Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Corderoy:
A világhírű, független kutató a gyulladáscsökkentők és antidepresszánsok ellen foglalt állást

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Amy Corderoy: Peter Gøtzsche, founder of the Cochrane Collaboration, visits Australia to talk about dangers of prescription drugs. The Sidney Morning Herald

A leggyakrabban használt gyógyszerek, mint a fájdalomcsillapítók és az antidepresszánsok veszélyesek, és akár a meg is ölhetnek minket, állítja egy vezető tudós, Peter Gøtzsche, a független elemzéseiről híressé vált Cohrane szervezet vezetője. Elemzései, amelyek kimutatták, hogy a mammográfia 30%-os túldiagnosztizáláshoz és túlkezeléshez vezet, megrázták a világot. Legújabb könyvében (Deadly Medicines and Organised Crime. How big pharma has corrupted healthcare)a gyógyszeripar mesterkedéseit leplezi le.

 

Google hirdetés

 

Peter Gøtzsche, a Cochrane Együtműködés egyik alapítója, mely szervezet a világon talán a legtöbbet tette a bizonyítékon alapuló orvoslásért, világkörüli előadó körútja során hétfőn Ausztráliába érkezik, hogy figyelmeztesse az ausztrál embereket az orvosok által nyakra-főre felírt gyógyszerek veszélyeire.

Gøtzsche becslései szerint évente csak az Egyesült Államokban százezer ember hal meg orvosi előírás szerint szedett gyógyszerektől. Hasonló adatok Ausztrália vonatkozásában egyelőre nem állnak rendelkezésre, de például az Ausztrál Statisztikai Hivatal becslései szerint 2012-ben háromezer ember halt meg az országban orvosi kezelés vagy sebészeti beavatkozás okozta komplikációk következtében.

"Furcsa, hogy a szeme sem rebben senkinek, mikor kiderül, hány honfitársunkat tesszük el láb alól évente gyógyszerekkel" - mondja ausztráliai látogatása előtt Gøtzsche professzor, az Északi Cochrane Központ igazgatója a Fairfax Médiának adott interjújában.

Gøtzsche professzor fő célpontjai jelenleg az antidepresszánsok és az úgynevezett nem-szteroid gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók, mint az ibuprofen, a diclofenac és a celecoxib. Egy másikat, amelyet Vioxx néven árultak, már kivontak a forgalomból, miután kiderült, hogy az öt év alatt, amíg piacon volt, csak az Egyesült Államokban 140 000 esetben okozott komoly, nem ritkán halálos infarktust, mivel a gyártó Merck cég hosszú időn át visszatartotta a gyógyszer egészségügyi kockázataival kapcsolatos információkat. Becslések szerint az esetek felében a következmények végzetesnek bizonyultak.

Ami Gøtzsche professzor szerint még csak a jéghegy csúcsa, de már ez is jól mutatja, hogy a gyógyszerforgalmazás jelenlegi szabályozása egyszerűen alkalmatlan rá, hogy megvédje a betegeket a gyógyszerek veszélyes mellékhatásaitól.

Gøtzsche úgy véli, hogy már maga a "gyulladáscsökkentő" kifejezés is megtévesztő, hiszen ez a hatás sok esetben nem bizonyítható. Egy általa vezetett klinikai vizsgálat során például egyáltalán nem sikerült tényekkel alátámasztani, hogy ezek a szerek valóban csökkentenék a gyulladást.

Az elnevezéseket a gyógyszeripar találja ki, mondja. Márpedig a gyógyszergyáraknak súlyos anyagi érdekük fűződik hozzá, hogy készítményeiket gyulladáscsökkentőknek nevezzék, és megpróbálják meggyőzni az orvosokat is, hogy azok tényleg hatékonyak bizonyos betegségek ellen, miközben a káros mellékhatásokat igyekeznek bagatellizálni.

A Lancet Psychiatry című folyóiratban tavaly megjelent írásában Gøtzsche professzor rámutat, hogy például az antidepresszánsok használata is több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Miután kiderült, milyen problémák vannak a Valiummal és a Xanaxszal, elkezdtek helyettük antidepresszánsokat felírni, amelyek ugyanolyan addiktívak és ugyanolyan káros mellékhatásaik vannak.

A professzor azt állítja, hogy bár ő is tud olyan vizsgálatról, amelyben az antidepresszánsok valamivel hatékonyabbnak bizonyultak a placebónál, ám az a vizsgálat nem volt objektív, mert a betegek előtt nem tartották kellőképpen titokban, hogy a hatóanyag csoportba vagy a placebo csoportba tartoznak-e.

Gøtzsche professzor szerint az említett szerek áldozatai közt különösen sok az idős ember. Azt állítja, hogy minden huszonnyolc, egy éven keresztül antidepresszánssal kezelt idős betegből egy meghal, akinek egyébként nem kellett volna meghalnia. A leggyakoribb ok a szívinfarktus, a stroke és az elesés.

Az ízületi gyulladások elleni szereket is elsősorban idős emberek használják, úgyhogy ők vannak leginkább kitéve annak, hogy szívroham vagy valamilyen vérző fekély következtében fognak meghalni - állítja. (Ezek a gyulladáscsökkentők a vesét is súlyosan károsíthatják, akár veseleállást is okozhatnak. lásd. erről: A fájdalom- és lázcsillapítók akut veseelégtelenséget okozhatnak)Az idős emberek a pszichiátriai szerekből is jóval többet fogyasztanak az átlagnál, és ebbe rengetegen bele is halnak közülük. Egy a Fairfax Media által közzétett statisztika szerint Ausztráliában 67 év fölötti személyeknek évente 4 millió alkalommal írnak fel antidepresszánst, vagyis kétszer olyan gyakran, mint a fiataloknak.

Itt többnyire olyan öregekről van szó, akiket bedugnak valami otthonba, ahol persze súlyosbodik az állapotuk, ezért aztán még több antipszichotikummal tömik őket, ami embertelenség, mondja a professzor.

Gøtzschét sokszor bírálták már, amiért azt javasolja, hogy az embereknek - amennyiben az orvosuk ebben támogatja őket - fokozatosan le kellene szokniuk az antidepresszánsok szedéséről.

A baj csak az, véli a professzor, hogy az orvosok a megvonási tüneteket gyakran helytelenül a depresszióba való visszaesésként értelmezik, és ha ilyen tüneteket észlelnek, azonnal újra felírják betegnek a szokásos adagot, holott az antidepresszánsokról köztudott, hogy azok nem azonnal hatnak. Ha a gyógyszeradag csökkentésétől visszatér a depresszió, viszont pár órával azután, hogy újra felemelik az adagot elmúlik, akkor nem depresszióról, hanem megvonási tünetről volt szó, állítja Gøtzsche.

Peter McGeorge, a St. Vincent Mentális Egészség Központ igazgatója úgy döntött, hogy "a nyitottság jegyében" meghívja Gøtzsche professzort a kórházukba, annak ellenére, hogy mint mondja "nekem magamnak sokszor volt alkalmam drámai változásokat megfigyelni embereken antidepresszánsok hatására, úgyhogy én egyáltalán nem tartozom az ellenzők táborába".

"Mindazonáltal én is úgy gondolom, hogy nem árt az óvatosság - ahogy általában más gyógyszerek esetében sem, - és nem érdemes minden csip-csup problémára azonnal antidepresszánst felírni".

Mint mondja, ma már sok kórház, így a St. Vincent Mentális Egészség Központ sem fogad gyógyszerügynököket, és mindenhol nő az érdeklődés a mentális betegségek nem gyógyszeres kezelése iránt.

Gøtzsche professzor listája arról, hogy kinek mit érdemes kerülnie:

  • Az antidepresszánsokat mindenkinek, mivel nem bizonyított, hogy ezek a súlyosabb esetekben valóban hatásosak. (Enyhébb esetben pedig placebo hatásról van szó- Sz.G. megj.)
  • Gyerekek esetében minden olyan szert, ami az agyműködésre hat.
  • Idősebb embereknek az antipszichotikumokat és az agyműködést befolyásoló szereket általában. Antipszichotikumokat csak nagyon akut esetben és minél kisebb mennyiségben szabad felírni nekik, mert azok hosszú távon roppant ártalmasak. A demencia ellenes szereket is kerülni kell, mert ezek valószínűleg még hatástalanok is.
  • Az ízületi gyulladásokra, izomfájdalmakra és fejfájásra használt ún. nem-szteroid gyulladáscsökkentőket, beleértve a recept nélkül kapható, kis dózisú ibuprofent is. Vagy ha mégis, akkor használjunk belőlük minél kevesebbet.
  • A mammográfiai vizsgálatot, mert az nem hosszabbítja meg a nők életét, viszont sok egészséges nőt betegít meg a túldiagnosztizálás következtében, amit sugárterápia és kemoterápia követ, összességében növelve a mortalitást, holott lehet, hogy a felfedezett tumor eredetileg teljesen ártalmatlan volt.
  • Az inkontinencia ellenes szereket, mivel azok minden valószínűség szerint úgyis hatástalanok.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre