Szendi Gábor:
Akar-e Ön tehetséges lenni?

A tehetség mítoszát azok alkották és tartják fenn, akikben nincs kitartás elég sokat gyakorolni valamit.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A tehetséget évezredek óta valami titokzatos, misztikus képességnek tekintették. A görögök úgy tartották, mindenkinek van egy daimonja, azaz valamiféle szelleme, aki jó vagy rossz tanácsokat ad. Később a daimont fordították le az angolban genius-ra, ami szintén szellemet, őrangyalt jelent. A rómaiak az embert születésétől kezdve kísérő szellemet geniusnak nevezték, és remélték, hogy a gyermeknek rendkívüli képességeket ád. Összességében tehát a tehetséget isteni eredetűnek tartották. A tehetségre használt másik szó, a talentum a görög tálanton szóból ered, ami súly és pénz mértékegység volt. A talentum szót a felvilágosodás után kezdték a genius helyett használni, ezzel is hangsúlyozni akarták a tehetség emberi természetből fakadó jellegét (Li, 2019). Akárhogy is, a tehetségről máig az él a köztudatban, hogy valami megfoghatatlan, érthetetlen, kifürkészhetetlen adottság, ami egyszer csak felbukkan és tekinthető adománynak, ha tud valaki élni vele, de átokká is válhat, ha valakit tönkretesz.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


A tehetségben van azonban valami paradox: csak akkor mutatkozik meg, ha valaki sok munkát fektet bele. Ha körül akarjuk írni a "tehetséget", akkor ott lyukadunk ki, hogy tehetség az, ami sok éves-évtizedes szorgos gyakorlás után nagy teljesítményekre tesz képessé.

Kutatók egy csoportja szerint ezért a tehetség csak egy metafora, a kitartó, célzott gyakorlás szinonimája. Másként fogalmazva: bárki lehet tehetséges egy adott területen, ha elég ideje és motivációja van a céltudatos gyakorlásra és önfejlesztésre. Ahogy a csoda is csak addig csoda, amíg meg nem magyarázzuk, a tehetség is addig misztifikálható, amíg ki nem mutatjuk a tehetség kibontakozásának az útját, és nem szembesülünk azzal, hogy a folyamat során semmi mást nem látunk, mint kemény munkát.

Az évezredes mítoszokkal azért nehéz leszámolni, mert részévé vált a kultúrának, az emberről való gondolkodásunknak, s nem utolsósorban, a tehetség titokzatos fogalmának fenntartásával a tehetségesek, azaz nagy eredményeket felmutatók kiváltságos kaszt tagjainak érezhetik magukat, az átlagember pedig széttárhatja a kezét, mondván, tehetség hiányában nem vihette többre az életben.

A tehetségkutatásnak tehát két útja van: az egyik irány megtalálni a tehetség génjeit, a másik irány kimutatni, hogy "tehetség" mint olyan nem létezik, s felváltja őt a tervszerű, kitartó gyakorlás.

A tehetségpártiak a tehetség bizonyítékát látják abban, hogy bár szülői nyomásra sokan püfölik egész gyermekkorukban a zongorát, róják a hosszokat az uszodában vagy a kilométereket a futópályán, mégis, ezekből a gyerekekből ritkán lesz világklasszis. Mások meg, látszólag ugyanezt csinálva sikeressé válnak. Nyilván, előbbiek tehetségtelenek, utóbbiak tehetségesek. A tehetség létét vitatók viszont arra mutatnak rá, hogy nem a gépies, hanem a célzott, fejlesztő gyakorlás a siker záloga.

Ha létezne a veleszületett tehetség, akkor volna olyan pillanat egy ember életében, amikor még csak a tehetség látszik, azaz például egy gyermek minden gyakorlás nélkül, egyszer csak a semmiből előállna valami érdemleges teljesítménnyel. Michael Howe és munkatársai összefoglalója szerint az ilyen esetekről csak anekdotikus, hitelesíthetetlen történetek szólnak. Ezekben a később nagy eredményeket elérő embereknél már kora gyermekkorban megcsillant a tehetség, ami előre jelezte a későbbi sikereket. Sajnos az ilyen előjelek csak a szülők elfogult visszaemlékezéseiből ismerhetők meg (Howe és mtsi., 1998). Ha összevetjük ezeket a beszámolókat olyan szülőkével, akik zsenit láttak gyermekükben, de akik felnőve nem váltották valóra a nagy várakozásokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a szülők álma néha beteljesül, még többször azonban nem.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A siker elengedhetetlen feltétele az ambíció vagy a küldetéstudat. A gépies gyakorlásból ez hiányzik. De ha valakibe beleoltják a különlegességtudatot és mellette még szorgalmas is, a siker szinte garantált. Sigmund Freud például burokban született, és ettől szilárd meggyőződésévé vált, hogy belőle nagy ember lesz. A világ zseninek tekinti őt, míg a Freud életét objektíven elemzők nem látnak benne mást, mint egy intelligens, fantáziadús, kétségbeesetten sikeréhes embert, aki a plágiumtól kezdve a meghamisított adatokon át a szimpla hazugságig mindenre képes volt céljai elérésére (Sulloway, 1987; Webster, 2002). John Wilkes Booth, Abraham Lincoln gyilkosának sorsát az határozta meg, hogy anyja, fia születésekor a kandalló lángjában a "haza" szót vélte felvillanni. John abban a tudatban nőtt föl, hogy nagy tetteket vár tőle a haza. Sok hasonló történetet ismerünk gyermekkori álmokról, a legrégebbi Demoszthenészé, akinek vágyát, hogy nagy szónokká váljon, dadogása sem akadályozta meg. De meglepően sok világhírű színészt hajthatott a siker útjára gyermekkori dadogása (pl. Marilyn Monroe-t, Hugh Grant-et, James Stewart-ot, Anthony Quinn-t, stb.).

A tudomány korában sokan sokféleképpen próbálták a tehetséget materiális alapon értelmezni.

Tehetség és intelligencia

Sokan az intelligenciát szokták azonosítani a tehetséggel. Catharine Cox és kutatótársai az 1920-as években az elmúlt pár száz év 300 géniuszának az intelligenciáját és 22 lelki tulajdonságát becsülték fel munkásságuk alapján (Cox, 1926). Az intelligenciára kétféle becslést adtak meg: a fiatalkorit és a felnőttkorit. Ez meglepő lehet, hiszen az intelligenciát életre szóló stabil vonásnak gondolják, de ez ugyanúgy az intelligencia misztifikálásának bizonyult. Cox vizsgálódásai meglepő eredményre vezettek. A ma zseniként számon tartott művészek, tudósok és hadvezérek közül sokaknak az intelligenciája átlagosnak, vagy az átlagot alig meghaladónak bizonyult. Cox munkája arra irányult, hogy kiderítse, mi a siker titka. Kiderült, hogy nem a legintelligensebbek voltak a legsikeresebbek, hanem azok, akik -akár átlagos IQ-val rendelkezve is - de rendkívül állhatatosak voltak és jól tűrték a gyakorlással és a munkával járó monotóniát.

Lewis Terman 1921-ben egy, az 1990-s évek végéig tartó követéses vizsgálatba kezdett, amelybe 1500 olyan gyermeket válogattak be, akiknek az IQ-ja minimum 135 pont volt. A mezőny IQ átlaga 151 volt. A vizsgálat meglepő eredménye az volt, hogy az 1500 szuperintelligens gyerekből egy sem mutatott fel kiugróan nagy teljesítményt élete során. Összehasonlítva a 180 feletti IQ-val rendelkezők sikerességét a 140-es IQ-júakkal, semmi lényeges különbséget nem találtak köztük. Vagyis az derült ki, hogy a nagyon tehetséges gyermekekből nem feltétlen lesznek zsenik. Az "intelligencia tesz sikeressé" állítás eleven cáfolata volt viszont az, hogy a vizsgálatba való beválogatás során két gyermek, William Shockley és Luis Alvarez, alacsony IQ-juk miatt kihullottak a rostán, ám később Nobel díjat kaptak (Schneider, 2000). Terman vizsgálatába nem válogatták volna be Richard Feynman Nobel díjas fizikust sem, akinek125-ös IQ-t mértek az iskolában.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A tehetség és a gének

A tehetség örökletességének legjobb bizonyítékai az egypetéjű ikrek kutatásából származhatnának. A köztudatban még ma is az él, hogy még a különnevelt, s egymással csak felnőttkorukban találkozó ikrek is nagyfokú hasonlóságot mutatnak személyiségükben és biológiai vonásaikban. Ezek az eredmények azonban elfogult vizsgálatokon alapultak, és főként a hasonlóságok hangsúlyozására koncentráltak (Joseph, 2001). Valójában az ikrek közt időnként meglepő különbségek mutathatók ki. Sok olyan eset ismert, amikor az ikerpár egyik tagja skizofrén, a másik pedig egészséges, és az agyi képalkotó vizsgálatok is csak a beteg testvérnél mutatnak patológiás eltéréseket (Haque és mtsi., 2009). Ugyanígy számos testi, sőt kifejezetten genetikai eredetű betegségre sem mutatnak egypetéjű ikerpárok egyezést (Zwijnenburg és mtsi., 2010).

Egy nagy vizsgálatban egypetéjű ikrek különböztek iskolai teljesítményükben, ami azzal függött össze, hogy eltértek egymástól lelkiismeretességben, kitartásban és más, a tanulmányi eredményt befolyásoló tulajdonságokban (von Stumm és Plomin, 2018). Ezek a különbségek nyilvánvalóan kihatnak az ikrek felnőttkori pályaválasztására és sikerességére. Számos sikeres színész ikerpárja hétköznapi életet él (például: Eva és Joy Green, Michael és Ashton Kutcher). Az ikrek különbözőségét jelzi, hogy mindössze 25%-uk választ azonos pályát (Adamic és Filiz , 2016). Zenei képességekben is jelentős különbség mutatható ki egypetéjű ikerpároknál (Eriksson és mtsi., 2016). Igaz ez a sport területén is (Klissouras és mtsi., 2001).

A képességek öröklékenységét megkérdőjelezi az a kutatás is, amelyben jómódú és szegény környezetben felnövő ikreknél vizsgálták a gének és az IQ kapcsolatát. Míg a jómódú családokban 60%-ban a gének határozták meg az intelligenciát, a szegény családokban ez a hatás nulla volt, az intelligenciában mutatkozó különbségekért a környezeti hatások voltak a felelősek (Turkheimer és mtsi., 2003).

Az ikrek genetikai azonosságuk ellenére kialakuló különbözőségeit epigenetikus hatásokkal lehet magyarázni (Fraga és mtsi., 2005). Az epigenetikus hatások azt jelentik, hogy a különféle környezeti hatások megváltoztathatják a gének aktivitását: egyesek inaktívvá, mások fokozottan aktívvá válnak. Az éveken, évtizedeken át tartó gyakorlás nyilvánvalóan ilyen epigenetikus változásokat hoz létre, s innentől már nem meglepő, hogy ikrek közt különbségek mutatkozhatnak a "tehetség" kérdésében is (Vinkhuyzen és mtsi., 2009).

Ha egy családban halmozódnak a tehetségek, azt a gének öröklésével szokás magyarázni. Ha egy családban előzmény nélkül jelenik meg egy tehetség, akkor azt meg a gének váratlan kombinációjával. Ez azonban csak azt jelenti, hogy a viselkedésgenetikusoknak mindenre van magyarázatuk, nem tudnak lemondani a tehetség genetikai gyökereiről.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A tehetség agyi különbségei

Egy vizsgálatban kisgyerekeket intelligenciájuk alapján átlagos, magas és kiváló csoportokba osztották, majd egészen fiatal felnőttkorukig átlagban két évente agyi képalkotó eljárással elemezték agyuk változásait. Eredményük szerint a szuperintelligenseknek másképp fejlődött az agya, mint a másik két csoportban (Show és mtsi., 2006). Ez azt jelentené, hogy az intelligencia biológiailag meghatározott. Ugyanakkor több vizsgálat igazolta, hogy az intelligencia nőni vagy csökkenni képes attól függően, mennyire használja valaki az agyát. Az olvasni szerető gyerekeknek az évekkel később megismételt vizsgálat az intelligencianövekedéssel arányos homloklebeny vastagodást, míg az olvasást hanyagolóknál az intelligenciacsökkenéssel arányos agyméret csökkenést mutattak ki (Ramsden és mtsi., 2013; Burgaleta és mtsi., 2014).

Az örökletes zenei tehetség bizonyítékát szokták látni az abszolút hallás képességében. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a hallókéreg vastagabb az abszolút hallóknál (Dohn és mtsi., 2015). Csakhogy Ayako Sakakibara huszonnégy 6 évnél fiatalabb gyerek napi 5 perces tanításával bizonyította, hogy egy-másfél év alatt mindenki képes elsajátítani az abszolút hallást (Sakakibara, 2014). Azaz, a kimutatott agyi eltérés csupán a gyakorlás hatását mutathatja.

Húros hangszeren játszóknak a zenéléssel eltöltött évek arányában megnő a húrlefogó vagy pengető ujjak mozgatásáért felelős agyterület (Elbert és mtsi., 1995).

A kézilabdázóknak a kéz, táncosoknak viszont a láb kérgi mozgató területének a mérete növekszik meg a gyakorlással eltöltött évekkel arányban (Meier és mtsi., 2016).

A beszédértésért felelős terület neuronális sűrűsége és a neuronok közti kapcsolat bonyolultsága az iskolázottsággal arányosan nőtt (Jacobs és mtsi., 1993).

Londoni taxisofőröknél MRI vizsgálattal mutatták ki, hogy a memóriáért és téri tájékozódásért felelős hippokampuszok mérete mindkét oldalon a taxizással töltött évekkel arányosan megnövekedett (Maguire és mtsi., 2000).

A gyakorlás hatásnak közvetlen bizonyítékát az a vizsgálat mutatta be, amelyben a kísérleti személyek 3 labdával megtanultak zsonglőrködni, aminek hatására megnőtt egy agyterületük, s mikor három hónapig nem gyakorolták a mutatványt, az agyterület elkezdett eredeti méretére visszazsugorodni (Draganski és mtsi., 2004).

Amíg a kutatások nem kezdték az agyméret növekedést a gyakorlás függvényében nézni, a különböző speciális területek nagyobb méretében az adott területre való tehetség bizonyítékát látták. Pl. Einstein halála után agyát oda-vissza vizsgálva a fali lebenyt aránytalanul nagynak találták, és zsenialitását ezzel hozták kapcsolatba (Witelson és mtsi., 1999). Kimutatható azonban, hogy elméleti matematikusok fali lebenyének a mérete a pályán eltöltött évekkel arányos (Aydin és mtsi., 2007).

A modern kutatások fényében egyre kevésbé tartható az az elképzelés, hogy a tehetség bizonyos agyterületek veleszületetten nagyobb méretéből és jobb funkciójából fakad. Mindamellett, hogy ilyen hatás nem zárható ki, ma úgy gondoljuk, a gyakorlás hatására a gyakorlással érintett agyterület méretnövekedésével és átstrukturálódásával alkalmazkodik az igénybevételhez.

Az elszántság

A nagy teljesítményeket többéves fejlesztő gyakorlás előzi meg, ehhez azonban nélkülözhetetlen az elszántság. Angela Duckworth-t felkérték egy teszt elkészítésére, amivel megjósolható, ki képes a West Point katonai akadémia kemény kiképzését végigcsinálni. Kiderült, hogy elszántság volt a legfontosabb (Duckworth, 2016). Benjamin Bloom húsz nemzetközi zongoraverseny győztesének, 20 híres szobrásznak, 20 olimpiai úszónak, 20 világranglista vezető teniszezőnek , 20 kutató matematikusnak és 20 kutató neurológusnak a sikerhez vezető útját tanulmányozta, és arra jutott, hogy a legfontosabb tulajdonságuk nem a tehetségük, hanem az elszántságuk volt (Schneider, 2000).

Az elszántság kristálytisztán a már-már a bölcs autistákat megszégyenítő teljesítményekben érhető tetten, ami egyben megvilágítja az ő módszereiket is. Amikor a Rubik kocka elterjed, és versenyeket kezdtek tartani az alapállapotba való forgatásból, kezdetben 20 másodperc körüli idővel is lehetett villogni, 2018-ban a kínai Yusheng Du már 3.47 másodperc alatt oldotta meg. Mivel a kockának 43 kvinttrillió állása lehetséges, nem annyira a tekerés sebessége, hanem a mintázatok felismerése az igazi feladat. Egy bajnok elmondása szerint 12 éven át napi 1 órát gyakorolt a 4.22 másodperces eredményért. A Π egy végtelen tizedes (a kör kerületének és átmérőjének hányadosa). Egyesek abban versenyeznek, hogy minél több számjegyét tudják fejből felmondani. A hivatalos csúcsot Suresh Kumar Sharma tartja Indiából, 17 óra 14 percen át mondta fel a tört 70 300 számjegyét (pi-world-ranking-list.com). Barbara Blackburn 150 szó/perc sebességet ötven percen keresztül tudta tartani, de a csúcssebessége 212 szó/perc volt. A Guiness rekordok könyve telis-tele van olyan hihetetlen rekordokkal, amelyek mind a gyakorlás és kitartás diadalát bizonyítják. Csak azért nehéz ezeket az eredményeket elhinni, mert nem tudjuk magunkat elképzelni, amint a rekord reményében éveken át számunkra értelmetlen dolgot gyakorlunk.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Bölcs idióták

Az idiot savantok a különleges képességeket mutató autisták. Teljesítményeiket látva mindenki arra gondolhat, hogy mégiscsak vannak született tehetségek. Ha rendkívüli, veleszületett tulajdonságok elvileg nem zárhatók ki, az esetek többségében különleges teljesítményüket a mindannyiunkkal velünk született, de gyakorlás híján elhalványult képességeink éveken át tartó megszállott gyakorlásával érik el. Jedediah Buxton az 1700-as években élő autista volt, aki csodálatos memóriáról és fejben számolási képességről tett tanúságot. Volt, hogy bonyolult feladatokat napokig számolt, miközben, evett, dolgozott, aludt, és a végén megmondta a korrekt eredményt. Ha színházban volt, az elhangzott szavakat számlálta, ha nézte a táncolókat, akkor a lábmozgásokat számolta. Nem autista emberek speciális gyakorlással elképesztő teljesítményekre képesek. Az 1800-as évek második felében vált híressé Blind Tom Wiggins, aki első hallás után bármilyen összetett zeneművet képes volt hibátlanul lejátszani. Az 1974-ben született Stephen Wiltshire arról híresült el, hogy elég volt egy épületre vagy utcarészletre rápillantania, és később a legkisebb részletig le tudta rajzolni. Felfedezése után híres városok felett vitték körbe helikopterrel és ő mindent lerajzolt madártávlatból. Kim Peek, aki az Esőember modellje volt, hihetetlen memóriával rendelkezett, amit elolvasott, annak 98%-ra emlékezett és így kétlábon járó lexikonná vált.

Allan Snyder és mások kutatásai azt igazolták, hogy ezek a különleges képességek valószínűleg mindannyiunkban benne rejtőznek, csak legátlódtak. Agysérülteknél, bal frontotemporális demenciában szenvedőknél megjelenhetnek ilyen képességek, de a bal temporális lebeny elektromágneses hatással való átmeneti gátlása is különleges képességeket hozott felszínre (Snyder, 2009). Azaz, ezek a képességek mindenki birtokában vannak, csak nem férünk hozzájuk, az autisták viszont tapasztalják ezeket a különleges képességeket és éveket töltenek ezek továbbtökéletesítésével.

Tehetség és gyakorlás

Hogy a tehetség azonos a több éves szívós, tervezett gyakorlással, arra számos életbeli példa is rendelkezésünkre áll. A Polgár lányok kiugró sikerességének magyarázatára szóba sem jön a "tehetség", hiszen felmenőik közt nem találunk ilyen irányú tehetséget, és az un. "felbukkanás" teória, azaz a gének korábban nem tapasztalt szerencsés kombinációja sem ismétlődhet meg három egymás után született gyermek esetében. A gyakorlás teóriát igazolja az is, hogy a sakkban mutatott motiváltságukkal arányos a világranglistán elért legjobb helyezésük is (Szendi, 2017). A fiatal kortól elkezdett komoly képzés hatására lettek sikeresek a Jasckson testvérek: először a Jackson Five, majd Michael és Janet Jackson. De gondolhatunk Venus és Serena Williams teniszben elért óriási sikereire, vagy Thomas és Heinrich Mann, a Grimm testvérek és a Brontë nővérek irodalmi teljesítményeire. Mint Freud esetében is, a megfelelő motiváció és a belőle fakadó sok éves gyakorlás elegendő magyarázat a sikerre.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Anders Ericsson egy izgalmas vizsgálatában egy konzervatórium tanárai 30 hegedülni tanuló zenészt soroltak három kategóriába: nemzetközi szóló karrierre alkalmas, zenekari hegedűsnek és zenetanárnak való. A hallgató csoportok 18 éves korukig, minősítésükkel összhangban átlagban 7410, 5301, és 3420 órát gyakoroltak. (Ericsson és mtsi., 1993). Ez azt bizonyította, hogy nem az eltérő tehetségből, hanem az eltérő gyakorlásból fakadt tudásbeli különbségük. Figyelemre méltó, hogy nem találtak olyan hallgatót, aki - mondjuk kiugró tehetsége miatt - a szükségesnél kevesebb gyakorlással is a legjobbak közé került volna. Ericsson munkatársaival hasonló vizsgálatot végzett híres balett társulatoknál is: az addig elért pozíció (vezető táncos, szólótáncos, tagja a balettkarnak) szoros kapcsolatot mutatott a gyakorlással töltött órák számával.

Általában 10 év kitartó, a folyamatos fejlődést célzó gyakorlás szükséges egy adott területen való szakértővé váláshoz. 120 híres tudós és 123 híres irodalmár első publikációi általában 25 évesen jelentek meg (Ericsson és mtsi., 1993). A 10 éves szabályt igazolták különféle sportágakban, a zenében vagy a sakkban is. Malcolm Gladwell 10 ezer óra szabálynak keresztelte ezt át, és kimutatta, hogy Bill Gates-től a Beatlesig a siker a 10 ezer órányi gyakorlásnak volt köszönhető (Gladwell, 2008).

A "tehetség vagy gyakorlás" vita nem csupán elméleti jelentőségű. Ha elfogadjuk, hogy megfelelő ambícióval és fejlesztő gyakorlással szinte bárkiből bármi lehet, az forradalmasíthatja a gyermeknevelést és az oktatást egyaránt, de erőt adhat bárkinek arra, hogy bármely életkorban valami új képességet fejlesszen ki magában.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Adamic, L; Filiz, IO: Do jobs run in families? Facebook Research, 2016. web: research.fb.com/do-jobs-run-in-families/

Aydin, K; Ucar, A; Oguz, K.K. ; Okur, O.O. ; Agayev, A.; Unal, Z.; Yilmaz, S.; Ozturk, C: Increased Gray Matter Density in the Parietal Cortex of Mathematicians: A Voxel-Based Morphometry Study. Am J Neuroradiol, 2007, 28(10):1859-1864.

Burgaleta M, Johnson W, Waber DP, Colom R, Karama S. Cognitive ability changes and dynamics of cortical thickness development in healthy children and adolescents. Neuroimage. 2014 Jan 1;84:810-9.

Cox, C. M.: The early mental traits of three hundred geniuses. Genetic studies of genius: Vol. 2. Stanford University Press, Stanford, CA., 1926.

Dohn A, Garza-Villarreal EA, Chakravarty MM, Hansen M, Lerch JP, Vuust P. Gray- and white-matter anatomy of absolute pitch possessors. Cereb Cortex. 2015 May;25(5):1379-88.

Draganski B, Gaser C, Busch V, Schuierer G, Bogdahn U, May A. Neuroplasticity: changes in grey matter induced by training. Nature. 2004 Jan 22;427(6972):311-2.

Duckworth, A: Grit. The power of passion and perseverance. Vermilion, London, 2016.

Elbert, T.; Pantev, C.; Wienbruch, C.; Rockstroh, B.; Taub, E.: Increased cortical representation of the fingers of the left hand in string players. Science. 1995, 270 (5234):305-307

Ericsson, KA; Krampe, RTh; Tesch-Römer, C: The role of deliberate practice in the acquisition of expert performance. Psychological Review, 1993, 100(3):363-406.

Eriksson, H; Harmat, L; Theorell, T; Ullén, F: Similar but different: Interviewing monozygotic twins discordant for musical practice. Music Sci, 2016, 21:1-17.

Fraga MF, Ballestar E, Paz MF, Ropero S, Setien F, Ballestar ML, Heine-Su?er D, Cigudosa JC, Urioste M, Benitez J, Boix-Chornet M, Sanchez-Aguilera A, Ling C, Carlsson E, Poulsen P, Vaag A, Stephan Z, Spector TD, Wu YZ, Plass C, Esteller M. Epigenetic differences arise during the lifetime of monozygotic twins. Proc Natl Acad Sci U S A. 2005 Jul 26;102(30):10604-9.

Gladwell, M: Kivételesek. A siker másik oldala. HVG könyvek, 2008.

Haque FN, Gottesman II, Wong AHC. 2009. Not really identical: Epigenetic differences in monozygotic twins and implications for twin studies in psychiatry. Am J Med Genet Part C Semin Med Genet 151C:136-141.

Howe MJ, Davidson JW, Sloboda JA. Innate talents: reality or myth? Behav Brain Sci. 1998 Jun;21(3):399-407.

Jacobs B, Schall M, Scheibel AB: A quantitative dendritic analysis of Wernicke's area in humans. II. Gender, hemispheric, and environmental factors. J Comp Neurol. 1993, 327(1):97-111.

Joseph J. Separated twins and the genetics of personality differences: a critique. Am J Psychol. 2001 Spring;114(1):1-30.

Klissouras V, Casini B, Di Salvo V, Faina M, Marini C, Pigozzi F, Pittaluga M, Spataro A, Taddei F, Parisi P. Genes and olympic performance: a co-twin study. Int J Sports Med. 2001 May;22(4):250-5.

Maguire, EA; Gadian, DG; Johnsrude, IS; Good, CD; Ashburner, J; Frackowiak, RS; Frith, CD: Navigation-related structural change in the hippocampi of taxi drivers. Proc. Natl. Acad. Science 2000, 97(8):4398-4403.

Meier J, Topka MS, Hänggi J. Differences in Cortical Representation and Structural Connectivity of Hands and Feet between Professional Handball Players and Ballet Dancers. Neural Plast. 2016;2016:6817397.

Ramsden S, Richardson FM, Josse G, Shakeshaft C, Seghier ML, Price CJ. The influence of reading ability on subsequent changes in verbal IQ in the teenage years. Dev Cogn Neurosci. 2013 Oct;6:30-9.

Sakakibara, A: A longitudinal study of the process of acquiring absolute pitch: A practical report of training with the 'Chord Identification Method'. Psychology of Music, 2014, 42(1), 86-111

Schneider, W: Giftedness, expertise, and (exceptional) performance: a developmental perspective. in: Heller, K., Monks, F., Sternberg, R., Subotnik, R.(eds.): International Handbook of Giftedness and Talent, Elsevier, Amsterdam, 2000. 2nd Ed. pp:165-178.

Shaw P, Greenstein D, Lerch J, Clasen L, Lenroot R, Gogtay N, Evans A, Rapoport J, Giedd J. Intellectual ability and cortical development in children and adolescents. Nature. 2006 Mar 30;440(7084):676-9.

Snyder, A: Explaining and inducing savant skills: privileged access to lower level, less-processed information. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 2009 May 27;364(1522):1399-405.

Sulloway, FJ: Freud, a lélek biológusa. Gondolat, Budapest, 1987

Szendi G: Szárnyakat adni. Jaffa, 2017.

Turkheimer E, Haley A, Waldron M, D'Onofrio B, Gottesman II. Socioeconomic status modifies heritability of IQ in young children. Psychol Sci. 2003 Nov;14(6):623-8.

Vinkhuyzen AA, van der Sluis S, Posthuma D, Boomsma DI. The heritability of aptitude and exceptional talent across different domains in adolescents and young adults. Behav Genet. 2009;39(4):380-392.

von Stumm S, Plomin R. Monozygotic twin differences in school performance are stable and systematic. Dev Sci. 2018;21(6):e12694.

Webster, R: Miben tévedett Freud? Európa, Budapest, 2002 .

Witelson SF, Kigar DL, Harvey T. The exceptional brain of Albert Einstein. Lancet. 1999 Jun 19;353(9170):2149-53.

Yanhua Li The Etymology of "Talent" and the Comparison of "Origins" Between Chinese and Western Views on Talent. Atlantis Press, 2019.

Zwijnenburg PJ, Meijers-Heijboer H, Boomsma DI. Identical but not the same: the value of discordant monozygotic twins in genetic research. Am J Med Genet B Neuropsychiatr Genet. 2010 Sep;153B(6):1134-49.