Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Heidi Stevenson
Az inzulin megkétszerezi a halálozási arányt a 2-es típusú cukorbetegségben: Tanulmány

Forrás: Heidi Stevenson: Insulin Doubles Death Rate in Type 2 Diabetics: Study GreenMedInfo.com February 19th 2013

Fordítás: Fehér Zsuzsa

Egy új tanulmány egyértelműen bizonyítja, hogy a 2-es típusú cukorbetegség szokásos terápiája gyilkos: több mint kétszeresére emeli a halálos esetek számát. A kezelés jogosultsága mindig is helytelen kritériumokon alapult - hasonlóan a legtöbb gyógyszeres kezeléséhez.

 

Google hirdetés

 

Oly természetesnek tűnik: a cukorbetegeknek inzulint kell kapniuk. Az 1-es típusú cukorbetegségnél, melyben a hasnyálmirigy nem állít elő inzulint, ez valószínűleg igaz. Azonban a modern orvosok rutinszerűen adnak inzulint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek, csak azért, mert csökkenti a vércukorszintet.

Az igazság azonban az, hogy azon 2-es típusú cukorbetegek esetében, akik inzulininjekciót kapnak, a halálozási arány duplája azokénak, akik nem inzulin terápián vannak!

A tanulmány

A Halálozás és egyéb fő cukorbetegséggel kapcsolatos következmények az inzulin- vs egyéb antihiperglikémiás terápiákban a 2-es típusú cukorbetegségben c. tanulmány 84622 háziorvosi ellátásban részesülő 2-es típusú diabéteszes beteget vizsgált meg 2000 és 2010 között, és összehasonlította a következő terápiákat:

Metformin monoterápia
Sulfonylurea monoterápia
Inzulin monoterápia
Metformin és Sulfonylurea kombinált terápia
Inzulin és Metformin kombinált terápia

A csoportokat összehasonlították bizonyos súlyos, ártalmas állapotok kockázatának szempontjából: kardiális események, rákos megbetegedések és halálozás. Elsődleges következményként definiálták, ha ezen események bármelyike előfordult, de minden ilyen eseményt csak egyszer számoltak, és csak akkor, ha ez volt az első ártalmas következmény. Bármelyik eseményt ezek közül, bármikor is történt, továbbá a mikrovaszkuláris komplikációkat másodlagos következményként vettek számba. Az eredmények drámaiak voltak.

A Metformin terápián lévők közt volt a legalacsonyabb a halálozási arány, így ezt a csoportot használták referenciaként.
Az elsődleges következményeket tekintve, azaz csak az első ártalmas eseményt figyelembe véve:
A Sulfonylurea terápia esetében a betegek 1,4-szeres valószínűséggel szenvedtek e kimenetek egyikében.
A kombinált Metformin és inzulin terápia 1,3-szor nagyobb kockázatot jelentett.
Az inzulinterápia magában 1,8-szoros nagyobb kockázatot jelentett.
A glikolizált hemoglobin miatt veszélyeztetettnek tekintetteknél az inzulin monoterápia 2,2-szeres kockázatot jelentett.

Ha bármelyik esemény bekövetkeztét nézzük, függetlenül attól, hogy elsődleges vagy következményes volt, az eredmények még drámaiabbak.
Az inzulin monoterápia következményei:
Kétszer több miokardiális infarktus
1,7-szer több súlyos kardiális esemény
1,4-szer több agyvérzés
3,5-ször több vesekomplikáció
2,1-szer több neuropátia
1,2-szer több szemkomplikáció
1,4-szer több rákos megbetegedés
2,2-szer több halálozás

Önhitt orvostudomány

A modern orvoslás önhittsége teszi lehetővé az olyan kijelentéseket melyek egyszerűen nincsenek bizonyítva. Ezen igazolatlan állítások alapján emberek ezrei - a cukorbetegség esetében milliói - részesülnek olyan gyógyszeres kezelésben és terápiában, melyek hatásosságát sosem bizonyították. Az eredmény, hogy a nagyközönség orvosi kísérletezéshez használt kísérleti nyulak tömegévé válik - olyan kísérlethez, amely nincs sem dokumentálva, sem elemezve!

Az inzulinhasználat a 2-es típusú cukorbetegségben csak egyetlen példa erre, de újra és újra egyértelmű katasztrófákkal bizonyosodik be, mint pl. a Vioxx-szal.

Elterelés a mutatókhoz

A módszer, amellyel alátámasztják ezeknek a kezeléseknek az érvényességét, kissé másra irányul, mint ami igazán fontos. Ami számít, hogy az élet jobb minőségű és hosszabb lesz-e. De a gyógyszereket ritkán tesztelik ebből a szempontból. A kifogás általában az, hogy túl sokáig tartana. De, ha ez egy érvényes magyarázat lenne, akkor látnánk, hogy a szabályozó hatóságok az összes új gyógyszerrel kapcsolatos tapasztalatot alapos és hivatalos ellenőrzés alatt tartják a használat első éveiben. De ez egyszerűen nem történik meg.

Ahelyett, hogy a fontos következményekre figyelnének, helyettesítőket használnak. Ezek az ún. mutatók köztes eredmények, melyekről feltételezik, hogy a jótékony hatást jelzik. Az inzulin esetében a mutató a vércukorszint. Az inzulin a glükóz (vércukor) sejtekbe juttatásához szükséges, hogy energiát tudjanak termelni. Így az inzulin csökkenti a vércukorszintet. Ha a mesterséges gyógyszeripari inzulin a vércukorszintet "normálisabb" szintre hozza, a kezelést eredményesnek tartják.

Érvénytelen mutatók

Miként ez a tanulmány kimutatta, a mutatók egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy bizonyítsák egy kezelés eredményességét. A 2-es típusú cukorbetegség esetében a probléma nem az inzulintermelés hiánya, és nem is a magas vércukorszint. A probléma a sejt képtelensége arra, hogy az inzulint a glükóz vérből sejtbe juttatására használja.
A probléma az, hogy a sejt inzulin-felhasználó képessége meggyengült. Akkor hogy is lenne jó hatású több inzulint adni, amikor a sejtek annyit is képtelenek hasznosítani, ami már eleve ott van? Egyértelmű, hogy ez nem vezet eredményre.
És mégis, pontosan ez az, amit az orvosok csinálnak! Inzulint adnak, hogy pótolják az inzulint, amikor nem az inzulin hiánya a gond. Nem meglepő, hogy a cukorbetegség kezelésének kérdését nem az inzulinterápia oldja meg.
Miként a tanulmány megmutatta, az inzulin testre erőszakolása valójában még rosszabb következményekkel jár. Hány évtizede divatos ez a terápia? Ezen időszak alatt végig megfelelőnek tartották, mert csökkenti a vércukorszintet. De a fontos következményeket - életminőség és élettartam - nem vették figyelembe.
Egy fontos tanulság van: Az egészség nem a gyógyszeripar orvosságaiban található, még a régi, kipróbált gyógyszerekben sem.

Mi volna a kiút? (Szendi Gábor betoldása)

A megoldás természetesen az inzulinrezisztencia lecsökkentése vagy megszüntetése volna megfelelő étrenddel. Ma a cukorbetegek étrendjében előírják a finomított szénhidrátok fogyasztását - azt, amitől megbetegedtek. Ez olyan, mintha a reumásnak előírnák, hogy naponta órákat üljön a hideg kövön, vagy a tüdőgyulladásban szenvedőt órákra kitennék a hidegre. A 2-es típusú cukorbetegnek nem volna szabad finomított szénhidrátot, se tejtermékeket fogyasztania, mindegyik növeli ugyanis az inzulinrezisztenciát. A megoldás pl. a paleolit táplálkozás volna. Nem kell bizonygatni, hogy ez hatásos, mert már több százan letették az inzulint és meggyógyultak. Ők már nem fognak idő előtt meghalni.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre