Fordította: Szendi Gábor

Az emelkedett vasszint összefüggésben van a rákkal, a szív- és érrendszeri beteségekkel, a diabétesszel és a neurodegeneratív betegségekkel.

 

 

Nagyon sok élelmiszerben található vas, ráadásul sok egészségesnek mondott ételt vassal dúsíthatnak, ill. sok multivitamin is tartalmaz vasat. Mindenki a vashiányra figyel csak, miközben a vasfogyasztásunk akár a biztonság határáig emelkedhet. Kezdjük megérteni, hogy a magas vasszint a rákos megbetegedésektől kezdve a szívbetegségekig mindenféle betegséggel összefüggésbe hozható.

Jól ismert, hogy az oxigént szállító vörösvérsejtek a vastartalmuk miatt képesek az oxigént megkötni. Ez az élet alapja.

Van ennek azonban egy árnyoldala is.

A sejtek normális energia-anyagcseréje kis mennyiségű mérgező mellékterméket termel. Az egyik ilyen melléktermék az oxigén egy származéka, a szuperoxid.

Szerencsére a sejtek számos enzimet tartalmaznak, amelyek szinte azonnal megtisztítják a kiszivárgott szuperoxid nagy részét. Ezt úgy teszik, hogy egy másik köztes anyaggá, hidrogén-peroxiddá alakítják át, ami aztán vízzé és oxigénné bomlik. A dolgok azonban félrecsúszhatnak, ha a méregtelenítés során a szuperoxid vagy a hidrogén-peroxid véletlenül vassal találkozik. Ilyenkor szabadgyökök (hidroxilgyökök) keletkeznek, amelyek "reakcióképessége olyan nagy, hogy ha élő rendszerekben keletkeznek, azonnal reakcióba lépnek bármilyen biológiai molekulával, amely a közelükben van, és változó reakcióképességű másodlagos gyököket hoznak létre" (2). Ahogy az idegtudós J. R. Connor mondta, "az életet úgy tervezték, hogy a vasellátottság és a vashiány határán létezzen " (3).

Hemoglobin, ferritin, and transferrin

A 20. század végén a vas anyagcseréje az emberi szervezetben még mindig rejtélyes volt. A tudósok csak két módot ismertek arra, hogy a szervezet ki tudja választani a vasat - a vérzést, valamint a bőr és a gyomor-bélrendszer sejtjeinek rutinszerű hámlását. Ezek a folyamatok azonban csak néhány milligrammot tesznek ki naponta. Ez azt jelentette, hogy a szervezetnek valamilyen módon szigorúan szabályoznia kell a táplálékból történő vasfelszívódást. 2000-ben nagy áttörést jelentettek be - egy olyan fehérjét találtak, amely a vas fő szabályozójaként működik. Amikor a vasszint elegendő, a hepcidin nevű fehérjét a máj kiválasztja a vérbe, aminek hatására csökken a vasfelszívódás és nő a vas ferritin fehérjében való tárolása. Amikor a vasszint alacsony, a hepcidin szintje a vérben csökken, és a bélsejtek újra elkezdik a vas felvételét.

1996-ban egy tudóscsoport azonban bejelentette, hogy felfedezték az örökletes hemokromatózisért felelős gént, amely olyan rendellenesség, amelynek következtében a szervezet túl sok vasat szív fel. Akiknek örökletes mutációja van ebben a génben, a hepcidin által koordinált teljes szabályozó apparátusban súlyos fogyatékossággal rendelkeznek.

De mennyire gyakoriak ezek a mutációk? Az örökletes hemokromatózisban - amelyben a HFE gén két hibás kópiája van jelen, és a vastúlterhelés klinikai tünetei mutatkoznak - 200 emberből 1 szenved. És talán minden 40-ből egynél lehet két hibás HFE gén anélkül, hogy a hemokromatózis nyilvánvaló lenne. (4) Ez több mint 8 millió amerikait jelent. Mi van akkor, ha csak egy hibás HFE-génje van, és egy normális génje? Ezt nevezzük heterozigotaságnak. A jelenlegi becslések szerint az Egyesült Államok lakosságának több mint 30 százaléka rendelkezik egy diszfunkcionális HFE-génnel. (4) Ez elég közel van a 100 millió emberhez.

Számít ez? A HFE heterozigótáknál úgy tűnik, hogy a ferritin, valamint a transzferrin szintje szerény mértékben emelkedett, ami megemelkedett vasszintre utal. (5,6) Egy 2001-ben közzétett tanulmány pedig arra a következtetésre jutott, hogy a HFE heterozigótáknál akár négyszeresére is megnőhet a vastúlterhelés kialakulásának a kockázata. (4)

Vas és kardiovaszkuláris betegségek

Talán még aggasztóbb, hogy ezekről a heterozigótáknál gyakoribb például a szívbetegség és sztrók. Egy tanulmány szerint a dohányzó heterozigótáknak 3,5-szer nagyobb volt a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, mások szerint a heterozigotaság önmagában jelentősen növelte ezt a kockázatot. (7,8) Egy további tanulmány szerint a heterozigotaság közel hatszorosára növeli a szívelégtelenség rizikóját. (9)

A túlzott vasszint és a szív- és érrendszeri betegségek közötti kapcsolat túlmutathat a HFE heterozigótákon. Egy 55 vizsgálat metaanalíziséből 27 szerint pozitív kapcsolat áll fent az emelkedett vasszint és a szív- és érrendszeri betegségek között. (10)

Néhány kiemelkedő adat: egy skandináv tanulmány szerint az emelkedett ferritinszint két-háromszorosára növeli a szívroham kockázatát. Egy másik vizsgálat szerint a magas ferritinszint ötször valószínűbbé teszi a szívrohamot. Egy finn vizsgálat szerint az emelkedett ferritinszint kétszeresére növelte a szívroham kockázatát. A ferritinnél nagyobb kockázatot egyedül a dohányzás jelentette.

A ferritin azonban nem tökéletes jelzője a vasszintnek, mivel a ferritinszintet bármi befolyásolhatja, ami gyulladást okoz. E probléma megoldására egy kanadai kutatócsoport közvetlenül összehasonlította a vér vasszintjét a szívroham kockázatával, és azt találták, hogy a magasabb szint férfiaknál kétszeres, nőknél pedig ötszörös kockázatnövekedést jelent.

Vas és cukorbetegség

Az 1980-as évek végén kutatók felfedezték, hogy a rendszeres vérátömlesztésben részesülő betegeknél jelentősen megnőtt a cukorbetegség kockázata. A hemokromatózis esetében gyakori a glükóz-anyagcsere zavara, a gyakori transzfúziók és a cukorbetegség között kapcsolat jelzi, hogy ennek a magas vasszint lehet az oka.

Egy 1997-es finn vizsgálat szerint a ferritin a BMI után a második szignifikáns előrejelzője volt a glükózanyagcsere-zavarnak. (11) 1999-ben a kutatók megállapították, hogy férfiaknál az emelkedett ferritinszint ötszörösére, nőknél közel négyszeresére növeli a cukorbetegség kockázatát. (12) Öt évvel később egy másik vizsgálat megállapítása szerint az emelkedett ferritinszint nagyjából megduplázza a metabolikus szindróma kockázatát, ami az előszobája cukorbetegségnek, a magas vérnyomásnak, a májbetegségnek és szív- és érrendszeri betegségeknek. (13)

Christina Ellervik 2011-ben kimutatta, hogy az 50 százaléknál nagyobb transzferrin szaturáció két-háromszoros cukorbetegség kockázattal jár. (14) 2015-ben kimutatta, hogy ferritin szint alapján 5 csoportba osztva az embereket, a felső 20%-ba tartozóknak 4-szer nagyobb a diabétesz kockázata, mint a legalacsonyabb szintű 20%-nak. (15)

Van itt azonban egy probléma. Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy két probléma általában együtt jár. De nem mondanak semmit az ok-okozati összefüggésről. Szerencsére van egy nagyon egyszerű és nagyon biztonságos beavatkozás a vasszint csökkentésére: a véradás.

Az 1998-ban publikált vizsgálat szerint mind az egészséges, mind a cukorbeteg alanyok körében a véradás javította az inzulinérzékenységet és a glükózanyagcserét. (16) Egy 2005-ös tanulmány megállapította, hogy a rendszeres véradók alacsonyabb vasszintet és szignifikánsan nagyobb inzulinérzékenységet mutattak, mint a nem véradók. (17) 2012-ben a kutatók addig csapoltak le ismételten vért prediabéteszben szenved önkéntesektől, amíg a ferritinszintjük jelentősen le nem csökkent, aminek hatására jelentősen javult az inzulinérzékenységük. (18) Ugyanebben az évben egy másik tudóscsoport a vércsapolásnak a metabolikus szindróma számos elemére, köztük a glükózanyagcserére gyakorolt hatását vizsgálta. Egyetlen vércsapolás hat héttel később a vérnyomás, az éhgyomri glükóz, a HbA1C és a vér koleszterinszint javulásával járt. (19)

Vannak fenntartások az eredményekkel kapcsolatban, összességében azonban az adatok azt támasztják alá, hogy a vas jelentős szerepet játszik a cukorbetegség szövevényes patofiziológiájában.

A vas és a rák

Az 1950-es évek vége óta ismert volt, hogy a vas nagy dózisú beadása laboratóriumi állatoknak rosszindulatú daganatokat okozhat, de csak az 1980-as években kezdték keresni a tudósok a vas és a rák közötti összefüggéseket az emberekben. Ernest Graf és John Eton 1985-ben azt vetette fel, hogy az országok közötti vastagbélrák arányában mutatkozó különbségek a helyi étrend rosttartalmának eltéréseivel magyarázhatók, mivel a rostok befolyásolhatják a vas felszívódását. (20)

Húszezer kínai férfi vizsgálatából az derült ki, hogy az emelkedett ferritinszint a rákos halálozás háromszoros kockázatával jár. (21) Egy másik vizsgálatban rákos megbetegedésben szenvedő amerikai férfiaknál a rákban nem megbetegedettekhez képest magasabb volt a transzferrin-szaturáció és a szérum vasszint . (22) Egy svéd vizsgálat megállapította, hogy rendszeres véradóknak 20 százalékkal (23), egy másik vizsgálat szerint 30%-kal (27) kisebb volt a rákkockázata, mint a nem véradó kontrollcsoport tagjainak. Finn kutatók 40 000 férfi eredményeit elemezve kimutatták, hogy a transzferrin telítettség emelkedése háromszoros kockázatot jelentett a vastagbélrákra, és 1,5-szeres kockázatot a tüdőrákra. (24)

Egy 2001-es review szerint 33 vizsgálat több mint 75 százaléka támogatta a vas-rák kapcsolatot. (25) Egy 2004-es tanulmány szerint a legmagasabb szérum vasszinttel és transzferrin telítettséggel kétszer nagyobb a rákhalál valószínűsége. (26)

Van néhány más bizonyíték is, amely alátámasztja a vas és a rák közötti összefüggést. A HFE mutációval rendelkező embereknél megnövekedett a vastagbél- és vérrák kialakulásának kockázata. (28) Továbbá az emlő-, vér- és vastagbélrákkal diagnosztizált emberek közt több mint kétszer több a HFE heterozigóta, mint az egészséges kontrollok közt. (29)

Van néhány beavatkozásos vizsgálat a vas és a rák közötti kapcsolatra. Egy japán tudóscsoport vércsapolással csökkentve a vasszintet, normalizálta a májkárosodás markereit hepatitis C-ben szenvedő betegeknél. Ennek alapján feltételezték, hogy a vércsapolás csökkentheti májrák kialakulásának kockázatát is. Öt év elteltével a vércsapolt betegeknek mindössze 5,7 százalékánál alakult ki májrák, szemben a kontrollcsoport 17,5 százalékával. Tíz év elteltével az eredmények még szembetűnőbbek voltak: a vércsapolt betegek 8,6 százalékánál alakult ki májrák, szemben a kontrollcsoport 39 százalékával. (30)

Egy többközpontú vizsgálatban a vascsökkentett betegeknél 4,5 év elteltével mintegy 35 százalékkal kisebb valószínűséggel alakult ki rák, mint a kontrollcsoportban. És az összes beteg közül, akiknél rák alakult ki, 60 százalékkal kisebb volt a rákhalálozás valószínűsége. (31)

A vas és az agy

Az agy egy falánk szerv. Bár a testtömegnek csak 2-3 százalékát teszi ki, a szervezet teljes oxigénszükségletének 20 százalékát használja fel. Ilyen intenzív anyagcserével elkerülhetetlen, hogy az agy több szabad gyököt termeljen. Meglepő módon az agynak kisebb az antioxidáns kapacitása. (32) A normál sejtes energiaanyagcsere és a reaktív oxigénfajok okozta károsodás közötti egyensúly az agyban még kényesebb lehet, mint a test más részein. Ez viszont a vasra való fokozott érzékenységre utalhat.

A 20. század első felében már ismert volt, hogy a neurodegeneratív betegségekben - például az Alzheimerben és a Parkinson-kórban - az agyban megnövekedett vaslerakódás figyelhető meg. (33, 34) A '90-es években MRI-vel is megerősítették, hogy Alzheimer kórban vaslerakódás mutatható ki a betegség által érintett agyterületekben. (35)

Az 1990-es évek közepére meggyőző bizonyítékok álltak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az Alzheimer- és a Parkinson-kór az agy vasanyagcseréjének bizonyos mértékű zavarával jár, de senki sem tudta, hogy ez a kapcsolat a betegség folyamatának oka vagy következménye. Egy 1993-as tanulmány arról számolt be, hogy a vas elősegíti a béta-amiloid plakkok felszaporodását. (36) Talán a legmeglepőbb az a felfedezés volt, hogy minél több a vas az agysejtekben, annál több amiloid termelődik. (41) 1997-ben a kutatók megállapították, hogy a plakkokban található vas rendkívül reaktív, és képes mérgező oxigéngyököket termelni. (37) 2010-re kimutatták, hogy az oxidatív károsodás az Alzheimer-kórral összefüggő egyik legkorábban kimutatható elváltozás, és hogy a reaktív vas a betegség legkorábbi szakaszaiban is jelen van. (38,39) 2015-ben pedig egy hétéves követéses vizsgálat kimutatta, hogy az agy-gerincvelői folyadék ferritinszintje erős előrejelzője a kognitív hanyatlásnak és az Alzheimer-demencia kialakulásának. (40)

Ez felvetette azt, hogy az amiloid plakkok valójában inkább védekező választ jelentenek, mint kiváltó okot, és ezt az elképzelést közvetve alátámasztotta az amiloid fehérjéket célzó kezelések látványos kudarca.

Ezek az eredmények együttesen azt sugallják, hogy az agyban a rendellenes vasanyagcsere az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek kiváltó oka lehet. Ha ez igaz, akkor azt várhatnánk, hogy azok az emberek, akik genetikailag hajlamosak a rendellenes vasanyagcserére, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a neurodegeneratív betegségek szempontjából, mint mások. És így is van.

A 2000-es évek elején felfedezték, hogy a familiáris Alzheimer-kórban szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek a HFE-gének valamelyikével. (42) Ezek a gének egy másik tanulmány szerint a kontrollcsoportokhoz képest a betegség koraibb kezdetével járnak együtt, és még erőteljesebb hatás mutatkozott azoknál, akiknél a HFE mellett az ApoE4 gén is megtalálható; utóbbi az Alzheimer-kór elsődleges genetikai kockázati tényezője. (43) Egy 2004-es vizsgálat kimutatta, hogy a HFE gén és a transzferrin gén egy ismert variánsának együttes előfordulása ötszörösére növeli az Alzheimer-kór kockázatát. (44) HFE variánsok a Parkinson-kór fokozott kockázatával is összefüggésbe hozhatók. (45)

Mi a helyzet a beavatkozási vizsgálatokkal? 1991-ben egy kanadai tudóscsoport közzétette a vas kelátorával, a desferrioxaminnakl Alzheimer betegekkel végzett végzett kétéves randomizált vizsgálat eredményeit. (46) A kelátorok megkötik a fémkationokat, például a vasat. Az eredmények lenyűgözőek voltak - két év elteltével a vascsökkentés a felére lassította a kognitív hanyatlás mértékét.

Sajnos, az utóbbi 20 évben egyetlen olyan intervenciós tanulmány sem jelent meg, amely a vas Alzheimer-kórban betöltött szerepét vizsgálta volna.

Zárszó

Ha oly sok tanulmány azt mutatja, hogy a vasszint és a krónikus betegségek között következetes kapcsolat áll fenn, miért nem végeznek több kutatást a kockázat tisztázására?

"Hihetetlen, hogy ennyi ígéretes tudományos eredmény van, és senki - de senki - nem végez klinikai vizsgálatokat" - mondta nekem a dartmouthi Zacharski. "Ha az érintettek felvennék a kesztyűt, és jól megtervezett, éleslátó tanulmányokat végeznének a vas-hipotézisről, akkor sokkal szilárdabb képet kapnánk erről. Képzelje csak el, ha beigazolódna!"

Zacharski meg van győződve arról, hogy a vastúlterhelés a nyugati országokat sújtó krónikus anyagcsere-betegségek nagy részének hátterében álló közös tényező. Úgy véli, hogy még a finoman emelkedett vasszint is szabad gyökök képződését eredményezheti, amelyek aztán hozzájárulnak a krónikus gyulladáshoz. A krónikus gyulladás pedig, mint tudjuk, szorosan összefügg a szívbetegségektől kezdve a cukorbetegségen és a rákon át az Alzheimer-kórig mindennel.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre