A sikeres tudományos blöff receptje: végy valami különös jelenséget (vércsoportok), kösd össze valamivel, amit senki nem ért (lektinek), és mond azt, hogy az egészsége múlik rajta. A siker elkerülhetetlen.
Amikor egy konkrét étrendről kritikát megfogalmazzuk, mindig érdemes általánosabb tanulságokra is koncentrálni, hiszen a diétadivat olyan, mint a sokfejű sárkány: egy fejet levágunk, s nő helyette másik három. Egyáltalán, miért vannak diétadivatok?
Különféle étrendi javaslatok már az ókortól léteztek, hiszen viszonylag egyszerűen belátható, hogy az étrend összetétele összefügg a betegségekkel, de még nyilvánvalóbban az elhízással. Szemben a dietetika mai tanácsaival (mozogj többet, egyél kevesebbet!) - a korai étrenddivatokat megalkotók a saját bőrükön megtapasztalt és hatásosnak talált étrendeket hirdettek; ők még nem függtek ipari érdekektől és orvostudományi dogmáktól. Luigi Cornaro (cirka 1464-67-1566) módszerét ma kalóriacsökkentett étrendnek nevezhetnénk. Egy másik híres és sikeres étrend William Banting (1796 -1878) nevéhez fűződik, aki sikeresen lefogyott az általa kitalált lowcarb (alacsony szénhidráttartalmú) étrenddel. Banting, amíg nem változtatott étrendjén, annak ellenére nem tudott fogyni, hogy naponta órákat sportolt. Ezt sokan manapság is megtapasztalják.
Egyszóval, tapasztalati úton elég régóta tudjuk, hogyan kéne táplálkozni, de a nyugati étrend nem ebbe az irányba fejlődött és ennek meg is van az eredménye: a nyugati világ extrém mértékben elhízott. Olyannyira, hogy ez mára egészségügyi válságba sodorta a fejlett országokat. Sokan érzik ezt a saját bőrükön, és ez nagy piacot teremtett az egészséget és gyors fogyást ígérő diétáknak. A legtöbb divatdiéta azonban rövid tündöklés után eltűnik a süllyesztőben, és jön helyette másik. Ez valószínűleg a célközönség elégedetlenségéből is fakad. A legtöbb ilyen diétával ugyanis két alapvető probléma van: egyfelől állhatatosságot és némi lemondást követelnek, amibe a legtöbb követő előbb-utóbb beleun; másrészt ezek az étrendek nem veszik figyelembe az emberi szervezet evolúciósan kialakult szükségleteit, ehelyett különféle ideológiákból vagy áltudományos teóriákból vezetik le ajánlásukat.
A vércsoport étrend elmélete
Az egyik nagy karriert befutott áltudományos étrend az 1996-ban debütált, Peter D'Adamo nevéhez köthető vércsoport szerinti táplálkozás. Minden tudományosnak tetsző teóriát kettős teszt alá lehet vetni. Az egyik, hogy mennyire helytálló az elmélet, a másik, hogy mennyire válik be a gyakorlatban. A gyakorlati kipróbálás azért is fontos, mert lehet téves az elmélet, de a módszer mégis működhet.
D'Adamo fő állítása az, hogy egy sajátos fehérjecsoport, a lektinek, szoros kapcsolatban állnak a vércsoportokkal, és egy logikai bukfenccel ebből következően figyelembe kell venni, ki melyik fajta lektint tartalmazó ételeket fogyaszthatja. A lektinek szénhidrátokhoz kötődő fehérjék megannyi funkcióval. Minden állat és növény tartalmaz lektineket, de egyes lektinek emberi fogyasztásra alkalmatlanok, másokkal könnyen elbánik a szervezetünk. Ennek evolúciós oka is van: sok olyan növénycsoport van, amely csak a földművelés kialakulása után jelent meg az étrendünkben, s az ezekben található lektineket az emberi szervezet nem tudja jól kezelni. Ilyenek a gabonafélék és álgabonák, a hüvelyesek és a paprikafélék. Ezek a lektinek okozzák többek közt az áteresztő bélszindrómát is. Ezért szokták a hüvelyeseket sokáig áztatni és főzni, hogy hatástalanítsák pl. a babban található lektineket. A lektinek bizonyos sejtek összetapadását is előidézik, s ezen tulajdonságukat használják ki a vércsoport meghatározáskor. Bizonyos vércsoportú vérben a vörösvérsejtek bizonyos lektin hatására összetapadnak.
A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg
A lektineknek tehát lehet szerepe a táplálék megválasztásban, csak ez minden vércsoportú emberre érvényes, nem pedig azon az alapon, ahogy azt D'Adamo ajánlja.
D'Adamo szerint az ember vércsoportja meghatározza a számára optimális étrendet. Szerinte
A kutatások szerint azonban az A és B vércsoport az emberszabásúaknál alakult ki 6-8 millió éve, és amikor az ember és a csimpánz fejlődése szétvált, akkor az előember első vércsoportja az A vércsoport volt. A B vércsoport 3.5 millió évvel ezelőtt az A-ból alakult ki. Az A-ból kb. 2.5 millió éve alakult ki a O vércsoport (Calafell és mtsi., 2008). Azaz, a vércsoportok nem pár tízezer évesek, és a O-s vércsoport nem a legősibb, hanem a legfiatalabb, ha a 2.5 millió éves vércsoportot lehet egyáltalán fiatalnak nevezni. Már e ponton be is fejezhetnénk az étrend elemzését, mert világossá vált, hogy a paleolit étrend, amit D'Adamo az "ősi" O vércsoportnak ajánl, valójában mindegyiknek megfelelő étrend, hiszen az emberi faj minden egyede -vércsoportjától függetlenül- 2.5 millió éves kialakulása során ezt fogyasztotta. De szemet szúrhat nekünk, hogy a B és AB fogyaszthat tejet. Ismeretes, hogy a laktóztolerancia vércsoporttól függetlenül jellemzi a kaukázusi rasszt, de még rasszon belül is délről északra haladva válik egyre gyakoribbá. Ázsiai országokban igen gyakori a B- és az AB-vércsoport, mégis az ázsiaiakra jellemző a laktózintolerancia.
A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg
ABO étrend és a kutatások
Egy teóriát úgy lehet a legjobban cáfolni, ha komolyan vesszük. Induljunk ki abból, hogy a nyugati étrend szénhidrátalapú, ez pedig annak kell kedvezzen, aki eleve ehhez adaptálódott. A 2-es típusú cukorbetegség így azok körében kellene a leggyakoribb legyen, akik nem szokták hozzá a szénhidrátfogyasztáshoz. Egy nagy létszámú vizsgálatból azt derült ki, hogy a "vadászoknak", azaz a O vércsoportúaknak a legkisebb a kockázata, holott náluk volna várható a legnagyobb kockázat (Fagherazzi és mtsi., 2015). Egy kínai vizsgálat ugyancsak az A, a B és az AB vércsoportúaknál talált az O vércsoportúakhoz képest többszörös cukorbetegség kockázatot (Li és mtsi, 2018). A Policisztás Ovárium Szindróma (PCO) a 2-es típusú cukorbetegséghez hasonlóan az inzulinrezisztenciával és annak következményeivel áll kapcsolatban. Egy vizsgálatban ugyancsak az O vércsoport bizonyult a PCO-val szemben legvédettebbnek (Cretu és mtsi., 2018).
A természeti népek vizsgálatából tudjuk, hogy a nyugati étrendre áttérve sokkal jobban elhíznak, mivel náluk kimaradt a földművelésre átállókat jellemző 5-10 ezer éves alkalmazkodás a szénhidrátalapú táplálkozáshoz. Azaz, D'Adamo teóriája szerint a fokozott hízékonyság az O vércsoportúakat kéne sújtsa. A legtöbb vizsgálat semmilyen összefüggést nem talált az ABO vércsoportok és a BMI között (Mascie-Taylor és mtsi., 1990; Jafari és mtsi., 2012; Smith és mtsi., 2018). Megfordítva, a lowcarb étrend vércsoport nélkül is fogyást eredményez bárkinél. Vizsgálták azt is, melyik étrend csökkenti a szívbetegség kockázatát. Egyedül a B-típusúaknak ajánlott étrendnek nem volt kockázatcsökkentő hatása, viszont az egyes vércsoportoknak ajánlott étrend szerint étkezőknek a kockázatcsökkenése nem függött össze a vércsoportjukkal (Wang és mtsi., 2014). Genetikai okokból a nyugati étrenden élő O vércsoportúaknak van a legkisebb kardiovaszkuláris kockázata, holott ennek az ellenkezője volna várható (Franchini és Bonfanti, 2015). Vizsgálták még a vércsoport és a rák kapcsolatát. A vizsgálatok szerint az O vércsoport fokozottan védett a hasnyálmirigy rákkal szemben, míg gyomorrákra az A-vércsoportúak a leghajlamosabbak (Franchini és Bonfanti, 2015).
D'Adamo, minden ígérete ellenére nem folytatott le olyan vizsgálatokat, amelyek igazolták volna, hogy az a legegészségesebb, aki vércsoportjának megfelelő táplálkozást folytat. Mások pedig ilyen vizsgálatokra nem pazarolják a pénzüket. De válasz nélkül így sem maradunk: az idézett elvi kifogások és gyakorlati kutatások alapján a vércsoport-diéta jól hangzó áltudományos étrend.
A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg
A durva elméleti hibákat csak az elmélet teljes újraírásával lehetne kiküszöbölni és a teóriát összhangba hozni a tényekkel, de D'Adamot ez láthatólag nem érdekli, mert az átlagember, mint annyi másnak sem, ilyen dolgoknak sem néz utána. A teória akkora adag tudományos szósszal van leöntve, hogy laikus ember képtelen átrágnia magát a lektinkutatásból vagy az emberi vércsoportok betegségekkel való kapcsolatának kutatásából származó anyagokon. Marad az, hogy inkább elhisz mindent, hisz olyan jól hangzik.
Hivatkozások: