Szendi Gábor:
Ahogy a múlt formál minket

Forrás:Amiről az orvos nem mindig beszél. 2021 április

Van-e "öröklött sors"? Van is, meg nincs is. Abban az értelemben nyilvánvalóan nincs, ahogy a kutatási eredményeket felhígított és túláltalánosított formában manapság népszerű írásokban és műsorokban tárgyalják.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Van-e "öröklött sors"? Van is, meg nincs is. Abban az értelemben nyilvánvalóan nincs, ahogy a kutatási eredményeket felhígított és túláltalánosított formában manapság népszerű írásokban és műsorokban tárgyalják. A populáris változat következtetésmódja a reinkarnációs tanokra, a regressziós hipnózisban kutatott állítólagos "előző életek"-re, vagy éppen a családállítás önkényes állításaira emlékeztet. Mostantól a betegségek és mentális problémák okai nem a jelenben, hanem az ősök életében keresendők. A múlt - mint látni fogjuk - beleszól(hat) a jelenbe, de sosem végzetként, hanem esélyként vagy kockázatként. Fontos azonban a szerzett tulajdonságok örökölhetőségét nem leszűkíteni az izgalmas "trauma átadás" kérdéskörére, hiszen ez csak mozaikdarabkája egy most kibontakozó teljesebb képnek.


"Kemény" és "puha" öröklés

Az kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedek kutatásai azt támasztják alá, hogy bizonyos szerzett tulajdonságok átörökíthetők. Sokáig - az ókori gondolkodóktól az evolúciós elmélet első megfogalmazójáig, Jean-Baptiste Lamarck-ig, eleve így gondolták. August Weismann a 19. század vége felé egereknek 22 generáción át levágta a farkát, s mivel az utódok továbbra is farokkal születtek, úgy vélte, ezzel megcáfolta Lamarck evolúciós elképzelését (Gauthier, 1990).

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Lamarck azonban a környezethez való alkalmazkodás során szerzett hasznos tulajdonságokra gondolt. Szerinte például a zsiráfok addig nyújtogatták a nyakukat a magasan lévő levelek után, míg a nyakuk megnyúlt (Jablonka és Lamb, 2005). A darwini természetes szelekció gondolata, különösen annak genetikai mechanizmusainak megismerése, a 20. század első felében azonban háttérbe szorította az un. "puha öröklést", azaz a gének módosulása nélkül megvalósuló öröklés gondolatát. De a genetika egyeduralma lassan fellazult. Ma úgy gondoljuk, sok jelenséget önmagában a genetikai -"kemény öröklés"- nem képes megmagyarázni. Már Carl von Linné (1707-1778), az első növényrendszertan megalkotója felfigyelt arra, hogy a gyújtoványfűnek egyszer csak a "semmiből"megjelent egy merőben más virágzatalakú formája, amit ő új növényként vett fel a rendszerébe. Ma már tudjuk, hogy a két fajta genetikailag teljesen azonos, az új "faj" csupán epigenetikai változat (Jablonka és Lamb, 2005). Conrad H. Waddington angol fejlődésbiológus az 1930-as évek végétől vezette be a genetikai asszimiláció, azaz az epigenezis fogalmát. Éter hatására muslicáknál megkettőződött a tor, és több nemzedék után már éterhatás nélkül is dupla torral születtek a muslicák. Tanulmánya 1956-ban jelent meg. Kísérleteivel igazolta, hogy szerzett tulajdonságok is örökölhetők (Noble, 2015). Ez az eredmény persze kuriózumszámba ment, ki gondolta volna akkor még, mennyire meghatározó és mindennapos is lehet ez az öröklődési forma.

A természetes szelekció modellje szerint adott környezetben a véletlenszerűen kialakult génváltozatokból a jobb alkalmazkodást elősegítő változatok a sikeresebb szaporodás révén egyre jobban elterjednek. Azonban az élőlények nem a gének által irányított automaták, az életük során szerzett tapasztalatok megváltoztatják a gének kifejeződését, ami alatt azt értjük, hogy némely gén működése felszabadul az addigi gátlás alól, mások gátlás alá kerülnek, s ez összességében megjelenik a szervezet működésében, az élőlény viselkedésében. (lásd. "A Gének és a viselkedés" keretes)

Mivel a tulajdonságaink megváltozása nem módosítja a genomunkat, viszont megváltoztatja génjeink működését, ezért ezeket a változásokat géneken túli, azaz epigenetikus változásoknak nevezzük. Például az életmódbeli különbségek okozta epigenetikai változások magyarázzák azt a különös jelenséget is, hogy a genetikailag azonos ikerpárok közül némelyiknél kialakul az öröklött betegség, míg a másiknál nem (Webster és mtsi., 2018). Az 1970-es években kezdett népszerűsödni az a gondolat, hogy az epigenetikus hatások némelyike esetleg öröklődhet is (Jablonka és Lamb, 2005). Például homoszexualitás gén nem létezik, viszont a magzati hormonhatások epigenetikus változásokon keresztül idézik elő a nemi irányultság módosulását, s olykor ez tovább is öröklődik (Rice és mtsi., 2012).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A gének és a viselkedés

Eric Kandel Nobel-díjas agykutató fogalmazta meg azt az elvet, mely szerint minden lelki folyamat gének működéseinek megváltozásán keresztül valósul meg (Kandel, 1998). Minden emlék, gondolat, érzelem genetikai nyomot hagy agyunkban. Ha valaki az életesemények hatására depresszióssá válik, képalkotó eljárásokkal ki lehet mutatni, hogy agyának aktivitási mintázata megváltozik, és ha pszichoterápiától meggyógyul, agyműködése ismét normalizálódik (Brody és mtsi. 2002). Természetesen ez igaz minden testi változásra is. Ha valaki valamely ujját a többi rovására túlhasználja - ilyenek a pengetős hangszereken játszók-, akkor agyában, a motoros kéregben a túlhasznált ujj kérgi területe megnő (Elbert és mtsi., 1995). Ha valaki rendszeresen edz, izmaiban a mitokondriumok számát és működését befolyásoló gének aktivitása megnő (Andrade-Souza és mtsi., 2020). Ha valakit fertőzés ér, immunrendszere reagál a fertőzésre, s például a memóriasejtek eltárolják a kórokozót azonosító jellemzőket. De maguk a vírusok és baktériumok is maradandóan átalakítják a gének működését, s így alakul ki az a jelenség, hogy a szervezet működésében azután is fennmaradnak kóros működések, miután a szervezet már megszabadult a kórokozótól (Fischer, 2020). De elég csak az egészséges táplálkozás hatására gondolnunk, ami képes tüneteket és betegségeket megszüntetni és akár az életet meghosszabbítani. A táplálkozás nem a géneket, hanem azok működését változtatja meg.

Folyamatos és ugrásszerű változások

Darwin nyomán általában úgy képzeljük az evolúciót, mint apró -véletlenül kialakuló genetikai- módosulások felhalmozódásával létrejövő fokozatos változást. Ez azonban lassú folyamat, jól működhet stabil, vagy nagyon lassan változó környezetben, amely hagy időt az élőlényeknek, hogy véletlen mutációkon keresztül alakuljanak ki az alkalmazkodásban és a szaporodásban sikeresebb egyedek. De mi van akkor, ha a környezeti változás túl hirtelen következik be, s nem áll rendelkezésre több ezer év a mutációk sorozatára? A Föld történetében számos katasztrófa következett be, amely hirtelen megváltoztatta a légkört és az éghajlatot. Az is lehet, hogy épp "kéznél volt" egy addig néma gén, amelyik lehetővé tette a gyors alkalmazkodást. De valószínűbb, hogy az epigenetikai alkalmazkodás és annak öröklődése tette a fennmaradást lehetővé. A Föld éghajlata manapság- evolúciós léptékben mérve - igen gyorsan változik, sok faj számára ez a fennmaradás kérdését is felveti (lásd. "A nemi arány állandósága" keretes).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ezeknek a múltbéli gyors átalakulásoknak a hatása manapság jól vizsgálható az un. invazív fajokon keresztül is. Egyes növények és élőlények képesek egyik kontinensről a másikra eljutva egészen más életfeltételek közt is meghonosodni. Az ugrásszerű változásra érdekes példa a márványos rák, amely valamilyen véletlen mutáció révén egy német akvarisztikai tenyésztőnél alakult ki. Ennek a ráknak minden egyede nőstény és megtermékenyítés nélkül szaporodik. Ez azt jelenti, hogy az egész világon sokmillió példányban elterjedt rák minden egyede genetikailag teljesen azonos, ugyanakkor egészen különböző környezetekhez képes jól alkalmazkodni, ami csak epigenetikus módosulásokon keresztül valósulhat meg (Carneiro és Lyko, 2020). Ha belegondolunk, maga az emberi faj is "invazív", hiszen pár tízezer év alatt benépesítettük a Föld legkülönbözőbb éghajlatai területeit, s az adott területen élőknek megváltozott a bőr és hajszíne, a testalkata, kialakult a lebarnulás képessége, jelentősen módosult az anyagcseréje.

A nemi arány állandósága

Az ivarosan szaporodó állatfajoknál a nemek közt egyfajta egyensúly alakul ki, ez az arány körülbelül 1:1 (embernél ez 106 fiú:100 lányt jelent). Önmagában ez elég rejtélyes, hiszen a gyermek neme nem a véletlen terméke. Az is bizonyított, hogy amikor a háborúkban megfogyatkoznak a férfiak, hirtelen megnő a fiúszületések arány (Ellis és Bonin, 2004). Egy finn vizsgálat szerint a nők valahogy érzékelik a nemi arányt, és ha csökken a férfiak száma, hirtelen megnő a fiúszületések aránya (Lummaa és mtsi., 1998). Az ilyen finom szabályozás csak epigenetikai változásokon keresztül tűnik lehetségesnek.

A krokodilok, az alligátorok, a kajmánok és sok teknős utódjainak nemi arány a környezeti hőmérséklet függvénye. Bizonyos hőmérsékleti intervallumban a Nap melegének hatására a lerakott tojásból vagy nőstények vagy hímek kelnek ki (Woodward és Dickson, 1993). A hőmérsékletfüggő nemi arány évről-évre változó, de hosszabb távon kiegyensúlyozódik. Mivel a Föld éghajlata egyre melegebbé kezd válni, elvileg a nemi arányok oly mértékben eltolódhatnak az egyik nem irányába, hogy egy ponton a faj kihal. Mivel a dinoszauruszok nemi aránya is környezetfüggő volt, feltételezik, hogy kihalásukat egy gyors lehűlést eredményező földtörténeti katasztrófa okozta (Miller és mtsi., 2004). Ezen élőlények tanulmányozása lehetővé teszi annak megfigyelését, miként voltak képesek az evolúció során a gyors változásokhoz alkalmazkodó szerzett tulajdonságaikat epigenetikus úton utódaiknak tovább adni. Pl. megváltozhat tojásrakó viselkedés (pl. a szokásosnál korábban vagy későbben kezdik rakni a nőstények a tojásokat, vagy más tojásrakó helyet választanak), elvándorolnak, stb. A mocsári teknős valószínűleg "előrelátó" faj lehet, mert a környezeti hőmérsékleten túl enyhe genetikai hatás is meghatározza az utód nemét. A nemi arány eltolódását kompenzálhatja, ha a nemek meghatározásában felerősödik a genetikai hatás (Girondot és mtsi., 1994).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Új kor - új embertípus?

Az emberi történelemben a birodalmak felemelkedése és bukása, majd a társadalmi és ipari forradalmak, a technika és technológia fejlődése rövid időn belül óriási változásokat idézett elő, merőben új életfeltételeket és elvárásokat teremtve, amelyekhez az embereknek a túlélés érdekében alkalmazkodnia kellett. A radikális történelmi-társadalmi változások hatására új embertípusok jelentek meg, amelyek sikeresebben tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez. Az új -kényszerű vagy önként választott- életmód új személyiséget eredményez. Kaminsky és munkatársai homozigóta -genetikailag azonos - ikerpáron keresztül mutatták be, milyen epigenetikai változások tették lehetővé, hogy az egyik testvér nagy kockázatokkal járó életmódot (háborús övezetekben teljesített katonáskodás), míg a másik szolid polgári életet élhessen (Kaminsky és mtsi., 2008). Ez jól modellálja a történelmi változások hatására megjelenő kockázatvállaló vagy éppen behódoló embertípus kialakulását. A különböző népek markáns eltéréseket mutatnak bizonyos személyiségvonások mentén -ezt szoktuk nemzeti karakterként észlelni-, ezek történelmük hatására alakultak ki egyfajta transzgenerációs epigenetikus öröklés útján (Schmitt és mtsi., 2007). A tartós elnyomásban vagy a több száz éves demokráciákban, a feudális viszonyok közt vagy a vállalkozás szabadságát biztosító rendszerekben más-más személyiségtípusok válnak gyakoribbá.

Ismert, hogy az apa korai elvesztése vagy a mostoha körülmények felgyorsítja a lányok nemi érését, s hajlamossá teszi őket a váltogatott, felszínesebb kapcsolatokra (Belsky és mtsi., 1991). Ennek evolúciós értelme az, hogy a bizonytalan jövő esetében a legjobb stratégia minél előbb szaporodni. A folyamat nyilvánvalóan epigenetikus "kapcsolókon" keresztül valósul meg. Ennek társadalmi méretű hatása jól illusztrálja, miként váltanak ki gyors változásokat a társadalmi-gazdasági körülmények: bizonyítható, hogy a nők várható élettartama és várható jövedelme egy társadalomban vagy társadalmi rétegben meghatározza a nemi érés gyorsaságát és az első szülés életkorát (Bulled és Sosis, 2010; Nettle, 2011). A fejlett társadalmakban, 2-3 generáció során alapvetően megváltozott a nők helyzete, gondolkodása és viselkedése. Bár a nemi érés felgyorsult, a nők egyre később vállalnak gyermeket, ami összefügg a megnövekedett várható élettartammal és a nők függetlenedésével. Egyre nő azok aránya is, akik tudatosan mondanak le a gyermekvállalásról (Szendi, 2012).

A történelmi változások szomorúbb válfajai a háborúk, a népirtások, a migráció és az emigráció napjainkig a szemünk előtt folynak. A kapitalizmus kialakulása, az emberek utóbbi évtizedekben megfigyelhető városba áramlása, a nők munkába állása, az első generációs értelmiségi réteg kialakulása vagy az 1989-90-es magyar rendszerváltás olyan, merőben más életstílust és környezetváltást eredményezett, ami feltehetőleg tömeges méretekben indított el epigenetikus változásokat, amelyek aztán nemzedékről-nemzedékre továbbadódtak.

Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a nagy környezeti vagy társadalmi változások hatására kialakuló epigenetikus változások az alkalmazkodást szolgálják - ami persze hosszú távon lehet félresikerült. A járványos méreteket öltő depresszív megbetegedések hátterében is részben epigenetikus mechanizmusokat tételeznek fel, de ennek az ellenkezője is igaz: sok ember éppen az epigenetikus folyamatok révén vált ellenállóvá a depresszív hatásokkal szemben (Sun és mtsi., 2013). A nagy társadalmi folyamatok tehát egyszerre váltanak ki egyesekben -a hosszú távú sikeres- alkalmazkodást segítő, másokban pedig megbetegítő epigenetikus változásokat. Mindig különbséget kell tennünk az alkalmazkodó viselkedés rövid és hosszú távú sikeressége között. A depresszió -válaszként a megnövekedett testi-lelki terhekre- sikeres alkalmazkodás lehet, ha a környezetből segítő választ vált ki. Azonban hosszú távon jobb stratégia a megküzdés. A kutatások jelenleg túlhangsúlyozzák a traumák generációkon átívelő negatív hatását, holott ezek csak a vészkorszak elmúlása miatt válnak inadekvát válasszá (Frankenhuis és Del Giudice, 2012). Elég csak a holokauszt túlélők utódainak fokozott veszélyérzetére gondolnunk, ami adekvát válasz volt a zsidóüldözés korában, de patológiás vonásnak minősülhet ma.

Jó példa az alkalmazkodás viszályára fordulására az a kutatási irányzat is, amely kimutatta, hogy a terhesség alatt alultáplált anyák gyermekei később - a megváltozott gazdasági körülmények miatt - bőségben élve fokozott hajlamot mutattak az elhízásra, a szívbetegségre és a cukorbetegségre (Barker és mtsi., 1989). A magzatok alkalmazkodtak a tápanyaghiányhoz, ezért később, akár a normál tápanyag ellátottság is túltápláltságot eredményezett náluk.

A trauma mindennapos

Azt gondoljuk, a trauma valami ritka jelenség, ami leginkább másokkal esik meg. Azonban, ha belegondolunk, hány ember nőtt fel nélkülözésben, előítéletek közt (roma, zsidó), hány embernek halt meg apja vagy anyja, nagyszülője, váltak el vagy éltek rosszul szülei, hány ember volt szem- és fültanúja valamely rokona rendszeres bántalmazásának, vagy ő maga volt érzelmileg vagy szexuálisan bántalmazva. Hány ember nőtt fel árvaházban, nevelőotthonban, élt évekig börtönben vagy elmegyógyintézetben. Hány ember rettegett gyermekkorában valamelyik szülője, nagyszülője súlyos betegsége miatt, hogy elveszti őt. Hány felnőtt ember élt vagy él ma is bántalmazó kapcsolatban. Hány embert hurcoltak el, öltek meg, hánynak telepítették ki családját, börtönözték be vagy végezték ki valamely szülőjét. Hány ember volt kénytelen elhagyni bármilyen okból hazáját. Felsorolni is nehéz, hányféle akut és elhúzódó trauma ér minket életünk során. Ezek formálják személyiségünket, testünk és agyunk működését is.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Generációkon át öröklődő tapasztalatok

Intergenerációs átvitelnek nevezzük, ha a traumatizált szülő a gyerekének adja át, és transzgenerációs átvitelről van szó, ha legalább két generáción át adódik át a trauma hatása (Jawaid és mtsi., 2018). Azonban, hogy valóban öröklött epigenetikus változásokról van-e szó, vagy csupán nevelési hatásokról, azt hasra ütésből nem lehet megállapítani. Az intergenerációs stresszátadásban epigenetikus, viselkedéses és szimbolikus (nyelvi) folyamatok egyaránt szóba jöhetnek (Jablonka és Lamb, 2005), ezeket csak alapos vizsgálatokkal lehet megkülönböztetni. Például a II. világháború alatt evakuált nők leányai nagyobb kockázattal betegedtek meg pszichiátriai betegségben, mint a nem evakuáltaké; a trauma intergenerációs, de nem eldönthető, milyen mechanizmuson keresztül valósult meg (Santavirta és mtsi., 2018). A különböző népirtásokat túlélők gyermekei ugyancsak számos mentális zavart mutatnak, de az átvitel mechanizmusa nem tisztázott (Jawaid és mtsi., 2018).

Számos intergenerációs hatást ismerünk azonban, amely epigenetikai mechanizmusokon keresztül valósulhatott meg. Az éhínséget vagy táplálékhiányt átélő terhes anyák utódainak későbbi fokozott betegségkockázatát ismételten bebizonyosodott norvég (Forsdahl, 1977), angol (Barker és Osmond, 1986; Barker és mtsi., 1989), holland (Gluckman és Hanson, 2005), kínai vizsgálatokban (Li és mtsi., 2010). Érdemes megjegyezni, hogy a leningrádi blokád alatt születetteknek életük későbbi szakaszában sem származott hátránya az anyai éhezésből, ugyanis a Szovjetunióban a háború után sem alakult ki a nyugati világra jellemző bőség (Stanner és mtsi., 1997; Rotar és mtsi., 2015). Ez egyben példa arra is, hogy nem "sorsot" öröklünk, hanem esetleges betegségkockázatot vagy hajlamot bizonyos lelki tulajdonságokra.

Állatkísérletekben könnyebb a transzgenerációs epigenetikus öröklési hatást bizonyítani. Patkányoknál az első generációs terhes nőstényt ért stressz hatására utódainál generációról-generációra csökkent a terhesség időtartama, csökkent a születési súly és csökkent az anyai gondolkodás mértéke (Yao et al., 2014). Egereknél egy illatra kialakított félelmi válasz megfigyelhető volt a harmadik generációnál is (Dias és mtsi., 2014). Egereknél az anyától való korai elválasztás még a negyedik generációban is depresszív tüneteket okozott (Franklin és mtsi., 2010).

Humán vizsgálatokban az anyagcserezavarokat transzgenerációsan is öröklődőnek találták, azaz az éhínségben érintett anyák fiaiktól született unokáinak is fokozott volt a kockázata az elhízásra és az ebből fakadó betegségekre (Veenendaalés mtsi., 2013). Egy másik vizsgálatban az éhező anya lányunokái, míg az éhező apa fiúunokái "örökölték" az anyagcserezavarokat (Pembrey és mtsi., 2006). Egy svéd vizsgálat szerint, ha a nagyapák 8-12 éves koruk közt túltápláltak voltak, az unokák -átlag 16 évvel- rövidebb ideig éltek, részben a kialakuló kardiovaszkuláris betegségek és diabétesz miatt. Ha viszont a nagypapa alultáplált volt, unokái jóval hosszabb életet éltek, mint az átlagosan táplált nagypapák unokái (Bygren és mtsi., 2001). Az unokák körében a diabéteszből eredő halálozás négyszeres volt az átlagos táplálkozású nagyapák unokáihoz képest, de érdekes mód, ha a túltáplált nagyapa fia éhínségben nőtt fel, akkor az ő fiánál, azaz az unokánál megszűnt a fokozott halálozási kockázat (Kaati és mtsi., 2002). Ezek a hatások általában férfiágon öröklődtek. Az egymásnak ellentmondani látszó eredmények magyarázata nyilván a részletekben rejlik.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Costa és munkatársai az amerikai polgárháború (1861-65) idején fogságba esett 1400 katona 4600 gyermekének élethosszát vetette össze 5000 fogságba nem esett katona 15 300 gyermekének élethosszával (Costa és mtsi., 2018). A fogolytábort megélt katonák fiúgyermekei a fogságba nem esett katonák fiúgyermekihez képest 11%-kal valószínűbben haltak meg minden életkorban, és rosszabb körülmények közt raboskodottak gyerekei 9%-kal valószínűbben haltak meg, mint a jobb körülmények közt raboskodók. Az epigenetikus hatást az is alátámasztja, hogy a várható élettartam-rövidülés csak a fiúknál érvényesült. Érdekes módon, ha az anya a terhesség alatt jól táplált volt, az apa fogoly múltja nem befolyásolta a gyermek várható élettartamát, viszont ha a terhesség utolsó harmadában az anya alultáplált volt, akkor a gyermek várható élettartama 20%-kal csökkent le, azaz a fogság hatását ellensúlyozhatta vagy felfokozhatta az anya terhesség alatti jó vagy rossz tápláltsága.

A dohányzás transzgenerációs epigenetikai hatását bizonyította egy vizsgálat, amelyben a dohányzó anyai nagymamák és dohányzó apai nagypapák lány és fiú unokái magasabbak és fizikailag erősebbek voltak, mint a nem dohányzó nagyszülőké. Ám ha az anyai nagymama is és az anya is dohányoztak, akkor a lányunokák alacsonyabbak és gyengébbek voltak (Golding és mtsi. 2014).

Holokauszt túlélőknél és utódaiknál egyaránt kimutatható volt a stresszválasszal kapcsolatos gén epigenetikus módosulása, ami nem volt megtalálható a korban és szociális helyzetben azonos kontrolloknál (Yehuda és mtsi., 2016). Ezt a hatást kimutatták Poszttraumás Stresszbetegségen átesett szülők gyermekein is (Yehuda és mtsi., 2014). Az epigenetikai elváltozás fokozott kockázatot jelent az utódoknál is a depresszióra vagy Poszttraumás stresszbetegségre. A holokauszt túlélők unokáit vizsgálva azt találták, hogy a kontrollokhoz képest másokat elutasítónak, ellenségesnek, megbízhatatlannak, versengőnek, ingerlékenyebbnek és indulatosabbnak észlelnek (Iliceto és mtsi., 2011).

Az ukrajnai holodomorban, azaz az 1932-33 közt mesterségesen gerjesztett éhínségben több millió ukrán pusztult el. A túlélők harmadik generációját vizsgálva jellemzőnek találták a fokozott bizalmatlanságot, a félelmet, a haragot, a szégyent, a csökkent önértékelést és viselkedésükben kitüntetett szerepet kapott az étel tisztelete, az élelem felhalmozás, a túlevés, s nehezen dobtak ki szükségtelenné vált élelmet. Az élelemnek sajátos kultusza alakult ki, mindennél fontosabbá vált. A "túlélő üzemmód" miatt az emberek közömbösek egymás iránt, nem jellemző a segítőkészség, sőt ellenségesek, nyersek egymással (Bezo és Maggi, 2015). Ezt az utóhatást érthetővé teszi a holodomor alatt tapasztalható extrém jelenségek: az egy falatért is gyilkoló emberek, a kannibalizmus, az utcán heverő hullák, stb.

Mivel számos vizsgálatban nemi hatást találtak, azaz bizonyos hátrányok csak a férfi vagy csak a női leszármazási vonalat érintették, feltételezik, hogy az Y és az X kromoszómán kialakult epigenetikus változások közvetítik az örökletes hatásokat (Pembrey és mtsi., 2014).

Következtetések

Az epigenetikus öröklődés kutatásának fényében nem csak a traumatikus hatások generációkon átnyúló következményeit érthetjük meg, de sokkal általánosabban az evolúció olyan új mechanizmusát, amely alkalmassá tette és teszi az élővilágot a viszonylag gyors változásokhoz való alkalmazkodásra. Ez a mechanizmus érthetővé teszi a drámai sebességgel zajló társadalmi folyamatok hatásait is, miként születnek új embertípusok, miként születnek meg a változás győztesei és vesztesei. Az epigenetika az alkalmazkodás szolgálatában áll, még ha ez az alkalmazkodás időnként "félresikerül" is.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Andrade-Souza VA, Ghiarone T, Sansonio A, Santos Silva KA, Tomazini F, Arcoverde L, Fyfe J, Perri E, Saner N, Kuang J, Bertuzzi R, Leandro CG, Bishop DJ, Lima-Silva AE. Exercise twice-a-day potentiates markers of mitochondrial biogenesis in men. FASEB J. 2020 Jan;34(1):1602-1619.

Barker DJ, Osmond C. Infant mortality, childhood nutrition, and ischaemic heart disease in England and Wales. Lancet. 1986 May 10;1(8489):1077-81.

Barker DJP, Winter PD, Osmond C, Margetts B, Simmonds SJ. Weight in infancy and death from ischaemic heart disease. Lancet 1989, 2(8663):577-80.

Belsky, J.; Steinberg, L.; Draper, P.: Childhood experience, interpersonal development, and reproductive strategy: and evolutionary theory of socialization. Child Dev, 1991, 62(4):647-70.

Bezo B, Maggi S. Living in "survival mode:" Intergenerational transmission of trauma from the Holodomor genocide of 1932-1933 in Ukraine. Soc Sci Med. 2015 Jun;134:87-94.

Brody, A L; Saxena, S; Stoessel, P; Gillies, L A; Fairbanks, L A; Alborzian, S; Phelps, M E; Huang, S C; Wu, H M; Ho, M L; Ho, M K; Au, S C; Maidment, K; Baxter, L R, Jr: Regional brain metabolic changes in patients with major depression treated with either paroxetine or interpersonal therapy: preliminary findings . Arch. Gen. Psychiat. 2002, 58(7):631-640

Bulled, N.L.; Sosis, R.: Examining the Relationship between Life Expectancy, Reproduction, and Educational Attainment. Hum Nat, 2010, 21(3):269-289.

Bygren, L.O., Kaati, G., Edvinsson, S.,. Longevity determined by paternal ancestors' nutrition during their slow growth period. Acta Biotheor. 2001, 49:53-59.

Carneiro VC, Lyko F. Rapid Epigenetic Adaptation in Animals and Its Role in Invasiveness. Integr Comp Biol. 2020 Aug 1;60(2):267-274.

Costa, DL; Yetter,N; DeSomer,H: Intergenerational transmission of paternal trauma among US Civil War ex-POWs. PNAS, 2018, 115(44): 11215-11220

Dias BG, Ressler KJ. Parental olfactory experience influences behavior and neural structure in subsequent generations. Nat Neurosci. 2014 Jan;17(1):89-96.

Elbert, T.; Pantev, C.; Wienbruch, C.; Rockstroh, B.; Taub, E.: Increased cortical representation of the fingers of the left hand in string players. Science. 1995, 270 (5234):305-7

Ellis, L. - Bonin, S.. War and the secondary sex ratio: are they related? Soc Sci Inf, 2004, 43(1): 115-122.

Fischer N. Infection-induced epigenetic changes and their impact on the pathogenesis of diseases. Semin Immunopathol. 2020;42(2):127-130.

Forsdahl A. Are poor living conditions in childhood and adolescence an important risk factor for arteriosclerotic heart disease? Br J Prev Soc Med. 1977 Jun;31(2):91-5.

Frankenhuis WE, Del Giudice M. When do adaptive developmental mechanisms yield maladaptive outcomes? Dev Psychol. 2012 May;48(3):628-42.

Franklin, T.B., Russig, H., Weiss, I.C., Graff, J., Linder, N., et al., 2010. Epigenetic transmission of the impact of early stress across generations. Biol. Psychiatry 68,408-415

Gauthier, P: Does Weismann's Experiment Constitute a Refutation of the Lamarckian Hypothesis?". BIOS, 1990, 61 (1/2):6-8.

Girondot, M.; Zaborski, P. ; Servan, J.; Pieau, C: Genetic contribution to sex determination in turtles with environmental sex determination. Genetical Research, 1994, 63(2), 117-127.

Gluckman, PD; Hanson, MA: The Fetal Matrix: Evolution, Development and Disease. Cambridge University Press 2005.

Golding J, Northstone K, Gregory S, Miller LL, Pembrey M. The anthropometry of children and adolescents may be influenced by the prenatal smoking habits of their grandmothers: a longitudinal cohort study. Am J Hum Biol. 2014 Nov-Dec;26(6):731-9.

Iliceto P, Candilera G, Funaro D, Pompili M, Kaplan KJ, Markus-Kaplan M. Hopelessness, temperament, anger and interpersonal relationships in Holocaust (Shoah) survivors' grandchildren. J Relig Health. 2011 Jun;50(2):321-9.

Jablonka, E; Lamb, MJ: Evolution in four dimensions: Genetic, epigenetic, behavioral, and symbolic variation in the history of life. The MIT Press, 2005.

Jawaid A, Roszkowski M, Mansuy IM. Transgenerational Epigenetics of Traumatic Stress. Prog Mol Biol Transl Sci. 2018;158:273-298.

Kaati, G., Bygren, L.O., Edvinsson, S.,. Cardiovascular and diabetes mortality determined by nutrition during parents' and grandparents' slow growth period. Eur. J. Hum. Genet. 2002,10, 682-688

Kaminsky Z, Petronis A, Wang SC, Levine B, Ghaffar O, Floden D, Feinstein A. Epigenetics of personality traits: an illustrative study of identical twins discordant for risk-taking behavior. Twin Res Hum Genet. 2008 Feb;11(1):1-11.

Kandel, ER: A New Intellectual Framework for Psychiatry. Am J Psychiatry 1998; 155:457-469

Li Y, He Y, Qi L, Jaddoe VW, Feskens EJ, Yang X, Ma G, Hu FB. Exposure to the Chinese famine in early life and the risk of hyperglycemia and type 2 diabetes in adulthood. Diabetes. 2010 Oct;59(10):2400-6.

Lummaa, V. - Merilä, J. - Kause, A.. Adaptive sex ratio variation in pre-industrial human (Homo sapiens) populations? Proc R Soc Lond B, 1998, 265: 563-568.

Miller D, Summers J, Silber S. Environmental versus genetic sex determination: a possible factor in dinosaur extinction? Fertil Steril. 2004 Apr;81(4):954-64.

Nettle, D.: Flexibility in reproductive timing in human females: integrating ultimate and proximate explanations. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2011, 366(1563):357-65.

Noble, D: Conrad Waddington and the origin of epigenetics. Journal of Experimental Biology 2015 218: 816-818

Pembrey M, Saffery R, Bygren LO; Network in Epigenetic Epidemiology; Network in Epigenetic Epidemiology. Human transgenerational responses to early-life experience: potential impact on development, health and biomedical research. J Med Genet. 2014 Sep;51(9):563-72.

Pembrey ME, Bygren LO, Kaati G, Edvinsson S, Northstone K, Sjöström M, Golding J; ALSPAC Study Team. Sex-specific, male-line transgenerational responses in humans. Eur J Hum Genet. 2006 Feb;14(2):159-66.

Rice WR, Friberg U, Gavrilets S. Homosexuality as a consequence of epigenetically canalized sexual development. Q Rev Biol. 2012 Dec;87(4):343-68.

Rotar O, Moguchaia E, Boyarinova M, Kolesova E, Khromova N, Freylikhman O, Smolina N, Solntsev V, Kostareva A, Konradi A, Shlyakhto E. Seventy years after the siege of Leningrad: does early life famine still affect cardiovascular risk and aging? J Hypertens. 2015 Sep;33(9):1772-9;

Santavirta T, Santavirta N, Gilman SE. Association of the World War II Finnish evacuation of children with psychiatric hospitalization in the next generation. JAMA Psychiat. 2018;75(1):21.

Schmitt DP, Allik J, McCrae RR, Benet-Martínez V. The Geographic Distribution of Big Five Personality Traits: Patterns and Profiles of Human Self-Description Across 56 Nations. Journal of Cross-Cultural Psychology. 2007;38(2):173-212.

Stanner SA, Bulmer K, Andres C, Lantseva OE, Borodina V, Poteen VV, Yudkin JS. Does malnutrition in utero determine diabetes and coronary heart disease in adulthood? Results from the Leningrad siege study, a cross sectional study. BMJ. 1997 Nov 22;315(7119):1342-8.

Sun H, Kennedy PJ, Nestler EJ. Epigenetics of the depressed brain: role of histone acetylation and methylation. Neuropsychopharmacology. 2013 Jan;38(1):124-37.

Szendi G: A nő élete. Jaffa, 2012.

Veenendaal MV, Painter RC, de Rooij SR, Bossuyt PM, van der Post JA, Gluckman PD, Hanson MA, Roseboom TJ. Transgenerational effects of prenatal exposure to the 1944-45 Dutch famine. BJOG. 2013 Apr;120(5):548-53.

Webster, A.P., Plant, D., Ecker, S. et al. Increased DNA methylation variability in rheumatoid arthritis-discordant monozygotic twins. Genome Med 10, 64 (2018).

Woodward D. E.; Dickson, MJ: On the effect of temperature-dependent sex determination on sex ratio and survivorship in crocodiliansProc. R. Soc. Lond. 1993, B.252149-155

Yao, Y., Robinson, A.M., Zucchi, F.C., Robbins, J.C., Babenko, O., et al.,. Ancestral exposure to stress epigenetically programs preterm birth risk and adverse maternal and newborn outcomes. BMC Med. 2014,12, 121

Yehuda R, Daskalakis NP, Bierer LM, et al. Holocaust exposure induced intergenerational effects on FKBP5 methylation. Biol Psychiatry. 2016;80(5):372-380.

Yehuda R, Daskalakis NP, Lehrner A, Desarnaud F, Bader HN, Makotkine I, Flory JD, Bierer LM, Meaney MJ. Influences of maternal and paternal PTSD on epigenetic regulation of the glucocorticoid receptor gene in Holocaust survivor offspring. Am J Psychiatry. 2014 Aug;171(8):872-880.