Aludtál, de esküszöl, hogy nem

Forrás:Shayla Love: You were asleep but swear you weren't

Fordította: Szendi Gábor

Miközben végig aludta az éjszakát, lehet az az élménye, hogy csak álmatlanul forgolódott

 

 

Source: www.Freepik.com

Ez gyakori probléma az álmatlanság esetében - mondta Matthew Reid, a Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem idegtudósa és alváskutatója. Az álmatlanságban szenvedő személy azt mondhatja, hogy alig aludt, de amikor alváslaboratóriumban vizsgálják, valójában normális mennyiségű órát aludhat éjszakánként. Ez egy rejtélyhez vezet: hogyan érezheti magát kipihentnek valaki, ha eleget alszik - csak éppen nem veszi észre?

Ez a jelenség, amely jelentős számú álmatlanságban szenvedőt érint, különböző neveket kapott: paradox álmatlanság, szubjektív álmatlanság, alvási állapot téves észlelése, és legutóbb szubjektív-objektív alvási eltérés.

Bármilyen néven is hívjuk, a jelenség rávilágít arra, hogy nem mindig tudjuk, mikor alszunk és mikor vagyunk ébren, és hogy az alvással kapcsolatos meggyőződéseink befolyásolják, mennyire érezzük magunkat kipihentnek. Ugyanakkor a kutatók azt találják, hogy a paradox inszomniában szenvedő emberek nem feltétlenül tévednek; lehet, hogy valóban létezik valami a alvás és az ébrenlét között.

Mi az a paradox inszomnia?

A paradox inszomnia az inszomnia egyik alkategóriája. Az ezzel küzdő emberek arról számolnak be, hogy éjszakánként csak néhány órát alszanak, és nem érzik magukat kipihentnek. Az alvásvizsgálatok azonban azt mutatják, hogy ennél többet alszanak - néha akár a szokásos mennyiséget is.

Az álmatlanságban szenvedő embereknek egyszerű problémáik vannak: nehezen alszanak el, nehezen maradnak alvó állapotban, és nem alszanak eleget ahhoz, hogy kipihentnek érezzék magukat. Alvási problémáik miatt napközben fáradtak, nehezen tudnak koncentrálni, ingerlékenyek és morcosak.

De a teljes alvási idő nem mindig különbözik jelentősen az egészségesen alvók és az álmatlanságban szenvedők között (1). Egy metaanalízis szerint az álmatlanságban szenvedők átlagosan csak 23 perccel alszanak kevesebbet éjszakánként, mint az egészségesen alvók (2). Ha az alvási idő nem a teljes kép, akkor mi az?

Természetesen vannak, akiknek több alvásra van szükségük, mint másoknak. De kiderült, hogy egyesek nem érzékelik pontosan az alvásukat. Úgy tűnik, nem emlékeznek arra, hogy aludtak. Lehet, hogy végigaludták az éjszakát, de nem érzik magukat kipihentnek. Ezek a tanulmányok rávilágítottak arra, hogy az álmatlanság bonyolultabb élmény lehet, mint amilyennek látszik.

1959-ben francia orvosok írtak le először egy olyan beteget, akinek a megfigyelt alvási ideje nem egyezett azzal, hogy szerinte hány órát aludt (3). Az orvosok a fausse insomnie vagy hamis álmatlanság nevet adták a betegségnek, és úgy vélték, hogy az oka az volt, hogy a beteg túlságosan aggódott az alvás miatt. Azóta sok alvásgyógyász és -kutató vette észre, hogy az álmatlanságban szenvedők alvási panaszai nem mindig függnek össze azzal az alvási idővel, amelyet megfigyeltek náluk.

A kutatóknak nincs egységes becslésük arról, hogy pontosan milyen gyakori a paradox álmatlanság, mivel több neve is van. De ez korántsem ritka jelenség, mondta Reid. Egyes becslések szerint az álmatlanságban szenvedők körülbelül fele alszik kevesebb mint hat órát éjszakánként, míg a másik fele több mint hat órát, ami összehasonlítható a jól alvók alvási idejével (4).

Kiknél fordul elő a paradox inszomnia?

Sokan - még a jól alvók is - azt hihetik, hogy az alvás korai szakaszában még ébren vannak. De a paradox inszomniában szenvedők nagyobb valószínűséggel gondolják azt, hogy ébren vannak az első két óra után. Ők is nagyobb valószínűséggel jelzik, hogy ébren érzik magukat a REM-alvás során, amikor szinte minden jól alvó ember arról számol be, hogy aludt. Sorozatos ébredési vizsgálatokban az inszomniában szenvedő emberek, akiket éjszaka többször felébresztenek, a jól alvókhoz képest gyakrabban jelzik, hogy ébren voltak, amikor valójában aludtak (5).

 

Thomas Andrillon, a Párizsi Agykutató Intézet kognitív idegtudósa úgy véli, hogy az alvás közbeni tudatosság árnyaltabb jelenség, mint korábban hitték. Az alvás közbeni memóriával és tanulással kapcsolatos kísérletek során látta, ahogy valaki alszik, amit az agyi aktivitás valós idejű megfigyelése is megerősített (6). Utána azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy nem aludtak. Andrillon rájött, hogy ő maga is átélte ezt, és sokan mások is - például a diákjai, akik elaludtak az órán, de fogalmuk sem volt róla, hogy elszundítottak.

A legtöbb ember átélte már ezt, még ha nem is szenved álmatlanságban. Például amikor kora reggeli repülőjárat előtt próbálok aludni, általában úgy érzem, hogy még egy órát sem aludtam. Pedig emlékszem egy álomra, mondjuk arról, hogy átaludtam az ébresztőórát, ami azt sugallja, hogy mégiscsak aludtam. Ültem már éjszakai járaton egy családtagom mellett, aki békésen aludt, hogy aztán megérkezéskor arra panaszkodjon, hogy nem aludt.

"Azt hiszed, hogy egész éjjel egy percet sem aludtál, de valami emlékeztet rá, hogy ez objektíven nem igaz, például valaki azt mondja neked: 'Ó, eléggé horkoltál ám'" - mondta Reid.

Miért alakul ki a paradox inszomnia?

Egészen a közelmúltig sok kutató úgy gondolta, hogy a paradox inszomniában szenvedő emberek tévesen észlelik saját tapasztalataikat. De az Andrillon és kollégái által végzett agyi képalkotás arra utal, hogy azok az inszomniások, akiknél eltérés van az alvási és ébrenléti idők között, talán nem tévednek teljesen. Ehelyett lehet, hogy egy különleges, megváltozott tudatállapotot észlelnek.

Az alváskutatók akkor állapítják meg, hogy valaki alszik, amikor elveszíti a környezete iránti tudatosságát, és amikor agyi aktivitása nagy amplitúdójú, alacsony frekvenciájú agyhullámokra vált át. Az EEG-eredmények olyan alvási jellemzőket mutatnak, mint a lassú hullámok és az alvási orsók, vagy specifikus aktivitási csúcsok.

De a szokásosan használt megfigyelési technikák elmulaszthatják az alvásba való átmenet során, vagy az alvási szakaszok közötti pillanatokban fellépő agyi aktivitás finom árnyalatait - mondta Andrillon. Lehet, hogy a technológia nem elég érzékeny ahhoz, hogy rögzítse az "éberséghez hasonló" agyi aktivitást, amely megmagyarázhatná azt az érzést, hogy alvás közben ébren vagyunk. Andrillon elmondta, hogy amikor más kutatók az agy mélyebb területeit vizsgálták, az éberség jeleit találták, még akkor is, amikor az emberek alvónak tűntek (7).

"Az a tény, hogy úgy tűnik, mintha aludnának, csak felszínes szinten igaz" - mondta Andrillon. "Ha kicsit mélyebbre merülünk az agyi aktivitás részleteibe, olyan ébrenlét jeleit látjuk, amelyeket általában nem látunk normális vagy szokásos alvás közben." A szakértők most a szubjektív-objektív alvási eltérés (SOSD) kifejezésre térnek át a paradox inszomnia vagy az alvási állapot téves észlelése helyett.

Egy márciusban végzett vizsgálatban, amely több mint 800 álmatlanságban szenvedő embert vizsgált (8), 24%-uknál mutattak ki szubjektív-objektív alvási eltéréseket. Andrillon és kollégái különbségeket találtak a kétféle álmatlanságban szenvedő csoport fiziológiai profiljában. A szubjektív-objektív alvási eltérésben szenvedő emberek nem ébredtek fel túl gyakran, de amikor mégis, ébrenlétüket az alvás jelei kísérték, ami befolyásolhatta azt a megítélésüket, hogy nem aludtak jól vagy egyáltalán nem is aludtak - mondta. Ezzel szemben azoknak az álmatlanságban szenvedőknek, akiknél a szubjektív-objektív alvási eltérés nem állt fenn, az alvásuk ébrenléthez hasonló jellemzőkkel bírt, ami azt jelenti, hogy alvásuk minősége gyengébb volt.

Vannak megoldások a paradox inszomniára?

A CBT-I, vagyis az álmatlanságra alkalmazott kognitív viselkedésterápia egy jól kutatott és hatékony módszer az alvási szokások javítására (9). Úgy tűnik, hogy ez a terápia a szubjektív-objektív alvási eltérésben szenvedőknek is segít. Egy tavalyi vizsgálatban (10) Scott és kollégái azt találták, hogy a CBT-I pozitív eredményei nem különböztek a szokásos álmatlanságban szenvedők és az szubjektív-objektív alvási eltérésben szenvedők esetében. Más tanulmányok kimutatták, hogy a CBT-I javíthat az szubjektív-objektív alvási eltéréssel kapcsolatos problémákon (11).

Scott szerint nem érdemes túlságosan aggódni amiatt, hogy vajon pontosan a megfelelő mennyiségű alvást kapjuk-e. Kapcsolat van a szubjektív-objektív alvási eltérés és az alvással kapcsolatos szorongó vagy aggodalmas gondolatok között, ezért próbáljunk meg nem felhalmozni további gondokat. "Azoknál, akiknél szubjektív-objektív alvási eltérés jelentkezik, gyakran felmerülnek bizonyos gondolatok, amelyek nagyon gyakran a nap folyamán felmerült aggodalmak, az alváshiánytól való félelem, illetve az alvásképtelenség miatti rágódást jelentik" - mondta Andrillon.

Ehelyett a paradox inszomnia kezelésében hasznos eszköz lehet a paradox szándék nevű stratégia, amely arra ösztönzi az alvászavarral küzdőket, hogy ne erőltessék annyira az alvást.

Korábban azokat az embereket, akik nem tudták megmondani, hogy aludtak-e, hibás ítélőképességűnek tartották. Valójában a szubjektív-objektív alvási eltérés arra emlékeztet minket, hogy nem tudunk mindent arról, mit jelent aludni, és arról, hogy tudjuk-e, aludtunk-e. "Visszatérünk ehhez a kérdéshez, és látjuk, hogy valójában ez elég valós dolog" - mondta Andrillon. "Egyszerűen csak figyelmen kívül hagytuk az alvásnak ezt a szempontját."

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre