Szendi G:
Alumínium: a báránybőrbe bújt farkas

Forrás:Amiről az orvos nem mindig beszél magazin 2021 június

Az alumínium mindenhol ott van, és sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Christopher Exley, az angliai Keele Egyetem professzora évtizedek óta kutatja az alumínium egészségre gyakorolt hatását. Bizonyos elfogultság jellemzi őt választott témájával szemben, de áttörő eredmény mindig azoktól származik, akik kicsit megszállottjává válnak a kutatott területüknek. Ő "alumínium kor"-nak nevezi a 20-21. századot, mert ekkor árasztotta el a világot az alumínium a legkülönfélébb felhasználási formákban. Legújabb könyvében, a "Képzelje el, hogy Ön egy alumínium atom"-ban a következőképpen indokolja az alumínium egészségre gyakorolt hatásának kutatását (Exley, 2020).

Először is, az alumínium a harmadik leggyakoribb elem (az oxigén és a szilícium után) a földkéregben. A Föld 8%-a alumínium. Másodszor, az alumínium szuperreaktív; kémiailag és biológiailag is reaktív. Az alumínium szerepe ettől válik paradoxonná: az alumíniumnak nincs biológiai funkciója sem a mai élő szervezetekben, sem az evolúciós múlt kihalt élővilágában. Azaz, az alumíniumra a biokémiai evolúció nem készített fel bennünket. Nincs alumínium anyagcserénk, az alumínium nem kapott semmilyen élettani funkciót, nem építőanyaga egyetlen sejtünknek sem. Ezért nem védekezünk a túlzott bevitel ellen és nincs olyan mechanizmus, amely garantálná bizonyos határ felett az eltávolítását.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Alumínium számos forrásból kerül a szervezetünkbe. A szóba jöhető források elsősorban az élelmiszer, a víz, a levegőben szálló por, az izzadás gátlók (pl. dezodorok), az oltások, különféle gyógyszerek, pl. bizonyos gyomorsav közömbösítők (Saiyed ésYokel, 2005).

Becslések szerint természetes módon ivóvízzel, élelmi anyagokkal összesen napi 1-10 mg közt fogyasztunk alumíniumot. Az ivóvíz és a természetes, feldolgozatlan élelmiszerek általában kis mennyiséget tartalmaznak. Vannak "alumínium felhalmozó" növények, ilyen a tea, amelynek grammjában átlagosan 1 mg/gramm található (Greger, 1992). Más a helyzet a feldolgozott élelmiszerekkel, amelyek számos alumíniumvegyületet tartalmaznak adalékanyagként. Csak példaként: Az Egyesült Államokban egy 1979-es nemzeti szintű felmérés szerint a felnőttek körülbelül 5%-a fogyasztott több mint 95 mg alumíniumot élelmiszer adalékanyagok formájában naponta, míg 50%-uk 24 mg-ot vagy annál kevesebb fogyasztott (Greger, 1992). A helyzet azóta nyilvánvalóan romlott, ahogy a boltokban kapható élelmiszerek 60%-a is az ultrafeldolgozott csoportba sorolható. Az alumínium és mázas edényekről, az alumínium csomagolásokból (pl. az otthon használatos alufóliából), a feldolgozás során használt alumínium eszközökből további alumínium jut a szervezetünkbe. Szerencsére az alumínium rosszul szívódik fel, ezért az elfogyasztott mennyiség döntő része távozik a szervezetünkből. Az alumínium 0,1-0,3%-os arányban szívódik fel a gyomor-bélrendszerben. Ugyanakkor, mivel az alumínium kiválasztásra nem rendelkezünk specifikus mechanizmussal, ezért az alumínium hajlamos felhalmozódni a szervezetben, olyan szövetekben, mint például az agy, a csontok, a vese és a máj. Évtizedek alatt ez toxikus hatásokhoz vezet. A vesék a felszívódott alumíniumból naponta 15- 55 µg-ot választ ki. Csökkent vesefunkciójú embereknél ez az érték alacsonyabb, náluk fokozottabb az alumínium felhalmozódása (Hardisson és mtsi., 2017). Hogy az alumínium egyesekben miért okoz megbetegedést, másokban meg nem, annak sok oka lehet. Valószínűleg van egy küszöbérték, ami alatt a felhalmozódott alumínium még nem okoz látványos zavart, másrészt vannak, akik különböző okokból hajlamosabbak az alumíniumból többet felvenni vagy kevesebbet leadni.

Sokáig még a kutatások is negligálták a kérdést, mert az alumíniumot veszélytelennek, amolyan semleges fémnek tartották. Az utóbbi évtizedek kutatásai rácáfoltak erre.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A nagy "kísérlet"

Normál körülmények között a bélrendszerből az alumínium felszívódása lehetetlen, mivel a különféle fémek mindig két vegyértékű formában szívódnak fel. Mivel az alumínium három vegyértékű, fiziológiás körülmények között aktívan nem szívódik fel, csak passzívan jut át a bélfalon, különösen nyálkahártya-károsodás esetén (fertőzés, gyulladás, mérgezés).

Az angliai Cornwallban található Camelford város ivóvízellátásába 1988-ban egy véletlen baleset folytán húsz tonna alumínium-szulfát került, aminek következtében az alumínium koncentráció a megengedett érték 3000-szeresére emelkedett. Sokan, akik kapcsolatba kerültek a szennyezett vízzel, számos rövid távú egészségügyi hatást tapasztaltak, de a hatóságok 16 napig azt hajtogatták, hogy a víz iható. A három évvel később lefolytatott hivatalos vizsgálat a panaszokat szorongásos tünetnek minősítette. A baleset után 11 évvel jelent meg a British Medical Journalban egy jelentés arról, hogy a vizet fogyasztóknál agykárosodásra utaló tünetek tapasztalhatók (Altman és mtsi., 1999). Az évek során sok embernél különféle demenciák alakultak ki, s a boncolásos vizsgálatok olykor a normál alumíniumszint tízszeresét mutatták ki az elhunytak agyszövetében (Wikipedia, 2021).

Ez az eset egyfajta véletlen adta kísérlet volt, amely modellálta az alumínium agykárosító hatását. Az a tény, hogy nem mindenki betegedett meg a fokozott alumíniumterheléstől, arra utal, hogy bizonyos patológiás állapotok fokozott sérülékenységet jelentenek az alumínium toxikus hatásával szemben.

Alzheimer betegség

Az alumínium Alzheimer-kórban betöltött szerepére vonatkozó első meggyőző bizonyítékokat az alumínium és a betegség két kiemelkedő neuropatológiája, a neurofibrilláris csomók és a szenilis plakkok között kimutatott kapcsolat volt. Az ezt alátámasztó kutatások megerősítették az alumínium neurotoxicitását mind sejtkultúrákban, mind állatmodellekben. Az alumínium emberekre gyakorolt neurotoxicitásával kapcsolatban fennmaradt kétségek a dialízis demencia megjelenésével eloszlottak. Amikor a károsodott veseműködésű betegeket magas alumíniumkoncentrációjú csapvízzel dializálták, gyorsan kialakult és előrehaladt egy súlyos agyi leépülés. Sokan meghaltak a dialízist követően, és az agyszövetük elemzései magas alumíniumszintet mutattak ki. Ez a kezelés következtében kialakult állapot csak akkor szűnt meg, amikor a dialízis központok áttértek arra, hogy a dialízis során tiszta vizet használjanak. A dialízis demencia a legékesebb bizonyíték arra, hogy az agyba bejutott alumínium neurotoxikus hatású (Exley, 2020).

Exley könyvében hosszasan ecseteli az alumínium ipar azon igyekezetét, hogy meggátolja az alumínium Alzheimer betegségben betöltött szerepének kutatását, a megszületett kutatási beszámolók publikálását, hogy a médiában a kérdés téma legyen. Kutatókat bérel fel, akik ellensikkekben bizonygatják, hogy azokban a kutatásokban, amelyekben alumíniumot mutattak ki betegek agyában, az alumínium a vizsgálatok során történt szennyeződésekből származik (Exley, 2020). Daniel Perl, aki szintén az alumínium szerepét kutatja a neurodegeneratív betegségekben több mint 30 éve, ugyanerről számol be (Perl és Moalem, 2006). Az ilyen nyílt kifakadások persze ritkák a tudományban, de szakírók és nyugdíjba vonult folyóirat szerkesztők már számos könyvben és cikkben megírták, miként próbálja az ipar befolyásolni a tudományt a számára kedvezőtlen adatok eltitkolására vagy megcáfolására.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Az első vizsgálat, amely alumínium felhalmozódást mutatott ki az Alzheimer betegségre jellemző béta-amyloid plakkokban, 1980-ban jelent meg (Duckett és Galle, (1980). Azóta számos kutatás tűzte ki célul, hogy az emberi szervezet alumínium terhelése és az Alzheimer között kapcsolatot találjon. Az egyik megközelítés Alzheimer betegségben elhunytak agyában mutatja ki az alumínium felhalmozódását, a másik irányzat a napi alumínium bevitel és a megbetegedés kockázata között keres összefüggést.

Mind az un. sporadikus, azaz családi halmozódást nem mutató Alzheimer betegek (Good és mtsi., 1992), mind a familiáris, azaz egy család több generációjában megjelenő Alzheimer betegségben elhunytak agyában ki lehetett mutatni az alumínium fokozott mennyiségét a betegségre jellemző neuroanatómiai elváltozásokban (Mirza és mtsi., 2017).

A napi alumíniumbevitel becslésére a legalkalmasabb a vízfogyasztás, ugyanis területenként eltérő a víz alumínium tartalma. Egy francia vizsgálatban 8 éven át követtek különböző településeken élő 3777 65 évnél idősebb embert. Minden, a betegség kialakulását befolyásoló tényezőt figyelembe véve, akik évtizedeken át legalább 0.1 mg/l alumíniumtartalmú vizet fogyasztottak, azoknak kétszeres volt a kockázatuk demencia kialakulására (Rondeau és mtsi., 2000). Vizsgálták az ivóvíz szilícium tartalmát is, ugyanis a szilícium dioxid (kovasav) kiüríti a szervezetből az alumíniumot, ill. gátolja a felszívódását (Edwardson és mtsi., 1993). Eredményük szerint, akik legalább 11.25 mg/l kovasav tartalmú vizet ittak, azoknak 25%-kal kisebb volt a demencia kockázatuk. Az ivóvíz alumínium tartalma és az azt fogyasztók Alzheimer kockázata közti összefüggést számos más vizsgálat is megerősítette (Frisardi és mtsi., 2010).

Egy elővizsgálatban Alzheimer betegekkel kovasavval dúsított vizet itattak, és a betegek 20%-a javulást mutatott (Davenward és mtsi., 2013).

Más vizsgálatok azt igazolták, hogy Alzheimer betegeknél a bélrendszerben fokozottabb az alumínium felvétele (Taylor és mtsi., 1992). Exley feltételezi, hogy az Alzheimer betegségre hajlamosaknál genetikai okokból fokozottabb az alumínium visszatartása is, ez megmagyarázza azt, hogy azonos alumínium terhelés hatására sem betegszik meg egyformán mindenki Alzheimerben. Exley a kutatások alapján az alumíniumot elsődleges kiváltó tényezőnek tekinti az Alzheimer kialakulásában (Exley, 2017).

Tény, hogy az első Alzheimer betegeket a 19-20. század fordulóján diagnosztizálták - ez az idő volt alumínium kor nyitánya - , és a 20. század során e megbetegedés egyre gyakoribbá vált. Ugyanakkor az Alzheimer betegség szénhidrát hipotézise is jól megalapozott, számos összefüggés mutatható ki az elhízás, a cukorbetegség, a magas vércukorszint és a későbbi Alzheimer betegség kialakulása között (Szendi, 2018), és bizonyított, hogy a cukoranyagcsere rendezésével a béta-amyloid plakkok eltűnnek és a betegség számos esetben visszafordítható (Bredesen, 2017).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A két teória egymást nem zárja ki, hiszen a szénhidrát hipotézis szerint nagy kockázatúnak tekintett személyek közül sem lesz mindenki Alzheimer beteg. Legalább három tényezőt ismerünk ezidáig, amelyek együttes fennállása magyarázhatja az Alzheimer betegség kialakulását. Egy speciális genetikai változat, az Apoe 4 (Bookheimer és Burggren, 2009), a szénhidrát anyagcsere zavara és az alumínium felhalmozódása az agyban.

Alzheimer betegségben a fokozott fizikai aktivitás javítja a kognitív funkciókat (Meng és mtsi., 2020), amit több dolog is magyaráz, azonban ezek közt az egyik, hogy a legtöbb alumíniumtól az izzadással szabadulunk meg (Minshal és mtsi., 2014).

Amiotrófiás laterálszklerózis (ALS)

Az ALS Stephen Hawking fizikusról lett híres, bár szokás Lou Gehrig betegségnek is nevezni a híres amerikai baseballjátékos után, aki ALS-ben halt meg 38 évesen. Az ALS betegek a diagnózis felállításától számítva átlagosan 3.5 évig élnek. A betegség lényege az, hogy a mozgatásért felelős motoros neuronok az agyban és a gerincvelőben sorvadásnak indulnak.

Állatkísérletekben alumínium hidroxiddal motor neuron elhalást és mozgászavart lehetett előidézni (Shaw és Petrik, 2009; Tanridag és mtsi., 1999). Az ALS-sel rokon motor neuron betegségben szenvedők agyában a kontrollokhoz képest szignifikánsan magasabb alumínium tartalmat mértek (Sood és mtsi., 1990).

A Csendes-óceáni Mariana szigetekhez tartozó Guam szigeten élő Chamorro népességben az 1950-60-as években feltűnően gyakori volt az ALS, a demenciával párosuló Parkinson betegség és az Alzheimer betegség. Miután a genetikai vagy fertőzéses eredetet kizárták, felmerült, hogy valamely környezeti tényező felelős a nagyarányú neurodegeneratív megbetegedésekért. Mivel a szigetek vulkáni eredetűek, a vulkáni hamuban igen sok alumínium mutatható ki, ezért a gyanú az alumíniumra terelődött. Vizsgálták a víz és a szigeten termelt élelem alumínium tartalmát, de nem igazolódott be, hogy az itt élők a táplálkozás révén jutnak túl sok alumíniumhoz., Ugyanakkor számos vizsgálat igazolta, hogy a Guam szigeten élők agyában szignifikánsan nagyobb az alumínium tartalom. Egy farmon, ahol kiugróan magas volt a talaj alumínium tartalma, generációkon keresztül gyakori volt az ALS. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az extra mennyiségű alumínium a szálló porral a tüdőn keresztül jut be a keringésbe és halmozódik fel az agyban (McLachlarf és mtsi., 1989). Érdekes mód az ALS gyakorisága tizedére csökkent az elmúlt 30-40 év alatt, bár még mindig magas (7/100 000 lakos). A csökkenés oka valószínűleg az életmód változással magyarázható (Okumura, 2003).

Az ALS esetében is valószínűsíthető, hogy önmagában az alumínium felhalmozódás nem magyarázza a betegség kialakulását, a betegség kialakulásának csak az egyik összetevője lehet. Más vizsgálatok számos egyéb fém emelkedett szintjét mutatták ki ALS betegek agyában (Roos és mtsi., 2013), de ez is inkább egy öngerjesztő patológiás folyamat része.

Hogy a mérgező fémeknek szerepe lehet az ALS kialakulásában, azt egy meglepő, teljes gyógyulással végződő esetismertetés támasztja alá. A beszámoló szerint egy ALS-ben szenvedő betegnél a higanyt távolították el a szervezetéből gyógyszeresen. A javulás az amalgám tömések felszámolásával kezdődött (Mangelsdorf és mtsi., 2017).

Multiple szklerózis (MS)

Az MS-t olyan autoimmun betegségnek tekintjük, amelyben az immunrendszer az agyi idegek myleinhüvelyét támadja, aminek következtében az agyban vezetési zavarok támadnak, amelyek a legkülönfélébb mozgás- és érzészavarokat, vegetatív működéskieséseket eredményez. Akárcsak az Alzheimer esetében, itt is versengő elméletek magyarázzák a kialakulását. Ismert, hogy a magzati és gyermekkori D-vitaminhiány valamint a glutén és tejfehérjék fogyasztása provokálja a kialakulását és progresszióját (Szendi, 2011). A D-vitaminnak azért van kitüntetett szerepe, mert tompítja az autoimmun folyamatokat és az agyban gyulladáscsökkentő hatása van, így pl. MS-ben a nagy dózisban -10-15 ezer NE/nap- szedett D-vitamin jelentősen javítja a betegség lefolyását (Szendi, 2012). Mivel az alumínium neurotoxikus és gyulladáskeltő az agyban, joggal terelődött a gyanú arra, hogy szerepe lehet az MS kialakulásában is. Az alumínium szerepét az is alátámasztja, hogy a kutatások összefüggésbe hozták az oltóanyagokban található alumínium adjuvánsokat az autoimmun betegségek kialakulásával, köztük a szklerózis multiplexszel is (Exlex, 2020). Franciaországban a Hepatitis B oltás hatására 10 év alatt 65%-kal nőtt az évi frissen MS-ben megbetegedettek száma (Le Houézec, 2014).

Mind a betegség nyugalmi, mind az aktív fázisában MS betegek vizeletében kiugróan magas arányban találtak alumíniumot és vasat (Exley és mtsi., 2006). Későbbi vizsgálatokban az MS betegek agyában is nagymértékű alumínium felhalmozódást mutattak (Mold és mtsi., 2018; Exley és Clarkson, 2020). Az alumínium és az MS kapcsolatát az magyarázza, hogy az alumínium különösen károsítja a myelinhüvelyt, ill. az azt létrehozó gliasejteket.

Down szindróma

A Down szindrómás betegek 60 éves kor felett 90%-ban Alzheimer kórban szenvednek (Zis és Strydom, 2018). Egy kutatócsoport 36 éven át vizsgálta különböző neurológiai beteg agyában az alumínium szintjét, de egyedül Alzheimerben, dialízis demenciában és Down szindrómában találták emelkedettnek. Utóbbi kórképben az életkorban megfelelő kontrollokhoz képest 4.5-szer volt magasabb az alumínium szintje (Lukiw és mtsi., 2019). (Alzheimerben az egészséges kontrollokhoz képest nyolcszoros volt az alumínium szintje.) Ennek egyik oka a fokozott alumínium felvétel a bélrendszeren keresztül. Alumínium izotóp vegyületet Down-kórban szenvedőknek és egészséges kontrolloknak beadva, Down kórban négyszer nagyobb szintemelkedést tapasztaltak a vérben mérve (Moore és mtsi., 1997).

Autizmus és alumínium

Az autizmus kutatását rendkívül megnehezítik az ipari érdekek, amelyek politikai és közegészségügyi döntésekben fogalmazódnak meg. Már szó volt az alumínium ipar tudományhamisító tevékenységéről, s hasonló mondható el a vakcinaiparról is. Az autizmus és az oltások közti kapcsolat kutatásának akadályozását egyrészt az oltáspolitika megkérdőjelezhetetlenségének védelme másrészt az anyagi és büntetőjogi felelősség elhárítása motiválja. A pajzson nagy rést ütött William Thompson színre lépése, aki beismerte, hogy a 2004-ben megjelent, az MMR (kanyaró, mumpsz, rubeola) oltás és az autizmus kapcsolatát hivatott vizsgálat adatait meghamisították (DeStefano és mtsi., 2004). Thompson megőrizte és 2014-ben kiadta a nyersadatokat újraelemzésre Brian Hooker statisztikusnak. Az adatokból kiderült, hogy az afroamerikai gyerekeknek 36 hónapos korukra 3.36-szoros volt az autizmus kockázatuk az MMR oltás után (Hooker, 2014). Ebből leginkább az következik, hogy az afroamerikai gyerekek körében kiugróan gyakori D-vitaminhiány és az oltóanyag valamely komponense fokozza az autizmus kialakulásának a kockázatát. A gyanú régóta a neurotoxikus fémekre terelődött. Mivel sokáig egy higanyvegyület volt az oltásokban, a kutatások sokáig erre koncentráltak és az oki kapcsolatot számos kutatás alátámasztani látszott (Olmsted és Blaxill, 2010; Kennedy, 2015). Amikor a higanyt kivonták az oltásokból, de az autizmus gyakorisága továbbra is nőtt, a figyelem átterelődött más neurotoxikus fémekre, így az alumíniumra. A vakcinapolitika szócsövei és ideológusai az áldozatok kárára ízléstelenül viccelődnek azzal, hogy "ha nincs higany, akkor jó lesz az alumínium is" (Ferenczi, 2017). Valójában számos neurotoxikus fémet ismerünk, de szisztematikusan ez a kettő került vagy kerül oltások révén az emberi testbe.

Érthető gyanakvás és gúny fogadta tehát 2018-ban azt a kutatást, amely 5, más okból elhunyt autista agyában emelkedett alumínium szintet mutatott ki (Mold és mtsi., 2018). Holott az alumínium felhalmozódást mások is kimutatták. A haj egyfajta "kiválasztó szervünk". Egy vizsgálatban autista gyerekek hajában szignifikánsa emelkedett volt az alumínium (valamint a higany és az ólom) (Mohamed és mtsi., 2015). Szintén - több más mérgező fémmel együtt- egy másik vizsgálat is megnövekedett alumínium tartalmat mutatott ki autista gyermekek hajában (Blaurock-Busch és mtsi., 2012). Egy japán vizsgálatban majd' 2000 autista gyermek hajának fémtartalmát megvizsgálva kiugróan magas alumínium, kadmium és ólom szintet találtak (Yasuda és mtsi., 2013). Egy USA vizsgálatban a Hepatitisz B-vel oltott és nem oltott gyerekeket hasonlítottak össze, és az oltottak között háromszor gyakoribb volt a szülők által diagnosztizált autizmus (Gallagher és Goodman, 2010). (A Hepatitisz B oltásban alumínium adjuváns van. )

Egy vizsgálatban nemzetközi összehasonlítással mutatták ki, hogy egy országban minél több alumínium adjuvánst alkalmaznak az oltásokban, annál gyakoribb az autizmus (Tomljenovic és Shaw, 2011).

Az alumínium toxikus hatását mutatja az a vizsgálat is, amelyben a csecsemőkori oltásokban található alumínium dózisfüggő mértékben károsította a finommozgásokban mutatott készségeket (Ma és mtsi., 2021).

Az autizmus kialakulását több tényező együttesen idézi elő, ebben azonban az agyban felhalmozódó neurotoxikus fémek, köztük az alumínium szerepet játszik. Ennek folyamatos tagadása és a hozzá nem értők meggyőzésére alkalmas cáfoló elemzések készítése (Turville és Golden, 2015) csak a probléma megoldásának elodázását jelenti.

Oltások és az alumínium adjuváns

Mint az autizmus kapcsán láttuk, a vakcinákban alkalmazott alumínium adjuvánsok alapos gyanúba keveredtek. Az Öböl háborúban a katonákat rövid időn belül többször is beoltották (pl. anthrax ellen hatszor) alumínium adjuvánst tartalmazó vakcinával, és sok katonánál makrofágiás myofasciitis alakult ki, aminek tünetei a krónikus izomfájdalom, izomgyengeség, ízületi fájdalmak és krónikus fáradtság szindróma. A tünetegyüttest Öböl háború szindrómának nevezték el. A betegek harmadánál idővel autoimmun betegségek, mint pl. multiplex szklerózis alakul ki (Israeli és mtsi., 2009), és az Öböl háborúban részt vettek közt kétszer gyakoribb az ALS (Agmon-Levin és mtsi., 2009). A megbetegedést az alumínium adjuvánsnak tulajdonítják. Yehuda Shoenfeld javasolta először az ASIA (Adjuváns okozta Autoimmun/Gyulladásos Szindróma) elnevezést az oltásokban alkalmazott adjuvánsok okozta megbetegedések közös kutatására. Az adjuváns okozta megbetegedéseket azért nehéz vizsgálni, mert akár az oltás után 8-10 évvel is manifesztálódhat a betegség, amit így nehéz összekapcsolni az oltással (Shoenfeld és Agmon-Levin, 2011). Mint idéztük, Franciaországban sok éven át követve a Hepatitisz B-vel oltottak sorsát, körükben jelentősen megnőtt a Multiplex szklerózisban megbetegedettek aránya (Le Houézec, 2014). Ha egyes esetekben nehéz is igazolni az összefüggést, az epidemiológiai vizsgálatok feltárhatják a kapcsolatot az oltás és a megbetegedés között.

Az alumínium adjuváns ismert mechanizmusokon keresztül aktiválja az autoimmunitásért felelős immunágat (Tomljenovic és Shaw, 2012). Az is világos, miért az agyban halmozódik fel az oltásban beadott alumínium. Az izomba beadott alumínium hidroxid (a leggyakoribb adjuváns forma) közel 100%-os hatékonysággal szívódhat fel. Még fontosabb, hogy bárhol is legyen az oltás beadás anatómiai helye, az adjuváns alumínium bekerül a keringésbe, ahol kötődik a legfontosabb vasszállító fehérjéhez, a transzferrinhez. A transzferrinhez kötődve átjut a vér-agy és a vér-gerincvelői folyadék gáton, s az agyba bejutva egész életen át lerakódik, mivel az adjuváns alumínium nehezen ürül (Ivanovski és mtsi., 2019).

A D-vitamin az agyban többek közt gyulladáscsökkentő és neuronvédő hatású (Anjum és mtsi., 2018), s mint láttuk, a MMR és az autizmus kapcsolatát vizsgáló kutatás adatainak újszámolásából az derült ki, hogy a feltehetőleg D-vitaminhiányos afroamerikai gyerekeknek nőtt meg az autizmus kockázata. Ebből logikusan következik, hogy az oltásokkal beadott alumínium adjuváns káros hatását közömbösítheti a magas D-vitaminszint.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Alumínium és mellrák

Exley szerint a dezodorokban alkalmazott alumínium veszélyes, mert belélegezve eljut a hipppokampuszig is és a tüdőn keresztül a véráramba. Mint írja: "Már nem biztonságos azt feltételezni, hogy a bőr áthatolhatatlan gátat képez bármilyen helyi alkalmazással szemben." (Exlex, 2020). Gondoljunk csak arra, hogy egyre több az olyan termék, amely a szervezetbe a bőrre kenhető krémeken keresztül juttat be ásványi anyagokat és vitaminokat.

A dezodorok a mellet a felső külső negyedben érik leginkább, és a vizsgálatok szerint a diagnosztizált mellrákok jelentős része itt alakul ki. Erre volna anatómiai magyarázat is, azonban az a tény, hogy Angliában 1979-től 2000-ig 47.9%-ról 53.3%-ra nőtt az e területen kialakult mellrák. Ugyanebben az időintervallumban Skóciában 38.3%-ról 54.7%-ra nőtt ez az arány. Ezt két, egymást nem kizáró teória magyarázhatja. Egyrészt a dezodorokban ösztrogénszerű anyagok vannak, és ezek stimulálják a ráksejtek szaporodását, másrészt a dezodorokból éveken-évtizedeken át felszívódó alumínium okozza vagy fokozza a rákos elfajulást (Darbre, 2009). Az alumínium kétségkívül átjut a bőrön, igaz, nagyon kis mennyiségben, egy dezodorhasználat során kb. 4 mikrogramm (Flarend és mtsi., 2001). A tartós használat során azonban az alumínium helyileg felhalmozódhat, ezt bizonyítja, hogy mellrákosok mellszövetét vizsgálva szignifikánsan nagyobb mennyiségben találtak alumíniumot a mell oldalsó részéből, mint a középső részből vett mintában (Exley és mtsi., 2007). A szignifikáns különbséget még magyarázza az is, hogy az izzadással sok alumíniumtól szabadulunk meg, azonban pont a hónaljban, ahol erősen verejtékezünk, a dezodorok meggátolják az izzadást, így az izzadmányban lévő alumínium megreked és felhalmozódik (Exlex, 2020). Egy 2017-es vizsgálat eléggé meggyőző bizonyságát adta annak, hogy az alumíniumnak szerepe lehet a mellrák kialakulásában. 209 mellrákos és 209 egészséges kontrollszemély bevonásával végzett, életkor szerinti esetkontrollos vizsgálat adatai azt mutatták, hogy azoknál a harminc év alatti nőknél, akik naponta többször használtak dezodort, négyszer nagyobb volt a mellrák kockázata. Továbbá a kontrollokhoz képest szignifikánsan magasabb alumíniumtartalmat találtak a mellszövetben (Linhart és mtsi., 2017). Bebizonyosodott, hogy a dezodorokban használt alumínium klorohidrát elindítója lehet a rákos elfajulásnak (Mandriota és mtsi., 2020). A kockázatot növeli a hónalj borotválása is, ez ugyanis mikrosérüléseket hoz létre a bőrön, ami megkönnyíti az alumínium bőrbe való bejutását (Darbre, 2016). Mivel a jóindulatú mellciszták kialakulása is összefüggést mutat az alumíniumtartalmú dezorodok használatával, ezért a ciszták tekinthetők a mellrák előjelének, és figyelmeztetésnek arra, hogy át kéne térni alumíniummentes dezodor használatára (Darbre, 2019).

Alumínium a mindennapokban

Egy 43 éves nő csontfájdalmakkal és extrém fáradtsággal jelentkezett egy klinikán. Mivel tünetei okát nem lehetett beazonosítani, alapos vizsgálatnak vetették alá. Vérében és vizeletében sok aluminiumot mértek. ennek oka az volt, hogy a nő 4 éven át naponta izzadásgátló krémet kent a hónaljába, amely adagonként 1 gramm alumínium klorohidrátot tartalmazott. Orvosi javaslatra a krém használatával felhagyott, s ettől kezdve hónapról-hónapra csökken vérében és vizeletében az alumínium koncentráció, s ezzel párhuzamosan tünetei enyhültek, majd a 8. hónapra lényegében rendeződtek (Guillard és mtsi., 2004).

Egy 55 éves asszony 12 éven át dolgozott takarítóként egy hajófestéssel foglalkozó cégnél, ahol gyakran használtak egy kék festéket, amely 30%-nyi alumíniumot tartalmazott. A asszony tünetei közt szerepelt az egyre romló demencia, a kisagyi ataxia (mozgáskoordinációs zavar), a kézremegés, a mindkét szemhéjában jelentkező akaratlan rángások és ujjaiban az érzéskiesés. 10 évvel korábban volt egy kémiai eredetű tüdőgyulladása, amiből felgyógyult. Az akkori mérések szerint a vérében a normál alumínium szint 150-szeresét mérték, de figyelmeztetés nélkül bocsájtották el a kórházból. Hat éven követték állapotát és ismételten (az alumíniumot megkötő és eltávolító) kelátkezelést kapott, aminek hatására tünetei látványosan visszahúzódtak (Reyes és mtsi., 2021).

Az amerikai gyógyszerfelügyelet (FDA) 2004-ben figyelmeztetést adott ki, hogy a veseelégtelenségben szenvedőknél az alumíniumot tartalmazó dezodorok, savközömbösítők és foszfátmegkötők az alumínium kóros felhalmozódásához vezethetnek, ami csontbetegséget, vaspótlásra nem reagáló vérszegénységet és idegrendszeri problémákat okozhat (FDA, 2005). A közlemény javasolja a veseműködés rendszeres ellenőrzését, mert sokan nincsenek tisztában csökkent vesekiválasztásukkal.

Az oltások helyén évek múlva is megjelenhetnek könnyen félrediagnosztizálható bőrproblémák. Egy betegnél a bal felkarján egy bőrsarcoma (rákos bőrdaganat) jelent meg, amely a tüzetes vizsgálódásra jóindulatú pszeudolimfómának bizonyult. A páciens a daganat helyén 5 és 12 évvel korábban alumínium tartalmú oltást kapott. A szövetminta elemzésekor a kontrolloknál mért alumíniumtartalomnak több mint a 80-szorosát találták (Guillard és mtsi., 2012).

Csontok

Az alumínium megzavarhat bizonyos esszenciális elemekkel kapcsolatos folyamatokat. Az alumínium bizonyítottan képes helyettesíti a kalciumot, megzavarva a mineralizációt és a csontsejtek növekedését (Hardisson és mtsi., 2017). Állatkísérletben az ivóvízzel elfogyasztott alumínium rövid időn belül kimutathatóan csökkentette a csontfelépítésben normálisan fontos szerepet játszó fémek (kalcium, magnézium, cink, stb.) arányát (Li és mtsi., 2011). A veseelégtelenség miatt rendszeres dialízissel kezelt embereknél az alumínium felhalmozódhat az agyban (dialízis demencia), a belső szervekben, a mellékpajzsmirigyben és a csontokban, amely oszteomaláciát (csontlágyulást) okozhat (Klein, 2019). Szerencsére normál körülmények közt egészséges kiválasztás esetén a csontok nem károsodnak, de a szakirodalom számos esetet ismer, amikor az ivóvíz alumínium vegyülettel történt véletlen szennyeződése után a csontokban alumínium kimutatható volt (Eastwood és mtsi., 1990). A camelfordi alumínium szennyeződést követően végzett vizsgálatok szerint azonban az alumínium - további utánpótlás hiányában - kiürül a csontokból (McMillan és mtsi., 1993).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Hogyan védekezzünk?

Az alumíniumnak vannak nyilvánvaló forrásai (alumínium eszközök, edények, csomagolóeszközök), ezeket viszonylag könnyű kerülni. A feldolgozott ételek esetében mindig gyanakodhatunk némi alumínium tartalomra és ezeket az élelmiszereket az egészségtudatos emberek igyekeznek is kerülni. A kozmetikumoknál csak az apró betűvel feltüntetett összetevők böngészésével deríthetjük ki, tartalmaz-e alumíniumot. Fontos tudni, hogy gyakran valamilyen E-szám mögé van rejtve az alumínium. Legnagyobb veszélyben azok vannak, akik foglalkozásuk miatt vannak kitéve rendszeresen a szálló alumíniumpornak és a gőzök belégzésének.

Christopher Exley, amióta megtapasztalta, hogyan pusztulnak el a lazacok a vízben oldott alumínium vegyülettől, és miként lehet ezt a hatást kovasav vízben való oldásával megelőzni, azóta minden nap kovasavtartalmú vizet iszik. Mint írja, ilyet beszerezni nem is olyan könnyű. A szilícium sav megköti az alumíniumot és eltávolítja a szervezetből, ill. gátolja a felszívódását is (Exley, 2020). S tegyük hozzá, mióta tudjuk, hogy a palackos ásványvizek fogyasztásának másik veszélye a palackból kioldódó ösztrogénszerű anyagok, ez a megoldás sem ajánlott. Aki mégis ezt a megoldást választaná, az interneten talál magas kovasav tartalmú ásványvizet. A legjobb megoldásnak tűnik az időnkénti vagy rendszeres kovaföld vagy szilícium sav (H4SiO4/ kovasav/ és H2SiO3 /metakovasav/) tartalmú kapszula szedése. Az oltásokkal bevitt alumíniummal szemben ezenfelül védelmet jelenthet a magas D-vitaminszint, ugyanakkor az alumínium gyakran évekig jelen van az oltás környékén, ami ellen csak az véd igazán, ha csak indokolt esetben kérünk vagy fogadunk el alumínium tartalmú oltásokat.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Agmon-Levin N, Paz Z, Israeli E, Shoenfeld Y. Vaccines and autoimmunity. Nat Rev Rheumatol. 2009 Nov;5(11):648-52.

Altmann P, Cunningham J, Dhanesha U, Ballard M, Thompson J, Marsh F. Disturbance of cerebral function in people exposed to drinking water contaminated with aluminium sulphate: retrospective study of the Camelford water incident. BMJ. 1999 Sep 25;319(7213):807-11.

Anjum I, Jaffery SS, Fayyaz M, Samoo Z, Anjum S. The Role of Vitamin D in Brain Health: A Mini Literature Review. Cureus. 2018 Jul 10;10(7):e2960.

Blaurock-Busch E, Amin OR, Dessoki HH, Rabah T. Toxic Metals and Essential Elements in Hair and Severity of Symptoms among Children with Autism. Maedica (Bucur). 2012 Jan;7(1):38-48.

Bookheimer S, Burggren A. APOE-4 genotype and neurophysiological vulnerability to Alzheimer's and cognitive aging. Annu Rev Clin Psychol. 2009;5:343-362.

Bredesen, D: The End of Alzheimer's : The First Programme to Prevent and Reverse the Cognitive Decline of Dementia. Ebury Publishing, 2017.

Darbre PD. Aluminium and the human breast. Morphologie. 2016 Jun;100(329):65-74.

Darbre PD. Underarm antiperspirants/deodorants and breast cancer. Breast Cancer Res. 2009;11 Suppl 3(Suppl 3):S5.

Darbre, P. () Breast cysts and aluminium-based antiperspirant salts. Clinical Dermatology: Research and Therapy, 2019, 2 (1). 128.

Davenward S, Bentham P, Wright J, Crome P, Job D, Polwart A, Exley C. Silicon-rich mineral water as a non-invasive test of the 'aluminum hypothesis' in Alzheimer's disease. J Alzheimers Dis. 2013;33(2):423-30.

DeStefano F, Bahsin TK, Thompson WW, Yeargin-Allsopp M and Boyle C. Age at first measles-mumps-rubella vaccination in children with autism and school-matched control subjects: a population-based study in metropolitan Atlanta. Pediatrics 2004, 113, 259-66.

Duckett S , Galle P (1980) Electron microscope-microprobe studies of aluminium in the brains of cases of Alzheimer's disease and aging patients. J Neuropathol Exp Neurol 39, 350.

Eastwood JB, Levin GE, Pazianas M, Taylor AP, Denton J, Freemont AJ. Aluminium deposition in bone after contamination of drinking water supply. Lancet. 1990 Aug 25;336(8713):462-4.

Edwardson JA, Moore PB, Ferrier IN, Lilley JS, Newton GW, Barker J, Templar J, Day JP. Effect of silicon on gastrointestinal absorption of aluminium. Lancet. 1993 Jul 24;342(8865):211-2.

Exley C, Charles LM, Barr L, Martin C, Polwart A, Darbre PD. Aluminium in human breast tissue. J Inorg Biochem. 2007 Sep;101(9):1344-6.

Exley C, Clarkson E. Aluminium in human brain tissue from donors without neurodegenerative disease: A comparison with Alzheimer's disease, multiple sclerosis and autism. Sci Rep. 2020 May 8;10(1):7770.

Exley C, Mamutse G, Korchazhkina O, Pye E, Strekopytov S, Polwart A, Hawkins C. Elevated urinary excretion of aluminium and iron in multiple sclerosis. Mult Scler. 2006 Oct;12(5):533-40.

Exley, C: Imagine You Are An Aluminum Atom: Discussions With Mr. Aluminum. Simon and Schuster, 2020.

Exley, C: Aluminum Should Now Be Considered a Primary Etiological Factor in Alzheimer's Disease. 2017 : 23 - 25.

FDA warning for aluminum-containing antiperspirants. Pharmacist's Letter/Prescriber's Letter 2005;21(2):210211.

Ferenczi T: Védőoltásokról a tények alapján. Medicina, 2017.

Flarend R, Bin T, Elmore D, Hem SL. A preliminary study of the dermal absorption of aluminium from antiperspirants using aluminium-26. Food Chem Toxicol. 2001 Feb;39(2):163-8.

Frisardi V, Solfrizzi V, Capurso C, Kehoe PG, Imbimbo BP, Santamato A, Dellegrazie F, Seripa D, Pilotto A, Capurso A, Panza F. Aluminum in the diet and Alzheimer's disease: from current epidemiology to possible disease-modifying treatment. J Alzheimers Dis. 2010;20(1):17-30.

Gallagher CM, Goodman MS. Hepatitis B vaccination of male neonates and autism diagnosis, NHIS 1997-2002. J Toxicol Environ Health A. 2010;73(24):1665-77.

Good PF, Perl DP, Bierer LM, Schmeidler J. Selective accumulation of aluminum and iron in the neurofibrillary tangles of Alzheimer's disease: a laser microprobe (LAMMA) study. Ann Neurol. 1992 Mar;31(3):286-92.

Greger JL. Dietary and other sources of aluminium intake. Ciba Found Symp. 1992;169:26-35

Guillard O, Fauconneau B, Olichon D, Dedieu G, Deloncle R. Hyperaluminemia in a woman using an aluminum-containing antiperspirant for 4 years. Am J Med. 2004 Dec 15;117(12):956-9.

Guillard O, Fauconneau B, Pineau A, Marrauld A, Bellocq JP, Chenard MP. Aluminium overload after 5 years in skin biopsy following post-vaccination with subcutaneous pseudolymphoma. J Trace Elem Med Biol. 2012 Oct;26(4):291-3.

Hardisson A, Consuelo Revert, Dailos GonzálezWeller, Ángel Gutiérrez, Soraya Paz, Carmen Rubio: Aluminium Exposure Through the Diet. J Food Sci Nutr 2017, 3: 019

Hooker BS. Measles-mumps-rubella vaccination timing and autism among young African American boys: a reanalysis of CDC data. Translational Neurodegeneration 2014, 3, 16.

Israeli E, Agmon-Levin N, Blank M, Shoenfeld Y. Adjuvants and autoimmunity. Lupus. 2009 Nov;18(13):1217-25.

Ivanovski, I., Ivanovski, A., Nikolić, D., Ivanovski, P: Aluminium in brain tissue in autism. Journal of Trace Elements in Medicine and Biology, 201951, 138-140.

Kennedy, JF Jr (ed.): Thimerosal. Let the science speak. Skyhorse Oublishing, 2015.pp:172-180.

Klein, GL: Aluminum toxicity to bone: A multisystem effect? Osteoporos Sarcopenia. 2019 Mar; 5(1): 2-5.

Le Houézec, D. Evolution of multiple sclerosis in France since the beginning of hepatitis B vaccination. Immunol Res 2014, 60, 219-225

Li X, Hu C, Zhu Y, Sun H, Li Y, Zhang Z. Effects of aluminum exposure on bone mineral density, mineral, and trace elements in rats. Biol Trace Elem Res. 2011 Oct;143(1):378-85.

Linhart C, Talasz H, Morandi EM, Exley C, Lindner HH, Taucher S, Egle D, Hubalek M, Concin N, Ulmer H. Use of Underarm Cosmetic Products in Relation to Risk of Breast Cancer: A Case-Control Study. EBioMedicine. 2017 Jul;21:79-85.

Lukiw, W. J., Kruck, T., Percy, M. E., Pogue, A. I., Alexandrov, P. N., Walsh, W. J., Sharfman, N. M., Jaber, V. R., Zhao, Y., Li, W., Bergeron, C., Culicchia, F., Fang, Z., & McLachlan, D. (). Aluminum in neurological disease - a 36 year multicenter study. Journal of Alzheimer's disease & Parkinsonism, 2019, 8(6): 457.

Ma R, Yang K, Chen C, Mao X, Shen X, Jiang L, Ouyang F, Tian Y, Zhang J, Kahe K; Shanghai Birth Cohort. Early-life exposure to aluminum and fine motor performance in infants: a longitudinal study. J Expo Sci Environ Epidemiol. 2021 Mar;31(2):248-256.

Mandriota SJ, Tenan M, Nicolle A, Jankowska JD, Ferrari P, Tille JC, Durin MA, Green CM, Tabruyn S, Moralli D, Sappino AP. Genomic Instability Is an Early Event in Aluminium-Induced Tumorigenesis. Int J Mol Sci. 2020 Dec 7;21(23):9332.

Mangelsdorf I, Walach H, Mutter J. [Healing of Amyotrophic Lateral Sclerosis: A Case Report]. Complement Med Res. 2017;24(3):175-181.

McLachlarf CDR, McLachlan CD, Krishnan B, Krishnan SS, Dalton AJ, Steele JC. Aluminium and calcium in soil and food from Guam, Palau and Jamaica: Implications for amyotrophic lateral sclerosis and parkinsonism-dementia syndromes of Guam. Environ Geochem Health. 1989 Jun;11(2):45-53.

McMillan TM, Freemont AJ, Herxheimer A, Denton J, Taylor AP, Pazianas M, Cummin AR, Eastwood JB. Camelford water poisoning accident: serial neuropsychological assessments and further observations on bone aluminium. Hum Exp Toxicol. 1993 Jan;12(1):37-42.

Meng Q, Lin MS, Tzeng IS. Relationship Between Exercise and Alzheimer's Disease: A Narrative Literature Review. Front Neurosci. 2020;14:131.

Minshal C , Nadal J , Exley C (2014) Aluminium in human sweat. J Trace Elem Med Biol 28, 87-88.

Mirza A, King A, Troakes C, Exley C. Aluminium in brain tissue in familial Alzheimer's disease. J Trace Elem Med Biol. 2017 Mar;40:30-36.

Mohamed, F., Zaky, E. A., El-Sayed, A. B., Elhossieny, R. M., Zahra, S. S., Salah Eldin, W., Youssef, W. Y., Khaled, R. A., & Youssef, A. M. (2015). Assessment of Hair Aluminum, Lead, and Mercury in a Sample of Autistic Egyptian Children: Environmental Risk Factors of Heavy Metals in Autism. Behavioural neurology, 2015, 545674.

Mold M, Chmielecka A, Rodriguez MRR, Thom F, Linhart C, King A, Exley C. Aluminium in Brain Tissue in Multiple Sclerosis. Int J Environ Res Public Health. 2018 Aug 18;15(8):1777.

Mold M, Umar D, King A, Exley C. Aluminium in brain tissue in autism. J Trace Elem Med Biol. 2018 Mar;46:76-82.

Mold M, Umar D, King A, Exley C. Aluminium in brain tissue in autism. J Trace Elem Med Biol. 2018 Mar;46:76-82.

Moore PB , Edwardson JA , Ferrier IN , Taylor GA , Tyrer SP , Day JP , King SJ , Lilley JS (1997) Gastrointestinal absorption of aluminum is increased in Down's syndrome. Biol Psychiatry 41, 488-492.

Okumura H. Epidemiological and clinical patterns of western pacific amyotrophic lateral sclerosis (ALS) in Guam and sporadic ALS in Rochester, Minnesota, U.S.A. and Hokkaido, Japan: a comparative study. Hokkaido Igaku Zasshi. 2003 May;78(3):187-95.

Olmsted, D. - Blaxill, M. 2010. The age of autism: Mercury, medicine, and the man-made epidemic, Thomas Dunne Books, New York.

Perl DP, Moalem S. Aluminum and Alzheimer's disease, a personal perspective after 25 years. J Alzheimers Dis. 2006;9(3 Suppl):291-300.

Reyes AJ, Ramcharan K, Giddings SL, Ramesar A, Arias ER, Rampersad F. Movement Disorders and Dementia in a Woman With Chronic Aluminium Toxicity: Video-MRI Imaging. Tremor Other Hyperkinet Mov (N Y). 2021 Feb 1;11:5.

Rondeau V, Commenges D, Jacqmin-Gadda H, Dartigues JF. Relation between aluminum concentrations in drinking water and Alzheimer's disease: an 8-year follow-up study. Am J Epidemiol. 2000;152(1):59-66.

Roos PM, Vesterberg O, Syversen T, Flaten TP, Nordberg M. Metal concentrations in cerebrospinal fluid and blood plasma from patients with amyotrophic lateral sclerosis. Biol Trace Elem Res. 2013 Feb;151(2):159-70.

Saiyed SM, Yokel RA. Aluminium content of some foods and food products in the USA, with aluminium food additives. Food Addit Contam. 2005 Mar;22(3):234-44.

Shaw CA, Petrik MS:Aluminum hydroxide injections lead to motor deficits and motor neuron degeneration. J Inorg Biochem, 2009, 103(11):1555-1562.

Shoenfeld Y, Agmon-Levin N. 'ASIA' - autoimmune/inflammatory syndrome induced by adjuvants. J Autoimmun. 2011 Feb;36(1):4-8.

Sood K, Nag D, Chandra SV. Role of aluminium in sporadic motor neuron disease. Indian J Med Res. 1990 Feb;92:9-12.

Szendi G: Napfényvitamin. Jaffa, 2012.

Szendi G: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei. Jaffa, 2011.

Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, 2018.

Tanridag T, Coskun T, Hürdag C, Arbak S, Aktan S, Yegen B. Motor neuron degeneration due to aluminium deposition in the spinal cord: a light microscopical study. Acta Histochem. 1999 Apr;101(2):193-201.

Taylor GA , Ferrier IN , McLoughlin IJ , Fairbairn AF , McKeith IG , Lett D , Edwardson JA (1992) Gastrointestinal absorption of aluminium in Alzheimer's disease: Response to aluminium citrate. Age Aging 21, 81-90.

Tomljenovic L, Shaw CA. Do aluminum vaccine adjuvants contribute to the rising prevalence of autism? J Inorg Biochem. 2011 Nov;105(11):1489-99.

Tomljenovic L, Shaw CA. Mechanisms of aluminum adjuvant toxicity and autoimmunity in pediatric populations. Lupus. 2012 Feb;21(2):223-30.

Wikipedia: Camelford water pollution incident. https://en.wikipedia.org/wiki/Camelford_water_pollution_incident. 2021.

Yasuda, H., Yasuda, Y., & Tsutsui, T. (2013). Estimation of autistic children by metallomics analysis. Scientific reports, 3, 1199.

Zis P, Strydom A. Clinical aspects and biomarkers of Alzheimer's disease in Down syndrome. Free Radic Biol Med. 2018;114:3-9.