Egy középnyugati Orvos:
Amit nem mondtak el a benzókról és a szorongásról

Fordította:Czárán Judit

Szorongás helyett függőség - ez a benzók valódi ára.

 

 

Source: www.Freepik.com

A benzodiazepinekkel kapcsolatos egyik legnagyobb probléma az, hogy nagyon gyorsan fizikai függőséget okoznak, emellett terhes nők esetében károsíthatják a magzatot, ezenkívül súlyosbíthatják az olyan tüneteket, mint az álmatlanság és a szorongás, és a legrosszabb esetben pedig halálos túladagoláshoz is vezethetnek, különösen, ha opioidokkal kombinálják őket.

Az első orvosi célokra használt barbiturátot, a barbitált 1903-ban fedezték fel (1), majd miután a szer hatékony nyugtatónak bizonyult, gyorsan forgalomba is hozták "Veronal" néven. A Veronal sikerét követően annak különböző módosításait is vizsgálni kezdték, majd 1912-ben felfedezték és forgalomba hozták a fenobarbitált "Luminal" néven, amelyet az egészségügyi rendszer gyorsan elfogadott, mivel jó eszköznek tűnt a szorongás, az álmatlanság, az epilepszia és a mánia kezelésére, valamint az elalvást megkönnyítő nyugtatásra. (2,3).

Ezt követően a barbiturátok használata robbanásszerűen megnőtt az Egyesült Államokban (4).

Az viszont sajnos már a kezdetektől világos volt, hogy a gyógyszerekkel komoly problémák vannak, például erős függőséget okoznak, károsítják a kogníciót és/vagy a légzést, és nem egyszer halálos túladagoláshoz vezetnek (ahogy ez Marilyn Monroe (5) esetében történt), ezért egyre többen aggodalmukat fejezték ki a barbiturátok hosszú távú alkalmazásával kapcsolatban - például a szorongások kezelésében.

Miután éveken át keresték a "biztonságosabb" alternatívát, a Roche egyik kutatója végül felfedezte az első benzodiazepint (Librium), és felismerve a dologban rejlő hatalmas piaci lehetőséget, a Roche megfinanszírozta az orvostudomány egyik legnagyobb szabású klinikai kísérletét (6).

A Roche által vizsgált 20 000 betegből csak 1163-at (akik nem mutatták a függőség vagy a tolerancia jeleit) választottak ki az FDA számára készítendő beszámolóhoz, és amint az várható volt, a "fantasztikus eredmények" gyorsan az FDA általi 1960-as jóváhagyáshoz vezettek, a benzodiazepin pedig rövid időn belül kiszorította a nála veszélyesebb barbiturátokat (amelyeket könnyebb véletlenül túladagolni).

A Roche azt állította, hogy a Libriummal hatékonyan kezelhető a szorongás minden típusa, sőt, izomlazítóként, görcsrohamok ellen, nyugtatóként, depresszió ellen és alkoholelvonásra is alkalmazható. Ugyancsak 1960-ban történt, hogy Max Hamilton kifejlesztett egy skálát a depresszió mérésére (és egy másikat a szorongás mérésére), amelyet a mai napig gyakran használnak e két rendellenesség diagnosztizálásában (7).

Mivel a skála a szorongást tudományos alapokon nyugvó "objektív" rendellenességgé nyilvánította, a Roche azonnal orvosok tízezreihez juttatta el azt, hogy megállapíthassák, majd "kezelhessék" a szorongást. Továbbá felbérelte Arthur Sacklert, hogy indítson költséges kampányt a Librium népszerűsítésére, amely többek között a következőket tartalmazta:

• Rá kell venni az újságokat, hogy közöljenek olyan cikkeket, amelyek a Libriumot úttörő jelentőségű gyógyszerként állítják be.
• A reklámszabályok megkerülésével minél több képes újságban és orvosi rendelőben terjeszteni kell a Libriummal kapcsolatos sikertörténeteket.
• A női magazinokra különös figyelmet kell fordítani, mivel Sackler úgy vélte, hogy a nők nagyobb piacot jelentenek a gyógyszerek számára.
• Az orvosokat, és különösen az általános orvosokat meg kell győzni róla, hogy a Librium "biztonságos", és hogy a szorongás olyan állapot, amit kezelni kell.

Az első hónapban az orvosok 1,5 millió Librium-receptet írtak fel (8) szorongásra, fóbiákra és stresszel kapcsolatos betegségekre, például magas vérnyomásra, fekélyekre és fejfájásra. Még John F. Kennedy is használta azt hátfájás ellen. Az 1970-es évek végére a benzodiazepinek lettek a világ leggyakrabban felírt gyógyszerei, az 1980-as évekre azonban a visszaélésekkel és a függőséggel kapcsolatos aggodalmak szigorúbb szabályozáshoz és irányelvekhez vezettek.

A benzodiazepinek kockázatai

Amellett, hogy jelentős elvonási tüneteket okozhatnak (mivel csökkentik az agy természetes gátló és nyugtató képességét), a benzodiazepinekkel vannak más komoly problémák is:

Először is, míg bizonyos benzodiazepinek megfelelő eszközök lehetnek a szorongás bizonyos típusainak kezelésére, más esetekben akár ronthatják is a beteg állapotát (pl. generalizált szorongás).

Ez különösen gyakori álmatlanságban szenvedőknél, mivel a benzodiazepinek (és a rokon z-gyógyszerek, amelyek nem benzodiazepinek, mint az Ambien (9)) nem altatnak el - inkább nyugtatókként hatnak, s inkább kikapcsolják a pihentető alvást. Az altatókat szedő betegek gyakran szenvednek ugyanolyan szövődményektől, amilyeneket a krónikus alvásmegvonás okoz.

A vizsgálatok szerint az altatót szedők kétszer-ötször nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint az altatót nem használók (10 ,11); egy becslés szerint 2010-ben a vényköteles altatók csak az Egyesült Államokban "320 000-507 000 többlethalálozással voltak összefüggésbe hozhatók". (12)

Másodszor, a benzodiazepinek számos súlyos mellékhatást okozhatnak, például:

• A vizsgálatok szerint nagyobb valószínűséggel vezetnek balesetekhez, mint az alkohol, ezért a kereskedelmi járművezetőknek tilos is benzodiazepineket szedniük (14,15,16).
• Szédülést vagy bizonytalan járást okozhatnak (pl. egy vizsgálat szerint az ápolóotthonban élőknél a benzodiazepinek 44%-kal növelik az esések kockázatát (17)).
• Látászavarokat, például homályos vagy kettős látást okozhatnak (egy vizsgálat szerint a benzodiazepin hosszú távú használóinak 63,3%-a számolt be látászavarokról (18)).
• A mellékhatások közé tartoznak még a zavarodottság és dezorientáltság, valamint a kognitív működés, az információ-feldolgozási sebesség, a rövid távú memória illetve az új emlékek elraktározásának károsodásai (19 ,20) (egy vizsgálat (21) szerint a hosszú távú benzodiazepin-használók 20,7%-a több területen is jelentős kognitív károsodást mutatott).
• A benzodiazepinek 51%-kal növelik a demencia kockázatát (23,24).
• Légzésdepresszió, amely halálos lehet, különösen más légzésdepresszánsokkal (pl. opioidokkal) kombinálva.

A benzodiazepinek számos olyan betegséget okozhatnak, amelyek kezelésére hivatottak lennének (pl. nyugtalanság vagy agresszió), különösen a gyógyszerszedés abbahagyása után. (25) Például:

Az eredeti benzodiazepin felírásának oka	Azon válaszadók aránya, akik a nyugtató ellenére ilyen tünetről számoltak be
Szituációs szorongás/szorongás	55,6%
Álmatlanság	57,5%
Emésztési, gyomor-, bélrendszeri problémák	75,8%
Nyugtalanság	95,3%
Izomgörcsök	88,8%
Fájdalom, ideggörcsök	88,1%

Ráadásul e tünetek közül sok gyakran még a benzodiazepin használat abbahagyása után is sokáig fennáll.

Tünet	A tünet több mint 1 éve fennáll
Alacsony energiaszint	59,9%
Koncentrációs nehézség, figyelemzavar	58,3%
Memóriazavar	57,5%
Idegesség, szorongás	57,0%
Alvászavarok	56,4%
Fény- és hangérzékenység	54,3%
Emésztési problémák	52,2%
Étel vagy ital okozta tünetek	52,0%
Izomgyengeség, fizikai fájdalom	51,2%

Harmadszor, bizonyos csoportok különösen ki vannak téve az említett szövődmények kockázatának, mégis gyakran szedik ezeket a gyógyszereket.

Például világszerte a terhes nők közel 1,9%-a számol be arról, hogy benzodiazepineket szed, annak ellenére, hogy azok egy sor komplikációt, például koraszülést, alacsony születési súlyt, veleszületett rendellenességeket, floppy infant szindrómát (hipotóniát) és elvonási tüneteket okozhatnak (26 ,27,28) (egy vizsgálat például a koraszülés kockázatának 41%-os (29) , egy másik a vetélések számának 69%-os növekedéséről (30) , egy harmadik pedig a császármetszések arányának 145%-os, az alacsony születési súly 241%-os és a lélegeztetésre szoruló újszülöttek számának 185%-os növekedéséről számol be (31)).

Hasonlóképpen, az idősek is fokozottan érzékenyek a benzodiazepinek okozta kognitív zavarokra és elesésekre - különösen mivel nekik gyakran károsodott a gyógyszeranyagcseréjük (olyannyira, hogy 2012-ben az Amerikai Geriátriai Társaság azt ajánlotta, hogy ezeket a szereket egyáltalán ne adják idős betegeknek (32)), a benzodiazepin-használat az életkor előrehaladtával mégis folyamatosan nő (33).

Végül pedig nagy a túladagolásuk kockázata - ami azért különösen problematikus, mert a benzodiazepinek erős függőséget okoznak, így a túladagolásuk folyamatosan növekszik (pl. 2021-ben az USA-ban mintegy 12 499 benzodiazepinnel kapcsolatos haláleset történt - ez 22 év alatt 917%-os növekedést jelent (34).

Benzodiazepin függőség

Mivel a benzodiazepinek fokozatosan csökkentik le az agy gátlórendszer működésétét, amint elmúlik a hatásuk, az általuk kezelt tünetek nemcsak, hogy visszatérnek, de gyakran sokkal súlyosabb formában térnek vissza, mint a bevételük előtt, ami magyarázza, hogy miért olyan nagy kihívás a benzodiazepinekről való leszokás.

• Gyakori tünetek: Szorongás, álmatlanság, ingerlékenység, remegés, izommerevség és -fájdalom, izzadás, hányinger, hányás, fejfájás, pánikroham, szédülés, szívdobogás.
• Pszichológiai tünetek: Zavarodottság, memóriazavarok, depresszió, hallucinációk, téveszmék, paranoia.
• Érzékszervi tünetek: Fülzúgás, égő érzés, derealizáció/deperszonalizáció.
• Fizikai tünetek: Görcsök, izomrángások, étvágytalanság/súlyvesztés, hasmenés.
• Egyéb tünetek: Szájszárazság és fémes íz a szájban, nyelési nehézségek, bőrpír és bőrkiütések.

Tragikus módon a rendelkezésre álló becslések szerint a benzodiazepin használók nagyjából felénél jelentkeznek elvonási tünetek, amikor abbahagyják a gyógyszer szedését vagy egyszerűen csak csökkentik az adagot (39), míg 20-30%-uk visszaesik (40) (ilyenkor a tünetek súlyosabbak, mint a benzodiazepin szedése előtt volt), és körülbelül 10%-nál az elvonási tünetek olyan szörnyűek, hogy akár 40%-kal is növelhetik öngyilkosság kockázatát (41).

Néha az elvonási tünetek kifejezetten súlyosak lehetnek (pl. halállal végződő rohamok lépnek fel), és egy követéses vizsgálatban a szedést abbahagyók 60%-kal nagyobb valószínűséggel haltak meg a következő évben (42) (2,1-2,4%-uk meghalt).

Megjegyzés: Egy átfogó felmérés megállapította, hogy 5,3 millió amerikai "visszaélésszerűen" használ benzodiazepineket (43), ami azt jelenti, hogy vagy nem az előírt adagban szedi (26,1%), vagy illegálisan szerzi be (73,9%) azokat, ami sokkal sebezhetőbbé teszi őket a hirtelen fellépő elvonási tünetekkel szemben, amikor a készletük elfogy.

Figyelemre méltó, hogy mindez már évtizedek óta ismert. Gondoljunk például arra az 1979-es szenátusi meghallgatásra, ahol Kennedy szenátor felhívta a figyelmet, hogy a Valiumot és a Libriumot úgy osztogatják, mint a cukorkát, pedig azok sok embernél "a függőség kialakulásának a rémálmához" vezetnek (44).

A benzodiazepinek használata mindennek ellenére tovább nőtt (pl. 1996-ban a felnőttek 4,1%-ának írt fel az orvos benzodiazepint (45), míg 2018-ban már12,6%-uk számolt be arról, hogy szedett ilyen gyógyszert az elmúlt egy évben (46). Ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt a sürgősségi osztályra kerülések (47), a kórházi kezelések és a halálos túladagolások száma is (48).

Nem megfelelő benzodiazepin felírás

A benzodiazepinek előnyösek lehetnek a betegek számára, ha

• Rövid ideig, vagy csak alkalmanként, szükség esetén írják fel őket.
• Tesznek a függőség megelőzéséért, illetve figyelik az esetleges mellékhatásokat.
• Alacsony dózisban alkalmazzák őket (Ezzel szemben a gyakorlat sajnos az, hogy általában túl sokat szednek belőlük a betegek, ellensúlyozandó a velük szemben gyorsan kialakuló toleranciát - ami nagyon megnehezíti a későbbi leszokást).
• A páciensnek olyan típusú szorongása van, amelynél a benzodiazepinek bizonyítottan jótékony hatásúak.
• A gyógyszert inkább más terápiák (pl. hatékony pszichoterápia (53)) mellett alkalmazzák, és nem elsődleges terápiaként.

Sajnos a gyógyszerek felírásakor nem figyelmeztetik a pácienseiket arra, hogy a benzodiazepinek mennyire addiktívak, nem mondják el nekik, hogy

• a benzodiazepinek akár csak 3-6 hétig tartó használata fizikai függőséget okoz, ami akár tartós függőséghez is vezethet (54).
• már egyetlen adag kihagyása is veszélyes elvonási tüneteket okozhat.
• a benzodiazepinről való leszokás gyakran évekig tartó, napi szintű módszeres munkát igényel (és ha a folyamatot akár csak egy kicsit is elsietik, az olyan tünetfokozódással járhat, ami még sokkal nehezebbé teszi a leszokást).

A Xanax veszélyei

Bizonyos benzodiazepinek, különösen a Xanax esetében (mivel az gyorsan kiürül a szervezetből, viszont átmeneti eufóriát okoz), különösen nagy a függőség kockázata.

Sajnos, ezeket még mindig nem veszik figyelembe az orvosok, és a benzodiazepinek továbbra is az egyik leggyakrabban felírt gyógyszertípusba tartoznak (55).

A benzodiazepinekről való leszokás

Ajánlott cikk: Heather Ashton: A benzodiazepin-függőség diagnózisa és megbirkózás a függőséggel

Következtetés

Az orvostudományban gyakran fedeznek fel olyan gyógyszereket, amelyek bizonyos körülmények között hasznosak lehetnek, más esetekben viszont kifejezetten károsak. A profitéhes gyógyszeripart ez nem izgatja. A kár gyakran társadalmi szintű (lásd. opioid válság). Számos, időseknél alkalmazott gyógyszer annyira ártalmas, hogy pusztán a szedésük abbahagyása 53%-kal csökkenti a halálozás kockázatát (58).

Még nagyobb baj, hogy az agy kémiáját megváltoztató gyógyszerek általában nagyon addiktívak, és ezért egyetlen receptfelírás gyakran életre szóló következményekkel jár.

Ezért úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára kritikus fontosságú, hogy ismerjük ezeknek a gyógyszereknek az előnyeit és a kockázatait, hogy meg tudjuk védeni magunkat.

Szerencsére az egészségügyi rendszer iránt generációkon át táplált bizalom széles körű elvesztése miatt (pl. a COVID elején az amerikai felnőttek 71,5%-a bízott az orvosokban és a kórházakban, míg ma már csak 40,1%-uk bízik (59)), most lehetőség nyílik arra, hogy leleplezzük ezt a kártékony paradigmát, és mérhetetlenül hálás vagyok, amiért egyre többen ki merik mondani az igazságot.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre