Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Angelina Jolie, a mellrák és a megtévesztő onkológia

Sajnálat, felhördülés, ádáz vita - miközben a legtöbb embernek gőze sincs arról, hogy a mellrák nem a vak végzet akaratán, hanem az ember életmódján múlik. még a hirhedt BRCA1 és 2 hibás gének esetén is. Bátor volt Angeline Jolie? Szerintem az. De tragikusan félrevezetett, mint sok ezer sorstársa, s akaratán kívül a valódi megelőzés helyett egy barbár csonkítást reklámoz.

 

Google hirdetés

 

Sokan megdöbbentek, sokan, akik nem kedvelik Angelina Joliet, rosszmájú megjegyzésekre ragadtatták magukat. Mivel a nőknek a mell, a méh és a petefészek a nőiesség szimbolikus megtestesítői is, érthetők a szélsőséges megnyilvánulások.
Komoly testi-lelki sérülés, ha egy nőt élete védelmében megcsonkítanak. De az tragédia, ha ez értelmetlenül és fölöslegesen történik. Értelmetlenül és fölöslegesen, mert a mellrák és egyéb nőgyógyászati rákon megelőzhetők. Nem a szűréssel, ahogy a közegészségügyi propaganda hirdeti, hiszen az már csak a kialakult rákot detektálja. Ráadásul az onkológiai szűrések következtében 25-30% túldiagnosztizálás és fölösleges műtét történik. Még rosszabb, hogy maga a mammográfiai szűrés okozza a rákok nem kis százalékát.
De a legtragikusabb, hogy a nők előtt elhallgatják azokat a tudományos eredményeket, amelyekkel valóban meg lehetne akadályozni a mellrákot, akár a BRCA1 és 2 hibás gének hordozóiban is. Mit tehet az a nő, akivel elhitetik, hogy a mellamputáció mentheti csak meg az életét? Ha racionálisan gondolkodik és bátor, mint Angelina Jolie, akkor a kés alá fekszik, mert fel szeretné nevelni gyermekeit. Mit tehet az a sok millió nő, akivel elhitetik, hogy a mellrák végzet, s egyet tehet, szorgalmasan jár a mammográfiai szűrésekre? Jár a veszélyes vizsgálatokra, és drukkol, hogy pont akkor kezdődjön benne a rák nőni, amikor a vizsgálat még képes időben elkapni.
A kétségbeesett és hisztérikus légkörben tudománytalannál tudománytalanabb és barbárabbnál barbárabb módszerek jelennek meg és terjednek el. Aki fél, hiszékeny. Fontos lenne azonban a legújabb tudományos eredményeket megismerni, mert a rák igenis megelőzhető, kivédhető. Ebben a reményben írtam meg két éve a Paleolit táplálkozás és korunk betegségeit, de ahogy olvasom a blogokat és a Facebookot, a tényekre kevesen kíváncsiak, mindenki csak reménykedik, aztán ha rászakad a vész, az onkológia karjaiba dől - mi mást tehetne?

A rák és gének?

(részlet a Paleolit táplálkozás és korunk betegségei Rák fejezetéből.)

A kutatások a rákos megbetegedések kapcsán gyakran hivatkoznak örökletes hajlamra, családi halmozódásra. Evolúciós nézőpontból ez azonban erősen sántít. A "halálos gének" általában ki szoktak szelektálódni, volt erre elég idő az emberi faj fejlődése során. A genetikai mutációkkal természetesen nem ez a helyzet, ezek egy-két nemzedék alatt is keletkezhetnek, és a mai viszonyok közt fenn is maradhatnak. Példának okáért itt vannak a mellrák kapcsán az 1990-es években felfedezett BRCA1 és BRCA2 gének veszélyes mutációi. Ezek a gének szabályozzák a mellszövetben a sejtek osztódását, a DNS replikálódását, a vírusokra adott választ, stb. (Bove, 2008). A két gén bizonyos mutációit úgy kezdik tekinteni, hogy ez az öröklődő mellrák genetikai hordozói. Kétségtelen, hogy a családi halmozódást mutató mell és petefészek rákok 40%-ban megtalálhatók ezek a káros mutációk. Az átlagnépességben 1000 emberből 1 hordozza a BRCA gén valamely káros mutációját, míg egy bizonyos zsidó népességben ez az arány 1-2%. A mutációt hordozók a statisztikák szerint nagy rákkockázatúak:

 

Mellrák

Petefészek rák

Férfi mellrák

BRCA1

60-80%

30-45%

1-5%

BRCA2

60-80%

10-20%

5-10%

Amerikában az e két gén veszélyes mutációját hordozóknál mellamputációt és petefészek valamint méhkürt eltávolítást végeznek a rák megelőzésére. Susan Domchek és csoportja lelkesen számolnak be a horrorisztikus műtétek rendkívüli sikeréről (Domchek és mtsi., 2010). Nem akarok morbid lenni, de ha el szeretném kerülni a nyelvrákot, legjobb, ha kivágatom a nyelvemet. A gyomorrákot pedig a gyomor eltávolításával lehet megelőzni. Nem poénkodni akarok a megcsonkított nők rovására, hanem a helyzet abszurditását szeretném érzékeltetni.
A mellrák ellenes kampányokban a hatékonyabb szűrésre buzdítanak, aminek a következménye 20-25%-os fölösleges műtét és megelőző mellamputáció, de soha nincs szó pl. a D vitaminról, mint a legolcsóbb és az egyik leghatékonyabb megelőzésről. Moray Campbell és munkatársai 2000-ben kimutatták, hogy a D vitamin a BRCA1 gén szabályozója (Campbell és mtsi., 2000). A BRCA1 és 2 gének működését tehát a D vitaminhiány csökkenti. Milyen különös, hogy egészen máig erről összesen egy vizsgálat jelent meg. Vizsgálták viszont a rák egyéb tényezőit. Amikor BRCA1-2 génmutációt hordozó mellrákos nőket hasonlítottak össze kontrollokkal, kiderült, hogy a BRCA1-2 génmutációt hordozók közt 44% volt 30-as BMI-nél nagyobb testtömeg indexű, szemben a kontrollok 22%-os arányával (Ready és mtsi., 2010).

Általában is, a túlsúly vagy elhízottság az egyik legnagyobb kockázata a ráknak:

Mary-Claire King és munkatársai Askenazi zsidónőket vizsgált, akiknek a körében a BRCA1 és 2 génmutáció igen gyakori, a nők 01-2%-a hordozza (King és mtsi., 2003). Kingék szerint eredményeik új irányt jelölnek ki a hibás BRCA gének rákkeltő hatásának vizsgálatában. Azt találták ugyanis, hogy azok a nők, akik fiatal korukban sportoltak, és később sem híztak el, jóval később lettek mellrákosak, ha egyáltalán kialakult náluk a mellrák. Mivel a háborús időben és a háború után még többet mozogtak az emberek és akkoriban még kevésbé volt jellemző az elhízás, az 1940 előtt és után születettek mellrákkockázata megdöbbentő mértékben eltér. Pl. a sportos élettel és alacsony súllyal jellemezhető nők 50 éves korukig 24%-os eséllyel lettek mellrákosak, míg az 1940 után születettek 67%-os eséllyel. Joan Brunet és kutatócsoportja összefoglalójában molekuláris szinten is kimutatta, hogy a BRCA gének "energiafüggők" (Brunet és mtsi., 2008).

Mi a tanulság számunkra ebből? Az, hogy az onkológia a génektől nem látja az erdőt. Ezeket a génmutációkat hordozták őseink is, de a mellrák ismeretlen betegség volt az ősidőkben, vagy a természeti népek körében. Mert állandóan "sportoltak", ill. paleolit módon táplálkoztak. Ezek a "gyilkos gének" elsősorban a nyugati táplálkozás és mozgásszegény életmódra aktiválódtak. Aktiválódásukban nyilván szerepet játszik az is, hogy a mai nők ritkán szülnek, ezért hormonérzékeny szöveteiket sokkal nagyobb kumulatív hormonhatás éri életük során. Ez azonban csak a sztori egy része, mert az e tekintetben egyforma szaporodási mintázatot mutató nők közt is kiugróan nagy kockázatot mutatnak a mell és reprodukciós szervi rákokra az elhízott, metabolikus szindrómában szenvedő nők.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre