazott meg: a kontrollok is kaptak alumínium adjuvánst, a nagy kockázatúakat kizárták vagy kisebb adagot kaptak, értelmezhetetlen az alumínium állítólagos védőhatása, rövid volt a követési idő, az adatok és a statisztikai modell titkolása miatt ellenőrizhetetlenek az eredmények (32).

Számos kritikai elemzés született a tanulmányról (33). A tanulmány megjelenésével egy időben publikált kritikájában James Lyons-Weiler, Ph.D. kutató és szerző kiemelte, hogy a dán kutatók "kiigazították" adataikat (34).

A sok, végeredményt torzító manipuláció magyarázhatja azt, hogy a tanulmány miért talált statisztikailag szignifikáns negatív összefüggéseket, annak ellenére, hogy biológiailag nem valószínű, hogy az alumínium-expozíció védelmet nyújtana az atópiás és allergiás betegségek, az autoimmunitás és az idegrendsszeri fejlődési rendellenességek ellen.

Robert F. Kennedy Jr. a dán tanulmány visszavonására szólított fel

A Brownstone Institute 2025 július 30-án közzétett cikkében (35) a cseh matematikus Tomas Fürst, Ph.D., (36) és a dán orvos kutató Vibeke Manniche, M.D., Ph.D. (37) rámutatott a tanulmány egyéb problémái mellett arra is, hogy a mért eredmények tekintetében magasabb kockázatú gyermekeket gyakorlatilag kizárták a vizsgálatból. Azt is megjegyezték, hogy az eredeti supplementet (kiegészítő adatok külön dokumentumban) egy javított változat váltotta fel, amely "statisztikailag szignifikáns összefüggést mutatott bizonyos idegfejlődési eredmények - különösen az autizmus és az ADHD - és a vakcinákból származó alumínium-expozíció között".

Robert F. Kennedy Jr., az Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériumának (HHS) minisztere a Trial Site News által 225 augusztus 1-jén közzétett cikkében a tanulmány visszavonását szorgalmazta (38), amelyben összefoglalta a tanulmány számos olyan módszerét, amelyek torzították az eredményeket.

Míg a dán tanulmány szerzői azt állítják, hogy "nem találtak bizonyítékot" a megnövekedett kockázatra, Kennedy megjegyezte, hogy a javított supplement adatai jelentős összefüggéseket mutatnak (39). Ahogy írta:

"Az adatok statisztikailag szignifikáns, 67%-os kockázatnövekedést mutatnak az Asperger-szindróma tekintetében minden 1 mg alumínium-expozíció növekedése esetén a 2007 és 2018 között született gyermekek körében.A mérsékelt expozíciójú csoporthoz képest a legmagasabb alumínium-expozíciójú kohorszban minden 10 000 gyermekre 9,7-el több neurodevelopmentális rendellenesség, 4,5-el több autista rendellenesség és 8,7-el több autizmus spektrum rendellenesség fordult elő."

Ezt alátámasztja a Children's Health Defense (CHD) (40) tudósai által a tanulmányról írt kritika (41), amelyet augusztus 5-én tettek közzé a Preprints.org oldalon.

Ebben a cikkben Karl Jablonowski, a CHD vezető kutatója, és Brian S. Hooker, a CHD tudományos igazgatója hangsúlyozzák, hogy a tanulmány eredeti supplementjében "a betegebb gyermekek idegfejlődési diagnózisait törölték", míg "a frissített supplementben az adatok "összefüggést mutattak az alumínium-expozíció és a súlyos idegfejlődési rendellenességek között".

Jablonowski és Hooker a vizsgálatot hamisitásnak nevezték, amelyben a csalás tettenérhető, ezért a tanulmány visszavonását követelték.

Dán kutatók nem hajlandók visszavonni a tanulmányt

A folyóirat szerkesztői azonban megtagadták a tanulmány visszavonását, és augusztus 11-i nyilvános nyilatkozatukban fenntartották (42), hogy a vizsgálat "nem talált bizonyítékot egyértelmű összefüggésre", és nem tartalmaz olyan "komoly hibákat", amelyek érvénytelenné tennék eredményeit vagy tudományos visszaélést jeleznének.

Lyons-Weiler úgy jellemezte a folyóiratot (43), hogy csak elkendőzi a problémákat, a tanulmányt pedig úgy tervezték, hogy ne találjon összefüggést.

A CDC elavult, hiteltelen elemzésre támaszkodott az alumínium-adjuváns vakcinák biztonságosságát illetően

Az alumínium-adjuváns vakcinák ártalmatlanságára vonatkozó következtetésük alátámasztására a dán kutatók kritika nélkül hivatkoztak Robert J. Mitkus, Ph.D. (44) és munkatársai FDA-tanulmányára, amelyre a CDC is támaszkodik (45), hogy igazolják azt az állítását, hogy "az ajánlott vakcinázási ütemtervet követő személyek alumínium-expozíciója alacsony, és az alumínium nem könnyen terjed szét a szervezetben."

Angrand és kollégái a 0,85 mg/adag határérték alapjául szolgáló biztonsági adatok hiányát feltáró cikkükben utalnak az FDA tanulmányára, amikor kijelentik:

"Ezen állításokat alátámasztó elavult és rosszul dokumentált elméleti nézeteket megkérdőjelezi a nanorészecskék természetének egyre jobb megértése, az immunsejtekben való szokatlanul hosszú ideig tartó fennmaradásuk, az egész testben való terjedési képességük, az állatkísérletekben kimutatott neurotoxicitásuk, valamint az idegrendszeri fejlődési és allergiás rendellenességekben betöltött lehetséges szerepükkel kapcsolatos növekvő aggodalmak."

Hivatkozásként a "Kritikai elemzés az alumínium-alapú adjuvánsok toxikokinetikájáról szóló referenciatanulmányokról" (46), cikket adták meg, amely a Journal of Inorganic Biochemistry folyóiratban 2018-ban jelent meg.

Amikor megkérdeztem az egyik kritikust, Crépeaux-t, mi a probléma azzal, hogy Mitkus FDA-tanulmányát idézik az alumínium adjuvánsok biztonságosságának bizonyítékaként, azt válaszolta:

"A fő probléma az, hogy újabb, szakértők által lektorált tanulmányok megmagyarázták, miért tévedett Mitkus. A CDC-nek ajánlásait a legfrissebb szakirodalomra kellene alapoznia, és Mitkus több szempontból is téved, ahogy azt 2018-ban - már hét évvel ezelőtt - elmagyaráztuk!"

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre